Válogatás a Kormoran német segédcirkáló hajónaplójából IV. - befejezés

Válogatás a Kormoran német segédcirkáló hajónaplójából IV. - befejezés

A Kormoran német segédcirkáló útját immár az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig követhettük a parancsnok, Detmers fregattkapitány hajónaplója alapján. 1941. nyarán a magát holland kereskedelmi hajónak álcázó cirkáló Ausztrália nyugati partjai mentén vadászik ellenséges hajókra. Sorozatunk negyedik részében megtudhatjuk milyen volt a tengerészek ellátása, találkozunk egy másik német hajóval, majd megtudjuk, mi történt végül a Kormorannal.

„1941. július 15.          

Délketeti-déli szél, 3-4-es erősségű; enyhe hullámzás; erősen felhős égbolt; jó látási viszonyok.

06:40

Rádió: Helyzetjelentés arról, hogy az Egyesült Államok megszállta Izlandot.[1] Ezt az tette lehetővé, hogy Oroszország legyőzéséig Németország nincs abban a helyzetben, hogy a provokációra válaszolhasson.[2] Ennek megfelelően a tengeralattjáróinkra szigorú korlátozások vonatkoznak.[3]

07:15

Rádió: Az ellátóhajó augusztus 20-án lesz kész elhagyni Japánt.[4] Értesítés, hogy sürgősen szükség van ár, augusztus 2-ig. Az ellátóhajó késő nyárra várja speciális ellátmány érkezését. Feltételezem, hogy ez utóbbiak alatt csapágyak és kondenzátortekercsek értendőek. Igyekszünk nagyon takarékoskodni a vízzel, hogy meghosszabbítsuk a kondenzátortekercseink élettartamát. Ettől eltekintve nincs más sürgős követelésünk, majd decemberben fogyunk ki azokból a dolgokból, amelyek nem helyettesíthetőek a hajón lévő eszközökből. Mivel a rádión nem adhatok le egy hosszú listát, figyelembe fogom venni, hogy az eltelt idő alatt milyen arányban fogytak az eszközök az egy évre tervezetthez képest, és megvárom, mit hoz magával az ellátóhajó. Így most nem szólok vissza, mi kell. 

12:00

Északi szélesség: 6º21'; keleti hosszúság 85º55'.

Egy nap alatt megtéve: 25 tengeri mérföld.

Összesen megtéve: 50015 tengeri mérföld.

…

1941. augusztus 1.

Délnyugati szél; az égbolt felhős; nagyon jó látási viszonyok.

03:20

Egy ügynök helyzetjelentésében először említ konvojokat az Indiai-óceánon, nyilvánvalóan Ausztráliából tart a Perzsa-öbölbe.

07:33

Irány 90 fok.

12:00

Északi szélesség: 14º06', keleti hosszúság: 112º22'.

Napi út: 243 tengeri mérföld.

Összes megtett út: 53749 tengeri mérföld.

Az étkezéshez használt lisztünk teljesen férges és zsizsikes. Mától az ellátósok éjjel-nappal a szitával dolgozik. Reméljük, tíz napon belül elkészülnek vele. Ha nem alkalmas étkezésre, akkor elvesztünk. Egyébként az ellátásunk a kilenc hónapban kiváló volt. Az ellátmány hűtőterme nagyon jónak bizonyult. Hapag[5] ajánlására 30 kg-os ládákban friss burgonyát vettünk, ez nagyon jó tipp volt. A burgonya egészen hibátlan. Sajnos ezek elfogytak, akárcsak a Duquesa[6] tojásai. Ennek ellenére az étel még mindig jó és bőséges. A szakács és a pék különösen fontos emberek egy segédcirkálón. Mindegyikük határtalan elismerést érdemelnek. Anélkül, hogy megelőlegezném a tapasztalatok későbbi rögzítését, szeretném megemlíteni, hogy a fedélzeten lévő régi cinkből készült jégládák nagyon hasznosak a maradék étel és a tartalék élelmiszer tárolására. A trópusokon lévő hajókat el kell látni ilyennel.

…

1941. október 16.

Nyugati szél, 3-as erősségű; enyhe tenger, dél-délnyugati hullámok; felhős égbolt; közepesen rossz látási viszonyok.

02:30

Irány 180 fok.

05:18

Rádió: új iránymutató a rövidhullámú használatához.

10:02

Füstcsóva vehető ki 165 fokos irányból. A hajó a Kulmerland.[7]

10:30

Jelváltás.

10:41

Megállunk. Motorcsónak ki.

11:09

Pschunder kapitány a fedélzetünkön eszmecserére. A Kulmerland október 15-én egy kereskedelminek látszó hajót látott, amelynek voltak ágyúi és zászlója a csonkaárbocon. Megközelítette 5 tengeri mérföldre, de nem tett semmit és eltávozott 150 fokos irányba. Lehetséges, hogy ellenséges kisegítő cirkáló. Mivel nem csinált semmit, én azt gondolom, hogy inkább egy kereskedelmi hajó, amelyik az ügynök által jelzett úton megy előttünk 1 napi távolságra. A biztonság kedvéért éjszaka 300 tengeri mérfölddel északabbra megyek. Az ellátási művelet során maradok az ügynök által jelzett útvonal és a Fremantle[8]-Colombo vonal között. Az ügynökök korábbi jelentései szerint kívánatos számomra ez a térség.

Egy fogoly (matróz) Carl Gunderson, 52 éves, Fremantle-ból (a Mareeba[9] személyzetéből) keringési zavar miatt meghalt.

Pschunder kapitány elhagyja a hajót, a jelző leadott egy „Ku”[10] jelzést.

12:00

Déli szélesség: 32º20', keleti hosszúság: 97º05'.

Napi megtett út: 221 tengeri mérföld.

Összesen megtéve: 70715 tengeri mérföld.

12:22

Irány 0 fok, 12 csomóval. A formáció „Ku”.

15:59

Az elhunyt fogoly temetése. Résztvevők: a parancsnok, 6 tiszt, 8 férfi puskával; egy [dísz]osztag; a Mareeba legénysége. A Mareeba kapitánya el volt ragadtatva az ünnepélyes ceremóniától, és legénysége nevében megköszönte.

A Kulmerland ellátóhajó (wikipedia)

1941. október 17.                                                 

Északnyugati 3-as erősségű szél; nyugodt tenger; hosszú lapos S hullámok; felhős égbolt; szitáló eső; jó látási viszonyok.

08:00

Irány 320 fok.

11:25

Megállunk. A hátralevő jobboldali vízvonal festése.

12:00

Déli szélesség: 27º41', keleti hosszúság: 96º54'.

Napi út: 299 tengeri mérföld.

Összesen megtett út: 71014 tengeri mérföld.

13:00

Az első tiszt jött át a Kulmerlandról, hogy megbeszéljük az ellátmány átadását. Egész éjszaka csak sodródunk.

Bár ezek amerikai hajók, jól látható, milyen bonyolult manőver a tengeren való olajáttöltés.

1941. október 18.

Délnyugat-délkeleti szél, 1-3-as erősségű; nyugodt tenger; hosszú délnyugati hullámok; erősen felhős ég; közepes látási viszonyok. 

05:26

Rádió: tengeralattjárók a déli régióban.

07:15

A két motorcsónakot és a két gumicsónakot rögzítjük.

07:37

A vontatókötél rögzítve a Kulmerland-dal.

08:45

Az olajtömlő túl rövid a „Ku”-hoz.[11]

08:58

Megkezdődik az olaj áttöltése, ugyanakkor az ellátmány és eszközök átszállítása. Mindkét hajót hagyjuk sodródni, hogy ne terheljük feleslegesen a vontató eszközöket és az olajtömlőt. A motor alkalmi használatával a tömlőt sikerül nagyon jól tartani. Az eljárás bizonyítja önmagát.

12:00

Déli szélesség: 27º02', keleti hosszúság: 97º44'.

Napi út: 31 tengeri mérföld. Egyhelyben.

Összesen megtéve: 71075 tengeri mérföld.

17:30

Csónakokat a fedélzetre vettük. Az olajszivattyúzás folytatódik.

20:35

Az olajtömlő elszakadt. A taton lévő felügyelőtiszt figyelmetlensége az oka, beleakadt a kikötői hajócsavarba, és elszakadt.

1941. október 20.

Keleti szél, erőssége 1-2-es; nyugodt tenger; dél-délnyugati hullámok; felhős égbolt; szitáló eső; közepes látási viszonyok.

05:30

Csónakok rögzítve.

05:50

A tömlő megjavítva.

06:43

Tömlő csatlakoztatása helyreállítva.

06:56

Olajáttöltés újrakezdve.

12:00

Déli szélesség: 26º59', keleti hosszúság: 97º51'.

Napi út: 14 tengeri mérföld. Egyhelyben.

Összesen megtéve: 71089 tengeri mérföld.

14:17-től 15:32-ig

Búvármunka a kikötői hajócsavaron. Ennek a vége vágta el a tömlőt. Maga a propeller sértetlen. A tengelyház előtt egy régi acél kikötőkábel akadt bele, amelyet nem lehet eltávolítani. Ez volt a tettes a motorhibákért, az Atlanti-óceán déli részén (Lásd: Hadinapló 96. oldalon, a motor hibájánál, április 17-én.). Hogy miként került oda [a sodronykötél] az Atlanti-óceán közepére, az kétségtelenül örök rejtély marad. A védőburkolat hiányzik.

17:40

Csónakok a fedélzeten.

17:57

Gázolaj átpumpálása befejezve.

19:20

Dieselolaj átpumpálása megkezdve.

24:00

Dieselolaj áttöltése befejezve.

Áthozva:                      2765 tonna gázolaj

                                               565 tonna dieselolaj

Összesen:                    3328 tonna üzemanyag[12]                                

            Korábbról maradt:       1130 tonna

            Mindösszesen:  4450 tonna[13]

Ez az üzemanyag elég lesz 223 napra, azaz 1942. június 1-ig, napi 20 tonna felhasználása mellett. A szükséges tartalékokat ki lehet gazdálkodni. A Kulmerland fedélzetén van még 1100 tonna üzemanyag (gáz és dieselolaj megfelelő arányban).

Neki [a Kulmerlandnak] szüksége van:

            Mariustól Balboig:        5564 tengeri mérföld, 11 csomóval      21 napra

            Balbotól Kobeig:          6093 tengeri mérföld, 11 csomóval      23 napra

Összesen:                    11657 tengeri mérföld              44 napra.

Napi használatban 20 tonnával számolva 880 tonna üzemanyagra, tartalék 200 tonna, ez összesen 1080 tonna.”

A HMAS Sidney ausztrál cirkáló (wikipedia).

Utószó

A Kormoran sorsa végül a hősi bukás lett. Ezt már természetesen nem jegyezhették bele a hajónaplóba, amelynek utolsó bejegyzése október 24-ről való. 1941. november 19-én a segédcirkáló beleütközött a nálánál lényegesen erősebb ausztrál HMAS Sidney könnyűcirkálóba. Az összecsapást már nem lehetett elkerülni, mivel képtelen volt lehagyni azt egyik motorjának meghibásodása miatt. Az ausztrálok viszont képtelenek voltak beazonosítani a teherszállítónak látszó hajót (még mindig a holland Straat Malakka álcáját viselték). A Sidney felszólította a „teherhajót”, hogy azonosítsa magát, ám az kommunikációs hibára hivatkozva fényjeleket adott le. Ezt azonban szándékosan rosszul tette, hogy a Sidney közelebb jöjjön annak pontos vétele érdekében. Így túl közel kerültek a német cirkálóhoz. Végül mikor már csak 1300 méter választotta el őket egymástól. Detmers megpróbált különféle rádiócsatornákon olyan jeleket produkálni, hogy a Sidney elinduljon más célpont felé, ám azok nem mentek lépre. A Sidney tüzelési pozíciót vett fel a német hajótól jobbra 17:30 körül. Nem volt más megoldás, a Kormoran kapitánya belátta, hogy lebuktak. A hajó árbocára felhúzatta a Kriegsmarine zászlaját és parancsot adott a tüzelésre. Bár a Sidney kétszer nagyobb és lényegesen erősebb fegyverzetű volt, a meglepetés gyorsan eldöntötte a küzdelmet. A küzdelem gyors volt és heves, mivel csak német beszámolókra vagyunk utalva, nem lehet igazolni pontosan mi történt. A túlélők szerint a két hajó egyszerre kezdett tüzelni. Mindkét hajóban károk keletkeztek, de a németek céloztak jobban. A Sidney hídja és teljes fedélzete megsemmisült a heves tűzcsapásokban. A két roncs távolodott egymástól, a Kormoran 6000 méterről torpedóval próbálkozott 18 órakor, de az nem talált. A Sidney még képes volt mozogni, de a Kormoran már nem. A két hajó végül lőtávolon kívülre került, a németek még sokáig látták az égő cirkálót az éjszakában, de életjelet ezt követően soha többet nem adott magáról, valamikor az éjszaka folyamán teljes legénységével az óceánba merült. Nem volt túlélő a 645 fős legénységből. A németek hajóján jobb volt a helyzet, bár a Kormoran is pusztulásra volt ítélve. A 399 fős személyzetéből nem estek el sokan az ágyúharc során, a többségük el tudta hagyni a hajót, mikor Detmers 18:25-kor elrendelte a Kormoran evakuálását. A hajón robbanótölteteket hagytak, majd leeresztették a mentőcsónakokat. A menekülés során az egyik csónak azonban felborult, és a benne lévők tengerbe fulladtak. Összesen 317 német menekült végül meg, akiket aztán brit hajók vettek fedélzetre, hogy a háború további részét ausztrál hadifogolytáborban töltsék. Detmers és társai csak 1947-ben jutottak vissza addigra egészen átalakult hazájukba. Mivel nem maradtak ausztrál túlélők, a Sidney pusztulásáról sokan képtelenek voltak elhinni, hogy így történt, és mindenféle összeesküvés-elméleteket konstruáltak belőle (többek közt, hogy japán tengeralattjáró volt a tettes). Ám 2008-ban előbb a Kormoran majd a HMAS Sidney roncsát is megtalálták tengeri régészek, és azok alátámasztották a német foglyok állításait.

A Centaur angol hajó kimenti a Kormoran tengerészeit (wikipedia).

Jegyzetek:

---

[1] Roosevelt amerikai elnök 1941. június 16-án rendelte el a német megszállás alatt lévő Dán királysághoz tartozó sziget megszállását. Izlandon ekkor már brit katonaság állomásozott, ám mivel azokra más frontokon volt szükség, azok elszállítása után immár „semleges” amerikai katonákkal váltják fel őket. Az amerikai megszállás 1941. július 8-án kezdődött.

[2] Ekkor ugyebár 3 hete zajlik a Barbarossa hadművelet a Szovjetunió ellen.

[3] A német haditengerészet vezetői nehéz helyzetben voltak, hiszen semleges hajókat (pl. amerikai) nem támadhattak, ugyanakkor azok egyre nyíltabban táplálták és támogatták a brit hadigépezetet. Érthető, hogy a tengerészek határozottabb hadvezetést szorgalmaztak, mivel így tevékenységük hatásfoka csak nagyon alacsony lehetett.

[4] Azaz a németek Japánba szállítottak a segédcirkálók és tengeralattjárók számára szükséges ellátmányt, majd a Japánból induló ellátóhajók jutatták el ezeket a célhoz.

[5] Ismeretlen személy, vagy álnév. Nem tudom.

[6] A Duquesa brit hajót az Admiral Scheer zsebcsatahajó fogta el 1940. decemberében. Úgy látszik erről került friss tojás a Kormoranra. 

[7] Mint már feljebb olvashattuk a Kormorannak ellátóhajóval kellett találkoznia elsősorban kondenzátortekercsek vételezése miatt. Erre most került sor, miután az ellátóhajók csak később futottak ki japán kikötőikből. A Kulmerland ellátóhajó 1941. szeptember 3-án futott ki Kobe kikötőjéből, hogy Ausztráliától nyugatra a „Marius” találkozási ponton adja át szállítmányát a Kormoránnak. Fedélzetén ellátmány címen sok egyéb mellett 4000 tonna dieselolaj, 225 tonna olaj, 6 hónapnyi élelmiszer és fehérfémek voltak. A hajó később visszatért Európába, sikeresen átjutva a blokádon.

[8] Fremantle kikötőváros nyugat-Ausztráliában, gyakorlatilag Perth kikötője.

[9] A Mareeba-t mint arról az előző bejegyzésben olvashattunk, június 26-án süllyesztette el a német hajó, legénységének életben maradt tagjait fedélzetre vették.    

[10] Úgy tűnik ez a jelzés adta meg, hogy a két hajó milyen formációban ússzon egymás közelében. Lásd a következő sor.

[11] Azaz az alakzat, amiben hajóztak nem megfelelő az olaj áttöltéséhez, fel kellett bontani.

[12] Összeadva valójában 3330.

[13] Valójában vagy 4458 vagy 4460 tonna, attól függ melyik korábbi adatot fogadjuk el helyesnek.