Előadás a tavaszi hadjáratról már a youtube-on

Március 19-i előadásom a tavaszi hadjáratról felkerült í youtube-ra:

"A dicsőség napjai" - Az 1849-es tavaszi hadjárat

történelmi előadás

Győr-Ménfőcsanak, Bezerédj-kastély

2019. március 19.

E.a.: Horváth Gábor

1849. márciusában a honvédsereg főerői a Tisza vonala mögött álltak, mivel a vezéri kérdés megoldatlansága és időjárási okok miatt az osztrákok elleni támadó hadművelet állandóan elmaradt. Vetter Antal betegsége után azonban Kossuth az erélyes és tetterős Görgei Artúrt nevezte ki főparancsnoknak, aki remek együttműködést alakított ki tábornoktársaival, elsősorban Aulich Lajossal, Damjanich Jánossal és Klapka Györggyel. A négy hadtestre tagozódó 47500 fős magyar hadsereg április elején megindította rég várt offenzíváját a Budapest körül álló, összesen 55 ezer főből álló császári had ellen. Az egy hónapja még vesztesnek tűnő honvédek egymás után hat csatában és ütközetben verték meg Alfred Windischgrätz csapatait. Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom mind a magyar lobogó diadalát hozta. Május 21-én pedig Buda vára is Görgei kezére került, s az ország szinte teljesen felszabadult. Ezek voltak Kossuth szavaival: „A dicsőség napjai.”

Döglégykeringő - Sofi Okasnen: Tisztogatás

Sofi Oksanen: Tisztogatás

Budapest: Scolar, 2010

Eredeti cím: Puhdistus

Fordította: Pap Éva

366 oldal

„A külső megfog, a belső megtart!” – szokták volt mondani a bölcsek, s ez igaz az olvasó-könyv kapcsolatrendszerre is. Sofi Oksanen finn-észt író Tisztogatás című kötete rendkívül erős borítóval jelent meg, egyszerűen képtelenség rá nem felfigyelni. A természetben a rózsaszín-fekete és sárga-fekete színkombináció rendszerint a veszélyt jelzi, s ez a könyv a kanárisárga alapon sötétlő fekete dögléggyel, s lila szöveggel maga a fenyegetés, amelyet távolról is könnyű kiszúrni. Nem véletlenül tűnt fel nekem már megjelenését követően a könyvesboltokban, s végül idén rávett a lélek, hogy megmerítkezzem ebben a kénköves pokolban.

A történet két idősíkon, s két szereplő személyén keresztül mutatja be két ember, és egy ország szenvedéseit.

Ez a regény a szerelem regénye. Az akarnok, mérgező, kínzó és bűnbe vivő szerelemé. A szerelem (vagy inkább az annak hitt bírvágy?) a legjobb és a legrosszabb dolgokat hozhatja ki az emberből. Jelen esetben utóbbit. Aliide Truu, idős nénike, aki a Szovjetunió szétesése után újjáalakult Észtországban él, falusi magányában a 90-es évek legelején. Főszereplőnk jelenére sötét árnyékokat vet az elmúlt ötven év történelme, s saját tetteinek következményei. Aliide-hez egy nap láthatóan valami elől menekülő fiatal nő toppan be, aki egyszerre idegen és ismerős. A lány, Zara a közelmúltja elől fut, amelyet nem ő irányított. Egyike a megtévesztett lányoknak, akik fiatalságuk és naivitásuk okán talmi csillogás reményében odavetik magukat gátlástalan emberek áldozatául.

Ez a regény az árulás regénye. Aliide elárulta nővérét, hogy megkaparintsa annak férjét, s mindent alárendelt e célnak: házasságát, becsületét, ártatlanságát, s hazájához való hűségét. A történet - időbeli - elején testvérével, Ingellel istentisztelet után hazafele sétálva pillantja meg Hanst, aki egy pillanat alatt elbűvöli. Ám Hans nem őt veszi észre, hanem Ingelt. Aliide rögvest ráébred, hogy ellene nincs esélye, Ingel szebb és jobb nála. Az irigység nem véletlenül fő bűn kereszténységben, hiszen szörnyűségek kovásza, olyan érzéseket dagaszt az emberben, amelyek aztán tragédiákhoz vezethetnek.

Nem véletlenül jutott eszembe folyton a zseniális Napoleon Boulevard dalszövege, miközben Oksanent olvastam:

„Szépen vagyunk öltözve, csillog a hajunk.
Gondolhatod, erre most is adunk.
A város felett éppen Júlia lebeg.
Ámuldozunk, és mint annyi mindent, ezt se értjük.
Nincs semmi baj, nem is kérdezősködünk.
Ha lebeg, hát lebeg, nagy dolog, mi is jövünk.
Hátrébb megyünk, innen neki futhatunk.
Próbálkozunk, vajon éppen nekünk miért ne menne?

…

Próbálkozunk kézzel-lábbal csapkodunk,
Úgy verdesünk, hogy már jobban nem tudunk.
A város felett még mindig Júlia lebeg,
Szép könnyedén, ahogy szombat délben szállni illik.

…

Nem megy, tudom de ha már szállni nem lehet,
Megmozgatunk itt lent minden követ.
Célozgatunk egyszer még eltalálhatunk,
Júlia, kedves: jobb lesz önmagadtól földet érni.

Júlia nem volt erős, vagy több mi nálunk.
Júlia nem volt se jó se szép.
Most Júlia nem akar a földön járni,
Fölszállt inkább a fejünk fölé.”

Ez a dal maga a kommunizmus megzenésítése. Amikor az irigység miatt a lenti többség megfegyelmezi a fent lebegőket, s mivel követni azokat képtelenek, erőszakkal rángatják vissza, vagy semmisítik meg a jobbakat. Mert bizony Júlia jobb is volt és szebb is, mint azok, akik a földön ragadtak, de még ennek belátására is képtelenek. Aliide pont ez a megtestesült irigység, ami elmebetegségig teszi féltékennyé, gyűlölteti meg vele a nővérét, és teszi ezáltal tönkre mindenki életét a környezetében.

A Tisztogatás női regény, de mégsem az. Női, mivel főszereplői nők, ugyanakkor ez nem jelent semmi pozitív vagy negatív dolgot önmagában, nem attól szimpatikus valaki benne vagy gyűlöletes, hogy milyen nemű. Hans férfiként érdemel elismerést, míg Aliine megundorodik tetteitől, s egészen addig nem jut el a felelősségvállalásig, míg életébe nem pottyan Zara, akiben viszontlátja az elvesztegetett élet hajdani ragyogását. Semmi esetre sem feminista mese a csúnya férfiak által kihasznált ártatlan nőkről, ami nagy pozitívum, pláne mondjuk olyan borzalmakhoz képest, mint a Nők országa. Szól ugyan a nők elleni erőszakról, de igazából mellékzönge pusztán Aliide belső lelki tusáihoz képest, s engem inkább az orosz alvilág brutalitásához vezetett el a szerző, nem specifikusan az erőszak e válfajához. Ez egy női szereplőkkel megírt, de kemény és férfias mű.

Persze a Tisztogatás történelmi regény. Feldereng benne a XX. század minden iszonyata, amit országokkal, nemzetekkel és az őket alkotó emberekkel tett ez a kegyetlen korszak, és kiemelten a kommunizmus eszméje. Oksanen attól sem rettent vissza, hogy visszaadja a tényt, mely szerint a balti államoknak a nemzetiszocialista Németország felszabadító volt. Ezt lehet nyugati szemmel rosszallni, de mi tudjuk, amit ők nem, hogy milyen lélekölő, társadalomromboló eszme is volt a marxizmus.

Ez a regény a kommunizmus regénye is, és mindazokhoz szól, akik Kelet-Európába vissza-, vagy Nyugat-Európába behoznák a vörös mételyt különböző szocialista-progresszív maszkok alá rejtve. Ez utóbbira sajnos különösen hajlamosak az unatkozó értelmiségiek. Nekik mindenképpen el kellene olvasniuk Oksanen remekét, ugyanis a regény egyebek mellett mesél még arról is, hogy soha nincs, és nem is lehet egyenlőség. Mindig lesznek, akik szebbek, jobbak, tehetségesebbek, szorgalmasabbak akkor is, ha hajszálpontosan ugyanazzal a háttérrel rendelkezik két személy. És ez így jó. Lehet ez ellen küzdeni, és társadalomjobbító őrületekbe menekülni, de ez kudarc esetén egy feleslegesen elpocsékolt életbe, siker esetén tönkretett életek százezreibe kerül a történelmi tapasztalat alapján. Célszerűbb lenne elfogadni a tényeket, és kihozni magunkból a legtöbbet, nem pedig másokat földre kényszeríteni.

Összegezve:

Egy rendkívül kemény, brutális és durván szókimondó könyv, amely egyszerre vezet be minket a Szovjetunió hazugságba kényszerítő kelkáposztaszagú szürkeségébe és a kelet-európai 90-es évek vadkapitalizmusába, ahol minden eladó a becsülettől kezdve a fiatal lányokig. Oksanen könyve fontos alapmű, és ha valakinek bírja a gyomra, annak nagy – de nem éppen fennkölt – élményt ad majd.

A kötet kiadása kifogástalan - csak kár, hogy fűzött -, a borító zseniális, a Scolar remek munkát végzett. Sem Pap Éva magyar szövege gördülékeny, átadja a történet súlyát, és helyesírásilag nem emlékszem hibára.

Pontszám:

Kilenc vörös csillag a tíz zöldszemű szörnyetegből.

9/10 pont

www.moly.hu: 93 %

www.goodreads.com: 3.87 pont

(Az adatok 2019. március 25-i állapotot tükröznek!)

Brit jelentések a tavaszi hadjáratról, 1. rész

A mai nemzeti ünnepünk alkalmából egy ehhez kapcsolódó bejegyzés érkezik, megtisztelve a 170 éve hazánkért harcoló hőseinket. Ugyanakkor a források, amelyeket közzé teszek - legjobb tudomásom szerint magyarul még nem voltak, bár sokan használták már a történészek közül -, nem magyar oldalról mutatják be a tavaszi hadjárat eseményeit. Ugyanis a bécsi brit követség Londonba írt jelentései következnek, melyek elsősorban bécsi információkon alapulnak. Nagy Britannia a kontinentális egyensúly szempontjából nagy hangsúlyt fektetett Ausztria nagyhatalmi állására, hiszen ellensúlyozni lehetett általa akár Franciaország, akár Oroszország túlsúlyát. Ez kihallatszik a jelentésekből is, amelyek egyértelműen a császárság iránti szimpátiát mutatják. Jól látható a történelmi tudásunk tükrében az is, mennyire torzított a tényeken a tér, az idő és persze a császári propaganda.

A jelentések a Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. című kiadványban jelentek meg, Londonban, 1850-ben. Hevenyészett fordításom esetleges hibáiért elnézést, igyekeztem magyarosan visszaadni a tartalmat. 

A téma iránt érdeklődőket szívesen látom március 19-én ménfőcsanaki előadásomon. Információk: itt. 

John Ponsonby, John Frederick Lewis festménye

Palmerston külügyminiszter 1845-ben
John Partridge festménye

1. Ponsonby vikomtⁱ jelentése Palmerston vikomtnakⁱⁱ (érkezett április 8-án)

Bécs, 1849. április 3.

Uram!

Átküldöm Lordságodnak őfelsége bukaresti főkonzulátusának csatolt üzenetét,ⁱⁱⁱ amely a legfrissebb erdélyi híreket tartalmazza. Hozzátenném azonban, hogy Puchner altábornagy,^iv aki megtört egészsége miatt ismételten kérte a kormánytól leváltását, most lemondott és a parancsnokságot átadta Kalliány vezérőrnagynak.^v

Welden tábornok^vi tegnapelőtt éjjel visszatért Komárom alól, ahol ellenőrizte az ostrom alakulását. A tábornok ma hozta nyilvánosságra az erőd helyőrségéhez küldött proklamációjának másolatát. Tizenkét órát adott nekik a válaszra, és ha a határidő lejrátáig nem adják meg magukat, kinyilvánította szándékát az erőd legerősebb lövetésének megkezdésére, melyet addig fog folytatni, amíg csak egy embere is van. Arról informáltak – és azt hiszem hitelt érdemlő -, hogy Welden tábornok jelentést küldött Őcsászári felségének, melyben azt állította, hogy Komárom helyőrsége 10000 emberből áll, de van köztük egy egész reguláris ezred, amely kész visszatérni a császár hűségére. Ezek azonban a fanatikus párt által gyakorolt terrorizmus miatt nem találnak lehetőséget a szökésre.^vii A jelentés szerint képtelenség, hogy hosszú ideig tartson az ostrom, a város és az erődítések súlyos károkat szenvedtek a bombázás során, és azt mesélték nekem, hogy az erőd több pontján tüzek voltak megfigyelhetőek. Komárom erődítményei hét német mérföldnyi (körülbelül harminckettő angolnak felel meg) területre terjednek ki. A zárolásához szükséges csapatok száma ennek következtében igen jelentős, és az erőd elfoglalása igen nagy jelentőséggel fog bírni, mivel [a felszabaduló erő] további eszközöket biztosít Windisch-Grätz herceg^viii hadjáratához Magyarország más részein. Ez a hadjárat az ország nagy kiterjedése, és az úthálózat tökéletes hiánya miatt szükségszerűen elhúzódik.^ix

Hivatkozva Colquhoun úr^x március 23-i üzenetére, jelenthetem, hogy jelen hírek szerint Bem tábornok Debrecenbe ment.^xi

2. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 18-án)

Bécs, 1849. április 12.

Uram!

A magyarországi helyzetről való legutóbbi jelentésem óta két hirdetményt^xii tettek közzé, amelyek azonban pusztán katonai részleteket tartalmaztak a csapatok mozgásáról, és néhány apró összecsapásról, melyekben többnyire a birodalmiak voltak fölényben.

Jelačić bárónak^xiii egyik ilyenben sikerült elfognia négy ágyút és másik nyolcat beszögelnie.^xiv

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy folyó hó 4-5-én a tábornagy felderítést parancsolt meg, hogy felmérje az ellenség erejét, amely elővédjeit Hatvanig tolta előre, Pesttől 7 német mérföldnyire. Az ellenséget 50 ezer fő erejűnek találta, és jelentős könnyűlovassági fölénnyel bírt, ezért a tábornagy parancsot adott, hogy a császári sereg vonuljon vissza és foglaljon pozíciót Pest előtt Palotától Keresztúron át Soroksárig.^xv

A felkelők látva ezt a mozgást, azonnal előrenyomultak és megtámadták Jelačić báró I. hadtestét Isaszegen.^xvi Ám ezeket jelentős veszteségekkel visszaverték, és még elfoglaltak tőlük hat ágyút.^xvii A felkelők visszahúzódtak, a császári hadsereg pedig azt a pozíciót foglalta el, amelyet említettem, és ahol Windisch-Grätz herceg bevárja az erősítéseket. Azóta nincsenek új híreink, amelyekre támaszkodhatnánk. Jelenleg mindenféle hírek terjednek. Tegnap éjjel magabiztosan jelentették, hogy a tábornagy nagy győzelmet aratott Pest közelében, és hogy ma reggel fog erről megjelenni hirdetmény. Ma azonban a hírek nem nyertek megerősítést, és hirdetmény sem jelent meg reggel.

Minden részről a legnagyobb aggodalom mutatkozik a bizonytalan állapotok miatt, és a közvélemény kritikája nem kíméli a hadjárat lefolyásának módját. Ezekbe nem mennék bele, de a „Die Presse”-ből^xviii származó cikk figyelemre méltó, és megjelenése ostromállapot idején azt jelentheti, hogy az abban megfogalmazott vélemény nem pusztán a szerkesztő álláspontja.

Az erősítések, melyeket a tábornagyhoz küldtek igen jelentősek, mindent egybevetve mintegy 30 ezer embert irányítottak át Itáliából, Bécsből, Morvaországból és Galíciából. Ami az erősítések utóbbi részét illeti,^xix mintegy 16 ezer embert jelent Hammerstein tábornok^xx parancsnoksága alatt. Érdemes megfigyelni, hogy a birodalmi kormány mennyire megbízik e tartomány lakosainak jó érzéseiben, mivel szinte teljesen megszüntette annak szokásos katonai védelmét. E csapatok nagyobb része most kell, hogy csatlakozzon Windisch-Grätz herceghez.^xxi

Báró Wohlgemuth altábornagy,^xxii aki néhány napja érkezett ide Itáliából, átvette Komárom ostromának irányítását.

Másrészt arról tájékoztattak, hogy a felkelők nem tétlenkednek, s Bem tábornoknak sikerült 10 ezer újoncot toboroznia Erdély oláh lakosságából, akiket Debrecenbe küldött. Ezt azonban nem állíthatom bizonyosan.^xxiii

[Csatolmány]

Cikk a bécsi „Presse” 1849. április 9-i számából

(fordítás)

A bizonytalanság, amelyet a közvélemény érez a Hatvannál vívott csatával kapcsolatban, nagyban hozzájárulnak a riasztó pletykák terjedéséhez.

Általában úgy vélik, hogy a német kérdés jelen állapotában, a birodalom jóléte és pusztulása szorosan kötődik a magyarországi hadjárat gyors befejezéséhez. Örülünk, hogy a minisztérium nagy energiával hoz intézkedéseket a magyarországi hadsereg megerősítéséhez.

Ám mindenki tisztában van azzal is, hogy a legbátrabb és legszámosabb hadsereg is megköveteli, hogy jól irányítsák, annak érdekében, hogy eredményesen legyen képes kifejteni erejét.

Ezért nem csoda, hogy a jelentés, mely szerint Báró Welden tábornok lesz a Magyarországon lévő hadsereg parancsnoka, és őt itt Wohlgemuth altábornagy váltja fel, egyre mélyebben gyökeret ver a nyilvánosságban.

Mi sajnos nem osztjuk ezt a hitet. A bátor tábornok, akit a közvélemény annyira világosan kijelölt, mint aki a legmegbízhatóbb ember arra, hogy ezt a melankolikusan zajló polgárháborút képes lehet gyorsan és sikeresen megszüntetni, a jelenlegi sürgős helyzetben biztosan nem utasította volna el a lehetőséget, hogy egy ilyen megtisztelő és felelősségteljes feladatot vállaljon el, ha azt oly módon kínálták volna fel neki, amely alapján reménye lenne terveit végrehajtani szükségtelen korlátozások nélkül.

Tisztában vagyunk azzal, hogy némileg veszélyes beszélni ezekről, de a jelenlegi körülmények között nem tennénk kötelességünket hazánkkal szemben, ha hosszabb ideig hallgatnánk, és kérjük a minisztériumot, hogy ne engedje, hogy bármi megakadályozza azt, hogy megtegye, ami általánosan elismerten a legjobb az ország jólétének szempontjából.^xxiv

3. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 18-án)

Bécs, 1849. április 13.

Uram!

Tudatom Lordságoddal, hogy Welden tábornok hamarosan elhagyja Bécset, hogy átvegye a magyarországi hadsereg vezetését. Holnap megrendezésre kerül a helyőrségi szemle, amely után Welden tábornok elhagyja a csapatokat.

Azt hallottam, hogy Dembinski^xxv kimanőverezte az osztrák katonákat, és lecsapott Csorich tábornok^xxvi 8000 fős császári hadtestére Vác mellett.^xxvii Az osztrákok némi veszteség mellett vonultak vissza, 12 tiszt és jó sok ember esett el. Götz vezérőrnagyot,^xxviii azt mondják egy váci ház ablakából leadott lövés ölte meg. Egy 12 ezer főből álló osztrák tartaléksereg Esztergomból Csorich tábornok megsegítésére indult. Komáromban kitűzték a fekete lobogót, ahol a helyőrség kénytelen más élelmiszer hiányában megenni a lovait.^xxix

Ezeket a híreket közölhetem Lordságoddal. Értesüléseim nem hivatalosak, de szerintem jók.^xxx

4. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 20-án)

Bécs, 1849. április 15.

Uram!

Itt sokakat felriasztott a magyarországi ügyek állapota, de azt kell, mondjam, nem hiszem, hogy ez indokolt.

A háborút kétségtelenül rosszul vezették osztrák oldalon, de tábornokaikat lecserélték más, jó hírűekre; nagy erősítések vannak úton hozzájuk, és néhány hadtest már csatlakozott is. A magyarok rendelkezésére álló erőforrások csökkennek és egyre jobban csökkenni fognak. A jó időjárás beköszönte lehetőséget ad az osztrákok számára, hogy nagy katonai erejüket előnyös módon használják fel.

Vannak személyek, akik úgy vélik, a magyarországi késedelem előnyös Ausztria számára, mivel úgy vélik, hogy Magyarországot fegyverrel kell leigázni, hogy aztán a helyi önkormányzatok ugyanazon jogokkal rendelkezzenek ott is, mint az Osztrák birodalom más tartományaiban.^xxxi Ez megszüntetné a nagy veszélyt, hogy egy megújuló Magyarország különálló és egységes államot hozzon létre, s olyan helyzetbe kerüljön, hogy onnan fenyegethesse az osztrák monarchia fővárosát.

E nézőpont előadói úgy gondolják, hogy egy gyors hódítás nem járt volna olyan anyagi előnyökkel - és ez nagy morális előny Ausztriának -, mint erősen elhitetni a magyar elmékkel, hogy Magyarország ereje képes a sikeres ellenállásra.

Lordságod fogja megítélni e vélemények igazságtartalmát.

A birodalmi kormányt bizonyos okok arra ösztönzik, hogy nem akarja valójában Magyarország meghódolását. A német ügyek olyan irányt vehetnek, amely riadóztatná a békepártiakat, és Ausztria megnyilvánuló ereje kétségtelenül csökkentené a veszélyt ez irányból, míg Ausztria gyengesége növelné.

Igaz, ha Németországban az ügyek elfajulnak, az osztrákokat orosz fegyverek fogják támogatni, és igen nagy esélyük lesz a sikerre, de úgy vélem, kívánatos lenne, ha nem így alakulnának az erőviszonyok.^xxxii

5. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 23-án)

Bécs, 1849. április 16.

Uram!

Lordságod óhatatlanul megkapta írásomat a magyar ügyekkel kapcsolatban, amely sok tévedés tárgyát képezi, és meglehetősen zavaros.

Hacsak nem tévedek, a tények, melyekről beszámoltam, igazak.

A mai napig itt egyáltalán nem volt haditerve a katonai vezetésnek erre az országra nézve. A tábornokok semmit, vagy csaknem semmit sem tudtak egymás működéséről. Vitatkozás és vádaskodás volt közöttük, és mindenféle lehetőséget elvesztett.

A haditerv most formálódik. Welden tábornok szigorú ember, aki megköveteli a pontos engedelmességet, és most már vannak általa kinevezett helyettesei, akik alkalmasak a feladatra. A bajokat, amelyeket az osztrákoknak Magyarországon az általam említettek okoztak, megszűntek. Feltételezhetjük, hogy az új vezetés alatt a küzdelemben elsősorban a szembenálló harcosok anyagi ereje dönt. Az osztrákok egy nagy birodalom (jelenlegi) katonai erejével rendelkeznek, és ennek nagy részét Magyarországra irányították. A magyaroknak nagy kiterjedésű országuk van, melynek nagy része alkalmatlan arra, hogy a katonák szabadon vonulhassanak ellenük az év kedvezőtlen időszakában.^xxxiii Vannak megerősített helyeik, bővelkednek tüzérségben és munícióban, stb., és önkéntes tisztjeik parancsnoki képességben. Nagyon jelentős gyakorlott és jó gyalogságuk van, valamint nagy számban kevésbé fegyelmezett csapataik. Kiváló lovasságuk van, amely létszámban is sokkal nagyobb a császári lovasságnál.^xxxiv Despotikus kormányuk van, amely ha máshogy nem megy, terrorral irányít mindent, vagyonra, magyarországi személyekre és sok egyébre nézve.

Az osztrákoknak nagy fölényben lévő gyalogságuk van, van tüzérségük, melynek képesek növelni a mennyiségét. Viszont lovasságuk csak nem több a fele [az ellenségének].^xxxv

Az osztrákok valószínűleg folyamatosan növelni fogják gyalogságukat, és Lordságod látni fogja, ha a fentiek helyesek, akkor a kérdést a gyalogság szuronyai, a lovasság lovai és a tábornokok képességei döntik el. A két hadviselő fér erőforrásainak kérdése más dolog. Magyarország már most is jelentősen meg van szorulva, a folyamatos ellenségeskedés akadályozza a földművelést, és feléli a kukoricadepókban lévő nagy mennyiségű gabonatöbbletet.

A magyaroknak - úgy hiszem – nincs pénzük, és az osztrák forrásokból származó bankjegyeik is csaknem elfogytak.^xxxvi

6. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 23-án)

Bécs, 1849. április 17.

Uram!

Tisztelettel megküldök fordításban egy kivonatot a mai bécsi újságból,^xxxvii amely bejelenti Windisch-Grätz herceg Olmützbe hívását, és Welden tábornok kinevezését magyarországi főparancsnoknak.

Nugent altábornagy^xxxviii hivatalába – aki most Alsó-Magyarországon parancsnokol -, Castiglione altábornagyot^xxxix nevezték ki.

Welden tábornok tegnap reggel Bécsből a magyarországi hadsereg főhadiszállására távozott.

[Csatolmány]

Kivonat a „Vienna Gazette” 1849. április 17-i számából

Őfelsége, a császár jóindulatú elégedettséggel fogadta a folyó hó 12-i császári dekrétumot, melyben Windisch-Grätz herceget meghívták az olmützi császári rezidenciára, ahol Őfelsége saját maga számára szeretné igénybe venni Őnagysága ítélőképességét és tapasztalatát súlyos és fontos ügyek esetében.

Őfelsége ezzel egy időben örömmel bízta meg Báró Welden tábornokot a magyarországi és erdélyi császári csapatok főparancsnokságával, és kinevezi Báró Böhm vezérőrnagyot az Enns feletti és alatti Ausztria általános főparancsnokának, valamint a főváros polgári és katonai kormányzóságának élére.^xl

7. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 23-án)

Bécs, 1849. április 17.

Uram!

Tisztelettel hozzátennék néhány szót a Lordságodhoz tegnap írt magyar üggyel kapcsolatos jelentésemhez. Nem fogok azonban többet jelenteni, mint amit magam láttam és hallottam, s ami számomra kellően pontosnak tűnik.

Hammerstein tábornok 16 ezer fős hadserege úton van a Tisza jobb partján lévő Tokaj felé, míg Wohlgemuth tábornok Érsekújvárnál jár, Komárom felett pár league-gal^xli néhány dandárral. Komárom jól el van látva élelmiszerrel, azt mondják két évre elegendő. Elutasították a feltételezést, hogy van olyan párt az erődben, amely képes lenne megadni magát. Ezért kénytelenek lesznek Komáromot erővel elfoglalni. Az osztrák hadsereg a legjobb lelkesedéssel bír, és ha csata lesz, s a császáriaknak meg kell hátrálnia, a győzteseknek még mindig el kell foglalniuk Budát és a pesti Újépületet,^xlii melyeket megfelelő karba helyeztek, hogy támogassák az esetleges ostromot, úgyhogy lesz ideje a hadseregeknek odaérni, melyeket az osztrák kormány odaküldött. Vélhetően az osztrákok nagyon hamar újra támadhatnak.

A most Kossuth pártja alatt működő magyar csapatok a háború kezdetén nagyon kevéssé voltak hajlandóan a császáriak ellen küzdeni, és az összegyűlt honvédek minden betanítás és fegyelmezés nélkül voltak. Debrecent akkor ugyanolyan könnyen el lehetett volna foglalni, mint Győrt, Pestet vagy Budát. Az akcióhoz kedvező idő azonban elveszett a magyar behódolásra való várakozással, valamint Magyarország a háború szörnyűségeitől való megkímélési szándéka miatt. Az osztrákok által elvesztegetett időt a magyarok kihasználták ügyes parancsnokok beszerzésére – lengyelek és mások -^xliii valamint a magyar csapatok kiképzésére, lelkesítésére, és hozzászoktatták őket a háborús mindennapokhoz az egymás utáni kisebb összecsapásokkal.

Egy másik dolog is hozzájárult a magyarok jelenlegi erejéhez. A magyar hadsereg számos tisztje, mikor megtudták, hogy a császár ellen fognak harcolni, le akart szerelni, és sokan, akik megtették ezt a lépést, bírságot kaptak, vagy bíróság elé rángatták őket. Mikor ez ismertté vált a magyar hadseregben, minden tiszt úgy érezte, hogy nem juthat át a császáriakhoz anélkül, hogy a legnagyobb veszélynek tenné ki magát.^xliv

Sokan a legjobb magyar tisztek közül a fent említett körülmények miatt maradtak.

Úgy vélem érdemes megemlíteni, hogy egy olyan személy, aki magas posztot tölt be a császári kormányzatban, és pontos ismeretekkel rendelkezik Magyarország lakosságával kapcsolatban, biztosított róla, hogy a magyarok létszáma nem haladja meg a 4 millió főt, és az egyéb nyelvű lakosság szintén nem több ennél.^xlv Csak Magyarországról beszélt.^xlvi

8. Mr. Magentis^xlvii jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 26-án)

Bécs, 1849 április 21.

Uram!

Nincs hivatalos közlemény^xlviii a császári hadseregtől, mióta Welden tábornok elindult, hogy elfoglalja főparancsnoki helyét Magyarországon. E tábornokról azt jelentették, hogy Vácnál van, és néhány napnak valószínűleg el kell telnie, mielőtt megkezdheti az offenzívát. Természetesen szüksége lesz egy rövid időre, amíg megismerkedik a parancsnoksága alá került hadsereg pozíciójával, és meg kell várnia, míg az úton lévő erősítések csatlakoznak hozzá. Azonban jelenléte és közismert energiája helyre fogja állítani a hadseregbe vetett bizalmat, amelyet a legutóbbi események megingattak.

A felkelők kísérlete, hogy feltörjék Komárom ostromát, kudarcot vallott,^xlix és az erődöt Wohlgemuth altábornagy csapatai szorosan zárolják, annak bombázása hevesen zajlik.

Nobili tábornok,^l Windisch-Grätz herceg korábbi vezérkari főnöke átvette a Morvamezőn^li gyülekező tartalék parancsnokságát, Morvaország határán.

Windisch-Grätz herceg néhány napig volt Olmützben.

Hivatalosan állítják, bár nem jelent meg róla közlemény, hogy Stratimirović tábornok^lii folyó hó 13-án győzelmet aratott^liii a Perczel^liv által vezetett felkelő hadtest felett Vilova szomszédságában, nem messze Péterváradtól, az alsó-Dunánál. A felkelőket minden oldalon visszaverték néhány száz ember veszteséggel. Sajnálatosnak és döbbenetesnek érzik azonban itt helyben, hogy Stratimirovićnak sikerült irreguláris csapataival visszavernie Perczelt, ellentétben a császári tiszttel (azt hiszem, Albert Nugent gróf), akinek parancsnoksága alatt 8000 reguláris katona állt, és aki úgy vélte önmagában nem állhat ki vele. Perczelnek azonban sikerült elérnie expedíciójának valószínű célját,^lv nevezetesen ellátnia Pétervárad erődjét.^lvi

Folytatás következik!

Az isaszegi csata, Than Mór festménye

Jegyzetek:

i John Ponsonby, Ponsonby 1. vikomtja (1770-1855), Nagy Britannia bécsi nagykövete 1846 és 1850 között.

ii Henry John Temple, Palmerston 3. vikomtja (1784-1865), ekkor Nagy Britannia külügyminisztere immár harmadízben (1830-34, 1835-41, 1846-51). Két ízben később brit miniszterelnök is volt (1855-58, 1859-65)

iii A két csatolmányt most nem közöljük, mivel tartalmuk az erdélyi harcokra vonatkozik, elsősorban az oroszok Bem általi kiűzésére Brassóból és nagyszebenből.

iv Puchner Antal Szaniszló (1779-1852), császári-királyi tábornok, aki magyar létére a szabadságharccal szemben foglalt állást, mint az erdélyi csapatok parancsnoka. A Bemtől elszenvedett vereségek hatására lemondott posztjáról.

v Kalliány József (1786-1859) vezérőrnagy, Puchner dandár- majd hadosztályparancsnoka, szintén „osztrák” oldalon harcolt a szabadságharc során.

vi Báró Ludwig von Welden (1780-1853), császári-királyi német származású tábornok, a Bécs védelmére hátrahagyott csapatok parancsnoka. Árpilis 15-től május 30-ig az Itálián kívüli Habsburg seregek főparancsnoka. Welden rendkívül művelt ember volt, aki botanikai és hadtörténelmi műveket is írt.

vii Fanatikusnak a Kossuth-pártot írják az osztrákok. Bár Kossuthot mind a császári udvar, mind - utólag - a békepárt vádolta terrorisztikus módszerrel, éppen egyik legfőbb érdeme, hogy a szabadságharc alatt a magyar politika sohasem csúszott át francia mintára terrorizmusba. Az tény, hogy Komáromban elég nagy fejetlenség uralkodott a parancsnokságon, de nem olvastam róla, hogy bármely magyar alakulat átálláson gondolkodott volna, így ez csak osztrák vágyálom lehetett.

viii Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz (1787-1862), az Itálián kívüli császári-királyi csapatok fővezére 1849. április 12-ig, mikor is sikertelensége miatt felmentik.

ix Az úthálózat tökéletlen volta valóban súlyos gondokat okozott a hadműveletekben, de ez persze pusztán kifogás volt, hiszen a magyar csapatok áprilisban néhány hét alatt masíroztak a Tiszától Győrig.

x Sir Robert C. Colquhoun (1803-1870), Nagy Britannia havasalföldi ügynöke.

xi Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 172.o.

xii Az eredetiben: bulletin.

xiii Josip Jelačić (1801-1859), horvát bán, a császári hadsereg I. hadtestének parancsnoka, táborszernagy.

xiv Ez alighanem az április 4-i tápióbicskei ütközetre vonatkozik, ahol Josip Jelačić kezdeti sikerek után vereséget szenvedett Klapka és Damjanich hadtesteitől. Az elfogott magyar ágyúk száma nem teljesen tisztázott, de valóban négy körül lehetett.

xv Rákospalota, Rákoskeresztúr, Soroksár, ma Budapest részei.

xvi Április 6-án..

xvii Az Isaszegi csatát ezen állítással szemben a magyarok nyerték, bár az osztrákok saját diadalként hangoztatták.

xviii A ma is létező, 1848-ban alapított Die Presse című napilapról van szó.

xix Tehát a galíciait.

xx William Friedrich von Hammerstein (1785-1861), lovassági tábornok, Galícia főhadparancsnoka. Maga Hammerstein nem, de egy hadosztály Anton Vogel vezérőrnagy alatt valóban betört Magyarországra Galíciából áprilisban.

xxi Erre már nem nyílt lehetőségük a honvédsereg előrenyomulása miatt.

xxii Ludwig von Wohlgemuth (1788-1851) császári-királyi altábornagy, aki sikeresen harcolt az olasz hadszíntéren 1848-49-ben, 1849. áprilisában érkezett Bécsbe, ahol a tartalék hadtest, majd a IV. parancsnokságát bízták rá.

xxiii Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 178.o.

xxiv Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 178-179.o

xxv Henryk Dembiński (1791-1864), lengyel szabadságharcos tábornok, aki 1849. január 21-től altábornagyi rangban a magyar honvédsereg főparancsnoka. Katonai ámokfutásának a magyar tisztikar tiltakozása vet véget, mely után Szemere Bertalan kormánybiztos március 3-án felmenti. Ekkor tehát már másfél hónapja nem ő volt a hadvezér.

xxvi Anton Csorich (1795-1864), horvát származású császári-királyi tábornok. Vácnál azonban nem ő volt a császári erők hadvezére.

xxvii 1849. április 10-én a váci ütközetben Damjanich János III. és Klapka György I. hadteste súlyos vereséget mért Christian Götz vezérőrnagy csapataira.

xxviii Christian Götz (1783-1849), császári-királyi vezérőrnagy, dandárparancsnok. A váci ütközetben április 10-én halálos sebet kapott, melybe másnap belehalt. Síremléke a mai napig megtekinthető Vácott, ahova a magyar vezérkar tábornokainak jelenlétében – egyes információk szerint maguk Görgeiék -, katonai tiszteletadással eresztették le.

xxix Komárom valóban kezdett kifogyni az élelemből, de ennyire nem volt súlyos a helyzet. Szintén pusztán osztrák vágyálom.

xxx Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 179.o.

xxxi Ugyanis Magyarország 1848-ig is megőrizte részben önállóságát a birodalmon belül, saját országgyűléssel, törvényhozással. Most egyes bécsi erők úgy vélték, ezt felszámolhatják a birodalom egységesítésének érdekében.

xxxii Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 180.o.

xxxiii Szó szerint az van, hogy az év rossz időszakában.

xxxiv Ez így ebben a formában nem volt igaz, bár könnyűlovasságot tekintve a huszárok valóban kiválóan teljesítettek és rendszerint felülmúlták az osztrák svalizséreket.

xxxv Ez utóbbi komoly tévedés.

xxxvi Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 180-181.o.

xxxvii A jelentésben: „Vienna Gazette”.

xxxviii Laval Nugent von Westmeath (1777-1862), ír származású császári-királyi tábornok. Ekkor a Bácskában hadakozik.

xxxix Heinrich Graf Castiglione (1790-1853), lombardiai eredetű család galíciai ágából származó császári tábornok.

xl Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 181.o

xli Land league, brit mértékegység, megegyezik 3 angol mérfölddel, azaz durván 4800 méter.

xlii Újépület, vagy németül Neugebäude, amely erődszerű lakktanya volt Lipótvárosban, melyet II. József építtetett. Tüzérlaktanyaként és börtönként funkcionált, az épület falánál végzik ki Gróf Batthyány Lajost 1849. október 6-án, majd több más politikai foglyot. A monumentális épületet 1897-ben bontották el, helyén ma a Szabadság tér található.

xliii A magyarok legügyesebb parancsnokait nem kellett beszerezni, magyarok voltak ugyanis. A két érkező lengyel tábornokból pedig ugyan Bem valóban bevált, viszont Dembiński kifejezetten katasztrófának bizonyult az ügyre.

xliv Ez sem felel meg a valóságnak, Görgei például minden kötelezettség nélkül engedett szélnek tiszteket, akik nem akartak a császáriak ellen harcolni, csak hogy megtisztítsa seregét a bizonytalankodóktól.

xlv Az 1850-es népszámlálás szerint az Erdély, Horvátország és a katonai határőrvidék nélküli Magyar királyság területén mintegy 9.5 millió ember lakott, akik közül 4.2 millió volt magyar nyelvű.

xlvi Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 182.o

xlvii Sir Arthur C. Magentis (1801-1867), a bécsi brit követség titkára 1844 és 1851 között.

xlviii Bulletin.

xlix Valójában egy nappal e jelentés elküldése után Görgei csapatai északról feltörték az ostromzárat és bevonultak Komáromba.

l Gróf Johann Nobili (1798-1884), császári tábornok, Windisch-Grätz vezérkari főnöke annak a téli hadjárata során. Ő írja meg e hadjárat hivatalos történetét, számos eredeti dokumentumot felhasználva. Lásd: Der Winter-Feldzug 1848-1849 in Ungarn. Wien, 1851.

li Marchfeld, magyarul Morvamező Ausztria és Morvaország határán.

lii Ðorđe Stratimirović (1822-1908), a szerb felkelők egyik vezetője a Délvidéken.

liii Április 12-13-án Perczel Mór támadása a Titeli-fennsík ellen valóban kudarcot vallott, azonban ezt megelőzően másfél hónapos hadjárata során gyakorlatilag a teljes Bácskát megtisztította a szerb felkelőktől.

liv Perczel Mór (1811-1899), honvédtábornok. A szabadságharc egyik legellentmondásosabb figurája, Perczel március végén vette át a IV. hadtest parancsnokságát, mellyel nagy sikereket ért el áprilisban.

lv Perczel elsődleges célja valóban Pétervárad felmentése volt, s csapatai március 28-29-én fel is törték északról az ostromzárat. Lásd a délvidéki hadműveletekhez: Hermann Róbert: Nagy csaták, 16.: A magyar függetlenségi háború. Bp., évszám nélkül. 5-12.o.

lvi Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 183.o

Párhuzamos könyv- és filmajánló: Az első ember (First Man)

James R. Hansen:

Az első ember – Neil Armstrong élete

Budapest: Akkord, 2018

560 oldal

Eredeti cím: First Man – The Life of Neil A. Armstrong (2018)

Fordította: Both Előd, Dancsó Béla

Csaknem pontosan egy éve, tavaly márciusban írtam Barbree Armstrong életrajzáról, s most elolvastam Hansen Az első emberét, amelyből a tavaly bemutatott hollywoodi – botrányoktól sem mentes – film is készült. Összehasonlítva azt kell, mondjam, hogy ez a jobb.

Barbreevel ellentétben Hansen szigorú kronológiai sorrendben halad, így roppant egyszerűen követhető. Megismerkedünk Armstrong felmenőivel is, ami érdekes, bár nem túl fontos többlet. Szerzőnk kiemelten igyekszik megcáfolni több legendát, amelyek népszerűek, ámde nem igazak, s többnyire 1969 körül születtek, Blikk színvonalú bulvárlapoknak köszönhetően. Ilyen az például, mikor egy amatőr csillagász azt állította, hogy a gyermek Neil nála figyelte távcsövön a Holdat, s már akkor oda vágyott. Armstrong és osztály valóban járt ennél a fickónál, ám az űrhajós semmi ennél többet nem erősített meg Hansennek. Ebben a kötetben is szembeszökő Armstrong csendes hétköznapisága. A világ legünnepeltebb embere lett, s mégsem szállt fejébe a dicsőség, nem akart élete végéig ellébecolni az elért sikerből. Csak űrhajótól szállt el, de sohasem magától. Csöndes, szolid ember volt, aki pont ennek köszönhette, hogy az lehetett, aki lett. Ha hősködik és keresi az életveszélyt, mint egy Star Trek-es ifjú James T. Kirk, alighanem meg sem éri 1969-et. Az ilyen pusztán Hollywood fantáziavilága. Hansen nem igyekszik a bennfentesség látszatát sem kelteni, pusztán szintetizálja az elmúlt 50 évben meg jelent interjúk és dokumentumok tényeit. Ettől jó. A kötet tele érdekes technikai adalékokkal is, amelyek sokszor mai szemmel megmosolyogtatóak, viszont elhelyeznek minket a 60-as évek technikai világában. A mobiltelefonba épített számítógépek modernitásában elképesztő, hogy a Gemini-8-ba beépített 23 kg-os (!) számítógép ferritgyűrűs memóriája kevesebb, mint 20 KByte-os volt, s az Apollo-11-é sem volt sokkal nagyobb! És ezzel jutottak el a Holdra! Igaz, nem Windows futott rajta…

Bemutatja a kötet természetesen Armstrong két Apollo-s útitársát is, akik közül Mike Collins egyértelműen szimpatikusabb, Edwin „Buzz” Aldrin meg vitathatatlanul az izgalmasabb karakter. Hansen időnként meglepően negatív Aldrinnal kapcsolatban, különösen a „ki legyen az első” kérdés esetén. Nem szabad elfeledni azonban Aldrin esetében, miszerint a meglehetősen versengő életmódot folytató pilóták bármelyikének nehéz lehetett volna megélni, hogy nem ő lesz az első Holdra lépő, így nem az ő nevét fogja mindenki ismerni, hanem a társáét. Itt a történelembe való bekerülés volt a tét! Talán Aldrin valóban „nehéz” ember volt űrhajósként – Hansen könyvéből tudtam meg, hogy kevesen akartak vele együtt dolgozni, s Armstrongnak is felajánlották, hogy lecserélheti másvalakire a holdutazás előtt! -, ugyanakkor a hetvenes éveiben is kemény „Buzz” méltán lett a második ember. Itt is ugyanaz derül ki viszont, mint a másik életrajzban: Armstrongnál tökéletesebb választás nem lehetett. Egyszerre volt klasszikusan „all american” és mégis megfelelt az egész emberiség követének is.

A biográfia felépítését tekintve az 560 oldal első ötöde szól nagyjából Armstrong űrrepülés előtti életétől, majd szintén ennyi az Apolló 11-ig való felkészüléséről, benne a Gemini 8-as első kilövésével. Kétötöd jut az Apolló 11-es nagy kalandra, majd a maradék szöveg annak haláláig követi a főhős sorsát.  

A szenzációra szomjazó olvasók számára talán száraz lehet ez a könyv, de aki nem bulvárra vágyik, az igencsak találhat itt csemegéket. Nem tudtam azt sem, hogy Aldrin megáldozott két szín alatt a Holdon (a történelemben az első idegen égitesten), vagy hogy a magyar zászló egy kis változata szintén járt égi kísérőnkön, mint ahogy minden 1969-ben létező országé. Hansen elképesztő részletgazdagsággal mondja el, mennyit lehet tudni arról, pontosan mi jutott el a Holdra, vagy a holdkompra, s mit hagytak ott az űrutazók. A kötet rendkívül adatgazdag csemegékben. A kötethez bőséges irodalomjegyzék tartozik, ami bizonyítja, hogy Hansen könyve valódi kutatás eredménye, s lényegesen szakszerűbb, mint Barbree - egyébként szintén jó - alkotása. Három részre elosztva fényképek is vannak a kötetben, fotópapíron, ami dicséretes, bár picik a fotográfiák.

A kötet legfájóbb pontja - pontosabban felülete - a borító. Mindig rühelltem a mozifilmes borítókat, de Az első ember esetében - ha ez lehetséges - , még jobban utálom. Itt van Armstrong egy igazi hős, erre életrajzának elején ott bámul mereven a semmibe egy Ryan Gosling. Egy fikció esetében, mint A marsi, még elment, de életrajz esetében konkrét Btk. paragrafus alá kellene essen egy ilyen rossz döntés. Méltánytalan. Csúnya A kötés hajlamos megvetemedni, de nem rossz. És azt írtam már, hogy mennyire utálom a borítót???

A kötet osztályzat:

Nyolc és fél ementáli a tíz sajtból van a Holdból.

8.5/10 pont

moly.hu: 3.75 pont (4 csillagozás)

goodreads.com: 4.06 pont (2214 értékelés)

És akkor térjünk is át egy kis lépéssel, avagy óriási ugrással a filmre!

Az első ember

First Man, 2018

Rendezte: Damien Chazelle

Rögtön egy kérdés: egy film, ami a Holdra szállásról szól és 141 perces, az miért alig fél órát szán erre ténylegesen? Egyszerűen nem értem. Sajnos Az első ember című film nem működik, noha időnként nagyon látványos. A történetvezetés teljesen szétesik, szkeccsek egymás után: Armstrong X-15-öst vezet, majd otthon van, Armstrong űrhajósnak áll, majd megint otthon van, Armstrong a Gemini-8 parancsnoka, majd újra otthoni jelenet jön. Egy ilyen ciklikusság akár jó is lehetne, de itt nem az. Családi drámát akartak forgatni, ahelyett, hogy történelmi filmet „csináltak” volna, s ehhez Hansen könyve - érdemei elismerése mellett - nem alkalmas. Az életrajz, életrajz, s nem lelki vívódásról szól. Armstrong feleségének, sem kislányának jelentősége – minden tiszteletem mellett – elhalványul az első lépés mellett, amelyet az emberiség megtett egy idegen égitesten. A dokumentumokból felépülő biográfia nem alkalmas drámának! Egyetlen szereplője van gyakorlatilag, s mellette a fő a tevékenység, amit elvégzett. A Holdra még csak eljutunk a filmben, de ez utóbbiból nem kapunk semmit. Neil Armstrong egyszerűen alkalmatlan családi dráma szereplőjének, mert ezt az oldalát sohasem mutatta meg a világnak. Mindkét általam olvasott életrajza nélkülözi az ilyen részleteket, mert azokat nem kötötte a közvélemény kíváncsi orrára. Nem vagyok rendező, de ha rám bízzák, akkor sokkal inkább az űrhajós társakra és a NASA-ra hegyeztem volna ki a dolgot.  Aldrin kínálja magát mint ígéretes páciens, s ezt Damien Chazelle megérezte, ezért próbálkozott összerakni egy igazi szerethető „pöcs” figuráját, erősen lebutítva az "Buzz" valódi karakterét. Aldrin ugyanis, amellett, hogy katonai családból származott (édesapja ezredesi rangig jutott), s vadászgépet vezetett a Koreai háborúban (lelőtt két MIG-15-öst is!), műszaki egyetemet végzett, és ő volt az első doktorival rendelkező űrhajós!  

Armstrongról a filmből nem derül ki, miért alkalmas erre a küldetésre, sőt képesek voltak egy depresszív karaktert alakítani belőle. Szinte vártam, hogy a Holdon Gosling leveszi a szkafandert, hogy végre kiélhesse szuicid hajlamát. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen mentális állapotban lévő embert nem lehetett volna Holdra küldeni, maximum pszichiáterhez.

Olyan kár, mert amikor landolunk Goslinggal a Hold felszínén, az mind látványilag és mind zeneileg kitűnő. A holdkomp landolása az egész film legjobb jelenete, s szó szerint követi a valós eseményeket. A Hold megpillantása a nyitott ajtóból Armstronggal együtt szintén sokkoló, ahogy megtapasztaljuk az égbolt hiányát és a tökéletes csendet. Ám a fantasztikus lépés után egyszerűen elvágták a sztorit. Armstrong mintha azért ment volna oda, hogy karkötőt hajigáljon kráterbe, holott 22 órát töltöttek a felszínen a komppal, melyből a másfél órás EVA tömény fizikai munka és kísérlet volt! Ebből miért nem kapunk semmit? Technikailag talán untatná a közönséget, de biztos lett volna valami köztes megoldás!

A filmből jó pár jelenet nélkülözhető, mivel semmit nem adnak ahhoz hozzá. Ugyanakkor a lélegzetelállító részek között komoly hézagok vannak, melyek olyan vontatottá teszik a sztorit, mint egy pótkocsi. Nagy kár, nagy kár… 

Imdb: 7.4 csillag

Rotten Tomatoes: 87 ill. 66%