Még két hónap van a szerbiai
harcokról szóló naplóból, melynek most novemberi eseményeit élhetjük át a 29.
hadosztály 58. dandárának 94. ezredében szolgáló valószínűleg bajmokról
származó bácskai magyar bakánk írása alapján.
„[1914.] NOVEMBER HÓ.
1. [vasárnap] Reggel korán kávéztunk, s azután előre mentünk még zárt
sorokban az út melletti Deckungokba. Közelben Schwarmliniák [=rajvonalak]
közvetlen Szabács előtt. Több oldalról tűz. 74-esek előttünk.[1]
Majd estefelé enni kaptunk. Kinn aludtunk azután az úton, előre be Szabácsba.
Szabácson keresztülmentünk. Romokban van nagy része. Majd a mi Baon.-unk még
előrébb ment, s habár hátulról jelentés jött, hogy jobbra tőlünk senki sincs,
Schwarmléniát képeztünk, s a legénység beásta magát.[2]
 |
| A romokban lévő Szabács (wikipedia) |
2. [hétfő] Még a Nap nem volt fenn, én már fenn voltam. A szerbek már
itt is, ott is lövöldözni kezdenek. Nem lehet jól ásni nappal. Nem tudom, mikor
kapunk enni. Jönnek a szabácsi napok, ismét a nedves földön feküdni. Délfelé
azután Szabácsba visszamentünk a Száva mellett a szerb Deckungokba. Itt kávét s
ebédet kaptunk, majd azután az északi oldalán Szabácsnak, az utcán felütöttük a
sátrakat. Egész éjjel nem aludtam, mert előzőleg egy disznóólban aludtam, s sok
bolhát szedtem fel. Egész éjjel fenn voltam, s egypárszor sétáltam kinn.
3. [kedd] Délelőtt 9-ig a táborban maradtunk. Azután a városba
mentünk, s egy helyen várakoztunk, ahol délben ettünk is. Majd azután a város
szélére mentünk, ahol estig maradtunk, s onnan azután a Niveri útra,[3]
ahol Deckungot csináltunk. Majd innen megint tovább mentünk, egy lukat
kitölteni, amely a 74-esek és a 42-esek[4]
között támadt. A 10-ik századot érte a szerencse. Itt megint csináljuk a
Deckungot. De mivel a Front [=a Deckung eleje] egy újat csinálunk. Így egész
éjjel áztunk.
4. [szerda] 4 óra fele aztán lefeküdtem s elaludtam. Nappal aztán
tovább áztunk. Az élelmezés nem éppen jó, mert messziről, Szabácsból hordják ki
hozzánk kannákban. Golyók repülnek felettünk. Estefelé lefekszünk, előbb
azonban meleg menázsit kaptunk. A Deckungnak még nincs teteje, kinn nedves a
levegő, a Hold világít.
5. [csütörtök] A szokott Tagwache [=napi őrség]. Slivoviczot[5]
is kaptunk. Semmi új. Este lefeküdtünk. 1 óra felé felkeltettek, hogy 5-kor
kezdődik az Angriff [=támadás]. 5-kor tényleg a Deckungból lövöldözni kezdtünk
7-ig. Akkor előre.[6]
Jobbra-balra tőlem sebesültek jajgattak, egynek be is kötöztem irtózatos
fejsebét. Előre mentünk még egy jó helyre nem értünk, ahonnan tovább nem
mehettünk. Hála Istennek sértetlen vagyok. Rengeteg nagy a veszteségünk, a
fele. Este aztán 10 óra fele felváltottak a 74-esek, s mi visszamehettünk. A
mezőn aludtunk, kissé hátrább, ahol a többi századok is voltak.
7. [szombat][7]
Fáztam nagyon, csak úgy csupaszon aludni! Az ég borult volt, s hideg szél fújt.
5-kor felkeltünk, s az útmelléki árokban helyezkedtünk el. Majd az a hír jött,
hogy a szerbek áttörtek.[8] Erre
egy másik Stellungba [=állásba] mentünk. Majd, mikor visszanyomták őket, a
régibe visszatértünk. Délután késő menázsit kaptunk, s azután az úton beljebb
haladtunk. A falu[9]
közepe táján megálltunk, a 3-ik zug az útmenti Deckungban foglalt helyet, s egy
zug - a zászlót kísérő csapat -, az ezrednél maradt. Itt lefeküdtem, s jól
aludtam.
8. [vasárnap] Újra az Úr napja jött. Imádkozzunk és reméljünk
Istenben! Ő meg fog bennünket segíteni. Még az árokban fekszünk. Most jött egy
parancs, hogy döntésnek kell lenni. Istenben bízva tehát: Föl! Amit Isten akar,
be fog teljesedni. Hogy mi a jövendő sorsom, nem tudhatom. Isten kezében van
életem fonala, s ha akarja, ő adta azt, elvághatja. Szüntelen csak arra kérem
őt, hogy oszlassa el a bánatot jó szüleim szívéről, kiket mindig forrón
szerettem.[10]
9. [hétfő] A Deckung-élet folyik.[11]
10. [kedd] Eléggé jól aludtunk. Reggel jött a hír, hogy a szerbek
visszavonultak hirtelen.[12]
Mi utána. Egész nap meneteltünk, részben az úton Belgrád fele, részben földeken
keresztül. Délután fegyvertüzet hallottunk. A mi Baonunk Reserve [=tartalék]
volt. Egy malom mellett feküdtünk egész késő estig. Akkor a sötétben valahová
mentünk, dombon fel, le, kerteken keresztül, míg egy helyre nem jutottunk. De
ott észrevettem, hogy a zugom fele hiányzik, s a 4.-ik zug. Egy Patrouillal
[=járőrrel] kerestem, míg megtaláltam a sötét éjben. Lefeküdtem, de rettenetes
rosszul aludtam. Hideg volt rettenetesen. Reggel dideregtem a hidegtől.[13]
 |
| Osztrák-magyar katonák elfogott 75 mm-es szerb ágyúkkal pózolnak (Bain collection, Library of Congress) |
11. [szerda] Továbbmentünk a visszavonuló ellenségre. Egész nap a
belgrádi országúton[14] mentünk.
Hol állva maradtunk, hol tovább. Késő délután egy hegyre föl puskatűzben
mentünk fel. Még egy falu mellett meg kellett állani, tovább nem mehettünk. Egy
árokban maradtunk, ahol fekvőhelyet készítettünk. Eléggé jól aludtam. Reggel jó
meleg kávét kaptunk, s este menázsit.
12. [csütörtök] Kora reggel elindultunk a dombokon keresztül, a Nap
irányába meneteltünk. 10 órakor egy faluban Rast [=pihenő] volt. ¼ 1-kor tovább
mentünk. Semmi zaj nem volt. Este egy országúton feküdtünk, de 10 óra felé esni
kezdett. Nagy sárban ébredtem fel reggel. Minden tagom didergett.[15]
13. [péntek] Feneketlen sárban mentünk egész nap, földeken keresztül.
Rettenetes nehéz volt a torniszter, s a sárban kellett vergődni.[16]
Az eső folyton esett. 10 órakor volt egy nagyobb pihenő, de a nagy eső miatt
csak kellemetlen volt. Azután tovább a piszokban. Végre egy faluban fedél alá
kerültünk. Befűtöttünk s nagyjában megszáradtunk. Sokan voltunk együtt. Jól
aludtam. Orasac.[17]
14. [szombat] 7-kor tovább mentünk. A szokott módon mentünk földeken
keresztül, kissé száradt talajon. 1 óra felé nagyobb pihenő volt, de a konyha
későn jött utánunk, s csak egy faluban - amely közel volt oda -, este kaptunk
enni, de a „Csucsenwagen”,[18]
amely kenyeret s packeteket [=csomagokat] kellett, hogy hozza, az elmaradt, s
egész nap kenyér nélkül voltunk. A faluban mi az iskolában voltunk
elszállásolva. S érdekes, egy német ember volt a tanító, aki valami
bűncselekmény miatt menekült Szerbiába, s itt tanítói állást kapott. Szegény
feleségének a leveleit olvastuk. Itt befűtöttünk, a legénység disznót ölt.
15. [vasárnap] 6-kor keltem. Divisionreserve vagyunk. A hely
Trstenica.[19]
Innen tovább mentünk ½ 8-kor. Nem sokáig mentünk, mert meg kellett várni, míg a
pionírok egy hidat készítenek egy kis folyón, a régit a szerbek felégették.[20]
Itt volt vagy 20 fogoly, s itt fogták el a tanítót is. 1-kor tovább mentünk, s
5-kor egy faluba, Lina-Poljeba[21]
értünk, ahol egy szerb viskóban találtunk szállást. Jobb, mint kinn. A kávé
után lefeküdtünk.
16. [hétfő] 6-kor keltünk, s ½ 7-kor elmentünk. Mint bal oldalvédje
az ezrednek a mi Baon.-unk. Egy kisebb patakon nehezen átkelve,
megpillantottunk ellenséges lovaspatrouillet [lovasjárőrt]. Nem sokáig mentünk
előre, s tüzelni kezdtünk. Majd csapatommal előre mentem, s ott beástuk
magunkat. A másik 2 csapat balra 200+-re[22]
hátul van tőlem. Délután folyton lövöldöztünk, 1 halott s 1 sebesültem van.
Este kaptunk valami kevés menázsit. Az egész nap semmi kenyeret. Majd az eső is
esni kezdett, erre egy vályogos házba mentem, s ott el is aludtam.[23]
17. [kedd] Reggel visszamentem a Deckungba. A lövöldözés folyik. Szerb
fegyver van előttem, folyton lő. 1 sebesült. Nagy nehezen délelőtt kaptunk egy
kis kenyeret. Hála Istennek! A lövöldözés folyton tart. Este kaptunk kenyeret
és menázsit.
18. [szerda] Egész éjjel esett. Kénytelen voltam egy házba menni,
aludni. Az eső nem szűnt meg, s a kissé kijavított Deckungomba visszamentem, s
egész nap hol egyik, hol a másik oldalamra fordultam. Az esőcseppek lassan
csepegtek át a tetőn. Estefelé jelentették, hogy készenlétben kell lenni, mert
felváltanak. Erre a házba mentem, s vártam a felváltást, de mivel soká jött,
visszamentem a Deckungba, s ott elaludtam. Majd felkeltettek, hogy itt a
felváltó csapat. A nagy esőben és sárban embereimmel visszamentem, s ezután
jött egy menetelés, amit sohasem felejtek el. Négy órát mentünk az immár hóra
változott esőben, térdig érő sárban, s tökéletes sárban és sötétségben. Itt-ott
egy-egy vízzel telt árokban, lukban elesve. Tiszta sárosan értünk a faluba,
Lina-Poljéba. Ott a századot, ahogy lehetett, elszállásoltuk. Mi hárman az
újonnan jött őrnagy szobájába mentünk éjjel 2-kor, s elég rosszul aludtunk.[24]
 |
| Osztrák-magyar katonák a tűzvonalban (Bain collection, Library of Congress) |
19. [csütörtök] Reggel a kávé miatt 6-kor keltünk, s délelőtt
szárítgattuk magunkat. 1-kor aztán egy másik kvártélyba mentünk, ahol a zászlós
és én eléggé jól el voltunk szállásolva. Tonner rekvirálása folytán egy csomó
szalonnát, sajtot és vajat kaptunk, s a délutáni kávé mellé fölségesen esett a
vajas kenyér, mely kissé furcsa ízű volt, de ilyen körülmények között kitűnően
esett. Ruháink is jobban száradtak. Csak az a tudat rossz, hogy holnap 11-kor a
régi Deckungba megyünk fölváltani a minket felváltottakat. A rettenetes utat
megint megtesszük. Este Tonner, Rossler s én kártyáztunk is. Jól aludtunk.
20. [péntek] A kávé vajas kenyérrel kitűnően esett. Ruhánkat s
cipőnket tisztítottuk, s jól érezzük magunkat. Csak ne kellene kimenni. Délután
kártyáztunk,majd bejött Tittelbach s De Lojes, s egy igen kellemes délután telt
el, amennyiben Schvenk érdekes dolgokat beszélt el a katonaidejéből,
Przemyslben a zsidókról, majd reichenbergi dolgokat, és beszélt Krakkóról is.
Egész 9 óráig beszélgettünk, s azután aludni mentünk, mert másnap ½ 6-kor felváltjuk
a 4. Baont.
21. [szombat] Kora reggel keltem, nem jól aludtam, mert rettenetesen
viszketett a testem, tele van kiütésekkel. Végre a malomhoz értünk kitűnő rövid
idő alatt. Ott áthajóztak egy pontonon. Két óráig tartott, míg a Baon át lett
szállítva. A felváltás simán folyt le. Én a régi Deckungba vagyok. Ott mindjárt
aludtam is egy kicsit. Kinn hideg van, s a víz fagy.
22. [vasárnap] Reggel jött a jelentés, hogy én a csapatommal és a 11.
századdal menjek előre a folyóig.[25] Az
előremenetel egész jól folyt le. Elértem a folyót, de átmenni nem lehetett
rajta. Délelőtt a 11. századtól áttutajozott 9 ember s a túlsó parton levő 2
kis csolnakot áthozta. A 4. zug még aznap át lett szállítva.[26]
Mi itt maradtunk, jó Deckungot ástunk, szalmát bele, s a kevés menázsi után
elég tűrhetően aludtam.
23. [hétfő] Délelőtt a többi zug lett átszállítva, mindjárt tovább is
mentünk a túlsó oldalon. Hála Istennek, a folyókon túl vagyunk. Csak még az
előttünk lévő magaslatokat elfoglaljuk, akkor talán nyugtunk fog lenni.
Deckungot még nem ástam, mert egypár „csucse” [=szerb] folyton lövésekkel
nyugtalanít. Tehát mozdulatlanul, s nyomorúságos életem felett gondolkodom. Már
több mint egy hete semmi hír hazulról, a posta rosszul közlekedik. Odahaza sem
kapnak valószínűleg hírt. Nyugtalanok szegény szüleim. Már torkig vagyok ezen
élettel. Folyton piszokban, kátyúban, melegben, esőben. Testem kiütéses,
rettenetesen viszket. Borzasztó! Este megástam a Deckungot s a belehelyezett
szalmán aludtam.
24. [kedd] Reggel előre mentünk, oldalról a lejtőn levő ellenséges
állásokból kaptunk tüzet. Talán 300 lépést mentünk előre. Az út, mint egy
patak, úgy vezet ki. Az előtt a bokrokban feküdtünk le, s 3-4 órát
mozdulatlanul töltöttünk el, míg a tüzelés alábbhagyott, aztán megint ásni
kezdtünk.[27]
Lomhán telt el a nap többi része. Este szalmába s takarómba bújva, a jó menázsi
után elaludtam, a sátorponyvával egészen betakarózva. Éjjel azután hó esett
megint, mikor reggel felkeltem, körülöttem minden fehér, a ponyváról le kellett
rázni a havat. Gyönyörű téli nap, de nem háborúban.
25. [szerda] Kávét kaptunk. Egész nap a Deckungban feküdtem, mert
veszedelmesen közel röpködtek a golyók, a gránátok is lecsaptak a közelünkben. Előveszem
szüleim fényképét, nézem, s hazagondolok, sokszor sírhatnék. Még most sem
kaptam levelet. A hó is esni kezd, s én fekszem a Deckungban egész estig. Majd
6 óra után menázsi s azután aludni próbálok. Jól sohasem alszom a szűk
Deckungban.
26. [csütörtök] Ma sem kaptam semmi levelet. A rendes, unalmas,
egyhangú élet. Unalmamban már verseket gyártok. Este megint esni kezd a hó. Többször
le kellett a ponyváról rázni.
27. [péntek] Ma reggel hozzáfogtam s kimélyítettem a Deckungomat.
Most már csak a szürke eget látom belőle, este majd tetőt fogok csinálni rá a
hó ellen. Szürke téli nap. Ágyúszó és néha a Csucsok [=szerbek] lövöldöznek. Ma
sem kaptam levelet, semmit. Ez rettenetes, már majd 3 hete. Remélem szüleim
kaptak tőlem levelet, különben nagyon aggódhatnak. Máskülönben tűrhetően megy a
dolgom. Nem fázom, bár hideg van kinn, melegít a szalma. Gondolkozom estig, s
akkor alszom, ha lehet. Este kaptam egy rövid levelet 18.-ról és 2 Estet.[28]
28. [szombat] Reggel kávé után a szerbek támadni akartak. Nálunk
sokan jöttek egész közel, s meg akarták adni magukat vagy mi, mi kiáltoztunk,
de nem értették meg, s egyszerre messze futottak. Mi erre lőttünk. Egypár
halott, sebesült, s valami 10 fogoly. Más századoknál sok fogoly, sok sebesült.[29]
Egyet én kötöztem be. Most hozzák hírül, hogy Belgrád a mienk. Remélem igaz![30]
Több támadó kísérlet nem történt. A Nap kellemesen süt. Kissé járkálok, a
csucsok eltűntek s nem háborgatnak lövéseikkel.
29. [vasárnap] Íme, ismét egy a békében Istennek szentelt nap. De a
mi éltünkbe nyugalmat ez a nap nem hoz, sőt eddig minden támadásunk vasárnap
volt. Mily jó lenne egy misét hallgatni, amilyet gimnazista koromban
hallgathattam a kis kápolnában! A harmónium szólott, s mi énekeltünk. Óh, mily
kellemes emlékezések! Hova lettetek ón szép idők?! S vajon milyen lesz a jövő?
Maholnap Mikulás napja, s azután a szent Karácsony este. Vajon hol fogjuk a
Karácsony estét eltölteni, s hogyan? Avagy már talán nem is leszünk az élők
sorában? Isten kezében vagyunk. Ő benne bízunk, s aki Istenben bízik, az nem
csalatkozik. Szegény jó szüleim! Milyen karácsonyi ünnepetek lesz nektek?! S
milyen sok másoknál?! A legszebb ünnep a világon, s nekünk így kell majd
eltölteni! Ma nem nagyon lövöldöznek. Talán visszavonulnak. Gyanús csend.
30. [hétfő] Semmi új. A Nap gyönyörűen süt s csend van. 10 óra felé
halljuk, hogy a jobboldali dombokon a mieink vannak. Tényleg látni őket. Tehát a
szerbek mégis visszavonultak.[31]
A magaslatok a mieink. Egész nap semmi enni.”
 |
| Szerb csapatok visszavonulása (Bain Collection, Library of Congress) |
Felhasznált
irodalom:
Doromby Doromby József: A
volt cs. És kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936.
Galántai Galántai
József: Az I. világháború. Budapest, 2000.
Hajdu-Pollmann Hajdu Tibor-Pollmann
Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.
MEV Magyarország
az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.
ÖULK I. Österreich-Ungarns
letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.
A világháború IV. A világháború 1914-1918.
IV. kötet. Budapest, 1929.
A világháború V. A világháború 1914-1918.
V. kötet. Budapest, 1932.
Jegyzetek:
[1] A 74. számú „cseh” k.u.k. Freiherr von Shönaich
gyalogezredről van szó, amelynek stábja Reichenbergben állomásozott békeidőben.
Legénysége kétharmadrészt cseh, harmadrészt német volt. Négy zászlóaljából
három szolgált az 58. gyalogdandárban, a III. zászlóalja - amely békében
Szarajevóban szolgált -, a 6. hadsereg kötelékében harcolt.
[2] A 29. hadosztály november 2a-ra virradóan elfoglalta
Szabácsot, majd a város keleti és déli peremén alakított ki védelmi vonalat.
Lásd: A világháború V., p. 315.
[3] Valószínűleg a Misar-ba vezető útra gondolhat, mert
ilyen településről nem tudok Szabács környékén.
[4] A 42. „cseh” k.u.k. Ernst August Herzog von
Cumberland gyalogezred állomáshelye Theresienstadtban (ma Csehország, Terezín)
volt. Legénysége zömében szudétanémet volt.
[5] Azaz sligovicát, szilvapárlatot. Szerbia nemzeti itala,
alkoholtartalma 37-40%.
[6] November 6-án a front déli szárnyán általános
támadásba kezdett az osztrák-magyar 6. hadsereg, így az északi erőknek e
támadást megkönnyítendő szintén támadási parancsot adtak, hogy lekössék az ott
felvonuló szerb erőket, és azokat ne lehessen délre csoportosítani, a főtámadás
ellen. A kombinált hadtest hajnali 5-kor nyitott tüzet, amelyet 7 órakor
hátrább, a szerbek mélységi állásaira helyezett át, miközben a monarchia
csapatai rohamra indultak. A hadtest támadása sok helyen már 20-100 méter után elakadt,
egyedül éppen az 58. dandár ért el helyi sikert, mivel eljutott Misarig, az
eredetileg kijelölt Misar-i magaslatok lábáig.. Lásd: A világháború V., p.
318-319.
[7] November 6.-a kimaradt, mivel az 5.-énél olvasható.
[8] Valószínűleg az a hír jutott el a csapatokhoz, hogy a
szerbek megtámadták a VIII. hadtestet 7 óra körül Lipolist és Ribari
térségében. Azonban az osztrák-magyar csapatok vonalát nem sikerült valójában
áttörni. Lásd: A világháború V., p. 319.
[9] A már említett Misar község, Szabácstól 4 km-re,
keletre.
[10] Potiorek táborszernagy 8a-ra minden erővel támadást
parancsolt a kombinált hadtestnek, a 29. hadosztálynak pedig a Misar feletti
dombokat kellett átkarolnia. A nap a támadáshoz való átcsoportosításokkal telt,
nem került sor rohamra. Lásd: A világháború V., p. 319-320.
[11] Ha a 94-esek nem is, de a hadtest jelentős harcokat
vívott 9-én is. Lásd: A világháború V., p. 320-321.
[12] Putnik vajda, a szerb vezérkari főnök látva az
osztrák-magyar erők északon és délen egyaránt lassanként teret nyerő támadását,
november 9-én gyakorlatilag a teljes hadseregének visszavonulást rendelt el
Szerbia belseje felé. Lásd: Hajdu-Pollmann, p. 88-90.
[13] A 29. hadosztálynak 10-én üldözése során Debrc-ig
(település Misartól délkeletre, 14 kilométerre) kellett eljutnia. Lásd: A
világháború V., p. 349.
[14] A Szabácsból Misaron, Banjanin és Obrenovacon át a
Száva mentén vezető útról van szó.
[15] A 29. hadosztálynak november 12-én a fontos
közlekedési csomópontot, Banjanit kellett elérnie, de végül a 7. hadosztály
érte el azt, míg a 29-esek Beljint érték el (A Száva és Banjani között,
utóbbitól északra, 6 km-re), biztosítva előbbiek bal szárnyát Obrenovac felől.
Lásd: A világháború V., p. 355-356.
[16] A novemberi hadjárat során az eső, és a sár nagyban
megnehezítette a szerb csapatok üldözését, valamint, hogy Potiorek offenzívája
nagyobb sikereket érjen el.
[17] Orasac, település Szerbiában, Banjanitól
északkeletre, 6 km-re.
[18] Talán a Küchenwagen szó eltorzítva, azaz konyhakocsi?
Bár a csucs/csucse később a szerbek gúnyneveként szerepel.
[19] Falu nem messze az Obrenovacról Ubra vezető mai
144-es úttól nyugatra, Orasactól 6 km-re délkeletre.
[20] A Tamnava folyóról van szó.
[21] Helyesen: Liso Polje. Apró település a Tamnava és a
Kolubara folyók által bezárt területen, Obrenovactól délre, mintegy 10 km-re.
[22] A „+” jelentése lépésnyire.
[23] A szerb hadsereg a visszavonulást követően a Kolubara
folyó mentén igyekezett új állásokat kiépíteni és megszilárdítani az
ellenállást.
[24] Az eső okozta sár miatt az utakat gyakorlatilag már
nem lehetett ekkor használni, a csapatok az út mellett vonultak, és a helyzet
nehézségét talán az jellemzi leginkább, hogy a kombinált hadtest jelentése
szerint, „Ha az esős időjárás még 2-3 napig tart, a kombinált hdt. Arcvonala
előtt egy nagy tó fog képződni.”. Lásd: A világháború V., p. 393.
[25] A Kolubarába ömlő Lukavica patakról van szó.
[26] A 29. hadosztály zöme ekkor már a Kolubara keleti
oldalán állt és Konatice közelében harcolt. Lásd: A világháború V., p. 400.
[27] A harcok a Kolubara folyótól keletre fekvő Konatice
környékén zajlottak aznap, ahol a szerbek a környék magaslatairól kedvező
helyzetből harcolhattak.
[28] Az Est a korabeli magyar sajtó egyik legjelentősebb
lapja, igazi bulvárlap. Példányszáma a világháború során elérte a félmilliót.
[29] November 28-án a szerb csapatok több helyen támadást
indítottak a Kolubara mentén, a 29. hadosztály bal szárnyát az osztrák-magyar
jelentések szerint mintegy 5 zászlóaljnyi erővel. Lásd: A világháború V., p.
482.
[30] A hír ekkor még nem volt igaz, bár a szerb főváros
eleste már csak napok kérdése volt. Az első császári és királyi egységek
december 1-ről 2-re virradó hajnalon érkeztek meg a már kiürített Belgrádba.
Liborius Ritter von Frank gyalogsági tábornok, az 5. hadsereg parancsnoka
december 3-án vonult be ünnepélyes körülmények között vonult be a meghódított
városba. December 2. egyben Ferenc József (és Napóleon, de ez most nem számít)
trónra lépésének napja is volt, így duplán örömmámorban úszott az ország. Lásd:
Hajdu-Pollmann, p. 92.
[31] A szerb csapatok november 30a-ra virradó éjjel
ürítették ki állásaikat, így a kombinált hadtest előtt megnyílt az út Belgrád
felé. Lásd: A világháború V., p. 483.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése