Szigetvár 1566. évi ostromának igaz
története
Bp.: MTA BTK, 2019
Összeállította:
Fodor Pál
210
oldal
3490,-Ft
Ellentétben
azzal, ahogy néha a blogomat olvasva tűnhet, jobban szeretek jó könyveket
olvasni, mint rosszakat, bár utóbbiakból kétségtelenül szórakoztatóbb kritikákat
lehet írni. Még élvezetesebb olyan témából olvasni jó szakkönyveket, amely
megragadja a fantáziámat, s amely új aspektusból, a legújabb kutatások alapján
ír meg egy izgalmas epizódot a magyar história eseményekben igencsak gazdag
századaiból. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának
Történettudományi Intézete évek óta rendkívül nívós kiadványok sorával látja el
a történelem iránt érdeklődő igényes olvasókat, s most a kora újkor témájában
gazdagodtunk egy újabb gyöngyszemmel. Három éve Zrínyi emlékév volt, s magam is
tartottam előadást Szigetvár 1566-os ostromáról. Sajnos akkor még sokkal
szerényebb bibliográfiára támaszkodhattam annak összeállításakor, hiszen azóta
kijött Zrínyi Miklós (itt Zrínyin természetesen a „szigetvárit” értjük végig
majd) első modern életrajza, majd egy kiváló, ám pofátlanul drága (106
Euró/33400,-Ft) – mármint magyar szinten, mert a Brill kiadónál még ez sem eget
rengető – angol nyelvű tanulmánykötet, s most pedig az elemzés alá vett
hadtörténeti munka. Megjegyzésként még annyit, hogy a Sziget 1566-os ostromát
bemutató könyv előzménnyel bír, 2016-ban jelent megy ugyanis, a kevésbé ismert,
ám sikeresen visszavert 1556-os török támadásról szóló kiadvány.
A Szigetvár 1566. évi ostromának igaz
története – szerintem meglehetősen rossz – címen megjelent mű a kiváló
turkológus Fodor Pál előszavával nyit, amelyben a történész röviden összegzi a
témában megjelent új kutatásokat, s elmondja miért is volt szükség erre a
kötetre. Fodor sorai egyszerre tragikusak és bíztatóak. Tragikusak, mert szomorú,
hogy mennyire háttérben volt a téma az utóbbi 100 évben, s bíztató, mert
láthatóan a magyar kutatás mostanra felnőtt a nemzetközi színvonalhoz. A
2016-os emlékév lehetővé tett egy nagyszabású konferenciát is Pécsett, amelynek
anyaga idén jelent meg (ez a Brillnél megjelent, már említett
tanulmánygyűjtemény).
Ezután
következik Kelenik József tollából a kötet értékét meghatározó tanulmány, amely
csaknem 100 oldalon mutatja be a vár ostromát. Azt gondolhatnánk, hogy ebben
nagy újdonság nem lehet, ám gyorsan kiderül, hogy az ostrom eseményeinek elmúlt
100 évben történt rekonstrukciói jelentősen elszakadtak a legfontosabb
forrásoktól, s sokszor teljesen összekavarták a történések láncolatát. A
legjobb összefoglalás a szerző szerint eddig 1865-ben jelent meg még Salamon
Ferenctől! Kelenik rekonstrukcióját a térinformatika által életre keltett
1566-os vár modelljére, a korabeli török miniatúrákra (amelyeket olyanok
rajzoltak, akik ott voltak az oszmán táborban), s írott forrásként elsősorban
Cserenkó Ferenc beszámolójának fennmaradt változataira alapozza. Cserenkóról
azt kell tudni, hogy ő az egyetlen olyan túlélője az ostromnak, aki fogságból
való szabadulása után megírta a történteket, s mint Zrínyi kamarása (ma inkább
komornyiknak neveznénk az állását) nagyon precíz beszámolót adhatott ura utolsó
napjairól. Kelenik bemutatja a vár és város erődítéseit, amelyet ma már igen
nagy pontossággal ismerünk, elmagyarázza mely nehézségekkel járt annak
bevétele, s melyek voltak a gyengeségei. A történész rendkívül ügyesen nyúlt a
témához, s úgy mutatja be a hadi történéseket, hogy szinte érezzük a puskapor
szagát. Azt hiszem ennyire jól még nem sikerült soha megragadni egy XVI. századi ostrom valóságát, s ez annak köszönhető, hogy Kelenik szemléletesen,
ábrákkal támogatva, ugyanakkor világosan mondja el, miért is volt annyira
reménytelen harc, amelyet Zrínyi a halállal is dacolva bevállalt. Ez a török
hadsereg elképesztő profizmusa, óriási ereje és tapasztalata miatt volt így, s
nem utolsó sorban hatalmas emberanyaga és logisztikai fölénye miatt. Avatatlan
olvasónak is rögtön világos lesz olvasva a sorokat, hogy a korabeli háború
rendkívül kemény feladatokat követelt meg a katonáktól, s az Egri csillagok film rohamozó törökök
tömege pusztán a rendezői fantázia szüleménye. A XVI. századi
ostromműveletekben az ásó és fegyver együtt döntött, az emberek ugyanúgy a föld
alá menekültek a fentről osztott halál elől, mint 1914-18-ban. Ennyire
plasztikusan szerintem még nem mutatta be magyar hadtörténész a kor koszos,
sáros küzdelmeit a hazáért és az egyéni túlélésért. Nagy tanulság az is hogy
bizony a régi irodalom ismerete (XVI-XIX. század) nem kispórolható a
történészek részéről, mert míg a korban egy tüzér mindennapos tudományának
része volt, hogy egy ágyúgolyó mondjuk milyen mélyen hatol be egy földsáncba,
ma ezeket már nem tudjuk. Kelenik sok XVII-XVIII. században az ostromlásról írt
szakkönyvet lapozott fel, hogy bemutassa, miként is kell elképzelni egy valódi
ostromot, s milyen elméleti háttérrel jelölték ki a támadási irányokat. A kötet
101. oldalán lévő képet látva szinte szemünk elé tárul Szigetvár 1566-os
szörnyű-nagyszerű képe. Itt kell megemlíteni a Pazirik Informatikai Kft. 3D-s
rajzait, amelyek nagyban hozzájárulnak a kötet magas színvonalához.
A
kötet a tanulmányt követően Cserenkó Ferenc ostromleírásának három változatával
folytatódik. Elsőként az eredeti horvát kéziratról készült fordítást olvashatjuk
Tomek Iván és Sokcsevits Dénes jóvoltából, majd az 1568-ban nyomtatásban Budina
Sámuel révén már megjelent latin (ford.: Petneházi Gábor) és német (Kelenik
József) változat magyarítását. Ezek megjelenítése nagyon is indokolt volt,
hiszen az eddig megjelent fordítások pontosításokra szorultak ilyen vagy olyan
okokból. Az egyetlen, ami miatt kicsit hiányérzetem van, hogy talán jó lett
volna eredeti nyelven is olvasni őket, de igazán nem lehetek elégedetlen.
A
kötetet akadémiai kiadványnak megfelelően mutatók egészítik ki (képjegyzék,
személynév- és földrajzinév-mutató).
A
kötet külsőre az 1556-os ostromról készült könyvre nagyban hasonlít, kissé
szomorkás földszíne jól harmonizál a tartalommal, és minden szempontból
praktikus kiadás. A lapok szinte fotópapír minőségűek, ami kell is a sok ábra,
metszet és rajz miatt. Nem tudok rajta fogást találni. Igaz, nem is érdemes, ez
egy fantasztikus kötet, amely méltó módon mutatja be a 450 éve hazánkért
elesett katonák hősiességét.
Értékelés:
Kilenc
félhold a tízből.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése