Meglehetősen kemény heteken vagyunk túl a könyvtárban, nem mintha márciusban ne kezdődne újabb hosszú menetelés. Volt itt előadás, Valentin-nap, rendhagyó órák sora és akkor még az éveleji statisztikaleadási mizériát nem is említem.
Az iskolaújság szerkesztése is ránk zuhant január második felében, mikor lehetőség nyílt arra, hogy egy pályázat keretében ingyenesen kinyomtathassunk 500 példányt. Nagyon szeretnénk, ha minél több diák írna a lapba, méghozzá lehetőleg irodalmi alkotásokat is. Jól tudom azonban, hogy bár sok diák próbálkozik otthon titokban az írással, ezek megjelentetése - pláne névvel - már kevésbé vonzó. Pedig nincs ok félelemre, hiszen a próbálkozás minden kezdet eleje. Már csak azért is jó, mert később visszanézve nagyokat mosolyog az ember egykori saját gondolatain. Hogy kicsit doppingoljam a diákokat, magam is előkerestem egy 13-14 évvel ezelőtt (és néhány évvel később átdolgozott) regénytöredékemet és most megosztom a közönséggel. Na nem azért mert jó. Hanem, hogy lássák, mások is kísérletezgettek, nem csak ők és ez bizony vállalható.
A történet egy krimi, amely egy maffiózós-környezetvédős vonalon fut, melyben hősünk egy jamaicai magándetektív és segít megoldani egy veszélyes ügyet egy környezetvédő aktivistanőnek. Meg kell mondjam, egyes részletek egészen tetszenek benne, míg másokat ma már azonnal kicserélnék. Végül akkor 60 oldalig jutottam sokszoros átdolgozás után, valamint vázlattal elkészültem úgy 120 oldalig. Most a véglegesre csiszolt részeket közzé teszem, lehet böngészni! A poénokért előre elnézést kérek, mert bőven akad benne elavult és fárasztó is.
Annak nagyon örültem, hogy Szamos Erika egy verssel és Mészáros Márk egy saját történetének részletével gazdagította a Csengetés iskolaújság különszámát. Természetesen köszönöm minden cikkírónknak a munkát és rajzolónknak az alkotást. Továbbra is várom a vállalkozószellemű tanulók írásait!
Február 5-én Kövecses Gyula meghívására a győri MTESZ székházban tartottam előadást Napóleonról, remélem nem okoztam csalódást, majd hazai pályán fogadtam másnap a Don-kanyarról tudni vágyókat. Ez az előadás különlegesre sikeredett, hiszen Kulcsár Béla harmonikaművész zárta keretbe a mondandóm, mivel előtte és utána korabeli katonadalokat adott elő, nagyszerű hangulatot teremtve.
Alighanem az egyik legjobb előadásom volt ez, mikor vége lett, még sokáig beszélgettünk. A közönség létszáma is nagy örömet okozott, mivel legalább 60-an voltak kíváncsiak ránk. Persze a téma volt, ami igazán aktuálissá tette a dolgot, hiszen 70 éve történt meg a doni áttörés. Magam nem vagyok a II. világháború kutatója, így bizonyára bele lehet kötni itt-ott. Elsősorban Lajtos Árpád emlékiratára, Legeza János naplójára, Stomm Marcell visszaemlékezésére és egy dokumentumgyűjteményre támaszkodtam.
Az előadásom megtekinthető itt:
Képgaléria pedig itt:
Valentin-nap alkalmából immár hagyományos vetélkedőnket rendeztük meg a könyvtárban. Idén nem volt sajnos annyi időm verseket fabrikálni, vagy kincses térképet varázsolni a polcokon elrejtett szívecskék felkutatásához, de azért így is szép számmal töltötték ki a feladatlapokat a résztvevők. Ilyen versikék alapján kellett rájönni mely művet kell megkeresni a könyvtárban:
Hajó tatján a
Tatjána
szerelmét sehol sem
találja.
Aztán felbukkan
Anyegin,
de összekaptak az
anyagin.
Párbajt is vívtak benne
életre-halálra.
Szórakozásra alig maradt idő. A hónap elején sikerült vennem tíz Agatha Christie regényt 4000 Forintért. Kiolvastam egy hadtöris és két történelmi kötetet, nem számítva a Don-kanyarról szóló anyaggyűjtést. Három szórakoztató kötet fért most csak bele, Haruki Murakamitól az 1Q84 (10-ből 7 pont) és Christie-től a Láthatatlan kéz (7 pont), valamint a Hét számlap rejtélye (6 pont). Néztem persze a Super Bowl és sok-sok focit, pláne most, hogy elkezdődött a Bajnokok ligája.
A március sem lesz egy leányálom, de hát végül is nadrágot hordok, úgyhogy jöhet a tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése