A történelem tíz legnagyobb hadvezére - szerintem

Ha valaki hadtörténelemmel foglalkozik, a leggyakoribb kérdés, amit kap az az, hogy vajon ki volt a legnagyobb valaha élt hadvezér. Természetesen erre egzakt válasz nem adható, hiszen nincs mód arra, hogy ténylegesen összemérjük, hogy egy Julius Caesar mire lett volna képes Napóleon hadseregével Kutuzov ellen. Így ennek a kérdésnek a megválaszolása valójában egy játék. De hát  szeretünk játszani, így most erre próbálok válaszolni néhány jellemző alapján.

A saját megoldásomnak is megvannak a gyenge pontjai. Egyfelől sajnos be kell látnom, hogy tudásom messze nem teljes körű, a távol-keleti hadművészet például szinte ismeretlen terep számomra, elmerülni benne még annyira sem tudtam, mint parafacsónak a Holt-tenger vizében. Ennél fogva, bár Tran Hung Dao kiváló hadvezér volt, aki kétszer legyőzte a Vietnamra támadó mongol-kínai haderőt az 1280-as években, jelenleg még képtelen vagyok a listára tenni, mert keveset tudok róla. Valószínűleg megérdemelne egy előkelő helyezést Paul Emil von Lettow-Vörbeck is, ám akármilyen briliánsan vezette is csapatait az első világháború idején Kelet-Afrikában, ez csupán egy mellékfront volt, a háborúra alig gyakorolt befolyást, hogy ő tovább tartott ki, mint maga Németország Európában. Másfelől úgy véltem, jobb ha valamiféle szabályokat állítok fel magamnak, amely segít eldönteni, ki kerülhessen a listára és milyen sorrendben. Ezek:

- Egyetlen jól sikerült hadjárat kevés, folyamatos éveken át tartó stabil hadvezér kell, legyen (ezért nem került be a Carrhae-nál rómaiakat zseniálisan legyőző Surena parthus hadvezér).

- Nem mindegy ki ellen, milyen erős ellenség ellen ért el sikereket. Egy erős ellenfél ellen több "pontszámot" ér a siker, egy gyenge ellen kevesebbet.

- Legfelsőbb hadvezérként kellett, hogy hadakozzon.

Végül tíz osztályozandó elem mellett tettem le a voksot, melyekből 1-10-ig kapnak pontot a hadvezérek, így összesen 100 pontot kaphattak volna elviekben:

1. Stratégiai érzék
2. taktikai érzék
3. időzítés
4. ellenségeinek ereje
5. saját hadereje (itt minél erősebb a rendelkezésére álló haderő az ellenfélhez képest, annál kevesebb pontot kap)
6. ötletesség
7. óvatosság-kockázat
8. határozottság a hadvezetésben
9. sikeresség
10. emberség (értve ezalatt, hogy miként bánt katonáival).

Ja! Még valami! Jó pár ilyen listát végignéztem, már csak azért is, hátha ötleteket kapok és jellemző módon az amerikaiak amerikaiakat, a kelet-ázsiaiak meg a sajátjaikat emelték ki. Így éltem a joggal, hogy egy magyar is felkerüljön a listára, ennyire hajolhat a kezem magam felé, ráadásul semmiképpen nem érdemtelen a személy erre. 

10. I. Szelim, a "kegyetlen" (török szultán) – 70 pont

I. Szelim, a "kegyetlen" 1512-től 1520-ig volt az Oszmán Birodalom feje és rövid országlása alatt, annak területét gyakorlatilag megduplázta, gazdasági erejét megháromszorozta Egyiptom és Szíria meghódításával. Valójában ő tette szuperhatalommá a birodalmat, és megalapozta annak hadiflottáját is.

Stratégiai érzék: Szelim jól látta, hogy egy esetleges mameluk-perzsa szövetség erősen korlátozná a törököket a közel-keleten, így egyesével leszámolt velük. Azt is bölcsen látta, hogy Magyarország még nem gyengült el teljesen, így háborúit kelet felé vitte.

8 pont

Taktikai érzék: A szultán a Csaldirán mellett lefolyt csatában megmutatta, hogy kiváló taktikus és képes kivárni azt, amikor csapatai előnyös oldalát használhatja ki.

7 pont

Időzítés: Szintén dicséretes teljesítményt nyújtott minden hadjáratában, kiemelkedő személyes teljesítmény nélkül.

7 pont

Az ellenség ereje: Az 1510-es években a török hadsereg keleti ellenfeleinél sokkal korszerűbb, megbízhatóbb volt, egyedül a kiváló perzsa és mameluk lovasság jelentett fenyegetést.

6 pont

Saját hadereje: A korszakban a térség messze legjobb hadserege volt az oszmán, kiváló janicsársággal, óriási tüzérséggel. Ráadásul ezek jelentős része zsoldosként bármikor, gyorsan bevethető volt.

5 pont

Ötletesség: Átlagos.

6 pont           

Óvatosság-kockázat: Biztosra ment. Egy török szultán lehetőleg ne haljon meg csatatéren.

7 pont

                          

Határozottság: Mint a mellékneve is mutatja, nem volt éppen egy kedves, szeretetre méltó lény, viszont egy hadvezér nem is lehet az. 

8 pont

Sikeresség: Szelim szultán elfoglalta Szíriát, Arábiát és Egyiptomot, megvetette lábát Észak-Afrikában.

9 pont

Emberség: Az oszmán szultánokra ebben a korban kevéssé volt jellemző az emberbaráti szeretet, Szelimnek rokonai adták az egyik háborús indítékot, mivel azok ellenségeihez szöktek. Mikor katonái lázadoztak a rossz ellátás miatt, kiderítette annak okát és a felelősökkel példát statuált. Csapatai érdekeit szem előtt tartotta.

7 pont

9. Hunyadi János (magyar kormányzó) – 71 pont

A török elleni harcok hőse a magyar hadtörténelem legnagyobb géniusza (hamarosan majd jövök egy Top 10 magyar hadvezér listával), akinek ténykedése 65 évre megakasztotta az Oszmán terjeszkedést hazánk felé.

Stratégiai érzék: Hunyadi nagyon jól ismerte fel, hogy egy Oszmánok elleni védekező háború szépen lassan felemészti a Magyar Királyság erejét, így egy offenzív gondolkodásmód mindenképpen érthető részéről. Más kérdés, hogy ennek sikeréhez már nem volt elég erő. Ugyanakkor megpróbálta, és így legalább minimális esély volt a megmenekülésre.

6 pont

Taktikai érzék: Hunyadi csatáiban végig jelentős taktikai képességekről tesz bizonyságot, fegyvernemeit ügyesen állítja fel, Várnánál csak a királyi tartalék ostobasága okozza a kudarcot, Rigómezőnél pedig szintén igen kevésen múlik a győzelem. Összes többi ütközetét megnyerte.

8 pont

Időzítés: A kormányzó tökéletesen tudatában volt annak, mennyire fontos a csapatmozgások időzítése, a Jalomicánál lezajló csatában huszita szekerei kerítik be az előretörő törököket, Nándorfehérvárnál pedig éppen akkor tör ki a sáncok mögül, mikor az oszmán erők más irányba koncentrálnak.

8 pont

Az ellenség ereje: Hunyadi korának legerősebb hadseregével vív harcokat, amely óriási létszámbeli fölényben van, és logisztikailag is lényegesen erősebb.

9 pont

Saját hadereje: A XV. század közepi magyar hadsereg a maga korában Európa egyik leghatalmasabb katonai gépezete, jelentékeny nehézlovassággal, gyors portyázókkal, huszita harci szekerekkel. Minden más ellenféllel szemben fölényben lehetett volna, kivétel a török.

7 pont

Ötletesség: Nincsenek talán óriási trükkök Hunyadi hadviselésében, de gyorsasága sokszor meglepte ellenfeleit.

6 pont

Óvatosság-kockázat: A magyar zseni saját magát nem kímélve vetette küzdelembe magát, valahányszor csapatai meginogtak, vagy úgy érezte ez kell a sikerhez. Kockázatvállaló hadvezér volt, néha ráfizetett.

6 pont

                           

Határozottság: Ebben a tekintetben sincs miért szégyenkeznie, a „vajda” magabiztosan vezette hadseregét, kezében tartotta amennyire egy középkori haderőt egyáltalán kézben lehetett tartani. Ez Várnánál, ahol a király jelenléte elvett vezéri minőségéből például végzetesnek bizonyult.

7 pont

Sikeresség: Sajnos a támadó hadviselés nem hozta, nem is hozhatta meg a várt eredményt, az Oszmán Birodalom a kor szuperhatalma volt, óriási tartalékokkal.

6 pont

Emberség: Hunyadit imádták katonái, mindent elkövetett, hogy megfelelően gondoskodjon róluk, ugyanakkor sokat is várt tőlük. Kegyetlenségre nem volt hajlamos, de indokolt esetben szigorúan büntetett.

8 pont

8. III. Tukulti-apil-ésarra (asszír király) – 72 pont

A Kr.e. 745-727 között uralkodó asszír király tette országát igazi birodalommá, visszaszorította Asszíria nagy riválisát Urartut, legyőzte Elámot, a médeket, birodalmába kebelezte Föníciát, Ciprust. Az asszír haderő a rómaiakig nem látott professzionalizmust képviselt, melyet nagyrészt Tukulti-apil-ésarrának köszönhetett.

Stratégiai érzék: Keveset tudunk hadműveleteinek stratégiai céljairól, de eredményei ismeretében mindenképpen jónak kell értéklni.

7 pont

Taktikai érzék: A király elődjei tapasztalatait felhasználva olyan hadsereget épített ki, amely nagy taktikai variálhatóságról tett tanúbizonyságot. Ostromműveletekben ugyanúgy megállta a helyét, mint nyílt mezőn. Lovassága (a nomádokat nem számítva) a korban a legjobb volt, egészen új nívót képviselt a közel-keleten.

9 pont

Időzítés: Tukulti-apil-ésarra - hú de nehéz ezt mindig kiírni… - hadműveletei során képes volt villámgyors hadműveleteket végrehajtani, de szükség esetén évekig tartó szívós ostromokkal törte meg ellenfelei erejét.

7 pont

Az ellenség ereje: Sajnos elég keveset tudunk Urartu, elám hadseregéről, ebből a korból, de szervezettségben biztosan elmaradtak az asszírok mögött, még ha komoly katonai népekről is van szó.

7 pont

Saját hadereje: Mint említettük az asszír korának messze legerősebb hadserege volt, ugyanakkor Tukulti-apil-ésarra elődei alatt többször vereséget szenvedtek, ami jelzi, hogy a folyamatot éppen ő indította el a profi hadsereg felé.

7 pont

Ötletesség: Az asszírok hadművészete nagyon kifinomult volt, pontonhídkészletekkel rendelkeztek, ismerték a legfejlettebb ostromtechnikákat. Inkább a gépi profizmus működött, de átlagosnál jobb.

7 pont

Óvatosság-kockázat: Semmi különleges, stabil hadvezetés, minimális veszteség melletti eredmények elérésére törekedett.

6 pont

                           

Határozottság: Az asszír uralkodók hagyományosan kegyetlen módszerekkel uralkodtak és verték le ellenségeiket, ugyanakkor a behódolókkal jól bántak, hacsak fel nem lázadtak, amikor ismét működésbe léptek a kínzóeszközök.

9 pont

Sikeresség: Mindenképpen nagyon sikeres parancsnoknak kell tekinteni, bár egyes ellenségeit megsemmisíteni nem, csak legyengíteni tudta.

7 pont

Emberség: Hadseregéről kiválóan gondoskodott, ellátása kiváló volt a kor mércéjével. Ugyanakkor alvezérei rettegtek tőle, akárcsak ellenfelei, lovagiasságra nem számíthattak, csak retorziókra.

6 pont

7. II. (Nagy) Frigyes (porosz király) – 74 pont

Nagy Frigyes porosz király a XVIII. század egyik legmeghatározóbb történelmi alakja, aki a jelentéktelen Porosz államot katonai tényezővé teszi. Ausztriától elfoglalja Sziléziát, majd a 7 éves háború során egymaga dacol az ellene létrejött francia-osztrák-orosz koalícióval.

Stratégiai érzék: A porosz uralkodó háborúival nagyhatalommá tette a korábban jelentéktelen Poroszországot, ami jelentős stratégiai érzékről tanúskodik, bár előfordult, hogy kritikus helyzetbe került.

7 pont

                

Taktikai érzék: A vonalharcászatban igen jelentős fejlődést hozott Nagy Frigyes, akinek híres ferde csatarendje képes volt győzni túlerő ellen is (pl.: Leuthen).

8 pont

Időzítés: Meglehetősen vegyes. Kiváló húzásokat kevésbé jelesek követtek.

7 pont

Az ellenség ereje: Frigyes rendszerint jelentős túlerő ellen küzdött (különösen a hétéves háború egyes szakaszaiban), melyek az ő katonáihoz hasonló képzettséggel és felszereléssel bírtak.

7 pont

Saját hadereje: A porosz hadsereg uralkodásának kezdetén jól felszerelt, ám tapasztalatlan erőkből állt. Gyalogsága kiváló volt, lovassága időnként elmaradt az osztrák-magyar és orosz csapatoké mögött.

7 pont

Ötletesség: A már említett taktikai újítás mellett Frigyes képes volt ellenfeleit meglepni meneteléseivel, ugyanakkor előfordultak olyan helyzetek, amikor a slamasztikából inkább a szerencse húzta ki.

6 pont

Óvatosság-kockázat: Semmi extra, a kor hadvezéreihez hasonlóan már ritkán vett részt személyesen közvetlen összecsapásokban.

8 pont

                           

Határozottság: Katonáitól nagy menetteljesítményeket és áldozatokat várt, csatáiban súlyos veszteségek árán is képes volt kicsikarni a győzelmet. A háborút olyankor sem adta fel, mikor kilátástalannak tűnt a helyzete.

9 pont

Sikeresség: Korlátozott eredményeket ért el, ami nem csoda, hiszen erőforrásai is korlátozottak voltak.

7 pont

Emberség: Csapataival szemben hajlamos volt túlzott követelésekkel előállni, de ellenfeleivel szemben lovagias és nagyvonalú volt.

8 pont

6. Savoyai Jenő (Habsburg-birodalom) – 78 pont

A francia, de "osztrák-német színekben versenyző" Savoyai Jenő herceg a török elleni harcok hőse, akinek zentai győzelme megpecsételi a török kiűzését, majd 1717-18-ban a Temesközt is felszabadítja. Rengeteg csatát vív meg győztesen, legismertebb teljesítménye a Höchstadti siker az európai uralomra törő franciák ellen. 

Stratégiai érzék: Felismerte, mikor mely pontján sebezhető az ellenség, de nagy és gyors háborúkat lezáró győzelmeket a korszak hadviseléséből adódóan nem tudott elérni.

7 pont

                

Taktikai érzék: Minden ütközetében kiváló taktikusként működött, alig veszített csatát (azok is inkább félbemaradt ostromok), miközben tartalékait rendre jókor veti be, és ellenségeit olyankor támadta meg, amikor azok éppen gyenge pozícióban voltak.

9 pont                    

Időzítés: A birodalmi hadvezér Zentánál éppen akkor csapott le a törökre, mikor az átkelt volna a Tiszán. Höchstädtnél szintén kellő időben csapott le a francia jobb szárnyra.

9 pont

Az ellenség ereje: Míg az Oszmán birodalom működése idején már a stagnálás korát élte (de még korántsem gyenge!) a XVII. század végén, XVIII. Század elején, addig a Francia királyság éppen hatalma teljében volt.

7 pont

Saját hadereje: Az osztrák hadsereg éppen történetének legjelesebb napjait élte, korának bármely hadseregével legalább egyenértékűnek számított, még a franciával is. Létszáma nagy volt, összetétele vegyes, minden szinten kiváló a tüzérségtől a gyalogságon át a lovasságig.

6 pont

Ötletesség: Nincs kiemelkedő újítása, zseniális húzása.

6 pont

Óvatosság-kockázat: Óvatos hadvezérként, ritkán került veszélybe, noha szükség esetén kockáztatta életét a döntő pillanatokban.

8 pont      

Határozottság: Kemény kezű parancsnok volt, de nem irracionálisan.

8 pont

Sikeresség: Viszonylagos ismeretlensége ellenére Savoyai Jenő a történelem statisztikailag egyik legsikeresebb hadvezére. Ütközeteit elsöprő arányban nyerte meg, háborúit győztesen zárta le.

9 pont

Emberség: Jenő herceg egy olyan kor gyermeke, amikor úriemberek vezették a háborúkat, ellenfeleivel lovagiasan bánt, katonáit tisztelte és óvta.

9 pont

5. Võ Nguyên Giáp (vietnami hadügyminiszter) – 79 pont

Giáp Vietnam nemzeti hőse, aki nem akármilyen bravúrt vitt véghez, hiszen lenézett, korszerű fegyverekkel alig rendelkező hadseregével előbb Franciaország elitkatonáit, majd az Egyesült Államokat is legyőzte, noha kegyetlen veszteségek árán. A vietnami nép amúgy is nagy katonai hagyományokkal rendelkezik, még ha mifelénk ez nem nagyon ismert. Giáp alig másfél hónapja, 2013. októberében távozott az élők sorából, katonai tiszteletadás mellett, mellesleg az egyetlen XX. századi alak a listámon.

Stratégiai érzék: Giáp képes volt két egészen másként harcoló ellenfelét is legyőzni, úgy hogy azokat rákényszerítette saját stratégiáját. Dien Bien Phu-nál rendes csatában számolta fel a megszállók állásait, az USA ellen pedig szisztematikus gerillaháborúban győzött.

9 pont

Taktikai érzék: A vietnami hadügyminiszter szinte kivétel nélkül jó taktikai érzékről tett tanúbizonyságot.

7 pont

Időzítés: Szinte hibátlan, Dien Bien Phu erődjeit az éppen folyó béketárgyalások alatt foglalják el a vietnamiak.

8 pont

Az ellenség ereje: 1954-ben a franciák legjobb csapatait (közte az Idegenlégió egységeit) sikerül megsemmisítenie és fogságba ejtenie, majd a világ messze legerősebb és legmodernebb haderejét kényszeríti rá, hogy felhagyjon dél-vietnami állásait.

9 pont

Saját hadereje: Bár az észak-vietnami hadsereg és a vietkong felszerelése jobb volt annál, mint ahogy ellenfelei sejtették és ahogy az általában közismert, de kétségtelenül jelentősen gyengébb volt ellenfeleinél felszerelésileg.

8 pont

Ötletesség: Giap és emberei folyamatosan képesek voltak meglepetést kelteni ellenségeikkel szemben, az utánpótlást a dzsungelben kerékpárokkal oldották meg, rejtett útvonalakon, a dzsungelben való hadviselés terén is kiemelkedőt alkottak.

9 pont           

Óvatosság-kockázat: Giáp óvatos parancsnok volt, aki azonban mert kockáztatni, ha reális esélyt látott a sikerre.

8 pont

                           

Határozottság: Giáp a franciák elleni háború alatt nagy magabiztossággal vezette erőit, az Egyesült Államok elleni harcok során érthető módon már nehezebb dolga volt, időnként a vietnami vezetés elbizonytalanodott, mi a sikerhez vezető út (pl. Tet-offenzíva, amelyet viszont ő nem támogatott).

7 pont

Sikeresség: Vietnam ma egységes állam, és nem Dél-Vietnam révén, úgyhogy egyértelmű. Más kérdés, hogy vajon a kommunista út jót tett-e a vietnami népnek, vagy sem.

9 pont

Emberség: Giapnak a sikert rendszerint mérhetetlen áldozatok árán sikerült elérni, amely érthető, hiszen létszámmal kellett ellensúlyozni az ellenség technikai fölényét. De ez nem változtat a vietnami rezsim kegyetlen módszerein.

5 pont

4. Dzsingisz kán (mongol kán) – 80 pont

A világhódító mongol kánt bemutatni szinte felesleges. A világ valaha volt egyik legnagyobb birodalmának alapítója, aki kegyetlenségéről is közismert. Ugyanakkor birodalmán belül szigorú rendet tartott és a lovasíjász hadviselés csúcspontja fűződik nevéhez. És ráadásul elneveztek róla egy italt is, a dzsint. Na jó, ez rossz poén volt.

Stratégiai érzék: Kiváló. Valószínűleg ő a legtöbb államot megsemmisítő hadvezér a világon.

10 pont

                

Taktikai érzék: Klasszikus sztyeppei taktikát alkalmazott, annak minden erősségével. Valószínűleg a lovasíjász harcászat legnagyobb mestere volt.

8 pont

Időzítés: Ebben is a nomád harcosokra jellemző tökéletességet tapasztaljuk, csapatai svájci óraműhöz hasonló precizitással osztották csapásaikat a világ minden égtája felé.

9 pont

Az ellenség ereje: Vegyes. A hatalmas kínai haderőtől az aprócska törzsekig minden skálát magába foglal. Nagy hódításai során már jelentős túlerőben voltak a mongolok.

5 pont

Saját hadereje: A mongol haderő Dzsingisz korában a kínait leszámítva a világ talán leghatalmasabb serege, amely egy kicsi magból fejlődött ki. Mind létszámban, mind felszereltségben évről-évre fejlődött, kánjának halálakor már egy tökéletes gyilkológép.

5 pont

Ötletesség: Különösebb trükköket nem mutatott be hadvezetés közben, de ennek oka az, hogy a sztyeppei harcászat már eleve ezen alapszik.

7 pont

Óvatosság-kockázat: Korai harcaiban sokszor forgott életveszélyben, majd hatalmának növekedése a bölcsességet is elhozta, hogy nem kell kockáztatnia sok év munkáját egy eltévedt nyílvessző miatt.

9 pont

                           

Határozottság: Kegyetlen és kíméletlen uralkodó volt, akinek akarata szent és sérthetetlen, de hallgat bölcs tanácsosaira.

10 pont

Sikeresség: Birodalma halálakor a Volgától Koreáig terjedt. Ennyi elég is ide megjegyzésnek.

10 pont

Emberség: A mongol világhódító igazi klasszikus sztyeppei uralkodóként viselkedett, ellenfeleit addig üldözte, amíg éltek. Ugyanakkor a meghódoltakat és hűségeseket jutalmazta. Konzekvens magatartása minden kegyetlensége mellett is javít az összképen.

6 pont

3. Nagy Sándor (makedón király) – 81 pont

Nem nagyon kell kommentálni, általános iskolában ötödikes tananyag. Gyakorlatilag mindent meghódított, amit akart, A Dunától egészen az Indus folyóig jutott, és ha halála nem olyan korán következik be, akkor nyugat felé is megindult volna (Karthágó volt a következő célpontja). Minden csatáját megnyerte.

Stratégiai érzék: NagySándor stratégiailag mindig tökéleteset alkotott. Háborúit mindig az ellenség stratégiai pontjaira mért csapással nyerte meg.

10 pont

                

Taktikai érzék: Taktikában kevés újdonságot hozott, igazából apja haderejét vette át és nagyon keveset módosított rajta az évek során, mindössze átvett néhány keleti (perzsa-szkíta-indiai) elemet. Meglepő húzásai nem voltak, ütközetei előre kidolgozott menetrend szerint zajlottak. Ami nem rossz, de egy rugalmasabb ellenség esetén gondot okozhatott volna.

8 pont                    

Időzítés: Mindig kifogástalan. Csatáiban még kritikus helyzetben is kézben tartotta a dolgokat, csapatai gépi pontossággal számolták fel az ellenállást.

10 pont

Az ellenség ereje: Nagyszámú ellenségeinek ereje már nem volt túl nagy, még ha létszámban ez nem is igaz. A perzsákkal vívott csatákban rendszerint komoly túlerő ellen harcolt, amely azonban fegyverzetileg lényegesen alacsonyabb szinten állt, stratégiai és taktikai ismereteikről nem is szólva.

7 pont

Saját hadereje: A makedón hadsereg különböző fegyvernemek nagyszerű kombinációja volt, erős nehézlovassággal, kiváló könnyűfegyverzetű csapatokkal és szinte legyőzhetetlen falanxszal. Ezért kevés pontot kap.

5 pont

Ötletesség: Nagy Sándor nem volt ötletesség híján, szelleme kiváló elméleti és gyakorlati képzésben részesült gyerekkora óta. Hannibal ravaszsága nem volt ugyan meg benne, de kellő munícióval rendelkezett ezen a téren is.

8 pont

Óvatosság-kockázat: A király képes volt olyan helyzetekben is kockázatot vállalni, amikor az nem volt indokolt, az első perzsákkal vívott csatája, csaknem az utolsó is lett, ugyanis hajszál híján megölték. Ugyanakkor sokszor személyes példaadása fordított meg küzdelmeket.

7 pont

                           

Határozottság: Nagy Sándor akaratát mindig minden áron végigvitte, akkor is, ha mindenki ellenezte azt. És igaza volt, gyakorlatilag minden esetben.

10 pont         

Sikeresség: Hibátlan. Gyakorlatilag mindent elért, amit fejébe vett. Csatát nem veszített és óriási birodalmat hozott létre, amelynek kulturális hozadéka máig érezhető.

10 pont

Emberség: Alexandrosz nagyon labilis pszichológiai alkat volt, aki a legszélsőségesebb tettekre volt képes a lovagias kegyességtől az abszurd retorzióig. Az életét korábban megmentő barátját egy rossz –alkohollal teli- pillanatában átszúrta lándzsával.

6 pont 

2. Bonaparte Napóleon (francia császár) – 82 pont

Ugyanaz, mint Nagy Sándor, csak ő hetedikes tananyag... A nagy francia császár a forradalmi káoszból emelte Franciaországot Európa urává, magát pedig annak zsarnokává. Mindezt egyedül kiváló hadvezéri tehetségének (és részben remek propagandájának) köszönhette. 

Stratégiai érzék: A korzikai zseni pillantok alatt képes volt megérezni ellenséginek stratégiai gyengeségeit, ahova aztán túlnyomó erővel betörve kifejlesztette a sikert. Ugyanakkor 1813-14-ben képtelen volt felismerni, hogy helyzete katonailag már megoldhatatlan.

9 pont

                

Taktikai érzék: Napóleon a hadtörténelem egyik legragyogóbb elméje, csatáit kristálytiszta logika és taktika vezette, Austerlitzi győzelme a legnagyobbak közé tartozik. Képes volt ellenfelei fejével gondolkodni, és ennek ismeretében találta ki mit kell alkalmaznia a siker érdekében.

10 pont

Időzítés: Kiváló. Hadjáratait térképek segítségével vezette, kiosztva melyik hadtestnek mikor és hova kell megérkeznie és ez többnyire meg is valósult.

9 pont

Az ellenség ereje: A napóleoni háborúk elején ellenségei taktikailag lemaradásban voltak, amely 1808-9 körül kezdett megszűnni. A kis francia rendszerint nagy túlerő ellen is képes volt győzni, 1814-es hatnapos hadjárata alatt ötször vert meg erősebb sereget.

9 pont

Saját hadereje: A forradalmi francia hadsereg volt az első igazi tömeghadsereg, ennek minden előnyével és hátrányával. 1800a-ra a sikerek miatt már kétségtelenül a kor legjobbjának számított. Egyetlen esetben, mikor túlerővel rendelkezett, veszített.

6 pont

Ötletesség: Ebben sem szenvedett hiányt.

8 pont           

Óvatosság-kockázat: Egy-egy döntő pillanatban képes volt saját épségét is kockáztatni (pl. Arcole). Seregeivel gyakran jelentős kockázatot vállalt, egy-egy vereségét túlzott optimizmusa okozta.

7 pont

                           

Határozottság: Szigorúan öntörvényű emberként nem tűrt meg ellenvéleményeket és ez csak azért nem okozott katasztrófát, mert szinte mindig igaza is volt.

9 pont

Sikeresség: Eredményei közismertek, hadvezéri teljesítménye Európa urává tették, melynek nyomait a mai napig viseljük. A napóleoni hadvezetés a mai napig minta, Clausewitz művét ő ihlette, márpedig ez a mai napig alapmű hadvezéreknek. Mindebből csak keveset von le, hogy végül a túlerő legyűrte.

9 pont

Emberség: Emberileg Napóleon kevéssé szimpatikus alak, katonáit csak látszólag kedvelte, egyes mondásai arra utalnak, hogy valójában nem érdekelték a veszteségek. „Az a huszár, aki 20 éves koráig nem halt meg, egy himpellér!” A lovagiasság sem volt rá jellemző.

6 pont

1. Hannibal (karthágói hadvezér) – 85 pont

Tadadadam! Nálam a nyertes a karthágói Hannibal Barkasz. Igazi katonai lángelme, aki gyerekként is már erre a pályára készült. Minden téren kiemelkedőt alkotott, olyan új megoldásokat talált a győzelemhez, amely azóta is minta minden hadvezérnek. 

Stratégiai érzék: Hannibal kiválóan ismerte fel, hogy Róma csak otthon, Itáliában győzhető le, ám, mint utólag beláthatjuk, abban már tévedett, hogy ő képes ezt a vereséget rájuk mérni. Mentségére szóljon, hogy ebben az időszakban egyetlen állam sem lett volna erre képes, és így is messze ő járt a legközelebb az Örök város megsemmisítéséhez.

9 pont

                

Taktikai érzék: A karthágói hadvezér valószínűleg minden idők legnagyobb taktikai zsenije volt. Minden csatájában olyan taktikai elemeket vetett be, amely teljesen meglepte ellenfeleit, lett légyen az rejtett tartalék, csapdának szánt terep, ellenség közé küldött diverzáns csapatok… Megvalósított egyoldali, kétoldali átkaroló hadmozdulatokat, teljes bekerítést. Röviden: mindent tudott. Nem véletlen, hogy Kr.e. 216 óta minden hadvezér Cannae lázában ég, azt igyekszik utánozni.

10 pont

Időzítés: Hannibal ennek is mestere volt, Cannae-nál éppen akkor veti be tartalékait, mikor az ellenfél már-már győzelmet ér el, lovasai is pont akkor érnek az ellenség hátába, amikor kell. Nomen est omen, villámként csapott le ellenségeire. Még a nevében lévő "barkasz" is villámot jelent, igaz ezt már apjától örökölte.

9 pont

Az ellenség ereje: Hannibal korának szuperhatalmával küzdött, amely óriási létszámbeli és gazdasági fölényben volt vele szemben. Róma nem véletlenül lett az, ami.

10 pont

Saját hadereje: A pun haderő korának egyik legerősebb hadereje volt, amely sok tekintetben modernebb és hatékonyabb volt, mint a római, ugyanakkor, mint minden idegen zsoldos haderőnek, voltak problémái, neuralgikus pontjai. Hannibal ütközeteit rendszerint komoly létszámhátrányban vívta, Cannae-nál 50 ezerrel győzött le 86 ezer római. Utánpótlása nem volt megoldott, és többnyire zsákmányból tartotta fenn seregét.

7 pont

Ötletesség: Hannibal igazi ösztönös tehetség volt ötleteket tekintve, hadvezetésének sava-borsa volt, hogy képes volt ötleteivel meglepni ellenlábasait: tengeren várják? – szárazföldön megy. Síkságon várják? – átkel az Alpokon. Azt várják, hogy visszavonul? – Támad. Egy szorosban csapdába csalják? – Ökrökre meggyújtott szalmabálákat köttet, mire a megvadult állatok belerohannak az ellenség soraiba.

10pont

Óvatosság-kockázat: Egy hadvezér nem szabad, hogy túl sok kockázatot vállaljon, főleg ha a saját élete egyben a háború elvesztését is okozhatja. Ugyanakkor, amikor kell, kritikus helyzetben, nem szabad ódzkodnia sem saját élete kockáztatásától. Hannibal, mint korának hadvezérei, rendszerint az első vonalban harcolt, de nem tudunk konkrét esetről, hogy életveszélybe került. Óvatos is tudott lenni.

8 pont

Határozottság: Hannibal 8 évesen megesküdött, hogy Róma ellensége lesz. Betartotta. Mikor elfogták volna, inkább mérget ivott az akkor már öreg katona. Minden ellentétes vélemény ellenére csapataival átkelt az Alpokon, melyet elképzelhetetlennek találtak a kortársak.

8 pont

Sikeresség: Minden sikere mellett sem lehet említetlenül hagyni, hogy Hannibal végül elbukott a macska-egér harcban, noha egy kivételével minden csatáját megnyerte.

7 pont

Emberség: A pun hősről csupán ellenséges leírások maradtak ránk, így értékelése ebben az esetben nehéz. Bár egyes leírások kegyetlenségéről mesélnek, de valójában egyetlen indokolatlan bűntett sem kötődik nevéhez.

7 pont

Utószó:

Természetesen a listát lehetne folytatni, vagy más sorrendet felállítani, mindenképpen kiemelném azokat, akik csaknem felkerültek legjobbak közé nálam, de végül lemaradtak:

-          Timur Lenk, dzsingiszida kán

-          Nagy Akbár, mogul sah

-          Scipio Africanus, római hadvezér

-          Pompeius

-          Ulysses S. Grant

-          Helmuth von Moltke, porosz hadvezér

-          Erich von Manstein

-          Julius Caesar

-          Chester Nimitz

-          Oroszlánszívű Richárd

Fotók: Wikipédia