könyvajánló:
Harry Potter Varázsalmanach
Budapest: Animus, 2023
208 oldal
208 oldal
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
A Harry Potter számomra mindig is elsősorban a felnőtté válás regénye volt, ahogy az magányos, elveszett, és sokszor esetlen Harryből az igazságért és barátjaiért kiálló hős, azaz felnőtt lesz. Minden más csak körítés, de Rowling világát éppen a körítés ötletessége tette annyira nagyszerű szórakozássá az olvasók milliói számára, nem pedig az irodalmi minősége. A HP világa tele van játékossággal, humorral, gyerekes életvidámsággal, és erre még a felnőtteknek is nagy szüksége van.
Jelen kötetünk, a Varázsalmanach hét művész illusztrációinak segítségével hét fejezetben mutatja be azt a hétkötetes mágikus mesevilágot, amelyet Rowling megálmodott és papírra vitt. Az első fejezet a személyekre koncentrál, a második az életmódra, míg a harmadik a helyszínekre. A negyedik kifejezetten Roxfortot mutatja be, az ötödik a varázslatokat. Az hatodik fejezetben a mágikus világ hivatali útvesztőjében bolyonghatunk, míg az utolsó a flórát és faunát villantja fel az érdeklődőknek. Kissé ad hoc jelllegű a csoportosítás - nem mindenhol logikus -, de végül is a célnak megfelel.
Mitől remek a könyv? Mindenekelőtt attól, hogy nincs benne spoiler, így azoknak is érdekes, akik még nem olvasták az eredeti hét regényt. Nem árulkodik, kivel mi történik a szereplők közül, és nem írja le a hét kötet cselekményét sem. Ez talán valakinek csalódás lehet, de szerintem erény. Kedvet ad az olvasásukhoz, ugyanakkor nem helyettesíti azt. Persze azoknak igazán élmény forgatni jelen kötetet, akik már olvasták Rowling magnum opusát. Ők ugyanis nosztalgiázhatnak, és kedvet kapthatnak az újraolvasáshoz. Ráadásul a Varázsalmanach az eredeti könyvek világát adja vissza - idézeteket is kapunk belőle -, és nem próbál erőszakosan többet - óhatatlanul hamisabbat - nyújtani. A készítők témák alapján rendszerezték a dolgokat és elénk vetíti a boszorkányok és varázslók elképzelt színes univerzumát. Végre egyszerre találkozhatunk a tiltott rengeteg élőlényeivel, és összeszedve látjuk a sok száz oldalon elszórva megtalálható átkokat, vagy bájitalokat. Megismerkedhetünk természetesen a sorozat fontosabb személyeivel, rokonságával, erényeikkel, esendőségeikkel. Térképet kapunk a roxforti eligazodáshoz, beléphetünk a négy ház klubhelyiségeibe, megtudhatjuk, hogy miként néztek ki a különféle sárkányok az illusztrátorok szerint, de a kviddics történetének idővonalán is sétálgathatunk. Ha valaki egy kézikönyvet akar Harry Potter világához, ez tökéletes erre a célra. Meglepetések persze aligha érik majd a HP-fanokat, ám rácsodálkozások igen, mert összeszedve látja végre az imitt-amott elszórt adatokat tematikába rendezve. Akad pár kihagyott ziccer, de hát ahol gurkók röpködnek, ott néha lezuhan egy-egy játékos a seprűről.
A Harry Potter számomra mindig is elsősorban a felnőtté válás regénye volt, ahogy az magányos, elveszett, és sokszor esetlen Harryből az igazságért és barátjaiért kiálló hős, azaz felnőtt lesz. Minden más csak körítés, de Rowling világát éppen a körítés ötletessége tette annyira nagyszerű szórakozássá az olvasók milliói számára, nem pedig az irodalmi minősége. A HP világa tele van játékossággal, humorral, gyerekes életvidámsággal, és erre még a felnőtteknek is nagy szüksége van.
Jelen kötetünk, a Varázsalmanach hét művész illusztrációinak segítségével hét fejezetben mutatja be azt a hétkötetes mágikus mesevilágot, amelyet Rowling megálmodott és papírra vitt. Az első fejezet a személyekre koncentrál, a második az életmódra, míg a harmadik a helyszínekre. A negyedik kifejezetten Roxfortot mutatja be, az ötödik a varázslatokat. Az hatodik fejezetben a mágikus világ hivatali útvesztőjében bolyonghatunk, míg az utolsó a flórát és faunát villantja fel az érdeklődőknek. Kissé ad hoc jelllegű a csoportosítás - nem mindenhol logikus -, de végül is a célnak megfelel.
Mitől remek a könyv? Mindenekelőtt attól, hogy nincs benne spoiler, így azoknak is érdekes, akik még nem olvasták az eredeti hét regényt. Nem árulkodik, kivel mi történik a szereplők közül, és nem írja le a hét kötet cselekményét sem. Ez talán valakinek csalódás lehet, de szerintem erény. Kedvet ad az olvasásukhoz, ugyanakkor nem helyettesíti azt. Persze azoknak igazán élmény forgatni jelen kötetet, akik már olvasták Rowling magnum opusát. Ők ugyanis nosztalgiázhatnak, és kedvet kapthatnak az újraolvasáshoz. Ráadásul a Varázsalmanach az eredeti könyvek világát adja vissza - idézeteket is kapunk belőle -, és nem próbál erőszakosan többet - óhatatlanul hamisabbat - nyújtani. A készítők témák alapján rendszerezték a dolgokat és elénk vetíti a boszorkányok és varázslók elképzelt színes univerzumát. Végre egyszerre találkozhatunk a tiltott rengeteg élőlényeivel, és összeszedve látjuk a sok száz oldalon elszórva megtalálható átkokat, vagy bájitalokat. Megismerkedhetünk természetesen a sorozat fontosabb személyeivel, rokonságával, erényeikkel, esendőségeikkel. Térképet kapunk a roxforti eligazodáshoz, beléphetünk a négy ház klubhelyiségeibe, megtudhatjuk, hogy miként néztek ki a különféle sárkányok az illusztrátorok szerint, de a kviddics történetének idővonalán is sétálgathatunk. Ha valaki egy kézikönyvet akar Harry Potter világához, ez tökéletes erre a célra. Meglepetések persze aligha érik majd a HP-fanokat, ám rácsodálkozások igen, mert összeszedve látja végre az imitt-amott elszórt adatokat tematikába rendezve. Akad pár kihagyott ziccer, de hát ahol gurkók röpködnek, ott néha lezuhan egy-egy játékos a seprűről.
Az illusztrációk szépek, a hét alkotó hét különféle stílusban mutatja be Rowling világát, így mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Ez egyébként hátrány is, mert némelyik számomra túl színes a tübbivel összevetve (Louise Lockhart oldalai), és ez az egységesség rovására megy. Furán mutat, hogy egy-egy nagyon elegáns, kevés színt használó oldalt kifejezetten giccses követhet, vagy egy nagyon barokkosoan túlzsúfoltat egy csaknem üres. Zömében azonban mégiscsak nagyon klassz illusztrációkat kapunk, amelyek szerencsére nem a filmeket akarják viszaadni. A kötetnek így hangulata van. Engem Tomislav Tomic rajzai nyűgöztek le leginkább, volt benne valami nemesen, légiesen szép. Helyes döntés volt, hogy fordítónak ugyanazt a Tóth Tamás Boldizsárt választották aki az eredeti sorozatot is átültette magyarra, így a világ nyelvezetének egységes volta nem forgott veszélyben.
Mi nem tetszett? Elsősorban az ára. A hasonló méretű, gyakorlatilag fotópapírra kiadott - bár illusztrációban kétségtelenül kevésbé esztétikus - természettudományos kötetek feleennyibe kerülnek. Világos, hogy a HP-kötetekért szinte bármit el lehet kérni a fanatikus rajongóktól, de 20 ezer forint azért komoly arcátlanság. Ennyire azért nem kiemelkedő sem a terjedelme, sem a minősége a könyvnek.
Összességében egy nagyon szép kézikönyvet kaptunk a Harry Potter-világából, amely egy délután átolvasható, ugyanakkor bármikor, bárhol felüthető, ha egy kis jókkedvet akarunk csepegtetni a délutánunkba. Nekem bejött. Neki is álltam rögvest befejezése utána a "Bölcsek kövének"...
Pontszám:
Nyolc kísértetízű csokibéka a tíz Berti-féle mindenízű drazséból.
8/10 pont
8/10 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése