Könyvajánló: Magyarország hadtörténelme III. - Magyarország a Habsburg Monarchiában 1718-1919

Magyarország hadtörténete III. :Magyarország a Habsburg Monarchiában 1718-1919

Szerk.: Hermann Róbert

Budapest: Zrínyi, 2016

488 oldal

Új magyar hadtörténelmi összefoglaló? Naná, hogy könyvajánlóban, könyvkritikában a helye! Na meg a polcomon.

Március körül került a könyvesboltok polcaira a Magyarország hadtörténete III.: Magyarország a Habsburg Monarchiában 1718-1919 című kiadvány, amely arra vállalkozott, hogy a 80-as években még szocialista felfogásban íródott kétkötetes – ideológiai maszlagot leszámítva egyébként nem rossz - összefoglalót váltsa majd ki, de legalábbis ellenpontozza.

Talán szerencsés is, hogy a III. kötettel indult a sorozat, mivel ez az a korszak (a 48-49-es szabadságharcot leszámítva), amelyről a legkevesebb hadtörténelmi kiadvány jelent meg Magyarországon. Különösen 1945 óta számított páriának ez az időszak, hiszen 1718 és 1918 között nincs önálló magyar hadügy, s a magyar katonák – a közvélekedés szerint, amelyet hibás történelmi szemlélet sulykolt – „idegen érdekekért” ontották vérüket. Bizonyos esetekre ez talán igaz volt (1859, 1866), de Trianon után igen nehéz lenne komolyan azt állítani, hogy a magyar katonák az I. világháborúban nem magyar érdekekért küzdöttek! A Habsburg uralkodók – akik, nem győzöm mindig hangsúlyozni, magyar királyok is egyben -, néhány kivételtől eltekintve alapjában nem zsarnokoskodtak az ország felett. Nem is tudtak volna, mivel akkor nem léteztek még a modern diktatúrák kifinomult terrorszervezetei, technikai apparátusa, sem az ideológiák, amelyekre ilyen rendszert lehetett volna telepíteni. Királyaink őrizték az ország archaikus berendezkedését, amely modernitástól való idegenkedése mellett a magyar nemzet vezető helyét is óvta az országon belül. Ideje hát, hogy a Monarchiát (és nem csak az 1867-1918 közötti „klasszikus” OMM), rehabilitáljuk. Ehhez óhatatlanul kellenek az olyan kötetek, mint ez, amely bemutatja, miként harcoltak közösen közös ügyekért az osztrák gyalogosok, a magyar huszárok, a cseh vértesek, a lengyel ulánusok és a horvát határőrök.

Ez a korszak is sok dicsőséget hozott a magyar névnek. A huszárok ekkor lettek azzá az európai hírű lovassággá, amelynek köszönhetően a mai napig van a francia vagy a perui hadseregben huszárezred! És nem csupán közkatonák voltak a Habsburg haderőben, hanem olyan kiváló magyar tábornok is, akik megállták a helyüket a korszak neves vezérei ellen is: gróf Nádasdy Ferenc, Hadik András, Kray Pál, Alvinczy József, Benedek Lajos. Őket nem szerencsés negligálni a magyar hadtörténelemből, mert az kevesebb lesz nélkülük.

A kötet alkotói gárdája illusztris nevekből áll, mondhatni hadírói all star válogatott. Hermann Róbert egyértelműen az 1848-49-es szabadságharc legfontosabb kutatója Gyalókay Jenő óta (sőt, alighanem már őt is előzi), neve minőséget jelent, ezért külön öröm számomra, hogy ő volt s szerkesztő. Ám Hermannt leszámítva is a modernkori magyar hadtörténelmet kutatók krémje ötlik szemünkbe, ha a különböző fejezetek íróit nézzük: Lázár Balázs, Csikány Tamás, Krámli Mihály, Pollmann Ferenc, de bárkit mondhatnék a listáról.

Kedvenc fejezetemet Lázár Balázs írta, mivel olyan korszakról kellett összefoglalót írnia, amiről a legtöbb nívós munka Magyarországon (és Ausztriában is) még a Monarchia létezésének idején készült… Az 1741-1815 közötti korszak a tömeghadseregek kora, ráadásul az a korszak, amikor az osztrák (és magyar) katonák a világ legjobbjai között voltak számon tartva. Ez a fehérkabátos gyalogság és a huszárportyák világa, benne olyan gigantikus összecsapásokkal, mint a Hétéves háború, amely akár viselhetné az első világháború nevet is. Az ember bőven talál csemegéket az összefoglaló jellegű leírásban is, számomra ilyen nóvum volt Wurmser tábornagy festménye, amelyen egy magyarnak tűnő német tiszt nézett rám huszáruniformisban. Zseniális történelmi apróság, hogy ez a „Habsburg” generális mennyire huszárrá vált!

A Hermann által írt 1848-49-es fejezet elég vérszegény, ami az író személyét ismerve csak a terjedelmi korlátnak tudható be, illetve annak, hogy számtalan publikáció és összefoglaló van már róla, így el lehetett tolni a hangsúlyt kevésbé ismert korszakok javára.

Kiválóak a dualista korról és a világháborúról írt összefoglalók is. Bár 488 oldal a kötet, egészen nyilvánvaló, hogy sokszor csak felszínes bemutatásra kellett szorítkozniuk az íróknak. Különösen igaz ez kitüntetésekről és az egyenruhákról szóló fejezetekre. Egész egyszerűen képtelenség egy ilyen speciális témát 15 oldalon (melyeknek egyharmadát illusztrációk teszik ki) bemutatni. Erről külön kiadványoknak kell gondoskodni, ez meg marad a kedvcsinálónak.

A kiadásról:

A kötet gyönyörű, minőségi kiadvány. Nekem tetszik a minimalista külső mögött elbújtatott reprezentatív belső. Rengeteg a remek illusztráció és a térkép, amelyek látványossá, elképzelhetővé és könnyebben érthetővé teszi a korabeli katonaéletet és háborúkat. Számomra persze jobb lenne egy kevésbé illusztrált, de tartalmilag részletesebb mű, de be kell látnom, hogy valószínűleg pont ilyen kiadványok kellenek, ahhoz hogy valamilyen szinten a hadtörténelem ismét feljebb kerüljön a népszerűségi ranglistákon. Mert ez azért ismeretterjesztő kiadvány is, minden profizmusa mellett. A témával igazán foglalkozók számára sok újdonságot nem fog adni, azt leszámítva, hogy végre szépen összefoglalva kapjuk meg ezt a 200 éves korszakot. Ám összefoglalókra nagyon is szükség van, mert a történelem események láncolata, és távolról nézve az történések logikája sokszor jobban megfigyelhető. A hangyát nézve gyönyörködhetünk a rovarban, de nem érthetjük meg a hangaboly működését. Ezért remek, hogy lesz végre egy új szemléletű hadtörténelmi összefoglaló. Alig győzöm kivárni, hogy megjelenjen a többi része, szívem szerint már rohannék megvenni!

Egyébként a kiadás formátuma és kinézete feltűnően ugyanolyan, mint Hermann Róbert néhány korábbi 1848-49-es szabadságharcról kiadott összefoglaló műve esetén, amelyek szintén a kemény szakmaiság és az ismeretterjesztés határán egyensúlyoznak.

Egy problémám van csupán. Az ismertterjesztő kiadás ötlete remek, ugyanakkor sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy tömegek fogják kicsengetni érte a 9900,-Ft-os summát, amely egy magamfajta könyvtáros havi fizetésének csaknem tizede… Tényleg remek műről van szó, de 10 ezer Forint nagyon sok érte. Félek tőle, hogy kevés könyvespolcon fog felbukkanni a mű (pláne ha azt nézem, hogy 4 kötet, ami így 40 ezer…), és pont azt a célt nem éri majd el, ami megvalósítható lenne általa.

Pontszám:

Nyolc puskagolyó a tízből.

8/10