Dörre
Sándort a bršadini
kórházban találta 1916. májusa, s minden reménye, hogy valahogy
áthelyeztesse magát Budapest vagy Visegrád közelébe, úgy tűnt
sikertelen marad. Betegségéről meghökkentően részletesen számol
be szüleinek. Később Besztercebányára irányítják ezredének
losonci központjából. Júliusból és augusztusból alig maradt
fenn levele, azokból az olvasható ki, hogy nagy eséllyel végül
mégiscsak szülei mellett tölthetett néhány hetet, mielőtt ismét
szolgálatra alkalmas állapotba került. Bár augusztus végi levele
szerint szeretett volna az éppen hadat üzenő, áruló románok
ellen vonulni, végül ismét a 25-ösökhöz kerül ki az olasz
frontra.
A
dokumentumokat helyesírásilag itt-ott javítva, stílusilag nem
módosítva közlöm, a rövidítések feloldásával.
|
Dörre Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz 1916. május 2-án (1. dok.) |
1.
Dörre
Sándor levele édesapjának. Bršadin,
1916. V. 2.
Kedves
jó Papa!
Mama
levelét megkaptam és sajnálkozással olvastam, hogy aggódnak
miattam. Pedig olyan őszintén megírtam mindent! Mint lapjaimból
értesültek, már húsvétkor megint visszakerültem a régi
szobámba. A tripperem meggyógyult és szombaton már haza akartam
utazni. Mielőtt azonban elmentem volna, még egyszer megvizsgálták
a székletemet és megint találtak benne tífusz bacilusokat.
Elgondolhatja kedves Papa, mennyire el voltam keseredve, mikor
ahelyett, hogy elutaztam volna, megint elkülönítettek, s így
bršadini tartózkodásom
megint megnyúlt. Most itt ülök ismét az I. szektorban.i
Hogy
betegségemet illető minden aggodalmukat eloszlassam, doktorom
magyarázata alapján a következőket írom:
Ha
az ember valamely betegség ellen be van oltva, úgy a szervezetbe az
illető betegéggel szemben közömbös, vagyis ha kerülnek is
bacilusok a szervezetbe, azokat részint a gyomorsav megöli, részint
ártalmatlanul ismét távoznak az ürülékkel. Az ilyen egyén nem
beteg, csak bacilushordozó. Hogy mennyi ideig van az illető ilyen
állapotban, az már attól függ, milyen erős a szervezete. Ami már
most engem illet, mióta itt vagyok Bršadinban,
kúrálják a gyomromat. Egész február és fél márciusban diétás
koszton éltem. Akkor javult a gyomrom, volt étvágyam, s teljes
diétát ettem, vagyis rendes kosztot. Dacára ennek, állandó
székrekedésem volt mióta csak itt vagyok, körülbelül március
végéig. Beöntéseket kaptam, meg szedtem hashajtókat:
keserűvizet, purgát, ricinust. Március végén azután éppen az
ellenkezője következett be: naponta 4-5-ször is volt hasmenésem,
étvágytalan voltam és hasgörcseim is voltak. Ekkor megvizsgáltak,
s először kerültem ide az I. szektorba. Itt voltam 10 napig, s
három negatív székvizsgálat után visszakerültem a III.
szektorba (Az I. szektor a fertőző betegek részérevaló). Itt
azután kezelték a bél- és gyomorkatarrhusomat. Kérésemre
azután, miután tripperem meggyógyult, szombaton elutazhattam
volna. Pesten szándékoztam a gyomromat megvizsgálni. De hát nem
jó tervezni! S mint már írtam, itt vagyok még mindig.
Nagyon
jó, kedves doktorom van, kiről múlt levelemben is írtam már.
Gyomormosással megvizsgálta a gyomrom, s megállapította, hogy
kevés a gyomorsavam, s valószínűleg ez az oka, hogy oly sokáig
hordom magamban a tífusz bacilusokat. Most étkezés közben,
naponta háromszor, sósavat és pepszint szedek. Most már van
valami kevés étvágyam és székem is kezd rendesen lenni.
No,
de rátérek levelem tulajdonképpeni céljára! Annyira szidtam
doktoromnak Bršadint, meg
panaszkodtam neki, hogy mennyire unok már itt lenni, míg egy jó
ajánlatot tett. Próbáljam meg, talán sikerül Pestre kórházba
kerülnöm, minthogy a tripperem ebben már nem akadályoz. Ennek a
módja, hogy Papa érdeklődik, hogy van-e hely valamely kórházban
részemre. Ha igen ,úgy alighanem érdeklődik majd irántam az
illető kórház itt, Bršadinban.
A doktorom véleménye alapján azután lehet, hogy felkerülök
Pestre, majd ha bacilusmentes leszek. Már egy vizsgálatom megint
negatív. Kérem hát kedves Papát, járjon utána a dolognak, talán
sikerülni fog pár hetet így Pesten töltenem.
Kérem
azonban, hogy a dolog sürgős, mert rövid időn belül a doktorom
itt hagyja a kórházat, és a frontra megy. Tehát kedvező volna a
dolgot még addig elintézni, míg ő itt van.
Máskülönben
hál' Istennek jól vagyok. Szegény Gyula bácsi halála hírét
szomorúan olvastam.
Remélem
otthon kedves mindnyájan egészségesek. Kezeit csókolja hálás
fia, Sanyi.
916.V.2.
2.
Dörre
Sándor levele édesanyjának. Bršadin,
1916. V. 2.
Kedves
jó Anyuskám!
Épp
előbb kaptam meg a sürgönyt. Úgy megijesztett vele! Sietek
gyorsan válaszolni, bár Papának már írtam ma egy kimerítő
levelet. Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy nem írtam, de
minden nap már útra kész voltam. Jól érzem magam, s igazán
semmi ok az aggodalomra. Most meg már én is oly nyugtalan vagyok
amiatt, hogy otthon aggódnak. Sietek nagyon evvel a levéllel, hogy
a ½ óra múlva induló vonattal elküldhessem még Pestre, s így
holnap már megkapja. Sajnos táviratozni nem lehet innen.
A
küldött levélért hálás köszönet és sok kézcsók.
Legközelebb bővebben írok. Sok csók és kézcsók hálás fia,
Sanyitól.
916.V.2.
|
Kubinyi zászlós levelezőlapja az olasz frontról egykori tanárához, Dörre Tivadarhoz (3. dok.) |
3.
Tábori
postai levelezőlap
[Feladó:]
Kubinyi tart. zászlós
Cs.
és kir. tábori ágyús ezred 3/34.ii
Tábori
posta 60.
Czím:
Nagyságos Dörre Tivadar úrnak főreáliskolai tanár
Budapest,
VI. ker. Szondi u. 42/c
[Pecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 60, 16.MÁJ.19
[Pecsét:]
K.u.K. Feldkanonenregiment Nr. 34 Batterie Nr. 3.
Kedves
jó Tanárom!
Az
orosz frontot márciusban elcseréltem ezzel,iii
ahol több babér terem, szebb a tavasz, és nagyobb az ellenség,
mint bármelyik a többiek közül. Igaz, hogy nem kalandvágyó
természetem hozott ide, bár a szép vidék és a sok egyéb más
biztató kilátásokkal kecsegtettek! De hát én is úgy gondolom
„sors bona nihil aliud”iv
és remélem ezentúl is kegyes lesz hozzám. Igen jól esne, ha
néhány sor jó hírt kapnék az én kedves Tanáromtól. Mit
csinálnak a fiúk, hol, merre járnak? Hogy vannak? Hát Manyi
haragszik-e még rám? Ha igen, legfőbb ideje, hogy kibéküljön,
úgy-e? Csak a szabadságos kis könyv megjönne már! Sok szíves és
szerető üdvözletet küld hálás tanítványa: Kubinyi B[...]v
Dél-Tirol,
916V.18.
4.
Tábori
levelező-lap
[Feladó:]
Dörre Sándor
[Címzett:]
Nagyságos Dörre Tivadar úrnak főreáliskolai tanár
Budapest,
VI. Szondi u. 42/c III.
[Pecsét:]
K.u.K. Feldpostamt, 916.MÁJ.18
Kedves
jó Papa!
A
vonatot szerencsésen elértem még. Jó helyet kaptam, úgyhogy
egész éjjel aludhattam. Délelőtt jelentkeztem, s most várok a
beosztásomra. Ebéd után kicsit aludtam, s most majd bemegyek a
városba lakás meg koszt után nézni. Egyelőre a vasúti
szállodában telepedtem le. Esetleges postát is kérem ide címezni.
Holnap reggel maródi-vzitire megyek, meglátom majd, mit szól az
orvos. Egyelőre egyéb újság nincs.
Kedves
Mama és Papa kezeit csókolom, a gyerekeket csókolja hálás fia,
Sanyi.
Losonc,
916.V.18. D.u. 4 ó.vi
5.
Dörre
Sándor levele szüleihez. Losonc, 1916. V. 19.
Kedves
jó Papa és Mama!
Holnapi
házassági évfordulójuk ünnepén, mint előre látható volt,
sajnos nem lehetek odahaza. Így hát csak ezúton kívánhatom én
is őszinte szívvel a lehető legjobbakat ez alkalommal. Mint annyi
kedves más családi ünnepet, ezt is sajnos már másodízben töltöm
az otthontól távol. Tavaly ilyenkor reméltük, hogy a holnapi
napot együtt fogjuk megünnepelni, mint annyiszor a múltban. De hát
a jó Isten másképp rendelte. Megfogyatkoztunk, mi meg
szerte-széjjel vagyunk. A holnapi nap, gondolatban legalább
mindannyiunkat összehoz, és egyesül abban az imádságban, hogy a
jó Isten áldása legyen édes Szüleinken, s annyi sok fáradság,
küzdés és megpróbáltatás után még sok-sok éven át
élvezhessék a mostani nehéz idők elmúltával a jól megérdemelt
pihenést, és gyermekeik szeretetében, csendes boldogságban
töltsék öregségüket. Nagy tőkét fektettek belénk
nevelésünkkel és szeretetükkel, melynek még csak a kamatait is
csak alig adhatjuk vissza viszonzásképpen. De hát ilyen a szülők
sorsa, s az vigasztal, ha Isten segít, mi is e sorsra jutunk. Azt
hiszem akkor fogjuk csak igazán megtudni, mit köszönhetünk
Papának, Mamának. Bocsánatot kérek, hogy ily hosszúra nyújtom
mondanivalómat, de ily gondolatok jutnak eszembe, hogy itt magamban
ülök vacsora után, s jól esik őket papírra vetnem.
Hogy
magamra térjek: sokat nem írhatok még ma. Délelőtt voltam a
törzsorvosnál a kórházban. Röviden elintézte a dolgom azzal,
hogy mint „Kriegsbeschädigter”,vii
Besztercebányára kerülök a Sammelstellére,viii
onnan pedig valami fürdőhelyre. Egyszersmind utasított egy
segédorvoshoz, aki az ügyet elintézi. Ez írt is az adjutánsnak,
hogy mielőtt elmennék, pár napra még Pestre is mehessek ügyem
elintézésére. Most még „Mil. Ärtztliches
Zeugniss”-reix
van szükségem, mit majd holnap próbálok megszerezni. Jelenleg
drukkolok, hogy az ügy kedvezően intéződjék el. Beosztásom még
nincs, s így egész nap alszom, meg dolgaim után járok.
Kezeit
csókolja, a gyerekeket pedig csókolja hálás fiúk, Sanyi.
Losonc,
916.V.19.
6.
Tábori
levelező-lap
[Feladó:]
Dörre Sándor
[Címzett:]
Őnagysága id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak áll. főreálisk.
Tanár neje
Budapest,
VI. Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:]
K.u.K. Feldpostamt, 916.MÁJ.21
Kedves
jó Mama!
Mint
már levelemben említettem, Besztercebányára utazom. Már ma is
mehettem volna, de új szürke ruhámat adjustáltatom, s holnap
próbálja a szabó. Valószínűleg holnap, hétfőn este indulok.
Szabadságot sajnos nem kaphatok, hacsak Besztercebányán nem. Egyéb
újságot nem írhatok. Elég jól érzem magam. Az étvágyam javul,
de hát azért a gyomrom nincs rendben. Legszívesebben Visegrádra
mennék úgy 4-5 hétre, ott azt hiszem minden bajom elmúlna. Ugye
nem volna rossz?! Hogy érkeztek múltkor haza a Matyiból?x
Volt még villamos?
Papa,
Mamának kezeit csókolja hálás fia, Sanyi.
Losonc,
916.V.21.
7.
Dörre
Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz. Besztercebánya,
1916. V. 30.
Kedves
jó Papa!
Levelét
örömmel vettem, s sietek rá válaszolni. Mint már lapomon
említettem, tegnap, hétfőn egy Komisszióxi
elé kerültem felülvizsgálatra. Itt volt egy generális, Losoncról
a törzsorvos, s még egypár orvos. Véleményük alapján 4 hétre
valamelyik Tátra-fürdőbe fogok menni utókúrára. Bár a
gyomromra panaszkodtam, ők tüdőcsúcshurutot is megállapítottak,
és így kerülök a Tátrába. Ma azonban megkértem a főorvosunkat,
hogy nem kerülhetnék-e Gizella-telep fürdőre,xii
ha van ott hely tisztek részére. Ő beleegyezett ebbe. Már most
nagyon kérem Papát, ha sürgősen érdeklődne a következők
iránt: 1. Van-e ott hely közös tiszt részére? Tudniillik, ha
utókezelésre fürdőre megyek, azért folyamodni kell Kassára a
Militärkommandohoz, s ez
szabadságszámba megy. Azonkívül folyamodnom kell az ingyenes
helyért is. Tehát tudnom kell, van-e Gizella-telepen ingyenes hely!
Kérem Papát, hogy utánajárása eredményét táviratozza meg
nekem, hogy egyáltalán van-e hely tisztek részére (ingyenes) és
hogy részemre volna-e hely. Kérem, ne haragudjon, ha megint úgy
megterhelem, de talán most majd sikerülni fog, amit a múltkor úgy
elpackáztam.
Itt
Besztercén elég jól érzem magam. Jól esik a változatosság. A
fő, hogy sokáig ne maradjak egy helyen. Olyan lettem, mint a bolygó
zsidó. Mikor mennek ki Papáék Visegrádra? Vagy talán már kinn
is vannak, hiszen most már túl vannak a java munkán! Ha sikerülne
a tervem, de szép lenne, egész nyáron otthon lehetnék!
Szabadságot nem adnak sajnos. Kórházba, fürdőre lehet menni, de
szabadság nincs. Ilyenek az idők!
Mi
újság Lóriékról? Haza mennek nyárra, vagy pedig ismét be kell
vonulnia Lórinak? Hát Bandi mit ír? Kérésem ismételve zárom
soraim. Kedves Papa és Mamának kezeit csókolom, a gyerekeket
csókolom, hálás fiúk, Sanyi.
Besztercebánya,
916.V.30. D.u. 2 óra
8.
Dörre
Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz. Besztercebánya (?),
1916. VI. 7.
Kedves
jó Papa!
Várt
levelét ma kaptam meg, és sajnálattal olvastam, hogy Pestre
kerülésem érdekében megint tett lépéseket, melyek azonban
valószínűleg ismét eredménytelenek lesznek. Most beszéltem a
főorvos úrral éppen. Ő úgy nyilatkozott, hogy most már nem
helyezhetnek át Pestre, mivel a tátrai-fürdőxiii
már engedélyezve van. Vagyis még mielőtt a Komisszió elé
kerültem, kellett volna magam áthelyeztetnem. Én most már nem
bánom, akárhogyan is lesz! Manapság nem érdemes semmit se
tervezni, mert amúgy is nagyon könnyen másképp lehet, akkor
azután annál nagyobb a bosszúság!
Itt
élek csendesen egyik napról a másikra. A program nem változatos.
Reggel 8-kor reggeli, 10-kor vizit, 12-kor ebéd, 4 órakor vizit és
uzsonna, 6-kor vacsora. A közbenső időt a parkban töltöm séta
és olvasással. Vacsora után és esetleg ebéd előtt egy pohár
sörre megyek. Van itt három kis kocsma a kórház körül, ahol
észrevétlenül meg lehet húzódni. A városba csak csütörtök és
vasárnap délután 2-4-ig szabad kimenni. Nem sok, de nekem elég.
Már megnéztem a várost, össze-vissza barangoltam. Nagyon kedves
részletek vannak. Így hát megvagyok valahogy, de ez a semmittevés
már a könyökömön nő ki. No, majd talán még másképp is lesz!
Kérem
Papát, tehát ne tegyen újabb lépéseket érdekemben, majd csak
lesz valahogyan. Kedves Mama és Papa kezeit csókolom, a gyerekeket
sokszor csókolom, hálás fia, Sanyi.
916.VI.7.
9.
Dörre
Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz. Losonc, 1916. VII.
21.
Kedves
jó Papa!
Levele
már várt reám, mire ideérkeztem, s sietek rá válaszolni.
Szerdán reggelxv
szerencsésen megérkeztem, s azonnal kimentem a kaszárnyába,
megtudni, mi az újság. Hát ismét kaszárnya inspekcióraxvi
voltam beosztva, ezért táviratoztak. Ugye jól megéreztem, hogy
még idejében elutaztam? Pesten az estét Fericsivel csendesen
töltöttük el. Jenővel sajnos nem találkoztam. A vonaton, mint
rendesen, volt fekvőhely és jól aludtam. Semminemű
kellemetlenségem nem volt. A 24 órás szolgálat után tegnap
délután nagyot aludtam. Estefelé nagy meglepetésemre Beer Pál
kollegámmal találkoztam. Volt lakótársam, ki iránt már Papa is
többször érdeklődött. Tegnap délben érkezett meg Galíciából
heted magával az ezredtől. Mint fölös számúakat küldték őket
vissza a frontról, kiképzésre. Hát bizony nem tudom, kiket fognak
itthon kiképezni! Vele sétáltam egész este és diskuráltunk. Ma
hűvös, esős idő van. Egész délelőtt 10 óráig aludtam, de még
mindig álmos vagyok. Pedig este már 11-kor lefeküdtem! Levelem
ebéd előtt, alatt és után írom a vasúti vendéglőben. Tegnap
kellemes hírt hallottam. Állítólag rendelet jött, hogy ezentúl
minden önálló parancsnok adhat alantas tisztjeinek 10 napig
szabadságot, s minden tiszt, ki nincs szolgálatban, szombat estétől
hétfő reggelig mehet ahová akar. Ez nagyszerű volna! Eszerint az
ezredesemtől kellene ezentúl kérni a szabadságot.xvii
Mi
újság odahaza? Mami már hazajött? Mi hír Lóri és Bandiról?
Remélem kedves mindnyájan a legjobb egészségnek örvendenek.
Egyelőre minden témámat kimerítettem, s így zárom levelem.
Kedves
Mama és Papának kezeit csókolom, a gyerekeket csókolom, hálás
fiúk, Sanyi.
Losonc,
916.VII.21.
10.
Tábori
levelező-lap
[Feladó:]
Dörre Sándor
[Címzett:]
Ngs. id. Dörre Tivadar áll. főreálisk. tanár Úrnak
Visegrád,
Pest megye
[Pecsét:]
K.u.K. Feldpostamt, 916.AUG.29
[Pecsét:]
Visegrád, 916.SEP.3
Kedves
jó Papa!
Szerencsésen
megérkeztem és itt élem most megint az unalmas losonci életet.
Nincs semmi újság. Hazajövetelem nem lett volna sürgős oly
nagyon. Erről majd bővebben írok.
Kezeit
csókolja hálás fia, Sanyi.
916.VIII.29.
|
Az augusztus 31-i levél Losoncból keltezve (11. dok.) |
11.
Dörre
Sándor levele édesapjához. Losonc, 1916. VIII. 31.
Kedves
jó Papa!
Ígéretemhez
képest referálok hétfői sürgős hazatérésem okairól. Már
Visegrádon említettem egyszer, hogy igazolásra hívott fel a
budapesti térparancsnokság, amiért az Andrássy úti kórházból
való távozásomkor nem jelentkeztem le nála. Ezt megtettem ugyan
levélileg, de úgy látszik, Pestre nem érkezett meg. Ezért hívott
most maga elé az őrnagyom, ki az ezredest helyettesíti szabadsága
alatt. Az ügy simán elintéződött egy dorgálással, hogy máskor
küldjem az ilyen jelentkezéseket. Pesti utamért vagy a késésért
semminemű kellemetlenségem nem volt, s nyugodtan mehettem volna
este is. No, de nem volt már semmi türelmem! Itt töltöm azóta
csendben napjaim, rukkolással délelőtt, délután izzadva. Nagyon
meleg idő jár erre, forró, fülledt, igazi kánikula. Sokszor
gondolom, mily jó volna Visegrádon a Dunában fürödni. Tegnap
akartam az uszodában fürödni, de a piszkos, békás víz láttára
undorral távoztam és tovább izzadtam. Egyébként nem írhatok
újságot, csendes egyhangú az élet.
Mi
újság odahaza? Remélem kedves mindnyájan egészségesek. Mimike
már meggyógyult? Nemsokára kezdődik megint az iskolai élet,
kedves Papáék nem nagy örömére! Mi hír Bandi és Lóriékról?
Nem jön még szabadságra? Félek, hogy lefújják most a
szabadságokat.xviii
Vagy talán Erdélybe fogják bevinni! Bizony én is szívesen mennék
oda! A blúzomat bevitte Papa festetni? Most jó volna már ebben a
melegben. Ha tudtam volna, magam elintéztem volna Pesten.
Üdvözletét, tiszteletét küldi Papának egy Lengyel nevű kadett.
Ma találkoztam vele. Öt osztályt a reálban végzett, s Papa így
tanította őt. Kis alacsony tót fiú, szegény Raj Pistával járt
együtt. Jelenleg a Schwábnál ülök, s várok a vacsorára, mert
már ½ 7 van. Közben, hogy írok, megeredt egy csendes kis eső, a
forró levegőt lehűti, én meg az éppen frissen csapolt sörrel
hűtöm magam. Kezdem magam jobban érezni, csak kár, hogy egyedül
ülök itt, s nem a visegrádi kedves társaságban! Remélem
nemsokára megint ott lehetek rövid időre!
Kedves
Mama és Papának kezeit csókolom, a gyerekeket sokszor csókolom,
hálás fia, Sanyi.
Losonc,
916.VIII.31.
12.
Dörre
Sándor levele édesapjához. Losonc, 1916. IX. 17.
Kedves
jó Papa!
Manzi
levelezőlapját tegnap este kaptam meg, melyben írja, hogy
vasárnapra kivárnak Visegrádra. Sajnos ezt a mai vasárnapot itt
vagyok kénytelen eltölteni Losoncon. Az oka ennek, mint kedves Papa
sejthette is, és Fericsi és Jenő közvetítésével üzentettem is
múlt héten, hogy be vagyok osztva a Marsba. Ennek már körülbelül
2 hete, de hát eddig igazán nem tartottam szükségesnek közölni.
Kérem kedves Papát, ezért ne haragudjon rám, de hát én ezt így
sokkal jobbnak láttam, mintha előre jeleztem volna Visegrádon. Ma
délben érkezett meg a sürgöny, mely szerint holnap délután ½
3-kor indulunk. Egyelőre csak az én századom, mely az olasz
frontra megy a bataillonhoz. Én, mint ennek a századnak a
parancsnoka megyek ki, s így ebben a szokatlan tisztségben
felelősségem és így gondom is van elég. Jelen levelem is épp
ebéd után írom este ½ 6-kor. Mostanáig volt dolgom. Bárcsak már
a vonaton ülnék, miután mindent rendbe hoztam!
Ami
poggyászom itthon marad, azt majd kedves Papa címére hazaküldetem
Budapestre. A tartozásomra vonatkozólag, kérem legyen még
türelemmel, rövidesen letörlesztem. A megrendelt könyveimre
vonatkozó minden írás kedves Papa kezeiben van már, s kérem
legyen szíves azokat megőrizni, s az ügyet intézni. A fizetése a
csekkeknek csak jövő évben kezdődik, s addig Isten segítségével
remélem már módomban lesz annyi pénzt hazaküldeni, hogy
fennakadás ne történjen. Egyéb közölni valóm nincs jelenleg, s
ha később még eszembe jutna valami, úgy még megírom.
A
jó Isten áldását kérem kedves mindnyájukra, hogy mire
visszajövök, legjobb egészségben találjam! Ahhoz, hogy most
elmegyek, nem fűzök semmi kommentárt! Ez már egyszer a mi
sorsunk, s én szívesen megyek!
Kedves
Mama és Papának kezeit csókolom, s a gyerekkel együtt ölelem,
csókolom. Hálás fia, Sanyi.
Losonc,
916.IX.17.
|
Dörre 1916. szeptember 20-21-én hazaküldött képeslapja Laibachból (13. dok.) |
13.
Képeslap
[Feladó:]
Dörre Sándor
[Címzett:]
Őnagys. id. Dörre Tivadarné áll főreálisk. Tanár neje
Ungarn.
Visegrád, Pest megye
[Pecsét:]
Elmosódott... Feladás dátuma valószínűleg 1916. szeptember 20
vagy 21.
[Pecsét:]
Zensuriert. K.u.K. Militärzensur,
Laibach
Sokszor
csókolja kezeit, Sanyi.
|
A 14-es számú dokumentum: Dörre 1916. szeptember 22-én írt levelezőlapja |
14.
Tábori
levelező-lap
[Feladó:]
Lt. Dörre Sándor
3/XXIV.
MarschKomp. Des Inf. Reg. No. 25.xix
Feldpost
359.
[Címzett:]
Wohl. Herrn Theodor Dörre sen. Prof.
Budapest.
VI., Szondi u. 42/c
[Pecsét:]
K.u.K. Etappenpostamt, 24.IX.16
[Pecsét:]
Kuk. Inft. Regmt. No. 25. 3/24 M.Komp.
Kedves
jó Papa!
Tegnap
este ½ 9-kor végre megérkeztünk. Ott vagyunk a környéken, mint
ahova tavaly mentünk, s már egynéhány ismerőssel találkoztam
is. Két napig esőben utaztunk, ma azonban kiderült az idő. A
hegycsúcsok gyönyörű fehérek már, hogy elszállt róluk a köd.
Jól érzem magam, eltekintve attól, hogy sajnálom, hogy kedves
mindnyájan nem lehetnek szintén itten élvezni a gyönyörű tájat.
Kedves
Mindnyájukat számtalanszor csókolom, kedves Mama és Papának
kézcsók, hálás fiúk, Sanyitól.
1916.IX.22.
D.u. 4 ó.
|
Dörre Sándor Leesből írt szeptember 26-i levelének első oldala (15. dok.) |
15.
Dörre
Sándor levele édesapjához. Lees/Lesce, 1916. IX. 26.
Kedves
jó Papa!
Véletlenül
alkalmam van, hogy biztos úton juttassam soraimat kezeihez.
Losoncról küldtek utánam a század részére bakancsokat, s most
ezekkel az emberekkel küldöm vissza levelem. Jelenleg
Studentschitsbenxx
vagyunk elszállásolva, de 30-án téli szállásra Leesbe megyünk.xxi
Ott van a Gruppenkommandoxxii
is. Ugyanazon a vidéken vagyunk, hol tavaly, csak a tábori
postaszám változott 326-ról 359-re. Ez az új szám. Ha Bandi
visszajön a frontra, utazzon Laibachxxiii-Assling-i
vonalon. Raddmannsdorfxxiv
utáni állomás Lees. Itt okvetlen elvárom, hogy kiszálljon. Ha
lehet, értesítsen még efelől. Nagyon jó dolgunk van, csak nagyon
be vagyunk fogva a folytonos rukkolással, meg továbbképzéssel.
Jobban be vagyunk fogva, mint Losoncon. Nekem ezenfelül még magas
tisztségem gondjai is megvannak.
Mi
újság odahaza? Türelmetlenül várom értesítésüket. Kedves
mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Mama és Papának
kezeit csókolja hálás fiúk, Sanyi.
Lees,
916.IX.26.
16.
Tábori
levelező-lap
[Feladó:]
Dörre Sándor Lt.
3/XXIV.
MKomp. I. R. No. 25.
Feldpost
359.
[Címzett:]
Őnagysága id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Budapest.
VI., Szondi u. 42/c III.
[Pecsét:]
K.u.K. Etappenpostamt, 13.X.16
[Pecsét:]
Kuk. Inft. Regmt. No. 25. 3/24 M.Komp.
Kedves
jó Mama!
Levelére
már régóta készülök válaszolni, most végre megszállt az
ihlet, s elsősorban Mamának írok. Mióta Losoncról eljöttem alig
írtam, mindössze két-három lapot. Egész nap erősen el vagyok
foglalva, este pedig örülök, ha ágyba kerülök. Ilyenkor
előszedem az addig kapott leveleket, lapokat, s azokat olvasom,
válaszolásra azonban már nem jut idő, mert elalszom. Most is ½
10-kor az ágyban fekszem, s ott írok. Általában véve jól érzem
magam. Jól eszünk, iszunk, s mi kell még? (Eltekintve attól ami
hiányzik!) Hogy Bandi nem erre utazott, bizony eléggé sajnálom!
De remélem, hogy sikerülni fog találkoznom vele! Tegnapelőtt írt
nekem. MI újság odahaza? Azt hiszem, hogy sok a dolog, mint ősszel
mindig költözés után. [...]xxv
Jegyzetek:
i A
kórház fertőző betegek részére kialakított része.
ii A
császári és királyi 34. tábori ágyús ezred erdélyi ezred
volt, Brassó központtal, Kubinyi tartalékos zászlós ennek 3.
ütegében szolgált.
iii Mint
a datálásnál kiderült, az olasz fronton, Dél-Tirolban
állomásozott a zászlós ütege.
iv „Jó
szerencse, semmi más!” (latin).
v Sajnos
nem tudom megállapítani a feladó keresztnevét, talán Berci,
vagy Bandi.
vi Gyógyulása
miatt, Dörre Sándort nyilván ezrede központjába, Losoncra
irányították.
viii
„Gyűjtőhely” (német)
ix „Katonaorvosi
igazolás” (német)
x Valószínűleg
utalás a Mátyás Pincére, ahol a Dörre család gyakran
megfordult, s 1916-ban az idős házaspár eszerint ott ünnepelhette
házassági évfordulóját.
xi Kommissio
= bizottság (német)
xii Visegrád
melletti fürdő.
xiii Minden
bizonnyal a Poprádtól északra fekvő híres Tátrafüredről, s
annak fürdőiről van szó.
xiv A
levél után másfél hónap csend, a legközelebbi levél július
21-ről datálódik. Úgy tűnik, Dörre Sándor végül mégis
Budapestre került kórházba, augusztusi levelében legalábbis
említi, hogy onnan jelentkezett ki korábban.
xv Július
19-e esett szerdára.
xvi Felügyelet,
ellenőrzés (német)
xvii Úgy tűnik kapott is szabadságot, mivel augusztus végéig ismét
szünetel a levelezés, és említi később, hogy volt Visegrádon
és Pesten.
xviii Négy nappal korábban, 1916. augusztus 27-én, vasárnap este
Románia hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, s minden
mozgósítható embert Erdélybe kellett rendelni, amely szinte
védtelen volt.
xix Dörre
Sándor tehát a 25. közös gyalogezred XXIV. menetzászlóaljának
3. menetszázadával került ki 9 hónap után ismét az olasz
frontra.
xx Nem
tudtam azonosítani a települést.
xxi Lees
a mai szlovéniai Lesce német neve. A település a Száva
völgyében fekszik.
xxii
Csoportparancsnokság (német)
xxiii
Ma Ljubljana, Szlovénia fővárosa.
xxiv
Ma Radovljica (Szlovénia).
xxv
Az írás egy másik levelezőlapon folytatódott, ám az sajnos
elveszhetett az idők során több lappal, levéllel egyetemben,
mert a következő birtokomban lévő írás már december végéről
való.