Könyvajánló: Andaházi - A magyar királyi honvédség részvétele a Szovjetunió elleni támadásban, 1941. június-december

Andaházi Szeghy Viktor:

A magyar királyi honvédség részvétele

a Szovjetunió elleni támadásban

1941. június-december

Szeged: Belvedere Meridionale, 2016

227 oldal

Újabb második világháború kiadványt jelentetett meg a szegedi Belvedere Meridionale kiadó, amely a magyar királyi honvédség 1941-es hadműveleteit mutatja be a Szovjetunió ellen. A Kárpát-csoport és a gyorshadtest részvétele a Barbarossában nem tartozik a világégésben való magyar részvétel kiemelten kezelt akciói sorába. 1989 előtt talán ciki volt a szovjet kudarcokat emlegetni, meg aztán köszönhetően elsősorban Nemeskürty István „áldásos” tevékenységének, mindent maga alá temetett a Don-kanyar 1943-as tragédiája, amelyet még súlyánál is hangsúlyosabban kezeltek (lásd: „az egész hadsereg megsemmisült” és „200 ezer halott” című mítoszok). Andaházinak és Kiss Gábor Ferencnek (erről nem volt ajánlóm, címe: „Lovon, gyalog, autón, biciklin, vasúton...” : A Magyar Királyi Honvédség gyorscsapatai. Szeged: Belvedere Meridionale, 2014) köszönhetően azonban szerencsére jó kiadványok ismertetik immár a magyar katonák működösének korábbi időszakát is.

A kötet elsőként a Szovjetunióval szembeni magyar fellépés katonai és politikai keletkezéstörténetét vázolja fel, kiemelve a német politikai- (Hitler) és katonai vezetés ellentétét Magyarország bevonásával kapcsolatban. Ismert, hogy Hitler eredetileg nem kívánta hazánk fellépését, mivel nem akart újabb területi rendezéssel fizetni érte. Ezzel szemben a Wehrmacht főparancsnoksága (OKW) szerette volna a lengyel területekről illetve román területekről előrenyomuló ékek közti űrt megszüntetni, s ehhez a magyar honvédség legalább offenzívnak látszó fellépését elengedhetetlennek tartotta. Érdekes módon Magyarországon is hasonló volt a helyzet, a hadvezetést háborút, a politikusok semlegességet akartak. Ezt a dilemmát oldotta fel a rejtélyes Kassai bombázás, amely indokot adott a fellépésre. A szerző a bombázás elkövetőjének kilétében nem foglal állást, de közvetve elveti a szlovák vagy román eshetőséget.

A kötet zöme természetesen a Kárpát-csoport, majd a gyorshadtest német alárendeltségben végrehajtott katonai műveleteivel foglalkozik. Nem érdemes részletesen leírnom - olvassák el az érdeklődők -, de kiemelném, hogy a szerző igen komoly forráskutatást végzett, s minden mondatát alátámasztja levéltári hivatkozással, így igazi kincs a témával foglalkozóknak. Összességében úgy érzem, hogy Andaházi büszke a magyar csapatok teljesítményére, és joggal. Minden felszerelési avíttság, utánpótlási nehézség ellenére a magyar honvédek komoly teljesítményt nyújtottak 1941-ben, saját veszteségüknél lényegesen nagyobb veszteséget okoztak a Vörös hadseregnek. Az ismertetés kiterjed a bevetett erők minden részére, a repülőcsapatoktól a kerékpáros zászlóaljakon át a páncélosokig. Szinte naponkénti lebontásban követhetjük a sárban vánszorgó huszárokat, megismerhetjük a Dnyepernél folyóvédelmet folytató tüzéreket, vagy a hidakat dombázó Capronikat. A szerző bemutatja a november-decemberi kivonás és hazajutás nehézségeit is.

Zárásként a mű értékeli a magyar részvételt, s bár a korábbi álláspontokhoz hasonlóan a Kárpát-csoport, majd a gyorshadtest felszerelését általánosságban véve korszerűtlennek, helyenként kifejezetten elavultnak tartja, kiemeli a gyorshadtest néhol igencsak sikeres előretörését, amely elsőként érte el a Donyec folyót, megelőzve bizony német csapatokat is! Mindezt ráadásul minimális veszteséggel érte el. Voltak fegyverek, amelyek beváltak, s voltak amelyek nem, de ez igaz volt a németekre is.

A kötet végén hadrendek, német- szovjet- és magyar fegyverek technikai adatai, táblázatok, veszteséglisták találhatóak, amelyek szintén nagyon hasznosak és informatívak. A fényképanyagról ugyanez már nem mondható el, de egy ilyen kiadvány esetében elnézhető azok nem túl jó minősége, mivel nem fotópapíron, hanem normál lapon vannak.

A könyv egyetlen negatívuma az ára. Elképzelésem sincs mire föl vették a merszet, hogy 4935 (nem, nem elírás, négyezerkilenszázharmincöt!) Forintot kérjenek, egy olyan kötetét, amelyet a kiadás minőségére nézve a 2-3 ezres kategóriába lehetne csak besorolni. Ez egészen egyszerűen pofátlanság. Annál is kevésbé érthető a dolog, mivel korábbi hasonló jellegű kiadványaik (Kiss Gábor Ferenc két könyve, amelyek szintén második világháborús témát boncolgatnak, és gyakorlatilag külsőre ugyanilyenek - egyikről sajnos negatív kritikát kellett írnom a belekerülő bakik miatt -), feleennyibe kerültek! Mintha direkt arra törekedett volna a kiadó, hogy ne tudják majd eladni a könyvet... Mert ennyi pénzért igencsak szép kiadványokat lehet venni a témában, amelyek ugyan nem ilyen jók tartalmilag, de avatatlan szemnek sokkal tetszetősebbek!

A kötet sajnos kiadását tekintve hozza a Belvedere Meridionale szokásos formáját, azaz a mellette elsuhanó lepkétől meghajló, kötéstáblának még messziről és sötétben sem nevezhető borítólapot, közepes minőségű fűzést. Egy kisebb vagyonért talán érdemes lenne tartósabb könyveket produkálni, kedves szegediek!

Mindent egybevetve jó stílusban (persze ne szépirodalmat várjon a kedves olvasó) megírt, lendületes és nagyon hasznos kiadvány a második világháborús honvédség iránt érdeklődők számára.

Értékelés:

Nyolc Toldi harckocsi a tízből

8/10