Sophie Hannah:
A háromnegyed rejtélye
Budapest: Helikon, 2019
Eredeti
cím: The Mystery of Three Quarters, 2018
Fordította:
Merényi Ágnes
350
oldal
Sophie
Hannah immár nem is az első, de még csak nem is a második, hanem már harmadik
Poirot-regényét tolta orrunk elé, így érthető, ha annak címe A háromnegyed
rejtélye lett. Az igazi Agatha Christie rajongó talán fogná is be az orrát, de
ahogy anno írtam, igazából nem nagyon tudtam eddig haragudni Sophie Hannah
próbálkozásaira. Elvégre miután az ember végigért AC munkásságán (Top 10-es listám is van), folyton
éhséget érez egy újabb Christie-krimire, még ha hamiskás is. Logikusnak tűnt
hát, hogy tegnapelőtt háromnegyed négykor kezdjem el tornáztatni a kis szürke
agysejteket, hogy Poirot-val versenyre kelve megpróbáljam elkapni a gyilkost. A
tojásfejű belga győzött, de az olvasással egy kicsit én is nyertem.
A
történet szerint Poirot meglehetősen kellemetlen helyzettel kénytelen
szembesülni, ugyanis több előkelő személy is azzal hívja/keresi fel, hogy
levélben megvádolta gyilkossággal, és ezt kikérik maguknak. Mint kiderül négy
meglehetősen együgyű hamisítványt postáztak Poirot nevében, s a négy megvádolt
látszólag sehogy sem kapcsolódik sem az állítólagosan meggyilkolt személyhez,
sem egymáshoz. Vagy legalábbis csak háromnegyed részben. Poirot így saját
becsületének tisztázása érdekében – és persze kíváncsiságától vezérelve –
nekilát felgöngyölíteni az ügyet, oldalán Catchpool nyomozóval.
Egyáltalán
nem rossz. A levelekkel való játék szerintem kifejezetten ötletes volt, mint
motívum a történethez. Poirot egész Poirot-s, persze azért még mindig inkább
izzadtság- és nem bajuszviasz-szagú. AC belgájánál sosem fordult volna elő,
hogy kételkedik abban, hogy a határidőre befejezi-e az ügyet. Összességében
Hannah belelendült, már nincsenek túlzások, mint az első regényében. Kicsit még
mindig ritkás az a bajusz az orr alatt, de talán csak a kötelesség mondatja ezt
velem.
A
krimi felépítése elég logikus, Catchpool írja le a történéseket, résszint saját
szemszögéből, résszint Poirot elmesélése alapján, de azért kissé fura volt
E/3-ban kezdeni a regényt, majd az 50. oldalon átállni E/1-re. Később e kettő
váltakozik. Szerintem ez nem volt túl szerencsés. Nem volt zavaró, csak fura. Edward
Catchpool figurája egyébként még mindig olyan, mint a szén-monoxid – se színe,
se szaga, csak mérgező -, de azért nincs klímakatasztrófa. Míg Hastingsen jót
szórakozott az ember, Catchpool szerepe teljesen elhanyagolható. Úgy érzem, a
szerző fel is adta, hogy kezdjen vele valamit, így olyan ő, mint focimeccsen az
UEFA ellenőr. Jegyzetel, jegyzetel szegény, de senki sem emlékszik rá másnap,
és legfeljebb az édesanyját emlegetik.
Vajon
átüt-e A háromnegyed rejtélyében a
Christie-regényeket átjáró késő viktoriánus hangulat? Nem mondanám, pedig sok
AC sablon megtalálható a regénybe:
-
vidéki kastély
-
apa-fiú szembenállás
-
anya-lánya konfliktus
-
örökösödési vita
-
alteregó használata
-
régi ki nem beszélt tragédia a múltból
-
kutya
Mégis
a történet sokkal inkább a mában játszódik, és ez a karakterek viselkedéséből
fakad. A magányos vénlány például, akinek a kutyája a mindene nagyon XXI.
századi. A családi belháborúkba sem nehéz beleképzelni a modern világunkat. És
ez talán nem is baj. A regény ugyanis azzal fogott meg, hogy erkölcsi dilemmákat,
és az ember önmarcangoló harcát mutatja be, egészen kiválóan. A nagy leleplezés
a végén igen erős lélektani hatást gyakorolt rám. Hogy ki a gyilkos, az annyira
nem lepett meg, de a miért, az igen. Hannah úgy látszik rájött, hogy csak akkor
írhat jó Poirot krimit, ha nem szolgalelkűen próbálja lemásolni a mestert,
hanem másra helyezi a hangsúlyt. Arra ugyanis - láthatóan - nincs esélye, hogy
olyan bonyolult és ötletes gyilkosságokat tervezzen meg, mint Christie. Erre
amúgy sem sokan lehetnek képesek. Ellenben érzelmileg erős történeteket ki tud
találni, és jól tud tálalni.
Volt
pillanat, amikor fogadni mertem volna, hogy valami progresszív XXI. századi marhaságra
fut ki a történet - és akkor hosszú időre leszámolok ezzel a sorozattal is
(mint a skandináv krimikkel, ahol a normalitás és egészséges karakter már
nyomokban sincs jelen) -, de szerencsére túlaggódtam. Úgy látszik, hogy kezdek
paranoiássá válni. Ám végén ugyanis egy szörnyen szép történetet kapunk
bosszúról és megbocsátásról, ami azért nem kevés.
Bizony
az ember egyszerre a legnemesebb és legpocsékabb lény a Földön, és az emberi
szív gonosz kis szerkentyű, melyen nehéz kiigazodni. Szolzsenyicin írta A Gulag szigetcsoportban:
„…
a jót a rossztól elválasztó határvonal nem azonos az államok, osztályok, pártok
közti határral, hanem minden egyes ember szíve közepén halad át, minden emberi
szív közepén. De még ott is fluktuál, eltolódik bennünk az évek során. Még a
rossz által megszállva tartott szívben is marad egy támpontja a jónak, s még a
legnemesebb szívben is van egy sarok, melyben tartósan gyökeret vert a rossz.
Akkor kezdtem megérteni a vallásokat, a világ valamennyi vallását. Az emberben
lévő rossz leküzdése a céljuk. Lehetetlen teljesen kiűzni a rosszat a világból,
de kordában lehet tartani minden egyes emberben.”
A
kisördög ott les vissza minden egyes embertársunk szeméből, és a tükörből is, s
elég egy félig öntudatlanul elkövetett ballépés, vagy egy kis jellembeli
megbicsaklás, hogy utat engedjen valaki szívében a rossznak.
A
kötet kapcsán a visszafejlődést nem a tartalomhoz, hanem a megjelenéshez
kapcsolódik. A háromból tartalmilag, szellemileg ez a legjobb regény, azonban a magyar kiadások közül fizikailag ez a legrosszabb. Míg a két korábbi pszeudo-Christie regény kemény kötést kapott az
Európa kiadótól, most a Helikon megelégedett a puha borítóval és a fűzéssel,
ami jelentős hanyatlás, ráadásul az árat nem csökkentették. Az ilyen veszi el
az ember kedvét a könyvvásárlástól. A borító – ezzel a húzással ellentétben –
egyáltalán nem csúnya, az arany a kék háttérben jól mutat. Mind a
korrektúrával, mind a fordítással meg vagyok elégedve.
Pontszám:
Hét
bajuszkefe a tízből.
7/10
pont
www.moly.hu: 82 %
www.goodreads.com: 3.68 pont
(Az
adatok 2019. szeptember 16-i állapotot tükröznek!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése