Dörre Sándor I. világháborús levelezése, X. és egyben befejező rész - 1918

Nem csekély szívfájdalommal teszem közzé Dörre Sándor, alias „Sanyi bácsi” Nagy háborús levelezésének utolsó adagját, amely az 1918-as szomorú esztendő dokumentumait tartalmazza. Egészen pontosan 20 darab levélről és levelezőlapról van szó, amelyek zömét Dörre Sándor küldte szüleinek, testvéreinek. Emellett szokás szerint van néhány, amelyet Sándor édesapja a neves illusztrátor, középiskolai tanár idősebb Dörre Tivadar kapott. Dörre Sándor és testvére Endre is az olasz fronton töltötte 1917-18 fordulóját, előbbi mint egy géppuskás kurzuson adjutáns, utóbbi mint erődítési szakember különböző parancsnokságokon. A 18-as esztendő sem hozta el az áhított békét (és ami békét elhoz Magyarországra, azt meg nem kérte...), hősünk részt vesz a Piave folyó menti nyári offenzívában, ahol a Monarchia utolsó zsetonjait teszi fel egy korrekt béke kikényszerítésére.

Szokás szerint a leveleket szó szerint, rövidítéseket lehetőleg feloldva, helyesírásilag kiigazítva közlöm, stílusának megtartása mellett. 

Dörre Sándor levelezőlapja a kurzusról (1. dok.)

1.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. M.G. Instr. Kurs. Des 7 Korps

Feldpost 357.

[Címzett:] Őnagys. id. Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapest. VI. Szondi u. 42/c

[Pecsét:] K.u.K. Kommando des M.-G.-Instr.-Kurses

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 4.I.18.

Cenzori aláírással, Dörre által.

Kedves jó Mama!

Tegnap megkaptam egy lapját, mely nagy kerülővel érkezett hozzám. Alighanem tévedésből, az én címem és Bandi tábori postaszáma volt rajta, s így már dec. 17. óta utazott a lap. Jól vagyok, csak sok a dolgom. Mi újság otthon? Már erősen várom a referádákat az ünnepekről. Számtalan csók és kézcsókkal hálás fiúk, Sanyi.

Fp. 357. 1918.I.3. Este 11 óra

Ladányi Andor levlapja a 4. számú 42 cm-es taracküteg pecsétjével (2. dok.)

2.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: M. G. om. Andor Ladányi Geb. Batt. 2/6

Fp. 486

[Címzett:] Zu Wohlgeboren Herrn Prof. Tivadar Dörre

Budapest. VI. Szondy u. 42/c

[Pecsét:] K.u.K. 42 cm Haubitzbatterie Nr. 4.ⁱ (21. Feldkomp. d. Fest. Art. Rgts. Nr. 3)ⁱⁱ

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 486 16.I.18.

Cenzori aláírással.

1918. I. 15. d.e.

Igen tisztelt Tanár Úr!

Nagy örömet szerzett számomra kedves lapja. Mi itt megvagyunk néhány önkéntes kollegával. Magyar sok van itten. Sok üdvözlettel Tanár úr szerető tanítványa freiw.ⁱⁱⁱ Ladányi.

Dörre Endre főhadnagy január 18-i lapja (3. dok.)

3.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Oblt. Dörre E. Fp.: 220 Kuk. 55. I.D. Kmdo.^iv

Fp. 486

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadarné úrasszonyak

Budapest. VI. Szondy u. 42/c

[Pecsét:] K.u.K. Baukompagnie 3/95

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 220 19.I.18.

Cenzori aláírással.

Fp. 220 1918. jan. 18.

Kedves mama!

Ma kaptam a 11-iki lapját; egy kicsit tovább tart míg a posta hozzám ér, mert a divízió elég messze van most tőlem. Egy pár kellemetlen napom volt most. Az olasz ugyanis felfedezte a hajlékunkat és nem hagyott békességben se éjjel, se nappal. Most már jobb vidékre költözködtem, hol nagyobb nyugodtságban töltjük a napjainkat. Már epedve várom a februárt: akkor azt hiszem jöhetek haza egy pár hétre. Úgy látszik, itt vége van a télnek, pár nap óta erősen olvad a hó. Papával kezeit csókolja, Manzi, Mimikét öleli és csókolja: Bandi.

4.

Dörre Sándor levele édesanyjához. 1918. február 3.

Kedves jó Mama!

Négy napos utazásról visszatérve sietek írni, mert úgy veszem észre, elmúlt már ismét vagy egy hét anélkül, hogy írtam volna haza. Borzasztóan múlik az idő! Kedden délben elindultam innen, hogy szerezzek egyet-mást tiszti étkezdénk részére, s ma, szombat délben érkeztem vissza. Most egy időre el vagyunk megint látva. A lakosságnál nagyon bajos már valamit beszerezni, mert elrekvirálták a készleteiket. Parasztoknál csak tojást, tejet, vajat, esetleg szalonnát, babot lehet kapni. Nehezen sikerült 4.5 kg babot kapnom egy asszonytól 2 Koronáért kilogrammját. A népesség bizalmatlan, különösen, ha nem tud beszélni velük az ember. A tojás darabját 1 Koronáért adják. De csak ritkán kap pénzért valamit az ember, cukorért, sóért, petróleumért, dohányért meg szappanért vásárolunk. Abban a városkában, ahol voltam, egész nap jönnek kosaraikkal a parasztasszonyok, hogy cserekereskedésüket üssék Nagy segítségemre volt néhány hölgyismerősöm, köztük egy pesti leány – katonai hivatalnoknők -, jól beszélnek olaszul, s együtt járunk vásárolni.

Ma délben hazaérkezve örömmel olvastam kedves Mama levelét, mely már várt reám, úgyszintén egy lap Banditól. Mint olvasom, változatos az élet odahaza is! A fő, hogy mindnyájan jól érzik magukat. Bandi írja, hogy új beosztást kap a 28. Division Kommandonál.^v Remélem ott jobb helye lesz, mint ahol volt! Mikor ma visszaértem, nem találtam meglepetésemre itt jó őrnagyomat. Időközben más kommandót^vi kapott, s helyére egy kapitány jött. Még csak egyszer találkoztam vele, az ebédnél. Első kérdése volt, hogy testvérem-e a Bandi. Sokat mulattak együtt a flitsch-i Sperreben.

Ma folytatom, vasárnap a levelet. Néhány nap óta gyönyörű időnk van, valóságos tavasz! Papáék biztosan Visegrádon vannak, felhasználva az alkalmat. Lehet, hogy délután én is kirándulok valahova. Múlt vasárnap társas kirándulást rendeztünk Aquileiába. Körülbelül 15 km-nyire van ide. Nagyon szép, érdekes délután volt. Megnéztem a római múzeumot, meg az ókeresztény bazilikát. Úgy éreztem magam, mint régen, mikor még Aquincumba jártunk az ásatásokhoz.

Mama kérdi, hogy meddig maradok még itt a Kursusban? Biztosat nem tudok magam sem. 9-én befejeződik ez a Kursus, és 15-én új kezdődik megint. Hogy velem mi lesz, egyelőre nem tudom; megmaradok-e adjutánsnak, vagy instruktor leszek-e, vagy pedig elkerülök innen, ez még a jövő titka.

Ma küldök haza ismét 120Koronát. Kérem, legyen szíves belőle Lajos bácsinál fennálló tartozásomat (azt hiszen, 50-80 K) kifizetni. A maradék pénzt, meg a régebben küldöttet, amennyiben kedves Papa és mamánál levő tartozásaimat lefizettem volna, Papa őrizetére bízom.

A műteremről meg a szabadságolásról én is örömmel olvastam a hírt az újságban. Remélem, lesz belőle valami!

Befejezem levelem, hogy még a mai postával elmenjen. Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Mama és Papának kezeit csókolja hálás fiúk, Sanyi.

1918.II.3. D.e. 11 óra

Dörre Sándor levele édesapjához, 1918. február 6. (5. dok.)

5.

Dörre Sándor levele édesapjához, id. Dörre Tivadarhoz. 1918. február 6.

Kedves jó Papa!

Sikerült Józsi^vii részére pár napi szabadságot kieszközölnöm. Küldök vele néhány dolgot haza, melyeket itt vásároltam; ½ kg kávét és 1 ½ kg rizset nagy nehezen sikerült kapnom. A szivarokat, meg cigarettát Pap ill. Mansi részére spóroltam, a függöny vagy ágyterítő Mamáé. A Mimikének sajnos semmit sem tudok küldeni, ne haragudjék, majd kárpótolom legközelebb. Oly hirtelen jött a dolog Józsi elutazásával, minden még fölfordulásban van a szobámban, mert lakótársam is elutazik ma pár napra. Kérem Papa, adjon Józsinak otthonlevő pénzemből 60 Koronát. 17-én okvetlenül megint nálam kell lennie. Ha Bandi esetleg hazamenne időközben szabadságra, kérem, azonnal táviratozzanak nekem, hátha hazaruccanhatok én is. Józsival hazaküldöm eltörött zwickeremet,^viiimeg rossz órámat javításra. Ami javítási költségei lesznek Józsinak, kérem fedezni a pénzemből. Van Jenő részére is kérésem. Legyen szíves, szerezzen részemre egy elektrotechnikai és egy grafosztatikai jegyzetet, és a Józsi hozza el magával, mert szeretnék egy kicsit olvasgatni.

Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Mama és papának kézcsókkal hálás fiúk, Sanyi.

1918.II.6. D.u. 3 óra.

6.

Dörre Sándor levele édesanyjához. 1918. február 19.

Kedves jó Mama!

Jóska szerencsésen visszaérkezett tegnapelőtt este. Hálás köszönet a tésztáért, nagyszerűen ízlik, s így sajnos gyorsan fogy. Ma három hadnagy megy 3 hónapos tanulmányi szabadságra innen. Egyikük, Holländer hadnagy^ixszíves volt elvállalni, hogy egy csomagot kézbesít kedves Mamának. Egy kevés vászonfélét küldök, meg pamutot, talán hasznát vehetik. Újság nincsen, egyelőre maradok még itten, s elég jól megy - hál’ istennek - dolgom. Bandi írt, hogy jól van, és egy hónap múlva megy szabadságra. No, talán akkor nekem is fog sikerülni hazamenni. A tanulmányi szabadsággal úgy áll a dolog, hogy vagy most lehet menni 3 hónapra (március, április, május), vagy pedig nyáron (június, július, augusztus). Most mindenesetre kellemesebb lett volna Pesten lenni, míg odahaza vannak Papáék is. De viszont oly gyorsan jött most a dolog, hogy érzem, hogy nem sokat tanulnék most. Megpróbálok itt egy kicsit előkészülni hátralevő vizsgáimra. No, meg áprilisban esedékes 20 napos szabadságomat sem akarom elveszíteni, ha már megszolgáltam érte! Így mérlegelve az eseteket arra határoztam magam, hogy majd csak nyáron kérem a 3 hónapos szabadságot, s addig is a szerencsére bízom sorsom.

Már jönnek a levélért, s így zárom soraim! Kedves Mama és papának kezeit csókolom, a gyerekeket számtalanszor csókolom, hálás fiúk, Sanyi.

1918.II.19. D.u. 3 óra.

Józsi tisztiszolga levele id. Dörre Tivadarhoz (7. dok.)

7.

Pethus József levele Dörre Tivadarhoz(?). 1918. március 16.^x

Kedves jó Nagyságos úr!

Legnagyobb sajnálatommal tudatom, hogy a mai napon azaz e hó 16-kán szétváltunk a hadnagy úrral, akit a Baon. Behívott, énnekem meg itten kell maradnom, ahol nem nagyon jól érzem magam. Talán inkább kimentem volna a frontra, de nem tehetem, mivel édesanyám hátralévő napjaira is kell gondolnom, és emiatt a hadnagy úr is tiltakozott, hogy kimenjek. Eleinte ígért az itteni parancsnok úr, hogy fog küldeni a káderhez, de most az is meghiúsult. Állítása szerint nem lehet, talán azért, mert magyar^xi vagyok. De nem baj, magyarok már ettől sokkal rosszabb helyen megállották a helyüket, s így bízok én is. A hadnagy úr megtett, amit lehetett, de mind hiábavaló volt a fáradsága. No, de nem baj, erősnek köll lennünk kitartani, ugye?

Villanycsengőt megcsinálom, csak szabadságot kapjak, akkor még felkeresem, és végre egyúttal a csomagomat is elhozom. Eddigi beosztásom sem biztos, állítólag fegyvermester leszek és villanyszerelő, ha igaz lesz. E sorokat egy szabadságos vadásztól küldöm, nem tudom, hogy feladja-e. A nagy bánatomat eltekintve jól érzem [magam]. Szíves üdvözlettel, s kézcsókkal mindnyájuknak zárom soraimat,

Józsi. 1918. III. 16. Este 8-kor.

8.

Levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Fjb. 11. Div. Mg. Kurs. 58. Fp. 420.

[Címzett:] Ngs. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreálisk. tanár

Budapest. VI. Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] K.u.K. M.-G. Kurz. Nr. 58. L.-D.(?)

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 420 21.V.18. (?)

Cenzori aláírással.

A levelezőlapon az Isonzó-hadsereg plakettképével.

Kedves jó Papa és Mama!

Házasságuk mai évfordulóján szerető hálás szívvel kérem a jó Istent, adja áldását, hogy a háború befejeztével, békés munkához visszatérve még sokszor együtt ünnepelhessük egészségben, megelégedéssel ezt a napot! Reméltem, hogy otthon tölthetem a mai napot, egyelőre azonban még itt kell maradnom. Úgy számítom, hogy egy hét múlva hazamegyek azonban legkésőbb. Már nemigen van nyugtom, türelmetlenkedem.

Mi újság otthon? Hosszú hallgatás után Mimike írt tegnap egy lapot. Bandi a napokban írt. Jól van. Számtalan csók és kézcsókkal hálás fiúk, Sanyi.

1918. május 20-án. Este 10 óra.

9.

Tábori postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Fjb. 11. Fp. 420.

[Címzett:] Őnagys. Dörre Mansi Úrhölgynek

Budapest. VI. Szondi u. 42/c

[Pecsét:] K. und. K. Feldjagerbataillon No. 11^xii

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 420 14.VI.18. (?)

Cenzori aláírással.

Fp. 420. 1918.VI.11. Este ½ 12 óra

Kedves Mansikám!

Hál' stennek jól érzem magam, csak nagyon kaccenjammeres^xiii kedvem van, mert tegnap este óta esik az eső. Akartam levelet írni ma haza, de sehogyan [se] bírtam ezt összehozni. Talán majd holnap! Számtalanszor ölel, csókol Sanyid.

10.

Dörre Sándor levele édesanyjához. 1918. június 13.

Kedves jó Mama!

Már nagyon régóta készülődöm hazaírni, neki is ültem már egyszer-kétszer, de sohase sikerült. Az első idő azután, hogy megtudtam, hogy nem mehetek haza tanulmányi szabadságra, - nagyon lassan és nehezen múlt el. Hiszen szinte a napokat számláltam már, mikor ismét hazamehetek. Ahelyett pedig itt kellett maradnom, pedig az utóbbi hetekben gondolatban többet voltam otthon, mint itt a valóságban. No, de most már kezdem magam ismét beleélni az itteni helyzetbe. Ma egy hete, hogy feloszlott a kurzus, és azóta ismét a zászlóaljnál vagyok. Még a kurzusról múlt vasárnap egy napra Triesztbe utaztam bevásárolni apróságokat a tiszti étkezdénk részére. A vonaton találkoztam Mudry hadnaggyal^xiv, kit megkértem, hogy látogasson el kedves Mamáékhoz, és adja át születésnapjához jókívánságaimat. Mint Mimike lapjából értesülök, Mudry tényleg járt fenn nálunk. Naptáramban lapozgatva utólag vettem csak észre, hogy tulajdonképpen nem születésnaphoz, hanem névnaphoz kellett volna gratulálnom. Bocsánatot kérek tévedésemért. Nem értem, hogyan eshetett meg.

Mimike írja, hogy már készülődnek ki Visegrádra. Perszem ,most nagy a rumli! Papa és Mansi az iskolában az évzárással vannak elfoglalva, Mama és Mimike pedig a nyaralás előkészítésével. Hiszen csak így magyarázhatom meg magamnak, hogy bizony egy kicsit szórványosan jön a posta otthonról. Mamától e hó 3-iki kelettel kaptam az utolsó lapot, Mimike 5-én írt. Talán haragszanak, mert én oly ritkán írok? Ígérem, hogy megjavulok és szorgalmasabb levélíró leszek.

Utolsó, Dóri által küldött csomagért még egyszer hálás köszönet. Nagyon spóroltam vele, de sajnos 2 hét alatt bizony majdnem elfogyott. A kenyér a melegben kicsit húsos kezdett lenni, hát szeletekre vágva megpirítottam, s most nagyszerű kétszersült. Egész nap ropogtatom. Csak volna még belőle, de sajnos már fogytán van az is. A tiszta [szesz?], tán fölösleges mondanom, szintén már csak volt!

A napokban Banditól kaptam levelet. Jól érzi magát, és még erősen a szabadság hatása alatt áll. Küldött két nagyon jól sikerült fotográfiát is. Egyiken Ferenccel van levéve, a másik arckép. Valószínűleg haza is küldött. Csatolok én is egy fényképet, a kurzuson készült.^xv Megismernek rajta?

Zárom levelem, sietek, mert viszik éppen a postát. Remélem rövidesen kapok választ!

Számtalan csók és kézcsókot küld hálás fiúk, Sanyi.

1918.VI.13.

Dörre Sándor megnyugtatásként hazaküldött klasszikus tábori lapja
a Piavei csata idejéből (11. dok)

11.

Tábori postai levelezőlap^xvi

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. Fp. 420.

[Címzett:] Ngs. id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár

Visegrád, Pest megye.

[Pecsét:] K. und. K. Feldjagerbataillon No. 11

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 420 19.VI.18.

[Körpecsét:] Visegrád 918-JUN-2(?)

Egészséges vagyok és jól érzem magamat.^xvii

1918.VI.16. Este 9 óra.

Dörre hadnagy csata utáni levele (12. dok.)

12.

Dörre Sándor levele édesapjához. 1918. június 21.

Kedves jó Papa!

Napkúrázom, kint fekszem a pokrócomon a réten, s a jó meleg napot süttetem hátamra, hadd barnítsa, közben gondolataim Visegrádra kószálnak el. Eszembe jutnak a jó dunai fürdőzések, melyek alighanem idén is már megindultak, a csónakázás, és sok egyéb szép emlék!

Azt hiszem kedves Papáék is odakinn vannak már az idén, hiszen 15-én befejeződtek az előadások. Mama és Mimike legalább írták, hogy már csomagolnak nagyban, és kifelé készülődnek. Hallom, Ilka néni is már Pesten van Ilonnal. Hát tényleg Visegrádon lesznek ők is? Úgy látszik, mozgalmas lesz a nyár megint odahaza, mint mindig. Dóriék mit írnak? Azt hiszem ők is csak haza fognak menni! Bandival ketten mi meg majd csak itt nyaralunk nagyurasan Olaszországban. Eddig legalább ügyemről még semmit sem tudok, de hát kedves Papa értesítése szerint ítélve, azt hiszem, hogy rövidesen valami elintézést nyer a dolog. Reményem azonban nincs sikerhez ez idő szerint.

Sokat gondolok az utóbbi időben kedves Papa nyugalomba menésével. Lesz belőle valami? A kormányválsággal^xviii a Zichy^xix miniszterségével most kedvező volna azt hiszem ehhez a helyzet. Remélem megteszi kedves Papa a szükséges lépéseket, s nem térítteti el magát megint e szándéktól. Igazán nem volna annak értelme. Talán most még Dóriék Pestre jövetele sincs kizárva.

Tegnap abbamaradt itt az írás, azóta megkaptam ma reggel Mama 2 lapját, s Papától egyet 17-iki keltezéssel. Hála Istennek, hogy kedves mindnyájan egészségesek! Persze, hogy sok most a dolog, azt elhiszem, s így nemigen jutnak íráshoz. Meg aztán a posta sem működik egészen normálisan, hiszen én is mindennap, de legalább minden második napon írok, és kedves Mama mégis panaszkodik, hogy ritkán kap hírt tőlem. Bandinál ugyanez lesz a helyzet.

Magamról nem sokat írhatok. Eddig hála Istennek nincs bajom, elég jól érzem magam. Élek egyik napról a másikra. Eszem, iszom, alszom nagyokat, s fő foglalkozásom a cenzúrázás. A század jövő és menő postáját, néhány száz lapot és levelet naponta átolvasni elfoglalja néhány órámat. Ezzel is múlik az idő! Csak akkor kellemetlen ez, mikor nincs saját postám amit olvassak, másokét pedig – melyek egyáltalán nem érdekelnek – végig kell böngészni.

NO, de mára zárom soraim. Kedves mindnyájukat számtalanszor ölelem, csókolom. Kedves Mama és kedves Papának kezeit csókolva hálás fiúk, Sanyi.

1918. VI. 21-én D.u. 2 óra

13.

Tábori postai levelezőlap

Feladó neve: Pethus József K.u.K. Mg. Kurz. des Drag. 7.^xx

Feldpost 357

[Címzett:] Nagys. Dörre Tivadar főreáliskolai tanár úrnak

Visegrád, Pest megye.

[Pecsét:] K. u. K. M.-G. (???) Komp. Des VII. Korps

[Pecsét:] Zensuriert

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 357 4.VII.18.

[Körpecsét:] Visegrád 918-???

Kedves Tanár úr!

Bocsánatot kérek, hogy kellemetlenkedek a soraimmal. Kérném, ha lenne szíves tudatni, merre van a hadnagy úr, és nem történt-e valami baja az offenzíva alatt. Én a régi helyemen maradok továbbra is.

Jól vagyok. Sok kézcsókkal zárom soraimat. Józsi.

1918.VII.4.

Dörre utolsó levelezőlapja a frontról (14. dok.)

14.

Levelezőlap^xxi

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. Fp. 420.

[Címzett:] Ngs. id. Dörre Tivadar Úrnak

Visegrád, Pest megye.

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 420 12.VIII.18.

Isonzo-Armee 1915 emblémával

Piros ceruzával cenzori szignó, alighanem maga Dörre által..

Jól érzem magam hála Istennek! Sietve írok, hogy még postával elmenjen ma lapom. Számtalan csók, kézcsók. Sanyi.

1918.VIII.11. D.e. ½ 12.

15.

Tábori postai levelezőlap

Feladó neve: Ladányi Andor tart. Zászlós. K.u.K. GaR6/Btt2

K.u.K. Fp. 486.

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar főreáliskolai igazgató úrnak^xxii

Ungarn. Budapest, VI. Bulyovszky u. 26.

[Pecsét:] K. u. K. Gebirgsartillerieregiment Nr. 6. Batterie 2.

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 486 18.VI.18.

Zöld ceruzával cenzori ellenjegyzés.

Igen tisztelt Igazgató Úr!

A Pesti Napló VIII. 10-i számában értesültem Igazgató Úr előléptetéséről, melyhez őszinte szerencsekívánataimat fűzöm. Az a munkásság, amelyet Igazgató Úrnak köszönhetünk, megérdemelt jutalomban részesült. Sok üdvözlettel:

Ladányi zászlós.

Tirol(?),^xxiii 1918.VIII.13.

Molnár András huszár levelezőlapja id. Dörre Tivadarhoz (16. dok.)

16.

Tábori postai levelezőlap

Feladó neve: Molnár András 7. h. h. ezr. 2. g.p. század.^xxiv Fp. 635

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar középiskolai igazgató úrnak

Budapest, VI. Bulyovszky u. 26.

[Pecsét:] M. kir. pápai honvéd huszár ezred

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 635 918.AUG.19.

Igen tisztelt Igazgató Úr!

Nagy örömmel olvastam a Pesti Hírlap 11-iki számában az én régi két jó professzorom újabb királyi kinevezését. Ha akadály nem gördül elé, a közeli napokban személyesen óhajtanám szívbeli gratulációm kifejezni. Addig is minden elgondolható jót kíván a messze távolból régi, hű szolgájuk, Molnár András.

Az egészségügy 1918-ban sem volt az igazi...
Dörre Sándor levele a miskolci szükségkórházból, 1918. szeptember 13. (17. dok.)

17.

Dörre Sándor levele testvéréhez, Jenőhöz. 1918. szeptember 13.

Kedves Jenőkém!

Itt ülök vasárnap délután óta^xxv Miskolcon a Reserve-Spitalban,^xxvi s idegességem, türelmetlenségem nőttön-nő. Pesten való átutaztamban, szombaton éjjel 11-kor bedobtam címedre egy levelet, melyben értesítettelek, hogy kórházvonaton útban vagyok Kassa felé, s kértem általad a Papát, hogy részemre valamely pesti kórházban helyet szerezzen mielőbb, s távirati úton kérjetek ki az itteni kórháztól. Vasárnap délután ide megérkezve, amint megtudtam, hogy itt maradok, azonnal sürgős táviratot küldtem délután 5 órakor címedre, ugyancsak fenti tartalommal, egyszersmind címemet is megadtam benne. Hát kérlek szépen, azóta napról-napra, óráról-órára várok itt valami hírre otthonról, de még mindez ideig egy árva betűt sem, nemhogy táviratot, vagy levelet kaptam volna! Azok közül, akikkel idejöttem, már alig vannak itt, mind mennek már haza. Levelemet is egy Pozsonyba hazautazó főhadnagy viszi Pestre, s esetleg személyesen adja át. Nekem pedig még mindig itt kell lebzselnem ebben a büdös, poloskás, zsidó városban.^xxvii Ez, meg a körülmény, hogy 30-ika (2 hét) otthonról semmit se tudok, borzasztóan nyugtalanít, s hidd meg, jobban megviseli az idegeimet, mint egy „Trommelfeuer”.^xxviii

Egyébként élek egyik napról a másikra, várakozásban. Gyomrom egyformán van,^xxix tekintve, hogy eddig még orvos nem vizsgált meg itten, nemhogy még kezelnének!^xxx Ma délelőtt rendelt magához az orvos, de aztán nem jött el. Ma délután 4 órára vagy holnap reggel 8 órára újabb vizsgálatot ígértek be. Adnak házi kezelésre 2 hónapos szabadságokat. Lehet, hogy nekem is ajánlani fogják, de még nem tudom, mit csináljak. Inkább egy pesti kórházba kerülnék. Mindenesetre remélem, hogy mielőbb Pesten leszek, ez a fő!

Kérlek, Papának mutasd meg ezt a levelet, mivel a visegrád-pesti kettős háztartással nem tudom, hová írjak; azután mielőbb válaszoljanak, akár táviratilag, akár express, nincs-e baj otthon.

Mindnyájatokat szeretettel ölel, csókol: Sanyi.

Miskolc, 1918. IX. 13-án.

Címem: Miskolc, Reserve-Spital, Rudolf Kaserne.

Dörre Klotild levelezőlapja fiához, Dörre Endréhez (18. dok.)

18.

Tábori postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Tivadarné

[Címzett:] Herrn Oblt. Endre Dörre

K. u. K. 28-ten Inft. Div. Kommandó^xxxi

Tábori posta száma: 391

Kedves Bandi!

Tudomásul hozom, hogy tegnap Sanyi 3 napra hazajött. Már lépéseket tettünk, hogy 18-20-án Budapestre jön kórházba. Tegnap este éppen Kleiningenéknél(?) voltunk, kijött a Sanyi. Kár, hogy ma végkép behurcolkodnak. Papa, Mansi iskolába, Mimike a kereskedelmibe jár, hát már nagy szükség, hogy bemenjek. Pedig Sanyinak jó lenne a csend és a nyugalom. Most majd csak terád várunk. Azt hittem 12-14-én biztosan itt leszel. Node jobb, ha lassabban jössz, talán már rendben lesz a lakás, hogy aztán minden tiszta és rendben lesz. Ma a Lajossal beutazunk. A lányok már tegnap együtt mentek. Már a városba értek(?). Kleiningenék(?) holnap mennek. Isten veled! Sokszor ölel és csókol szerető Anyád.

Visegrád, Szeptember 16-án.^xxxii

[Más kézzel, lila ceruzával:] Ölel, csókol, Sanyid. Gyere már! Várlak!

Dörre Endre levelezőlapja, szeptember 25-ről (19. dok.)

19.

Tábori postai levelezőlap

Feladó neve: Oblt. Dörre E. Fp. 391.

[Pecsételve:] K. u. K. 28-ten Infant. Divisionkommando

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, Tanár cz.^xxxiii igazgató

Budapest, VI. Szondy u. 42/c.

[Pecsét:] Platzkommando des K. u. K. 28. Inf. Div. Kmdo.

[Körpecsét:] K.u.K. Feldpostamt 391. 25.IX.18.

1918. szept. 25.

Kedves Papa és Mama!

Már 18-ika óta ugrásra készen várom elutazásom. Úgy volt, hogy 20-ikán egy kurzusra kell utaznom Brixenbe,^xxxiv és utána pedig terveztem szabadságom eltöltését. Nagy pechemre azonban bizonytalan időre eltolták a kurzust, és volt főnököm betegen eltávozott. Így most egyelőre lógok és várom a jószerencsét. Talán nem várat már sokáig magára. Már nagyon szeretnék otthon lenni, meg Sanyit látni megint. Itt pár napi eső után megint szép meleg idő [van]. Kezeiket csókolja, Manzi, Mimikét sokszor csókolja hálás fiúk, Bandi.

20.

Tábori postai levelezőlap^xxxv

Feladó neve: Sanyi.

[Címzett:] Ngy. id. Dörre Tivadar középisk. c. igazgató Úrnak

Loco.^xxxvi

Kedves jó Papa!

Tekintve, hogy esik az eső, nem hiszem, hogy kimenjek Visegrádra. De ha esetleg mégis, úgy nagyon kérem, vigye ki talpaltatni az otthon levő sárga és fekete cipőmet az öreg Schuchterhez.^xxxvii A sarkokat mind két párnát szintén meg kell javítani, a feketénél pedig a cipő orrát átalakítani. A sárga cipő már félkész, de kapli nélkül. Talpbőrt kérem elvinni! Előre is köszönöm!

Kézcsókkal: Sanyi.

1918.IX.28. D.u. 7 óra

Kijárási tilalom, 1918. október 29. (21. dok.)

21.

Dörre Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz. 1918. október 29.

Kedves jó Papa!

A zavaros politikai helyzetre^xxxviii való tekintettel mai állomásparanccsal az összes kórházi állományban levő tisztnek – további parancsig -, a kórházból kijárni nem szabad. Sajnos ez a parancs rám is vonatkozik, és így kénytelen vagyok idebenn maradni. Remélem azonban, hogy a helyzet rövidesen meg fog változni, s fogságunk nem tart soká! Majdcsak elmúlik valahogy idebenn is az idő. Most majd mindenekelőtt alszom egyet, s azután írok egy-két levelet. Ha délután ráér valaki, és kedve van hozá, örülnék, ha meglátogatna. Talán Papa amúgy is bejön a Várdaihoz?

Van egy-két kérésem is. Az asztalon fekszik kis ollóm, kérem az Csórival^xxxix beküldeni, úgyszintén szekrényemből tiszta alsóruhát: inget gallérral, alsónadrágot és harisnyát. Mimikét kérem, javítson ki pár feketét.

Mi újság odahaza? Bandi nem írt? Mamának, Papának kézcsók, s Mansi és Mimivel sokszor csókolja: Sanyi.

1918.X.29. D.u. ½ 3.

Epilógus

„Sanyi” kalandjai nem értek véget, bár nem tudom, miként fogadta az Őszirózsás forradalomnak nevezett hatalomváltást, majd a Tanácsköztársaságot, amely eleinte budapesti értelmiségi köröknél népszerű volt. Van egy tartalomban jelentéktelen tábori levelezőlapon viszont, amely szerint 1919. június 21-én a hatvani pályaudvarparancsnokságon szolgált, így megkockáztatható, hogy részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban 1919 nyarán.

Dörre Sándor, aki tanulmányait tekintve műszaki ember volt, ezen a vonalon maradt a világháború után is. Az 1930-as 40-es évek fordulóján Budapesten a Polgármesteri hivatalban dolgozott, mint a Közszállítási és kertészeti alosztály műszaki főtisztje. Testvére, Endre szintén a fővárosért dolgozott, ő ügyosztályvezető tanácsnok volt a Városrendezési és magánépítési osztályon.^xl Aztán a II. világháború természetesen ismét közbeszólt. Az 1894-ben született hősünket reaktiválták a vészhelyzetre való tekintettel, noha 49 éves volt. Tartalékos címzetes századossá nevezték ki a hidászokhoz 1943 januárjában.^xli Meg is lett a böjtje, 1946-ban létszámleépítésre hivatkozva elbocsátják állásából.^xlii Innen számomra sajnos eltűnik az adatokból. Az bizonyos, hogy Dörre Sándort hosszú élettel ajándékozta meg a sors, felesége - nősülésének dátuma ismeretlen, valamikor a 20-as 30-as években történhetett meg -, Busbach Stefánia 1983. augusztus 13-án hunyt el 95 esztendős korában, és ekkor még feltűnik a gyászolók között, 89 évesen. A nálam levő leveleket magába záró mappára is csak annyi van írva: „Sanyi bácsi levelei”.

Dörre Sándor levelezőlapja a hatvani állomásparancsnokságról
a proletárdiktatúra harcainak idején, 1919. június 21.

Jegyzetek:

i A 42 cm-es tarackok eredetileg Pola kikötőjét védő lövegek voltak, melyekből 1916-tól kezdődően állítottak össze vasúton, majd közúton mozgatható ütegeket. A tarackot a Skoda gyártotta, 1000 kg-os lövedékét 14 km-re vetette, s ezzel a 16M típusú 42-es volt a monarchia legnagyobb kaliberű tábori lövege. Érdekesség, hogy egy példány ebből Győrben került 1919-ben román kézre, amely az egyetlen létező példány ma ebből a csúcskategóriás óriásból. 

Lásd: http://canonspgmww1guns.canalblog.com/archives/2008/09/15/10592411.html#comments

ii A 3. „Fürst Kinsky” számú vártüzérezred (Festungsartillerieregiment) eredetileg Przemyslben állomásozott, legénységét elsősorban lengyelek és ukránok tették ki.

iii Freiwillige, azaz önkéntes (német).

iv Azaz császári és királyi 55. gyaloghadosztály parancsnoksága.

v  Hadosztályparancsnokság (német).

vi Parancsnoki beosztást (német).

vii Pethus József, Dörre Sándor tisztiszolgája.

viii Szemüveg helyett használt csiptető, cvikker.

ix Valószínűleg Holländer Rezső hadnagyról van szó, aki 1917. óta a 8. honvéd tábori ágyúsezrednél volt szolgálatban. Lásd: Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. Személyes ügyek. 1917. 154. sz. 2943.o. Holländer kiemelkedően szolgált 1915. márciusában, mikor zászlósként kiválóan harcolt a Kárpátokban, s ezért Ezüst vitézségi éremmel jutalmazták. Erre: Pesti Hírlap, 1939. 61. sz. 16.o.

x Nagyon szép, könnyű levélpapíron, mely Original extra strong vízjellel van ellátva.

xi Az eredetiben is aláhúzva!

xii Mint későbbi leveleiből kiderül, Dörre eddigre visszakerült a zászlóaljhoz, befejezte a kurzust. Ez bizonyára összefüggésben volt a június 15-i utolsó osztrák-magyar támadással a Piavénál.

xiii Macskajaj magyarosan (németből).

xiv Valószínűleg Mudry Lajos egészségügyi hadnaggyal (1893-1962), aki a háború után körorvos volt Homokterenyén. Hadnagyi kinevezéséről hírt adott a Budapesti Közlöny 1917. június 17-i száma (2. o.).

xv Sajnos nincs a levélben.

xvi Két teljesen egyforma, ugyanannak címzett levelezőlapom van, csak egyikről hiányzik a vételi hely, Visegrád pecsétje.

xvii Ez egy klasszikus csata idején gyakran használt formanyomtatvány, amelyen alá kellett húzni a monarchia megfelelő nyelvén az előre rányomtatott „Egészséges vagyok és jól érzem magamat.”- választ. Dörre nyilvánvalóan a Piavei csatában, amelyben az osztrák-magyar hadsereg hősies harcok és kezdeti sikerek után vereséget szenvedett. A 11-es vadászok rohamjárőrei június 15-én Onestinél a Papadopoli-szigettel szemben ugyan átjutottak a Piavén, de az olasz túlerő visszanyomta őket a folyón. A zászlóalj az 58. hadosztály (XVI. hadtest, Isonzo-Armee) kötelékében harcolt ekkor. Mikor a hadtestparancsnokság elrendelte az átkelés megismétlését, a hadosztályparancsok lemondással fenyegetőzve tiltakozott, s végül a hadseregparancsnokság elrendelete a támadás beszüntetését. Lásd: József Ágost Főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 1926-1934. 6. kötet. 473-474. o.

xviii1918-ban a harmadik Wekerle-kormányban elmérgesedett a vita a választójogi reformokkal kapcsolatban, s a kormányt addig támogató 48-as Alkotmánypárt kettészakadt, miután Vázsonyi Vilmos és hívei nem tudták átverni az általános választójogot az országgyűlésen. Ezt követően Vázsonyi és hívei kiléptek a kormányból, s átültek az ellenzékbe 1918. május 15-én.

xix Gróf Zichy János (1868-1944), vallás- és közoktatásügyi miniszter 1910-13 és 1918. május 8. és október 31 között.

xx A császári és királyi 7. „Herzog von Lothringen” dragonyosezred békehelyőrsége Stanislauban volt, Galíciában, legénységét németek és csehek alkották. „Józsi” ezek szerint e dragonyosezred géppuskás kurzusára került át májusban.

xxi Két teljesen egyforma, ugyanannak címzett levelezőlapom van, csak egyikről hiányzik a vételi hely, Visegrád pecsétje.

xxii Idősebb Dörre Tivadart Zichy János miniszter 1918. július 16-án jutalmazta címzetes középiskolai igazgatói címmel. Lásd: Hivatalos Közlöny, 1918. 19. sz. 430. o.

xxiii Inkább Troulnak olvasható, így nem tudom, hol lehet.

xxiv Azaz a magyar királyi 7. honvéd huszárezred. Az ezred pápai illetőségű volt, ahogy azt a levelezőlapon lévő pecsét is említi, legénysége pedig szinte kizárólag magyar volt. Molnár ennek 2. géppuskás századában szolgált.

xxv Szeptember 13-a péntekre esett, tehát 5. napja volt a miskolci kórházban.

xxvi „Tartalék kórház”. A Szükség vagy Tartalék kórházakat háborús időben működtette a hadsereg.

xxvii Miskolc lakossága 1910-ben 51459 fő volt, amiből 20%, azaz 10291 fő volt izraelita vallású.

xxviii Szűk területre összpontosított nagy erejű tüzérségi támadás, magyarosan pergőtűz (német).

xxix Úgy látszik Dörre Sándornak korábban is meglévő gyomorbántalmai újultak ki, s nem sebesülés miatt került kórházba.

xxx A Monarchia ellátó- és élelmezési rendszerre eddigre határozottan az összeomlás jeleit produkálta.

xxxi A 28. hadosztály ekkor a XXVI. hadtest részeként a 11. hadsereget erősítette a Piave folyó mentén.

xxxii Az elvileg datálatlan levelezőlapot Dörre Endre beosztása alapján csak 1918-ra lehet tenni.

xxxiii Czímzetes.

xxxiv Ma az Olaszországhoz csatolt Dél-Tirolban, neve olaszul Bressanone. Lakosságának háromnegyede ma is német.

xxxv Ahogy a levelezőlap tartalmából adódik, nem lett feladva, csak bedobva a lakásnál.

xxxvi Helyben (latin).

xxxvii Az íráskép alapján inkább egy névre, mintsem a suszter szóra tippelek.

xxxviii Tisza István – A monarchia erős, de pozíció nélküli embere - október 17-i beszédében ismerte be, hogy a háború elveszett, ezt követően felgyorsultak az események, párhuzamosan a Balkán-front összeomlásával. 1918. október 28-án ifj. Andrássy Gyula bejelentette, hogy Ausztria-Magyarország különbékét kér.

xxxix Ismeretlen személy.

xl Magyarország tiszti cím- és névtára, 1942. 109. o.

xli Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek, 1943. 591. o.

xlii Fővárosi Közlöny, 1946. 41. sz. 1036. o.