Szeretjük őket:

2015. január 25., vasárnap

Források a történelmi Artemiszia királynőről

Legközelebbi ménfőcsanaki előadásom a történelmi témájú hollywoodi filmekkel foglalkozik majd, közte kiemelten a 300: A birodalom hajnala című alkotással. Ennek egyik főszereplője Artemiszia (szerepében: Eva Green), Halikarnasszosz királynője. Tulajdonképpen I. Artemisziának kellene írnunk, hiszen volt egy második is ugyanezen a néven, csak 130 évvel később. Most I. Artemisziáról írom le, hogy ténylegesen mit tudunk az ókori források alapján. Nem könnyű a dolog, hiszen szét kell választani a két Artemisziára vonatkozó adatokat, melyek megkeverhetik a nem kellően óvatos kutakodót. Sajnos a királynőről nem sok információ maradt ránk, és azok nagy része sokszor nem áll összhangban a filmben sugallt képpel.

Az Artemisziát alakító Eva Green a 300 - A birodalom hajnala című filmben

I.
Fő forrásunk halikarnasszoszi Hérodotosz, aki egy generációval az általa elmesélt görög-perzsa háború után élt, ráadásul éppen az említett királynő városában született. Hérodotosz a következő részleteket hagyta ránk Artemiszia életéből:

Hérodotosz: A görög-perzsa háború[1]
VII. „99. A többi vezér nevét [a perzsa flotta vezéreiről van szó - HG] nem sorolom fel, mert nem látom szükségesnek. Meg kell azonban említenem a csodálatot érdemlő Artemisziát, aki asszony létére elment a hellén hadjáratba. Férje halála után ő vette át országában az uralmat, s noha felnőtt fia volt, hősies bátorsággal önként, minden kényszer nélkül hadba vonult. Artemiszia, Lügdamisz leánya volt tehát a neve, s apja révén Halikarnasszoszból, anyja révén Krétáról származott. Mint Halikarnasszosz, Kósz, Niszürosz és Kaludna uralkodója öt hajóval érkezett; a szidóni[2] hajók után ezek voltak a legkiválóbbak az egész hajóhadban, és valamennyi szövetséges közül Artemiszia adta a legjobb tanácsokat a királynak. Az uralma alá tartozó városok lakói mind dór eredetűek voltak, mert Halikarnasszosz Troizén[3] gyarmatvárosa, a többiek Epidauroszéi.”

VIII. „67.[…]Xerxész lement a hajókhoz [a Szalamiszi csata előtt - HG], hogy beszéljen a hajósokkal, és meghallgassa a véleményüket. Trónszéken ülve színe elé hívatta a városok türannoszait és a hajók kapitányait, akik a király által adományozott rangok sorrendjében foglaltak helyet. Az első helyen ült Szidón királya, majd Türosz[4] királya következett, s utánuk a többiek. Xerxész mindegyikükhöz sorban odaküldte Mardonioszt, és megtudakolta, hogy ajánlják-e neki a tengeri ütközetet.”
68. Mardoniosz Szidón királyán kezdte, s mindenkit sorra megkérdezett, de mind a csata mellett voltak, egyedül Artemiszia beszélt a következőképpen: „Mondd meg a királynak, Mardoniosz, hogy mit gondolok én, aki nem kullogtam hátul az euboiai csatában,[5] és nem kis haditetteket hajtottam végre: Uram, kötelességem őszintén tudatni veled, hogy mit tartok a legjobb megoldásnak. Azt javaslom, hogy kíméld hajóidat, és ne bocsátkozz tengeri csatába. Mert az ellenség katonái annyival erősebbek a tengeren a te katonáidnál, mint a férfiak az asszonyoknál. Miért kell neked egyáltalán vállalnod egy tengeri csata kockázatát? Nincs-e hatalmadban Athén,[6] ami miatt erre a hadjáratra elindultál, és nem foglaltad-e el Hellasz többi részét is?[7] Senki sem képes már feltartóztatni téged, akik szembeszálltak veled, meglakoltak, ahogy megérdemelték. Megmondom neked, hogy véleményem szerint miképp fog alakulni ellenségeid sorsa. Ha nem sietsz azzal a tengeri csatával, hanem itt tartod hajóidat a partközelben és magad is itt maradsz, vagy akár átvonulsz Peloponnészoszra, könnyen eléred, amiért idejöttél. Mert a hellének nem képesek sokáig ellenállni neked, s ha szétszórod őket, elmenekülnek a városaikba. Egyrészt, úgy tudom, azon a szigeten nincs élelmük,[8] másrészt, ha a szárazföldi sereged a Peloponnészosz ellen vonul, nem valószínű, hogy akik onnan jöttek, nyugodtan fognak itt ülni, és nyilván eszük ágában sem lesz Athénért tengeri ütközetbe bocsátkozni. Ha azonban most mindjárt meg akarsz ütközni a tengeren, félek, hogy a hajóhadad is és a szárazföldi sereged is nehéz helyzetbe kerül. És gondolj még valamire, királyom: kiváló embereknek hitvány rabszolgái vannak, a silány embereknek pedig derék rabszolgái. Neked is, aki a világon a legkiválóbb ember vagy, a leghitványabb rabszolgáid vannak, hiszen szövetségeseidnek, az egyiptomiaknak, a küprosziaknak, a kilikiaiaknak, meg a pamphüliaiaknak az égvilágon semmi hasznát nem veszed.[9]
69. Amikor Artemiszia mindezt elmondta Mardoniosznak, barátai lesújtva hallgatták szavait, és rettegtek, hogy a király haragja lesújt rá, amiért le akarja beszélni a tengeri csatáról. Rosszakarói viszont, akik irigykedtek rá, amiért a király valamennyi szövetségese közül őt tartotta a legtöbbre, kárörömmel hallgatták szavait, abban a reményben, hogy Artemiszia kihívta maga ellen a végzetet. Mikor azonban Mardoniosz az összes választ elmondta a királynak, a legjobban Artemiszia véleménye tetszett neki; mindig is sokra tartotta az asszonyt, s most még jobban becsülte. Mindazonáltal a többség véleményét fogadta el; szentül hitte, hogy emberei Euboiánál azért harcoltak gyengén, mert ő maga nem volt ott. Most azonban elhatározta, hogy személyesen figyeli az ütközetet.
87. Hogy a barbárok és a hellének közül kik hogyan harcoltak, azt nem tudom pontosan elmondani, mindenesetre Artemiszia annyira kitüntette magát, hogy őt a király attól fogva még jobban megbecsülte. Amikor ugyanis a király hajóhadában felbomlott a rend, Artemiszia hajóját egy attikai gálya üldözőbe vette. Artemiszia nem tudott elmenekülni, mert a szövetséges hajók útját állták, s történetesen ő volt a legközelebb az ellenséghez. Olyan tettre határozta el magát, amelyet sikerült is véghezvinnie: az athéni hajó elől menekülve teljes lendülettel nekirontott egy szövetséges hajónak, amelyen kalündaiak[10] voltak királyukkal, Damaszithümosszal. Lehet, hogy Artemiszia még korábban, a Hellészpontosznál[11] összeveszett ezzel a Damaszithümosszal, de nem tudom megmondani, hogy szándékosan vagy véletlenül támadta-e meg a kalündai hajót. Mindenesetre az, hogy a hajót megtámadta és elsüllyesztette, kétszeresen is hasznára vált. Mikor ugyanis az attikai hajó kapitánya meglátta, hogy Artemiszia egy barbár hajóra támad, azt hitte, hogy Artemiszia hajója a hellén hajóhadhoz tartozik, vagy elpártolt a barbároktól és átállt a hellénekhez, ezért abbahagyta az üldözését, és egy másik hajó ellen fordult.
88. Artemiszia így hát megmenekült, és ezzel a saját seregének kárt okozó tettével megnyerte Xerxész tetszését. A király ugyanis, mint mondják, az ütközetet figyelve meglátta, amint Artemiszia nekitámad annak a hajónak, s ekkor kíséretének egyik tagja megjegyezte: „Látod, uram, milyen nagyszerűen harcol Artemiszia, most is elsüllyesztett egy ellenséges hajót!” Xerxész megkérdezte, hogy valóban Artemiszia hajtotta-e végre a haditettet. Kísérete igennel válaszolt, mert mind felismerték az Artemiszia hajójára festett jelvényeket, így hát meg voltak róla győződve, hogy ellenséges hajót süllyesztett el. Artemiszia legnagyobb szerencséjére a kalündai hajó legénységéből egyetlen ember sem maradt életben, így nem volt senki, aki vádat emelt volna ellene. Xerxész erre megjegyezte: „A perzsa férfiak asszonyokká válnak, az asszonyok pedig férfiakká!” A hagyomány szerint ezt mondta Xerxész.
93. … A legvitézebbül küzdő harcosok között volt az aiginai Polükritosz, továbbá két athéni: az anagüruszi Eumenész és a pallénéi Ameiniasz. Ő vette üldözőbe Artemiszia királynőt, mivel tudta, hogy Artemiszia azon a hajón van. Elhatározta, hogy addig harcol, amíg vagy el nem fogja a királynő hajóját, vagy el nem veszíti a sajátját. Mert ilyen parancsot kaptak az athéni kapitányok, ezenkívül még tízezer drachma jutalmat is tűztek ki annak, aki élve elfogja Artemisziát: nagyon haragudtak rá, hogy asszony létére részt mert venni az Athén elleni hadjáratban. Artemisziának azonban, mint az előbb említettem, sikerült elmenekülnie. Azok a perzsák, akiknak hajói épen maradtak, Phaléronban gyűltek össze.
101. … Majd [Xerxész] tanácsba hívta a perzsa vezéreket, és úgy döntött, hogy Artemisziát is meghívja, mert az előző megbeszélésen Artemiszia volt az egyetlen, aki előre látta, hogy mit kell tenni. Amikor Artemiszia megérkezett, Xerxész elküldte a többieket – a perzsa tanácsadókat és testőröket -, és így szólt hozzá: „Mardoniosz azt tanácsolja, hogy maradjak itt és támadjam meg Peloponnészoszt. Azt állítja, hogy nem a perzsák és nem a szárazföldi sereg okozta a balsikert, és égnek a vágytól, hogy kiköszörüljék a csorbát. Azt tanácsolja tehát, hogy vagy ezt tegyem, vagy menjek haza a haderő nagyobbik részével, ő pedig a seregből kiválasztott háromszázezer emberrel leigázza nekem Hellaszt. Minthogy te már a tengeri ütközet előtt is bölcsen szóltál, amikor azt tanácsoltad, hogy ne vállalkozzam az összecsapásra, kérlek, mondd meg, hogy melyik megoldást válasszam, mikor cselekszem helyesen.”
102. Ilyen szavakkal kért tanácsot a király, Artemiszia pedig a következőképpen válaszolt: „Királyom, nehéz megmondani, hogy melyik utat kövesd, mikor cselekszel a leghelyesebben. Mindenesetre azt ajánlom, hogy haladéktalanul térj haza, Mardonioszt pedig, ha valóban teljesíteni akarja ígéretét, hagyd itt az általa kiválasztott emberekkel. Mert ha leigázza azokat, akiknek a legyőzését megígérte, ha tervét szerencsésen végrehajtja, a tied lesz uram, a dicsőség, hiszen a te szolgád szerezte meg. Ha viszont csődöt mond a vállalkozás, nem dől össze a világ, hiszen te épségben megmaradsz, házad megőrzi hatalmát, s amíg a te és házad épsége nem csorbul, addig sok csatát kell megvívniuk a helléneknek, hogy megmaradjanak. Mit sem számít, ha Mardonioszt baj érné, hiába győznék le őt a hellének, nem lenne igazi győzelem, hiszen csupán a te szolgád felett diadalmaskodnának. Te azonban megvalósítottad hadjáratod célját felperzselted Athént, úgyhogy most már nyugodtan hazatérhetsz.”
103. Tetszettek Xerxésznek ezek a szavak, mert pontosan azt fejezték ki, amire maga is gondolt. Véleményem szerint akkor sem maradt volna Hellaszban, ha a világon minden férfi és nő azt tanácsolja neki, annyira elfogta a félelem. Így hát megdicsérte Artemisziát, és rábízta az ágyasaitól született néhány fattyú gyermekét, akik vele voltak, hogy vigye magával Epheszoszba.”

Xerxész nagykirály a perszepoliszi palota egyik ábrázolásán
(www.livius.org) 

II.
Most Polüainosz következik, aki a Kr.u. II. században élt és alkotott. Összeállította Strategemata című alkotását, amelyben példákat kívánat adni a hadvezéreknek, hogy miként viselkedjenek adott szituációban. Műve katonai szempontból nem túl hasznos, ugyanakkor sok kis történetet hagyott hátra más íróktól idézve, amelyeket nélküle nem ismernénk. Artemisziáról is ebben maradt fenn öt kis bejegyzés.

Polüainosz: Strategemata, 53.[12]
„1. Artemiszia, a Szalamiszi tengeri csatában megállapította, hogy a perzsákat legyőzték, és közel áll ahhoz, hogy a görögök kezébe kerüljön. Ezért elrendelte, hogy a perzsa színeket vegyék le [hajójáról], és megparancsolta a kapitánynak, hogy támadja meg a mellette hajózó perzsa gályát. A görögök látva ezt, elhitték, hogy az egyik szövetségesükről van szó, és magára hagyva erőiket a perzsa flotta más része felé fordították. Artemiszia eközben tiszta utat nyert, és biztonságban elmenekült Káriába.
2. Artemiszia, Lügdamisz lánya, elsüllyesztette Kalündiai szövetségesének hajóját, amelyen Damaszithümosz parancsnokolt. Bátorsága elismeréseként a király küldött neki egy teljes görög páncélzatot, míg a hajó kapitányának egy guzsalyt és egy orsót ajándékozott.
3. Artemiszia mindig hadihajón[13] volt, és fedélzetén saját görögjeit[14] helyezte el, természetesen barbár színekben. Amikor ő üldözött egy görög hajót, felhúzta a barbár színeket,[15] de amikor őt kergette egy görög hajó, felhúzatta a görög színeket, hogy az ellenség tévedésből őt görögnek higgye és feladja az üldözését.
4. Artemiszia leshelyen helyezte el katonáit, közel Latmoszhoz,[16] és saját maga számos szekérre ültetett nővel, eunuchokkal, zenészekkel ünnepi áldozat bemutatására vonult az Istenek anyjának szentelt ligetbe, 7 sztadionnyira[17] a várostól. Amikor Latmosz lakói kijöttek, hogy megcsodálják a felvonulást, a katonák bevonultak a városba és birtokba vették. Így Artemiszia fuvolák és cintányérok segítségével foglalta el azt, amit korábban hiába igyekezett megszerezni a fegyverek erejével.[18]
5. Artemiszia, Kária királynője, mint Xerxész szövetségese harcolt a görögök ellen. A híres Szalamiszi csatában, a király elismerte, hogy mindenkinél kiválóbban viselte magát a flotta tisztjei közül. És [Xerxész] még a csata hevében, látva a nő kiválóságát, felkiáltott: „Ó, Zeusz! Bizonyára ezt a nőt férfi anyagból gyúrtad, a férfiakat pedig nőiből!””

III.
Plutarkhosz jóval közismertebb író, aki az I-II. század fordulóján írta meg fő művét, melyet Párhuzamos életrajzok címen ismerünk. Ám valójában más írásai is ránk maradtak. A Morália című anyag például afféle jegyzethalmaz, melyben szerzőnk mindenféle témát érint, minden összefüggő tartalom nélkül. Ebben van egy fejezet, amelyben Hérodotoszt kritizálja, annak történetírói módszerei miatt. Ezekben is találunk némi információt.

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok, Themisztoklész, 14.[19]
„…A dekeleiai Ameiniasz és a paianiai Szóklész hajójukat teljes sebességgel nekivezették [a perzsa - HG] Ariamenész hajójának. Mikor a két bronzveretű hajóorr egymásba fúródott, Ariamenész átugrott a görög háromevezősorosra, de két athéni harcos dárdával rátámadt és beletaszította a tengerbe. A hercben elesett tengerészkatonák között úszó holttestét Artemiszia, Kária királynője felismerte és Xerxészhez vitte.”

Plutarkhosz: Moralia, De Herodoti malignitate[20]
38. „És még tovább gúnyolja a görögöket [Hérodotosz], ő azt mondja, hogy Themisztoklész – akit második Odüsszeuszként hívtak bölcsessége miatt -, annyira vak volt, hogy nem tudta előre, mi a szükséges tennivaló. Viszont Artemiszia – aki ugyanazon város szülötte, mint Hérodotosz -, anélkül, hogy bárki tanította volna, saját megfontolásból, ezt mondta Xerxésznek: „A görögök nem képesek sokáig kitartani ellened, engedd őket szabadon, akkor hazatérnek saját városaikba. És nem valószínű, hogyha sereged bevonul szárazföldön a Peloponnészoszra, ők együtt maradnak, vagy az athéniakkal együtt tengeri harcot választanák. De hogyha tengeri csatába sietsz, félek, hogy a tengeri veszteség károkat okoz a szárazföldi seregednek is.” Természetesen Hérodotosz nem akart itt semmi mást, mint Artemisziából egy második Szibüllát[21] kreálni, aki pontosan megjövendöli a bekövetkező eseményeket. Ezután Xerxész fiait ő elszállítja Ephesosba, mivel ő – úgy tűnik – elfelejtett Szúzából[22] női kísérőket hozni a gyerekek mellé.”
43. „… és elbeszéli a csatát Szalamisznál [Hérodotosz], ahol több szót használ el Artemisziára, mint amennyivel elbeszéli az egész tengeri csatát. Végül azt mondja, hogy a görögök Plataianál maradtak, miután vége lett [a Palataiai csatának], tudván, hogy a küzdelemnek vége, mintha egerek és békák közti csetepaté lett volna (ahogy Pigrész, Artemiszia honfitársa[23] írta egy vidám, gúnyos versében)…”


IV.
Nem jelent plusz adatokat az a rövid bejegyzés, amit Jusztinusz világkrónikája említ Artemiszával kapcsolatban, mindössze Hérodotosz parafrázisa tömörítve. Jusztinuszról szinte semmit nem tudunk, azon kívül, hogy egy másik történetíró, Pompeiusz Trogusz elveszett művét kivonatolta, valamikor a II és IV. század között.

Jusztinusz: Világkrónika, II. 12.[24]
„A görögök meglepve az ellenség megérkezésétől, egyesült erővel nekiláttak az ütközetnek. Eközben a király [=Xerxész], mintegy a csata szemlélőjeként, a hajók egy részével a parton maradt. Artemisia, Halicarnassus királynője azonban, aki Xerxes segítségére jött, a fővezérek közül a legelszántabban irányította az ütközetet, de persze úgy, hogy férfiban asszonyi félelemnek látta volna az ember, ami a nőben a férfias bátorságnak tűnt.”


V.
Legizgalmasabb forrásunk az úgynevezett Szuda-lexikon, amely egy Bizáncban a XII. században véglegesen elkészült hatalmas szógyűjtemény. A lexikon mintegy 30 ezer bejegyzést tartalmaz, forrásai sok esetben mára elveszett antik alkotások. Nagyon óvatosan használandó forrás, mégis sok nagyon hasznos adatot tartott fenn számunkra.

Szuda-lexikon:[25]
„Artemiszia (alpha, 4030): Ez a nő kiemelkedő szolgálatot tett a perzsáknak, mert a királyuk azt mondta, hogy a nők férfivá, a férfiak pedig nőkké váltak.
Két Artemiszia létezett, mindkettő káriai születésű volt és királynő. Az első közülük a perzsa időszakban élt, a későbbi, akiről Démoszthenész említést tesz „A rhodosziak szabadságáról” című beszédében,[26] Hekatomnosz lánya volt, valamint Mausolos feleség és nővére egyben.[27]

„Hérodotosz (eta, 536): Lüxusz és Drüo fia; Halikarnasszoszból; egy az előkelők közül; volt egy testvére, Theodorosz. Szamoszra menekült Lügdamisz miatt, aki a harmadik türannosz volt Artemszia után:[28] Piszindelisz volt Atemiszia fia, és Lügdamisz Piszindeliszé.”


Úgy nagyjából ennyi használható adatunk van Artemisziáról, mert a még létező néhány nyúlfarknyi említés nem hordoz plusz információkat. Szóval, ha valaki ezeket megtalálja a 300 – A birodalom hajnala című filmben, akkor az történelmileg hiteles, minden más pusztán a filmhez használt képregényt megalkotó Frank Miller és a forgatókönyvírók fantáziájának terméke. Az ugyanis nem baj, ha egy filmben máshogy alakul a történelem, de jó, ha tudjuk a történelmi tényeket is mellette.

A British Museumban őrzött halikarnasszoszi edény Xerxész nevével
(www.livius.org)

Jegyzetek:





[1] Hérodotosz: A görög-perzsa háború. Bp.: Osiris, 2004. Ford.: Muraközi Gyula
[2] Szidón, föníciai város, híres volt hadi és kereskedelmi flottájáról.
[3] Troizén, hellén város a Peloponnészosz keleti partján.
[4] Türosz, szintén híres föníciai város.
[5] Az Artemiszion-foknál vívott csatáról van szó, amely gyakorlatilag egy időben zajlott a szomszédos Thermopülai-szorosban zajló küzdelemmel.
[6] Xerxész hadserege a Thermopülai csata után elfoglalta a gyakorlatilag kiürített Athént, amelynek lakosait Szalamisz szigetére menekítették. Ekkor égett le a Parthenón, amelynek helyén felépítették a ma romjaiban megtekinthető templomot.
[7] A görög-perzsa háború hivatalosan hirdetett perzsa oka az volt, hogy Athén és Eretria támogatta a kisázsiai ión városok felkelését a perzsa uralom ellen (Kr.e. 499-493). Így a nagykirály e két városon kívánt bosszút állni. Eretriát már a Marathóni csata előtt felégették Kr.e. 490-ben a perzsák, Athén pedig ekkor Kr.e. 480-ban lett a tűz martaléka. Ugyanakkor az erős túlzás, hogy egész Hellaszt elfoglalta, hiszen a Peloponnészoszt még a hellén szövetség tartotta Spárta vezetésével, és a görögök egyesített hajóhada is intakt volt.
[8] Mármint a Szalamiszra menekült athéni lakosoknak.
[9] A küprosziakon a Ciprus szigetén élő görög és föníciai városok lakóit kell érteni, a másik kettő kisázsiai nép.
[10] Kalünda vagy Kalüdna, mint korábban Hérodotosz említette Artemiszia fennhatósága alatt állt valamilyen szinten, de úgy látszik saját királya volt. Egyébként káriai város.
[11] Azaz a Dardanelláknál, ahol a perzsák hajóhídon átkeltek Európába.
[12] Online kiadás: http://www.attalus.org/translate/polyaenus8B.html#53.1 Letöltve: 2015. január 24. Saját magyarítás.
[13] Az eredetiben „hosszú hajót választott”, de a hosszú hajó a görögöknél a hadihajót jelentette.
[14] A „perzsa” flotta igen jelentős része kisázsiai görög hajókból állt, ilyen volt Artemiszia öt gályája is.
[15] Ez egyben jelzi, hogy szerzőnk valamiféle zászlóra gondol, nem a hajó festésére. Tehát Hérodotoszt már rosszul interpretálja, hiszen ő még világosan tud arról, hogy Artemiszia hajóját egyértelműen felismerhető festéssel látták el. A korban a hajókat rendszerint festették, például vannak adatok arra nézve, hogy az athéni hajók vörös színűek voltak. Lásd: Warry, John: A klasszikus világ hadművészete. Bp.: Gemini, 1995. p. 30.
[16] Görög város, Kisázsia délnyugati partjainál, Káriában.
[17] Sztadion, görög hosszmérték, nagyjából 185 méter. Innen van a stadion szavunk.
[18] Latmosz Artemiszia általi elfoglalását egyetlen más történetíró sem tárgyalja, így nem tudjuk, mikor tötént meg az eset és milyen összefüggésben. Mivel Polüainosz minden más hivatkozása biztosan I. Artemisziához köthető, nem valószínű, hogy a későbbi utódhoz kapcsolódna a sztori, bár ez sem kizárt.
[19] Online magyar kiadása: http://mek.oszk.hu/03800/03892/ Letöltve: 2015. január 24.
[20] Angol fordításból, jómagam átköltésében: http://www.bostonleadershipbuilders.com/plutarch/moralia/malice_of_herodotus.htm Letöltve: 2015. január 24.
[21] Híres jósnő, jósnők a görög-római mitológiából.
[22] Szúza, a perzsa birodalom egyik fővárosa, a történelem egyik legősibb városa Elámban.
[23] Pigrész, a Kr.e. IV. századi káriai költő nem csak honfitársa volt Artemisziának, hanem alighanem leszármazottja is, ugyanis a Szuda-lexikon szerint II. Artemisziának volt a testvére. Szuda-lexikon, Pigres címszó (pi, 1551).
[24] Világkrónika a kezdetektől Augustusig. Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Bp.: Helikon, 1992. ford.: Horváth János.
[25] Felhasználva a lexikon online kiadását: http://www.stoa.org/sol/ Letöltve: 2015. január 24.
[26] Démoszthenész e beszéde fennmaradt, valóban szó van benne az ifjabb, II. Artemsziáról.
[27] Mausolos (ur. 377-353), Kária Hekatomnida dinasztiából származó uralkodója. Síremléke volt a híres Mausoleum, az antik világ hét csodájának egyike, amelyről ez az épülettípus a nevét kapta.
[28] Azaz Artemisziát számolva a harmadik. A görögök szerint például Olimpia is minden ötödik évben volt, mert azt az évet is számolták, amiben az előző volt. 

2015. január 23., péntek

Könyvajánló: "Legyen rajta egy böszme nagy gyémánt" - Első törvény trilógia

Hosszú idő után ismét jönnek könyvajánlók is, csak le akartam zárni a szerb naplós blokkot. Ma egy nagy kedvencemet mutatom be, amely szerintem méltatlanul nem ismert mű. Még a régi könyves blogomban volt fenn, de az mára lezárt és feledésbe merült.

Az első Törvény trilógia:

1. A penge maga, 2010
2. Miután felkötötték őket, 2011
3. A királyok végső érve, 2012 

Szeged: Könyvmolyképző


Annak idején a könyvtár számára elsőként véletlenül a trilógia második kötetét vettük meg. Így átkozva figyelmetlenségemet, rászántam magam a kezdő epizód megvételére, mert fukar voltam akkoriban a könyvtár szűkös költségvetésével, de nem volt mit tenni, ezek után kénytelen voltam beszerezni A penge maga-t és a lezáró 3. kötetet is. Mindemellett meggyőződésem, hogy rég csináltam ekkora vásárt.

Az első törvény trilógia mellett számos - okkal vagy ok nélkül - felkapott sikerkönyv messze elmarad: a Twillight vámpírjai szénné égnének szégyenükben az olyan fickók mellett, mint az ebben a trilógiában megismert "Véres kilences" Logen, vagy Kutyaember. A szürke ötven árnyalatában nincs annyi kötél, bilincs és bőrszíj, amennyit Sand dan Glokta ne használna el itt egy oldal alatt... 

Hihetetlenül nagy regényfolyamról van szó, amelyet a fantasy rajongói simán odatehetnek a Gyűrűk ura mellé és nem kell szégyenkezniük emiatt. Még egy utalás is van a 3. kötetben a Gyűrűk urának közismert: "A tábla készen áll, a bábuk mozognak" mondatára. 

Na jó, Az első törvény nem olyan magasröptű és szép, mint Tolkien műve. Nincs benne jó és rossz örök harca. Nincsenek benne Aragorn tisztaságú jellemek sem. Ez sokkal életszerűbb, szinte érezni az inkvizítort körüllengő szagokat az ember, mikor Glokta - ez a Dr. House-ra igencsak hasonlító figura - munkába kezd. Bayaz, a trilógia mágusa sem egy földre szállt angyal, sőt az ember nem tudja eldönteni, nem maga a gonosz-e, egészen a végéig. Gyakorlatilag egy kifordított Gandalf. Logent meg szerintem egy az egyben Conanról, a barbárról másolta ide a szerző. 

A karakterek nagyon jók - mondanám, hogy szerethetők - de voltaképpen szinte az összes görény :D -, mindegyik megkapta a maga attribútumait, melyek vissza-visszatérő elemként görögnek végig a három könyv lapjain. A szokásos mondásaik mind egy-egy bölcsességek könyvébe való klasszikus. Maró öngúny és irónia az egész, a tragikumot is lágy selyembe öltözteti az író. Ez a trilógia egy tégla, amit az embernek dobnak, de bőrkötésben. Mély nyomot hagy.

És tényleg íróról van szó, mert Abercrombie 2000 oldalon keresztül komoly szinten űzte az irodalmat. Néha talán túlzások vannak a történetben, vannak kiszámítható fordulatok, de alig-alig volt olyan oldal, ahol ne húzódott volna mosolyra a szám. De citáljunk is egy kis részt, ahol Bayaz a mágus éppen az általa kreált Jezal királyt akarja kellően fejedelminek beöltöztetni egy új koronával (Bojler, nem bocsi: Spoiler!):

"- Nem! Nem! - csattant fel némiképpen ingerülten Bayaz. - Túl flancos, túl kifinomult, túl nagy! Ezzel a valamivel a fején alig tud majd megállni a lábán. Egyszerűnek kell lennie, őszintének, könnyűnek. Olyasminek, amiben akár harcolni is lehet.
  A királyi ékszerész sűrű pislogásba kezdett. - A koronával a fején fog harcolni?
  - Nem, maga ökör! De úgy kell kinéznie, mintha arra készülne. - Bayaz Jezal mögé lépett, lekapta a fejéről a fából készült koronamásolatot, és a fényesre csiszolt padlóra hajította. Aztán megragadta Jezal karját, és komoran bámult az újdonsült uralkodó tükörképére a válla fölött. - Ez itt egy harcos király a legnemesebb hagyományok szerint! Nagy Harod király egyenesági leszármazottja. Páratlan bajvívó, aki sebeket osztott és kapott, aki seregeket vezetett győzelemre, és tucatjával mészárolta le ellenségeit!
  - Tucatjával? - dünnyögte bizonytalanul maga elé Jezal.
  Bayaz mintha meg sem hallotta volna. - Aki éppen olyan magabiztosan ül a nyeregben karddal a kezében, akár a trónon egy jogarral. Olyan korona kell neki, amit páncélba öltözve is hordhat. Amit fegyverrel a kézben is hordhat. Most már érti?
  Az ékszerész lassan bólintott. - Úgy hiszem, uram.
  - Jó. És még valami.
  - Lordságodnak csak egy szavába kerül.
  - Legyen rajt egy böszme nagy gyémánt."

A három regény ráadásul mind hasonlóan magas színvonalon teljesít, nehéz lenne eldönteni, melyik a legsikerültebb. A párbeszédek a zsenialitás határát súrolják, tele van olyan beszólásokkal, mint: "Én a holtestére sem merném rábízni, hogy megállítson egy nyílvesszőt."
Az első törvény trilógia egyszerre játékos és kemény, véres és mosolyogtató, szenvedélyes és hideg logikára építő, megkockáztatom: remekmű.

Nagyon örvendetes, hogy a Könyvmolyképző ezúttal kiváló munkát végzett, hiszen a köteteket mind puha fűzött, mind keménykötésű - ha nem is olyan kemény, mint Fekete Métely - változatban kiadta. E mellé jön a fordító kiváló munkája, mert ha ilyen olvasmányos a magyar kiadás, az nem csak a szerzőnek, hanem Kamper Gergelynek is köszönhető. Nagy munkát végzett és a végeredmény kiváló. A borító tekintetében semmi extra, az eredeti angol kiadással egyezik. 

Összegzés: Ugyanolyan izgalmas és jó könyv, mint a Trónok harca sorozat legjobb kötetei, minden 18 év feletti cinikus olvasótársamnak szívből ajánlom. És nagy pozitívuma, hogy a Abercrombie tovább építgeti a megalkotott világot, újabb könyvei szintén abban játszódnak, ismert és kevésbé ismert karakterekkel az eredeti trilógiából. Bízzunk benne, hogy magyarul is kijönnek a nyomdából hamarosan.

Osztályozás: Kilenc darabolós Glokta inkvizítor a tízből.
9/10 pont

Azért csak 9 pont, mert egyfelől 10-et soha nem adok semmire, hátra lesz egy jobb. Másfelől 9.5 ponton áll a top 10-es listámon szereplő tíz könyv (1984, Szép új világ, Quo Vadis, stb.), és még hezitálok, hogy oda bekerülne-e.

Eredetileg írtam: 2013. IV. 1.

2015. január 18., vasárnap

Egy napló a szerb frontról, 1914 - 6. befejező rész


Ma sajnos végére érünk szerb fronton harcoló hősünk történetének, hiszen a nálam lévő napló 1914. december 30-ánnál véget ér. Az a vágya, hogy Bajmokon élő szüleinél karácsonyozhasson, nem teljesült. Az osztrák-magyar katonák 1914 utolsó hónapjában kortyolhattak a győzelem, és a vereség kelyhéből egyaránt, szabadkai harcosunk ott van Belgrád bevételénél, majd kénytelen újból a Szerémségbe visszavonulni, ahonnan hónapokkal korábban elindult.

December hó
                          
1. [kedd] A tegnapi napon mentünk előre. Dombon föl-le. Este egy erdőben feküdtünk le, ahol Wachdienst [=őrszolgálat] volt. Ma reggel gyönyörű téli nap volt. Mi mentünk tovább a nagy sárban, szántásokon, kukoricásokon keresztül. Rettenetes melegünk volt. Enni nem kaptunk egész nap, a konyha nem jöhetett utánunk ezeken az utakon. Éjjel megint egy erdőben ütöttünk tábort. Tüzet gyújtottunk. Végre este megjöttek a konyhák.

2. [szerda] Tovább-tovább. Menetelni dombon föl-le. A régi sár. Estefelé egy magaslaton állottunk meg. Egy szerb tábornok volt ott azelőtt 60 ezer emberrel. Innen látni Belgrádot.[1]

Belgrád délről, 1914. december 14.
(Österreichische Nationalbibliothek)



3. [csütörtök] Nagy nap! A 9. és 10. század megy Belgrádba. ½ 10-kor értünk ide, már sok katonaság volt itt. Gyülekezünk, s Belgrád fő utcáján, a királyi palota előtt menetelünk föl a várba. Ott kis beszéd, defilierung [=díszmenet], s mise volt.[2] Egy hotelban szállásoltak be, jó főzeteket ettem. Este 10 felé a vendéglőben sört ittam /80 fillér/, s sonkát ettem. Majd 10 óra felé a konyha megérkezett. Azután felmentem egy szobába, s ott ágyba feküdtem. Milyen kellemes volt benne feküdni.

4. [péntek] Reggel 7-kor visszamentünk. 11 óra felé Kunudrasra [=Kumodraz][3] értünk. Ott szekerekre raktuk a tornisztert, s tovább mentünk a divízió után. A menetel nehéz volt. Dombról föl-le. Illetve hegyek. A vidék gyönyörű, vadregényes volt, csak az a sár ne lett volna. 7 óra felé Vrcinba[4] értünk. Az egész divízió ott volt. Nagy helység. Egy kamarában találtunk helyet, ahol egy kályha is volt. A szalmán feküdtünk, s félig aludtunk. 10 órakor megjött a Fahrküche [=mozgókonyha]. Azután alvás.  
            
5. [szombat] Mi nem megyünk az ezreddel, hanem a régi fedezet maradunk. 12-kor indulunk el. Délelőtt a meleg kamarában feküdtünk. 12-kor elindultunk. Nehezen mennek előre az ágyúk. Este egy faluba értünk, s ott házakba aludni mentünk, de csak pár házzal, tovább nem. Az iskolában maradtunk.  Délután a Feldwachét [=előőrsöt] állítottuk fel, közben egy kocsmában bort ittunk. Este 2 vendég jött. A Corpsnál [=hadtestparancsnokságnál] vannak. Tüzértisztek. 1-kor egy asszonytól meggylekvárt vettem. Meleg volt, nem jól aludtam.

6. [vasárnap] Reggel elindultunk, a tüzérséggel nehezen ment előre. Dél felé egy faluba értünk,[5] ott a házakba elszéledtünk, bort vettünk, de később a falu másik részébe kellett menni. Ott kevés ház volt, s mi a 37. magyar ezred[6] tisztjeivel egy nagy szobában találtunk helyet. Kitűnő vacsorát adtak, mert a mi konyhánk nem jött meg. Sült pulyka, palacsinta, tea. A rideg szobában nem jól aludtam.

7. [hétfő] Először a 37-esek, azután mi mentünk el. Délelőtt Umcsariba értünk.[7] Rövid 2 órás pihenés után a magaslatokat szálltuk meg. Egy hegyen mentünk föl és le.[8] Rettenetes volt. Beástuk magunkat, és ide a konyha is megjött.

8. [kedd] Reggel a szemben lévő magaslatokon szerbek voltak. Mi két oldalról s a tüzérség hátulról lőtte őket, sok halott és sok fogoly. 2-3 óra múlva utánuk mentünk, s a magaslatokon maradtunk. Várunk parancsot. Este azután előre mentünk, s beástuk magunkat. Este menázsi.

9. [szerda] Kávé után beástam magam. Egész nap ott feküdtünk. Bort vettünk. Este jelentés,  vissza. 2 órát várunk, míg elmehetünk. Egy résznek ügyelni kell. Megyünk az egész Schön brigáddal. Egész éjjel megyünk. Útközben Glaka [=Grocka][9] előtt menázsi.                                                               
10. [csütörtök] Tovább! De most egyedül. Nem tudjuk, hol vagyunk, ellenség minden pillanatban megtámadhat. Egy völgyben megállunk, s virradatig várunk. Azután felmegyünk egy magaslatra, onnan már több csapatokat látunk. Menetelünk, s délben egy magaslatot megszállunk. Zaklopacsa [=Zaklopaca][10] előtt látni a Dunát, egy monitor lő. Menázsi jól megy. Egy fa mögött beásva alszom.[11]

11. [péntek] Délben még menázsi. Délután felváltanak. A dombok háta mögött, a házak között sátrakban tábort ütünk. Egy tűz körül ülünk, s beszélgetünk.

12. [szombat] 8-kor elmegyünk az ezredhez Vrcinbe. Délben elmegyünk Patrouilleba [=járőrbe]. Levest eszünk. Délután a 3. Baonhoz megyünk, mely egy órányira van innen. Késő délután kiérünk s a 16. századot felváltom a sötétben. Rossz Deckung, s nem tudom, hogy mi van előttem a sötétben. Kellemetlen érzelem. Szigorú Wache [=őrség].

13. [vasárnap] Végre világos. Balra 800 lépésre ellenség. Jelentés jön: vissza. Az ellenség mindent lát. Zugommal alig tudok a vrcini útra találni. Minden oldalról utánam jön s üldöz. Sokat elfogtak közülünk a szerbek. Végre a századomhoz érek Vrcinbe. Nagy zavar, sok ember visszamaradt. Majd onnan az egész ezreddel tovább. Nehéz menetel. Enni is bent kaptunk. Este egy magaslaton egy szerb fedezékben megpihenünk.

A belgrádi vár négy hónapos lövetés után osztrák-magyar kézen
(Österreichische Nationalbibliothek)

14. [hétfő] Reggel 3-kor tovább. Délelőtt Belgrád elé érünk. Ott pihenés, menázsi. Majd egy közeli faluba megyünk, s délután 1-kor beszállásolás ott. Alig hogy megmosakodunk, Alarm. 3-kor elindulunk Belgrádba. Rengeteg út. Ágyú egymás hátán.[12] Végre 12-kor éjjel a vasúti hídhoz érünk. Nagy felfordulás. Hadnagyom bánatában berúgott. A másik is. Végre túl vagyunk. Még megyünk a sínek között, s ott pihenünk.

15. [kedd] Reggel Zimonyban.[13] Rengeteg sok katonaság és kocsi. Bemegyünk enni, tea, s egy udvarban pihenünk. Majd tovább megyünk fél óra múlva, de az eső miatt egy félig kész gyárban pihenünk. Ott menázsi. Pihenés. 3 óra múlva tovább. A sok kocsi között a sárban megyünk. Alig tudok már menni. Végre a sötétben ott. Nagy nehezen beszállásoljuk az embereket a ronda horvátoknál. Végre ülhetünk. A földön aludtam szoknyákon, amelyeket a szekrényből vettem ki. Fáztam, vakaróztam. Kedélyem nyomott. Bizonytalanság. Kétségbeesés jövőnk felett. Eső esik, piszok, sár.

16. [szerda] Ronda idő. Később mégis derül. Egész nap élvezzük a pihenés nyugalmát. Alvás földön.

17. [csütörtök] Semmi új. Még mindig Batajnicában.[14]  

18. [péntek] Különböző hírek keringenek. Békéről, s egy 3. offenzíváról. Este jelentés jön a brigádtól, hogy Varsó elesett.[15] 500000 fogoly. Rössler, Tonner nagyon pesszimisztikusak. Nem hisznek semmiben. Sokszor nagyon kellemetlenek emiatt. Én bízok, s remélek.

19. [szombat] Fegyver- s ruhavizit a legénységnél. Ma beadták azokat, kik kezdettől fogva itt vannak. Vajon mit kapunk? Vagy valami jelvényt? Beszélnek arról is, hogy a tisztek talán szabadságot kapnak Karácsonyra. Tittelbach beadott előléptetésre.

20. [vasárnap] Még mindig itt.

21-23. Semmi új. A Szentestét a Baon. Tisztjei együtt töltöttük. Egész kellemesen.[16]

24. [csütörtök] Íme, Szent Karácsony ünnepe. Csomagot nem kaptam. Elég kellemesen telnek az ünnepek. Esténként kártyázunk.

25-30. Szokott munka. Délelőtt gyakorlatozunk. Délután szabad. Már egyszer kilovagoltam a Dunához, innen 6 km.”

A napló itt véget ér, névtelen szabadkai hősünk további sorsáról nem tudunk semmit. Vajon hazai vagy idegen földön nyugszik? Túlélte a háborút, vagy sem? Nem tudjuk, sőt valószínűleg soha nem is derül ki. Mindenesetre, naplója által egy kicsit ma is él, hiszen megismerhettük gondolatait, átélt élményeit azokból a keserves időkből.

A naplót hamarosan összefüggő, egységesre fésült formában pdf-ként ide fogom csatolni, így letölthető les.               

A Zimony és Belgrád közötti vasúti híd
(dka.oszk.hu)

Felhasznált irodalom:

Bittó                                        Bittó Dezső: A volt nagyváradi és biharvármegyei 37. és 139. gyalogezredek története. Budapest, 1943.

Doromby                                Doromby József: A volt cs. És kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936. 

Galántai                                   Galántai József: Az I. világháború. Budapest, 2000.

Hajdu-Pollmann                       Hajdu Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

MEV                                       Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.

ÖULK I.                                 Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                     A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.

A világháború V.                      A világháború 1914-1918. V. kötet. Budapest, 1932.


Jegyzetek:




[1] Az 5. hadsereg parancsnoksága 1914. december 2-án az egész kombinált hadtestet Belgrád ellen rendelte, hogy az esetlegesen ott mégis védekezni szándékozó szerb erőket megtörje. Erre végül nem volt szükség, mivel a várost kiürítették és nem védték. Lásd: A világháború V., p. 491.
[2] A magyar vezérkari mű nem említi a díszbevonuláson a 94-esek jelenlétét (egy-egy 37-es, 42-es és 92-es zászlóaljat ír), de ezek szerint ők is jelen voltak, bár ez alapján maximum 2 század erőben. Lásd: A világháború V., p. 492. Egyébként a szerbek éppen ezen a diadalmas napon kezdik meg végső erejükkel új támadásukat a Kolubara felé, amely napokon belül visszavonulásra kényszeríti a győzelem ízét éppen csak megérző osztrák-magyar katonákat.
[3] Kumodraz, település Belgrádtól délkeletre, 9 km-re.
[4] Vrcin. Fontos közlekedési csomópont Belgrádtól délkeletre, 24 km-re. Ekkor olyan 3000-3500 lakosú.     
[5] A 37. gyalogezred ezredtörténete szerint a 29. hadosztály (Mali) Pozarevac és Senaja térségébe érkezett ezekben a napokban, amelyek mintegy 20 kilométerre van délre Vrcintől. Lásd: Bittó, p. 13.
[6] A k.u.k. „József főherceg” nevet viselő nagyváradi 37. gyalogezredéről van szó, amely nagyjából fele-fele arányban állt magyar illetve román legénységből.
[7] Umcari, település Szerbiában, Mali Pozarevactól keletre, 12 kilométerre. 
[8] Az Umcari környékén lévő „hegyek” alig érik el a 250 méteres magasságot.
[9] Grocka, település a Duna mentén, Umcaritól 11 km-re, északra. A helység az osztrák hadsereg 1739-es törököktől elszenvedett vereségéről ismert.  Potiorek táborszernagy december 9-én adta ki az osztrák-magyar csapatoknak a visszavonulási parancsot, miután „személyes” hadserege, a 6. hadsereg vereséget szenvedett a Kolubara mentén a szerbektől. Szerbia kényszerű kiürítése igen kínos vereséget jelentett, hiszen napokkal korábban a Monarchia sajtója még győzelmi húrokat pengetett. A kudarc Potiorek karrierjének is véget vetett, hiszen december 22-én felmentették parancsnoki állásából, majd 1915. január 1-jével nyugdíjazták. Lásd :Hajdu-Pollmann, p. 92-93.
[10] Zaklopaca, település Vrcin és Grocka között félúton.
[11] Miután Potiorek elrendelte az általános visszavonulást, az 5. hadseregnek, benne a kombinált hadtesttel fő feladatul a belgrádi hídfőt és a főváros védelmét jelölte ki, így hősünk egysége is ebbe az irányba húzódott vissza.
[12] Bár kezdetben Potiorek Belgrádot tartani szándékozott, az 5. hadsereg parancsnoka, Frank gyalogsági tábornok borúlátó volt ezzel kapcsolatban, s mivel a Monarchia nem engedhette meg magának, hogy a 6. hadsereg után esetleg az 5. is vereséget szenvedjen, végül 17 órakor engedélyt adott a város feladására és a hadsereg Száva mögé való visszavonására. Lásd: A világháború V., p. 582-583.
[13] Ma Belgrádhoz tartozó Szerém vármegyei település. 1910-ben 17 ezer lakosából 6500 német, 5600 szerb 2200 horvát és 2000 magyar nyelvű volt.
[14] Batajnica, település az akkori Szerém vármegyében Zimonytól északnyugatra 10 km-re. Ma leginkább katonai repülőteréről ismert.
[15] A november-december fordulóján zajló Lódzi csatában a németek célja valóban Varsó elfoglalása volt, azonban ez nem járt eredménnyel.
[16] Itt nyilván hibázott a naplóíró, a Szenteste egy sorral lejjebb kellett volna, hogy kerüljön.