Pillangókés az űrben - Kincaid: A kárhozott

S. J. Kincaid: A kárhozott

Bp.: Twister Media, 2016

Eredeti megjelenés:

S.J. Kincaid: The Diabolic, 2016

Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna

479 oldal

Sok történelmi non-fiction kötet után éheztem már a való világ gondjaitól mentes világra, így fejest ugrottam egy alternatív univerzumba, hogy egy kitalált személy gondjait vegyem nyakamba. Kincaid fantasyjéről jókat hallottam, így megfelelő választásnak tetszett.

A történet vonalvezetése szép ív mentén halad, fő problematikája pedig egy oly sokszor felhasznált sablon: valaki kiadja magát másvalakinek, és abból bonyodalom származik. Főszereplőnk, egy génmanipulált testőrnő, a beszélő nevű Nemezis átveszi védelmezettjének helyét, mikor a galaktikus császár túszként magához rendeli a nemesi család lányörökösét. Nemezist mesterségesen úgy képezték, hogy szeretetet egyedül a vele együtt felnövő Sidonia iránt érezzen, s mindenben alárendelje magát vele szemben.

Sem a kontextus, sem a szituáció nem új, de éppen az teszi Kincaid könyvét rendkívül kiválóvá, hogy ügyesen lop. Manapság az egyediség hamis képét üldöző tömegkultúrában megvetés sújtja azt, akikre a lopás ragadós, szurkos árnyéka vetül, s utána még tollba is forgatják szerencsétlent, biztos, ami biztos. Holott 5000 év civilizációsdi után az új ötlet valójában elérhetetlen Fata Morgana. Minden ideánk valaki más ötletéből táplálkozik, ahogy minden telefonos háttérképet a fényképező tett lehetővé. Nincs benne, tehát semmi szégyen, ha működő elemeket másolunk le, feltéve, hogy jól csináljuk, és persze nem lekopírozzuk egy az egyben. Megfelelő dolgokat kell átvenni, és ezeket úgy kell összegyűrni saját elképezéseinkkel, hogy abból precízen egymásba csúszó elemek legyenek a nagy egészben. Kincaid ennek mestere.

Írónőnk először is vette az ókor egyik epikus sztoriját, Claudius császárét. Ezt nem részletezem, maradjunk annyiban, hogy Tyrust, a császár őrült fiát Claudiusról koppintotta. A birodalom maga is a hanyatló Róma, annak dekadenciájával, és bűneivel. Kincaid könyve ugyanakkor igencsak emlékeztet Brown trilógiájára, amely méltán egyik kedvencem. Hajmeresztő azonosságok vannak, olyannyira, amelyek már csaknem bennem is neheztelést vont maga után. Például:

1. Ugyanúgy egy alternatív világban játszódik, amelyben egy kaszt birtokolja a hatalom és vagyon túlnyomó többségét.

2. Hősünk itt is alulról előremászva kerül az elitbe.

3. Végül a fő mozgatórúgó mindkettőben a bosszú.

Mégis miért tudom mindezt megbocsátani? Mert szinte minden a helyén van, a történet megállíthatatlanul hömpölyög célja felé, akárcsak az Amazonas. Olyan olajozottan követik egymást a logikus történések a kötet kétharmadáig, hogy szinte overált húztam és beálltam autószerelőnek. A világot ugyan nem ismerjük meg túl részleteibe menően, de nincs hiányérzetem.

Nehezebben bocsátom meg, hogy olyan elemekkel is élt az írónő a regény utolsó harmadában, amiket jobb lett volna mellőzni. Spoiler következik! Amennyiben olvasni tervezné a regényt, ugrani méltóztassék pár sort!

-         Teljesen felesleges volt visszahozni az egyszer már meggyilkolt Sidoniát, semmi értelme és hozadéka nem volt. Ám ha már visszahozta, még fölöslegesebb volt újra veszni hagyni…

-         Ugyanilyen töltelékprobléma volt Nemezis elhidegülése szerelmétől, a történethez nem adott hozzá, legfeljebb 60-70 oldallal eltolta a végkifejletet.

Kincaid valószínűleg túl sok romantikus szappanoperát vacsorázott, hogy ilyen blőd sablonokat integrált a végére. Csak szappanhabos lesz a történet, tisztább azonban nem, ilyen bonyodalmak csak a könyv terjedelmét növelik, az értékét nem. Kár ezekért!

