Folytatom a világ régi erődített városairól szóló sorozatot, amelynek részeként most a teljesség igénye nélkül (ez lehetetlen is volna, meg nem is vagyok eléggé jártas hozzá) Kína és Japán néhány városa/erődje kerül sorra. Kína már csak azért is figyelemre méltó, mert olyan hatalmas városokról és falakról van szó, amelyek mellett az európai váracskák zöme igencsak szerény kis poros vidéki fészeknek tűntek volna. Sajnos ma már Peking vagy Nanking egykor monumentális falait csak kisebb szakaszokon lehet megtekinteni, így ezek kimaradtak a felsorolásból. Ha tehetném, máris rohannék Kínába vagy Japánba...
Csingcsou (Jingzhou - Kína, Hupej tartomány)
Az ősi Csu állam (Kr.e. 1030-223) egykori fővárosa (Jing néven) műholdakról is feltűnő védelmi rendszerrel bír, amelynek ősi voltát az is jelzi, hogy még nem a szabályos későbbi négyzetrácsos szerkezet jellemző rá, hanem inkább a környezetei elemeket használták fel a város megerősítésére. A ma látható falak ugyan XVII. századiak, de ezek is látványosak. A Jangce mellett való stratégiai helyzete miatt mindig is fontos helynek számított, így ennek megfelelően 9.3 kilométer hosszú falak veszik körbe (a középkori Buda mintegy 3 km, Pest 2.2 km hosszú fallal rendelkezett!), melyek jelenleg 9 méter magasak és 10 méter szélesek. Csingcsout emellett számos vízi akadály tette még nehezebben bevehetővé, hiszen árkaiba a már említett Jangce vizét vezették bele.
 |
| Jingzhou fala (http://www.chinadaily.com.cn/) |
Hszian már első pillantásra is egészen más képet mutat, hiszen madártávlatból egy tökéletes matematikai alapon kiépített várost láthatunk. Hszian még jelentősebb a kínai történelemben, mint Jingzhou, hiszen a selyemút végállomásaként és Csangan néven többször Kína (vagy részállamai) székhelyeként is funkcionált. A várostól nem messze található Csin Si Hunag-ti híres temetkezési helye, benne agyaghadserege. Csangan Krisztus születésekor mintegy negyedmillió lakossal bírt, de később az egymilliót is elérte az európaiknál kora-középkornak számító időszakban. Eredeti Kr.e. II. században épült falai majdnem 26 km hosszúak és 12-16 méter szélesek voltak (minthogy ezeket lerombolták, magasságukat nem tudjuk). Az ókori város magába foglalta minden idők leghatalmasabb palotakomplexumát, amely 4.8 négyzetkilométer volt. Hszian később a buddhizmus kínai fellegvára lett, hatalmas szentélyei ma is láthatóak. A jelenleg megtekinthető városfalak egy későbbi, kisebb várost zárnak körbe, ezek 12 km hosszúak, 12 méter magasak és 15-18 méter szélesek, előttük alig kisebb akadályt jelentő komoly vizesárok. Összehasonlításként Eger várának eredetileg 1.4 méter, majd a XVI. századtól csaknem 4 méter vastag falai voltak. Az alábbi Google Maps fotón jól látható a jelenlegi városerődítés körvonala, az ősi Hszianét ettől északnyugatra találhatjuk meg, egy jól kivehető derékszögben megtört csatorna jelzi annak délkeleti sarkát.
 |
| Hszian kapuin a forgalom nem csak gyalogosoknak lehetséges... (http://famouswonders.com/) |
Pingjaot nem letetett kihagyni. Noha messze nem a legnagyobb ilyen jellegű kínai város, és közel sem a legősibb, mégis ma talán a legjellegzetesebb példája a régi korok kínai katonai építészetének. A város egykor a kínai pénzügyi élet központja volt, melyet 6 km kerületű, 4 méter széles és 12 méter magas fal vett körül. Ez ma is látható, sőt gyönyörű, mivel 72 torony ékíti a csipkézett kurtinát, a kapukat pedig kapuvédő bástyák (barbakánok) teszik nehezen elfoglalhatóvá. A város belül önmagában is egy gyöngyszem, hiszen a középkori házak szinte teljesen épek, nem véletlenül a lett az UNESCO-nál világörökségi helyszín. Igazi különlegesség, hogy míg három oldalról egy négyzet szabályosságával védik a falak, délen ez hullámzó alakot ölt.
 |
| Pingjao falai (wikipedia) |
Sangcsiu városa a levegőből roppant látványosan demonstrálja a tradícionális kínai várostervezés mértani szemléletét. A város gyakorlatilag egy tó közepén fekszik, s azt a négyzet minden oldaláról egy-egy kapun keresztül lehet elérni. A kapukat a kínai szokásoknak megfelelően hatalmas kaputornyok védték a támadóktól, amelyek monumentális erődként funkcionáltak. Ennek legjobb példája talán a Pekingben látható 42 méter magas (!) Csengjangmen (Zhenyangmen) kaputorony. Sangcsiang a XII. században az Északi Szong dinasztia székhelye volt, falainak kerülete 4.5 km.
 |
| Sangcsiang egyik kapuja (http://www.bu.edu/asianarc/projects/field-projects/shangqiu/) |
Hogy egy igazán észak-kínai város is szerepeljen a sorban, arról Hszingcseng gondoskodik. A városerődítés és az általa körbe (pontosabban négyzetbe) zárt "óváros" a Ming dinasztia idejéből maradt ránk, bár szintén nagyon ősi elődökre megy vissza, bőven időszámításunk kezdete előttre. A tökéletes négyzet minden oldala 880 méter hosszú, a falak magassága 10 méter, szélesség az alapjainál 6.3, a tetejénél 4.5 méter széles. A falazás kívül fekete téglákból készült, így roppant látványos, egyszersmind komor építmény.
 |
| Hszingcseng keleti kapuja (wikipedia) |
Japán nem bővelkedik erődített városokban, sőt kifejezetten csalnom kell, mert Nijo voltaképpen erődítmény, vagy vár nevet érdemelne. A Nijo-kastély Japán legszebb városában, Kyotoban található, annak szíve a később épült császári palotával együtt. Az 1626-ban kiépült erőd (japánul kuruwa) két mértani módszerekkel kialakított koncentrikus fal, melyet 25 méteres vizesárkok tesznek nehezen megközelíthetővé. A kastély Tokugava Iemicu sógun építette, és nem csak a hadúr biztonságát, hanem kényelmét is szolgálta palotakomplexummal és kertekkel, benne természetesen cseresznyefákkal. A külsővárat két, a belsőt egyetlen kapun át lehet megközelíteni. Ellentétben sok japán várral, nincs magas építésű lakótornya, inkább kő és földmű, nem túl látványos, csak felülről.
 |
| A Nijo-kastély (http://youinjapan.net/kyoto/nijo_castle.php) |
Az Oguszavara család által 1504-ben alapított Macumoto vár, Japán egyik leglátványosabb ilyen jellegű erődítménye. Később a sógunátust családjához ragadó Tokugava Iejaszu alakk nyerte el mai formáját. Ennek legszebb része kétségtelenül a fából épült (ezért többször le is égett) fellegvár, vagy lakótorony, amely a japán várak oly jellemző szíve. Ezt külső vár, várárok, kőfalak és földművek fedezik kívülről. Az erődítmény kicsi (kínai léptékkel mindenképpen), hiszen szélessége olyan 170, hosszúsága 300 méter körül van.
 |
| A Macumotói várkastély lakótornya (wikipedia) |
Japán érthető módon nem tobzódik az európai stílusban épült úgynevezett csillagerődökben, de azért akad ilyen. Az 1855-ben épített erőd építését a Tokugava sógun rendelte el európai stílusban, hogy európai védelmet alakítson ki az ország gyarmati státuszba lökni készülő amerikai és európai fenyegetés ellen. Az öt bástyával rendelkező erőd nagyon hasonlít egyébként a magyar Lipótvárra (csak ez hatszögű), hiszen jellegzetes típus mindkettő. A mintegy 600 méter átmérőjű körbe rajzolható erőd az úgynevezett Bosin-háborúban nyert történelmi jelentőséget, itt zajlott le a végső ütközet, Hakodate városánál, pontot téve a sógunátus végére. Hakodate város méltán büszke az erődre, még a város zászlajában is az szerepel. Az ilyen típusú erődítmények mindig nagyon látványosak a világűrből, ezt később még más kontinensekről fogom bőven bizonyítani. Japánban azonban elég ritkák.
 |
| Goryokaku télen (http://jvtokyo.blogspot.hu/2011/02/leaving-tokyo-hakodate.html) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése