Legközelebbi ménfőcsanaki előadásom a történelmi
témájú hollywoodi filmekkel foglalkozik majd, közte kiemelten a 300: A birodalom hajnala című alkotással. Ennek egyik főszereplője Artemiszia (szerepében: Eva Green),
Halikarnasszosz királynője. Tulajdonképpen I. Artemisziának kellene írnunk,
hiszen volt egy második is ugyanezen a néven, csak 130 évvel később. Most I.
Artemisziáról írom le, hogy ténylegesen mit tudunk az ókori források alapján.
Nem könnyű a dolog, hiszen szét kell választani a két Artemisziára vonatkozó
adatokat, melyek megkeverhetik a nem kellően óvatos kutakodót. Sajnos a
királynőről nem sok információ maradt ránk, és azok nagy része sokszor nem áll
összhangban a filmben sugallt képpel.
 |
| Az Artemisziát alakító Eva Green a 300 - A birodalom hajnala című filmben |
I.
Fő forrásunk halikarnasszoszi Hérodotosz, aki egy generációval
az általa elmesélt görög-perzsa háború után élt, ráadásul éppen az említett
királynő városában született. Hérodotosz a következő részleteket hagyta ránk
Artemiszia életéből:
Hérodotosz: A
görög-perzsa háború[1]
VII. „99. A többi vezér nevét [a perzsa flotta vezéreiről
van szó - HG] nem sorolom fel, mert nem látom szükségesnek. Meg kell azonban
említenem a csodálatot érdemlő Artemisziát, aki asszony létére elment a hellén
hadjáratba. Férje halála után ő vette át országában az uralmat, s noha felnőtt
fia volt, hősies bátorsággal önként, minden kényszer nélkül hadba vonult.
Artemiszia, Lügdamisz leánya volt tehát a neve, s apja révén
Halikarnasszoszból, anyja révén Krétáról származott. Mint Halikarnasszosz,
Kósz, Niszürosz és Kaludna uralkodója öt hajóval érkezett; a szidóni[2]
hajók után ezek voltak a legkiválóbbak az egész hajóhadban, és valamennyi
szövetséges közül Artemiszia adta a legjobb tanácsokat a királynak. Az uralma
alá tartozó városok lakói mind dór eredetűek voltak, mert Halikarnasszosz
Troizén[3]
gyarmatvárosa, a többiek Epidauroszéi.”
VIII. „67.[…]Xerxész lement a hajókhoz [a Szalamiszi
csata előtt - HG], hogy beszéljen a hajósokkal, és meghallgassa a véleményüket.
Trónszéken ülve színe elé hívatta a városok türannoszait és a hajók
kapitányait, akik a király által adományozott rangok sorrendjében foglaltak
helyet. Az első helyen ült Szidón királya, majd Türosz[4]
királya következett, s utánuk a többiek. Xerxész mindegyikükhöz sorban
odaküldte Mardonioszt, és megtudakolta, hogy ajánlják-e neki a tengeri
ütközetet.”
68. Mardoniosz Szidón királyán kezdte, s mindenkit sorra
megkérdezett, de mind a csata mellett voltak, egyedül Artemiszia beszélt a
következőképpen: „Mondd meg a királynak, Mardoniosz, hogy mit gondolok én, aki
nem kullogtam hátul az euboiai csatában,[5]
és nem kis haditetteket hajtottam végre: Uram, kötelességem őszintén tudatni
veled, hogy mit tartok a legjobb megoldásnak. Azt javaslom, hogy kíméld
hajóidat, és ne bocsátkozz tengeri csatába. Mert az ellenség katonái annyival
erősebbek a tengeren a te katonáidnál, mint a férfiak az asszonyoknál. Miért
kell neked egyáltalán vállalnod egy tengeri csata kockázatát? Nincs-e
hatalmadban Athén,[6] ami
miatt erre a hadjáratra elindultál, és nem foglaltad-e el Hellasz többi részét
is?[7]
Senki sem képes már feltartóztatni téged, akik szembeszálltak veled,
meglakoltak, ahogy megérdemelték. Megmondom neked, hogy véleményem szerint
miképp fog alakulni ellenségeid sorsa. Ha nem sietsz azzal a tengeri csatával,
hanem itt tartod hajóidat a partközelben és magad is itt maradsz, vagy akár
átvonulsz Peloponnészoszra, könnyen eléred, amiért idejöttél. Mert a hellének
nem képesek sokáig ellenállni neked, s ha szétszórod őket, elmenekülnek a
városaikba. Egyrészt, úgy tudom, azon a szigeten nincs élelmük,[8]
másrészt, ha a szárazföldi sereged a Peloponnészosz ellen vonul, nem valószínű,
hogy akik onnan jöttek, nyugodtan fognak itt ülni, és nyilván eszük ágában sem
lesz Athénért tengeri ütközetbe bocsátkozni. Ha azonban most mindjárt meg
akarsz ütközni a tengeren, félek, hogy a hajóhadad is és a szárazföldi sereged
is nehéz helyzetbe kerül. És gondolj még valamire, királyom: kiváló embereknek
hitvány rabszolgái vannak, a silány embereknek pedig derék rabszolgái. Neked
is, aki a világon a legkiválóbb ember vagy, a leghitványabb rabszolgáid vannak,
hiszen szövetségeseidnek, az egyiptomiaknak, a küprosziaknak, a kilikiaiaknak,
meg a pamphüliaiaknak az égvilágon semmi hasznát nem veszed.[9]”
69. Amikor Artemiszia mindezt elmondta Mardoniosznak,
barátai lesújtva hallgatták szavait, és rettegtek, hogy a király haragja lesújt
rá, amiért le akarja beszélni a tengeri csatáról. Rosszakarói viszont, akik
irigykedtek rá, amiért a király valamennyi szövetségese közül őt tartotta a
legtöbbre, kárörömmel hallgatták szavait, abban a reményben, hogy Artemiszia kihívta
maga ellen a végzetet. Mikor azonban Mardoniosz az összes választ elmondta a
királynak, a legjobban Artemiszia véleménye tetszett neki; mindig is sokra
tartotta az asszonyt, s most még jobban becsülte. Mindazonáltal a többség véleményét
fogadta el; szentül hitte, hogy emberei Euboiánál azért harcoltak gyengén, mert
ő maga nem volt ott. Most azonban elhatározta, hogy személyesen figyeli az
ütközetet.
…
87. Hogy a barbárok és a hellének közül kik hogyan
harcoltak, azt nem tudom pontosan elmondani, mindenesetre Artemiszia annyira
kitüntette magát, hogy őt a király attól fogva még jobban megbecsülte. Amikor
ugyanis a király hajóhadában felbomlott a rend, Artemiszia hajóját egy attikai
gálya üldözőbe vette. Artemiszia nem tudott elmenekülni, mert a szövetséges
hajók útját állták, s történetesen ő volt a legközelebb az ellenséghez. Olyan
tettre határozta el magát, amelyet sikerült is véghezvinnie: az athéni hajó
elől menekülve teljes lendülettel nekirontott egy szövetséges hajónak, amelyen kalündaiak[10]
voltak királyukkal, Damaszithümosszal. Lehet, hogy Artemiszia még korábban, a
Hellészpontosznál[11] összeveszett
ezzel a Damaszithümosszal, de nem tudom megmondani, hogy szándékosan vagy
véletlenül támadta-e meg a kalündai hajót. Mindenesetre az, hogy a hajót
megtámadta és elsüllyesztette, kétszeresen is hasznára vált. Mikor ugyanis az
attikai hajó kapitánya meglátta, hogy Artemiszia egy barbár hajóra támad, azt
hitte, hogy Artemiszia hajója a hellén hajóhadhoz tartozik, vagy elpártolt a
barbároktól és átállt a hellénekhez, ezért abbahagyta az üldözését, és egy
másik hajó ellen fordult.
88. Artemiszia így hát megmenekült, és ezzel a saját
seregének kárt okozó tettével megnyerte Xerxész tetszését. A király ugyanis,
mint mondják, az ütközetet figyelve meglátta, amint Artemiszia nekitámad annak
a hajónak, s ekkor kíséretének egyik tagja megjegyezte: „Látod, uram, milyen
nagyszerűen harcol Artemiszia, most is elsüllyesztett egy ellenséges hajót!”
Xerxész megkérdezte, hogy valóban Artemiszia hajtotta-e végre a haditettet.
Kísérete igennel válaszolt, mert mind felismerték az Artemiszia hajójára
festett jelvényeket, így hát meg voltak róla győződve, hogy ellenséges hajót
süllyesztett el. Artemiszia legnagyobb szerencséjére a kalündai hajó
legénységéből egyetlen ember sem maradt életben, így nem volt senki, aki vádat
emelt volna ellene. Xerxész erre megjegyezte: „A perzsa férfiak asszonyokká
válnak, az asszonyok pedig férfiakká!” A hagyomány szerint ezt mondta Xerxész.
…
93. … A legvitézebbül küzdő harcosok között volt az
aiginai Polükritosz, továbbá két athéni: az anagüruszi Eumenész és a pallénéi
Ameiniasz. Ő vette üldözőbe Artemiszia királynőt, mivel tudta, hogy Artemiszia
azon a hajón van. Elhatározta, hogy addig harcol, amíg vagy el nem fogja a
királynő hajóját, vagy el nem veszíti a sajátját. Mert ilyen parancsot kaptak
az athéni kapitányok, ezenkívül még tízezer drachma jutalmat is tűztek ki
annak, aki élve elfogja Artemisziát: nagyon haragudtak rá, hogy asszony létére
részt mert venni az Athén elleni hadjáratban. Artemisziának azonban, mint az
előbb említettem, sikerült elmenekülnie. Azok a perzsák, akiknak hajói épen
maradtak, Phaléronban gyűltek össze.
…
101. … Majd [Xerxész] tanácsba hívta a perzsa vezéreket,
és úgy döntött, hogy Artemisziát is meghívja, mert az előző megbeszélésen
Artemiszia volt az egyetlen, aki előre látta, hogy mit kell tenni. Amikor
Artemiszia megérkezett, Xerxész elküldte a többieket – a perzsa tanácsadókat és
testőröket -, és így szólt hozzá: „Mardoniosz azt tanácsolja, hogy maradjak itt
és támadjam meg Peloponnészoszt. Azt állítja, hogy nem a perzsák és nem a
szárazföldi sereg okozta a balsikert, és égnek a vágytól, hogy kiköszörüljék a
csorbát. Azt tanácsolja tehát, hogy vagy ezt tegyem, vagy menjek haza a haderő
nagyobbik részével, ő pedig a seregből kiválasztott háromszázezer emberrel
leigázza nekem Hellaszt. Minthogy te már a tengeri ütközet előtt is bölcsen
szóltál, amikor azt tanácsoltad, hogy ne vállalkozzam az összecsapásra, kérlek,
mondd meg, hogy melyik megoldást válasszam, mikor cselekszem helyesen.”
102. Ilyen szavakkal kért tanácsot a király, Artemiszia
pedig a következőképpen válaszolt: „Királyom, nehéz megmondani, hogy melyik
utat kövesd, mikor cselekszel a leghelyesebben. Mindenesetre azt ajánlom, hogy
haladéktalanul térj haza, Mardonioszt pedig, ha valóban teljesíteni akarja
ígéretét, hagyd itt az általa kiválasztott emberekkel. Mert ha leigázza azokat,
akiknek a legyőzését megígérte, ha tervét szerencsésen végrehajtja, a tied lesz
uram, a dicsőség, hiszen a te szolgád szerezte meg. Ha viszont csődöt mond a
vállalkozás, nem dől össze a világ, hiszen te épségben megmaradsz, házad
megőrzi hatalmát, s amíg a te és házad épsége nem csorbul, addig sok csatát
kell megvívniuk a helléneknek, hogy megmaradjanak. Mit sem számít, ha
Mardonioszt baj érné, hiába győznék le őt a hellének, nem lenne igazi győzelem,
hiszen csupán a te szolgád felett diadalmaskodnának. Te azonban megvalósítottad
hadjáratod célját felperzselted Athént, úgyhogy most már nyugodtan
hazatérhetsz.”
103. Tetszettek Xerxésznek ezek a szavak, mert pontosan
azt fejezték ki, amire maga is gondolt. Véleményem szerint akkor sem maradt
volna Hellaszban, ha a világon minden férfi és nő azt tanácsolja neki, annyira
elfogta a félelem. Így hát megdicsérte Artemisziát, és rábízta az ágyasaitól
született néhány fattyú gyermekét, akik vele voltak, hogy vigye magával Epheszoszba.”
 |
| Xerxész nagykirály a perszepoliszi palota egyik ábrázolásán (www.livius.org) |
II.
Most Polüainosz következik, aki a Kr.u. II. században élt
és alkotott. Összeállította Strategemata című alkotását, amelyben példákat
kívánat adni a hadvezéreknek, hogy miként viselkedjenek adott szituációban.
Műve katonai szempontból nem túl hasznos, ugyanakkor sok kis történetet hagyott
hátra más íróktól idézve, amelyeket nélküle nem ismernénk. Artemisziáról is
ebben maradt fenn öt kis bejegyzés.
Polüainosz: Strategemata,
53.[12]
„1. Artemiszia, a Szalamiszi tengeri csatában
megállapította, hogy a perzsákat legyőzték, és közel áll ahhoz, hogy a görögök
kezébe kerüljön. Ezért elrendelte, hogy a perzsa színeket vegyék le
[hajójáról], és megparancsolta a kapitánynak, hogy támadja meg a mellette
hajózó perzsa gályát. A görögök látva ezt, elhitték, hogy az egyik
szövetségesükről van szó, és magára hagyva erőiket a perzsa flotta más része
felé fordították. Artemiszia eközben tiszta utat nyert, és biztonságban
elmenekült Káriába.
2. Artemiszia, Lügdamisz lánya, elsüllyesztette Kalündiai
szövetségesének hajóját, amelyen Damaszithümosz parancsnokolt. Bátorsága
elismeréseként a király küldött neki egy teljes görög páncélzatot, míg a hajó
kapitányának egy guzsalyt és egy orsót ajándékozott.
3. Artemiszia mindig hadihajón[13]
volt, és fedélzetén saját görögjeit[14]
helyezte el, természetesen barbár színekben. Amikor ő üldözött egy görög hajót,
felhúzta a barbár színeket,[15]
de amikor őt kergette egy görög hajó, felhúzatta a görög színeket, hogy az
ellenség tévedésből őt görögnek higgye és feladja az üldözését.
4. Artemiszia leshelyen helyezte el katonáit, közel
Latmoszhoz,[16] és
saját maga számos szekérre ültetett nővel, eunuchokkal, zenészekkel ünnepi
áldozat bemutatására vonult az Istenek anyjának szentelt ligetbe, 7
sztadionnyira[17] a
várostól. Amikor Latmosz lakói kijöttek, hogy megcsodálják a felvonulást, a
katonák bevonultak a városba és birtokba vették. Így Artemiszia fuvolák és
cintányérok segítségével foglalta el azt, amit korábban hiába igyekezett
megszerezni a fegyverek erejével.[18]
5. Artemiszia, Kária királynője, mint Xerxész
szövetségese harcolt a görögök ellen. A híres Szalamiszi csatában, a király
elismerte, hogy mindenkinél kiválóbban viselte magát a flotta tisztjei közül.
És [Xerxész] még a csata hevében, látva a nő kiválóságát, felkiáltott: „Ó,
Zeusz! Bizonyára ezt a nőt férfi anyagból gyúrtad, a férfiakat pedig nőiből!””
III.
Plutarkhosz jóval közismertebb író, aki az I-II. század
fordulóján írta meg fő művét, melyet Párhuzamos életrajzok címen ismerünk. Ám
valójában más írásai is ránk maradtak. A Morália című anyag például afféle
jegyzethalmaz, melyben szerzőnk mindenféle témát érint, minden összefüggő
tartalom nélkül. Ebben van egy fejezet, amelyben Hérodotoszt kritizálja, annak
történetírói módszerei miatt. Ezekben is találunk némi információt.
Plutarkhosz:
Párhuzamos életrajzok, Themisztoklész, 14.[19]
„…A dekeleiai Ameiniasz és a paianiai Szóklész hajójukat
teljes sebességgel nekivezették [a perzsa - HG] Ariamenész hajójának. Mikor a
két bronzveretű hajóorr egymásba fúródott, Ariamenész átugrott a görög háromevezősorosra,
de két athéni harcos dárdával rátámadt és beletaszította a tengerbe. A hercben
elesett tengerészkatonák között úszó holttestét Artemiszia, Kária királynője
felismerte és Xerxészhez vitte.”
Plutarkhosz:
Moralia, De Herodoti malignitate[20]
38. „És még tovább gúnyolja a görögöket [Hérodotosz], ő
azt mondja, hogy Themisztoklész – akit második Odüsszeuszként hívtak
bölcsessége miatt -, annyira vak volt, hogy nem tudta előre, mi a szükséges
tennivaló. Viszont Artemiszia – aki ugyanazon város szülötte, mint Hérodotosz
-, anélkül, hogy bárki tanította volna, saját megfontolásból, ezt mondta
Xerxésznek: „A görögök nem képesek sokáig kitartani ellened, engedd őket
szabadon, akkor hazatérnek saját városaikba. És nem valószínű, hogyha sereged
bevonul szárazföldön a Peloponnészoszra, ők együtt maradnak, vagy az
athéniakkal együtt tengeri harcot választanák. De hogyha tengeri csatába
sietsz, félek, hogy a tengeri veszteség károkat okoz a szárazföldi seregednek
is.” Természetesen Hérodotosz nem akart itt semmi mást, mint Artemisziából egy
második Szibüllát[21] kreálni,
aki pontosan megjövendöli a bekövetkező eseményeket. Ezután Xerxész fiait ő
elszállítja Ephesosba, mivel ő – úgy tűnik – elfelejtett Szúzából[22]
női kísérőket hozni a gyerekek mellé.”
43. „… és elbeszéli a csatát Szalamisznál [Hérodotosz],
ahol több szót használ el Artemisziára, mint amennyivel elbeszéli az egész
tengeri csatát. Végül azt mondja, hogy a görögök Plataianál maradtak, miután
vége lett [a Palataiai csatának], tudván, hogy a küzdelemnek vége, mintha
egerek és békák közti csetepaté lett volna (ahogy Pigrész, Artemiszia
honfitársa[23] írta
egy vidám, gúnyos versében)…”
IV.
Nem jelent plusz adatokat az a rövid bejegyzés, amit
Jusztinusz világkrónikája említ Artemiszával kapcsolatban, mindössze Hérodotosz
parafrázisa tömörítve. Jusztinuszról szinte semmit nem tudunk, azon kívül, hogy
egy másik történetíró, Pompeiusz Trogusz elveszett művét kivonatolta, valamikor
a II és IV. század között.
Jusztinusz: Világkrónika, II. 12.[24]
„A görögök meglepve az ellenség megérkezésétől, egyesült
erővel nekiláttak az ütközetnek. Eközben a király [=Xerxész], mintegy a csata
szemlélőjeként, a hajók egy részével a parton maradt. Artemisia, Halicarnassus
királynője azonban, aki Xerxes segítségére jött, a fővezérek közül a
legelszántabban irányította az ütközetet, de persze úgy, hogy férfiban asszonyi
félelemnek látta volna az ember, ami a nőben a férfias bátorságnak tűnt.”
V.
Legizgalmasabb forrásunk az úgynevezett Szuda-lexikon,
amely egy Bizáncban a XII. században véglegesen elkészült hatalmas
szógyűjtemény. A lexikon mintegy 30 ezer bejegyzést tartalmaz, forrásai sok
esetben mára elveszett antik alkotások. Nagyon óvatosan használandó forrás,
mégis sok nagyon hasznos adatot tartott fenn számunkra.
Szuda-lexikon:[25]
„Artemiszia (alpha, 4030): Ez a nő kiemelkedő szolgálatot
tett a perzsáknak, mert a királyuk azt mondta, hogy a nők férfivá, a férfiak
pedig nőkké váltak.
Két Artemiszia létezett, mindkettő káriai születésű volt
és királynő. Az első közülük a perzsa időszakban élt, a későbbi, akiről
Démoszthenész említést tesz „A rhodosziak szabadságáról” című beszédében,[26]
Hekatomnosz lánya volt, valamint Mausolos feleség és nővére egyben.[27]”
„Hérodotosz (eta, 536): Lüxusz és Drüo fia; Halikarnasszoszból;
egy az előkelők közül; volt egy testvére, Theodorosz. Szamoszra menekült
Lügdamisz miatt, aki a harmadik türannosz volt Artemszia után:[28]
Piszindelisz volt Atemiszia fia, és Lügdamisz Piszindeliszé.”
Úgy nagyjából ennyi használható adatunk van
Artemisziáról, mert a még létező néhány nyúlfarknyi említés nem hordoz plusz
információkat. Szóval, ha valaki ezeket megtalálja a 300 – A birodalom hajnala
című filmben, akkor az történelmileg hiteles, minden más pusztán a filmhez
használt képregényt megalkotó Frank Miller és a forgatókönyvírók fantáziájának
terméke. Az ugyanis nem baj, ha egy filmben máshogy alakul a történelem, de jó,
ha tudjuk a történelmi tényeket is mellette.
 |
| A British Museumban őrzött halikarnasszoszi edény Xerxész nevével (www.livius.org) |
Jegyzetek:
[1] Hérodotosz: A görög-perzsa
háború. Bp.: Osiris, 2004. Ford.: Muraközi Gyula
[2] Szidón, föníciai város, híres
volt hadi és kereskedelmi flottájáról.
[3] Troizén, hellén város a
Peloponnészosz keleti partján.
[4] Türosz, szintén híres föníciai
város.
[5] Az Artemiszion-foknál vívott
csatáról van szó, amely gyakorlatilag egy időben zajlott a szomszédos
Thermopülai-szorosban zajló küzdelemmel.
[6] Xerxész hadserege a Thermopülai
csata után elfoglalta a gyakorlatilag kiürített Athént, amelynek lakosait
Szalamisz szigetére menekítették. Ekkor égett le a Parthenón, amelynek helyén
felépítették a ma romjaiban megtekinthető templomot.
[7] A görög-perzsa háború
hivatalosan hirdetett perzsa oka az volt, hogy Athén és Eretria támogatta a
kisázsiai ión városok felkelését a perzsa uralom ellen (Kr.e. 499-493). Így a
nagykirály e két városon kívánt bosszút állni. Eretriát már a Marathóni csata
előtt felégették Kr.e. 490-ben a perzsák, Athén pedig ekkor Kr.e. 480-ban lett
a tűz martaléka. Ugyanakkor az erős túlzás, hogy egész Hellaszt elfoglalta,
hiszen a Peloponnészoszt még a hellén szövetség tartotta Spárta vezetésével, és
a görögök egyesített hajóhada is intakt volt.
[8] Mármint a Szalamiszra menekült
athéni lakosoknak.
[9] A küprosziakon a Ciprus szigetén
élő görög és föníciai városok lakóit kell érteni, a másik kettő kisázsiai nép.
[10] Kalünda vagy Kalüdna, mint
korábban Hérodotosz említette Artemiszia fennhatósága alatt állt valamilyen
szinten, de úgy látszik saját királya volt. Egyébként káriai város.
[11] Azaz a Dardanelláknál, ahol a
perzsák hajóhídon átkeltek Európába.
[12] Online kiadás: http://www.attalus.org/translate/polyaenus8B.html#53.1
Letöltve: 2015. január 24. Saját magyarítás.
[13] Az eredetiben „hosszú hajót
választott”, de a hosszú hajó a görögöknél a hadihajót jelentette.
[14] A „perzsa” flotta igen jelentős
része kisázsiai görög hajókból állt, ilyen volt Artemiszia öt gályája is.
[15] Ez egyben jelzi, hogy szerzőnk
valamiféle zászlóra gondol, nem a hajó festésére. Tehát Hérodotoszt már rosszul
interpretálja, hiszen ő még világosan tud arról, hogy Artemiszia hajóját
egyértelműen felismerhető festéssel látták el. A korban a hajókat rendszerint
festették, például vannak adatok arra nézve, hogy az athéni hajók vörös színűek
voltak. Lásd: Warry, John: A klasszikus világ hadművészete. Bp.: Gemini, 1995.
p. 30.
[16] Görög város, Kisázsia délnyugati
partjainál, Káriában.
[17] Sztadion, görög hosszmérték,
nagyjából 185 méter .
Innen van a stadion szavunk.
[18] Latmosz Artemiszia általi
elfoglalását egyetlen más történetíró sem tárgyalja, így nem tudjuk, mikor
tötént meg az eset és milyen összefüggésben. Mivel Polüainosz minden más
hivatkozása biztosan I. Artemisziához köthető, nem valószínű, hogy a későbbi
utódhoz kapcsolódna a sztori, bár ez sem kizárt.
[19] Online magyar kiadása: http://mek.oszk.hu/03800/03892/
Letöltve: 2015. január 24.
[20] Angol fordításból, jómagam
átköltésében: http://www.bostonleadershipbuilders.com/plutarch/moralia/malice_of_herodotus.htm
Letöltve: 2015. január 24.
[21] Híres jósnő, jósnők a
görög-római mitológiából.
[22] Szúza, a perzsa birodalom egyik
fővárosa, a történelem egyik legősibb városa Elámban.
[23] Pigrész, a Kr.e. IV. századi
káriai költő nem csak honfitársa volt Artemisziának, hanem alighanem
leszármazottja is, ugyanis a Szuda-lexikon szerint II. Artemisziának volt a
testvére. Szuda-lexikon, Pigres címszó (pi, 1551).
[24] Világkrónika a kezdetektől
Augustusig. Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Bp.:
Helikon, 1992. ford.: Horváth János.
[25] Felhasználva a lexikon online
kiadását: http://www.stoa.org/sol/
Letöltve: 2015. január 24.
[26] Démoszthenész e beszéde
fennmaradt, valóban szó van benne az ifjabb, II. Artemsziáról.
[27] Mausolos (ur. 377-353), Kária
Hekatomnida dinasztiából származó uralkodója. Síremléke volt a híres Mausoleum,
az antik világ hét csodájának egyike, amelyről ez az épülettípus a nevét kapta.
[28] Azaz Artemisziát számolva a
harmadik. A görögök szerint például Olimpia is minden ötödik évben volt, mert
azt az évet is számolták, amiben az előző volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése