Szeretjük őket:

2015. október 30., péntek

Könyvajánló: Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Philip K. Dick:
Az ember a Fellegvárban

(The Man in the High Castle - 1962)

Budapest: Agave, 2015



Philip K. Dick zsenialitása nehezen vitatható. Olyan meglepő alkotásokkal állította fejére a sci-fi kategóriáját, mint a Szárnyas fejvadásznak megágyazó Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal (amely egyben a leghülyébb címmel rendelkező könyvek listáján is jól szokott szerepelni), vagy az általam favorizált Visszafelé világ és az Ubik. Ugyanakkor be kell látni, Dick könyvei között sok olyan, amin kicsorbul az ember foga, a témái annyira különbözőek, annyira extrémek, hogy képtelenség mindet megszeretni (rajtam például a Szabad Albemuth Rádió fogott ki). Nagyon megosztó író, és az emésztőrendszernek csak annyira kedves, mint egy zsák cement. Ilyen ellentétes érzelmeket kiváltó regény Az ember a Fellegvárban is, ám már csak azért is érdemes elolvasni, mert éppen most, október 23-án mutatták be a könyvből készült és jónak ígérkező filmsorozat első részét.

Dick ebben a regényben azt írta meg, hogy a jelen (mármint 1962, amikor befejezte a könyvet) miként nézne ki, ha a tengelyhatalmak nyerik a második világháborút. Nagy Britanniát legyőzik, az USA három részre szakad, melynek atlanti partvidéke német függésben, nyugati partvidéke Japán fennhatóság alatt létezik, közöttük pedig ott egy semleges zóna, amely éppen csak vegetál. Alapvetően több fonala van a történetnek, amelyek többé-kevésbé egymásba gabalyodnak, de nincs klasszikus értelemben vett sztorija. Egy vonalon egy német Abwehr ügynök fontos feladatát követjük, a másikon egy zsidó munkásét, harmadikon egy műkereskedőét, stb. Ezek az alakok, akiket inkább csak felszínesen ismerünk meg, aztán egy-egy konfliktus során kerülnek egymással interakcióba. A sok fonalból így nem áll össze egyetlen pulóver sem, inkább csak amorf mintázatok.

Hogy jó-e Az ember a Fellegvárban? Nem merném határozottan állítani. Ahhoz túl kevéssé monumentális, túl befejezetlen. Nincs megoldása a történetnek. Majdnem azt írtam, hogy Dick bizonyára el akart érni valamit a befejezetlenséggel, de nem tudnám megmondani, mit is. A regény inkább csak egy vízió, mintha azt akarta volna mondani: „de jó, hogy nem így történt!” Vagy azt: „Becsüljétek meg ami van, mert minden alakulhatott volna rosszabbul is!” Teljes mértékben megértem azokat, akik a regény végéhez érve felkiáltanak: „Én nem erre fizettem be!” Annak, aki többet vár, mint befejezetlenség, az csalódni fog. Nincsenek hős ellenállók, akik végül felszabadítják a világot a gonosz nácik uralma alól, sem valami kataklizma, ami az újrakezdés reményét adná.

Most jön a kérdés, hogy nekem tetszett-e a regény. Azt kell mondjam, hogy a válaszom mégis inkább igen, mintsem nem. Érdekes volt látni, miként képzelte el az alternatív történelmet egy ilyen jelentős író. Jó volt látni, hogy mind a németeket, mint a japánokat nem egyszerűen szörnyeknek festette meg, hanem ugyanolyan embereknek, mint az amerikaiak. Ennek persze az is oka lehet, hogy 1962-ben már szövetségesek voltak a valódi történelemben az USA-val. A két diktatórikus rendszert is képes egyfajta konszolidált állapotában bemutatni, ha kétségtelenül szörnyű is az. Igazi csemege találkozni a történelemből jól ismert és hírhedt alakokkal, és megtudni miként alakult pályafutásuk ebben a fantáziavilágban. Mi lett Göringgel, Heydrich-hel, Bormann-nal, miután megnyerték a háborút? Ez persze játék a semmivel, de végső soron melyik irodalmi mű nem az?

A magyar kiadás összhangban van az Agave kiadó azon koncepciójával, hogy Dick írásait azonos nagyságban és egymáshoz külsőben illeszkedve jelenteti meg, és ez nagyon pozitív. Bár normál esetben ez egyértelmű kellene, legyen, de azért láttam már bőven ellenpéldát, mikor még egy trilógiát is különböző méretben és kötéssel adnak ki. Tartósság tekintetében az Agave hasonló kiadásai alapján a fűzött kategórián belül a jobbak közé tartozik. A címlap nekem „bejött”, az amerikai zászló csillagokból kialakított horogkereszttel látványos és figyelemfelkeltő, ugyanakkor kissé csalóka is, hiszen a történet a Japán által megszállt zónában játszódik, nem pedig a németekében. Az Iwo Dzsima-i zászlóállítás harmadik birodalmi adaptálásáért  a borító hátoldalán plusz pont jár nálam. Ötletes.

Összefoglalva:
Messze nem a legkidolgozottabb (vagy legjobb) Dick-regény Az ember a Fellegvárban, de a történelem kedvelőinek igazi ínyencfalat. Úgy gondolom, hogy a regény rendelkezik mindazzal, ami alapja lehet egy jó filmsorozatnak: nyomasztó és sötét háttér, politikai intrikák, sok karakter, ugyanakkor olyan történet, amit ki lehet egészíteni és így szabad kezet hagy a filmrendezőnek. Az első néhány rész után majd kiderül, igazam lesz-e.

Pontszám:
Hét napocska a tíz felkelő napból.

7/10

www.goodreads.com: 3.81 pont

2015. október 23., péntek

Amerikai hírszerzők Győrben, 1956 október 29-én


Az Egyesült Államokat természetesen érdekelte mi történik 1956 október 23-át követő napokban Magyarországon (annyira azért persze nem, hogy megkockáztasson egy beavatkozást), így az amerikai hírszerzés is megtett mindent, hogy hiteles információkat szerezzen. Október 29-én végül két bécsi székhelyű amerikai hírszerző (vagy tényleg csak utasok, akik aztán beszámoltak a tapasztaltakról?) bejutott Magyarországra. Ők először éppen Győrben tapasztalhatták meg a magyar lélek akkori állapotát.
Most az ő beszámolójukat olvashatjuk szabad fordításban, amely kicsit minket is visszavisz nagyapáink korába. A jelentés korábban titkosított volt, de mára feloldották. Az iratcsomót, melyben a jelentés olvasható a 66. Kémelhárító Hadtest Csoport (66th Counter Intelligence Corps Group) készítette az INSCOM (Intelligence and Security Command, azaz Hírszerző és Biztonsági Parancsnokság) számára a magyar forradalomról. A kérdéses jelentés az akta 19-34. oldalain olvasható. Ebből most elsőként a Győrre vonatkozó részeket közlöm. Az akta megtalálható az amerikai védelmi minisztérium (Department of Defence) anyagai között.

Az amerikai 66. Kémelhárító Hadtest Csoport jelentése, 
1956. november 2.

Következik egy beszámoló két amerikai utazóról, akiknek sikerült bejutnia Budapestre hétfő este és akik visszatértek Ausztriába, átlépve a magyar határt Nickelsdorf és Hegyeshalom között 1956. október 30-án kedd este. Ők ezt mesélték nekünk:

„A következők történtek velünk, miután Bécsben meghallottuk a magyar forradalom hírét. Úgy hallottuk, hogy lehetséges magyarokkal beszélgetni Nickelsdorfnál, így odahajtottunk és többekkel beszélgettünk. Amit ott láttunk és hallottunk, az meglehetősen zavaros volt. Így úgy döntöttünk, hogy magunk járunk utána, hogyan és miként mennek a dolgok ott valójában. Október 27-én szombat délután sikerült engedélyt szereznünk, hogy az osztrák határátkelőhelytől a magyarig hajthassunk, és néhány percig beszélgettünk ott a magyar hazafiakkal, a Vöröskereszt dolgozóival, és a magyar nemzeti egyenruhás határőrökkel, akik piros-fehér-zöld karszalagot hordtak, de nem tudtunk átjutni Magyarországra. Ugyanekkor két konvojnyi újságírót és vöröskeresztest beengedtek, de minket nem. 28-án és 29-én újra megpróbáltuk, de ugyanaz történt. Érvényes magyar vízumra lett volna szükségünk, amelyet azonban Bécsben nem lehetett szerezni, mivel a magyar legátus zárva volt. Beszéltünk a Magyar Vöröskereszt különféle dolgozóival, akik ellátmányért jöttek. Segítségükkel nyomást gyakoroltunk az osztrák határőr tisztekre, végül engedélyt kaptunk a Nickelsdorfnál szolgálatban álló osztrák parancsnoktól, hogy áthajthassunk a magyar oldalon lévő sorompóhoz. Ahogy a sorompó felé közeledtünk, felemelték azt, hogy átengedjék a Magyar Vöröskereszt teherautóit. Ekkor egyszerűen áthajtottunk Magyarországba. Talán egyszerűen a zavarok miatt, de ebben a pillanatban senki sem volt a magyar oldalon, aki megállított volna minket.

A mai Danubius Hotel Rába, amely 1956-ban a Vörös Csillag nevet viselte
(fotó: http://www.danubiushotels.hu/)
Győrbe mentünk. Utunk során a magyar hazafiak hadseregének járőrei kétszer állítottak meg minket. Amerikaiként azonosítottuk magunkat, és ők hagyták, hogy továbbmenjünk. Győr mintegy 45 kilométerre van Hegyeshalomtól, amely 3 kilométerre fekszik Nickelsdorftól. Győrben hotel után kérdezősködve a barátságos tömeg a Vörös Csillag Szállodábai irányított minket. Azonnal embertömeg vett minket körül, akik aziránt érdeklődtek, hogy mi folyik odakint a nagyvilágban, vajon a „Szabad világban” tudnak-e a magyar eseményekről és mit gondol a „Szabad világ” lakossága arról. Számos ember azt kérdezte németül, franciául és angolul, hogy van-e valamilyen napilapunk a „Szabad világból”. Egy férfi kért tőlünk egy papírfecnit, miközben átment a hotel folyosójának másik sarkába, és a következő üzenetet írta nekünk angolul:
„Győrben három napja volt a forradalom, és az egész Kommunizmus halott. Ez a magyar történelem legjobb eseménye. Kérjük, olvassák el ezt az egész világban! ”
Habár a hotel zsúfolásig tele volt, mivel amerikaiak voltunk egy 4 ágyas szobát kaptunk. Néhány ember, akikkel a folyosón találkoztunk, feljött a szobánkba. Mi hoztunk magunkkal Bécsből ételt, sört és whiskeyt. Leültünk velük az asztalhoz és beszélgettünk. Az egyik legérdekesebb informátorunk korábban ügyvéd volt (a jogtudomány doktora), most egy farmon dolgozik.ii Az első kérdése az volt - mint mindig, valahányszor találkoztunk valakivel - „Mit tesz a Szabad világ és különösen Amerika, hogy segítsen nekünk?” Ez a férfi csak most érkezett Budapestről a 17 éves lányával. Azt mondta, hogy a szombati és vasárnapi szünet után hétfőn újrakezdődtek a harcok az Ukrajnából és Romániából továbbra is érkező szovjet tankok és katonák ellen. Azt gondolja, hogy a szovjeteknek logisztikai és ellátási problémáik voltak. A szovjet tankokat, amelyek eredetileg megszállták Budapestet, gyakorlatilag mind megsemmisítették a magyar felkelők. A szombati és vasárnapi szünet annak volt köszönhető, hogy a szovjeteknek ki kellett cserélni az elpusztult tankokat másikra, de hamarosan új tankok érkeztek vasárnapról hétfőre virradó éjszaka, melyekkel a szovjetek újból akcióba kezdtek. Más szavakkal, véleménye szerint, a szünet csak azért volt, mert a szovjetek erősítésre vártak. Hétfő reggel, mielőtt elhagyta Budapestet, a helyzet nagyon rossz volt. Hétfő délután 2 órakor, mikor távozott Budapestről, a szovjet járőrök két gyűrűben vették körül, Budapestet, egyik nagyon szorosan a város szűk határán, a másik 20-30 kilométerrel kijjebb, Pilisvörösvár környékén. A két szovjet gyűrűn belül volt Nagy [miniszterelnök] katonai védvonala; ez utóbbi nem hazafias. Győrtől 20 kilométerre is átjött egy gyűrűn, mondta a velünk üldögélő férfi, aki a lányával ide a vöröskeresztes teherautókon jutott el ide.
Ő mondta azt is, hogy a közúti szállítást leállították; nem közlekednek személygépkocsik vagy buszok; a kommunikációs csatornákat nagyrészt zavarják. Budapest tele szovjetekekel, egy páncélozott járműre három tank jut, mindenhol szovjet járőrök vannak és körülbelül 2000 szovjet tank van Budapesten és közvetlenül Budapest körül. Minden hidat szerda (október 24.) óta szovjet tankok és páncélozott járművek őriznek; ugyanígy a kormányzati épületeket, beleértve a Parlamentet, körülvették a szovjet tankok és páncélautók és katonák. Azt is mondta, hogy Nagy került hatalomra a szovjetek támogatásávaliii Elmesélte, hogy Nagyot különösen védi az új rendőri egyenruhába bújt ÁVH.iv Néhányan az ÁVH tagjai közül orvosnak öltöztek be, fehér köpennyel, és ebben az álruhában lőttek a felkelőkre. Használtak más álruhákat is, hogy becsapják az embereket. [A férfi] elmondta, hogy egyes szovjet katonák és tisztek szégyellik, amit tettek. Egy szovjet tiszt, tankparancsnok, öngyilkos lett, miután parancsot kapott, hogy lőjön a magyar felkelőkre. Szintén elmondta, hogy egy magyar ÁVH-s tiszt meggyilkolt egy szovjet főhadnagyot, miután utóbbi megkísérelt átállni a magyar hazafiakhoz.
Időközben más magyarok is bejöttek a szobánkba és csatlakoztak a beszélgetéshez. Mind megerősítette, hogy kivétel nélkül az egész magyar nép, a parasztok, a munkások, az értelmiség, beleértve még kommunista párt és a komszomolv tagjait is, fellázadt a kommunista rezsim és a szovjet megszállók ellen. A magyar hadsereg katonái nagyrészt passzívak, szimpatizálnak [a felkelőkkel], de félnek. A magyar tisztek, akik szinte kivétel nélkül kommunista párttagok, visszatartották a katonákat attól, hogy csatlakozzanak a néphez. Ez a helyzet, mindazonáltal nem tartott sokáig. Napokon belül a legtöbb katona, a magyar hadsereg nagyon sok tisztje, különösen a fiatalok közül, átállt a hazafiak oldalára. Az egyetlen kivétel Budapesten az ÁVH tagsága. Ők bárkire rálőnek, beleértve a fegyvertelen nőket és gyerekeket. Az ÁVH bizonyíthatóan rosszabb, mint a szovjet katonák. A szovjet katonák nem kezdeményeztek ellenséges akciókat, nagyrészt csak viszonozták a tüzet, ha a hazafiak rájuk lőttek.
Egy újonnan megismert barátunk, győri illetőségű mérnök, mesélte, hogy Győrben nincs többé ÁVH. Néhányukat megölték, néhányan elmenekültek, mások a környező erdőkbe húzódtak, ahol talán csatlakoztak a szovjetekhez, akik tankjaikkal és fegyvereikkel elhagyva Győrt, az erdőbe, és környező településekbe húzódtak vissza, 6-8 kilométer távolságra. Az ÁVH győri főhadiszállásánvi a hazafiak megtalálták az összes ÁVH ügynök és titkos ügynök aktáját, benne minden kódszámukkal és teljes tevékenységük anyagával. Az ÁVH tagjait az ország minden részén elfogják, hogy perbe fogják és megbüntessék azokat a nép ellen elkövetett bűneik alapján. A beszélgetést visszatereltük Budapestre, amely a magyar forradalom szíve. A halottak számát október 29-ig, hétfőig, amely lefedi a forradalom első hetét, jelentős különbségekkel 3000 és 15000 közé teszik. A többség szerint azonban az igazság olyan 5000 halott és 15000 sebesült lehet. Ellentétesen számolnak be az orosz tankok számáról is. A legtöbben úgy gondolják, hogy nagyjából 2000 orosz tank érkezett Ukrajnából és Romániából. Egy dologban azonban mindenki egyetért, nevezetesen, hogy a magyar forradalom spontán volt, és a kezdeményezés a fiatalságtól jött, és ezek a fiatal magyarok egyáltalán nem félnek a haláltól. A szellemiségük ragályos volt. Nagyon kevés kivételtől eltekintve, minden magyar, fiatal és öreg, kész meghalni Magyarország szabadságáért, még akkor is, ha kiderülne, hogy harcuk teljesen hiábavaló. Ezen a ponton mindannyian újra és újra azt kérdezték tőlünk: „Mit csinál Amerika? Jöttök segíteni nekünk? Mikor?”
Mi azt kérdeztük tőlük, hogy konkrétan miért harcolnak, milyen fajta szabadságért? A válasz az volt, hogy a régi útra már senki sem akar visszatérni. Elfogadják, hogy a nagy gyárak valószínűleg maradnak az állam tulajdonában. Más magántulajdont nem kellene megsemmisíteni. A termelőszövetkezeteket fel kell oszlatni, az együttműködésnek az önkéntességen kell alapulnia. A földet vissza kell adni a parasztoknak és a parasztok szabadon dönthessék el, hogy önállóan vagy kollektívában akarnak dolgozni. De nem akarnak soha többé nagy földbirtokosokat sem.
Az első lépés, mindenekelőtt a szovjet katonák visszavonása Magyarországról. Amíg ez nem történik meg, addig a nép nem teszi le a fegyvert. Nem fogják letenni a fegyvereiket, amíg a szovjet katonák kivonása után nem tartanak szabad választásokat, titkos szavazólapokkal, és nem kapnak garanciákat arra nézve, hogy a szovjet katonák nem fognak visszatérni. Addig azonban Magyarország teljes lakossága általános sztrájkban marad, amíg csak a szovjet katonákat ki nem vonják.
A szovjet megszállók – magyarázta el a mérnök – olcsón vásárolják fel a magyar árukat, lényegesen alacsonyabb áron, mint az előállítási költség. A pécsi uránbányákban, körülbelül 230 km-re innen, a mérnökök szovjetek. A magyar mérnökök dühösek, mert nem alkalmazzák őket ott ellenőrként. A kommunista magyar kormány megígérte, hogy 100 magyar mérnököt fog foglalkoztatni, de azoknak a fizetése lényegesen alacsonyabb annál a havi 15000 Forintnál, amennyit a szovjet mérnökök kapnak. Minden kibányászott uránt a Szovjetunióba küldtek. Ezt hozták példának – többek között -, hogy a szovjetek gyarmatként használják ki Magyarországot.
A magyarok Vissza-visszatértek ugyanarra a témára, a felkelők súlyos helyzetére. Helyzetük bizonytalan. A hazafiaknak nincs elegendő fegyverük. Nagy hiányok vannak gyógyszerekből, kötszerekből és antibiotikumból. Félnek attól, hogy a szovjetek körülzárják és eltörlik őket. Az ellátmány gyorsabban fogy, mint ahogy az autók érkeznek vele. Nincs elég lőszer. Különösen szükségük lenne páncéltörő fegyverekre és ágyúkra. Ha ezek lennének, úgy érzik, kikergetnék az oroszokat. Amint az oroszok elmennének, a lakosság gondoskodna a kommunistákról is, mert többet akkor nem lesz kommunista az országban.
Az oroszoknak menniük kell - folytatták – különben a magyar lakosság folytatni fogja a Nagy-kormány szabotálását. Nagy nem fogja megtartani pozícióját, hacsak nem teljesíti egyre jobban a nép igényeit. Az értelmiség a forradalom előtt azt hitte, hogy az emberek már többé-kevésbé alkalmazkodtak a rezsimhez, most úgy találják, hogy a munkások és parasztok, a fiatalok és a katonák, ugyanúgy a rendszer ellen vannak, mint az értelmiség. Mindenki felfedezte, beleértve a kommunista párt tagjait is, hogy ők elsősorban és mindenekelőtt magyarok. Eldobták kommunista szimbólumaikat és kitűzték nemzeti színeiket. Nagy uralma csak átmeneti. A nép győzött, nem Nagy. Nagy látszólagos győzelme nagyon felszínes, és technikailag csak a 2000 tank jelenléte tette lehetővé. Egyesek szerint a nép 95%-a, mások szerint 99%-a Nagy ellen van.vii Nagy oldalán csupán néhány nagykutya komcsi áll és az ÁVH.
Újra és újra, egyik majd másik szobánkban lévő ember hangsúlyozta a következő pontokat:
  1. A mozgalom spontán jellegű volt.
  2. Magyarország népe egyként harcol a szovjetek ellen. A szovjetek az elsők, aztán a kommunisták következnek.
  3. Magyarország népe egyként állt fel a gazdasági-, szociális- és politikai igazságtalanságok ellen.
  4. A nép keresi az új demokratikus pártok megalakításának formáit, a humanizmus és liberalizmus szellemében.
  5. Senki sem akarja a régi kapitalista és földesúri kormányt visszahozni.
  6. Ők nemzeti kormányt akarnak, amely garantálja az egyéni emberi jogokat, és garantálja az egyéneknek a teljes boldogulás lehetőségét.
Szovjet tankok 1956-ban a Szent István úton, balra éppen az akkori Vörös Csillag Szálloda
(A Régi Győr Facebook csoport fotója)
Egyikünk elhagyta a termet és kiment az utcára friss levegőt szívni. A hotel előtt belefutott egy csapat színészbe, akik Budapestről érkeztek Győrbe, és itt ragadtak. Rögtön tömeg vette körül az amerikait. Kérdések záporoztak az öltönyök, ingek és cipők árairól az Egyesült Államokban, hogy felmérjék a vásárlóerejét, valamint jókívánságaikat fejezték ki az Amerika iránt. Néhányan helytelenítették az ENSZ Biztonsági Tanácsának vitáját,viii Úgy érzik, hogy ez nem megfelelő. Erről egyébként nyugati rádióadóktól hallottak. Két magyar előadóművésszel - egyikük énekes – átmentünk a győri művész klubba. Itt körülfogott minket 20 vagy 30 Győrben ragadt előadóművész. Ragaszkodtak hozzá, hogy fizessenek egy üveg bort, hogy a vendégeik legyünk, mivel amerikaiak vagyunk. Beszélgettünk mindenféle témáról: hogy miként kezdődött a forradalom, a nyugati segítség kérdéséről, és beszéltünk a nyugati és magyarországi életszínvonalról és árakról. Kiemelték a nyugati rádióadások fontosságát. Azt mondták, hogy a zavarás [a vételükben] október 24. szerda este óta számottevően nőtt. Egyesek azt mondták, hogy a nyugati adók Magyarországon csak szakadozva hallgathatóak. Általánosságban azt mondták, hogy csak az egyszerűbb emberek hallgatták a Szabad Európa Rádiót (FRE), de az intelligensebb emberek jobban kedvelik az Amerika Hangja (VOA) magyar, különösen pedig az Amerika Hangja európai adását. Nagyon kevesen ismerték Boros László nevét. Kérdezték, hogy ő mit csinál. Nem tudtuk megválaszolni a kérdést. Azt mondták, hogy nincs többé ÁVH Győrben, Sopronban, Pápán, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Komáromban és Székesfehérváron. Mindegyiküket megölték a hazafiak, vagy elmenekültek. Győrben volt körülbelül 20 szovjet tank, de nem csináltak semmit szerda óta és pénteken visszavonultak. Valaki elmesélt nekünk egy sztorit, mely szerint egy idős magyar asszony leköpött egy orosz tisztet. A szovjet tiszt zsebkendőjével letörölte a nyálat, majd ahelyett, hogy megölte volna a nőt, ezt mondta neki: „Miért tetted ezt, nagyanyám?”
A magyarokban általános a benyomás úgy tűnik, hogy a szovjet csapatok nyilvánvalóan olyan instrukciókat kaptak, hogy legyenek fegyelmezettek és semmilyen akciót ne kezdeményezzenek. Az összes szovjet katona jól viselkedik, nem viselkednek erőszakosan. De a magyarok megismételték, hogy az általános sztrájkot folytatják, amíg az egész szovjet hadsereg haza nem megy.
A következő nap, október 30-án, szerdán 7:15-kor elhagytuk Győrt.”

Jegyzetek:

iEkkoriban (1949 és 1965 között) a Sznet István útra néző Rába Hotel viselte a Vörös Csillag nevet.
iiBizonyára egy termelőszövetkezetet kell értenünk az amerikai „farm” szón ebben az esetben.
iiiValóban, Nagy Imre október 28-án a jelen levő szovjet megbízottakkal egyetértésben döntött új szűk kabinetjének megalakulásáról, a „rákosista” régi vezetés hatalomból való kiszorításáról. Hruscsov csak október 31-én dönt arról, hogy más utat választ, nem a megbékélést. Lásd: Ripp Zoltán: 1956 Forradalom és szabadságharc Magyarországon. Bp.: Korona, 2002. p. 140-146
ivEz nem volt igaz, bár városszerte elterjedt, hogy Nagy Imre az ÁVH fogságába került. A miniszterelnök ezeket a napokat az elsősorban szovjetek által védett „kormányzati negyed” szívében lévő Akadémiai utcában lévő Pártházban töltötte.
vItt a kommunista párton a Magyar Dolgozók Pártját (MDP), a Komszomolon annak ifjúsági szekcióját a Dolgozó Ifjúság Szövetségét (DISZ) kell érteni.
viA Szent István út 51. alatt lévő – sajnos méltatlan állapotban lévő – monumentális irodaházról van szó.
viiNagy Imre a forradalom első napjaiban apátiába süllyedt, képtelen volt kilépni kommunista mivoltából, így népszerűsége a nevében megjelent rendeleteknek köszönhetően igen megcsappant. Ezt majd csak 28-tól lesz képes némiképpen visszaállítani. Győrben úgy tűnik október 30-án Nagy Imre igencsak népszerűtlen volt. Ez némileg igazságtalan volt vele szemben, de az addigiak alapján érthető.

viii Az USA, Franciaország és Nagy Britannia október 26-án tett javaslatot, hogy a BT vitassa meg a magyar kérdést. Lásd: Ripp: i.m. p. 291.

2015. október 18., vasárnap

Elmúlt hetek eseményei

Mint az látható, októberben megcsappant a bejegyzések száma, melynek oka elsősorban a sok feladat volt, amely kitöltötte az időmet. Ott volt ugyebár a ménfőcsanaki fiókkönyvtárban szeptember 28. és október 2. között lezajlott Mesehét, amelynek minden napjára jutott valami finomság a népmesék rajongóinak, vagy iskolásaink meséltek nyitvatartási időben folyamatosan, vagy rajzpályázat eredményhirdetése zajlott, vagy mesemondóversenyen viaskodtak a diákok. Ezen rendezvények fényképalbumai elérhetőek a Dr Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér facebookos oldalán, ide kattintva.
Ezt megelőzően szeptember 23-án A Bezerédj-kastélyban megtartottam első őszi előadásomat, amely a Második bécsi döntés diplomáciai előzményeit hivatott elsősorban bemutatni. Ha nem is vagyok maradéktalanul elégedett magammal, szerencsére sokakat érdekelt a dolog. Ennek felvétele már elérhető a youtube-on:


Azóta feltöltöttem az eddig lappangó felvételt a májusi olasz hadbalépést kitárgyaló monológomról is, amely szintén megtekinthető már (két youtube-os fiókot használok, mert hol egyiket, hol másikat korlátozzák holmi zenei betétek feltűnése miatt, úgyhogy ha valaki feliratkozna, célszerű mindkettőre):


Ez azért is jó, mert a legközelebbi csanaki előadásom mintegy ennek kiegészítse lesz, hiszen szintén a Nagy háború 1915-ös évéről fog szólni, ám annak keleti-frontjáról, kiemelten kezelve Przemysl második ostromát és a Gorlicei áttörést. Erről az előadásról információk a facebookos eseményként lesznek elérhetőek, folyamatosan frissítve. 
Ezt megelőzően még Koroncón lehet velem találkozni (a 22-es helyijáratot persze nem számítva :D), ahol az "Összefogás Koroncóért" Egyesület felkérésére az 1956-os forradalom és szabadságharc lesz terítéken a "Koroncói esték" rendezvénysorozat keretében. Mindkettő előadásra a belépés ingyenes, minden érdeklődőt sok szeretettel várok! 

Október 8-án a Könyvhét rendezvényeinek özönében számomra a könyvtári verseny volt a fénypont, mivel diákjaim már nagyon készültek rá. Ugyan sok időnk nem volt a felkészülésre, de elhatároztuk, hogy hagyományainkhoz híven igyekszünk egy nagyon ütős performanszot előadni a feladat során, melyen egy kötelező olvasmányból kellett egy jelenetet előadni. El akartunk rugaszkodni attól, hogy egy mindenki által ismert darabot válasszunk és voltaképpen összegyúrtuk az összes kötelezőt és beleintegráltuk egy klasszikus népmesei alapba. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel, a Fáczán Zsófi, Stanka Renáta, Hancz Máté és Pócs Bence összeállítású négyes szerintem csaknem kihozta a maximumot a dologból:


A verseny fotóalbuma szintén a megyei könyvtár facebookos oldalán tekinthető meg: itt.

Alig tettem föl a diákokat a buszra, már rohantam az Apátúr házba mivel ugyanezen nap Csécs Teréz felkérése a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban volt jelenésem, hogy a Tanárok éjszakája előadássorozat keretében mutassam be munkát túli munkálkodásom. Nem tartom magam sem kutatónak, sem gyűjtőnek, csak inkább amatőr töribúvárnak, de nagy örömmel mentem. Igyekeztem egy vidámabb bemutatót rittyenteni, talán nem egészen sikertelenül. Ezen is készültek fotók, ha jól emlékszem, de még nem találtam meg interneten. 

Emellett sikerült azért kivégeznem pár könyvet, ám ezek elsősorban szakmaiak, így nem tudom, lesz-e belőlük könyvajánló. Dolgom a közeljövőben is akad majd, előadások lesznek, és közeledik a Könyvszalon. Annyi bizonyos, hogy a blog hamarosan ismét megélénkül, mert jön Tóth zászlós naplójának befejezése!

2015. október 2., péntek

Könyvajánló : Falak mögött a világ - SF-antológia

Falak mögött a világ: SF-antológia
Szerk.: Szélesi Sándor, Kádár Zsolt

Budapest: Ad Astra, 2014


Nagy öröm számomra az Ad Astra kiadó újjáéledése, annak idején sok külsőre is gyönyörű kiadványt juttattak el az olvasókhoz, gondolok például nagy kedvencemre, Westerfeld Leviatán-trilógiájára. Igaz ebbe anno bele is rokkantak, túl jó minőséget adtak aránylag kedvező áron. Kénytelenek is voltak egy időre felfüggeszteni a ténykedésüket, de szerencsére visszatértek. Most az olcsóbb kiadásokkal operálnak, remélem sikerrel.

A Falak mögött a világ magyar sci-fi szerzők 2014-es írásaiból álló antológia, amelyben a horrortól a klasszikus űrhajós tudományos-fantasztikumon át egészen a Kocka című filmhez hasonló pszichológiai thrilleréig mindenféle alfajt bemutat az olvasóknak, igaz, elég ingadozó minőségben. Minthogy novellák vannak a kötetben, érdemes ezeket néhány mondattal jellemeznem, hogy milyennek találtam őket.

Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva.
Kétségtelenül itt inkább sci-ről és nem fi-ről van szó, mert Puska Veronika írása inkább a Science magazin egyik cikkére emlékeztet, mintsem novellára. Igazi hard sci-fi, amely nekem túl tömény volt. Bevállalom, nagyrészt átlapoztam. Szépirodalomra vágytam, nem erre. 4 pont

Bukros Zsolt: Megvilágosodás
Olvasható. Sokszor lerágott csontot vett elő a szerző a fekete lyukba való utazás témájával, de semmi extrát nem hozott. 5 pont

Mészáros András: Rossz konfiguráció
Kicsit A bura alatt és Az orleansi szűz mixtúrája. Kiszámítható volt a dramaturgia, de az eleje tetszett. Egyszer olvasható. 6 pont  

Jónás Zsolt: Határtalan
Félelmetes és nagyon hangulatos írás, amely inkább a horror, mintsem a sci-fi. Nem mondom, hogy teljesen újszerű, de igen színvonalas a nyelvezete is. Nagyon sajnálom, hogy a vége számomra kicsit kevéssé tetszetős, de ez alig ront rajt. 8 pont

Benyák Zoltán: Sapiens
A robotok uralomra jutása szintén nem nóvum a science fictionban, számtalan különféle feldolgozása létezik. Benyák Zoltáné nálam inkább a jobbak közé tartozik, volt egyfajta keserű hangulata, amely tetszett. A jelenből kiindulva még el is tudom képzelni ezt a fajta véget az emberiségnek. 7 pont

Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött
Elképzelésem sincs, ez mi akart lenni. 3 pont

Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek
Nagyon magával ragadó írás, már a témája miatt is vonzó egy történelemmániásnak.  Ahogy a két nyomozó egyre lefelé sétál - szó szerint - a múltban, szimbolikának sem rossz. A leírás minősége és történet is tetszett. 7 pont

F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog
Nálam ez lett a number one. Voltaképpen nagyon rövid kis novelláról van szó, amely hatásosan mutatja meg a civilizáció börtönébe került ember magányosságát, és azt is, hogy talán nincs minden veszve. A téma nagyon aktuális, a jövőben játszódó történet technikai háttere tetszett, és az elbeszélés stílusa is szép. 9 pont

Novák Gábor: Mugen Béjbe Beat
Ugyanaz a „ez mi akart lenni” utánérzés, mint Galántai novellájánál. Valamit nagyon akart mondani a szerző, de talán a mexikói háttér felfestése közben elfelejtette. Dunsztom sincs, ez mi a fészkes fene. A párbeszédek is erőltetettek. Szerencsére csak 20 oldal. 3 pont

Csejk Miklós: Lángoló falak a kapszulám körül
Erőltetett informatikus-intellektuális szöveg, maradandó élmény nélkül. 4 pont

Királyházi Csaba: Nikotin City
A dohányzásellenes kampány eheti termése. Valójában tetszett a megvalósítás, meg az ötlet is. Nem kiemelkedő, de egyáltalán nem rossz. 7 pont

Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka
Sok hűhó semmiért, pontosabban kockák felnyitogatásáért. Semleges, mint egy pohár víz. 5 pont

Farkas Balázs: Kamrák
Izgalmasan felépített, gyilkossággal felturbózott kamaradarab. Egér szempontjából nézett útvesztő. 7 pont

Horváth György: Prospektus
Szerencsére a végére egy kiemelkedő darab került, így jó hangulattal tettem le a kötetet. Horváth írásában szimpatikus volt, hogy nekem teljesen újat és meglepőt adott, emellett végre nem külföldi neveket kellett olvasnom egy magyar sci-fi novellában, sőt Magyarországon is játszódik (sőt az alternatív történelemben Magyarország eltörölte Trianont. :D). 9 pont

A könyv külcsínje jelzi, hogy ez már a költséghatékonyság jegyében készült. Az ára annyi, mint korábban a szép keménykötésű Ad Astra kiadványoké, noha fűzött és a papír minősége sem olyan már, mint volt. Csigás Gábor borítója hűen adja vissza a tartalmat, tényleg sci-fis. Se nem kiemelkedően jó, se nem csúnya.

Összefoglalva: Öröm minden magyar nyelvű sci-fi antológia, ez a kiadvány pedig igényes megjelenésű és vannak benne egész jó novellák is. Remélem minden évben kapunk majd egy legalább ilyen színvonalas válogatást az adott év magyar tudományos-fantasztikus irodalomból. Ha nem is lehet eladni belőle annyit, mint Danielle Steel regényeiből, úgy gondolom, igényes sci-fire a mai világban sokkal nagyobb szükség van.

Pontszám:
Némi jóindulattal hét csillag a tízből.
7/10