Dr. Pertik Tamás Főorvos levelezéséből 3.
Levelek, 1914. szeptember
Folytatjuk Dr.
Pertik Tamás világháborús levelezésének kiadását. Elsőként 1914.
augusztus-októberi levelezőlapjait gyűjtöttük össze, majd az 1914.
augusztusában írt leveleket közöltük. Most 1914. szeptemberi levelei jönnek, melyekből
három van birtokomban. A címzett továbbra is felesége, akinek
Székesfehérvárra való lejövetelét sikerült elintéznie augusztus végén, így ezen
időszakról nem is maradt fenn levél (de legalábbis nálam nincs ilyen). Jelen levelei közül az utolsó (7-es számmal jelzett) különösen izgalmas, hiszen úgy tűnik, feleségét álnéven levéllel zaklatták, benne fotóval. Kicsit zsarolásos jellege van a dolognak, de sajnos nem
tudok többet az ügyről, mint ami levélben áll. Mindenesetre nagyon érdekes
levél.
A három levéllel
egy időre búcsút is veszünk derék orvosunktól, mivel 1914-ből már nincsenek
leveleim, levelezőlapjaim tőle, úgyhogy majd jövőre folytatjuk sorozatát.
A leveleket (ahol
el tudtam olvasni) szó szerint közlöm, egy-két helyen spekuláltam, ami
ténylegesen értelmezhetetlen volt, azt […]-al jelölöm. Megjegyzésre érdemes,
hogy Pertik doktor kézírása egyre olvashatatlanabb lett, ahogy haladt előre az
idő 1914-ben…
5.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914-sep.-5.; K.u.K.
Reservespital in Székesfehérvár
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.
1914. IX. 5. d.u.
Édes jó kis Bözsikém! Kicsi Párom!
Nagyon érzem a hiányodat, pedig most eléggé el vagyok
foglalva. Vágyódom utánad, s erről [sic!] én bárhogy akarom, nem tudok
segíteni. Most aránylag kevés szabadidőm van, ép az estéim. Ma ettem először a
tiszti étkezdéről. Mondhatom jobbnak képzeltem sokkal, lehet, hogy jobb is
lesz, de a mai határozottan rossz volt. Kipróbálom pár napig, ha nem lesz jó, a
városból fogok hozatni. A Jánosnak ma ismét itt a felesége, úgy irigyeltem tőle
a boldogságot, ami az arcán volt. De adtam neki szabadságot egész nap, legyen
boldog, tudom mily jó volt neki. Ma nem kaptam semmi újságot, mi az oka? Nem
írtál, én Istenkém, vagy még nem érkezett meg? Valószínűleg ez az utóbbi
szerepel. Én nem tettem a leveleimre bélyeget, ugye nem fizetsz érte? Nyomott
hangulatom van, hiába ezt nem tudom leküzdeni, úgy hiányzik valami, azaz valaki
nekem. Oly jó volt, míg itt voltál, kiszaladtam, s láttalak, s hallottalak, s
most oly üres, oly néma. Mily boldog hét volt nekem az, míg itt voltál,[1]
még ez a csúnya város is szebb lett, de most megint csúnya. Csak az lesz a
szerencsém (ha igaz), nemsokára visszajössz, jó kicsi párom, s akkor mienk lesz
a világ. Vagy Te félsz idejönni? Igaz, így [talán inkább: itt] egy kicsit
unalmas, én ezt belátom, majdnem egész nap egyedül lenni egy fiatal asszonynak.
Nekem azonban boldogság az az érzés, [hogy] itt vagy mellettem. Látod, mily
önző férjed van, csak magával törődik, de nem tehet róla, mert az utánad való
vágy megöl minden józan gondolkozást emellett. Lejössz kicsikém, én érzem, s
tudom, amint lehet rögtön. Ugye nem hagyod egyedül a Te utánad búsuló férjedet?
Oly üres a szobánk most, nem ismernél reá ha látnád. De azért érzem, hogy ott
voltál, s ott voltam én boldog.
Mi újság van Blankáéknál? Hogy van a Papa? Mit csinál a
Béla? Írj sokat mindenről, mert nagyon érdekel, s úgy várom a leveledet, ki sem
tudom mondani. Hogy van az én kicsi feleségem? Írj mindenről! Ugye fogsz? Jó ha
csak így küldöm a levelemet? Nam baj, vagy pecsételjem le? A városban mióta
elmentél nem voltam, s nem hiszem, hogy mehetek. Gyere mielőbb! A
viszontlátásig sokszor szívből ölel és csókol a Te hűséges vad urad, a rossz
Tamás.
6.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914-sep.-5.; K.u.K.
Reservespital in Székesfehérvár
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.
1914. IX. 5. d.u. 8 ó.
Angyali jó kis Párom!
Egész na nem voltam itthon, nagyon sok dolgom volt, egy
egész gyűjteményt csinálok neked! Jó? Ne haragudj, hogy nem írtam, de igen sok
dolgom volt. Én jól vagyok, már nem köhögök, csak nagyon üres most ez a szoba
nekem. Ma inspector[2]
leszek, még mielőtt bemegyek, írom ezeket a sorokat, mert nem tudom, bent
mennyi időm lesz. Megkaptam az első levelezőlapot. Köszönet érte. Nagyon
vágyódom utánad, egész éjjel nem tudtam aludni, féltelek (?), oly rossz így
egyedül élni. Már hívnak, még írok, de ezt bedobom, mert e helyről (?) csak
reggel mehetek el. Nem fizetsz így a levelet ha küldöm? Egyél, mert az a fő, és
még? (?)[3]
Nem szabad rossz kedvűnek lenned, én jó Istenkém. Sokszor szívemből ölellek és
milliószor csókol a Te hűséges kis urad, a vad Tamás.
7.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914-sep.-27
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, IV. Havas utca 1.
1914. IX. 27. d.u. 1 ó.
Drága jó kis Bözsim! Édes aranyos kicsi feleségem!
Megkaptam az első leveledet, melyben írod, hogy kaptál a
fél évi [= fél évvel ezelőtti] levélre folytatást.[4]
Én első pillanatban nevettem rajta, de később midőn olvastam, Téged mennyire
bosszant, engem is kezdett a dolog bosszantani, mert annyira bánt, ki sem tudom
mondani. Az én édes Feleségemmel ilyet (?) mernek pimasz emberek csinálni!
Tudod, ez hallatlan, ki tehette ezt? Engem is gyanúba kever (?), hogy talán az
én pácienseim közül valamelyik! Ez ki van zárva. Először: áprilisban senki nem
tudta, hogy én Neked udvarolok. Másodszor: ily szemtelenségre egyetlen
páciensem sem volna képes. Az bizonyos, hogy a Te ismerőseid között[5]
kell keresni az értelmi szerzőt. Én legjobban szeretnék elutazni oda, s az
illető egyént felképelni! Meg is tenném, csak mehetnék. De én azt hiszem, ez az
egyén költött név!! S Bán révén csak véletlenül lett feladva![6]
Hisz először Pestről lett feladva, most máshová átutazott az illető, vagy az
értelmi szerző egy ismerőse és feladott egy levelet egy talált fényképpel. Az
is lehet, hogy az értelmi szerzőnek egy jó ismerőse lakik ott a közelben, s azt
bízta meg a feladásra. Mert azt nem tudom elképzelni, hogy ily nevű ember ott
lakjon, és az írt volna! Hisz az értelmi szerzőtől egy ügyetlenség lenne, s
könnyen felelősségre vonhatnám, mikor minden kitűnne. Én hogy erről
megbizonyosodjak, írok oda egy ajánlott levelet, s ha ez nem jön vissza, van
ott egy ilyen nevű, akit felelősségre vonhatok. Rendőrség nehezen avatkozik a
mostani időben bele, mert itt (?) nincs sértés büntetőjogi szempontból, és ha
van is, ily háborús időben apró dolognak fogja tekinteni. Privát detektívek nem
érnek sokat, s svindler sok van közöttük. Mindenesetre, mielőtt teszel valamit,
írd meg, én még gondolkozom ezen dolog felett.
Én azt hiszem ennek a levélnek a célja bosszantás csak,
s az én kis Bözsim felült! Én Bözsim hiszek és bízok benned, mint egy
Istenemben, efelől nyugodt lehetsz! Adok egy tanácsot, írjon a Belki választ
a levélre a Te leánykori nevedben, adja fel ajánlva, melyben invitálja meg az
illető embert Pestre. Ha van ily nevezetű, válaszol reá, ha nincs, nem. Ha
válaszul feljön Pestre, és én akkor talán feljutok, és kiverem belőle az
igazat. De én azt hiszem, nincs ily nevezetű, s akkor a rendőrség sem tud meg
többet. Azt ne tedd, hogy emiatt bosszankodj, mert az ellenséged nevet csak! Én
gondolom, honnan fúj a szél!! Üdvözlöm (?) Belkit, sokszor csókolva Téged
aranyom, ölel, csókol szívből férjurad, hű Tamás.
[a levél oldalára íva:] Megpróbálok majd egy hétre
felmenni, ha nem jöhetsz le! Sok csók! Tamás.
Jegyzetek:
[1] Ezek szerint az augusztus
közepén kitervelt „feleséglehozatalt” sikerült nyélbe ütni augusztus végén.
[2] Leginkább inopectósnak
olvasható. Talán inspector, azaz ügyeletes volt aznap este.
[3] Látszik az íráson, hogy
Pertik Tamás igencsak kapkodva írta az utolsó oldalt.
[4] Itt nem tudni, miféle fél
évvel ezelőtti, áprilisi álnévvel írt levélre utal Pertik, a sorokból kiderül,
hogy udvarlásukkal van kapcsolatban. Talán valaki beárulta Erzsébet szüleinek
Pertik Tamás udvarlását? Tudjuk, hogy az após nem rajongott Tamásért.
[5] A levélben duplán aláhúzva
áll. Az aláhúzások a levélben is benne vannak.
[6] Ez azért érdekes
gondolatmenet… Hogy lehet egy levelet véletlenül feladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése