Hatodik
etapjához ért Dörre Sándor és családja levelezése, s ma immár
az 1916. január-április során írt levelezőlapok, levelek
kerülnek sorra. Szerencsére egyre több a levél, amelyek lényeges
gazdagabbak információkban, mint a cenzúrázott tábori
levelezőlapok. Az első dokumentum különlegességét az írója
adja, mivel azt az Asiagónál még ebben az évben, június 29-én
elesett Zemplén Győző kiváló elméleti fizikus és MTA-tag írta
Dörre Sándor édesapjához, Tivadarhoz, akihez jó kapcsolatot
ápolt. Az első Dörre Sándor levél elmeséli a december
végi-január eleji történéseket, kiemelve a Karácsonyt, melyet
még az olasz fronton töltött. Dörre egységét ezt követően
átszállították a januárban meginduló Montenegró elleni
offenzívához. Hősünk részt vett a Lovćen
hegytömb elleni megerőltető támadásban, majd ott van az annak
fővárosát, Cetinjét elfoglaló osztrák-magyar csapatok között.
Itt szakad el bajtársaitól, miután megbetegedett, s nem bírta
tovább a menetelést. Innen hosszú út vezet hajón és vasúton,
míg végül a Vukovár közelében, Bršadinban
kiépült epidemiológiai barakk-kórházban köt ki, melyet
áprilisig el sem hagy.
A
dokumentumokat helyesírásilag itt-ott javítva, stílusilag nem
módosítva közlöm, a rövidítések feloldásával.
|
Zemplén Győző levelezőlapja Dörre Tivadarhoz (1. dok.) |
1.
Tábori-Levelezőlap
[Feladó:]
D. Viktor Zemplén Oberleutnanti
24
cm Mörserbatterie 7/6 R.ii
Feldpost
73.
[Címzett:]
Nagys. id. Dörre Tivadar főreáliskolai tanár úrnak
Budapest,
VI. Szondi u. 45/ciii
[Pecsét:]
K.u.K. Feldpostamt, 5.I.16
[Pecsét:]
24 cm. Mörserbatterie No. 7/6. R.
Tábori
posta 73. 1916. jan. 4.
Kedves
Dörre papa!
Feleségem
írta, hogy oly kedvesek voltatok és megemlékeztetek rólunk az új
esztendő alkalmával. Hálásan köszönöm figyelmeteket és
valamennyiteknek viszont boldog új esztendőt kívánok. Remélem jó
hírek érkeznek Sanyitól és Banditól. Én itt igen jól érzem
magamat, gyönyörködve – amikor nincs köd – a kék Adriában
is. Kedves Dörre mama kezeit csókolom, Téged igaz szívből
üdvözöllek.
Igaz
híved Zemplén Győző
|
Dörre Sándor levele édesanyjához, 1916. január 7. (2. dok.) |
2.
Dörre
Sándor levele édesanyjának. Montenegró, 1916. I. 7.
Kedves
jó Mama!
Ma
végre rászántam magam, hogy amennyire lehet, kimerítően
referáljak az elmúlt hetek, s különösen az ünnepek
eseményeiről. Küldött lapjaim remélem, hogy megérkeztek haza,
melyekből odahaza láthatták, hogy merre jártam, s jól érzem
magam. December 21-én, mint már írtam, leváltották a
zászlóaljunkat, s mi a front mögött 12-14 kilométernyire egy
faluba mentünk vissza. Ott töltöttük a Karácsony estét. Nagyon
jól éreztem magam, de persze mégis sokat gondoltam emellett haza.
Négyen voltunk együtt elszállásolva egy szobában a századunktól:
2 zászlós és 2 kadet. Mikor beköltöztünk a szobába, az
ugyancsak nem volt lakályos. Berendezése egy öreg díván, egy kis
stelázsi, egy öreg kemence és egy csomó szalma, amelyen aludtunk.
Amellett jéghideg. Mégis igen jókedvűen aludtunk el, hisz az az
érzés, hogy szabadon járhat-kelhet az ember nem kell mindig
deckolni a futóárokban, no meg annyi más érzés is... Karácsony
este rá se lehetett ismerni e kis szobára! Szép karácsonyfát
állítottunk, szépen feldíszítettük az egész szobát szintén
fenyőgallyakkal, meg fagyöngyökkel, volt már asztal, pad, meg jó
melegen be volt fűtve. Hogy legyen egy kis élet is, és aki örüljön
a fának, hát összegyűjtöttük a gyerekeket a faluból. 17
kisgyerek volt ott együtt, a legnagyobb 8 éves. Leginkább
menekültek a környékből. Egy pár asszony és egy öreg férfi 60
év felül egészítették ki a társaságot. Mikor készen voltunk 6
óra felé a díszítéssel, egy önkéntes meggyújtotta a
gyertyákat, mi meg azalatt a gyerekekért mentünk. Az volt a
karaván! A sötétben botorkálva mindegyikünknek gyerek a karján.
Szegénykék, némelyiknek még cipő se volt a lábán! Mikor
hazaértünk, már készen volt a Jézuska is a munkájával, és
éppen csöngetett. Anyukám! Az a sok kis poronty, ha látta volna!
Adtunk nekik csokoládét, meg süteményt a fáról. Hálából
aztán énekeltek karácsonyi énekeket. Ezt az estét nem fogom
elfelejteni! Az a sok gyerek meg asszony és egy 60 éves férfi
köztünk! A további része az estének szintén kedélyesen telt
el. Vacsora után együtt voltunk a zászlóalj többi tisztjével,
és otthon reggel ½ 7-kor fejeztük be az estét. Kedélyes kis
szobánkat 26-án odahagytuk, és Bródbaiv
utaztunk, ahováv
27-én este érkeztünk meg. Itt egész 31-éig voltunk. Innen
küldött lapjaim remélem szintén megérkeztek haza. Az itt töltött
idő nagyon kellemes volt, de nagyon rövid! Kávéház, vendéglő,
korzó, villanyvilágítás... szinte elfelejtett fogalmak. Sajnos a
Szilvesztertvi
már ismét a vonaton töltöttük. A jókedv azonban itt se
hiányzott. Jelenleg ablakom előtt ülök és gyönyörködöm a
mesés napnyugtában.vii
A vörös ég visszatükröződik a tengerben, a távolban violaszín
hegyek. Ablakom alatt narancsfák, telve sárga narancsokkal.
Gyönyörű tavaszi idő. A hegyekben már ibolyát szedtünk, és
virít a mandula. Egyszóval: nagyon szép itt. Legközelebb
bővebben!
Kedves
mindnyájukat számtalanszor ölelem, csókolom, kedves Papa és
Mamának pedig kezeit csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.
Fp.
319. 916.I.7. Este 5 óra.
3.
Tábori-Levelezőlap
[Feladó:]
Fhnr. Dörre Sándor
II./72.
Baon. 8. Komp.
Feldpost
319.
[Címzett:]
Nagys. id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreálisk. tanár
Budapesten,
VI. Szondi u. 42/C. III. 31.
[Pecsét:]
K.u.K. Feldpostamt, 14.I.16
[Hosszú
bélyegzővel:] K.u.K. Infanteriebaon II/72 Proviantur
Kedves
jó Papa!
Tavasz
után hideg téli időjárásba jutottunk. A tenger mellett egy kupac
tetején írom lapom, 1300 méter magasságban. Gyönyörű a
kilátás, csak kicsit hideg van. Ez az egy kellemetlen, máskülönben
elég jól érzem magam. MI újság odahaza? Kedves Mama XII. 26-iki
levele óta még nem kaptam hírt.
Kedves
mindnyájuknak számtalan csók, kedves Mama és Papának kézcsók
hálás fia, Sanyitól.
Fpost.
319. 1916.I.10. D.u. 2 ó.
[A
lap aljára beszúrva:] Most rakunk tüzet éppen és élvezem a
meleget.
|
A Lovcen-hegy és alatta a Cattarói-öböl (Forrás: www.europeana.eu) |
4.
Tábori-Levelezőlap
[Feladó:]
Fhnr. Dörre Sándor
II./72.
Baon. 8. Komp.
Feldpost
319.
[Címzett:]
Nagys. id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreálisk. tanár
Budapesten,
VI. Szondi u. 42/C. III. 31.
[Pecsét:]
K.u.K. Feldpostamt, 7.I.16viii
[Hosszú
bélyegzővel:] K.u.K. Infanteriebataillon 2/72ix
Kedves
jó Papa!
Már
lefelé megyünk a hegyekről. Igen szép vidéken járunk, s
gyönyörű téli időnk van. Hál' Istennek jól érzem magam.
Remélem lapom kedves mindnyájukat a legjobb egészségben találja.
Sajnos december 27. óta nélkülözök otthonról minden hírt.
Tegnap kaptam egy lapot Tusi néni és Frédi bácsitól. Na, talán
ma gazdagabb lesz a postám!
Számtalan
csók és kézcsók. Hálás fia, Sanyi.
Fpost.
319. 916.I.13. D.u. 3 ó.
5.
Dörre
Sándor levele édesapjának. Travnik, 1916. I. 22.
Kedves
jó Papa!
10
napos utazgatás után megérkeztem végre Travnikba,x
ahol úgy látszik egyelőre megmaradok. Jobban érzem már magam,
étvágyam is kezd megjönni, és már kipihentem magam egy kicsit.
Legközelebb
majd bőven referálok, most csak a következőket szeretném kedves
Papától kérni:
Legyen
szíves táviratilag címemre 100 Koronát küldeni, mert míg
megkapom a fizetésem, alighanem lesz február közepe is. Holmim
mind a Baon.-nál maradt, úgyhogy sok mindent kell bevásárolnom.
Legyenek
szívesek postafordultával és ha lehet, express megírni, hogy mi
újság odahaza, hogy vannak? Már január 6-ika óta nem tudom, mi
történik odahaza, s így türelmetlenül várom a választ.
Kérem
a Budapesti Hírlapot szintén címemre küldetni.
Remélem
levelem kedves mindnyájukat a legjobb egészségben találja. Zárom
levelem, mert most megy a posta, naponta az egyedüli.
A
gyerekeket számtalanszor csókolja, kedves Papa és Mamának kezeit
csókolja hálás fia, Sanyi.
Travnik,
916.I.22.
Címem:
Fhnr. Dörre Sándor II/72. Baon. K.u.K. Reserve Spital Travnik,
Bosnien.
|
Dörre Sándor 1916. február 5-i levelének első oldala (6. dok.) |
6.
Dörre
Sándor levele szüleinek, 1916. II. 5.
Kedves
jó Papa és Mama!
Ma
kimerítően akarok referálni végre az utolsó elmúlt hetek
eseményeiről. Már annyiszor szándékomban volt ez, de sohasem
volt türelmem hozzá. Most is legszívesebben élőszóval mondanék
el mindent..., no de addig is, míg ennek az ideje elérkezik, be
kell érnem az írással.
Küldött
lapjaimból azt hiszem tudják, hogy a Lovcsen elleni akcióbanxi
részt vettem. Erről nem akarok sokat írni, hisze az újságok
amúgy is tele voltak az esettel, s így az eléggé ismeretes. Első
nap az eső, később pedig a fagy, a hó és a bóraxii
miatt sokat szenvedtünk, s mégis, ha visszagondoltam Doljéra,
örültem, hogy már nem vagyok ott. Milyen más érzés is a
szabadban mozogni, és nem a futóárkokban deckolni! A lábunk alatt
6-700 méteres hegyek buckákká törpülnek, s mögöttünk a nyílt,
végtelen tenger. Különösen a harmadik napon gyönyörű,
napfényes téli idő volt. Néha szinte úgy éreztem, hogy csak
valami szép téli túrában veszek részt valahol a Kárpátokban, s
ilyenkor arra gondoltam ,de jó is volna betérni egy hotelba egy
pörköltre, meg egy pohár sörre. De azért, hogy őszinte legyek,
ez az érzés nem volt nagyon gyakori. Általában beletörődéssel
vittem a Rücksackomat,xiii
hol fázva, hol kiizzadva, aszerint, hogy másztunk-e felfelé, vagy
megálltunk, hogy kifújjuk magunkat kissé. Sajnos nem bírtam ki
sokáig! 16-án, vasárnap Cetinjében lemaradtam fájó szívvel a
Baon.-tól. Igazán sajnáltam megválni, oly szívesen mentem volna
velük továbbra is! Ekkor már erős lázam volt, alapos influenzám,
gyomor- és bél katarrhusomxiv
volt. Egy napig Cetinjében feküdtem, másnap pedig Cattaróbaxv
vittek. 6 teherautomobilból állott ez az első sebesült- és
betegtranszport. Igaz, hogy nem a legkellemesebben utaztunk, hisz
voltunk vagy 10-en egy autóban, mégis élveztem az utat. Délelőtt
10-től délután 5-ig utaztunk. Gyönyörű kép volt, mikor
kiemelkedtünk a völgykatlanból, melyben Cetinje fekszik, s a
Lovcsen túlsó oldalán simét feltűnt a tenger, mélyen alattunk
pedig a „Bocche”xvi
terült el, a gyönyörű tengeröböl. Másnap reggel hajón
Melinjébexvii
mentem, ahol 5 napig voltam. Innen kórházvonaton 2 napi ott
tartózkodásra Mostarbaxviii
mentem, most meg itt vagyok Travnikban.Elég jól érzem magam,
ki-kijárok már sétálni is. Egy kicsit még náthás vagyok és
köhögök, meg diétát tartok, de különben már jól érzem
magam.
A
küldött 100 Koronát és a két express levelet köszönettel
megkaptam. Remélem, meg fognak majd nyugodni odahaza, hogy nincs
komoly bajom. Már Cetinjében megírtam egy tábori lapon, hogy
gyomor- és bél katarrhusom van, s azóta már kétszer megírtam,
hogy mi bajom.
Holnap
majd folytatom.
Addig
is kedves Mama és Papának kezeit csókolja és a gyerekekkel együtt
számtalanszor csókolja hálás fiuk, Sanyi.
Travnik,
916.II.5.
|
Sebesültek elsdzállítása Cattaróból a Lovcen elleni támadás után (Forrás: keptar.oszk.hu - A világháború képes krónikája) |
7.
Dörre
Sándor levele édesanyjának. Bršadin,
1916. II. 11.
Kedves
jó Mama!
Rövid
3 hét alatt már a hatodik kórházban vagyok. Eddig nem is igen
bántam, hogy mindig tovább küldtek, mert sehol sem éreztem magam
valami nagyon jól, itt azonban azt hiszem, jobban meg fogom szokni a
kórházi életet, mely itt elég kedélyesnek ígérkezik: Van
„üdülő”, „mozi”, „társalgó”, stb. Szóval itt már
kultúra hatásával találkozik az ember. Máskülönben barakktábor
a kórház. Szép, jól berendezett, villanyvilágítással. Egész
kis város. Ketten vagyunk egy hadnaggyal egy szobában, de van még
két üres ágy is, s drukkolunk, nehogy újabb szobapartnereket
kapjunk.
Ami
egészségemet illeti, megnyugtatom kedves Mamát, hogy meglehetősen
érzem magam. Nem a legjobban ugyan - hisz akkor nem volnék itt! -,
de az inkább idegesség, még nem szoktam meg az életet itt hátul.
Mama
kérem, azt hiszem van nekem otthon még fehérneműm. Kérném, ha
lenne szíves egy csomagot mielőbb elküldeni, mert nagyon szűkösen
állok ruha dolgában. A Lovcsenről csak azt hoztam magammal, ami
rajtam volt, ugyanis szegény putzeremxix
megfagyott, nála lévő holmim mind elveszett. Ami meg a Baon.
Train-nélxx
volt, mindez ideig még nem kaptam meg. Egyetmást vettem már
magamnak, de roppant drága minden ruhaféle Boszniában.
Következőkre volna szükségem: 3-4 ing (flanel-fehér vegyest),
3-4 drb alsónadrág, fussäcklixxi
és harisnya, gallérvédő, wickel gamásnixxii
(azt hiszem van otthon). Még december végén Szlavón-Bródból
küldettem haza egy csomagot. Nem tudom, megkapták-e mert eddig még
nem említette senki a levelekben. Ha igen, kérném azt a pár
fekete cipőt szintén elküldeni, mely benne volt a csomagban.
Azután meg, ha volna valami jó olvasnivaló odahaza, amit el
lehetne küldeni, mert eddig mindig csak német könyveket kaptam
kézhez, s szeretnék kicsit magyarul is olvasni.
Fericsit
kérném, lenne szíves értesíteni a Budapesti Hírlapot új
címemről. Egyelőre másra nincs szükségem. Már Mostárban
kértem egy lapon ezt a csomagot, és azóta várom. Úgy látszik,
elveszett a lap. Ez a levél remélem meg fog érkezni, egy ismerősöm
viszi fél óra múlva az esti vonattal Pestre és ott adja fel.
Számtalan
csók és kézcsók hálás fia, Sanyitól.
916.II.11.
Este 5 óra.
Címem:
Fhnr. D. S. II./72. Baon. E-Spital No. 2. Bršadinxxiii
bei Vukovár. Sektor III. Baracke 52. Zimmer 16.
8.
Dörre
Sándor levele édesapjának. Bršadin,1916.
II. 29.
Kedves
jó Papa!
Ma
van egy hete, hogy Jenő meglepetésszerűen meglátogatott. Legalább
otthon valószínűleg így gondolták, én azonban vártam már Reá.
Tapasztalatairól, látott- és hallottakról valószínűleg híven
beszámolt a „Családi Tanács”-nak, alighanem a kedélyeket is
sikeresen csillapította. Legalább ezt következtetem abból, hogy
postát egyáltalán nem kapok. Ezt csak konstatálom, szemrehányásra
ugyanis nincs jogom most, hisz én is hallgatok. Sok írnivalóm
eddig se volt, most, hogy így helyhez vagyok kötve, még kevesebbet
írhatok újságot. De be kell vallanom, hogy egyrészt Papa is oka,
hogy eddig nem írtam. „Leonardo da Vinci”xxiv
annyira lefoglal magának, hogy még íráshoz se jutok. Nagyon
érdekes könyv, fogadja érte kedves Papa köszönetem, egyúttal
kérem azt kedves Mamának is átadni a csomag-, naptár- és
tortáért, mely utóbbi nagyon jól ízlett. Ami engem illet, elég
jól érzem magam, ugyan jelenleg éppen a gyomrom és fejem fáj. No
de, ez nem ritkaság. Az étvágyam már javul és különben is
jobban vagyok.
Mi
újság odahaza? Remélem, kedves mindnyájan egészségesek! Lóriék
már hazautaztak? Rövid ideig élvezte a katonai dicsőséget. No,
de jobb így! Mit ír Bandi? Már nem is tudom, mikor kaptam tőle
utoljára lapot! Hát Károly most szabadságon van Fraukenburgban?
Képzelem, milyen boldog! Fericsi már visszajött?
Most
már igazán rajtam a sor, hogy hazamenjek, már a fiúk mind voltak
otthon. Már készülök is rá. Most, hogy végre sikerült
megkapnom a februári gázsimat, holnap megyek szabóhoz és
csináltatok egy blouset és egy fekete nadrágot mindenekelőtt.
Cipőt is kell vennem, meg sapkát, de azért majd személyesen
megyek be egyszer Vukovárra.
Kifogytam
ezzel minden írnivalómból. Jenőéket, gyerekeket számtalanszor
csókoltatom, kedves Mama és Papának kezeit csókolom.
916.II.29.
Este 9 óra.
Hálás
fia, Sanyi.
9.
Levelező-lap
[Feladó:
Dörre Sándor]
[Címzett:]
Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Budapesten,
VI. Szondi u. 42/c. III.
[Pecsét:]
Budapest, 916MÁR4.
Kedves
jó Mama!
Tegnapelőtti
levelem óta alig tudok újságot írni. Ma oltottak be kolera ellen
délelőtt. Úgy látszik azért, hogy a betegeknek legyen
szórakozásuk, és ne unatkozzanak. Máskülönben jól érzem
magam. Mi újság odahaza? Mansinak köszönet a lapjáért. Épp egy
hétig tartott, míg megkaptam. Tegnap írt Bandi. Jól érzi magát.
Számtalan
csók és kézcsók hálás fia, Sanyitól.
916.III.3.
D.u. 5 ó.
|
A brsadini kórház egy képeslapon (Forrás: http://z-a-d.net/arhol/vojna-bolnica-za-zarazne-bolesti-u-brsadinu-1914-1918/) |
10.
Dörre
Sándor levele édesanyjának. Bršadin,
1916. III. 5.
Kedves
jó Mama!
Értesítem,
hogy a ládát, csomagot és express levelét köszönettel
megkaptam. A levelet éppen most, a többit tegnap. Minden nagyon jó,
és megfelel. Most már olyan gazdag vagyok, hogy az szinte luxus!
Ami
a ruhát illeti, azt csináltatok majd itten magamnak. Ugyanis a
kórház hozatott szöveteket, és így olcsóbban juthatok hozzá.
Egyelőre csak szalonnadrágot és blouset készíttetek. A köpenyt
nem tudom ég hogy fogom megoldani. Alighanem nem csináltatok újat,
mert nem érdemes. Roppant drága. Pesten persze több alkalom volna
reá, hogy az ember vehessen, de ahhoz magamnak is ott kellene
lennem. Tehát a ruha ügyet, úgyszintén a cipőét majd magam
elintézem. Jenő persze mindent kétszer olyan sötét színben
festett, mint amilyen a valóságban.
Ami
az egészségemet illeti, jól érzem magam a körülményekhez
képest. Most karlsbadi vizetxxv
iszom minden reggel, már jobban van a gyomrom, de még mindig
gyenge.
Az
újságot kapom rendesen. Köszönöm az előfizetést. Újsággal
bőven el vagyok látva. Minden nap 3-4 félét olvasok. Más
szórakozásaim egész nap: sétálás, olvasás, alvás, kártyázás,
dominó, és halma. Ez utolsó olyan sakkféle játék. Változatos
program! Különben már szeretnék kiszabadulni a kórházból.
Nincsen nyugtom itten. Már annyira megszoktam a csavargást, hogy
rosszul esik hosszabb ideig egy helyen maradni. Már írtam
tegnapelőtt, hogy beoltottak kolera ellen. Most meg valószínűleg
himlő ellen fognak oltani. Ugyanis a szomszédos Bršadinban,
a faluban fekete himlő fordult elő. Ezért kérném Mamáékat, ha
esetleg szándékuk volt lejönni, halasszák az utat későbbre,
mert a faluba, hol szobát lehetett bérelni, tilos bemenni. Ezt épp
most tudtam meg.
Mást,
újságot nem tudok írni. Csodálom, hogy a napokban írt levelem és
lapom nem érkezett meg. Ez remélhetőleg megjön és megnyugtatja
kedves Mamát.
Kedves
mindnyájukat számtalanszor csókolom, kezeit csókolom Papa,
Mamának.
916.III.5.
Délben 12-kor.
Hálás
fia, Sanyi.
11.
Levelező-lap
[Feladó:
Dörre Sándor]
[Címzett:]
Nagys. id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreálisk. tanár
Budapesten,
VI. Szondi u. 42/c. III.
Kedves
jó Papa!
Utolsó
soraim óta semmi különösebb esemény nem történt, melyről
ríhatnék. Állapotom javul, s remélhetőleg nemsokára itt hagyom
Bršadint. Mi újság
odahaza? Mi hír a fiúkról? Dóriéknak írtam Kaposvárra, de
eddig még nem kaptam választ.
Kedves
mindnyájukat csókolja, Mama, Papának kezeit csókolja hálás
fiuk, Sanyi.
916.III.14.
Este 10 ó.
12.
Levelező-lap
[Feladó:
Dörre Sándor]
[Címzett:]
Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Budapesten,
VI. Szondi u. 42/c. III.
[Pecsét:]
Pécs, 916MÁR21
Kedves
jó Mama!
Névnapomra
küldött jókívánságaikat kedves mindnyájuknak szívből
köszönöm. Bizony én is reméltem, hogy ezt a napot már odahaza
fogom eltölthetni. No, de remélem, hogy egy-két hét múlva már
meglepem Mamáékat. Nyugtalanít az a hír, hogy Papa megint rosszul
érezte magát, meg hogy Mamának is most annyi dolga van cselédhiány
miatt. Klinger bácsinak írtam. Remélem, kellemesen töltötték
náluk az időt. Brúnó nem volt odahaza? Én, hál' Istennek elég
jól érzem magam, különösen pár nap óta, hogy oly szép tavaszi
idő járja.
Kedves
mindnyájukat számtalanszor csókolva, kedves Mama és Papának
kezeit csókolja hálás fiúk, Sanyi.
916.III.19.
13.
Levelező-lap
[Címzett:]
Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak
Budapest,
VI. Bulyovszky u. 26. Ungarn
[Pecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 916ÁPR10
[Hosszú
pecsét:] K.u.K. Schweres Feldartillerieregiment No. 31. Batterie No.
1.xxvii
Kedves
Dörre Tatám!
Örömmel
fedeztem fel, hogy 40 éves közszolgálati jubileumod alkalmával
üdvözöljelek. Isten éltessen, édes Dörre tatám, soká, adjon
további munkásságodhoz is oly friss erőt, kedvet és szellemet,
mint az eddigiekhez.
Szeretettel
köszönt: [Olvashatatlan aláírás]xxviii
|
Dörre Sándor 1916. április 15-i levelezőlapja a Brsadini kórházból (14. dok.) |
14.
Levelező-lap
[Feladó:
Dörre Sándor]
[Címzett:]
Nagys. id. Dörre Tivadar, áll. főreáliskolai tanár
Visegrád,
Pest megye
[Postai
pecsét:] Hadtápposta[...] 916ÁPR...
[Körpecsét]:
K.u.K. Epidemiespital in Brsadin bei Vukovar
Kedves
jó Papa!
Mama
levelét megkaptam tegnap. Épp négy nap kellett hozzá, míg
megkaptam. Hisz azért express! Máskor a rendes levelező
lapot megkapom 1 nap alatt. Olvasás közben tudtam meg, hogy egy hét
múlva húsvét van már! Szentül hittem pedig, hogy csak két hét
múlva lesz. Így bezárva azt sem tudom, hányadika van, milyen nap
van! Jól érzem magam, s remélem, holnap vagy holnapután
visszakerülök a másik Sektor-ba. Két vizsgálat már negatív! Ma
kaptam Dóritól lapot. Írja, hogy húsvétra nem mennek haza. Így
majd csendesen fognak telni az ünnepek.
A
gyerekeket csókolom, Mama, Papának kézcsók. Hálás fiúk, Sanyi.
916.IV.15.
15.
Levelező-lap
[Feladó:
Dörre Sándor]
[Címzett:]
Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Budapest,
VI. K. Szondy útcza 42/c.
[Postai
pecsét:] Vukovár, 916ÁPR22
[Hosszú
pecsét:] K.u.K. Militärcensur,
Osijek-Censor Hr. 13
Kedves
jó Mama!
Sok
kézcsók és hálás köszönet leveléért. Bizony én is úgy
gondoltam, hogy személyesen könnyebb lesz sok mindent megbeszélni,
mint levélileg. Eddig még reméltem, hogy az ünnepeket otthon
tölthetem, sajnos ez nem lehet. Így hát írásban kívánok kedves
mindnyájuknak nagyon boldog húsvétot. Gondolatban én is
Visegrádon vagyok. Egyelőre csak gondolatban, nemsokára
remélhetőleg nemsokára valóságban. Alighanem jövő héten
elutazom innen.
Kedves
Papa és Mamának kézcsók, és a gyerekekkel együtt számtalanszor
csókolja hálás fiúk, Sanyi.
Jegyzetek:
i Dr.
Zemplén Győző (1879-1916) elméleti fizikus, MTA-tagról van szó,
aki az Asiagói csatában esett el 1916. június 29-én. Zemplén a
háború kitörésekor azonnal csatlakozott a tüzérséghez, mint
hadnagy. Először a Domerbdón majd Kernnél szolgált, mint
ütegparancsnok. 1916. tavaszán tífusszal egy klagenfurti kórházba
került, de nyárra visszakerült a frontra, ezúttal Asiagóhoz. A
halál a Monta Dorolén lévő tüzérségi megfigyelőponton érte,
mikor az olaszok a hegyet tüzérségi tűzzel árasztották el.
ii Az
1891-ben alapított „Edler von Kollarz” magyar 6. vártüzérezred
(Festungsartillerieregiment) 7. számú 24 cm-es mozsárütegéről
van szó. A vártüzérezred stábja békeidőben Komáromban
szolgált, egyes zászlóaljai Péterváradon és Budapesten
állomásoztak. Az ezred kiegészítőkörzete Pozsony volt, így
legénységének csaknem fele német és szlovák nyelvű volt. A 24
cm-es M98 mozsarat a Škoda gyártotta, 133 kg-os lövedékét 6500
méterről volt képes célba juttatni. A mozsárról:
http://www.heeresgeschichten.at/
iii Hibás
cím, Dörre pár házzal arrébb lakott a 42/c-ben.
iv Bród
vagy Szlavón-Bród, horvátul Slavonski Brod, a Száva partján.
v Az
eredetiben hibásan „ahol” áll.
vi Eredtiben:
Sylvestert.
vii Dörre
Sándort alakulatával a Montenegró elleni 1916. január eleji
offenzívához szállították át, mint későbbi levelezéséből
kiderül.
viii A
levelezőlap pecsétjével vagy dátumozásával hiba van, hiszen a
13-i írást aligha adhatta fel Dörre 7-én.
ix A
bélyegzés vége elmosódott.
x Dörre
Sándort január 16-án betegség miatt szállították a travniki
(Bosznia) kórházba. Lásd erre a következő levelet!
xi Az
osztrák-magyar 3. hadsereg 1915. december 24-étől három
harccsoportban vonult fel Montenegró elfoglalására, melyből az
1. csoport (pk.: Sarkotić
gyalogsági tábornok) feladata volt a Cattarói-öböl
felett uralgó Lovćen
hegytömb elfoglalása, majd a Podgorica felé való előretörés.
A támadás 1916. január 8-án reggel 6 órakor kezdődött
tüzérségi tűzzel, majd másnap megindult a gyalogsági támadás,
amelyben hősünk is részt vett. A 47. osztrák-magyar hadosztály
11-én elfoglalta a fővárost, Cetinjét, majd 16-án a kis balkáni
ország kapitulált. A hadjáratról rövid összefoglaló:
Hajdu-Pollmann: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918.
Bp. Osiris, 2014. 180-183.o.
xii A
dalmát tengerparton télen gyakori, hideg és száraz, tenger felől
fújó szél.
xv Ma
Kotor (Montenegró). Cattaró volt az osztrák-magyar hadiflotta
egyik legfontosabb támaszpontja a világháború során.
xvi Bocche
di Cattaro a Cattarói-öböl olasz neve.
xvii Meljina/Meljine,
település a Cattarói-öbölben (ma Montenegró).
xviii Fontos
történelmi város Hercegovinában a Neretva folyó völgyében.
xx A
zászlóaljvonat, amely a katonák málháját vitte a csapatok
után.
xxi Fuszekli,
azaz zoknitartóval lábhoz rögzített rövid harisnya.
xxii Wickel-gamasché,
magyarosan gamásni, vagy kamásli, azaz lábszárvédő.
xxiv Talán
Mereskovszkij Magyarországon 1914-ben megjelent két kötetet
Leonardo életrajzát olvashata Dörre.
xxv A
csehországi Karlovy Vary, németül Karlsbad gyógyító hatású
ásványvízéről van szó.
xxvi A
pecsét elmosódott, olvashatatlan.
xxvii A
császári és királyi 31. nehéz tábori tüzérezred magyar
legénységű alakulat volt, amelyet a világháború során
állítottak fel.
xxviii Sajnos
a levelezőlap írója nem meghatározható címzett és olvasható
aláírás híján.
xxix Ilyen
nevű települést nem találtam, de tábori levelezőlapon amúgy
sem volt szokás ilyen megadni. Nem tudom, mit jelenthet.