Az 1. számú „Junín
dicsőséges huszárai” lovasezred, Peru
Bár azt gondolják sokan, hogy ma már nincsenek
lovasezredek a modern hadseregek kötelékeiben, de ez csak részben igaz. Az
ugyan stimmel, hogy ma már nem nagyon vágtatnak szablyákkal a kézben, lóháton a
harcmezőkön, viszont még mindig sok katonai alakulat viseli a „lovas” nevet.
Legismertebb talán az amerikai 7. lovasezred, amely az indiánok ellen vívott
harcoktól egészen az Irakban folyó háborúig az Egyesült Államok szinte minden
háborújában jelen volt. Ennél némileg meglepőbb, hogy huszárezredekkel is
találkozunk még a katonai lajstromokban, noha nálunk már rég nincs ilyen nevű
alakulat, ami lássuk be, némileg szégyen. A magyar honvédség igazán
visszaadhatná a történelmi neveket, számokat és színeket katonai alakulatainak,
amelyek egykor oly sok dicsőséget hoztak a hazának 1918 vagy akár 1945 előtt.
Most egy perui huszárezredet szeretnék röviden bemutatni,
mert ha hiszik, ha nem, az Andok mellett ma is létezik ilyen. Előre is
elnézést, ha valamely szakértő hibát vét benne, de adataim szórványosak, és nem
tudván spanyolul, ennyi tellett tőlem.
Az 1820-as évek során Dél-Amerika a függetlenedés éveit
élte. Folyamatosak voltak a harcok a király- és spanyolpárti katonák illetve a
függetlenségre vágyódó helyi csapatok között. Utóbbiak egyik vezetője, az
1821-ben az Argentína felől Peruba sereggel betörő José de San Martin, július 12-én bevonult Limába, ahol 28-án
kikiáltotta a gyarmat függetlenségét, majd átadta a hatalmat a helyi
alkotmányozó nemzetgyűlésnek. A háború azonban még nem dőlt el véglegesen, így
a royalisták elleni harchoz hadseregre is volt szüksége Perunak.
A perui hadseregen belül 1821. augusztus 18-án megalakult
az úgynevezett Perui gárda légió, amely egy gyalogos zászlóaljból (1-1
gránátos- és vadászszázad, valamint 4 lövészszázad), két svadron lovasságból és
egy század tüzérből állt.
Számunkra most természetesen a lovasság az érdekes,
ugyanis az egyik svadron lett a mai napig létező huszárezred alapja. Az osztály
parancsnoka Pedro Benogno Rolet francia kapitány lett, aki Napóleon iskolájában
nevelkedett.[1]
1812-ben a 21. lovasvadász (Chasseurs a Cheval) ezred katonájaként esik brit
fogságba Badajoznál, majd 1815-ben Waterloonál is jelen volt. A svadron
feladata elsősorban a felderítés volt, a légió másik osztálya volt a
csatalovasság, mivel az a korban nehezebbnek számító lovasvadász (cazadores)
alakulat volt. A huszárok a korabeli brit huszárokhoz hasonló öltözéket
viseltek, mér akkor is a máig meglévő vörös-kék szerelést hordták, ugyanakkor a
mai egyenruhájuk inverze volt. Akkoriban még kék dolmányt és mentét viseltek
vörös nadrággal, ma éppen fordítottak a színek. Érdekes, hogy a kutatók szerint
megalakulásukkor még nem csákót, hanem prémes kalapot hordtak, melyre tollat
tűztek. Ami valóban különlegessé teszi a huszárezredet, az a fegyverzete.
Ugyanis a szablyájuk mellett úgy tűnik kezdetektől dzsidát használtak, akár az
ulánusok.[2]
Az alakulat megalakulásától
kezdve részt vett a királypártiak ellen zajló háborúban, részt vett 1822-ben a
Caucatoi és 1823-ban a Zepitánál vívott ütközetekben, ám nevét az 1824-es
Juníni csatáról kapta. Junín nem egy város, hanem egy régió neve, amely
tulajdonképpen egy fennsík az Andokban. Itt találkozott augusztus 6-án a Simon
Bolivar vezette felkelősereg a José de Cantarac tábornok vezette spanyol
csapatokkal. A döntő összecsapásban kiemelkedő szerepet játszottak a Perui
gárdalégó lovasságának huszárszázadai, amelyet személyesen a légió angol
származású peruivá lett parancsnoka Guillermo azaz William Miller tábornok vezetett
250 lovasa élén. A huszárok rohamának köszönhetően győztek a gyarmatiak, és
Bolivar elismerése gyanánt a perui huszárok megkapták a „juníni” nevet. Meg is
érdemelték, elvégre ők szenvedték el a csata során a függetlenségpártiak
veszteségeinek majdnem 50%-át!
 |
| Simon Bolivar a Juníni csatában |
1829-ben már Bolivartól kell megvédeniük Perut, mert a
korábbi függetlenségi harcos a „saját” államához, Nagy-Kolumbiához[3]
akarta azt csatolni. Érdekes epizód az ezred történetében, hogy ekkor egy
összecsapás során a perui huszárok alezredese Domingo Nieto szabályos párbajt
vívott José Maria Camacaro ezredessel, az 1. kolumbiai ulánusezred
parancsnokával. Nieto nyert, Camacaro pedig belehalt sérülésébe. Nietot aztán
az ezzel járó népszerűség egészen nagymarsallságig (ami 31 évesen nem
csekélység), majd Peru elnökségéig repítette.[4]
 |
| Domingo Nieto |
Az ezred a későbbiek folyamán is
sokszor vett részt harcokban. Az 1879-1884 között megvívott úgynevezett
Csendes-óceáni háború előtt, amelyet Peru és Bolívia vívott meg (és veszetett
el) szövetségben Chile ellen, a Júnin huszárezred 232 fővel rendelkezett.[5]
Az ennek során a huszársvadron az Északi hadseregnél volt beosztva, Cabrera
alezredes parancsnoksága alatt, és részt vett a döntő Huamachucoi csatában
1883. július 10-én.[6]
Manapság az ezred látványosságként funkcionál, nincs
átszerelve modern fegyverzetre, mint sok más ma is létező huszárezred. A perui
nemzeti ünnepek elképzelhetetlenek Junín hősei nélkül.
Az ezred jelenleg 3 svadronból áll, mintegy 350 fővel,
akik közül 140 a
tényleges lovas. Feladatuk elsősorban ma már reprezentációs, ami érthető,
tekintetbe véve a huszárok látványos megjelenését. Az ezred ma kék zsinórokkal
kivert gránátvörös dolmányt és mentét, valamint oldalán vörös csíkkal díszített
nadrágot hord. A tisztek zsinórzaja arany, mint ez az alábbi képen is látható.
A huszárezred napja augusztus 18., ez az ered
megalakulásának napja ugyanis. Emellett megünneplik augusztus 6-át, amely a
lovasság napja (éppen a Juníni csata miatt). Szóval leginkább augusztusban jó
Júnin-huszárnak lenni… Jelmondatuk: „Honor y Lealtad”, azaz „Becsület és
hűség”.
Jegyzetek:
[1] Olyannyira a korban oly
gyakori Napóleon-majmolók közé tartozott, hogy fiának a Napoleon nevet adta.
[2] Én itt is brit előképre
gyanakszom, mert a Napóleoni háborúkban olvastam a szakirodalomban olyan brit
lovasezredről, amely egyenruháját tekintve huszárnak látszott, de dzsidával
volt felszerelve.
[3] Amelybe a mai Panama,
Kolumbia, Venezuela és Ecuador tartozott bele földrajzilag.
[4] Domingo Nitea 1843 és 1844
között volt Peru elnöke.
[5] Sater, William F.: Andean
Tragedy. Fighting the War of the Pacific, 1879-1884. Lincoln: University of
Nebraska, 2007. p. 45
[6] Sater: i.m. p. 335
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése