Könyvajánló: Pszichoapu könyvmolyoknak

Sebastian Fitzek:
A terápia

Szeged: Könyvmolyképző, 2017

Második kiadás (Első magyar kiadás: 2009)

Eredeti cím: Die Therapie (2006)

Fordította: Szakál Gertrúd

Ahogy előző könyvajánlóm esetében Houellebecq, úgy most Sebastian Fitzek is visszatérő vendég blogomban. Annak idején az Ámokjáték című túsztárgyalós-átvágásos krimiszerűséget olvastam tőle, és meglepően módon tetszett. A meglepetés a szerző nemzetiségének szólt. Valahogy a német irodalommal - talán a német nyelvvel való meglehetősen kétes kapcsolatom okán – igen szkeptikus vagyok. Mindig olyan csúnyának találtam a németet, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy Rilke e nyelven dalolt az Ádventről. Kénytelen vagyok a bizonyítékok által megtörve belátni, hogy a német sem olyan csúnya, mint az a Der Schmetterling, alias pillangó szóból következne. Fitzek - immár másodszor – emellett meggyőzött arról is, hogy feszültségteremtésre szintúgy alkalmas, mint költészetre.

A történet egy apa valóra vált rémálmaként indult. Viktor Larenz sztárpszichiáter orvoshoz viszi 12 éves lányát Josyt, aki ismeretlen eredetű betegséggel küzd. Josy belép az orvosi rendelő ajtaján, ám nem kerül onnan elő. Kiderül, hogy a helyiség, ahova belépett a lány csupán szertár, az orvos előjegyzésében pedig Larenz neve nem is szerepel. Még rosszabb, hogy a váróteremben mindenki megesküszik, hogy mikor bejött, nem is volt vele gyerek. A rendőrség minden kutatása hiábavalónak bizonyul, s a sokk elmegyógyintézetbe juttatja főszereplőnket. Pszichoapu ezután egyik kezelőjének meséli el, miként jött rá, mi is történt valójában, miután kényszergyógykezelése szünetel, s kap néhány tiszta órát. Igyekszik meggyőzni orvosát, hogy engedje szabadon.

Az elme képzelgése és a valós történések kavargása egészen egyedi hangulatot ad a regénynek, a történet mintha olajozott vákuumban játszódna, az utolsó oldalig mit sem veszít lendületéből. A bonyodalom egyre kacifántosabb, nyilvánvaló, hogy ördögi cselszövésről, vagy komoly lelki betegségről van szó az események hátterében. De vajon melyik? Vagy mindkettő? Mi történt valójában Josyval, és az apával? A regény végig komoly feszültségben tartja az olvasót, képtelenség abbahagyni, míg a végére nem érünk. Ez nem az az „utazós” regény, amit heteken át hurcol az ember a buszon, hanem egy lélegzetre való. A lezárás az olvasottakból fakadóan logikus, egyáltalán nem várt, bár egyeseknek bizonyára csalódást okozhat. Fitzek kiválóan vezeti félre az olvasót, ugyanúgy, mint korábbi művében, az egész egy tévedések - cseppet sem víg - játéka. Annak, aki szereti a pszichológiai thrillereket, kötelező darab, lényegesen jobb, mint némely agyonreklámozott és felfújt amerikai/brit társa. 

A regény külcsínre nézve az első kiadásét követi, némileg átszínezve. Semmi extra, szokásos könyvmolyképzős átlag, közepesen tartós fűzéssel. Engem lekötött a tartalom, így a fordítóval kapcsolatban csak pozitívan nyilatkozhatom, és helyesírásilag sem tűnt fel komoly rendellenesség. Igaz utóbbi észrevételezésében nem vagyok jó.

Pontszám:

Nyolc tartósított hegyi levegő a tízből

8/10 pont

Moly.hu: 90%

Goodreads.com: 4.18 pont