Az osztrák-magyar hadiflotta támadása
Olaszország ellen, 1915. május 24.
2. rész
 |
| A hadműveletek északi hadszíntere, 1915.V.24. |
Előző írásunkban bemutattuk az olasz hadüzenet után megindult osztrák-magyar flottaakciót, melynek feladta az ellenséges állam vasúthálózatának részleges megbénítása, ezáltal az itáliai támadással szembeni időnyerés volt. Eddig az előzményeket, a támadás tervét és Horthy Miklós csoportjának Porto Corsini kikötője elleni akcióját mutattuk be. Most a főerők anconai bombázása következik, melyről gyakran az egész hadműveletet Ancona bombázásának nevezik, nem minden alap nélkül, hiszen a hajók több mint fele itt került bevetésre.
 |
| Ancona kikötője a XX. század elején |
Ancona
Az osztrák-magyar flotta főerői a Olaszország
legfontosabb keleti parton fekvő haditengerészeti kikötője, Ancona felé
tartottak (Brindisi nagyon délen volt, túl közel az Antant nagy túlerőben levő
egységeihez, Velence kikötője pedig nem volt kellően modern nagy csatahajókhoz).
Haus főerejéről 1 órakor levált a Radetzky csatahajó (14500 t) két kísérőjével
az 56 T (211 t) és 73 F
(211 t) torpedónaszádokkal, hogy a délebbre fekvő Potenza folyó torkolata felé
vegye útját. Ugyanekkor a már korábban is felderítést végző Saida-csoport (mint említettük korábban
a Saida gyorscirkálóból, a Szigetvár védett cirkálóból), valamint
a Balaton és Triglav rombolókból állt) a támadást délről biztosítandó a Radetzky-csoportnál is délebbre indult,
legyezőszerűen állást foglalni. Hajnali 2 órakor újabb hajók szakadtak el
Haustól, ezúttal északi irányba, mégpedig a Zrínyi
csatahajó (14700 t) két kísérőjével a 4-es
(116 t) és 7-es (131 t)
torpedónaszádokkal.
A zöm, amely a kikülönítések után is 10 csatahajóból (a
Kriegsmarine összesen 15-tel rendelkezett, tehát annak kétharmada Anconához
nyomult) 3:40 körül érte el Anconát, amely fényárban, kivilágítva volt.[i]
Sem a lakosság, sem a partvédelem nem számított támadásra. Haus
torpedónaszádokat küldött ki a kikötő aknamentesítésére, de nem találtak egyet
sem. A főparancsnok személyes vezetése alatt a 3. és 4. csatahajó osztály hajói
párhuzamosan felfejlődtek a tengerparttal, attól mintegy 3000 méter távolságra.[ii]
A modernebb Tegetthoff és Radezky osztályú csatahajók távolabb helyezkedtek el.
Hajnali 4 órára minden előkészület megtörtént, a hajók lobogódíszt öltöttek és
4 óra 4 perckor megkezdték kijelölt célpontjaik megsemmisítését.
 |
| Az S.M.S. Habsburg csatahajó, a hadművelet során biztonsági okokból Haus admirális zászlóshajója |
A Velebit és a Csikós rombolók az éjszaka sötétjében
behatoltak a kikötőbe. Előbbi egy torpedóval elsüllyesztett egy kikötőben lévő
gőzöst, utóbbi szintén torpedóval a mólót rombolta szét. Ágyúikkal további
célpontokat pusztítottak, melyek közül a leglátványosabbak kétségtelenül a
petróleumkikötőbe hulló találatok lehettek. A két romboló egy másik gőzöst is
megrongált, majd visszatér a flottához, amelynek nagy csatahajói hatalmas 24 és
30.5 cm-es lövegei megkezdték a tüzelést mintegy 3000 méterről.
A Habsburg a
kikötőt védő Carlo Cipelli üteget, a San Stefano katonai tábort, valamint a vasútállomást
lőtte; A Babenberg az Anconai
hajógyárat, egy másik partvédő üteget és a város áramellátó központját bombázta
szét. Az Árpád a város más fontos
szolgáltató központjait (gázművek, víztorony, vízvezeték), a város fölé
emelkedő citadellát és a mólót árasztotta el lövedékeivel. Az Erzherzog osztályú hajók sem
tétlenkedtek. A Ferdinand Max csatahajó a város északi oldalán lévő
kaszárnyákat, a szemaforállomást és a rádióadót lőtte; az Erzherzog Friedrich a rakpartot és a város déli felén lévő
laktanyákat kapta feladatul, míg az Erzherzog
Karl további kaszárnyákat és az Enrico Cialdini üteget. Haus nem akarta
kockáztatni a legértékesebb dreadnought típusú modern csatahajóit, így azoknak
városon kívüli, kevésbé kockázatos célpontokat jelölt ki, mint a világítótorony
vagy az Alfredo Savio és Montagnola Chiesa ütegállásokat.[iii]
 |
| Az S.M.S. Tegetthoff csatahajó 30.5 cm-es lövegei Anconát lövik. |
 |
| A császári és királyi haditengerészet főerői Ancona kikötőjét és környékét lövik, 1915. május 24. hajnali 4 óra 30 körül |
A Skoda gyár 305 mm-es hajóágyúi meglehetősen kellemetlen
ébresztőt jelentettek a városiaknak. Az olasz parti védelem szinte semmilyen
ellenállásra nem volt képes, a hajókat nem fenyegette találat és gondtalanul
lövöldözhették célpontjaikat.
A támadás összehangoltságára mi sem jellemzőbb, hogy
közben megérkezett a tengerészeti légierő 3 repülőgépe, melyek további bombákat
dobtak a városra. Az L40, L46 és L47 a hajók sortüzei alatt értek Ancona fölé,
levegőből is támadva azt. Az olasz jelentés szerint az osztrák-magyar
repülőcsónakok a légvédelmi ütegek tüze miatt vonultak vissza, ám sokkal
valószínűbb, hogy ezek a könnyű és kevés súlyt szállítani képes gépek pusztán
kifogytak a bombákból és az üzemanyagból. Előtte még egy kis
légiharcra is sor került, mert 5 óra tájékán északnyugatról feltűnt egy olasz
katonai léghajó a Citta di Ferrara. A
három repülő, valamint a hajók légvédelmi fegyverei azonban hamar elűzték.[iv]
A repülők Iesi városának repülőgéphangárjait is megkísérelték lebombázni, de ez
nem sikerült.
 |
| Az L47-es reülőcsónak, amely Kumborról felszállva Anconát bombázta |
A Kriegsmarine hajói csaknem másfél órán át zúdítottak
tűzesőt a városra és környékére, olyan nagy sikerrel, hogy Ancona teljesen
elszigetelődött a külvilágtól, nem volt képes hírt adni a támadásról az olasz
vezetésnek, így esély sem volt rá, hogy máshonnan felmentő csapatok és hajók
jelenjenek meg. A monarchia hajói tüzérségi és lovassági táborokat romboltak,
olajtározókat gyújtottak fel. A kikötőben lévő Argonauta tengeralattjáró sem
volt képes kifutni a támadók ellen, mert sietségében ráfutott egy behatolók
ellen kiépített vízi barikádra. A mozgásképtelenné lett búvárhajó pusztán a
szerencsének és a sötétségnek köszönhette meg, hogy épen maradt. Nem mondhatta
el ugyanezt a Lemnos német gőzhajó
(ide volt internálva a háború eleje óta), amely elsüllyedt, sem az olasz Citta di Tripoli segédcirkáló és görög Barbara gőzhajó, melyek súlyosan
megrongálódtak. Ancona kikötői létesítményei komoly károkat szenvedtek, távíró-
és rádióállomásai nem működtek, vasúti közlekedése megbénult. Később az olaszok
a világsajtóban olyan elképesztő híreket közöltek, hogy az osztrák-magyar hajók
pusztán csekély kárt okoztak, melyek könnyedén kijavíthatóak, és a támadókat az
olasz haditengerészet torpedónaszádjai kényszerítették meghátrálásra.[v]
Ancona bombázása során 68 személy meghalt, 150 pedig megsebesült. A 68
halottból 30 volt katona, a többi civil. Mindamellett úgy vélem az áldozatok
száma a körülményekhez képest nem volt jelentős, főleg azt is nézve, milyen
hatalmas tűzerőről van szó. A 10 támadó csatahajó több mint 100 nagy kaliberű
löveggel rendelkezett, és csak azzal magyarázható az alacsony áldozatszám, hogy
a támadás kifejezetten katonai célpontok és építészeti objektumok ellen irányult. Nem véletlen az sem, hogy maga a vasútállomás
nem szenvedett el komolyabb sérüléseket (az olasz hírek szerint mindössze a
mennyezeti stukkóban és egy oszlopban esett kár)[vi],
mivel nem a vasúti épületben, hanem a vasúti kommunikációs vonalakat, váltókat,
víztartályokat és vasúti hidakat igyekeztek tönkretenni a támadók. Ezek kiesése
sokkal nehezebben helyreállítható, mint egy a közlekedésben nélkülözhető,
utasoknak fenntartott vasútállomás. Haus végül 5:30-kor kiadta a hazatérésre
szóló parancsot és a flotta a délelőtti órákban akadály nélkül, ünnepelve tért
haza Pólába.
 |
| A 30.5 cm-es löveg és lőszere, jól látható milyen hatalmas erejű lövedékről van szó. |
Senigaglia
A Zrínyi (parancsnoka:
Daublebsky Miksa avagy Maximilian) leszakadva a főerőktől, Senigaglia városát szintén a kijelölt
időpontban elérte és csaknem egy időben Ancona bombázásával, megkezdte annak
lövetését. Míg két naszádja a tenger felől biztosította, lövegeivel szétlőtte a
város víztornyát és kikötői berendezéseit. Támadta a vasúti pályaudvart is,
ahol éppen egy katonavonat tartózkodott, amelyet lángba borított. A vonatról
leugráló katonák a környező épületekbe futottak, amelyek azonban nem óvták meg
őket a csatahajó négy 305 mm-es és nyolc darab 240 mm-es lövegeinek tüzétől.
Sokan a beomló épületekben lelték halálukat.
 |
| Maximilian Daublensky, a Zrínyi kapitánya |
A partról semminemű ellenállás nem
volt tapasztalható, így miután elvégezte feladatát 4:30-kor a Zrínyi hazaindult. Megérkezett viszont
az a Citta di Ferrara léghajó,
amelyet korábban az osztrák-magyar repülők űztek el Ancona felett és bombázni
kezdte a hadihajót. A Zrínyi a
légitámadás esetén szokásos cikkcakkban haladt ezután, miközben légvédelmi
fegyvereivel és kísérőinek ágyúival igyekezett távol tartani a léghajót. A Citta di Ferrara bombái végül csak a
tengert találták el és a három hajó sértetlenül térhetett haza.[vii]
Porto di Potenza
Ezzel párhuzamosan zajlott a Radetzky csatahajó bevetése. A 890 fős legénységi állománnyal
rendelkező pre-dreadnought csatahajót Vitus Voncina kapitány vezette. A 14500
tonnás Radetzkyt a már említett két
naszád biztosította. A csoport 4:15-kor érte el Porto di Potenza kikötőjének
magasságát és miután a két naszád aknafelderítése negatívnak bizonyult, a
csatahajó tüzelőpozícióba manőverezte magát. Elsődleges feladata a Potenza
folyót átívelő vasúti- és fából készült közúti híd volt. Az első lövés rögtön
telibe trafálta a közelebbi, vasúti hidat némileg takaró közúti hidat, ám a
porfelhőből hamarosan kiderült, - amit a hírszerzés nem tudott -, hogy a korábbi
fahíd helyett már kőhíd áll.
 |
| Távmérő használata az S.M.S. Erzherzog Franz Ferdinand csatahajón |
A por miatt nem lehetett pontosan bemérni a sokkal
fontosabb vasúti hidat, így annak leülepedéséig várni kellett. Ezt követően az
álcázott, ám mégis észlelhető vasúti átkelőt vették célkeresztbe. Ezt néhány
telitalálattal el is intézték, a hajóról jól lehetett észlelni az elektromos
kábelek kisülését.[viii] A
jól végzett munka után a csoport visszatért a már hazafele hajózó főerőkhöz,
akikhez az addig dél felől őrt álló Saida-Szigetvár-Balaton-Triglav
négyes is csatlakozott.
 |
| Vitus Voncina sorhajókapitány, az S.M.S. Radetzky parancsnoka |
Ám a Pólából kiinduló csapás mellett délebbre is volt egy
10 hajóból álló kötelék, amely két cirkálóból és 8 rombolóból állt, amelyek
ráadásul a dualista állam legjobb hajói voltak. Legközelebb záróakkordként az ő
május 24-i munkálkodásukat mutatjuk be.
Felhasznált
irodalom:
Csonkaréti, 1993 Csonkaréti Károly: Horthy, a tengerész. Bp.:
1993
Csonkaréti, 2001 Csonkaréti Károly: Az Osztrák-Magyar
Monarchia haditengerészete 1867-1918. Bp., 2001
Csonkaréti, 2012 Csonkaréti Károly: Ha tengeren veszek, ki
sirat meg engem? Bp.: 2012.
Galántai, 2000 Galántai József: Az I. világháború. Bp.,
2000
Horthy, 1953 Horthy
Miklós: Emlékirataim. Buenos Aires, 1953
Noppen, 2012 Noppen, Ryan: Austro-hungarian
Battleships 1914-1918. Oxford, 2012
Szijj, 2000 Magyarország az első
világháborúban. Lexikon. Főszerk.: Szijj Jolán. Bp.: 2000
TNYT The New York Times. Az újság
internetes archivuma.
Veperdi, 2006 Veperdi András: Fejezetek a cs. és kir.
Rombolók világháborús történetéből. In: Hajózástörténeti közlemények, 2006. 2.
sz. Interneten: http://www.kriegsmarine.hu/hk/va00601.html
Veperdi, 2007a Veperdi András: Az osztrák-magyar flotta
az első világháborúban II. – cirkálók. In: Hajózástörténeti közlemények, 2007.
1. sz.
Veperdi, 2007b Veperdi András: Az osztrák-magyar flotta
az első világháborúban IV. – torpedónaszádok. In: Hajózástörténeti közlemények,
2007. 3. sz.
Interneten: http://www.kriegsmarine.hu/hk/va00703m.html
Jegyzetek:
[i] Az olasz kormány, csak
május 28-án határozott Verona, Ancona, Brindisi és Milánó, Bologna, Verona,
Brescia, valamint Udine elsötétítéséről és speciális biztonsági intézkedések
foganatosításáról. Lásd: Italian cities dark; watch for Airship. In: TNYT,
1915.V.29.
[ii]
Noppen, 2012. p. 32-33
[iii] Uo.
p. 33
[iv] Csonkaréti, 2001. p.
56-57
[v] „Bombs dropped to Venice :
Five other Adriatic Ports shelled from Air and some from Sea” In: TNYT,
1915.V.25.
[vi] „Italian Navy was Alert:
Expected Austrian Attack, met it, and Made Counter-Attack” In: TNYT, 1915.V.26.
[vii] Csonkaréti, 2001. p. 59
[viii] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése