Még
mielőtt valaki eldobná kezéből a fánkot, és nyugtató gyanánt egy szeszesüvegért
hajolna, közlöm, hogy nem áll szándékomban arról értekezni, hogy Sumer után az
ősmagyarok megalapították Egyiptomot is. Hiszen minden épeszű, történelemben
kissé járatos egyén tudja, hogy egy Tamás nevű srác alapított országot a
Nílus-völgybe, kinek családneve Egyip volt, így alapítója: Egyip Tomi. Hahaha.
De
viccet félredobva, hunok valóban jártak Egyiptomban, igaz nem hódító seregként,
hanem éppen Róma védelmezőjeként. Ez minden kétségen felüli, egymástól
független források által megerősített tény 1976 óta. Ebben az évben ugyanis
Egyiptom Qasr Ibrim nevű romvárosának ásatása során három kopt nyelven írt
Kr.u. 450 körül-re datált[1]
papiruszlevelet találtak a régészek. Qasr Ibrim ma Egyiptomban található, ám
klasszikus értelemben a térség már nem az, hiszen az ókorban ezt a vidéket már Dodekaszkhoinosznak (mivel 18 mérföld hosszú volt) vagy Alsó-Núbiának hívták. A térség afféle határvidék volt, amely állandó viták
tárgyát képezte a Római Birodalom és Meroé núbiai királysága között. A rómaiak
298 körül feladták a területet,[2] majd
Meroé is elpusztult. Mindemellett a határvidék jelleg fennmaradt.
A
levelek ma a Kairói Kopt Múzeumban vannak, és egy bizonyos Viventius nevű római
írta őket, aki tribunusi rangot viselt. Mint a levélből kitűnik, őt bízták meg
azzal, hogy a római határtól délre élő egyik núbiai törzs fejével békét és
szövetséget kössön, miután az egyiptomi seregek főparancsnokát más kötelezettségei
elszólították.
Egyiptom diocesis az V. század elején (wikipedia)
A
levelek nehezen érthetőek, itt-ott töredékesek, de számunkra ez most kevéssé
érdekes. A minket érdeklő levél szövege gyenge fordításban a következő:[3]
„Én, Viventius, a hűséges tribunus, akit
az összes egyiptomi határon lévő[4] római katona fölé
helyeztek, ezt Tantaninak, az Anouba[5] nemzet törzsfőnökének[6] írom.
Üdvözlet az
Úrban![7]
Uram – a
Comes domesticorum[8]
és az Egyiptom diocesisben[9] állomásozó katonák
comese[10] -, engedélyt adott
nekem, hogy jelentsem neked:
Azért jött
Aszwanba és Philaebe,[11] mert találkozni
kívánt veled, de mivel sok hun,[12] unnokar[…][13] és más katona [jött
velünk?], a városok nem tudták befogadni őket, és mivel a széna elfogyott
[kénytelen volt távozni?], noha még négy napig maradtunk, tudván, hogy a
császár[14] küldeni fog nekünk. Ez
kényszerítette arra – és más ügyekkel is kellett foglalkoznia -, hogy a
sokasággal északra vonuljon [mielőtt találkozott volna veled].
Ő elfogadja a
békét és barátságot, melyet megkötöttünk. Ami engem illet, engem hagyott itt,
hogy esküt tegyek veled annak érdekében, hogy kölcsönös és értékes béke legyen
közöttünk. Uram írt a császárnak, és neked, a nemes-szülöttnek is, valamint
[…]li levéltárosnak.[15]
Amikor
megkapod ezt a levelet, kérünk, jöjj el hozzánk, és mindent szükséges dolgot
megcselekszünk, hogy létrejöjjön a béke.
Én magam
imádkozom, hogy láthassalak – ha csak egyszer is -, mert az uram, a Comes,
megparancsolta, hogy találkozzam veled.
És…Pakhom
atya… ezen a helyen…téged nagyon szeretne…szereti az igazságot…[16] Búcsúzom az Úrban:
Szeretett testvérem…”
A levél hátoldalán:
„Adják át Tantaninak, az anoubák
törzsfőnökének, Viventiustól, az Egyiptomban lévő összes katona, hű
tribunusától.”
Röviden
tehát egy béke- és szövetségkötési tervezet bontakozik ki szemünk előtt a
rómaiak és az anoubák törzsének főnöke között az V. század közepéről. Viventius
a római csapatok egyiptomi vezére volt, akinek egységei között feltűnnek a
hunok és egy bizonyos [h]unokar… nevű csoport. Bár a szó eleji „h”-betűt a
görögök nem írták ki, de az világos, hogy az ounnos a hunokat jelenti. Sokkal
problematikusabb a töredékesen maradt [h]ounokar… szó.
Elsőként
a hunokról pár szó. Voltaképpen egyáltalán nem meglepő, hogy az V. század római
seregében hunokra bukkanunk, hiszen hol zsoldosként találkozunk velük, hol kisebb-nagyobb
hun csoportok települnek be a birodalomba. Ezen papirusz előkerüléséig azonban
Egyiptomból nem ismertünk hun egységet. Nincs tudomásunk róla, hogy mikor
kerültek hun csapatok Egyiptomba, de úgy vélem, valamikor közvetlen 411 után
(ennek kifejtését lásd majd a hunokar-probléma kapcsán), esetleg 430 táján
kerülhetett erre sor. Annyi bizonyos, hogy az IV-V. század fordulóján
összeállított Notitia Dignitatum egységlajstromán a diocesisben még nem
szerepelnek hun segédcsapatok, ellenben vannak vandál, szarmata, arab lovas alakulatok.[17]
Most
teszünk kitérőt a hunokar-kérdésre. A hunokar szócska kiegészítésére két
megoldást találtak a történészek. Az elsőt könnyebb lezárni, így azzal kezdem. Az
FNH-féle kiadás kommentárjában felmerül az az ötlet, hogy itt a hunnokarp szó
volt eredetileg, azaz olyan karp, karpodák csoportok, akik beolvadtak a
hunokba. Bár Török László emellett teszi le a voksát[18] (és
az valóban érthetetlen lenne - de közel sem példátlan -, hogy a hunok mellett
miért sorolnák fel a hunnogarde-t külön, ha azok hunok), több probléma vetődik
fel elfogadása esetén:
1. a hunnokarp összetétellel sehol másutt nem
találkozunk, és a Török által hozott Zosimus-féle párhuzam sántít: „nam Scyrus
et carpodacas permistos Hunnis propulsavit”[19]
Tehát valóban ír Zosimus 381-es évnél karpodákokról, akik hunokkal keveredtek,
de nem ír hunnokarpokról.
2. A karpok Zosimusnál már eleve elszigetelten fordulnak
elő, hiszen a dák karp csoportokról, mint önálló entitás, nem hallunk a 300-as
évek eleje óta (még Ammianus Marcellinus sem említi őket!), mikor a rómaiak
több sikeres hadjárat után megsemmisítik őket, maradékukat pedig beköltöztetik
és szétszórják a birodalom területén.[20]
Szóval
ez az elmélet szép, de a karpok létéről 310 és 450 között mindössze egy adat
van, amit ráadásul egy jóval későbbi történetírótól. A másik alternatíva, amit
Török is említ egyébként sokkal logikusabb.
Hun könnyűlovas (Osprey - Warrior 111 - The hun) Nem közismert, de a hunok jelentős nehézlovassággal is bírtak. |
Ebben
az esetben az (h)unokar[…] kiegészítése a (h)unikarde vagy ennek hasonló
változata lenne. Sokkal csábítóbb ez a lehetőség, mert egy másik forrásból van
egy katonai egység, amit ott Unnigardae néven említenek. A forrás Synesius
neoplatonista filozófus és püspök, akinek mind levelezésében, mind Catastasisnéven fennmaradt műve megemlékezik az egység harcairól Cyrenaicán. A Catastasis
tartalmilag egy nagyon érdekes írás, amelyről ast sejtik, hogy nem kiadásra
szánták, hanem anyagként szolgált volna a püspök egy leveléhez, vagy
beszédéhez.[21] Forrásértéke ennél fogva
magas. Synesius műveiben bár nem írja, hogy hunokról van szó, de elnevezése
miatt több kutató is egyértelműen annak tartja.[22] Ezt
a felszerelésükről való leírás sem cáfolja.[23] Számunkra
fontos 78. levelében, melyet a Unnigarde-t sikerrel használó Anysiushoz írt,
melyben azt javasolja, hogy a 40 fős „gárdához” kérjen engedélyt a császártól
még 160-at toborozni, és akkor a 200 harcossal már könnyű lesz befejezni az
ausurian törzs ellen vívott háborút.[24]
Nyilvánvaló, hogy a püspök le volt nyűgözve a hunok teljesítményéről. Úgy vélem
nincs okunk kétségbe vonni, hogy az Unnigardae és a papiruszba említett
unikar[…] egy és ugyanaz. A Viventius levélből pedig kiderül az is, hogy más
hun egység is részt vett Egyiptom védelmében az V. század közepén.
Tehát
411-ben már voltak hunok (méghozzá negyvenen) Egyiptom diocesisben. Ezek vagy
önként római szolgálatba állt hunok lehettek, vagy hadifoglyok. Az itt
feljegyzett negyven hun jó eséllyel Uldin hun király 408-as hadjáratához
kapcsolhatjuk. Ekkor Uldin árulással elfoglalja Castra Martis határvárosát a
Duna mellett, majd Thrákiába nyomult be. Itt a római hadvezér megvesztegetés
fegyveréhez nyúl, mely során sok hun (vagy hunoknak alávetett szövetséges)
dezertál, mire Uldin elmenekül a tartományból maradék csapataival.[25] A
hun gárda[26] tehát valamikor 408-411
között kerülhetett ide, talán együtt parancsnokukkal, Anysius-szal, mint
erősítés a Cyrenaica provinciát támadó berber népek ellen. Sajnos azt nem
tudjuk, hogy sor került-e a csapat 200 főre való kiegészítésére, de abból, hogy
jóval később is létezik, inkább arra hajlok, hogy igen.
A
másik hun csoportra (ha elfogadjuk, hogy nem azonos a Hunnigardae-val) talán a
430-as években kerülhetett Egyiptomban. 430a-ra Egyiptom már a vandál
fenyegetéssel nézett szembe (talán az sem véletlen, hogy a diocesisben később
nem hallunk a vandál lovasalakulatról). A vandálok 429-ben keltek át
Hispániából Afrikába, majd elfoglalták a mai Tunézia területét és fővárosát,
Karthágót. A vandálok annak idején még a hunok elől menekültek Hispániába,
akiktől – joggal – rettegtek, így talán jó ötletnek tűnt további hun
csapatokkal megerősíteni Egyiptomot.[27] De
ez már pusztán spekuláció.
Végezetül
egy pusztán ötletszerű megjegyzés: Előfordulhat, hogy az unokar[…] valami más
népet jelent. Bár az onogur nép csak 463-ban lép elő a forrásokból, nem merném
kizárni, hogy itt az ő nevük szerepel. Nem szabad elfelejteni, hogy az onogurok
jó eséllyel szintén a hunok fennhatósága alá tartoztak. Czeglédy feltételezte,
hogy az ogurok (onogurok, szaragurok) már korábban Európába érkeztek.[28] Így
akár a hun csoportokkal együtt onogurok is kerülhettek Egyiptomba.
Sajnos
jelenleg nem áll több információ rendelkezésünkre ezekről a hun csoportokról,
valószínűleg számtalan összecsapásban volt részük Líbia és Egyiptom
határvidékein.
Jegyzetek:
[1] Bár, ha valóban pusztán a
hunok nagyszámú jelenléte miatt datálták a leveleket Maximinus 449-es hunoknál
tett követjárása miatt, akkor ez finoman szólva kérdéses. Maximinus Attilánál
tett követsége után valóban Núbiába ment, de fennmaradt töredékeiből nem lehet
arra következtetni, hogy hunokat vitt volna magával tömegesen. Ilyen alapon a
levél inkább Attila halála utánra,
[2] Érdekes irodalom ehhez:
Burstein, Stanley M.: The roman withdrawal from Nubia. In.: Symbolae Osloenses.
73. (1998). p. 125
[3] Kiadása: Fontes Historiae
Nubiorum (továbbiakban: FNB) III. kötet. Bergen, 1998. 320. sz. p. 1165-1171
[4] Limitanei katonákról van
szó, mely a késő-római hadsereg határok mentén csoportosuló egységeinek neve. A
korábbi közvélekedéssel ellentétben ez nem másodrendű katonaság, sőt, mivel
határmenti szolgálatban gyakran vettek részt összecsapásokban, valószínűleg
kifejezetten tapasztalt csapatok.
[5] Núbia kiürítése után a
térséget két törzs, a rómaiakkal ellenséges blemmyes és a velük szövetséges
nobadia szállta meg. Utóbbi egyik uralkodója volt Tantani, vagy a szövegben írt
másik variációban Tentani.
[6] Eredetiben: phülarkhosz.
[7] A térségben ekkorra már a
kereszténység igencsak előretört, a levél alapján a Nobadia is keresztény
lehetett, a tőle délkeletre lévő Axumita etióp királysághoz hasonlóan.
[8] Comes domesticorum,
voltaképpen katonai főparancsnoki tisztség
[9] A Diocesis késő-római
területi egység, több provincia összevonásából keletkezett, Egyiptom
diocesisben a Notitia Dignitatum alapján 6 provincia volt: Lybia Inferior,
Lybia Superior, Aegyptus, Archadia, Augustanica és Thebais. Utóbbi volt határos
Núbiával.
[10] Katonai körzet
parancsnoka, itt nem célszerű a comes szó magyar „ispán” megfelelőjét
használni. A szövegből az is kiderül, hogy itt a késő-római limitanei,
„határmenti” csapatokról van szó.
[11] Aszwan (mai Asszuán) és
Philae határvárosok a Nílus mentén.
[12] Az
eredetiben: ουννοc, azaz (h)unnosz.
[13] A papirusz itt szakadt,
így a vége nem olvasható, erről még lejjebb! Eredetiben: ουνοκαρ[…], azaz
(h)unokar[..].
[14] Az eredetiben király
olvasható, de a római uralkodóra vonatkozik, akit a görögök később is basileos,
azaz király néven szólítottak.
[15] Itt szintén hiányos a szöveg,
talán arról van szó, hogy a békeszöveget kell majd archiválni a levéltárosnak.
[16] Itt már nagyon töredékes
a papirusz, így szinte lehetetlen rekonstruálni a mondat értelmét. Talán ez a
Pakhom atya is imádkozik azért, hogy láthassa Tantanit és megtörténjen a
békekötés…
[17] Notitia Dignitatum,
partibus Orientis, XXVIII. A Comes limitis Aegypti katonai csapatai között:
Equites saraceni, Ala octava vandilorum, Ala septima sarmatarum,
[18] FNH III., p. 1170
[19] Zosimus, IV. 34. Az
általam használt kiadás (mivel nekem nincs újabb, sajnos): CSHB - Zosimus,
Edit. Niebuhr. Bonn, 1837. p. 213
[20] Erről: Kovács Péter: A
karpok betelepítése Pannoniába. In.: Studia Epigraphica Hungarica 3 (2011). p.
31-38
[21] http://www.livius.org/su-sz/synesius/synesius_catastasis_1.html
Letöltve: 2014. május 17.
[22] Például: Maenchen-Helfen,
Otto J.: The World of the Huns. Berkeley-London, 1973. p.255-256, Van Nort,
Richard M.: The Battle of Adrianople and the military doctrine of Vegetius. New
York, 2007.p. 153. Nem fogadja el és az Unnigardae etnikai identitását
„homályosnak” tartja: Török, In: FHN III. p. 1170.
[23] Synesius
könnyűlovasokként írja le őket, akik a gyors meglepetésszerű támadásban
jártasak. Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy az oingardai szót, amely
talán ide kapcsolható, a Suda lexikon népnévnek tartja. Suda, Ὀϊνγάρδαι Bár ez
a X. századi bizánci lexikon vegyes értékű (de sokszor nagyon jól használható)
adatok halmaza inkább, mintsem történelmi forrás. Synesius 78. levele alapján
sokkal inkább valószínű, hogy az Unnigardae nem egy helybeli törzs, hanem
kívülálló idegen katonák csapata.
[24] Synesius levele angolul
itt olvasható: http://www.livius.org/su-sz/synesius/synesius_letter_078.html
Letöltve: 2014. május 17. Említi ugyanezt az Anysius-t dicsőítő Constitutio
című művében is: http://www.livius.org/su-sz/synesius/synesius_constitutio.html
Letöltve: 2014. május 17.
[25] Thompson, E.A.: A hunok.
Bp., 2003. p. 35.
[26] Maencehn-Helfen (p. 255)
nyelvészi véleményt elfogadva az ó-olasz és francia nyelvben kimutatható guarda
– gárda szónak értelmezi. Ez korántsem lehetetlen, ismerve a hunok és gótok
szoros nyelvi kapcsolatait.
[27] Mindez 451-ben már nem
zavarta a vandálokat abban, hogy Attilával szövetkezve közösen harcoljanak a
Nyugat-Római Birodalom ellen.
[28] Czeglédy Károly: Nomád
népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Bp., 1969. p. 91.
Jó írás!
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlés