(1916. február-május)
 |
Forgách István kavernafúró csapata 1916. február 22-én A középen álló főhadnagy balján valószínűleg Forgách István |
Bevezetés
Folytatom Forgách István első világháborús levelezésének közlését a második adag levéllel. Közben sikerült áttörést elérnem annyiban, hogy pontosan beazonosítottam a házaspárt. Megtaláltam ugyanis fiának, Ifjabb Forgács Istvánnak - bizony, ott így szerepelnek mindketten, cs-vel - születési anyakönyvi kivonatát, amelyből kiderülnek bizonyos információk. Azt eddig is tudtam, hogy a Forgách István Szegeden az Árva u. 16 szám alatt lakott feleségével, de azt nem, hogy ekkor - 1915. januárjában - 23 éves volt. Mind Forgách, mind felesége római katolikus vallású volt, gyermekük Szegeden született 1915. január 12-én, majd 23-án keresztelték meg. Forgách itt foglalkozásának azt adta meg, hogy "üveges segéd". Fontosabb adat, hogy végre pontosan megtudtam felesége leánykori nevét - eddig csak a levelezésben elvétve szereplő Rózsikát ismertem -, amely Bojniczki Rozália. Ő 1915-ben, fia születésekor 16 éves volt, ahogy a levelekből is kiderült már.
Ifjabb Forgách István születési anyakönyvi kivonata
Visszafelé haladva az időben, sok dolog kiderült. Forgách/Forgács István (az idősebb, hogy úgy mondjam) 1891. november 30-án született (még)idősebb Forgács István és Magyar Julianna gyermekeként. Későbbi neje, Bojniczki Rozália 1898. február 28-án látta meg a napvilágot, a házassági rekordjunkon csak édesanyja neve szerepel, amely szintén Bojniczki Rozália. Édesapja valószínűleg Németh József kéményseprő lehetett, aki 1895-ben még élt, 1901-ben viszont felesége[1] már özvegyként van emlegetve. Rozália 1911-12-ben Szegeden a III. kerületi Állami Polgári Leányiskolában tanult, a mai Dugonics és Osztrovszky utca sarkán található épületben.[2] Ekkor Rozália a IV. b-be járt 30 osztálytársnőjével együtt. Forgách István és Bojniczki Rozália házasságkötésére 1914. április 18-án került sor Szegeden, alig három hónappal a világháború kirobbanása előtt. Plusz információt jelent, hogy a anyakönyvre - pontosabban annak általam látott másolatára - rávezették Forgách István halálozási dátumát is, amely szerint 1954. február 23-án hunyt el Szegeden.
Forgách István és Bojniczki Rozália házassági bejegyzése
Az is kiderült a megtalált adatokból, hogy fiuk, az 1915-ben született ifjabb Forgács István - alias Pityuka - 1945. június 13-án, 30 évesen kötött házasságot Tóth Ida Máriával (született: Zalavég, 1923. október 22.) Batykon. A fiú ekkor tanár volt.
A családtörténeti adalékok után nézzük a mai levélcsomót! Ezúttal 14 levél érkezik, pontosabban 13 levél és egy levelezőlap, amelynek mindegyikét a férj írta a feleségének az olasz frontról. Forgách István 1916. februárjának elején továbbra is az Isonzó mentén állomásozik, a Tolmeinnél lévő osztrák-magyar hídfő déli csücskénél fekvő Selo közelében. Beosztását nézve maradt a szabadkai 86/III. zászlóaljnál, bár ideiglenesen a 11. századtól átkerült a 12-hez, majd a 9-hez. Ahogy maga írja egyik levelében márciusban: maga sem tudja melyik századhoz tartozik éppen. Feladata viszont a levelekből egyértelmű, egyik kavernafúró gépnél dolgozik, mint gépész, illetve az állások árammal való ellátásáról gondoskodik. Forgách immár hét hónapja hagyta el alig 18 éves feleségét és 1 éves kisfiát, és reménye sincsen a szabadságolásra. Bár a seloi szakasz ekkoriban viszonylag nyugodtnak mondható, a tüzérségi harc továbbra is zajlik. Márciusban - az Ötödik isonzói csata idején - telefonistaként beosztják az 5. századhoz. Mint afféle ezermester, mindenféle technikai eszközökhöz küldik e hónapokban. A házaspár levelezése rendszerint továbbra is játékos, bár nyomot hagynak benne a távolság miatti félelmek kisebb szócsaták formájában. Érthető módon a levelek témája mindenek előtt a hűség, a gyermek és az anyagiak. A 86/III-as zászlóalj egészen 1916. május 7-ig Selonál maradt, ekkor váltotta fel az állásokban a 6. bosznia-hercegovinai vadászzászlóalj. Az alakulat - a 11. századhoz visszakerült Forgách-csal - ekkor Slap városkájába menetelt, ahol hadtesttartalékként kipihenhették a frontvonalban eltöltött hónapokat. Második írásunk itt fog záródni 1916 májusában, már csak azért is, mert a következő fennmaradt dokumentum már 1917-ből való.
A levelek
14. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment No 86
12. Feldkompagnie[3]
[A borítékra kézzel rávezetve:] feladó: Forgách Johann, Inf. Reg. 3/86. gépésze[4]
Az Isonzó völgye, 1916. február 12.[5]
Én aranyos cicám!
Tegnap írtam egy lapot, melyen ígértem, hogy ma fogok írni levelet, de bocsáss meg édes fiam, hogy több papírra fogok írni, de jelenleg nincs rendes levélpapírom. Na de ma vagy holnap lemegyek St. Luziára és veszek. Na de mit is írjak! Tudod cicusom, legjobban szeretném én már személyesen elmondani élőszóval édes csókkal satöbbi satöbbi, mert amit mondani szeretnék, nem lehet leírni. Ugyan le lehet, de ehhez 100 oldalas levél kellene. Na de azért mégis fogok egyet s mást írni. Megkezdem az én ügyemről, jó lesz? Hát én még mindig kisegítő vagyok egy gépnél, de talán itt is maradok bizonytalan ideig. Most ½ 10 van délelőtt. Éjjel 12 óta vagyok fent, a gép mormol, kotyog, én meg egy dinamitos ládán ülve írom neked az én édes kis feleségemnek a levelet.[6] Az előbb ráültem a gépre, s kezembe vettem a 10-iki Tolnait,[7] s hozzáfogtam olvasni. Akárhányszor ráülök a gépre, mindig az jut eszembe: Istenem, milyen jó volna most hazafelé utazni! S tudod honnan jön ez a gondolat állandóan az eszembe? Ugye nem? Hát ez a gép éppen úgy ráz, mint a vonat, s mi fő, még melegít is. Olyan jól lehet szundikálni rajta, csak egy fene baja van, hogy nincsenek kerekei, mindig egy helyen, egy kőodúban evickél. Azt most már tudod, hogy ma délelőtt mit csináltam: olvastam és neked írok. De most tudom, az éjjeli munkára vagy kíváncsi. Tudod, én mindig csinálok valamit, hol ezt, hol azt, mert a gép mellett van egy kis idő mindig jól(?). Az éjjel megcsináltam a fényképkazettát, mert az a betyár kereskedő úgy adta el neked, mintha nem fizettél volna érte. Tudniillik nem passzolt. Szét kellett szednem, s újból összeforrasztani, ami kissé nehezen ment, mert nemigen van alkalmas szerszám hozzá. Na de most már fő hogy kész és jó. Na de még mást is csináltam. Tudom, nem is gondolod, mit! Játékot. Jobban mondva játéknak is beillik. Laterna magicát vagyis vetítőgépet![8] Készült pediglen libamájas dobozból. Be van szerelve a villanylámpa, nagyítja az egész fotográf masina. Ugye most az jár abban a kis huncut fejedben, hogy minek ennek az én rossz Pistámnak játék, hiszen már a fiú játszik nemsoká Laternával! Na de nem játszani csináltam, hanem szeretnék vele fényképet nagyítani, tudniillik kis fejből nagyot csinálni! Ha sikerül, úgy fogok küldeni. Hát látod, ilyesmivel csapom én el a napot, de hidd el, sokkal hosszabbak is volnának ezek a háborús napok, ha ilyesmivel nem foglalkoznék! Ez kissé felejtet, szórakoztat, s ha egy-egy dolog jól sikerül, még dalolni is van kedvem, s rákezdem, hogy „A gépházban ír egy baka nagy búsan”[9] meg „És ennél a táncról” így jön ez sorban egész a „Forró valcer”-ig, itt aztán rendesen bezárul a jókedv, s jön utána egypár keserű sóhaj. Hát bíz azután a párnapi boldogság után ugyan sok boldogtalan nap következett, de hát mit csináljunk! Még hála a jó Istennek, hogy így is van. Volt már sokkal rosszabb is. Itt ennél a gépnél ketten vagyunk, én és egy cselák.[10] Igen jól szórakozunk egymással. Ő nem tud magyarul, én nem tudok cselákul, de azért igen jól megértjük egymást, mint hajdan a babiloni torony építésénél az emberek. Ha én azt mondom zöld, ő rámondja, hogy dobre da. Ő mond valamit, akkor meg én mondom rá, hogy jó. Szóval mindenféleképpen jó és mégse jó sehogy az.
De hát hogy is volna jó, mikor már 7 hónapja lesz, hogy az én édes cicám elhagytam. Mennyit is változott már azóta minden! A kicsi fiam megtanult beszélni s járni, de te ugye édes cicus az vagy, ki voltál is? Ugye, hogy szeretsz, mint azelőtt? Én téged még sokkal jobban. Csak a jó Isten hazasegítene közétek! Ezután a sok rossz nap után jöhetne már egy szebb s jobb nap, a béke napja! Ugye ezt várod már te is? De is jó volna! Jöhetne mindjárt is, mint cigánynak a fehér cipó! Az előbb voltam a 11. századnál nézni, hogy megjött-e a csomag, de még nincs itt. Édesapáék is adtak fel egyet 7-én, de nem baj, hál' Istennek étvágy most van elég jó. Most pedig nem kérek, csak kérdezek tőled valamit. Ugye eddig azért nem küldtetek szalonnát, mert gondoltad, hogy nem szeretem a füstöltet? Hát azelőtt nem ugrottam érte, de most már megváltozott a világ. De cicus nem azért említem, hogy küldj, hiszen eddig is füstölt szalonnától mindig jobb dolgokat küldtetek, csak csupán eszembe jutott. Ne küldj, te édes rossz cicus! Azt hiszem édesanya amit küld csomagot, abban lesz.
Na most pedig te jössz! Hát te azért jársz szórakozni a moziba, hogy sírj azokon a hamis képeken, mert kevés kivételével a Tolnaiban is mind front mögötti képek vannak, mert itt elől nem lehet valami érdemes képeket csinálni. Én is lehet holnap elrándulok valamerre, hogy pár képet csináljak. Mi újság otthon? Hogy megy a kasszírozás? Fizetnek-e? Mit művel az én édes kis fiam? Írjál róla! Olyan jóízűt olvasok s mulatok ha írod az ő kis kunsztjait(?). Küldtél-e előhívót, állandósított aranyfürdös papírt? Megkaptad-e a küldött 40 koronát? Hogy vagy aranyos cicuskám?Nincs valami bajod, hogy olyan rosszakat álmodsz? Itt most hideg van, a hegyek havasak, más változás nincs. Na de most már én is lefekszem, mert délután 3 óra van. Ugye sokat írtam? Te is írj sokat! Most ha lefekszem, biztosan felőletek álmodom.
Pá édeseim! Csókol százezerszer szerető Pistád! Édes Mamát csókoltatom!
[U.i.:] Icát üdvözlöm! Mikor voltál Bálintéknál?
15. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Freiherr von Steininger No 86
11. Feldkompagnie[11]
Az Isonzó völgye, 1916. február 18.[12]
Aranyos cicám!
A 2-án feladott csomagot tegnap szerencsésen megkaptam. Tehát elsősorban is a benne levő dolgokat sorolom föl. 1 doboz tejkonzerv, amelynek tartalma kitűnő. Pogácsák. Igen jó. Csókolom sokszor, aki sütötte. 1 üveg befőtt. Hát ez igen kitűnő volt. Volt, mert már nincs. 1 téli ing, 1 nadrág (Miért nem küldted azt, mit kértem?). 1 üveg előhívó, 1 doboz papír, 1 csomag levélpapír. Más ugye nem volt? Na de elég ez is. Sok ezerszer csókollak érte, valamint édes Mamát is.
Tegnap hazulról is kaptam csomagot, szinte eltalálták, mi kell. Küldtek 2 csomag kopírpapírt is. Na most pedig következik a levélre a válasz. Hát igenis füllentettél már, de nem mikor kalapot vettél, hanem mikor a kicsi Pityu kocsiját vettétek. Ugye igaz? Na de azért ha ír valamit az ember, nem kell zokon venni, hisz ezt csupán viccből írtam. Tanítómesterem az édes fiam. Nincs, s ami a fő, nincs is mi szükségem jelre az ilyenféle dolgoknál. Annál a szónál pedig, hogy „parancsolom” és „parancsoltam” nahát itt nevetnem kell. Asszonyparancs ilyen nincs. Lehet ugyan, hogy valamikor volt. Éva idejében almaevéskor, de most, mikor az asszonyok másodszor játszották el az Úr előtt a becsületüket, hát így a parancs teljesen csődöt mondott, mint a talján offenzíva.[13] Vagy te ezt nem is tudod? Olvasd csak el a 15-iki frisset, ez olyan jól leírja az Éva utódait! Tehát asszonyparancs: fuccs! Hanem ha kérsz valamit, amennyiben te nem állsz ezekkel a mai asszonyokkal egy fokon, úgy tőlem telhetőleg – ha Isten megsegít – mindig teljesítem a kérésed, de csak úgy, ha teljesíthető lesz.
Most pedig fényképet rövidesen küldök, ma csináltam magamról egy felvételt, nem tudtam, sikerült-e. Ha igen, úgy holnap feladom. Hát az az édes kis betyárom már válogat is az ennivalóban: „Nem tó, nem tó”? Jaj, de is édes lehet, mikor ő így beszélget! Tud-e már jól menni? Milyen távolságra megy el a saját erejéből? De is jó volna már meglátnom! Írjál nekem sokat! Ez ha olvasom éppen úgy hat, sőt ezerszer jobban, mint mikor kisfiú voltam, s valami szép mesét olvastam.
Na, most már elég mára! Ugye elég? Te édes parancs vágya(?) cicám. Írjál sokat, de ne parancsolj semmit! Pá! Ölel, csókol milliószor benneteket a te szerető Pistád. Édes Mamám sokszor csókolom.
16. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Nr. 86.
9. Feldkompagnie[14]
Az Isonzó völgye, 1916. február 25.[15]
Édes szép Rózsikám!
Csomagot, melyet 7-én adtál fel, megkaptam tegnap, s szintén tegnap kaptam meg édesanya által küldött csomagot is. Na most van bőven mit ennem, de most már ne küldj édes cicám, még nem kérek! Igazán mondom, most tésztafélét, azt kívánok enni, amennyiben az édesanya által küldött csomag tartalma majdnem mind tészta. Most pedig felmondom, mi volt az általad küldött csomagban. Elsősorban is volt egy finom kis sonka. Kár, hogy nincs megfőzve, de így most sokkal jobb, mert így sokkal tovább eltart. Másodszor: 3 piros csomag paprika. Ez igen kitűnő, de is régen nem ettem már. Harmadszor: hurka, kolbász. Mesés. Negyedszer: rumtea. Igen finom. Ötödször: paprika. Hatodszor: tű, cérna, gyűszű, kockacukor, zsemle. Ugye más nem volt? Na de igen finom dolgok, s mind igazán a legszükségesebb. Ja, igaz! Hová lett a cigaretta? Azt ugye nem akarsz küldeni, nehogy rászokjon az a betyár! Ugye úgy van? Na de ne félj, édes cicuskám, ha hazakerülök, ígérem, hogy nem fogok dohányozni. Itt is csak az unaloműzésből teszem. Írtad édes fiam, hogy a Tolnait minden héten küldöd. Tehát édes fiam, ezennel hagyd abba a küldését, mert azért, hogy más szemtelen alak olvassa az én Tolnaim, azért nem érdemes küldeni. Csak 2-3, sőt 4 hétben kapok meg egyet-egyet. Igaz, hogy jól esik egy kis olvasmány, tehát ha alkalomadtán küldesz csomagot, úgy abban egypár példányt küldj! Nem baj, ha régi is, úgyse érdekel[nek] a háborús dolgok, csupán a tárcákat olvasom. Esetleg küldhetsz valami regényfélét, vannak neked könyveid, ami neked a leguntabb, csak küldd el nekem! De csak alkalomadtán.
Én hála Istennek jól vagyok. Jelenleg abban a kavernában vagyok, melyet csináltunk. Most fúrjuk a másikat. Így tart ez a háború végéig. Ugye jó volna, ha így tartana? Igaz, hogy jelenleg kissé több dolgom van. Sokat kell nagyon, ugyancsak fog kelleni szaladgálnom, mert ma mondotta főhadnagy úr, hogy a villany kezelését is át kell vennem. De nem bánom, hisz ez rám nézve egy újabb bizalom. Szívesen dolgozom, csak a helyzet ne változzon! Itt most igen nagy hó van, de azt hiszem, nem lesz tartós. Fehérlik minden. A bakák is fölvették a hóköpenyt, mivel fehér az egész táj erre. S igen csendes. Néha-néha hangzik egy-két piff-puff.
Hát arra felétek mi újság? Készek-e már a zászlók? Nem is gondolják, hogy békére készülnek. Hát az én aranyos kis fiam rajzolópapírra akar menni? Én pedig mást szántam neki itt. Elgondoltam, hogyha jó Isten megsegít, s neki kedve lesz tanulni, úgy csak gépészmérnöki pályára adom. Na de ugye még igen korai ilyesmivel foglalkozni, csak had rajzolgasson! Egyem meg azt az aranyos kis kacsóit! Hát az Urbán ír-e? Mit ír? Most pedig lefényképezem magam, hátha sikerül. Érdekes, másokról olyan szép képeket csinálok, s magamról nem tudok rendes képet csinálni. Írd meg, küldtél-e gázfénypapírt!
Írjál sokat! Pá édes szép cicám! Rettenetes sokszor csókol benneteket szerető Pistád!
[U.i.:] A csomagot édes mamának sokszor köszönöm és milliószor csókolja érte szerető fia, Pista! Ugye nem haragszik rám édes mamám? Ugye még szeret engem is?
 |
| Forgách március 3-án írt levelének első oldala |
17. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Nr. 86.
9. Feldkompagnie
Az Isonzó völgye, 1916. március 3.[16]
Aranyos szép feleségem!
A 28-iki soraid végre tegnap este megkaptam. Igazán már azt hittem, hogy haragszol rám valamiért. 7 napig nem kaptam tőled semmit, s én azt hiszem, hogy egypár levél eltévelygett valahol, mégpedig az tévedhetett el, melyikben írnod kellett, hogy mit kaptál meg az általam küldött dolgokból. Ugye te írtál édes cicám? A 16-án feladott csomagot is az este kaptam meg. Most pedig először is arra fogok válaszolni, amit a csomagban küldtél. Minden rendben s jól érkezett meg. A kolbász kitűnő, a disznósajt mesés, a szalonna gut. Hanem fele se tréfa, hisz lehet, ha nem lehet, de ne küldj csomagot, mert már egy valóságos disznónak az egyik oldala nálam van! Hat hétig ha ennivalónak elég volna.
A fényképészeti dolgok is igen jók! Te aranyos kis angyalom, mesésen vásároltál be a beszámolás is igen jó, csak nem tudom, mire való. Kíváncsi vagyok én mit költöttél te el és mi maradt? Vagy talán azért írod, hogy 16 korona 74 fillérnél nagyobb rendelés ne tegyek? Hát nem fogok édes cicusom tenni egyhamar, mert főhadnagy volt úr volt olyan szíves és a napokban hozatott nekem Klagenfurtból egyes dogokat és így most van 5 csomag filmem, 4 doboz előhívóm, 3 csomag aranyfürdőm, 2 doboz alamdonite(?) és 14 csomag papírom, szóval teljesen komplett felszerelésem van. Tehát a lóvét, ami megmaradt, elhasználhatod, de ne haragudj, hogy olyan tréfásan írom. Vegyél rajta csokoládét, hisz te még úgyis olyan édes kisbaba vagy, 18 éves.[17] Gratulálok! Sok szerencsét és rövid időre múlva viszontlátást a végtelenségig! Ugye ez volna a legjobb? Na látod, még hat év és aztán nagykorúsítalak, mint hat gyerek anyja? Jó lesz? Persze, hogy jó. Hej, hiszen édes cicám, az igaz, hogy kíváncsi vagyok az én édes fiamra! Sokszor elgondolkodom, hogy ha 3-4 nap éjjel s nappal kellene is teljes marsagyusztéringben[18] menni, hogy meglássam az én édes fiam, hát szívesen megtenném, de nem csak őérte tenném, hanem érted is. Igazán rosszul esik, hogy írtad, hogy rád nem vagyok kíváncsi, mert te olyan vagy, mint voltál, hiszen én is olyan vagyok, mint voltam. Hát úgy te is nem vagy rám kíváncsi? Legalábbis a leveled után azt kell feltételeznem. Én éppen úgy a kis Pityumra, mint az édes kis mamájára egyformán vagyok kíváncsi. Ha arról volna szó, hogy ki lépjen közülünk az életvilágból ki, hát mindenkor értetek áldoznám az életem! Másszor ilyen csacsiságot ne írj, te édes cicus! Hát igazán aranyos is lehet az a kis betyár! Vigyázzatok édes fiam, a kulcsot ne vegye a szájába (azt a kis ezüst kulcsot értem)! Ugye vigyázol rá, édes kis mami nagyon? Csak ne esne neki semmi baja, de magadra is nagyon vigyázz ugyan! Együttvéve mind a kettőtökre az édes mama[19] tudom, hogy vigyáz. Mondd meg neki, ha te vagy a Pityuka rosszalkodik, verjen meg benneteket, de csak kicsit! Jó lesz? Nem valami jó, ugye? Most pedig ma itt küldök egy fényképet és egypár szép ibolyát, amely már cáfolja azt a nótát, hogy „kéket nyílik az ibolya, nem sárgát”.[20] Itt a csodaországban fehéret is nyílik.
Magam felől sokat nem tudok írni. Hál' Istennek jól vagyok. Most már a köhögés is szépen szűnik. Az idő erre ködös, s igen locspocsos. Az Urlaub-ot[21] sajnos beszüntették, de úgy hallom rövidesen meg fog indulni újból. Bár úgy lenne! A csomagot igen szépen köszönöm úgy neked, mint az édes jó mamának. Írjál az otthoni újságokról! Tolnait ne küldj!
Pá aranyos szép cicám! Csókol sokszor benneteket szerető Pistád!Édes mamát sokszor csókolom! Írjál sűrűn!
[U.i.:] Írd meg mibe került az új ruhád!
18. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Nr. 86.
9. Feldkompagnie
Az Isonzó völgye, 1916. március 5.[22]
Édes Rózsikám!
A 25- és 26-iki soraid végre tegnap megkaptam, s szintén tegnap kaptam meg a milliók könyvéből két példányt.[23] Az egyiket éppen pár napja olvastam az önkéntes naplóját pedig az éjjel olvastam ki.[24] Igen jó, s nagyon köszönöm, hogy küldtél. Most pediglen jön a válasz először a 25-ire. Írod, hogy a kis Pityum talán meg sem ismerném. Dehogyisnem! Még száz közül is kiválasztanám az én drága kis kincsem, de nem csak én ismerem meg őtet, hanem majd meglátod, ha a jó Isten hazasegít, ő is megfog engem ismerni! Látod, már mennyire félti a fényképem, egyem meg azt az okos kis fiacskám! Hát most pedig mondd, mit is tudnánk már írni, ha kissé nem feleselnénk, hiszen ezt a mesterséget már megismerkedésünk után pár hónapra elkezdtük, s míg csak élni fogunk, az meg is lesz. De nem baj, mert minden kis súrlódás után 100 percenttel jobban szeretjük egymást. Ugye nagyon szeretsz te is engem? Most pediglen, ha most közelemben volnál, egy kicsit meghúznám a füled a 26-iki leveledért! Hát más embernek vélsz, te engem? Igazán mostanában kissé furcsán írsz, különösen ebben a levélben, hiszen én csak viccből írtam azt az udvarlási históriát, s te azt szintén igen jól tudod! Igazán nem is érdemes ezen soraidra válaszolnom, de mert olyan sok kérdőjel van benne, hát így írnék e pár sor választ. Elsősorban nem mentegetésből, csupán megjegyzem: itt nincsenek női személyek, az a pimasz hazudott. Lehet, hogy amerre utazott, ott voltak. Ugyan itt pár kilométerre van egy kisváros,[25] ott van pár üzlet, összesen három, s van vagy 10-15 család, amely itt maradt. De ebben a faluban vagy városban csak passzusjeggyel(?) lehet grasszálni, amire én igen ritkán érek rá. S ha néha lemegyek is, csupán bevásárlok, s slussz. De mit is tudnék mást csinálni ebben az agyonlődözött városban, s különben is vedd tudomásul, én családos apa vagyok, és így többet ne sértegess! Különösen földhöz vágtál ezzel a sorral: „te azt írsz amit akarsz, mellékes igaz-e vagy nem”. Hát gazember vagyok én? Hát hazudtam én valaha neked? Ha nem gondolnám, hogy ezen sorokat meggondolatlanul vagdostad a fejemhez, hát egyszerűen nem válaszolnék! Hát természetesen én is olyan vagyok, mint a többi férfi, de nem mint minden férfi. Ha pediglen mégis rosszat gondolsz felőlem, akkor mint becsületes asszony én ajánlom neked, ne írj egy szót se olyan férfinak, aki nem érdemli meg, hogy férjed legyen! Hogy pedig rád gondolok, mikor a részedre írok, hát te rám gondolsz-e? Éppen úgy én is. Te buta rossz cicus! Ilyesmivel keseríted az én megsavanyodott napjaimat? Csehák asszony meg még mi a fene? Ugye nem fogsz másszor ilyesmivel bántani? Hiszen elég az én bajom anélkül is. Ne de elég ebből! Én már több lapon kérdeztem, hogy mit kaptál az általam küldött dolgokból, s te nem is válaszolsz.
Csináltam már egypár felvételt, de nem bírok most olyat csinálni, mert rossz idő van, esik az eső. Hej, hiszen édes cicám, jó is volna már egy kis szabadság, de úgy látszik, még igen messze állunk ahhoz, hogy egymást megöleljük, s megcsókoljuk! Pedig de jó volna már! Ugye szeretsz még te is engem? Majd meglátod, ha a jó Isten hazasegít, én hogy összevissza foglak csókolni, te aranyos rossz cicuskám! Csak legalább egy napra is láthatnálak benneteket! Itt semmi újság . Minden a régi. Várjuk a békét, amivel már igen késik. Csak ránk volna bízva, de is megkötnénk úgy, hogy sose szakadna szét! De ránk csak a fegyver van bízva, semmi más! Most pediglen, mivel három napos(?) van, hozzáfogok a főzéshez. Tarhonyát főzök konzervával. Szóval lesz gulyás tarhonyával, addig nem fogom bezárni a soraim, míg kész nem lesz, s megírom, hogy sikerült.
A gulyás igen jól sikerült, mesésen jó volt. Megittam már jó 2 deci bort. Most már hazáig kibírnám gyorsvonaton, ha nem is ennék semmit. Látod én milyen sokat írok (apró betűk, sűrű sorok, édes cicám tied vagyok)! Ugye te is fogsz írni sokat, de ne olyant, hiszen te azt úgyis nagyon tudod, hogy én csak téged és senki mást nem szeretek,s csak téged. Téged és százszor százszor is csak téged!
Most pedig pá édes szép cicám! Csókol benneteket örökké hű Pistád! Kedves mamám sokszor csókolom! Írjál! Írjál!!!
19. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Nr. 86.
9. Feldkompagnie
Az Isonzó völgye, 1916. március 8.[26]
Kedves kis feleségem!
Az elsejei leveled és a 4-iki lapod megkaptam. Igazán nagyon csodálkozom, hogy írod, hogy nem kapsz tőlem semmi hírt, vagyis levelet! Pedig én édes cicám ha nem is minden nap, de minden másnap írok neked. Megkaptad-e azt a levelet, melyben egy páros arckép volt? Vagy pedig azt, melyben kék és fehér ibolya volt, s egy magányos arckép? És már több levélben s lapon kérdeztem, hogy mit adott át a Homolya, s te erre nem is válaszolsz! Az nagyon igaz, hogy most igen el vagyok foglalva. A gép most jelenleg nem dolgozik, de annál több dolgom van a villannyal.
Ejnye-ejnye, cicuskám, te mindig olyan rosszakat álmodol! Én is tegnap veletek álmodtam, ugyan nem is csak a kis Pityummal, pedig ővele nem is emlékszem, hogy álmodtam volna. Álmomban mintha otthon lettem volna, s meglátom a kicsi Pityut szaladni(?). Utána szaladtam, megfogtam,s csókoltam sokszor, ő meg félt tőlem. Sírt, később pedig nevetett és csókolt engem. Eddig volt az álom.
A két füzet olvasnivalót megkaptam. Cigarettát ne küldjél édes cicám, csak ám tréfáltam veled! De ne küldj más se, csak ha kérek! Ugye cicus már több ízben kérdeztem tőled, hogy mennyibe került az a kosztüm, amit most csináltattál, és te nem írod! Pedig én nagyon kíváncsi vagyok rá. Ugye megírod? (Hogy emlékszek-e? De mennyire emlékszek! Szinteminden nap eszembe jut minden édes pillanat, mit veled töltöttem!) Ejha! Hát a Pityuka olyan rossz, mint az apja? Jó, hát ne is engedje, hogy egy Forgáchnak az asszonyok dirigáljanak! Azt a csomagot, melyben fényképészeti dolog volt, már rég megkaptam, már írtam is. Csak ez a te leveled igen késett. Most pedig megint küldök egy fényképet. Írd meg, megkapod-e! Ugye édes szép én cicám nem haragszol, hogy most nem írok annyit, mint másszor, de legközelebb bővebben!
De jó volna már ha láthatnálak benneteket! Írjál sűrűn sokat! Csókol benneteket szerető Pistád! Kedves mamát csókoltatom!
 |
| A március 13-i levél borítéka |
20. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Nr. 86.
9. Feldkompagnie
Az Isonzó völgye, 1916. március 13.
Édes szép cicám!
Végre-valahára kaptam tőled két levelet. Én nem tudom, mi oka lehet, hogy most olyan nehezen kap az ember levelet, meg – amint te is írod – ilyenformán te se kapsz annyit. Annyit ugyan tudok, hogy most újból cenzúrázzák a leveleket, lehet, hogy ezért késik egy-egy kicsit. A 6-iki leveledben írod, hogy tűrjek. Hisz azt én nagyon tudom, mert az nagyon mindegy, hogy akarok-e vagy sem. Ennek más módja nincs: várni és hinni.
Írd meg édes fiam, hogy a bajnétot[27] tokkal és szíjjal együtt kaptad-e meg! Továbbá írod édes fiam, hogy újból kasszírozol. Hát édes fiam, ez egy csöppet se nőnek való munka, végigmászni az utcát utca után, s bekopogtatni minden házhoz. Eddig csak értettem meg, nem volt három segéd, de most, mint írtad, három segéd van, és mégis neked kell kasszírozni. Hát ez ellen erélyesen tiltakozok, s akarom, hogy jövőben egy lépést se tegyél kasszírozási ügyben! Én azt hiszem, a mama kívánja azt, hogy te szaladgálj. Mire jó az a három segéd, s még három nem is volna, ketten is elvégezhetnék. Igaz vagy nem? Hát persze, hogy nem, mert én írtam.
Az újságot rendesen kapom, de ide édes fiam, a 9-hez címezd tovább[ra] is a levelet, mert itt hamarább kézhez kapom. Én ugyan nem tartozom se a 9 se a 11-hez.[28] Körülbelül magam se tudom, hova tartozom, de talán a battalionhoz. Megkaptad már azon levelemet, melyben a fényképeket küldtem? Kettőben az enyémet, s egyben pedig egy csoportképet küldtem.[29] Mostanában igen el voltam foglalva. A gépet is másik helyre helyeztük el, de talán most egy kissé meg fog szűnni ez az erős munka, s ha az Isten segít, én is sűrűbben fogok írni. Mi újság otthon? Itt semmi különös. A tali[30] ugyan kissé nyugtalankodik, de majd megjárja.[31]
Most pedig te rossz cicus, hát nem merted megírni a kosztüm árát! Látod-látod, ugye magad is sokallod! Ezért ha hazamegyek, kicsit megverlek. Hej, de mikor lesz az még! Ha szabadságra mennék is, ahogy most mén a szabadságolás, úgy kilátásban van júli[us]-augusztus, vagy tudom is én mikor! Hát szóval: a kalap 14, a cipő 36 Korona (ez a mai árakhoz viszonyítva elég olcsó). Na de tényleg, a kalap az olcsó, a cipő meg most tényleg nem drága. Látod, milyen jó nekünk? Mi ingyen kapunk mindent! A napokban kaptam én is egy új nadrágot, divatos zöld szín.
Most pedig jelenleg neked többet nem írok, azért, mert nem írtad meg a kosztüm árát! De te írjál sokat! Ugye fogsz írni te is mindjárt? Pá! Ölel, csókol benneteket szerető Pistád.
[U.i. 1.:] Már több lapon írtam, hogy ne küldj semmit, mert nem kapom meg, de most próbáld meg a 9hez küldeni egyet!
[U.i. 2.:] Kedves Mamám! Bocsánat, hogy ha ezen pár soraimmal megharagítanám, de én azt hiszem, talán nem fog megharagudni rám. Tudniillik mihelyst lehet, föladok a mama címére 50 Koronát, ami a Rózsikámnak kiadott kalap és cipő fedezésére szolgál. Én tudom, hogy azt a mama szívesen vette a Rózsikának, de én is igen szeretnék már valamivel hozzájárulni, így tehát azért küldöm. A mama vette a ruhát, én a cipőt és kalapot. Ugye így jó lesz? Ugye nem haragszik? Most pedig igen sokszor csókolja szerető fia, Pista.
 |
| Telefonállomás Selo mellett 1916 nyarán (Gaksch-Dimics, 311.o.) |
21. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Nr. 86.
9. Feldkompagnie
Az Isonzó völgye, 1916. március 17-18.
Aranyos egyetlen cicám!
Soraidat a küldött fényképpel együtt tegnap megkaptam, melynek kimondhatatlanul megörültem. Milyen aranyos szép feleségem van nekem, el tudnám a képed egész nap nézni! Tudod cicám, ha most hatszor nőtlen ember lennék is, mind a hatszor csak téged vennélek el feleségül. Ugye hozzám jönnél, te kis kócos hajú, aranyos szájú cica? Hej, Istenem de is jó volna már újból veled folytatni az életet, hisz már éppen elég volna ebből a szenvedésből! De is boldogok lennénk újból, ugye cicuskám? Most pedig úgy a képet, mint a két szál gyöngyvirágot ezerszer köszönöm neked, mert ezeket egypár újabb boldog percet szereztél nekem. S míg valóságban nem ölelhetlek s csókolhatlak, addig ezen képet fogom csókolni s állandóan a szívem felett hordozni, mert hisz ez az én legjobban szeretett kis feleségem képe. Ugye édes cicám az a blúz, ami a képen látható, az az esküvői ruhádból készült? Te nem is írtad meg nekem, hogy szétpusztítottátok. És ugye ez a legújabb hajviselet? Milyen érdekes huncutkája is van a cicának. De elég jól nézel ki, mintha kövérebb volnál! Ugyan hány kiló lehetsz? Mikor otthon voltam 54 voltál, ugye? De most biztosan 64 is vagy.
Na most pedig írok egyes s mást az itteni viszonyokról. Én jelenleg be vagyok osztva az 5. századhoz, mint telefonista. Tehát most már oda tartozom, de berukkolni nem kell, csak ha a gépet elvinnék, de még talán április 4-ig itt lesz. S ha berukkolok is, több mint bizonyos, maradok tovább a villanynál, tehát mindegy. Azért te csak édes fiam a leveleidet tovább is csak a 9-hez címezd! Nekem most igen sok munkám van, de fő, hogy mostanában éjjel nyugodtan hagynak aludni, a gép is csak nappal megy. Egész jóképű kalitkám van, ketten lakunk benne, én és egy freiter.[32] A freiter kinn van a furunknál(?), én lenn a gépnél. Eddig írtam a levelem 17-én, ma már 18-ika van, tehát most folytatom. Az este elővettem a képed, s sokáig néztem, s azután elaludtam, s képzeld, veled álmodtam, de nem valami jót, olyan furcsát!
Én már több ízben kérdeztem tőled, hogy a küldött fényképeimből kaptál-e meg. Hármat is küldtem, igaz egyik se valami jó, de azért szerettem volna, ha megkaptál volna egyet is. Most pedig következik egy kis vers, amelynek a befejezését elhalasztottam. Egyelőre elég lesz belőle ennyi is!
Rózsikámnak!
I.
Most, hogy nézem naphosszat a képed
Eszembe jutnak az elmúlt édes percek,
Emlékszel-e rá édes szép cicám,
Mikor először voltam nálatok Szilveszter napján?
Az első találkozás még kissé hideg volt.
Emlékszel-e még rá, ugye éppen így volt?
II.
Második találkozásnál már tavaszodni kezdett,
parfümös levegő borította be langyos báli termet.
Emlékszel-e rá, hisz velem táncoltál,
Lila zsebkendőddel csapkodtad az arcom.
Akkor már szívem a tiéd, tiéd az enyém volt.
Emlékszel-e még rá, ugye éppen így volt?
III.
Múltak a napok sőt hetek is,
Már-már azt hittem, el akarsz feledni.
Emlékszel-e rá, mikor sok várakozás után
újból megjelentem nálatok cicám?
Akkor még az ég kékebb, a nap fényesebb volt.
Emlékszel-e még rá, ugye éppen így volt?
Folytatás a holnapi levélben.[33] Pá aranyos cicám! Ezermilliószor csókol a te Pistád. Édes mamát és Pityukám sokszor csókolom.
 |
| A március 17-18-án írt levél kezdőlapja |
22. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Nr. 86.
9. Feldkompagnie
Az Isonzó völgye, 1916. március 21.[34]
Aranyos feleségem!
A március 14-iki soraid, mint már egy lapon jeleztem is, megkaptam. Igen köszönöm, hogy olyan sokat írtál! Ami a disznó ügyét illeti, hát egy cseppet se tartom könnyelműségnek, hogy a 6. számút is levágtátok. Az előrelátás mindig jó volt, de nem csak a disznóvágásban, hanem másban is.
Ami pedig a kosztümöt illeti, hát itt megáll az eszem, s nem tudom elképzelni, mi jött az én feleségemhez, ki mindig a szolidságot hirdette, s most 160 Koronás kosztümöt csináltatott magának. Békeidőben, mikor leány s menyasszony voltál, jó volt 40-50 Koronás ruha, s most, mikor családos anya vagy, azt kérdezem tőled, mire jó ez a könnyelműség, ez a közönséges prédaság mikor a férjed már-már két éve nem keres, s az [...]at túrja a föld alatt a háborúban? Te engem a múltkori leveledben azzal vádoltál, hogy olyan vagyok, mint a többi ember. Hát igen, olyan vagyok, mint a többi szenvedő ember. De te édes fiam besorakoztál a „mit bánom én”-asszonyok sorába, kik nem törődnek azzal, hogy férjük minden percben ott hagyhatja a fogát a harctéren. Ők csak azért flancolnak, s hogy mi lesz azután a jövőben, az mellékes. Ha tetszik a férjüknek, tetszik, ha nem, vessen magára, mint ahogy írtad is, vagy pukkadjon meg mérgében! Ugye? Tudom, te mindezekre azt fogod vagy fognád írni, hogy nem te vetted, a mama vette. Én meg erre már előre azt írom, hogy csak akkor vette a mama, ha énbelém rövidesen belém köt egy talján góbé. De ha az Isten megsegít, úgy ha előbb nem is, ha hazamegyek, csak énnekem kell s kötelességem kifizetnem! Te igen jól tudod, én mindig a mama pénzére is úgy ügyeltem ,mint az enyémre. Hogy drága most minden, azt igen jól tudom. Ha tavaly jó volt a 40 Koronás, most jó lett volna 80 Koronás, de nem 160! Te igen jól tudod, hogy a mama pénze nem emelkedett duplájára se, nemhogy négyszeresre, tehát addig kell nyújtózkodni, meddig a takaró ér! De mi a csudának írok is én ennyit erről, hisz te úgyis a markodba nevetsz! Vessen magára, igaz-e? Most pedig kérlek egyre, hogy [a] jövőben jobban gondold meg, mit teszel, vagy mit veszel!
Itt semmi újság, esik az eső. Mindkettőtöket sokszor csókol Pistád. Kedves mamát csókoltatom. Fénykép mellékelve.
23. Forgách István levelezőlapja feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Nr. 86.
9. Feldkompagnie
Az Isonzó völgye, 1916. március 24.[35]
Aranyos kis feleségem!
Ma kaptam tőled egy lapot, melyet Szabadkáról küldtél. Szóval jól érzitek magatokat Annuskával együtt! Hála az Istennek, nekem semmi bajom, csak a háború. Ez ugye éppen elég baj? Jelenleg még a gépnél vagyok, de azt hiszem rövidesen változás fog beállni, mert azt hiszem, a gépet elviszik másfelé. Majd mindenesetre erről azután írni fogok, mert akkor címem is fog változni. Már pedig úgy megszoktam a kattogását, hogy egy cseppet se bánom, ha vele vinnének engem is. Otthon vagy-e már? Írjál sűrűbben! Kifogást nem fogadok el!
Pá! Ölel, csókol Pistád.Kis Pityum s mamát csókoltatom! Megkaptad-e azt a fényképet, melyen sok baka(?) volt Isonzó(?) […]?
 |
| Forgách 1916. március 24-i levelezőlapja feleségéhez |
24. Forgách István levelez feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. I. Baon 3/86 Feldkompagnie
Az Isonzó völgye, 1916. április 8.[36]
Édes Rózsikám!
A 3-án feladott leveled és a 4-iki lapodat végre megkaptam. Hát elsősorban is a leveledre fogok válaszolni. Ejnye-ejnye cicus! Hát nem akarod elfeledni a levelem? Na ezt igazán jól teszed, ezért látod, nem haragszom, hogy te is végre egy okos dolgot nem akarsz feledni. De hogy azt az elmúlt bizonyos esetet nem feleded, az mégse járja! Na de vigasztal ebben az esetben is engem az a tudat, hogy olyan dolog miatt történt a förtelmes kitörés, amilyent én sose fogok veled szemben megtenni. Emlékezz rá csak, szót mondtál, de olyant, milyent én sose mondok és nem is mondtam! Kérem, vond vissza szavad, nem akartad és még mai napig se vontad vissza! Ezt én se tudtam ám feledni! Az pedig nem áll, hogy okos asszony ki hazudik. Aki férjének hazudni tud, az piszkos; aki hazudik, az lop is; aki hazudik, hogy olcsón vesz egyet s mást, az olcsón is ad. Szóval ez a véleményem az olyan asszonyok felől, kik férjüknek hazudnak. Látod, mennyivel szebb, hogy te őszintén megírtad a ruhád árát? Kicsit megdorgáltalak érte, de most legalább, ha valaha hazakerülnék, nyugodtan és bátran nézhetsz a szemem közé. Én éppen úgy, sőt még jobban foglak szeretni, mint eddig, te kis gondatlan cicám! Most pedig, ha itt volnál mellettem, megfognám a füled és össze-vissza csókolnám a szád, de már olyan kegyetlen mégse volnék, mint te, hogy agyon csókoljalak. Hát miért csúfolsz te inf. Forgács úrnak?[37] Tán nem tetszik a rangom? Hát ha nem is vagyok infanterie-s, és nem is vagyok, mert gépész úr vagyok? Na de ha akarod, szerezhetek csillagot is, de csak úgy, ha te akarod. Nekem ugyan elég az is, aki Szegeden ragyog, az én két szép csillagom.
Most pedig térjünk át a Mari ügyére. Elment oda, de neki most már ha másikat fogadsz, német lány legyen.[38] Azt meg igazán elhiszem, hogy kedves mamának elege van a szőlőbe járástól. Bár segíthetnék rajta! Ha lovat vesznek, vigyázzanak, mama nehogy azt is besorozzák, mert én itt már több esetet hallottam, hogy sok azért adja el a fiatal lovát, mivel privát vevő jobban megfizeti, mint a katonaság, akinek úgyis erővel muszáj átadni. Én állandóan olvasom az újságban, hogy most 15-17 lovat árverez a katonaság Szegeden. Nem-e jó volna ha ezekből a lovakból venne? Azt biztosan nem vinnék el. Azt pedig tudom, hogy a kis Pityum nem fél tőletek. Látod, ha hazamennék, ő is az én pártom fog lenni. Akkor majd kapsz, te aranyos kismama! Az éjjel felőled álmodtam. Mit, azt nem fogom megmondani, csak majd otthon. A Pityukát okvetlen válaszd el, már éppen itt az ideje. Mást most igazán nem tudok mit írni, mint hogy kimondhatatlan szeretnélek már látni benneteket! Ma megindult az Urlaub is csakhogy nem úgy, mint én gondoltam, így egyhamar nincs kilátás! De majd csak talán megsegít az Isten! Bár előbb lenne a béke!
Írjál sokat, soraid csuda várom! Ölel, csókol ezerszázsszor a te szerető inf. Pistád. Kedves mamát a kisfiammal együtt igen sokszor csókolom! Talán május elsejéig itt leszek a gépnél.
25. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. Infanterieregiment Freiherr von Steininger No 86.
11. Feldkompagnie[39]
Az Isonzó völgye, 1916. április 25.[40]
Aranyos cicám és Pityukám!
Édes kis mama által küldött Pityuka lapját húsvét[41] estéjén megkaptam. Úgy örültem neki, hogy ki se mondhatom. Először azt hittem, csak képeslap, csak mikor jobban megnéztem, láttam, hogy az én édes kicsi fiam képe. De milyen aranyos kis matrózom van nekem! Hiszen édes kisfiam én is már kimondhatatlanul szeretnélek látni, de egyelőre ez kizárt dolog. Majd csak megsegít a jó Isten s idővel újból köztetek lehetek, s ti újból akkor az enyémek lesztek. Talán már azután nem kell elválni ilyen kegyetlenül, mint most.
A csomagot édes cicuskám ma, azaz húsvét után kedden kaptam meg. Na de nekem így most van húsvét. Minden nagyon szépen érkezett meg. A sonkából már jól is laktam, a cukor is kitűnő. De is régen nem kaptam már ilyen jó cukrot! Édes mamát sokszor csókolom érte és igen köszönöm, hogy ilyen sok jót küldött!
Teneked pedig nem köszönöm. Ugye azt kérdezed, miért? Hát csak azért, mert személyesen akarom majd megköszönni. Jó lesz? Hej, de mikor lesz az? Édesanyáéktól is kaptam ma egy kis csomagot, tele sült tésztával. Na most van mit enni, csak étvágy kell. Édes cicám, ugye nem fogsz haragudni, hogy igen hosszú leveledre most csak [kevésbé] részletesen válaszolok, de jelenleg kis dolgom van, s ezen levelet pedig fel akarom mindjárt adni, hogy még ma elmenjen. Ugye cicuskám azon a lapon, melyen az inget kértem, kértem tőled két doboz filmet is. Elfeledted azt feladni, vagy nem olvastad át rendesen a lapom. De most már mindegy, ne küldd!
Pá! Ölel, csókol benneteket örökké hű Pistád. A kicsi Pityum ezerszer csókolja édesapja. Kedves mamát sokszor csókolom. Jenőt(?), Gyulát és feleségét üdvözlöm. Írjál sűrűn. Pá! Csókollak!
[U.i.:] Az újság egyáltalán nem jön az 5. századhoz. Intézkedj!
26. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. I. Baon 3/86 Feldkompagnie
Slap (Slap ob Idrijci), 1916. május 9.[42]
Édes kis feleségem!
Hál Istennek egészséges vagyok, mit mindannyiótoknak igaz szívből kívánok! Tegnap már írtam egy lapot, melyen jeleztem, hogy eddigi helyünkről eljöttünk, s jelenleg egy cudar nagy barakkban vagyunk, de azt hiszem igen rövid ideig leszünk itt is.[43] Hogy merre s hova megyünk, az a jövő titka.[44] Annyi az bizonyos már, csuda elszoktam a borjú[45] cipeléstől, s bíz nem a legkellemesebb az ilyen -féle gyalogutazgatás. Na de azért sebaj, csak egészség legyen! Könnyen megszokunk mi már mindent, még a civil életbe is hamar beletörődnénk (csak jönne már)!
Az 5-iki leveledben írod édes cicus, hogy a cselédet útnak indítottad. Hát ezt igen jól cselekedted. Vigyázz is édesem a mi aranyos kicsi fiunkra! Hej, bíz már de is jó volna meglátni a mi édes kis akrobatánkat! Látod, milyen huncut? Olyan kis csöpp gyerek, s már is vannak egyes dolgok, ami tetszik neki, megfigyeli és utánozza. Azt tudtam, hogy akaratos, mint az anyja. Már nem kell neki az a cipő, ami neki nem tetszik. Vigyázz nagyon rá, édes cicám! Hát a csomag tartalma kitűnő. Úgy élek, most még ez tart mint a vándorgróf. Ha a jó Isten valaha hazasegít, fogsz érte kapni ezer puszit (igaz, de nem olyant, mint te küldtél, hanem valódit). Jó lesz?
Ha most édesem, írsz, a cím ez: Inf. Reg. 3/86 5. komp. Feldpost 85. Tudnék még csuda sokat írni, de tudod édesem, ami érdekel, azt úgyse írhatom, így levelem zárva ezermilliószor csókol a te szerető Pistád. Édes Pityukám és kedves mamát sokszor csókolom!
[U.i. 1.:] Édes mama, nagyon szépen köszönöm a diós rétest! Sokszor csókolom érte! Addig, míg nem mehetek haza, majd a kisfiam átadja! Csókolja Pista.
[U.i.2.:] A filmet, édes cica milyen csomagban küldted?
[U.i.3.:] Ja, bizony édes cicám, tavaly nem ettem nagypénteken disznósültet, mert akkor ehettem túrós tésztát, de most azt ettem, amit kaptam. Azért csak nem mén pokolba a lelkem, mert akkor inkább lenyelem, mint kileheljem. Na de voltam én már testestől együtt pokolban, s hál' Istennek mégis csak kiszabadultam! Na most már pá! Csókol milliószor Pistád.
27. Forgách István levele feleségéhez
[Bélyegző:] K.u.K. I. Baon 3/86 Feldkompagnie
Slap (Slap ob Idrijci), 1916. május 14-15.[46]
Édes kis feleségem!
Május 9-én feladott soraid örömmel vettem. Hát bíz édes fiam, jó volna már kissé hazamenni, de sajnos egyelőre nincs rá kilátás. Azok, kik hamarabb hazamennek, azok nem innen az olasz harctérről , vagy jobban mondva: nem a 86-osoktól mennek. Nálunk még vannak olyanok is, kik 16-17 hónapja, hogy eljöttek, s még mindig nem voltak szabadságon! Abból a marskompániából pedig, mellyel én jöttem, még senki nem volt szabadságon, s ha megkezdődne, talán én lennék az utolsó! De hagyjuk, nem is érdemes róla irkálni, hisz az ember csak mérgelődik!
Hát az Ilus férjhez ment! Na váljon egészségére a nászéjjeli ütközet. Talán nem is csinált olyan rossz partit, Máma ebben a háborús világban egy ember, ki[hez] bátran nősülhet hozzá hivatalnok. Ez sokat jelent. Mi még mindig egy helyben vagyunk, tudniillik a front mögött. Tegnap jött egy marskompánia,[47] melyben egy régi barátom is bőgött, azaz nyögött a borjú alatt, a Nagy Kelemen, volt koszorús legényünk. Na de szépen elcsapta ő is az időt, most van először harctér közelében. Ma ugyan már itt is hagytak, nem lettek közénk osztva. Mi nem tudom, meddig leszünk itt. Soká nem hiszem, hogy itt legyünk. Én ugyan azt hiszem az ezredtől el leszek helyezve valami műszaki csapathoz, de az még természetesen olyan bizonytalan, mint az Urlaub, mivel már másodszor történik ilyesmi velem. Bár sikerülne! Na most ma nem folytatom tovább a levelet, mivel este van, s úgyse lehet ma feladni. Holnap vasárnap lesz, s ha Isten segít, templomba megyünk. Majd megírom, milyen itt a harctér közvetlen háta mögött a templom és a mise.
Édes cicuskám! Ma, vasárnap van. Folytatom tovább a tegnap abbahagyott sorokat. Reggel voltunk templomban, amely kinn a szabadban az Isten ege alatt volt. Egy oltárféle volt felállítva s azon, azaz azelőtt misézett egy katonapap. Hát az bíz nagyon katonásan ment végbe. Most nem is igen írhatok felőle. Hej, mennyivel szebb is egy civil mise! Ott még az imádság is jobban esik az embernek!
Tegnap kaptam két füzetet is tőled. Mesések voltak, már át is olvastam őket. Ugye mielőtt elküldöd, te is olvasod? Ugye igen? Hej, ha a jó Isten hazasegít, úgy vasárnaponként nem megyek sehova! Végignyújtózkodom a díványon, rágyújtok egy szivarra, téged mellém ültetlek, s hol te olvasol nekem, hol én neked. Aztán ha meguntuk az olvasást, hozzáfogunk a kis Pityuval játszani. Ugye így fog lenni? Hát miért ne lenne így, hisz már eleget volt rossz, lehet már jó is. Bizony már igen untat ez a háború, no de azért te mégiscsak rosszul vigasztalsz engem. Írod, hogy szó sincs a békéről, aztán: nem lesz egyhamar béke. Nem a fenét! Dehogyis nem lesz! Hát miért ne lenne? Hisz ahogy megkezdték, épp úgy be is kell fejezni.
Na most ugye én is sokat írtam? Írnék még de igazán nincs mit. Egy, amit írhatok, hogy kimondhatatlanul szeretnélek már benneteket látni én aranyos szép cicám! Pá! Lel, csókol benneteket szerető Pistád. Kedves mamát csókoltatom! Írjál sűrűn! Sokat!