Brown könyve jobb, ez kétségtelen. Az Arató személye sokkal „coolabb”, mint Nemezisé, ő igazi erős karakteres férfi, míg Nemezis hol pityergő kislány, hol gyilkológép, hajában rózsaszín hajgumikkal. Elég érdekes ötvözete léleknek, de ráfogható protagonistánk génkezelt voltára. A Vörös lázadás-trilógia maga az eseménycunami, míg itt kevesebb történés van, több merengéssel. Világos oka ezen különbségeknek, hogy más a két trilógia célcsoportja: Brown elsősorban a hard fantasy rajongóit kényezteti, Kincaid meg az eladhatóságot helyezve fontossági listája élére, fiatal hölgyeknek írt csemegét. Ezért erősebb benne a romantikus vonulat is, amely az első szerelem emlékét idézi fel az idősebbekben, s a reménybeli első tapogatózások bizsergető izgalmát vázolja fel a fiatalok számára. Ettől függetlenül, ez egy veszett jó könyv, nagyon élveztem férfi létemre.

Elárultam közben a poént. A kárhozott ugyanis szintén trilógiává bővül, és már meg is jelent az Egyesült Államokban a második rész. Mindig aggódok, hogy egy jó könyvnek lehet-e jó folytatása, pláne ha az első rész lezárt. Kincaid regénye értelmesen befejeződött, teljesen kerek. De hát addig működtetni a pénznyomdát, amíg kitart a lendület, és az író is csak ember!

A kötet látványos, figyelemmegragadó borítóval került a polcokra, a mechanikus késnek látszó eszközből pillangóvá színesedő figura (mondhatni pillangókés) a figyelmet azonnal megragadja. Rögtönzött vizsgálatom alapján a fűzött kötés tartása megfelelőnek látszik, így a kiadót dicséretben részesítem. A fordító munkája szintén kiemelendő, a magyar szöveg hatásos, a konfliktusokat jól adja vissza. A helyesírásra már nem jár ötös, akadtak benne bakik. Összességében a kiadvány megfelelő. 

Bár mindent egybevetve, könyvünk a young adult kategóriába zsuppolható bele, és elsősorban hölgyeknek íródott, de minden űrfantasyt kedvelő olvasó bátran kezdjen belem, mert nagyon jó szórakozást fog jelenteni. Különösen így van, ha nem olvasta még Brown trilógiáját, amely nálam kissé elhomályosítja ezt az egyébként remek epigont.

Pontszám:

Nyolc kárhozott a tízből.

8/10

www.moly.hu: 94 %

www.goodreads.com: 4.07 pont

(Az adatok 2017. november 30-i állapotot tükröznek!)

Könyvajánló: Böszörményi Gyula - Mindörökké várni

Böszörményi gyula: Mindörökké várni

Szeged: Könyvmolyképző, 2017

 303 oldal

Böszörményi Gyula az egyik kedvenc magyar ifjúsági íróm (nincs sok…), érdekes módon azonban nem a közismert Álomfogók-ciklus, hanem a Rémálom-trilógia okán. Böszörményi ugyanis képes volt egy olyan antiutópiát létrehozni a 9…8…7…-tel magyar célközönségnek, amely rendkívül hangulatos, budapesti helyszíneken játszódik, s a fiatalok tényleges problémáira koncentrál. Kockázatos vállalás volt, de szerintem nagyon sikeres. Ezt úgy is fenntartom, hogy Böszörményi - sajnos – túlságosan is meg akart felelni a közönségnek, s demokratikus „Szavazzuk meg, miként folytatódjon a regény!” módszerével rendre elérte, hogy az érdekes választások helyett a kézenfekvő mentén folytatódjon a sztori a következő részben. Így a trilógia kötetről kötetre süllyedt le a kiemelkedőtől a jóig. Noha tudtam, hogy Böszörményi írt már sci-fit, de eddig nem olvastam tőle ilyen jellegű regényt vagy novellát, így mikor a könyvtárba megérkezett a Mindörökké várni című gyűjtemény novelláiból, éreztem eljött az idő tesztelni írónk ezen - mondhatni sötét - oldalát. Nézzük meg röviden, miként tetszett hát a tucatnyi, de nem „tucat” novella!

