Polüainosz a karthágóiakról - 1. rész

Kicsit visszatérek az ókorhoz, elvégre végső soron mégiscsak ezt szoktam a magam szakterületének tekinteni leginkább, még ha mostanság olyan csapongó is vagyok, mint téli szél az Északi-tengeren. Egy kis forrásközlés fog következni két-három ütemben, méghozzá az ókori író, Polüainosz munkájából. A Sztratégémata karthágóiakról szóló feljegyzéseinek első etapját lehet most elolvasni.

Az eredeti angol szöveg helye az Attalus honlapján található meg.

Szürakuszai városa az ókorban, 3D rekonstrukció
https://www.cs.drexel.edu/~crorres/

Polüainosz: Stratégémata

I. könyv

27. Gelón[1]

1. A szürakuszai-i Gelón, Deinomenész fia, hadvezérnek nevezték ki a karthágói Himilko elleni háborúban. Miután vitézségével legyőzte az ellenséget, elment a népgyűlésre és beszámolt vezérsége eredményeiről: a háború költségeiről, időtartamáról, fegyverekről, lovakról, hajókról. Miután nagyon megdicsérték mindezért,  levette páncélját és fegyvertelenül lépett közéjük: „Így fegyvertelenül”- mondta „átadom magam nektek, hogyha valaki úgy érzi megsértettem, vagy elnyomtam egyeseket közületek, sújtson rám fegyveretek!” Minden jelenlevő válasza taps volt, akik elismerték, hogy ő a legvitézebb és legjobb az összes tábornokuk közül. Erre azt válaszolta: „Akkor a jövőben is vigyázzatok, hogy hasonló vezetőket válasszatok!” De ők így válaszoltak: „Nincs más ilyen vezetőnk!” Ezért másodszor is hadvezérré választották, amivel megnyitották az utat előtte, hogy Szürakuszai zsarnoka legyen.

2. Amikor Himilko, Karthágó királya[2] betört Szicíliába, Gelón, a szicíliaiak türannosza ellene vonult, de mert megkockáztatni egy csatát. Ehelyett ruhát cserélt Pediarkhosszal, aki az íjászok parancsnoka volt és megjelenésében nagyon hasonlított rá, és megparancsolta neki, hogy vonuljon ki a táborból és mutasson be áldozatot az oltároknál. Pediarkhoszt íjászok csapata követte fehér ruhákba öltözve, mirtuszágakkal kezükben, de íjaikat titokban ruhájuk alá rejtették. Parancsot kaptak, hogy íjaikat használják Himilko ellen, amint meglátják, hogy hozzájuk hasonlóan kivonul áldozatot bemutatni. Amikor Himilko, nem gyanítva a cselt, előállt, hogy áldozatot mutasson be, hirtelen nyílzápor csapott le rá, miközben elvégezte a szertartásokat és italáldozatot ajánlott fel.

3. Néhány dór, akik készek voltak emigrációba vonulni, áthívták Gelónt Szicíliába, hogy megdöntsék Megara államát. Ugyanebben az időben Gelón hatalmas bírságot szabott ki Diognétoszra, Megara vezetőjére. Amikor Diognétosz megpróbált adót kivetni, hogy kifizethesse a bírságot, a polgárok megtagadták ezt és csatlakoztak a Szürakuszai telepesekhez, mondván ők Geln alattvalói.

28. Thérón[3]   

1. Thérón a karthágóiak elleni csatában megfutamította az ellenséget. De a szicíliaiak az ellenség táborában azonnal a sátrak kirablásába kezdtek, és míg ezzel foglalkoztak, elsöpörték őket az ibérek, akik a karthágóiak támogatására érkeztek. Thérón észrevéve a vérontást, amely valószínűleg bekövetkezik, egy csapat emberrel megkerülte a tábort és felgyújtotta a legtávolabbi sátrakat. Az ellenség, amely elvesztette sátrait, és most látta lángolni a táborát, visszasietett a hajóira; de a szicíliaiak közelről követve őket, legtöbbjüket megölte mielőtt felszállhattak volna hajóikra.

2. Thérón, Miltiadész fia

Szelinusz lakosságát legyőzték a karthágóiak, és halottaik borították a csatateret. Az ellenség olyan szorosan loholt a nyomukban, hogy nem mertek visszatérni, eltemetni halottaikat, ugyanakkor megrémültek attól, hogy elhanyagolják és temetetlenül hagyják őket. Ebben a vészhelyzetben Thérón megígérte, hogyha adnak neki háromszáz szolgát fát vágni, akkor ő elégetteti a holttesteket és sírhelyet állít nekik. „Ha nem sikerülne a próbálkozás –folytatta -, és áldozatul esnénk az ellenségnek, a város nem veszítene többet, mint egyetlen polgárt és háromszáz rabszolgát.” Szelinusz lakosai elfogadták az ajánlatot és megengedték neki, hogy azokat a rabszolgákat válassza ki, akiket akar. Ennek megfelelően kiválasztotta azokat, akiket a legaktívabbnak, legerősebbnek talált, és kivezette őket bárdokkal, baltákkal és fejszékkel felfegyverkezve azon ürügy alatt, hogy fát vágat a halotti máglyához. De miután egy kissé eltávolodtak a várostól, Thérón meggyőzte őket, hogy lázadjanak fel uraik ellen, és késő éjjel visszatértek a városba. Miután jelentkezett az őrségnél, azonnal felismerték, de amint beengedték, levágták az őröket. Ezután saját ágyukban megölette azokat a polgárokat, akik valószínűsíthetően veszélyt jelentettek terveire, uralma alá vonta a várost és megtette magát Szelinusz zsarnokává.

29. Hierón[4]

1. Amikor az ellenség[5] előkészületeket tett a folyón való átkelésre, Hierón a hoplitáit arra a helyre küldte, ahol át akart gázolni a folyón; és elrendelte, hogy lovasai és könnyűgyalogosai vonuljanak feljebb a folyón, azt színlelve, hogy egy másik ponton is át akar kelni. Amikor az ellenség észrevette ezt, ők is feljebb vonultak csapataikkal, hogy megakadályozzák feltételezett szándékában. Közben Hierón végrehajtotta az átkelés hoplitáival, könnyen elsöpörve a kis erőt, amit ellenfelei otthagytak vele szemben. Amint átkeltek a túloldalra, leadta a jelet a lovasságnak és a könnyűgyalogságnak, akik azonnal visszatértek és átkeltek a folyón az első ponton, ahol Hierón és hoplitái vissza tudták verni az ellenség támadásait.

II. könyv

11. Pharakidasz[6]

Miután a karthágóiak hadat üzentek Szürakuszainak, Pharakidasz megtámadott egy karthágói hajórajt és elfogott kilencet a hajóikból. Annak érdekében, hogy átjusson az ellenséges flotta vonalain, amely sokkal nagyobb volt, a [az elfogott - HG] hajókat megrakta saját katonáival és tengerészeivel. A karthágóiak felismerve saját hajóikat, feltételezték, hogy azok barátiak, és így lehetősége nyílt számára, hogy akadály nélkül bejusson Szürakuszai kikötőjébe.[7]

V. könyv

2. Dionüsziosz[8]

1. Dionüsziosz, Hermokratész fia, a szürakuszaiak szolgálatában állt, mint a hadvezérek titkára. Amikor a szürakuszaiak egy sikertelen karthágóiak elleni háború miatt tábornokaikat bepanaszolták, Dionüsziosz odáig merészkedett, hogy árulással vádolta meg őket. Vádja következtében néhányukat kivégezték, másokat pedig száműztek. Azután úgy tett, mintha veszély fenyegetné azok támogatóinak intrikái felől, vagy azok felől, akiket miatta elítéltek vagy elfogtak. Ezért, bár még tartott a Karthágó elleni háború, személyi testőrséget kapott. Az ő segítségükkel ellenőrzése alá vonta Szürakuszait, ő lett a valaha volt legnagyobb zsarnok a városban; idős korában halt meg, és a hatalmat fiának adta át.

6. Amikor Himilko elzárta Motüa kikötőjét, Dionüsziosz kivezette katonáit a városból, és letáboroztatta embereit az ellenséggel szemben, akik a kikötő szájánál voltak. Azt mondta, hogy embereibe bátorságot akar önteni és gyakoroltatni velük a patraszállást. Egy napon, kihúzatta mintegy nyolcvan hajóját egy húsz stadion széles[9] sima, sáros partszakaszra, amely egy hegyfok alatt terült el a kikötő egyik oldalán, és megerősítette a területet fakarókkal. Himilko félt, hogy miután Dionüsziosz így biztosította saját hajóit, lehetősége lesz hátba támadni a karthágóiakat, és a kikötőbe zárni azokat. Így visszavonta inkább flottáját az első alkalmas széllel, és hagyta, hogy a kikötő Dionüsziosz kezébe kerüljön, a várost pedig békén hagyta.

Motüa kikötőjének bejárata (rekonstrukció) - wikipedia

9. Amikor a karthágóiak megtámadták Szürakuszai területét háromszázezer emberrel, Dionüsziosz, aki erődítmények és erődök építésével biztosította azt, követeket küldött, hogy békét kössenek azzal a feltétellel, hogy átadja az erődöket és várakat. A karthágóiak azonnal elfogadták a feltételeket, mivel nagyon elégedettek voltak, hogy az erődöket és várakat csata nélkül kaphatják meg, és jelentős helyőrségeket hátrahagyva eltávoztak. De Dionüsziosz ezt követően sikeresen megtámadta az elvonuló sereget, amelynek létszáma jelenősen lecsökkent a különböző helyekre kiküldött különítmények miatt.

17. Dionüsziosz arra kötelezte a karthágóiakat, hogy nagyon magas váltságdíjat fizessenek az általa elfogott embereikért; de a karthágói szolgálatban álló elfogott görögöket elengedte mindenféle váltságdíj nélkül. Emiatt a karthágóiak gyanakodni kezdtek a görögökre, és elbocsátották szolgálatukból a görög zsoldosokat. Így Dionüsziosz megszabadult ezektől a görögöktől, akik félelmetes ellenségek voltak.

3. Agathoklész[10]

3. Agathoklészt arról tájékoztatták, hogy Szürakuszai vezetői közül többen lázadásra készülnek ellene, így egy ünnepélyes áldozatbemutatást rendezett a karthágóiak feletti győzelem alkalmából. A lakomára, melyet ezen alkalomból tartott, meghívta azt az ötszáz személyt, akik állítólag a legellenségesebbek voltak kormányzásával szemben. A bankett a legpompásabb és legnagyszerűbb volt. Miután a társaság már meglehetősen részeg volt, ő maga egy tarentumi stílusú skarlátvörös köpenyt tekert maga köré, a kör közepére lépett, énekelt, hárfán játszott és táncolt nekik; amitől jókedv és mulatság lett. Mikor a hangulat a tetőfokára hágott, Agathoklész visszavonult, mondván fáradt és ruhát kell váltania. Rögtön számos fegyveres rohant be, akiknek éles kardjától elhullottak a bentiek, senkinek sem adva kegyelmet.

5. Amikor Agathoklész hozzákezdett Karthágó elleni hadjáratához, hogy próbára tegye emberei elszántságát, egy kiáltványt tett közzé, hogy aki felmentést szeretne a az expedíció alól, az szálljon partra és vigye el a fedélzetről minden vagyonát. Mindazokat, akik éltek ezzel, kivégeztette, mint árulók és gyávák; és megdicsérte azok bátorságát és hozzá való ragaszkodását, akik a hajókon maradtak; majd 60 hajóval Afrika felé vette az irányt. Amint [ott] kiszálltak katonái, felgyújtatta hajóit; hogy emberei nagyobb elszántsággal harcoljanak, látván, hogy meg vannak fosztva minden segítségtől, ha menekülnének. Ezekkel a fortélyokkal Agathoklész legyőzte a Karthágóiakat különféle csatákban, és sok afrikai város urává vált.

6. Agathoklész kérte a szürakuszaiakat, hogy adjanak mellé kétezer embert egy Fönícia elleni expedícióra, ahol – állította – egy érdekében eljáró csoport megígérte neki, hogy az országot birtokába juttatja. A szürakuszaiak hittek neki, és elküldtek neki mindent, amire szükséges volt. Amint megkapta ezeket, nem gondolt tovább a föníciai expedícióra, sőt szövetségesei ellen alkalmazta erőit, és lerombolta Tauromenion erődítményeit.

7. Agathoklész békét kötött Hamilkarral, aki visszavonta erőit és visszatért Afrikába. Agathoklész gyűlésbe hívta a szürakuszaiakat. „Ez az az óra” – mondta „amelyre mindig is vágytam, hogy láthatom a honfitársaimat élvezni a teljes szabadságot. ” Miután ezt mondta, levette köpenyét és kardját, kijelentette, hogy mostantól egyszerű magánszemély. Hazafisága és mértékletessége láttán a polgárok önként kötelezték őt az állam vezetésére. De ő kevesebb, mint hat nap múlva sok polgárt halálba kergetett, több mint ötezret száműzetésbe kényszerített, és uralma alá vette Szürakuszait.

7. Daphnaiosz[11]

A szürakuszaiak és az itáliaiak csatát vívtak a karthágóiakkal, a szürakuszaiak a jobb oldalon, az itáliaiak a bal felől [sorakoztak fel]. Daphnaiosz hangos zavarodott zajt hallott balról, és oda sietett. Az itáliaiakat szorongatott helyzetben találta, és tudták tartani magukat. Amikor visszatért a jobb szárnyra, azt mondta szürakuszaiaknak, hogy baloldalon győztek, és egy újabb erőfeszítés részükről tejessé tenné a diadalt. A szürakuszaiak bízva tábornokuk jelentésének igazában, bátran megtámadták a barbárokat és legyőzték őket.[12]

8. Leptinész[13]

1. A karthágóiak, akik Pakhünoszhoz[14] hajóztak, ott partra szálltak és feldúlták a környező vidéket. Leptinész elrejtett néhány lovas egységet, hogy éjjel üssenek rajtuk, másoknak pedig megparancsolta, hogy találjanak módot a karthágói tábor felgyújtására. Amint a karthágóiak észrevették, hogy sátraik és poggyászaik lángolnak, siettek vissza amilyen gyorsan csak lehet, hogy mentsék, ami menthető. De míg ezen igyekeztek, megtámadta őket a lovasság és nagy mészárlás közepette a hajóikhoz űzte őket.

9. Hanno[15]

Amikor Hanno Szicília mellett haladt el, Dionüsziosz jelentős flottát küldött, hogy elfogják. Amikor a flotta már csaknem utolérte, Hanno behúzatta a vitorlákat, mire az ellenség, aki látta ezt, hasonlóan cselekedett. Hanno ezután elrendelte, hogy emberei a lehető leggyorsabban [ismét] bontsák ki az összes vitorlát. Az ellenség nem látta világosan mi történik, összezavarta őket a hirtelen cselekedete, mert nem voltak olyan ügyesek a tengeri manőverezésben.

Jegyzetek:

---

[1] Gelón, Gela és Szürakuszai türannosza a Kr.e 485-478 között.

[2] A görög források gyakran királynak (baszileusz) nevezik a Karthágót vezető két hivatalnokot (suffet).

[3] Thérón, Akragasz türannosza Kr.e. 488 és 473 között, Gelón szövetségese.

[4] I. Hierón, Szürakuszai türannosza Kr.e. 478-467, Gelón testvére.

[5] A karthágóiakról van szó.

[6] Spártai hadvezér, aki ekkoriban úgy látszik Szürakuszai szolgálatában állt.

[7] Az eset Kr.e. 397-ben történt, az esetet Frontinus is megemlíti: Frontinus: Stratagemata, 1.4.12.

[8] I. Dionüsziosz, Szürakuszai türannosza Kr.e. 405-367 között.

[9] 1 stadion mintegy 184 méter.

[10] Szürakuszai türannosza és királya Kr.e. 317 és 289 között.

[11] Szürakuszai-i tábornok a Kr.e. V. század végén.

[12] Minden bizonnyal a Kr.e. 406-ban folyó harcok során történt az eset.

[13] Szürakuszai-i hadvezér, I. Dionüsziosz király testvére.

[14] A mai Capo Passero hegyfoka, Szicília délkeleti csücske.

[15] Több karthágói hadvezér neve, itt egy Kr.e. IV. században élt parancsnokról van szó. A karthágóiak névadásban nem voltak túl ötletesek, szinte minden hadvezérük Hanno, Himilko, Hannibal vagy Hasdrubal…