Erődvárosok IV. - Észak-Amerika

Ma néhány észak-amerikai erődöt, erődvárost mutatok be a Google térkép segítségével.

Quebec - (Quebec tartomány, Kanada)

Quebecről elég köztudott, hogy francia nyelvű város (és tartomány), amely történelmi öröksége miatt ilyen. Hiszen Kanada ezen része az úgynevezett Hétéves háborúig (1763) francia gyarmat volt. A város ma is őrzi múltjának ezen részét, Quebec gyakorlatilag az egyetlen Észak-Amerikai település, amelynek nem csupán citadellája, hanem városfala is megmaradt, ha nem is maradéktalanul. Quebec "fellegvára" valójában egy Vauban elvei alapján kiépített csillagerőd, amely hátával (kelet) a Szent Lőrinc-folyóra támaszkodik, míg az óváros (nyugat, északnyugat), illetve az Abraham-fennsík (dél, délnyugat) felé bástyákkal és kő-föld előművekkel védett. E citadellából indulnak ki az egykori francia gyarmati "civil" települést védő falak is, amelyek azonban korántsem annyira impozánsak, sőt északról kifejezetten gyengén, minden bástya nélkül, igaz itt fedezi a kikötő, illetve a Saint Charles-folyó. A város alatt, az Abraham-fennsíkon zajlott le a brit-francia észak-amerikai vetélkedést eldöntő csata, amelyben a számunkra leginkább Cooper Az utolsó mohikánjából ismert francia Montcalm márki vereséget szenvedett James Wolfetól, pontot téve Quebec francia uralmának végére. A csatában mindkét tábornok életét veszítette, ám Quebec vára és városa ma is megtekinthető.

A város Szent Lajosról elnevezett kapuja télen (wikipedia)

Prince of Wales erőd (Manitoba, Kanada)

A Prince of Wales erődöt (nevéből kitalálható) a britek építették 1717-ben. Ez látszólag ellentmondásban van azzal, hogy Kanada francia gyarmat volt, ám míg a csigaevők a Szent Lőrinc-folyó mentére koncentráltak, az Egyesült Királyság Hudson-Öböl Társaság nevű kereskedelmi csoportja a Hudson-öböl mentén építette ki hatalmát. Az erőd Churchill városával szemközt, a Churchill-folyó bal partján fekszik. Természetesen a város és a folyó nem Winston Chruchillről, hanem egyik őséről, a kiváló hadvezérről John Churchillről, Marlborough hercegéről kapta a nevét. Felmerülhet, hogy mit akart a kereskedelmi cég egy olyan helyen, amely legfeljebb a jegesmedvéknek kellemes? Elsősorban ugyanazt, amit a franciák Quebecben: szőrmét. Kanada legfontosabb bevételi forrása akkoriban az őslakosok és gyarmatosok által a kereskedelmi pontokra behozott állati szőrme volt. A mai erőd az 1730-40-es években alakult ki, mikor az eredeti erődöt kőből építették újjá. A Google fotóin jól látszik a fentről tökéletesen szabályos nélgyzetes kialakítás, míg az alább látható fotón az erőd struktúrája is. Megfigyelhető, hogy voltaképpen kevés épületet alakítottak ki, de a kis létszámú katonaság miatt többre nem is volt szükség. Nincs rá adatom, de aligha lehetett az álladó őrség nagyobb száz főnél. Az erőd átmérője egyik bástya csúcsától a szemköztiig 130 méter.

A Prince of Wales erőd (wikipedia)

Charleston (Dél-Karoline, Amerikai Egyesült Államok)

Charleston az Egyesült Államok egyik ikonikus települése, hiszen amellett, hogy az egyik legrégebbi város, történelmi szerepe is igen jelentős. Itt kezdődött az Amerikai polgárháború, mikor 1861. április 12-én a szakadár déli csapatok a partról tüzet nyitottak az uniós katonaság által védett, egyébként a kikötőt biztosító Sumter-erődre. Magyar jelentősége is van a városnak, mivel a Függetlenségi háborúban 1779-ben itt esett el a gyarmatok oldalán harcoló Kováts Mihály huszárezredes, a U.S. Cavalry alapítója. A város elsősorban kikötője miatt volt stratégiailag fontos, így nem véletlen, hogy e listára a kikötőt védő erődjei miatt került be. Hasonlóan a legutóbb bemutatott Havannához, itt is a kikötő bejáratának mindkét oldalán vannak erődök, hogy megakadályozzák az ellenséges hajók bejutását. Az északkeleti parton Fort Moultrie, hivatott erre, amelyet a Függetlenségi háború idején kezdtek a helyi városlakók kiépíteni a britek hadihajói ellen. A szárazföld felől egy bástya és egy félbástya (ékmű) védi ezt, míg a tengerre néznek nehézágyúi. A túlparthoz közel egy kis szigetre épült a Sumter-erőd. Ez az 1812-es brit-amerikai háború után tervbe vett majd megépített erőd (ekkor a brit flotta fölénye még egyértelmű) szintén hadihajók ellen épült. Alakja ötszög, voltaképpen egy minden oldalról zárt bástyának felel meg, kazamatákkal az ágyúk számára. Az erődhöz egy kis móló tartozott (nem ott, ahol a mai áll, hanem az ötszög tükörtengelyének meghosszabbításában). Fort Sumternek saját honlapja van. Beljebb, a kikötő torkában egy másik erőd, az 1808-ban épített Castle Pinckney fogadta a nem kívánt látogatókat.

A Fort Sumter (wikipedia)

Pueblo Bonito (Új-Mexikó, Amerikai Egyesült Államok)

Az eddigiekhez képest egészen más jellegű erődítések a pueblók. A mexikói határ mentén élő indián törzsek városai házak egymásra épült kuszaságának látszik, ugyanakkor egyben erődített lakóhelyként is szolgáltak az itt élő őslakosok számára. A pueblók rendszerint már megközelítésüknél fogva is elég nehezen elfoglalhatóak voltak, sokszor kiugró fennsíkra (például az Acoma puebló) épületek, így a meredek sziklafalak csak egy oldalról tették megközelíthetővé a települést. A pueblókat a történészek által anaszáziknak hívott nép építette, valamikor a Kr.u. X. században és azt követően, így nem pusztán érdekesek, de nagyon ősiek is. A Pueblo Bonito (jelentése: "Szép város") ma már elhagyatott, sőt nagyrészt elpusztult puebló, ugyanakkor mégis a legjobb példa talán. Egy óriási lakótömbről van szó, amely kifelé egy hatalmas félkör fal volt csupán, aprócska, könnyen védhető bejárattal. Teljes egészében kőből épült, külső falai 30 méter magasak voltak, teljes területe elérte az 1.2 hektár, amely 800 helyiségből állt. Maximálisan 800 fő lakhatta ezt az óriási lakótömböt, amely Kr.u. 850-1150 között nyerte el végleges formáját.

A Pueblo Bonito romjai (wikipedia)

Fort Ross (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)

Fort Ross semmi esetre sem érdemel nagy figyelmet, mint város, vagy mint erőd, inkább kuriózumként válogattam be ide. Fort Ross ugyanis egy oroszok által épített erőd Kaliforniában! Az emberek zöme egyáltalán nem tud az oroszok észak-amerikai gyarmatosításáról, maximum arról hallott már, hogy Alaszkát eredetileg ők birtokolták és adták el 1867-ben az Egyesült Államoknak. Ám ennél azért több részük volt a földrajzi felfedezésekben és telepítésekben. Volt  kísérlet orosz település alakítására Hawaiion (Erzsébet erőd,  Sándor-erőd, Barclay de Tolly erőd, 1817-ben), de Kaliforniában is. A "Rusz erőd"-öt az Orosz-Amerikai Társaság (alapítva 1799-ben) hozta létre kereskedelmi célzattal, mintegy összekötve San Franciscot a tőle északra fekvő Alaszkáig nyúló orosz gyarmatvárosokkal, mint Alaszka orosz fővárosával Új Arhangelszkkel (ma: Sitka). Az erőd fából készült aprócska alkotmány, ugyanakkor szabályos négyszög alakú, két sarkán blokkházakkal, templommal. Fénykorában, az 1820-30-as években a település malommal és hajóépítő műhellyel is rendelkezett. Fort Ross ma múzeumként funkcionál, bemutatva egy kevéssé  ismert világot az Egyesült Államok nyugati partján.

A Rusz erőd délnyugati tornya a deszkafallal (wikipedia)

Fort William Henry (New York állam, Amerikai Egyesült Államok)

Sok szempontból is ki kellett volna hagynom a William Henry erődöt is, de képtelen voltam. Bár az erőd nem különösebben jelentős (össze-vissz 2 évig állt!), és amit ma megtekinthetünk pusztán az 1950-es években készült rekonstrukció, de az én generációm (édesapáméról nem is beszélve) Cooper indiánregényein nőt fel. Márpedig Az utolsó mohikán Magyarországon is sokaknak volt egyik legfontosabb gyermekkori olvasmánya, és annak kulcsfontosságú helyszíne volt ez az erődítmény. Közvetlenül a Hétéves háború előtt épült, konstruktőre William Eyre volt, a 44. gyalogezred mérnöke. Feladata a George-tó biztosítása volt, valamint az északról Albanybe vezető út védelme egy esetleges francia támadás esetén. A William Henry erőd fa-föld szerkezetben épület meg, s 4-500 katonát volt képes befogadni. A hétéves háború kitörésekor a franciák ragadták magukhoz a kezdeményezést a már említett Louis-Joseph de Motcalm márki vezetésével, aki mintegy 8000 fős seregével 1757. augusztusában megostromolta a 2500 védő által védett erődöt és a mellette kialakított katonai tábort (a 2500 védőt ugyebár nem volt képes befogadni a kicsi erőd). A sztori ismert a már említett regényből, és az is, hogy a szabad elvonulás mellett az erődöt átadó briteket elvonulás közben a franciákkal szövetséges indiánok megtámadták és részben lemészárolták. Egyébként tervezem, hogy erről a William Henry-i mészárlásról írni fogok, mert Cooper leírása nem teljesen fedi a valóságot. Az erődöt az amúgy is létszámgondokkal küzdő franciák nem tartották meg, hanem lerombolták, így az 1950-es évekig kellett várni, hogy feltárják és rekonstruálják. Az erődítmény négy bástyával bír, de alaprajza némileg eltér a klasszikustól, nem teljesen szabályos, minden bizonnyal a terepadottságok miatt. Ma a hely turistáknak van kialakítva, múzeum és látványosság, ahol gyakran hagyományőrző csoportok mutatják be a 250 évvel ezelőtti életet és eseményeket.

A fabástyás erőd látképe ma (http://www.fwhmuseum.com/)

Fort Jefferson (Florida, Amerikai Egyesült Államok)

Bevallom, engem lenyűgöznek az extrém helyekre épített várak, legyen az egy barlang bejárata, vagy egy szinte megközelíthetetlen fennsík. A leglátványosabbak azonban talán a szigetekre épített várak és erődök, hiszen a szikla és kő látványosan ellentétben áll az azt körülölelő vízzel. Az USA az 1820-as években határozta el (elsősorban még Nagy Britannia ellen), hogy partjai mentén erődítmények sorát hozza létre kikötői biztosítására. Miután az Egyesült Államok megvette a Spanyol Királyságtól Floridát az ahhoz tartozó karibi szigetekkel, itt is megkezdték a partok védelmének kialakítását. A Dry Tortuga-szigetek egyikén hosszas - költségvetési - viták után végül 1846-ban kezdték meg a Jefferson erőd megépítését. Az erőd voltaképpen egy kissé lapított hatszög alakú monstrum, amelyet 1000 nehézlöveg befogadására terveztek, de a flotta működését is megkönnyítette volna kikötőjével és világítótornyával. Elkészülte után 2000 fő lakott itt, katonák és családtagjaik, valamint a kiszolgáló személyzet. Eredeti funkcióját sohasem kellett gyakorlatban alkalmazni, később inkább börtönként használták. Harci eseményekre sohasem került itt sor, még az Amerikai polgárháború idején sem, amikor folyamatosan az Unió kezén volt. Ma a Dry Tortugas Nemzeti Park része ez a látványos építmény.

A Jefferson erőd északi fala a nehézágyúk kilövőnyílásaival (wikipedia)

Fort Monroe (Virginia, Amerikai Egyesült Államok)

Amerika történelmének egyik legfontosabb földrajzi helye Virginia, benne is különösen kiemelt a Chesapeake-öböl. Itt fekszik Norfolk, a US Navy legfontosabb keleti katonai kikötője, itt zajlott le a függetlenségi háború és a polgárháború számos ütközete. Az öböl bejárata így minden korban stratégiai jelentőséggel bírt, ennek megfelelően a XVIII. századtól kezdve minden időszakban épületk itt partvédelmi erődök. Ezek közül a leglátványosabb felülről Fort Monroe, amely az öböl bejáratának északi oldalán fekszik. 1834-ben készült ez, a Chesapeake-öböl Gibraltárjaként is nevezett erődítmény, amelyet 32 fontos, azaz 16 kg-os golyókat vető ágyúkkal szereltek fel, elsősorban hadihajók ellen. Az Amerikai polgárháború idején McClellan tábornok innen indította meg sikertelen félszigeti hadjáratát a déliek fővárosa, Richmond ellen, később börtönként is használták, sőt az északi győzelem után ide zárták be a konföderáció elnökét, Jefferson Davist. Az erőd alaprajza szabálytalan, területe meglehetősen nagy (több mint 200 hektár). A szárazföld felől két nagy területű bástya védi, ellenben tengerre néző bástyái aprók, hogy a kurtinák kazamatáinak minél nagyobb része nézzen a tengerre. Fele szemben, az öböl bejáratának közepén található egyébként a Fort Winfield Scott.

Fort Monroe vízben "úszó" falai (wikipedia)

Legközelebb az erődök és erődvárosok terén visszatérünk Ázsiába!