1. Dogma (7-14 o.)

Isten megteremtette az embert, az ember elpusztította Istent, majd megteremtette a robotot, hogy a robot elpusztítsa az embert, s megteremtse a saját Istenét. Patchwork-szerűen összedobált összefüggéstelen jelenetek, hogy a végén kapjunk egy nem túl meglepő, de legalább humoros lezárást.

7/10 pont

2. A Xonsi körzet (15-33 o.)

Han Solo-féle csempész-kalandor történet, csak Csubit két star trekes orioni nőstényállatra cserélte írónk. Mai zaklatáscunamik öntözte civilizációnkban pusztán ezért tíz pontot érdemelne a novella, mert mára egy nagykorúak közötti férfi-nő kapcsolat leírása csaknem extrémmé és merészséggé lett…  Értékeltem a Galaktikus gégepukkasztó utalást, s az egész írás egyfajta sablonparádé. Egyébként nem egy izgalmas történet.

5/10 pont

3. Tű és pajzs (35-58 o.)

Az egyik legjobb novella a kötetben, voltak benne eredeti ötletek, jó a történet, van meglepetés és mondanivaló. Jix bácsi története egyszerre jelzi, hogy sohasem tudhatjuk, ki miért vált olyanná, amilyen, s milyen múlttal érkezett a közösségünkbe. A novella a történelem, a felelősség vállakat súlyosan nyomó terhéről is szól, s arról, hogy döntéseink mennyire kihathatnak közösségünkre és saját jövőnkre.

8/10 pont

4. A kutya (59-88 o.)

Nem volt rossz történet, de kutyának éppen nem találtam épen. Csonkának bizonyult ugyanis, mert se füle, se farka nem volt. Igazából nem tudom, mit akart mondani ezzel a költő… Az egyébként jól megírt történet.

5/10 pont

5. Három nappal később (89-109 o.)

Egyszerű, könnyen követhető és lineáris felépítésű sztori arról, hogy „kard által vész, mind, ki kardot ragad.” Az ötlet csak annyira új, mint Hollywoodban a szereposztó dívány, de a novella tetszett.

7/10 pont

6. Isa por es homou (110-133 o.)

2015-ben Böszörményi ezért a Galaktikában megjelent novelláért kapta a Zsoldos Péter-díjat, s valóban nagyon egyedi és érdekes ez a hardcore mese. A csak a végén kerekké alakuló történet ráadásul irodalmi szempontból is szép munka. Hiába, örök tanulság, hogy az ember kísérletező hajlamával óhatatlanul úgy nyúlhat a világ rendjébe, hogy végül önnön koporsóját engedi le a mélybe, hogy aztán utánaugorjon.

8/10 pont

7. Jó éjt, kapitány! (134-155 o.)

Ismét egy nagyon szép történet, nálam ez nyert a válogatásban. Szép, érzelmes, ugyanakkor figyelemfelhívó mondanivalóval bír. Igazából a mondanivaló még a legbonyolultabb regények esetében is könnyen megragadható, ettől klasszikusok: jó és rossz örök harca (A gyűrűk ura), a politika győzelme az egyén fölött (1984), a hazaszeretet (Egri csillagok), stb. Itt is borzasztóan egyszerű igazság mondatik ki: Nem zárkózhatunk el a világ elől, pláne, ha tönkretettük, mert akkor már késő lesz. Ebből a szempontból hasonló a kicsengése, mint az előző novellának. Klassz volt.

8/10 pont

8. Mindörökké várni (157-175 o.)

Azt vártam, hogy a címadó novella ütni fog majd, mint egy kubista gömb. Ehhez képest olyan volt, mint egy nagy zacskó csipsz: sok levegő, kevés tartalom. Ez a történet is pármondatos foltokból kellett volna, hogy összeálljon felvehető báli ruhává, ám ehelyett egy modern divatbemutatóra kreált ruhakölteményt kapunk, amiről azt sem tudjuk, hol kell belebújni. Egy-egy kiragadott pillanatot, színt mutat be a novella az emberiség kezdetétől annak végéig, Az ember tragédiájára emlékeztetően, ám a végén semmi megoldást nem kapunk, hanem simán kipusztulunk magányosan az élettelen világűrben.

6/10 pont

9. Üvöltő szörnyeteg (177-189 o.)

A kilencedik írás voltaképpen egy halott memoárja, amiben egy hölgynek írja meg érzéseit halálba küldésével kapcsolatban. A hasznosság és (ön)feláldozás kérdését firtató rövidke mű, semmi kiemelkedő.

6/10 pont

10. Vörös kendővel válladon (191-254 o.)

Ez is klasszikus csempészkedős sci-fi zsánerként indul, hogy aztán Solaris-os agyrémmé legyen, ahol a határ csak annyira létezik a valóság és képzelet között, mint szír migránsnak Németország és Dánia között. Tartalmához, jelentőségéhez képest a novella meglepően hosszú, s nem keltette fel különösebben érdeklődésemet.

6/10 pont

11. A bolond (255-271 o.)

Ellenben ez nagyon jó volt! Rövidsége ellenére egy az értékrendünkről elgondolkodtató, nagyon szépen megírt, hatásos szösszenetet kaptam, amely levett a lábamról. Hogy ez az én lelkivilágom okán történt-e, vagy mindenkire hatást gyakorol, azt nem tudhatom. Mindenesetre Böszörményi megint csak kiváló hangulatfestőnek bizonyult, úgy tűnik kifejezetten a nyomott, keserédes világok, a lelki nyomor leírásának mestere. Számomra ebben a novellában Asimov Öszvérének magyar testvérére leltem. Visszavonom korábbi ítéletemet, inkább ez a legjobb a válogatásban!

9/10 pont

12. Nemzedékek (273-303 o.)

A robot versus ember kapcsolat lassan egy évszázada érdekli az emberiséget, hiszen a lét és nem lét közötti különbség meghatározása nagyon fontos metafizikai kérdés. Nem meglepő, hogy Böszörményi szintén írt e kimeríthetetlen témában. Izgalmas, hogy a fiatalok kegyetlenségét, és a generációs különbségeket is belevegyíti a történetbe, nem is hatástalanul. Számomra is sokszor feltűnt, hogy ma mennyire eldobható használati eszközként tekintünk csodálatosan kifinomult eszközeinkre, miközben a régi korok embere megbecsülte minden holmiját. Tényleg így lesz-e az emberekre megszólalásig hasonlító androidokkal is? Egyáltalán szabad-e ilyet létrehozni? Ezek azonban már filozófiai kérdések.

7/10 pont

Összegezve: Sajnos a kockázatvállalás ismét hiányzott itt-ott számomra, a novellák többször talán nem voltak kellően merészek, s a csattanók kiszámíthatónak bizonyultak. Jó válogatásról van ugyan szó tehát, de hiányzott belőle valami, ami igazán remekké tenné.

Az illusztrációkról. Tulajdonképpen nincs többről szó, mint a novellák elé felskiccelt alakok, illetve a lap alján mintegy jelzőként szolgáló díszítés, nincs igazából jelentőségük, hozzá nem adnak a kötetnek, igaz el se vesznek belőle.

A kötet külcsínre nézve esztétikus, én puha, fűzött példányt használtam, amelynek borítása hamar törik és gyűrődik. Amennyiben valaki megvásárolni szeretné, mindenképpen keménykötésben tegye (ha adtak ki olyat is belőle)!

Pontszám:

Hét pángalaktikus gégepukkasztó a tízből.

7/10 pont

www.moly.hu: 94 %

www.goodreads.com: 3.75 pont

(Az adatok 2017. november 20-i állapotot tükröznek!)

Caporettó - előadás képekben

Az elmúlt héten a napvilágot szinte csak az ablakon keresztül láttam, volt itt kiállításmegnyitó, hosszú munkanap, győri könyvszalon (sőt, az még van is!), valamint kedden tartottam második őszi előadásomat a Bezerédj-kastélyban, a Ménfőcsanak-Gyirmóti Művelődési Központ felkérésére. Szerencsére szép számú közönség előtt sikerült egy korrekt - bár nem vagyok maradéktalanul elégedett - előadást adnom. Most ennek képeiből válogattam:

A fotókért köszönet Stoller Lászlónak, az előadás megszervezéséért és a háttérmunkáért pedig a művelődési ház dolgozóinak!

Az előadás reményeim szerint hamarosan a youtube-fiókomon lesz.

Legközelebbi témám Győr-Ménfőcsanakon: Mátyás király 1467-es erdélyi és moldvai hadjárata!

Egy brit zászlóalj útja az olasz hadszíntérre a Caporettói áttörés után

Egy brit zászlóalj útja az olasz hadszíntérre a Caporettói áttörés után

Kedden 17:30-kor lesz következő előadásom a győr-ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban, amelynek témájául a Caporettói áttörést választottam. Az olasz front legjelentősebb harci eseménye idén ősszel éppen 100 éves, így adta magát. A téma igen nagy irodalommal bír, s miközben elsősorban forrásokra vadásztan polcon s világhálón, rábukkantam a brit York és Lancaster gyalogezred 9. zászlóaljának hivatalos hadinaplójára, pontosabban annak blogon közölt változatára. A 9-es zászlóalj úgy kerül a caporettó-s előadásba, hogy azon öt brit hadosztály egyikéhez (a 23.-hoz) tartozott, amelyet az olasz vereség hírére a nyugati frontról átcsoportosítottak a Piave folyóhoz 1917. novemberében, s decemberben már harcba is vetettek. Most ennek az anabászisznak a naplójából fordítottam le hevenyészve részleteket.

November 1-9-ig:

Ezen idő alatt a zászlóalj megfelelő kiképzési programot végzett el, és a specialistákat saját tisztjeik képezték ki. Az 1., 4., 6., 7. századok lőgyakorlatokat tartottak, amelynek eredménye nagyon kielégítő volt, s az újoncoknál fejlődés tapasztalható. A hadosztály gázfelügyelőjeⁱ 2-án ellenőrizte az SBR gázálarcokat,ⁱⁱ majd 6-án az összes tisztnek és járőrparancsnoknak előadásokat tartott. 4-én templomi parádétⁱⁱⁱ tartottak. Folyó hó 5-én 50 legény csatlakozott, akiket a parancsnok 8-án megszemlélt. A zászlóaljban nagyon kevés itt most a beteg, és az emberek élvezik a nyugalmat. […]^iv

November 10.

A zászlóalj fele Wizernes^v állomáson bevagonírozott, az 51-es számú vonat elhagyta az állomást délelőtt 10:30-kor, a tiszti kocsiban Rumbold alezredessel (DSO, MC).^vi Az 54-es számú vonat délután 2:40-kor indult, a tiszti kocsiban Lewis őrnaggyal (MC).

November 11-től 15-ig:

Vonatozás végig a Rhone folyó völgyén Marseille-ig, majd a part mentén Cannes, Nice, Ventimiglia^vii érintésével Olaszországba. Megállóhelyek? Különböző állomáshelyek, amelyeken a fiúk gyakorlatoztak, s forró teát, kávét kaphattak. A vonaton a fegyelem kiváló volt, az emberek az utazás felől érdeklődtek. A zászlóaljat melegen üdvözölték az út során.^viii 15-én a zászlóalj kirakodott Mantovában, és Ceresához menetelt.

November 16-tól 18-ig:

Ceresában jó szálláson elszállásolva, ahol megfelelő gyakorlatozásra került sor. 18-án templomi felvonulást tartottunk. Míg a katonák fizikai állapota a térségben jó volt, az orvosi jelentés szerint a szokásosnál többen szenvednek kelésekkel.

November 19.

A hadosztály a gyülekezési térség felé halad.^ix A zászlóalj 8:30-kor kezdte meg menetét Susano Corta Chiaviche^x (12 mérföld) felé. Érkezés a szállásokhoz délután 3:30-kor. A menet jó volt, senki sem dőlt ki.

November 20.

A menetet reggel 7 órakor folytattuk Nogarába^xi (8 mérföld), a zászlóalj szálláson délelőtt 11 kor. A felvonulás továbbra is magas színvonalú, nagy kevés ember lába hólyagosodott fel.

November 21.

A zászlóalj 6:30-kor vonult ki Legnano^xii felé, és délután 3 órakor foglalta el szálláshelyét. A menetelés ismét jól sikerült, a szállítás nagyon tisztán és okosan folyt le.

November 22.

A zászlóalj reggel 7 órakor indult el Noventa irányába (16 mérföld), szálláshelyeire 14:30-kor érkezett meg. A férfiak jól meneteltek, nem dőlt ki senki. Számos ember lába vízhólyagos lett.

November 23.

A menetelés délelőtt 9 órakor folytatódott Barbarano^xiii felé (7 mérföld), a zászlóalj a szállásin délután 1 órára.

November 24.

A zászlóalj reggel 7 órakor indult ki St. Maria^xiv felé (10 mérföld), ahová délután 1 órakor érkezett.

November 25.

7 órakor kivonulás Isola di Carturo^xv felé (6 és ½ mérföld), szálláshelyére 11 órakor költözött be [a zászlóalj]. Az elmúlt három nap során a menetfegyelem még mindig nagyon jó volt, egyetlen ember sem esett ki. A fiúk jó állapotban vannak, lábaik épek.

November 26. és 27.

26-án szemlét tartottak, majd 27-én folytatódott a kiképzés. Az orvosi jelentés hosszú volt, a legfőbb panasz a hólyagos láb, amiből a férfiak nagy részének kijutott.

November 28.

A menet reggel 8 órakor folytatódott Isola Romolo-ba^xvi (12 mérföld), a szállásokat délután 4 órakor foglaltuk el.

November 29.

A zászlóalj délelőtt 9 órakor indult el Sontreia^xvii felé (7 mérföld), és a szállásokon volt déli 12 órára. A menetfegyelem az út során kiváló volt, nagyon kevés embert kellett elsősegélyhez kísérni, s a menet során senki sem dőlt ki.

November 30.

Zászlóalj a szállásokon. A parancsnok díszszemlét tartott a századoknak, és nagyon elégedett volt a zászlóalj körültekintő megjelenésével. Az emberek többsége fürdőt vett.

December 1.

A zászlóalj pihenőben Sontreiában. Futógyakorlatok századonként, lövészet, szuronyvívás, fegyverforgatás és a századok alaki kiképzése folytatódott.

December 2.

A zászlóalj elhagyta szálláshelyét délelőtt 11 órakor, és Barconba^xviii menetelt, ahová délután 2:40-kor érkezett.

December 3.

A 70. dandár^xix a 70. olasz hadosztály balszárnyán lévő 136. ezredének felváltására indult (Montelló szektor).^xx A zászlóalj délelőtt 9:45-kor elindult Ciano^xxi felé, ahol a 136. olasz ezred 1. zászlóalját kellett váltania, mint tartalék zászlóalj. Egy óra menetelés után a zászlóalj megállt és ebédet valamint teát szolgáltak fel a mezőn. Délután sportfoglalkozás volt. Délután 4 órakor a menetelés Ciano felé folytatódott. A cél este 8 órakor teljesült.

December 4., 5., 6.

A zászlóalj tartalékban Ciano-nál.

December 7.

Az „A”, „B” és „D” századok^xxii és a zászlóalj új helyre települt az alábbiak szerint: Az „A” század egy házcsoportban 300 lépésre a [térképen szereplő] SERNAGIOTTO felirat S-betűjétől északra. A „D” század az SERNAGIOTTO S-betűjétől délre 200 lépésnyire lévő házcsoportban. A „B” század a CIANO szó „A”-jától délre lévő házakban. A zászlóalj főhadiszállása pedig délre 250 lépésre a NOGARE „E” betűjétől. A felváltás teljesült 7:30-ra. […]

December 8., 9., 10.

A zászlóalj tartalékban. Míg a századok tartalékban voltak, dolgoztak a védműveken, javították az egészségügyi feltételeket, és akadályokat építettek.

December 11.

A zászlóaljunknak a 8-as York és Lancasteri zászlóaljat kellett volna felváltania, de a frontszakaszunkat érő egész napos folyamatos bombázás, valamint az időjárás változása miatt a dandárparancsnok visszavonta a váltást. Készenléti parancs érkezett a mutatkozó osztrák tömegek miatt, a zászlóalj készen állt. Veszteség: - 6 legény megsebesült.

December 12.

A zászlóalj felváltotta a 8-as KOYLI-t^xxiii, és a front balszárnyi dandárának balszárnyi zászlóalja lett. A váltás teljesült este 7:30-kor. A diszpozíciók a következők lettek: „A” század az első vonal bal szárnyán. „D” század az arcvonal közepén. „B” század az első vonal jobb szárnyán. „C” század a tartalék század. […]

Jegyzetek:

i Az eredetiben Div[isiona]l Gas Officer, de a gáztiszt szót elég gáznak éreztem…

ii Az eredetiben: SBR, amely a small-box respirator (kisdobozos légzőkészülék) rövidítése. Nem csoda, hogy ellenőrizték ezt. A Caporettói áttörés során az olaszokat meglepte a monarchia és német csapatok által nagy mennyiségben bevetett gázlövedék, s sok olasz katona gázmaszk hiányában pusztult el. Az Antant I. világháborús gázálarcairól írás: http://gasmasklexikon.com/Page/USA-Mil-Infantrie.htm

iii„Church parade”, a brit hadseregben 1951-ben megszüntetett vallásos szertartás, mely során a tábori lelkészek buzdították és lelki vigaszt nyújtottak a katonák számára.

iv A kihagyott részeken személyi változásokról esik szó.

vTelepülés Franciaországban Pas-de-Calais megyében. A Y & L 9-es zászlóalja korábban Flandriában került harcba.

viDSO – Distinguised Service Order, azaz Kiváló Szolgálatért Érdemrend. MC – Military Cross, azaz Hadikereszt. Mindkettőt kifejezetten harctéren szerzett érdemekért adják.

viiA naplóban hibásan Vintimille.

viiiNyilván elsősorban az olasz lakosságra vonatkozik.

ixA 9. zászlóalj a 23. hadosztály része volt, mely divíziót teljes egészében Olaszországba vezényelték Flandriából a Caporettói áttörést követően. A 23. hadosztályt négy gyalogdandár és közvetlenek alkották. A York és Lancaster ezred 9. zászlóalja a 8-kal együtt a 70. dandár kötelékében szolgált.

xNem tudtam azonosítani, valahol Mantova és Nogara között lehet.

xiA naplóban Nigara.

xiiA naplóban Lenago.

xiiiA zászlóalj hadinaplójában Pont du Barbarano szerepel, ami minden bizonnyal megfelel Barbarano Vicentinonak.

xivA hely Vicenza környékére lokalizálható.

xvEgy sziget lehet a Brenta folyónál Carturo község közelében.

xviNem tudtam azonosítani.

xviiLásd eggyel feljebb... Valahol Castelfranco Venetotól északkeletre lehet.

xviiiTelepülés a Montelló-hegy délnyugati csücskétől 8 km-re délnyugatra.

xixA 23. brit hadosztály azon dandára, melyhez a Y & L Regiment 9. zászlóalja is tartozott.

xxA zászlóalj tehát a Piave folyónál fekvő, 1918 nyarán híressé vált csatateréhez közel érkezett, mint tartalék.

xxiTelepülés a Piave folyó déli partjához közel, a Montelló hegy tövében.

xxiiA brit gyalogzászlóaljak 4 századból álltak, amelyeket „A”-tól „D”-ig kaptak rendszerint „számozást”.

xxiiiA KOYLI a King's Own Yorkshire Light Infantry rövidítése, azaz a Király saját yorkshire-i könnyű ezredének 8. zászlóaljáról van szó, amely szintén a 70. dandár állományába tartozott. Valószínűleg itt esett el az első brit katona ezen a fronton, William Hetherington. Lásd: http://www.ossett.net/WW1/William_Hetherington.html

A bolsevik puccsról tartott előadásom már youtube-on:

Múlt héten szerdán lement az ősz első ménfőcsanaki előadása, amelynek témája a Nagy októberi szocialista forradalom volt, amely ugyebár se nem nagy, se nem szocialista, se nem forradalom, sőt, nálunk még csak novemberi sem volt. Az előadásommal nem vagyok maradéktalanul elégedett, egyszerűen túl sok mindent szerettem volna belegyömöszölni, így némiképpen hektikus ugrabugrálássá lett, de azt hiszem azért vállalható. Ma az erről készült felvétel felkerült a youtube-os csatornámra. A kép- és hangminőség nem a legjobb, de igyekszem a jövőben fejleszteni ezeken.

Jó szórakozást hozzá!