Könyvajánló: Böszörményi Gyula - Mindörökké várni

Böszörményi gyula: Mindörökké várni

Szeged: Könyvmolyképző, 2017

 303 oldal

Böszörményi Gyula az egyik kedvenc magyar ifjúsági íróm (nincs sok…), érdekes módon azonban nem a közismert Álomfogók-ciklus, hanem a Rémálom-trilógia okán. Böszörményi ugyanis képes volt egy olyan antiutópiát létrehozni a 9…8…7…-tel magyar célközönségnek, amely rendkívül hangulatos, budapesti helyszíneken játszódik, s a fiatalok tényleges problémáira koncentrál. Kockázatos vállalás volt, de szerintem nagyon sikeres. Ezt úgy is fenntartom, hogy Böszörményi - sajnos – túlságosan is meg akart felelni a közönségnek, s demokratikus „Szavazzuk meg, miként folytatódjon a regény!” módszerével rendre elérte, hogy az érdekes választások helyett a kézenfekvő mentén folytatódjon a sztori a következő részben. Így a trilógia kötetről kötetre süllyedt le a kiemelkedőtől a jóig. Noha tudtam, hogy Böszörményi írt már sci-fit, de eddig nem olvastam tőle ilyen jellegű regényt vagy novellát, így mikor a könyvtárba megérkezett a Mindörökké várni című gyűjtemény novelláiból, éreztem eljött az idő tesztelni írónk ezen - mondhatni sötét - oldalát. Nézzük meg röviden, miként tetszett hát a tucatnyi, de nem „tucat” novella!

1. Dogma (7-14 o.)

Isten megteremtette az embert, az ember elpusztította Istent, majd megteremtette a robotot, hogy a robot elpusztítsa az embert, s megteremtse a saját Istenét. Patchwork-szerűen összedobált összefüggéstelen jelenetek, hogy a végén kapjunk egy nem túl meglepő, de legalább humoros lezárást.

7/10 pont

2. A Xonsi körzet (15-33 o.)

Han Solo-féle csempész-kalandor történet, csak Csubit két star trekes orioni nőstényállatra cserélte írónk. Mai zaklatáscunamik öntözte civilizációnkban pusztán ezért tíz pontot érdemelne a novella, mert mára egy nagykorúak közötti férfi-nő kapcsolat leírása csaknem extrémmé és merészséggé lett…  Értékeltem a Galaktikus gégepukkasztó utalást, s az egész írás egyfajta sablonparádé. Egyébként nem egy izgalmas történet.

5/10 pont

3. Tű és pajzs (35-58 o.)

Az egyik legjobb novella a kötetben, voltak benne eredeti ötletek, jó a történet, van meglepetés és mondanivaló. Jix bácsi története egyszerre jelzi, hogy sohasem tudhatjuk, ki miért vált olyanná, amilyen, s milyen múlttal érkezett a közösségünkbe. A novella a történelem, a felelősség vállakat súlyosan nyomó terhéről is szól, s arról, hogy döntéseink mennyire kihathatnak közösségünkre és saját jövőnkre.

8/10 pont

4. A kutya (59-88 o.)

Nem volt rossz történet, de kutyának éppen nem találtam épen. Csonkának bizonyult ugyanis, mert se füle, se farka nem volt. Igazából nem tudom, mit akart mondani ezzel a költő… Az egyébként jól megírt történet.

5/10 pont

5. Három nappal később (89-109 o.)

Egyszerű, könnyen követhető és lineáris felépítésű sztori arról, hogy „kard által vész, mind, ki kardot ragad.” Az ötlet csak annyira új, mint Hollywoodban a szereposztó dívány, de a novella tetszett.

7/10 pont

6. Isa por es homou (110-133 o.)

2015-ben Böszörményi ezért a Galaktikában megjelent novelláért kapta a Zsoldos Péter-díjat, s valóban nagyon egyedi és érdekes ez a hardcore mese. A csak a végén kerekké alakuló történet ráadásul irodalmi szempontból is szép munka. Hiába, örök tanulság, hogy az ember kísérletező hajlamával óhatatlanul úgy nyúlhat a világ rendjébe, hogy végül önnön koporsóját engedi le a mélybe, hogy aztán utánaugorjon.

8/10 pont

7. Jó éjt, kapitány! (134-155 o.)

Ismét egy nagyon szép történet, nálam ez nyert a válogatásban. Szép, érzelmes, ugyanakkor figyelemfelhívó mondanivalóval bír. Igazából a mondanivaló még a legbonyolultabb regények esetében is könnyen megragadható, ettől klasszikusok: jó és rossz örök harca (A gyűrűk ura), a politika győzelme az egyén fölött (1984), a hazaszeretet (Egri csillagok), stb. Itt is borzasztóan egyszerű igazság mondatik ki: Nem zárkózhatunk el a világ elől, pláne, ha tönkretettük, mert akkor már késő lesz. Ebből a szempontból hasonló a kicsengése, mint az előző novellának. Klassz volt.

8/10 pont

8. Mindörökké várni (157-175 o.)

Azt vártam, hogy a címadó novella ütni fog majd, mint egy kubista gömb. Ehhez képest olyan volt, mint egy nagy zacskó csipsz: sok levegő, kevés tartalom. Ez a történet is pármondatos foltokból kellett volna, hogy összeálljon felvehető báli ruhává, ám ehelyett egy modern divatbemutatóra kreált ruhakölteményt kapunk, amiről azt sem tudjuk, hol kell belebújni. Egy-egy kiragadott pillanatot, színt mutat be a novella az emberiség kezdetétől annak végéig, Az ember tragédiájára emlékeztetően, ám a végén semmi megoldást nem kapunk, hanem simán kipusztulunk magányosan az élettelen világűrben.

6/10 pont

9. Üvöltő szörnyeteg (177-189 o.)

A kilencedik írás voltaképpen egy halott memoárja, amiben egy hölgynek írja meg érzéseit halálba küldésével kapcsolatban. A hasznosság és (ön)feláldozás kérdését firtató rövidke mű, semmi kiemelkedő.

6/10 pont

10. Vörös kendővel válladon (191-254 o.)

Ez is klasszikus csempészkedős sci-fi zsánerként indul, hogy aztán Solaris-os agyrémmé legyen, ahol a határ csak annyira létezik a valóság és képzelet között, mint szír migránsnak Németország és Dánia között. Tartalmához, jelentőségéhez képest a novella meglepően hosszú, s nem keltette fel különösebben érdeklődésemet.

6/10 pont

11. A bolond (255-271 o.)

Ellenben ez nagyon jó volt! Rövidsége ellenére egy az értékrendünkről elgondolkodtató, nagyon szépen megírt, hatásos szösszenetet kaptam, amely levett a lábamról. Hogy ez az én lelkivilágom okán történt-e, vagy mindenkire hatást gyakorol, azt nem tudhatom. Mindenesetre Böszörményi megint csak kiváló hangulatfestőnek bizonyult, úgy tűnik kifejezetten a nyomott, keserédes világok, a lelki nyomor leírásának mestere. Számomra ebben a novellában Asimov Öszvérének magyar testvérére leltem. Visszavonom korábbi ítéletemet, inkább ez a legjobb a válogatásban!

9/10 pont

12. Nemzedékek (273-303 o.)

A robot versus ember kapcsolat lassan egy évszázada érdekli az emberiséget, hiszen a lét és nem lét közötti különbség meghatározása nagyon fontos metafizikai kérdés. Nem meglepő, hogy Böszörményi szintén írt e kimeríthetetlen témában. Izgalmas, hogy a fiatalok kegyetlenségét, és a generációs különbségeket is belevegyíti a történetbe, nem is hatástalanul. Számomra is sokszor feltűnt, hogy ma mennyire eldobható használati eszközként tekintünk csodálatosan kifinomult eszközeinkre, miközben a régi korok embere megbecsülte minden holmiját. Tényleg így lesz-e az emberekre megszólalásig hasonlító androidokkal is? Egyáltalán szabad-e ilyet létrehozni? Ezek azonban már filozófiai kérdések.

7/10 pont

Összegezve: Sajnos a kockázatvállalás ismét hiányzott itt-ott számomra, a novellák többször talán nem voltak kellően merészek, s a csattanók kiszámíthatónak bizonyultak. Jó válogatásról van ugyan szó tehát, de hiányzott belőle valami, ami igazán remekké tenné.

Az illusztrációkról. Tulajdonképpen nincs többről szó, mint a novellák elé felskiccelt alakok, illetve a lap alján mintegy jelzőként szolgáló díszítés, nincs igazából jelentőségük, hozzá nem adnak a kötetnek, igaz el se vesznek belőle.

A kötet külcsínre nézve esztétikus, én puha, fűzött példányt használtam, amelynek borítása hamar törik és gyűrődik. Amennyiben valaki megvásárolni szeretné, mindenképpen keménykötésben tegye (ha adtak ki olyat is belőle)!

Pontszám:

Hét pángalaktikus gégepukkasztó a tízből.

7/10 pont

www.moly.hu: 94 %

www.goodreads.com: 3.75 pont

(Az adatok 2017. november 20-i állapotot tükröznek!)