Kardos József hadnagy első világháborús fényképei, 5. rész

 

Kardos József hadnagy első világháborús fényképei 

5. rész: 1915. XII. - 1916. III.

Kardos József - mint legutóbb láthattuk - 1915 őszén egy átképzésen vett részt Csehországban, melynek következtében egy géppuskás osztag vezetését vette át a császári és királyi 1. tábori vadászzászlóaljnál. Igencsak téliesre fordult az idő, mire hősünk kiért az orosz frontra, ahol egy évvel korábban már szolgált. Állomáshelye 1915. karácsonyán a Dnyeszter mellett volt, a 289-es magassági pontra települt Stellungban. Fényképei mind feliratosak a hátoldalukon, úgyhogy most lényegesen könyebb dolgom volt, mint korábban. A fényképek alá írt dőlt betűs szöveg mindig a hátoldalon lévő írás betűhív átirata lesz. A 289-es magassági pontot ugyan nem tudtam azonosítani a 3. katonai felmérés térképén, de a hely bizonyosan Horodenkától keletre, a Dnyeszter folyó közelében feküdt, Iwanie (ma: Ivane-Zolote, Ukrajna) helységénél. A Szenteste a fennmaradt felvétel alapján bizonyosan jól sikerült, tiszttársai láthatóan nem voltak már szomjasak, mikor Kardos lefotografálta őket. A szállást otthonosan rendezték be, s a háttérben angyalkás karácsonyfát is megfigyelhetünk, az asztalon lévő itókák mellett.

A kép hátoldalán a felirat:
"Karácsonyest a lövészárokban, "289" 1915. dec. 24.
Kadettasp.(?) Irenek(?), Oblt. Menzel, Lt. Striegl,
Lt. Leubner, Hptm. Sittig, Lt. Eberl, -, -, Oblt. Richter"

A hátoldalon többek neve is szerepel, igyekeztem kibetűzni őket, több-kevesebb sikerrel. Nagy valószínűséggel azonosítható az ismeretlen szemüveges kadétjelölt mellett álló Rudolf Menzel tartalékos főhadnagy, valamint mellette jobbról Otto Striegl hadnagy. Ülnek balról jobbra: Hermann Leubner tartalékos hadnagy, Robert Sittig százados, Hugo Eberl tartalékos hadnagy. Két ismeretlen személy következik, majd a jobb szélen félig lemaradva a képről Rudolf Richter tartalékos főhadnagy. A képe szereplők mind az 1-es vadászok tisztjei, akik nyilvánvalóan közösen ünnepelték meg a Karácsonyt, relative kellemes körülmények között. 

A következő két képen az Iwanieban lévő állásokat tekinthetjük meg 1916. januárjában. Kardos alakulata az úgynevezett Hadfy-hadtest (Korps Hadfy, később XXVI. hadtest) kötelékébe tartozott, amely parancsnokáról, Hadfy Imre altábornagyról kapta a nevét. A hadtestet 1915. decemberében a 6. lovashadosztály és a 30. gyaloghadosztály alkotta. A hadtest a 7. hadseregnek (pk.: Karl von Pflanzer-Baltin) volt alárendelve, melynek főparancsnoksága Kolomeára települt. A frontvonal itt nagyjából a Dnyeszter mentén húzódott, s ekkor az osztrák-magyar erők egy kisméretű hídfőállással rendelkeztek a folyó bal partján.  

Lőállás Iwanie mellett, 1916. január 21.
Hátoldalán: "Iwanie, Cote 289. I. 21."

"Iwanie, Cote 289., 1916.I.22."
A kép nem túl jó, de kivehető az előtérben az ismétlőpuskákat
tartó álvány, s a Stellung tetőzetét tartó rarönkök sora.  

Az Iwanieban töltött napokból a legjobb kép talán egy az állásokba beépített aknavetővel készült. Amennyiben az azonosításom helyes, akkor egy 9 mm-es 1914 M vagy 1914/16 M. Minenwerferről van szó. 

Hátoldalán: "Minenwerfer Stellungba beépítve. Iwanie, Cote 289. I. 21., 1916"

Az állásokba persze nem csak fegyverek voltak beépítve, hanem az azok használatát segítő eszközök is. Másnap, január 22-én készült egy fotó a Stellungnál felállított féynszóróról. Bár mind az előző, mind ennek a képnek a hátoldalán lévő felirat dátuma némileg bizonytalan (nehéz kivenni, hogy I. vagy egy egybeírt II. hó áll-e bennük), ide soroltam be őket, mivel februárban nem találtam Iwanie-ben készült fényképet, s logikailag így tűnt helyesnek. 

"Fényszóró a Stellungba beépítve. Iwanie, Cote 289. I.22."

A következő két fénykép a Dnyeszteren való átkelést mutatja be, mely során csapatokat és felszerelést jutattak át a folyó egyik oldaláról a másikra 1916. január 24-én. 1916. januárjának első felében heves csata zajlott a császári és királiy 7. hadsereg, valamint két orosz (7. és 9.) hadsereg között, amely az "újévi csata" néven vonult be  ahadtörténelembe, s mely során az osztrák-magyar csapatok nagy veszteségekkel járó vereséget mértek a cári erőkre. Ennek csitultával a géppuskás osztagot visszavonták az első vonalból, s hátrább helyezték el ideiglenesen. A fotókon Kardos géppuskás osztagának Dnyeszteren való átkelése látható Iwanie község mellett. 

Túloldalán a német nyelvű felirat: "M.G.A. überschiffung am Dnyeszter beim Iwanie, 1916.I.24."
Vagyis: "A géppuskás osztag áthajózása a Dnyeszteren Iwanienál." 

  

A katonák ellökik a kompot a folyóparttól. A felirat ugyanaz, mint az előzőnél. 

Ugyanerről a napról datálódik a következő fotó, amely már az Iwanieval szemben, a Dnyeszter folyó jobb partján fekvő Perediwanie községben készült, jelezve, hogy az átkelés keletről nyugat felé történt. A fénykép hátolldalán kibetűzhetetlen szó (Romabyp?) található, amely alighanem az ábrázolt személy neve lehetett. Az ábrázolt alak minden bizonnyal egy helybeli lakos.

A kép felirata: "Romabyp.(?) Perediwanie, 1916.I.24."

A géppuskás osztag új állomáshelye Horodenka (mai ukrán neve Gorodenka) lett, amely a Dnyesztertől nagyjából 15 km-re, nyugatra található. A város jelentős településnek számított a háború előtt mintegy 9000 lakosával. Az itt készült fotográfiákon jól láthatóak az elmúlt két év harcainak pusztításai. Dátum szerint fogunk haladni. A levélírásról készült igazán pocséknak nevezhető felvétel egy csonkított levelezőlapról származik, míg a második egy azonosítatlan katonaportré autogrammal. [Közben sikerült azonosítani Kajon Árpádnak köszönhetően, lásd a kép alatt!] A harmadik a sorban a horodenkai Szent Miklós görögkatolikus templom szószékét ábrázolja. A templom ma is létezik, azt nem tudom, hogy a szószék megvan-e. 

"Levélírás haza. Szállás Horodenkán, 1916. II. 2."

é

Kardos fényképei között: Friedrich Langer őrnagy, az 1-es vadászok parancsnoka.  
A túloldalon dátum van: "4./2. 16."
Az azonosításért külön köszönet Kajon Árpádnak!

"A horodenkai görög katolikus templom (763-ból) barokk stylű szószéke, 1916. II. 5."

Nehezebb a dolgom a következő fotónál, amely Kardos szövege alapján a horodenkai Lubormirski kastély főbejáratánál készült. Sajnos erről nem sikerült adatot találnom, hogy hol van pontosan ez az épület, s vajon túlélte-e a XX. század viszontagságait. 

"Az oroszok által tönkretett horodenkai herceg Lubomirsky kastély főbejárata, 1916.II.7."

Kardos hadnagy lovon. Horodenka, 1916.II.10.

"Horodenka, 1916.II.10. Az M.G.A. kiszolgáló legénysége"
A kép közepén húzódó törés alapján a fotó Kardos zsebében lehetett egy darabig, félbe hajtva.

A géppuskás osztag mellett Kardos más osztagokat is lefényképezett. Február 15-én például egy sűrített levegővel működő légaknavetőt szintén Horodenka mellett. Míg a február eleji képekről hiányzik a hó, úgy tűnik a tél bekeményített a hónap közepén, mivel innentől ismét behavazott tájképek következnek. A légaknavető talán egy 10.5 cm-es 1915 M. Luftminenwerfer, bár a kép elég távoli. Kardos Lufttorpedosapparatnak hívja.

"Lufttorpedosapparat a kilövés pillanatában. Horodenka, 1916.II.15."

A következő felvételen Kardos a menázsi kiosztását örökítette meg Horodenka mellet a sárosra taposott hóban. Jól látható rajta a mozgókonyha, amint ételt mernek a nyilván átfagyott jégereknek. 

"Menage-kiosztás. Horodenka, 1916.II.16."

A géppuskás osztag mozgékonyságát lovak biztosították, akiknek ellátását nem lehetett könnyű megoldani télen. Az élelmezésük mellett a paripák fitten tartásáról is gondoskodni kellett, hogy az állóharcok ellenére formában maradjanak. Az osztag ezért időnként megsétáltatta őket. Egy másik fényképen az imént már látott légaknavető hatását nézhetjük meg, amint a havas tájon egy akna becsapódik az orosz vonalaknál. Ez utóbbi fotó egyben jól bemutatja, hogy ellentétben a 18-19. század sűrű, embertömegtől terhelt csatamezőivel mennyire kihalt a modern, XX. századi csatatér. A 10.5 cm-es légaknavető maximális lőtávolsága egyébként olyan 500 lépés körül volt. 

"A géppuskás lovak séta közben. Horodenka, 1916.II.20."

"A légtorpedó hatása. Horodenka, 1916.II.20."

Február 20-án Kardos végigfényképezte Horodenkai szállásuk környékét, bemutatva a hólepte városkát. 

Szekerek, talán a lovaknak istálló gyanánt szolgáló épület előtt. "Horodenka, 1916.II.20."

"Horodenkai szállás, riadónegyed. 1916.II.20."

A háború nyomai. "Egy horodenkai ház, 1916.II.20."

Úgy tűnik a zászlóalj kb. március 17-18-ig maradhatott Horodenkán (17-én még ott készült felvétel), s ezután Bukovina felé tolták el, valószínűsíthetően a Toporoutz és Rarancze térségében megélénkülő küzdelem miatt. E térségben ugyanis január és március között is időnként heves harcok folytak. Az utolsó adag Horodenkai fénykép még mindig havas tájat mutat. Március 17-én Kardos egy főhadnagy társával, a szintén 1-es vadász Emil Hoffmannnal kocsikázott ki.

"Horodenka hó alatt, 1916.III.1."

Vadászok a behavazott város előtt. Horodenka, 1916.március 1.

Kardos hadnagy és Emil Hoffmann főhadnagy szekéren. A kép hátán:
"Oblt. Hoffmann és én. Horodenka, 1916.III.17."

 Az Abteilung március 18-19-én hagyhatta el körülbelül Horodenkát, mert március 20-án már a várostól délkeletre légvonalban 30 km-re fekvő Zastawnában (ma: Zasztavna, Ukrajna) volt. Erről egyetlen fotó tanúskodik, amely a ma is álló helyi templomot örökítette meg. Másnap a vadászok átvonultak Jurkoutzon (ma: Jurkovcsi, Ukrajna), s tovább haladtak délkelet felé. Március 23-án Czernawkában (Csernivka vagy Csernavka, ma: Csornivka, Ukrajna) ebédeltek meg, majd elfoglalták állásaikat a Toporoutztól (ma: Toporivcsi) nyugatra fekvő erdőnél, amely már ebben az időszakban gyakorlatilag az első vonal szomszédságában volt. A menet közben megindult az erőteljes olvadás és az esőzés, s az egyik kép jól mutatja, hogy Ukrajnában és Oroszországban miért is nyáron és télen zajlottak rendszerint a hadműveletek. A Raszputyica hajlamos volt megnehezíteni az ember dolgát...

"Templom Zastawnában, 1916.III.20."

"Az 1-es jager zászlóalj menet közben Jurkoutz falun keresztül, III.21./1916"

"Egy sárban ragadt vadász a tavaszi esőzések idején, III.21.1916."
(Nyilván ez is Jurkoutzon készült, Bukovinában)

"Fahrküche Csernawkában, 1916.III.23."

A március vége Kardos hadnagyot és embereit a Toporoutz-tól nyugatra fekvő erdőcskében érte. A keleti front ettől kezdve egészen nyárig meglehetősen nyugodtnak volt mondható, s kevesen gondolták, hogy a Monarchiát alapjaiban megrázó, s Kardos sorsát is nagyban befolyásoló nagy orosz támadás már nincs olyan messze. 

"A Toporoutz-fronton az élelmiszerek szállítása a rajvonalba. III.28."

"Gépfegyver osztag menet közben a Toporoutztól nyugatra eső erdőben, 1916. III."

Folytatás következik!