Ma sajnos végére érünk szerb fronton harcoló hősünk történetének, hiszen a nálam lévő napló 1914. december 30-ánnál véget ér. Az a vágya, hogy Bajmokon élő szüleinél karácsonyozhasson, nem teljesült. Az osztrák-magyar katonák 1914 utolsó hónapjában kortyolhattak a győzelem, és a vereség kelyhéből egyaránt, szabadkai harcosunk ott van Belgrád bevételénél, majd kénytelen újból a Szerémségbe visszavonulni, ahonnan hónapokkal korábban elindult.
„
December hó
1. [kedd] A tegnapi napon mentünk előre. Dombon föl-le. Este egy erdőben feküdtünk le, ahol Wachdienst [=őrszolgálat] volt. Ma reggel gyönyörű téli nap volt. Mi mentünk tovább a nagy sárban, szántásokon, kukoricásokon keresztül. Rettenetes melegünk volt. Enni nem kaptunk egész nap, a konyha nem jöhetett utánunk ezeken az utakon. Éjjel megint egy erdőben ütöttünk tábort. Tüzet gyújtottunk. Végre este megjöttek a konyhák.
2. [szerda] Tovább-tovább. Menetelni dombon föl-le. A régi sár. Estefelé egy magaslaton állottunk meg. Egy szerb tábornok volt ott azelőtt 60 ezer emberrel. Innen látni Belgrádot.[1]
 |
| Belgrád délről, 1914. december 14. (Österreichische Nationalbibliothek) |
3. [csütörtök] Nagy nap! A 9. és 10. század megy Belgrádba. ½ 10-kor értünk ide, már sok katonaság volt itt. Gyülekezünk, s Belgrád fő utcáján, a királyi palota előtt menetelünk föl a várba. Ott kis beszéd, defilierung [=díszmenet], s mise volt.[2] Egy hotelban szállásoltak be, jó főzeteket ettem. Este 10 felé a vendéglőben sört ittam /80 fillér/, s sonkát ettem. Majd 10 óra felé a konyha megérkezett. Azután felmentem egy szobába, s ott ágyba feküdtem. Milyen kellemes volt benne feküdni.
4. [péntek] Reggel 7-kor visszamentünk. 11 óra felé Kunudrasra [=Kumodraz][3] értünk. Ott szekerekre raktuk a tornisztert, s tovább mentünk a divízió után. A menetel nehéz volt. Dombról föl-le. Illetve hegyek. A vidék gyönyörű, vadregényes volt, csak az a sár ne lett volna. 7 óra felé Vrcinba[4] értünk. Az egész divízió ott volt. Nagy helység. Egy kamarában találtunk helyet, ahol egy kályha is volt. A szalmán feküdtünk, s félig aludtunk. 10 órakor megjött a Fahrküche [=mozgókonyha]. Azután alvás.
5. [szombat] Mi nem megyünk az ezreddel, hanem a régi fedezet maradunk. 12-kor indulunk el. Délelőtt a meleg kamarában feküdtünk. 12-kor elindultunk. Nehezen mennek előre az ágyúk. Este egy faluba értünk, s ott házakba aludni mentünk, de csak pár házzal, tovább nem. Az iskolában maradtunk. Délután a Feldwachét [=előőrsöt] állítottuk fel, közben egy kocsmában bort ittunk. Este 2 vendég jött. A Corpsnál [=hadtestparancsnokságnál] vannak. Tüzértisztek. 1-kor egy asszonytól meggylekvárt vettem. Meleg volt, nem jól aludtam.
6. [vasárnap] Reggel elindultunk, a tüzérséggel nehezen ment előre. Dél felé egy faluba értünk,[5] ott a házakba elszéledtünk, bort vettünk, de később a falu másik részébe kellett menni. Ott kevés ház volt, s mi a 37. magyar ezred[6] tisztjeivel egy nagy szobában találtunk helyet. Kitűnő vacsorát adtak, mert a mi konyhánk nem jött meg. Sült pulyka, palacsinta, tea. A rideg szobában nem jól aludtam.
8. [kedd] Reggel a szemben lévő magaslatokon szerbek voltak. Mi két oldalról s a tüzérség hátulról lőtte őket, sok halott és sok fogoly. 2-3 óra múlva utánuk mentünk, s a magaslatokon maradtunk. Várunk parancsot. Este azután előre mentünk, s beástuk magunkat. Este menázsi.
9. [szerda] Kávé után beástam magam. Egész nap ott feküdtünk. Bort vettünk. Este jelentés, vissza. 2 órát várunk, míg elmehetünk. Egy résznek ügyelni kell. Megyünk az egész Schön brigáddal. Egész éjjel megyünk. Útközben Glaka [=Grocka][9] előtt menázsi.
10. [csütörtök] Tovább! De most egyedül. Nem tudjuk, hol vagyunk, ellenség minden pillanatban megtámadhat. Egy völgyben megállunk, s virradatig várunk. Azután felmegyünk egy magaslatra, onnan már több csapatokat látunk. Menetelünk, s délben egy magaslatot megszállunk. Zaklopacsa [=Zaklopaca][10] előtt látni a Dunát, egy monitor lő. Menázsi jól megy. Egy fa mögött beásva alszom.[11]
11. [péntek] Délben még menázsi. Délután felváltanak. A dombok háta mögött, a házak között sátrakban tábort ütünk. Egy tűz körül ülünk, s beszélgetünk.
12. [szombat] 8-kor elmegyünk az ezredhez Vrcinbe. Délben elmegyünk Patrouilleba [=járőrbe]. Levest eszünk. Délután a 3. Baonhoz megyünk, mely egy órányira van innen. Késő délután kiérünk s a 16. századot felváltom a sötétben. Rossz Deckung, s nem tudom, hogy mi van előttem a sötétben. Kellemetlen érzelem. Szigorú Wache [=őrség].
13. [vasárnap] Végre világos. Balra 800 lépésre ellenség. Jelentés jön: vissza. Az ellenség mindent lát. Zugommal alig tudok a vrcini útra találni. Minden oldalról utánam jön s üldöz. Sokat elfogtak közülünk a szerbek. Végre a századomhoz érek Vrcinbe. Nagy zavar, sok ember visszamaradt. Majd onnan az egész ezreddel tovább. Nehéz menetel. Enni is bent kaptunk. Este egy magaslaton egy szerb fedezékben megpihenünk.
 |
| A belgrádi vár négy hónapos lövetés után osztrák-magyar kézen (Österreichische Nationalbibliothek) |
14. [hétfő] Reggel 3-kor tovább. Délelőtt Belgrád elé érünk. Ott pihenés, menázsi. Majd egy közeli faluba megyünk, s délután 1-kor beszállásolás ott. Alig hogy megmosakodunk, Alarm. 3-kor elindulunk Belgrádba. Rengeteg út. Ágyú egymás hátán.[12] Végre 12-kor éjjel a vasúti hídhoz érünk. Nagy felfordulás. Hadnagyom bánatában berúgott. A másik is. Végre túl vagyunk. Még megyünk a sínek között, s ott pihenünk.
15. [kedd] Reggel Zimonyban.[13] Rengeteg sok katonaság és kocsi. Bemegyünk enni, tea, s egy udvarban pihenünk. Majd tovább megyünk fél óra múlva, de az eső miatt egy félig kész gyárban pihenünk. Ott menázsi. Pihenés. 3 óra múlva tovább. A sok kocsi között a sárban megyünk. Alig tudok már menni. Végre a sötétben ott. Nagy nehezen beszállásoljuk az embereket a ronda horvátoknál. Végre ülhetünk. A földön aludtam szoknyákon, amelyeket a szekrényből vettem ki. Fáztam, vakaróztam. Kedélyem nyomott. Bizonytalanság. Kétségbeesés jövőnk felett. Eső esik, piszok, sár.
16. [szerda] Ronda idő. Később mégis derül. Egész nap élvezzük a pihenés nyugalmát. Alvás földön.
17. [csütörtök] Semmi új. Még mindig Batajnicában.[14]
18. [péntek] Különböző hírek keringenek. Békéről, s egy 3. offenzíváról. Este jelentés jön a brigádtól, hogy Varsó elesett.[15] 500000 fogoly. Rössler, Tonner nagyon pesszimisztikusak. Nem hisznek semmiben. Sokszor nagyon kellemetlenek emiatt. Én bízok, s remélek.
19. [szombat] Fegyver- s ruhavizit a legénységnél. Ma beadták azokat, kik kezdettől fogva itt vannak. Vajon mit kapunk? Vagy valami jelvényt? Beszélnek arról is, hogy a tisztek talán szabadságot kapnak Karácsonyra. Tittelbach beadott előléptetésre.
20. [vasárnap] Még mindig itt.
21-23. Semmi új. A Szentestét a Baon. Tisztjei együtt töltöttük. Egész kellemesen.[16]
24. [csütörtök] Íme, Szent Karácsony ünnepe. Csomagot nem kaptam. Elég kellemesen telnek az ünnepek. Esténként kártyázunk.
25-30. Szokott munka. Délelőtt gyakorlatozunk. Délután szabad. Már egyszer kilovagoltam a Dunához, innen 6 km .”
A napló itt véget ér, névtelen szabadkai hősünk további sorsáról nem tudunk semmit. Vajon hazai vagy idegen földön nyugszik? Túlélte a háborút, vagy sem? Nem tudjuk, sőt valószínűleg soha nem is derül ki. Mindenesetre, naplója által egy kicsit ma is él, hiszen megismerhettük gondolatait, átélt élményeit azokból a keserves időkből.
A naplót hamarosan összefüggő, egységesre fésült formában pdf-ként ide fogom csatolni, így letölthető les.
 |
| A Zimony és Belgrád közötti vasúti híd (dka.oszk.hu) |
Felhasznált irodalom:
Bittó Bittó Dezső: A volt nagyváradi és biharvármegyei 37. és 139. gyalogezredek története. Budapest, 1943.
Doromby Doromby József: A volt cs. És kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936.
Galántai Galántai József: Az I. világháború. Budapest, 2000.
Hajdu-Pollmann Hajdu Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.
MEV Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.
ÖULK I. Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.
A világháború IV. A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.
A világháború V. A világháború 1914-1918. V. kötet. Budapest, 1932.
Jegyzetek:
[1] Az 5. hadsereg parancsnoksága 1914. december 2-án az egész kombinált hadtestet Belgrád ellen rendelte, hogy az esetlegesen ott mégis védekezni szándékozó szerb erőket megtörje. Erre végül nem volt szükség, mivel a várost kiürítették és nem védték. Lásd: A világháború V., p. 491.
[2] A magyar vezérkari mű nem említi a díszbevonuláson a 94-esek jelenlétét (egy-egy 37-es, 42-es és 92-es zászlóaljat ír), de ezek szerint ők is jelen voltak, bár ez alapján maximum 2 század erőben. Lásd: A világháború V., p. 492. Egyébként a szerbek éppen ezen a diadalmas napon kezdik meg végső erejükkel új támadásukat a Kolubara felé, amely napokon belül visszavonulásra kényszeríti a győzelem ízét éppen csak megérző osztrák-magyar katonákat.
[3] Kumodraz, település Belgrádtól délkeletre, 9 km-re.
[4] Vrcin. Fontos közlekedési csomópont Belgrádtól délkeletre, 24 km-re. Ekkor olyan 3000-3500 lakosú.
[5] A 37. gyalogezred ezredtörténete szerint a 29. hadosztály (Mali) Pozarevac és Senaja térségébe érkezett ezekben a napokban, amelyek mintegy 20 kilométerre van délre Vrcintől. Lásd: Bittó, p. 13.
[6] A k.u.k. „József főherceg” nevet viselő nagyváradi 37. gyalogezredéről van szó, amely nagyjából fele-fele arányban állt magyar illetve román legénységből.
[7] Umcari, település Szerbiában, Mali Pozarevactól keletre, 12 kilométerre.
[8] Az Umcari környékén lévő „hegyek” alig érik el a 250 méteres magasságot.
[9] Grocka, település a Duna mentén, Umcaritól 11 km-re, északra. A helység az osztrák hadsereg 1739-es törököktől elszenvedett vereségéről ismert. Potiorek táborszernagy december 9-én adta ki az osztrák-magyar csapatoknak a visszavonulási parancsot, miután „személyes” hadserege, a 6. hadsereg vereséget szenvedett a Kolubara mentén a szerbektől. Szerbia kényszerű kiürítése igen kínos vereséget jelentett, hiszen napokkal korábban a Monarchia sajtója még győzelmi húrokat pengetett. A kudarc Potiorek karrierjének is véget vetett, hiszen december 22-én felmentették parancsnoki állásából, majd 1915. január 1-jével nyugdíjazták. Lásd :Hajdu-Pollmann, p. 92-93.
[10] Zaklopaca, település Vrcin és Grocka között félúton.
[11] Miután Potiorek elrendelte az általános visszavonulást, az 5. hadseregnek, benne a kombinált hadtesttel fő feladatul a belgrádi hídfőt és a főváros védelmét jelölte ki, így hősünk egysége is ebbe az irányba húzódott vissza.
[12] Bár kezdetben Potiorek Belgrádot tartani szándékozott, az 5. hadsereg parancsnoka, Frank gyalogsági tábornok borúlátó volt ezzel kapcsolatban, s mivel a Monarchia nem engedhette meg magának, hogy a 6. hadsereg után esetleg az 5. is vereséget szenvedjen, végül 17 órakor engedélyt adott a város feladására és a hadsereg Száva mögé való visszavonására. Lásd: A világháború V., p. 582-583.
[13] Ma Belgrádhoz tartozó Szerém vármegyei település. 1910-ben 17 ezer lakosából 6500 német, 5600 szerb 2200 horvát és 2000 magyar nyelvű volt.
[14] Batajnica, település az akkori Szerém vármegyében Zimonytól északnyugatra 10 km-re. Ma leginkább katonai repülőteréről ismert.
[15] A november-december fordulóján zajló Lódzi csatában a németek célja valóban Varsó elfoglalása volt, azonban ez nem járt eredménnyel.
[16] Itt nyilván hibázott a naplóíró, a Szenteste egy sorral lejjebb kellett volna, hogy kerüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése