Egy katonalevél 1914. augusztus 5-ről

Feltehetően a 101. k.u.k. gyalogezred katonái 1908-körül
(Forrás: nagyhaboru.blog.hu)

Az Első világháború (vagy ahogy akkoriban hívták: a nagy háború) éppen 100 éve tört ki, és ezekben a napokban vált a szó teljes valóságában világháborúvá. Ezekben a napokban vonatok százai szállították a bakákat a határra, hogy megkezdjék harcukat az ellenséggel. Az Osztrák-Magyar Monarchia szerelvényein ott ültek az osztrák, a magyar, a horvát, a bosnyák, rutén, lengyel, de a román, szerb, szlovák és cseh katonák is, hogy ha kell vérüket áldozzák a császárért és királyért. Valakik lelkesen, mások beletörődve az elkerülhetetlenbe, de mind elszántan. Korábban már a honlapomra kikerült néhány birtokomban lévő I. világháborús levél szövege, és idén ezt jócskán bővíteni szándékozom. Most egy éppen 100 éve írodott levél jön, amelyben Séllei Lajos (101. ezred 6. század) búcsúzik szeretteitől. Sajnos Séllei Lajosról nálam levő leveleit leszámítva nem tudok semmit. Mindenesetre a 101. "Freiherr von Drathschmidt" k.u.k. gyalogezred kifejezetten magyar ezrednek számított, hiszen Békéscsaba környékéről egészítették ki, állomáshelye pedig Békéscsaba, Nagyvárad és Trebinje (Hercegovinában) voltak.[1] Az ezred 87%-ban magyar fiúkból állt, emellett 10%-uk románként harcolt a magyar hazáért.[2] Az ezred a kezdetben Szerbia ellen mozgósított 2. hadsereghez tartozott (VII. hadtest - 17. hadosztály - 33. dandár), kivéve a II. zászlóaljat, amely a Bosznia-Hercegovinában állomásozó 6. hadsereg kötelékébe volt beosztva (XVI. hadtest - 2. hegyidandár).[3] A 2. hadsereg kötelékei végül átszállítás után Galíciában került először ütközetbe. 

A levél borítéka hiányzik, egyébként is elég viharvert és foltosA levelet helyesírásilag javítva és a központozást kiigazítva közlöm. 

A levél első oldala a négyből

"Kedves szüleim! Rossz híreket hallok, dörögnek az ágyúk, csatára indulok. Megverték a dobot, nincs már maradásunk, harcra készen állunk és elindulunk. Ezért kedves szüleim, hozzátok fordulok könnyező szemekkel levéllel búcsúzok. Köszönöm jó anyám szereteted! Ne epeszd magad, a te fiadnak most már el kell menni. Ki gondolna más rám, csak te édes anyám, kiért könnyeim záporként hullajtanám. Tőletek is búcsúzok drága testvéreim, nem tudok írni most más egyebet, az Isten áldása legyen veletek és tihozzátok. Ha valamit vétettem, engedelmet kérek, mert én már többé veletek nem beszélek, mert lehet, hogy egy gyilkos golyó a szívemet átfúrja, s összeesek a harcvonalban. Az fáj csak bús szívemnek, hogy veletek még nem is beszélhetek, mert már rég eljöttem, és még veletek nem is beszélhetek, de majd beszélek odafenn az égben, ha majd találkozunk, mert el kellett menni a hazát megvédeni. Nem is engedünk addig, míg egy csepp vér lesz bennünk, de ha el kell veszni, hát arról nem tehetünk, mert ha az Isten így rendeli, arról nem tehetek. De majd, ha meg találnánk maradni, akkor majd beszélek még veletek. Kedves szüleim! Tisztelem édesapám, anyám és testvéreim! Jó egészséget kívánok! Öcsém, Sándor! Tenéked van csak jó dolgod! Nem kell arra gondolni, hogy talán még a golyó is megöl, mert te otthon vagy édesanyánk mellett. Nem úgy, mint én, ilyen messze tájon. Mert bizony én messze vagyok tőletek, de azért fáj a szívem, hogy veletek nem beszélhetek. Tetőled is elbúcsúzok, kedves Imre, csak nem mondod már többé, hogy "Lajos bátyám". Én is elmegyek veled, mert már többé nem látlak, s te se engem, mert bizony sajnos [itt kihagyott egy gondolatmenetet -HG-] de nem tehetek róla. Tetőled is elbúcsúzom Julcsa húgom és sógor! Az Isten legyen veletek már most többet nem írok, csak azt mondom, hogy az Isten legyen veletek! Isten veletek a távolból! 

Hű fiúk: Lajos.

Kelt 1914. 8. hó 5-én, mert már akkor készenlétben állunk. Messze, messze el kell menni."

A 101. közös gyalogezred emlékműve Békéscsabán
(csabaimerleg.hu)

Jegyzetek:

[1] A magyar gyalogság. Szerk.: Doromby-Reé. Bp., Év nélkül. 426.o.

[2] Bencze László: A Piave-front. Interneten: http://mek.oszk.hu/05000/05005/html/ Letöltve: 2014. augusztus 5.

[3] A magyar gyalogság. 434.o.