A 11-es győri vadászok az Első világháborúban

Legutóbbi előadásom után érkezett egy olyan kérdés, hogy mit lehet tudni a 11. győri vadászzászlóaljról, és szégyenszemre be kellett valljam, nem sokat. Tudtommal senki nem írta meg összefoglalóan a történetüket, és nekem sincs erre idő/energia/pénz hiányában lehetőségem. Mindenesetre az adatbázisaim alapján próbáltam a legfontosabb szakkönyvek alapján összeállítani egy ízelítőt a harci tevékenységükről és ha már ennyi összegyűlt, talán érdemes ide a blogba is kitenni.

A 17. vadászzászlóalj állásban (http://www.bildarchivaustria.at/)

A győri 11. „közös” magyar vadászzászlóalj
(k. u. k. Ungarisches Feldjägerbataillon Nr. 11)

A zászlóalj toborzási központja Győr volt, a stáb állomáshelye Gradiska (Bosznia), parancsnoka a háború kezdetén Frass Norbert alezredes. Békeidőben az V. pozsonyi hadtesthez tartozott (ezen belül: 14. hadosztály, 27. dandár), amely a haditervek alapján Oroszország ellen került bevetésre. Legénységének 52%-a német, 44%-a magyar nyelvű volt. Az V. hadtest 1914 augusztusában Oroszország ellen vonult, az 1. hadsereg részeként.

1914. augusztus 23-án a 11-es vadászok a Polychnai ütközetben vesznek részt (Galícia), az V. hadtest 14. hadosztályának 27. (Scharilzer) dandárában. Létszáma ekkor 1121 fő, és két géppuskával voltak ellátva.[i]

1914. szeptember 6-7-én részt vett a Bychawai ütközetben. Ezen belül szeptember 6-án reggel a 48. gyalogezreddel és a 1. Landsturm dandárral közösen visszafoglalta a 14. hadosztály elveszített állásait Pawlownál, Galíciában. Ekkor a zászlóalj még mindig az 1. hadsereg kötelékében harcol.[ii]

1914. október 31-én az oroszok 5 zászlóaljjal megtámadják az V. hadtest 14. hadosztályának jobbszárnyát, amely a 48. gyalogezredből és a 11. vadászzászlóaljból áll. A Lisa Goránál lévő harcok során a 11. vadászzászlóalj a jobbszárnyon, Zerniki községnél védekezett.[iii] Ekkor az V. hadtest az 1. hadsereg közepén foglal állást Opatów közelében. A támadást az osztrák-magyar erők könnyen visszaverik.[iv]

1914. december 30-án a kerékpáros zászlóalj (amely a 11., 20., 24. és 29. vadászzászlóaljak 4. századaiból szerveződött) harca során Gorlicétől délre Nowodwórnál elesik Tőkés Béla 11. zászlóaljbeli főhadnagy és 15 vadász. Támadásuk az oroszok ellen sikeres volt, elfognak 480 oroszt, 2 géppuskát és 16 málhásállatot.[v]

1915. március 29-30-án az oroszok támadást intéznek az V. hadtest ellen a Dwernikre néző hegy ormán, a friss 23. hadosztállyal. A hegyet védő osztrák-magyar csapatok állását végül a hatodik rohammal áttörik, és az ormot elfoglalják. Ekkor a 11-es vadászok egyik százada fogságba esik. Ezt a századok Dwernik községben a sötétség leple alatt meglepték az oroszok, és kénytelenek voltak megadni magukat.[vi]

1915. április elején a 11. vadászzászlóalj tartotta az összeköttetést a 31. hadosztály és az úgynevezett Szurmay-csoport között a Stinka magaslaton a Kárpátokban.[vii]

1915. május 18-án a 11. zászlóalj feladata volt a 38-as gyalogezreddel együtt, hogy a Gorlicei csatát követő általános előrenyomulás során előretörjön és birtokba vegye a Dnyeszter hídjait Przewalnál és Uscie-nél.[viii]

1915. május 31-én a 14. hadosztály Woloszcza-nál lévő különítménye (72. k.u.k. gyalogezred három zászlóalja és a 11. vadászzászlóalj, egy üteg tarack, fél üteg hegyi ágyú, Rechwald ezredes parancsnoksága alatt) Kolodruby felé indított sikeres támadást.[ix] A csoport június 2-án Terszaków felé folytatta előrenyomulását, csatlakozva Dáni tábornok 7. hadosztályához .[x]

Valószínűleg hamarosan ezt követően átkerült az alakulat az olasz frontra, mert júliusban a 11-es vadászokból is álló kerékpáros zászlóalj már Doberdón volt:

1915. július 20-án az olasz fronton, Mt. S. Michéle-nél, a Doberdó-fennsíkon bevetették az úgynevezett kerékpáros zászlóaljat, amely részben a 11-es győri vadászok legénységéből állt.[xi]

1916. május 21-én Tirolban a Monte Costesin elleni támadáskor ismét harcba dobták a 11. és a 24. vadászzászlóaljak részeit, melynek során kézitusával vették be az addig elfoglalhatatlan olasz állásokat, elfogtak 212 tisztet és 9255 közlegényt, sok géppuskát és 47 löveget. Valószínűleg ez volt a zászlóalj legragyogóbb haditette a világháborúban.[xii]

1916 augusztusában a 11. vadászzászlóalj XX. menetszázadát (ezek a menetszázadok voltak hivatottak pótolni a veszteségeket, de kiképzési idejük alatt külön kezelték, és gyakran önállóan vetették be őket) műszaki segédszolgálatra vitték, segíteni az utászok munkáját a Monte San Michéle környékén, majd részt vesz az augusztus 6-án kezdődő 6. isonzói csatában, miután fegyverzetét és lőszerkészletét gyorsan kiegészítették.[xiii]

1916. augusztus 9-én 16 órakor a zászlóalj a monarchia többi csapataival együtt megkapja a visszavonulási parancsot, mely során evakuálják a Doberdó-fennsíkot, a parancs szerint az alakulatnak a 4. honvéd gyalogezreddel együtt Cotici-Lokvicán át Segeti táborba kell mennie, ahol étkezést kapnak, ahonnan ismét átirányítják őket.[xiv]

1916. augusztus 17-én a 11. vadászzászlóalj a Comeni-fennsíknál harcol, Zagrajcnál. Ekkor az 56. dandár része.[xv] A zászlóalj kiegészítésére felvonuló XXII. menetszázadot József főherceg állásépítési munkálatokra osztja be augusztus végén.[xvi]

1916. szeptember 13-án, a 7. isonzói csata kezdetén a 11. vadászzászlóalj már a 28. hadosztály része.[xvii] Szeptember 17-én a zászlóalj fele Oppacchiasella-tól északkeletre, a 194-es magaslat két oldalán foglal állást, másik fele Nova Vastól északkeletre a 200-as magaslatig állt fel.[xviii]

A 8. Isonzói csata előtt (1916. október 9.) a zászlóalj hadseregtartalékban van, Suta községnél.[xix] Október 12-re az alakulatot előrevonják Lokvicától délre, ahol a 28. hadosztály új védelmi vonalat alakított ki.[xx] A napot itt harcolva tölti, ellentámadása állásokat szerez vissza Nova Vasnál.[xxi] Éjszaka is ők adnak őrséget, míg más alakulatokat rendeznek. Az alakulatok keveredése miatt október 17-én a zászlóalj a 17. hadosztály kötelékébe kerül ismét, ekkor Kosovelje-nél találhatóak, ahol ismét hadseregtartalék lesz[xxii]

1916. november 1-én a 9. Isonzói csatában az addig tartalékban lévő 17. hadosztályt, benne a győri vadászokkal Kosovelje-ről előre indítják a frontvonalba. Később a hadosztály ismét tartalékba megy.[xxiii] Aznap este a 11-es vadászok Vojcicán állomásoznak. November 2-án a zászlóalj a 34. dandár tartaléka Korite-nél.[xxiv]    

1917. május 15-én a 11. vadászzászlóalj a XVI. hadtest részeként (a 14. hadosztályban) vesz részt a 10. isonzói csatában Görz közelében.[xxv]

1917. október 28-án a Caporettói áttöréskor szintén bevetették a 11-es vadászokat, akik ezen a napon átlépték az Isonzót, mikor Mocsáry őrnagy vezetésével a menekülő olaszokat üldözve kézitusában elfoglalták a Mainizzánál már lángoló hidat a folyón. Még aznap elérte a Monte Fortin-t is, a térség egyik kulcsfontosságú magaslatát.[xxvi]

1917. december 25-26-án a kerékpáros zászlóalj, benne a 11. vadászzászlóalj egykori 4. századával, olasz támadásokat ver vissza Pizzo delle Grotte hegy vonalában, mely során a kerékpáros zászlóalj akkori parancsnoka, Kiss János százados a 11-es vadászokból súlyosan megsebesül. A decemberi harcok során a zászlóalj 98 főre fogyott le, így 28-án tartalékba helyezik Ost del Termine községnél.[xxvii]

1918. június 14-19. között a zászlóalj részt vett az úgynevezett Piavei csatában. Június 15-én kora délután a 2. és a 11. vadászzászlóalj Wenzel alezredes vezetésével behatol Camarotta és Maserada között, Onesti-nél az olaszok első állásába, miután átkel a folyón, de végül visszaverik őket.[xxviii] 19-én a zászlóalj a Montello-nál vívott harcokban Galvagnánál harcol.[xxix] Ezen küzdelmek során a vadászzászlóalj ismét kitüntette magát, Zeidler altábornagy később külön kiemelte itteni bátorságukat.[xxx]

Ennyit sikerült gyorsan összeszednem a  győri vadászok Első világháborús szerepéről, bár még bőven kiegészíthető, és nélkülöz mindennemű levéltári kutatást. Azért talán így sem érdektelen.

Jegyzetek:

---

[i] Renner Gusztáv: A Polychnai ütközet 1914. augusztus 23-án. Sopron, 1931. 54.o.

[ii] A világháború 1914-1918. 3. kötet. 203.o.

[iii] Doromby József: A volt. cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Bp., 1934. 56-57.o.

[iv] A világháború 1914-1918. 6. kötet. 358.o.

[v] Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből. Bp., 1940. 67.o.

[vi] A világháború 1914-1918. 8. kötet. 552.o.

[vii] Doromby József: A volt cs- és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Bp., 1936. 106.o.

[viii] U.o. 119.o.

[ix] A világháború 1914-1918. 9. kötet. 447.o.

[x] U.o. 470.o.

[xi] A világháború 1914-1918. 10. kötet. 747.o.

[xii] Doromby-Reé: A magyar gyalogság. Bp., 1939. 255.o.

[xiii] Jacobi Ágost: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban. Bp., 1938. 68.o. Illetve: József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 3. kötet. 58. sz. melléklet.

[xiv] Makkay Pál: Négyes honvédek fegyverben. Békéscsaba, 1934. 161.o.

[xv] József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 3. kötet. 501.o.

[xvi] U.o. 3. kötet. 537.o.

[xvii] U.o. 3. kötet. 563.o.

[xviii] U.o. 3. kötet. 593.o.

[xix] U.o. 3. kötet. 624.o.

[xx] U.o. 3. kötet 657-659.o.

[xxi] Ajtay Endre: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918. Szeged, 1933. 195.o.

[xxii] U.o. 3. kötet. 670.o.

[xxiii] U.o. 3. kötet 701-702.o.

[xxiv] U.o. 3. kötet. 735.o.

[xxv] Doromby-Reé: A magyar gyalogság. Bp., 1939. 365.o.

[xxvi] József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 5. kötet. 618.o.

[xxvii] Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből. Bp., 1940. 71.o.

[xxviii] József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 6. kötet. 430.o, 459.o..

[xxix] U.o. 551.o.

[xxx] Jacobi Ágost: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban. Bp., 1938. 192.o.