Könyvajánló - Yancey: Az ötödik hullám

Rick Yancey:

Az ötödik hullám

(The 5^th Wave - 2013)

Budapest: Cartaphilus, 2014

A Young Adult korszak hajnalán egy újabb könyvecskébe botlottam bele, amely az éppen felnövekvő korosztályt célozza meg, ezúttal M16-os gépkarabéllyal. Yancey könyvének főszereplője Cassiopeia Sullivan (Cassie), aki igyekszik életben maradni a földönkívüli támadás alatt álló Földön, és megtalálni öccsét. Főszereplőnk lány, ami érthető választás, hiszen a 12-18 éves korosztályban a fiú olvasó olyan ritka, mint ritmikus sportgimnasztika versenyen a csípőficamos. Az idegenek ezúttal nem bizonyultak kedves cuki Hello Kitty figuráknak, hanem fogták magukat és nagyrészt kiirtották az emberiséget. Ez valószínűleg a sci-fi irodalom nagy mészárlásainak sorában is előkelő helyet biztosít az író számára, mert míg a Csillagok háborújában Tarkin kormányzó "csupán" 2 milliárd lakóval végzett az Alderaan-on, addig itt 7 milliárd Homo Sapienst radíroztak ki néhány röpke hónap alatt. 

Lehet, hogy rekord? Ha valaki tud nagyobb mészárlásról, nyugodtan írja meg kommentben! De ahogy Anonymusunk írta vala: „Minek folytatnám tovább?” Térjünk vissza a könyvhöz!

A szerző váltogatja a nézőpontot, amely írói eszköz - főleg a Trónok harca sikere óta - újra nagy divatba jött. Ennek nagy előnye, hogy ugyanazt az eseményt, történést több megközelítésben is láttathat velünk a szerző, valamint a történet hátterét alkotó eseményeket több helyszínen követhetjük egy időben. Azt nem merném állítani, hogy Yancey ezzel a lehetőséggel tökéletesen élt, inkább arra feküdt rá, hogy különböző személyeket és azok hátterét mutassa be részletesebben, így az olvasó több olyan karaktert ismerhet meg belülről, akivel azonosulhat. Ez szerintem a fiatalokat megcélzó mű esetében fölöttébb jó dolog.

A karakterek egyébként nem kápráztattak el, Cassie az egyetlen igazán kidolgozott személy. Mintha az író utólag döntötte volna el, hogy nem egy nézőpontból jeleníti meg a történéseket, és nem futotta volna a többiekre az idejéből. Az ellenben külön pozitívum, hogy Yancey könyvében az egyik fő mondanivaló, hogy az embernek tartania kell magát az ígéreteihez, mert anélkül a maradék emberségünk is veszendőbe megy. Kellenek az éppen kialakulóban lévő fiatal olvasóknak a helyes példák és minták, melyekkel a modern irodalom sokszor igencsak fukarkodik.

Ugyanakkor a regény nagyon olvasmányos és szórakoztató. Jó a szöveg, gördülékeny a sztori. Enyhe finom humor lengi be, holott a kép amit rajzol maga a megtestesült borzalom, hiszen egy olyan világban járunk, amelyet az Apokalipszis négy lovasa dúlt fel, és nincs szereplő, aki ne gyászolna rokont. Tipikusan az a könyv, amire azt szoktuk mondani: olvastatja magát. Elcsépelt, de nincs rá jobb szó. A fordító szép munkát végzett, mert ez ilyenkor nem csak a szerző érdeme.

Nagyon tetszett a regény, de azért vannak vele problémáim. Már baromira unom például, hogy az összes hasonló korosztálynak szóló regényben a női főszereplő folyamatosan őrlődik a belé szerelmes hímegyedek között - akik közül az egyik macsóbb Clint Eastwoodnál, a másik meg olyan csöpögősebb, mint egy rossz vízcsap. A könyvben az a fura eset történt meg, hogy a „némító” - akinek ehelyett az emberiség levadászása lenne a dolga -, lett a nyáladzó példány. Ez kábé annyira áll jól a szereplőnek, mint Arnold Schwarzeneggeren a tütü szoknya. Véleményem szerint a szereplők korát túl alacsonyra tette sokszor az író, csak az képzelheti el, hogy egy ötéves katonai kiképzést kaphat, aki szerint a "Mert a nézését" című - khm... - sláger szövegéért érdemes tulajdonjogi vitát lefolytatni, ahelyett, hogy mindenki letagadná inkább. Nem érzem indokoltnak a címadó ötödik hullám létét sem, nem kellően megmagyarázott, miért kell E.T.-nek ilyen módon végezni az emberiség szánalmas maradványával, saját egyedeit is kockáztatva, de talán erre majd a következő két rész bővebb választ ad. 
Ugyanis a regény egy trilógia első kötete, így még két részt fogunk kapni. Remélem nem is kell túl sokat várni, mert jó könyv, mindennemű megjegyzéseim ellenére.

Összefoglalva: egy sodró lendületű, sok szempontból ötletes és izgalmas regényt olvastam, amely ugyan nem hibátlan, de nagyon szórakoztató. Kicsit olyan, mintha a Battle Royale-t összeturmixolták volna a Függetlenség napjával és a Terminátorral, majd a szerepeket gyerekeknek osztották volna ki. Ha felnőttekre írta volna meg ezt a könyvet Yancey, alighanem egy irgalmatlanul kegyetlen és brutális thriller/sci-fi lett volna belőle. De így sem rossz.

A borító kifejezetten semmitmondó, bár nem csúnya. Egyébként az eredeti kiadáséval megegyező. A kötés, pontosabban fűzés egész stabilnak látszik.

Pontszám:

Hét Yoda a tíz E.T.-ből.

7/10

www.moly.hu: 90%

www.goodreads.com: 4.16 pont