Könyvajánló: Viktor Suvorov: A jégtörő

Viktor Suvorov: A jégtörő 

Bp.: Kairosz, 2006. 377 o.

Viktor Suvorovnak ez a könyve megjelenésekor akkora port vert fel, hogy minden orosznak gázálarcot kellett öltenie, hiszen nem kevesebbet állít A jégtörőben, mint hogy a II. világháborút nem Adolf Hitler, hanem Sztálin "kezdte", és a német kancellár csupán annak eszköze volt. Így Hitler volt az a jégtörő, amely segített a Szovjetuniónak ellenőrzése alá vonni kelet-Európát. Suvorov szerint, ha nem támadja meg Hitler a Szovjetuniót 1941. június 22-én, akkor valószínűleg nem csupán Németországig terjeszti ki hatalmát az orosz diktátor, hanem talán egész nyugat-Európára is, hiszen Sztálin hadserege már ugrásra kész állapotban volt ekkor. Suvorov szerint minden jel arra mutat, hogy a Vörös hadsereg 1941. július 6-án megtámadta volna Németországot, ám ennek a műveletnek a bizonyítékait Sztálin és utódai azóta módszeresen eltüntették, hogy minden felelősséget áttoljanak a nácikra. Idejük éppenséggel volt rá...

Suvorov maga is a hírszerzésnél dolgozott a szovjet időkben, így kellő tapasztalata van az események átlátására, nem a levegőbe lövöldöz. Olvasottsága igen nagy, mintegy 140 forrást idéz fel állítása mellett, és ezek volt szovjet parancsnokok többségében, akiknek emlékirataiban - szerinte, de szerintem is - rengeteg elszólást, leírást talált bizonyítékként. 

Csak néhány gondolat arról, miért is jutott arra a következtetésre, hogy Sztálin nem védekezni, hanem támadni készült:

- A szovjet csapatok már felfejlődőben voltak a határra a német támadás előtt, minden szovjet parancsnok állítása szerint. Mivel magyarázható ez, ha Sztálint meglepte a német támadás?

- Ráadásul mindez több mint 170 hadosztály és még több volt úton nyugatra! Miért?

- Ha netán német támadás elhárítására készültek volna, miért légideszant hadosztályokat szerveznek?

- A szovjat harckocsikat (BT-k) autópályán való bevetésre tervezték. Hol van autópálya akkor a Szovjetunióban? Csak egy akkori szomszédjának területén van ilyen!

- A kommunisták a kezdetek óta offenzíváról beszéltek.

- Miért vágták el a szovjet katonák a védelmi pontokon a szögesdrótokat 1941 június elején, ha védekezni készültek? Miért távolítják el az aknamezőket?

- Miért vitték a repülőgép százait közvetlen a határra?

- Miért nem voltak védelmi terveik?

- Miért a román határ felé (azaz a német olajforrások felé) csoportosultak a legerősebb orosz seregtestek?

- Miért beszél támadásról 1941. májusában a katonák előtt Sztálin?

És lehetne sorolni!

Suvorov könyve nagyon elgondolkodtató, egyre több kutató fogadja el állításait, és hogy egyes csoportok mennyire rosszul veszik ezt (mivel gonosz ugyebár csak Hitler lehet...), bizonyítja, hogy az Index külön fórumot tart fenn Suvorov ekézésének. Elvégre mi az, hogy igaza volt Hitlernek, bármiben is!?

Nem ő egyébként az egyetlen, aki szovjet támadást valószínűsít 1941. júliusára. Hogy csak egy magyar kutatót mondjak, Kun Miklós ugyanezen álláspontot fejti ki műveiben, dokumentumfilmjeiben, oral history adatokat hozva fel ennek igazolására. Ő olyan dolgokat hozott fel érvként emlékeim szerint, mint hogy:

- a szovjet csapatoknak Németországról osztottak térképeken közvetlenül a Barbarossa hadművelet kezdete előtt.

- a repülőgépek fürtökben álltak hangárok nélkül a szovjet reptereken, ami jelzi, hogy bevetésre készültek, hiszen télen nem állhattak ott.

stb.

Mindenesetre azt kell mondanunk, hogy noha Suvorovnak alighanem igaza van, és Sztálin támadásra készült, de ennek egyértelmű bizonyítékai (parancsok, tervek) jelenleg nincsenek meg, és könnyen lehet, hogy soha nem is lesz ilyen. Egyértelműen kijelenteni tehát nem lehet, de valószínűleg igaza van. Talán egyszer, ha minden titkosított irat kutatható lesz, és addig nem semmisülnek/semmisítik meg, eldőlhet a kérdés. Olyan ez, mint a kettős honfoglalás elmélete. Sok mindent megmagyaráz, de hiányzik még az utolsó darab a puzzle-ból, és pont az a darab, amely alapján eldönthetnénk mit is ábrázol a kép. 

A könyv kiváló. A kiadás viszont kevésbé az. Eleve nem túl esztétikus és csak fűzött, de a fordítással több probléma volt. Egy két helyen félrefordítást tapasztaltam, például a 266. oldalon:

"Sztálin átlátott Hitler szándékain, és ez az oka annak, hogy miért is ért véget a II. világháború Sztálin számára nem várt módon: csak fél Európát és egy picinyke Ázsiát kapott meg". Teljesen nyilvánvaló (és ellenőriztem az angol fordításban is), hogy így lenne helyes: "Hitler átlátott Sztálin szándékain...". Egy másik esetben keveri a fordító a hadtestet a hadosztállyal. De volt sokkal súlyosabb - és magyar embernek majdhogynem megbocsáthatatlan - hiba.

Ugyanis a fordító Szentpétervár katonai kikötőjét Kronstadtot folyamatosan Brassónak (!!!) fordította, amelynek német neve valóban Kronstadt, de hát azért azt illene tudni, hogy Brassónál nincs se orosz flotta, se Balti-tenger...

Összefoglalva:

Minden II. világháború után érdeklődőnek alapmű Suvorov Jégtörője, gondolkodásra serkent és arra, hogy ne fogadjunk el automatice mindent, amit fejünkbe sulykoltak.

A könyv hét vörös csillag a tíz fekete horogkeresztből.

7/10

Válogatás a Kormoran német segédcirkáló hajónaplójából IV. - befejezés

Válogatás a Kormoran német segédcirkáló hajónaplójából IV. - befejezés

A Kormoran német segédcirkáló útját immár az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig követhettük a parancsnok, Detmers fregattkapitány hajónaplója alapján. 1941. nyarán a magát holland kereskedelmi hajónak álcázó cirkáló Ausztrália nyugati partjai mentén vadászik ellenséges hajókra. Sorozatunk negyedik részében megtudhatjuk milyen volt a tengerészek ellátása, találkozunk egy másik német hajóval, majd megtudjuk, mi történt végül a Kormorannal.

„1941. július 15.          

Délketeti-déli szél, 3-4-es erősségű; enyhe hullámzás; erősen felhős égbolt; jó látási viszonyok.

06:40

Rádió: Helyzetjelentés arról, hogy az Egyesült Államok megszállta Izlandot.[1] Ezt az tette lehetővé, hogy Oroszország legyőzéséig Németország nincs abban a helyzetben, hogy a provokációra válaszolhasson.[2] Ennek megfelelően a tengeralattjáróinkra szigorú korlátozások vonatkoznak.[3]

07:15

Rádió: Az ellátóhajó augusztus 20-án lesz kész elhagyni Japánt.[4] Értesítés, hogy sürgősen szükség van ár, augusztus 2-ig. Az ellátóhajó késő nyárra várja speciális ellátmány érkezését. Feltételezem, hogy ez utóbbiak alatt csapágyak és kondenzátortekercsek értendőek. Igyekszünk nagyon takarékoskodni a vízzel, hogy meghosszabbítsuk a kondenzátortekercseink élettartamát. Ettől eltekintve nincs más sürgős követelésünk, majd decemberben fogyunk ki azokból a dolgokból, amelyek nem helyettesíthetőek a hajón lévő eszközökből. Mivel a rádión nem adhatok le egy hosszú listát, figyelembe fogom venni, hogy az eltelt idő alatt milyen arányban fogytak az eszközök az egy évre tervezetthez képest, és megvárom, mit hoz magával az ellátóhajó. Így most nem szólok vissza, mi kell. 

12:00

Északi szélesség: 6º21'; keleti hosszúság 85º55'.

Egy nap alatt megtéve: 25 tengeri mérföld.

Összesen megtéve: 50015 tengeri mérföld.

…

1941. augusztus 1.

Délnyugati szél; az égbolt felhős; nagyon jó látási viszonyok.

03:20

Egy ügynök helyzetjelentésében először említ konvojokat az Indiai-óceánon, nyilvánvalóan Ausztráliából tart a Perzsa-öbölbe.

07:33

Irány 90 fok.

12:00

Északi szélesség: 14º06', keleti hosszúság: 112º22'.

Napi út: 243 tengeri mérföld.

Összes megtett út: 53749 tengeri mérföld.

Az étkezéshez használt lisztünk teljesen férges és zsizsikes. Mától az ellátósok éjjel-nappal a szitával dolgozik. Reméljük, tíz napon belül elkészülnek vele. Ha nem alkalmas étkezésre, akkor elvesztünk. Egyébként az ellátásunk a kilenc hónapban kiváló volt. Az ellátmány hűtőterme nagyon jónak bizonyult. Hapag[5] ajánlására 30 kg-os ládákban friss burgonyát vettünk, ez nagyon jó tipp volt. A burgonya egészen hibátlan. Sajnos ezek elfogytak, akárcsak a Duquesa[6] tojásai. Ennek ellenére az étel még mindig jó és bőséges. A szakács és a pék különösen fontos emberek egy segédcirkálón. Mindegyikük határtalan elismerést érdemelnek. Anélkül, hogy megelőlegezném a tapasztalatok későbbi rögzítését, szeretném megemlíteni, hogy a fedélzeten lévő régi cinkből készült jégládák nagyon hasznosak a maradék étel és a tartalék élelmiszer tárolására. A trópusokon lévő hajókat el kell látni ilyennel.

…

1941. október 16.

Nyugati szél, 3-as erősségű; enyhe tenger, dél-délnyugati hullámok; felhős égbolt; közepesen rossz látási viszonyok.

02:30

Irány 180 fok.

05:18

Rádió: új iránymutató a rövidhullámú használatához.

10:02

Füstcsóva vehető ki 165 fokos irányból. A hajó a Kulmerland.[7]

10:30

Jelváltás.

10:41

Megállunk. Motorcsónak ki.

11:09

Pschunder kapitány a fedélzetünkön eszmecserére. A Kulmerland október 15-én egy kereskedelminek látszó hajót látott, amelynek voltak ágyúi és zászlója a csonkaárbocon. Megközelítette 5 tengeri mérföldre, de nem tett semmit és eltávozott 150 fokos irányba. Lehetséges, hogy ellenséges kisegítő cirkáló. Mivel nem csinált semmit, én azt gondolom, hogy inkább egy kereskedelmi hajó, amelyik az ügynök által jelzett úton megy előttünk 1 napi távolságra. A biztonság kedvéért éjszaka 300 tengeri mérfölddel északabbra megyek. Az ellátási művelet során maradok az ügynök által jelzett útvonal és a Fremantle[8]-Colombo vonal között. Az ügynökök korábbi jelentései szerint kívánatos számomra ez a térség.

Egy fogoly (matróz) Carl Gunderson, 52 éves, Fremantle-ból (a Mareeba[9] személyzetéből) keringési zavar miatt meghalt.

Pschunder kapitány elhagyja a hajót, a jelző leadott egy „Ku”[10] jelzést.

12:00

Déli szélesség: 32º20', keleti hosszúság: 97º05'.

Napi megtett út: 221 tengeri mérföld.

Összesen megtéve: 70715 tengeri mérföld.

12:22

Irány 0 fok, 12 csomóval. A formáció „Ku”.

15:59

Az elhunyt fogoly temetése. Résztvevők: a parancsnok, 6 tiszt, 8 férfi puskával; egy [dísz]osztag; a Mareeba legénysége. A Mareeba kapitánya el volt ragadtatva az ünnepélyes ceremóniától, és legénysége nevében megköszönte.

A Kulmerland ellátóhajó (wikipedia)

1941. október 17.                                                 

Északnyugati 3-as erősségű szél; nyugodt tenger; hosszú lapos S hullámok; felhős égbolt; szitáló eső; jó látási viszonyok.

08:00

Irány 320 fok.

11:25

Megállunk. A hátralevő jobboldali vízvonal festése.

12:00

Déli szélesség: 27º41', keleti hosszúság: 96º54'.

Napi út: 299 tengeri mérföld.

Összesen megtett út: 71014 tengeri mérföld.

13:00

Az első tiszt jött át a Kulmerlandról, hogy megbeszéljük az ellátmány átadását. Egész éjszaka csak sodródunk.

Bár ezek amerikai hajók, jól látható, milyen bonyolult manőver a tengeren való olajáttöltés.

1941. október 18.

Délnyugat-délkeleti szél, 1-3-as erősségű; nyugodt tenger; hosszú délnyugati hullámok; erősen felhős ég; közepes látási viszonyok. 

05:26

Rádió: tengeralattjárók a déli régióban.

07:15

A két motorcsónakot és a két gumicsónakot rögzítjük.

07:37

A vontatókötél rögzítve a Kulmerland-dal.

08:45

Az olajtömlő túl rövid a „Ku”-hoz.[11]

08:58

Megkezdődik az olaj áttöltése, ugyanakkor az ellátmány és eszközök átszállítása. Mindkét hajót hagyjuk sodródni, hogy ne terheljük feleslegesen a vontató eszközöket és az olajtömlőt. A motor alkalmi használatával a tömlőt sikerül nagyon jól tartani. Az eljárás bizonyítja önmagát.

12:00

Déli szélesség: 27º02', keleti hosszúság: 97º44'.

Napi út: 31 tengeri mérföld. Egyhelyben.

Összesen megtéve: 71075 tengeri mérföld.

17:30

Csónakokat a fedélzetre vettük. Az olajszivattyúzás folytatódik.

20:35

Az olajtömlő elszakadt. A taton lévő felügyelőtiszt figyelmetlensége az oka, beleakadt a kikötői hajócsavarba, és elszakadt.

1941. október 20.

Keleti szél, erőssége 1-2-es; nyugodt tenger; dél-délnyugati hullámok; felhős égbolt; szitáló eső; közepes látási viszonyok.

05:30

Csónakok rögzítve.

05:50

A tömlő megjavítva.

06:43

Tömlő csatlakoztatása helyreállítva.

06:56

Olajáttöltés újrakezdve.

12:00

Déli szélesség: 26º59', keleti hosszúság: 97º51'.

Napi út: 14 tengeri mérföld. Egyhelyben.

Összesen megtéve: 71089 tengeri mérföld.

14:17-től 15:32-ig

Búvármunka a kikötői hajócsavaron. Ennek a vége vágta el a tömlőt. Maga a propeller sértetlen. A tengelyház előtt egy régi acél kikötőkábel akadt bele, amelyet nem lehet eltávolítani. Ez volt a tettes a motorhibákért, az Atlanti-óceán déli részén (Lásd: Hadinapló 96. oldalon, a motor hibájánál, április 17-én.). Hogy miként került oda [a sodronykötél] az Atlanti-óceán közepére, az kétségtelenül örök rejtély marad. A védőburkolat hiányzik.

17:40

Csónakok a fedélzeten.

17:57

Gázolaj átpumpálása befejezve.

19:20

Dieselolaj átpumpálása megkezdve.

24:00

Dieselolaj áttöltése befejezve.

Áthozva:                      2765 tonna gázolaj

                                               565 tonna dieselolaj

Összesen:                    3328 tonna üzemanyag[12]                                

            Korábbról maradt:       1130 tonna

            Mindösszesen:  4450 tonna[13]

Ez az üzemanyag elég lesz 223 napra, azaz 1942. június 1-ig, napi 20 tonna felhasználása mellett. A szükséges tartalékokat ki lehet gazdálkodni. A Kulmerland fedélzetén van még 1100 tonna üzemanyag (gáz és dieselolaj megfelelő arányban).

Neki [a Kulmerlandnak] szüksége van:

            Mariustól Balboig:        5564 tengeri mérföld, 11 csomóval      21 napra

            Balbotól Kobeig:          6093 tengeri mérföld, 11 csomóval      23 napra

Összesen:                    11657 tengeri mérföld              44 napra.

Napi használatban 20 tonnával számolva 880 tonna üzemanyagra, tartalék 200 tonna, ez összesen 1080 tonna.”

A HMAS Sidney ausztrál cirkáló (wikipedia).

Utószó

A Kormoran sorsa végül a hősi bukás lett. Ezt már természetesen nem jegyezhették bele a hajónaplóba, amelynek utolsó bejegyzése október 24-ről való. 1941. november 19-én a segédcirkáló beleütközött a nálánál lényegesen erősebb ausztrál HMAS Sidney könnyűcirkálóba. Az összecsapást már nem lehetett elkerülni, mivel képtelen volt lehagyni azt egyik motorjának meghibásodása miatt. Az ausztrálok viszont képtelenek voltak beazonosítani a teherszállítónak látszó hajót (még mindig a holland Straat Malakka álcáját viselték). A Sidney felszólította a „teherhajót”, hogy azonosítsa magát, ám az kommunikációs hibára hivatkozva fényjeleket adott le. Ezt azonban szándékosan rosszul tette, hogy a Sidney közelebb jöjjön annak pontos vétele érdekében. Így túl közel kerültek a német cirkálóhoz. Végül mikor már csak 1300 méter választotta el őket egymástól. Detmers megpróbált különféle rádiócsatornákon olyan jeleket produkálni, hogy a Sidney elinduljon más célpont felé, ám azok nem mentek lépre. A Sidney tüzelési pozíciót vett fel a német hajótól jobbra 17:30 körül. Nem volt más megoldás, a Kormoran kapitánya belátta, hogy lebuktak. A hajó árbocára felhúzatta a Kriegsmarine zászlaját és parancsot adott a tüzelésre. Bár a Sidney kétszer nagyobb és lényegesen erősebb fegyverzetű volt, a meglepetés gyorsan eldöntötte a küzdelmet. A küzdelem gyors volt és heves, mivel csak német beszámolókra vagyunk utalva, nem lehet igazolni pontosan mi történt. A túlélők szerint a két hajó egyszerre kezdett tüzelni. Mindkét hajóban károk keletkeztek, de a németek céloztak jobban. A Sidney hídja és teljes fedélzete megsemmisült a heves tűzcsapásokban. A két roncs távolodott egymástól, a Kormoran 6000 méterről torpedóval próbálkozott 18 órakor, de az nem talált. A Sidney még képes volt mozogni, de a Kormoran már nem. A két hajó végül lőtávolon kívülre került, a németek még sokáig látták az égő cirkálót az éjszakában, de életjelet ezt követően soha többet nem adott magáról, valamikor az éjszaka folyamán teljes legénységével az óceánba merült. Nem volt túlélő a 645 fős legénységből. A németek hajóján jobb volt a helyzet, bár a Kormoran is pusztulásra volt ítélve. A 399 fős személyzetéből nem estek el sokan az ágyúharc során, a többségük el tudta hagyni a hajót, mikor Detmers 18:25-kor elrendelte a Kormoran evakuálását. A hajón robbanótölteteket hagytak, majd leeresztették a mentőcsónakokat. A menekülés során az egyik csónak azonban felborult, és a benne lévők tengerbe fulladtak. Összesen 317 német menekült végül meg, akiket aztán brit hajók vettek fedélzetre, hogy a háború további részét ausztrál hadifogolytáborban töltsék. Detmers és társai csak 1947-ben jutottak vissza addigra egészen átalakult hazájukba. Mivel nem maradtak ausztrál túlélők, a Sidney pusztulásáról sokan képtelenek voltak elhinni, hogy így történt, és mindenféle összeesküvés-elméleteket konstruáltak belőle (többek közt, hogy japán tengeralattjáró volt a tettes). Ám 2008-ban előbb a Kormoran majd a HMAS Sidney roncsát is megtalálták tengeri régészek, és azok alátámasztották a német foglyok állításait.

A Centaur angol hajó kimenti a Kormoran tengerészeit (wikipedia).

Jegyzetek:

---

[1] Roosevelt amerikai elnök 1941. június 16-án rendelte el a német megszállás alatt lévő Dán királysághoz tartozó sziget megszállását. Izlandon ekkor már brit katonaság állomásozott, ám mivel azokra más frontokon volt szükség, azok elszállítása után immár „semleges” amerikai katonákkal váltják fel őket. Az amerikai megszállás 1941. július 8-án kezdődött.

[2] Ekkor ugyebár 3 hete zajlik a Barbarossa hadművelet a Szovjetunió ellen.

[3] A német haditengerészet vezetői nehéz helyzetben voltak, hiszen semleges hajókat (pl. amerikai) nem támadhattak, ugyanakkor azok egyre nyíltabban táplálták és támogatták a brit hadigépezetet. Érthető, hogy a tengerészek határozottabb hadvezetést szorgalmaztak, mivel így tevékenységük hatásfoka csak nagyon alacsony lehetett.

[4] Azaz a németek Japánba szállítottak a segédcirkálók és tengeralattjárók számára szükséges ellátmányt, majd a Japánból induló ellátóhajók jutatták el ezeket a célhoz.

[5] Ismeretlen személy, vagy álnév. Nem tudom.

[6] A Duquesa brit hajót az Admiral Scheer zsebcsatahajó fogta el 1940. decemberében. Úgy látszik erről került friss tojás a Kormoranra. 

[7] Mint már feljebb olvashattuk a Kormorannak ellátóhajóval kellett találkoznia elsősorban kondenzátortekercsek vételezése miatt. Erre most került sor, miután az ellátóhajók csak később futottak ki japán kikötőikből. A Kulmerland ellátóhajó 1941. szeptember 3-án futott ki Kobe kikötőjéből, hogy Ausztráliától nyugatra a „Marius” találkozási ponton adja át szállítmányát a Kormoránnak. Fedélzetén ellátmány címen sok egyéb mellett 4000 tonna dieselolaj, 225 tonna olaj, 6 hónapnyi élelmiszer és fehérfémek voltak. A hajó később visszatért Európába, sikeresen átjutva a blokádon.

[8] Fremantle kikötőváros nyugat-Ausztráliában, gyakorlatilag Perth kikötője.

[9] A Mareeba-t mint arról az előző bejegyzésben olvashattunk, június 26-án süllyesztette el a német hajó, legénységének életben maradt tagjait fedélzetre vették.    

[10] Úgy tűnik ez a jelzés adta meg, hogy a két hajó milyen formációban ússzon egymás közelében. Lásd a következő sor.

[11] Azaz az alakzat, amiben hajóztak nem megfelelő az olaj áttöltéséhez, fel kellett bontani.

[12] Összeadva valójában 3330.

[13] Valójában vagy 4458 vagy 4460 tonna, attól függ melyik korábbi adatot fogadjuk el helyesnek.

Válogatás a Kormoran német segédcirkáló hajónaplójából III.

Válogatás a Kormoran német segédcirkáló hajónaplójából III.

A Kormoran segédcirkáló immár asz Indiai-óceánon hajózott 1941 júniusában, minden siker nélkül, és mint a legutóbbi olvashattuk, meglehetősen sok problémával küszködött. Ugyanakkor álcája egyelőre megóvta az ellenséges támadásoktól, magát ugyanis japán kereskedelmi hajónak adta ki. Most a hajó a Bengáli-öböl keleti oldalán vadászik hajókra.

 

A Kormoran még eredeti nevével (Steiermark) Hamburgban.

„1941. június 18.         

01:35?
S hullámok; kitűnő idő; különösen jó látási viszonyok.

Rádió: A helyzetjelentés a kereskedelmi háborús hadműveletekről egybeesik az én véleményemmel. Ellenfeleink láthatóan továbbfejlesztették keresési technikájukat. Abból kell kiindulnunk, hogy ismerik az ellátórendszerünket.

08:00
Irány 50 fok a Colombo-Sabang útvonalhoz, át akarom vizsgálni a keleti szélesség 87° és 90° közötti területet.

12:00
Északi szélesség: 5°16´; keleti hosszúság: 87°46´.

Napi megtett út: 268 tengeri mérföld.

Összesen megtett út: 46057 tengeri mérföld.

A rendkívül jó látási viszonyok arra kényszerítettek minket, hogy az árbockosarat használjuk megfigyeléshez, amit könnyebbé tettünk, és így percek alatt le lehet hozni a fedélzetre.  Én rendszerint jobban kedvelem a keresztfák használatát.

20:00

Irány 142 fok, 9 csomóval.

Bár kevéssel vagyunk újhold előtt, az éjszakák még mindig nagyon világosak. Ez a japán álruhánkban nagyon nem rokonszenves.[1]

…

1941. június 24.

6-7-es erősségű nyugat-délnyugati szél; a tenger erősen hullámzik délnyugat felől.

08:00

Irány 290 fok. Úgy döntök, aknákat helyezünk ki.

11:00

Sebesség 14 csomóra. El kell érnem a célpozíciót 22 óráig.

12:00

Északi szélesség: 12°07´; keleti hosszúság: 82°31´.

Napi menettávolság: 215 tengeri mérföld.

Összesen megtéve: 47437 tengeri mérföld.

13:18

Irány 280 fok, 11 csomóval.

13:23

Füstfelhő a látóhatáron jobbra 9 fokkal.

13:35

Árbocok és kémények kivehetővé váltak. Elfordul 250 fokos irányba.

13:37

Riadó! A hajó nagyon gyanúsan néz ki. A British India társaság Madura osztályú hajójának tűnik. Különösen figyelemre méltó a széles első keresztfa, amely úgy néz ki, mint egy parancsnoki állás. Mivel nem tetszik a kinézete 13:40-kor elfordulok tőle 180 fokkal, nagy sebességgel. A hajó szintén azonnal elfordul, és követ a kikötő felé. A távolság gyorsan csökken (20800 méter).

13:42

Maximális sebességgel haladunk. Világossá vált előttem, hogy ez egy kisegítő cirkáló. Nem akarom elfogadni a csatát, mert nem ez a feladatom. Másrészt én vagyok jelenleg a kedvezőtlenebb időjárási oldalon. Az ellenfél ügyesen jobb tüzérségi pozícióban tartja magát. Most a távolság állandó közöttünk, azaz lassabb, mint mi vagyunk, és ez jó, mert nincs elég közel ahhoz, hogy alaposan megfigyelhesse a mi japán festésünket. Csak akkor tudnák meg pontosan, ki is van előttük. Mivel neki is vigyáznia kell a hajójára, biztos nagyon óvatos, de követi az Admiralitás utasításait.

13:50

Irány 170fok, figyelembe véve, hogy az ellenfél közvetlen mögöttünk van, azért, hogy lássuk, ha követ minket. Nem követi, de a távolság lassan növekszik közöttünk. Mi most teljes fordulatszámmal és sebességgel megyünk. Mivel ez elég, utunkat a motorokat kímélve folytatjuk.

13:56

Irány 150 fok; az ellenfél követi és átjön a jobb oldalunkra.

14:00

Irány 170 fok. Most jön rá, hogy nem tud megelőzni minket. Elfordul nyugatra Madras felé, abba az irányba, ahonnan látott minket érkezni.

14:13

Irány 130 fok, 15 csomóval.

14:18

Riadó vége.

14:30

Nagy sebesség, 13.5 csomó. Hajót pillantunk meg a láthatáron az keresztárbocról. Eddig még nem használt rádiót. Továbbra is távol maradok, megvárom, mi történik.

16:00

Sebesség 11 csomóra. Mivel kisegítő cirkáló haladt a korábbi útvonalunkon, azt kell feltételeznünk, hogy vár minket Madrasban, mivel meg akarja határozni, kik is vagyunk. Számolni kell azzal, hogy riasztják a helyi járőröket. Ezért véleményem szerint az aknafektetési vállalkozás sikere nincs arányban a kockázattal. A művelet áttétele Calcuttába nem jöhet szóba, mert ott most az ilyenkor szokásos tájfun tombol. Ezért átmenetileg fel kell adni az aknásítást.

19:17

Irány 100 fok.

22:12

Rádió: Az Alstertor, a Babitonga és a Lothringen elvesztek.[2] Az Alstertor senkinek nem volt fontos a fedélzeten.

…

A Bengáli-öböl térképe, az Adamán- és Nikobár-szigetekkel.

1941. június 26.

Délnyugat szél, erőssége 6-7; a tenger erősen nyugtalan.

02:30

Rádió: Új utasítások a hazatérő hajónak, lehetőleg kerüljék az előzőleg használt útvonalakat.

02:24

Halvány fény vehető ki a láthatáron, jobbra 240 fokra. Közvetlen ezután árnykép vehető ki.

02:27

Az őrtiszt elfordul a kikötő felől, de a parancsnak megfelelően a hajó sziluettjét látótávolságon tartja.

02:59

Teljes sortűz. A hajó nem áll meg.

03:00

Csatolok egy tüzérségi jelentést. Az ágyúk engedélyt kaptak a tüzelés megkezdésére 3000 méterről.

03:10

Bár a hajócsavar még mindig forog, beszüntettük a tüzelést, mert a hajó vadul ég, és a legénység elhagyja azt. A hajó nem adott le rádióadást. A hajó farához megyünk, hogy meghatározhassuk a nevét. Semmit sem lehet kivenni. Ami a többit illeti, az ágyúk alapos munkát végeztek. A hajó elveszett. Az éjszakai mentőbója felé kormányoztunk, ám abban a pillanatban az kialudt. Hozzávetőlegesen szisztematikusan átvizsgáltuk a keresési területet, mikor hirtelen kiáltozást hallottunk és egy mentőcsónakot árasztott el fénnyel a fényszóró. A csónakot csak nehezen tudtuk a fényszóró fényében tartani a fodrozódó tengeren.

04:15

A kisegítő cirkáló felvette a mentőcsónakot. 9 túlélőt mentettünk meg, 7 jugoszlávot (benne a hármas számú gépészt), 1 indiait és egy szingalézt. A hajó a jugoszláv Velebit volt, 4153 tonnás, a Jugoslavenska Oceanska Plodvidba tulajdona, Splitben van bejegyezve, Bombayból tartott Moulmeinbe, ballasztként rizst szállítva oda. A hajó 1911-ben épült Angliában, legénysége 34 férfi. A kimentett emberek nem láttak más túlélőket. Amikor felfedeztük a hajót, azok éppen a motorokat javították. Amikor megkezdődött a tüzelés, mindenki elmenekült a motortérből. A motort nem tudták kikapcsolni, mert a híd és a gépház között azonnal megszakadt a kapcsolat. A másodtiszt volt őrszolgálatban és ő nem tudta olvasni a morze-kódot. Annak ellenére, hogy a hajó sok sebet kapott, lassan süllyed. Nem érdemes rá lőszert pazarolni, mert teljesen kiégett, és ha nem süllyed el, hamarosan az Andaman-szigetek korallzátonyaira fut. Ezért hagyjuk sodródni.

04:29

Riadókészültség vége. Irány 130 fok, 14 csomóval.

05:39

Az égő roncs látóhatáron kívül.

12:00

Északi szélesség: 8º30'; keleti hosszúság: 87º47'.

Napi út: 241 tengeri mérföld.

Összesen megtett út: 47924 tengeri mérföld.

15:28

Füstoszlop a láthatáron, a hajótól keresztirányba, kissé hátra.

15:30

Lelassítunk annak érdekében, hogy a hajó világosan látszódjon a horizonton.

15:38

A hajó 20 foknál, távolság 20500 méter; Az orrtól balra.

15:39

Fordulás 115 fokra.

15:42

Az irány gyorsan változik, újra kiszámítottuk az ellenfél irányát, ami körülbelül 250 fok, így útja a Tíz fok csatornán[3] át Colomboba vezet.  Itt semmi sem lehetséges. Másik irányból kell közelítenem. Azonban nem láthatja meg az irányváltást, mert gyanús lesz neki, különösen a japán festésünkkel. A távolság lassan nő, szemben már esik, a zivatar fedezékében fogok megfordulni.

16:07

Irány 320 fok, 11 csomóval.

16:12

Miután áthaladtunk a viharon, a hajó ismét a látóhatáron 21000 méterre tőlünk.

16:15

Sebesség 15 csomóra.

16:30

17000 méter. A távolság gyorsan csökken. A hajó láthatóan nem vett észre semmit. 11 csomóval haladok, úgy, hogy a csapágyakat is kíméljem.

16:34

Riadó! Távolság 12800 méter. A hajó tartja az irányát. Áthaladok az orra előtt, azért, hogy szélfelőli oldalon legyek.

17:21

Álcázás feloldása. Kemény pillanat.

17:22

Zászlójelzés: Álljon meg azonnal.

17:28

A hajó továbbítja a QQ jelzést, ami sikeresen elakad.[4] Az ágyúk engedélyt kapnak a tüzelés megkezdésére (egy tüzérségi jelentés csatolva). Első sortűz: egy találat a rádiószobában, harmadik sortűz: két találat a hajó orránál. Tüzet szüntetünk.

17:40

Megállunk. Átvizsgáló és süllyesztő csapatot küldünk át. A hajó lassan süllyed. Zászlójelzést adnak le, hogy a legénység elhagyja a hajót. 48 férfit (43 angol, 3 holland, 1 dán, 1 norvég) vettünk a fedélzetre. A hajó a Mareeba, 3472 BRT, az Ausztrálázsiai Egyesült Gőzhajózási Társaság hajója, honi kikötője Melbourne. Batáviából[5] tartott Colomboba, 5000 tonna nyerscukorral. Utasításba kapta, hogy a Tíz fok csatornát át hajózzon.

17:50

Riadó vége.

18:14

A süllyesztő csoport elhagyja a Mareeba-t.

18:19

Süllyesztőtöltetek élesítve, detonáció. A hajó gyorsan süllyed.

18:22

Északi szélesség: 8º15', keleti hosszúság: 88º06'. A Mareeba elsüllyedt.

18:41

Irány 130 fok, 14 csomóval.

20:00

Sebesség 11 csomóra.

…

1941. július 8.

Délkelet-dél felől 3-as erősségű szél; a tenger nyugodt; hosszú lapos S hullámok; változóan felhős, esős időjárás;a látási viszonyok mérsékeltek.

02:23

Rádió: Úgy vélik, hogy változtatnunk kell a működési területen. Reggel eltüntetjük az álcázást. A japán felségjelzéseket és feliratokat leszedjük. A felépítményt barnára festjük át, a kéményeket barnára. Vészhelyzet esetén mi most úgy utazunk, mint a „Straat Malakka”.[6]

Okai: Japán zászló alatt hajózni itt célszerűtlen, mert:

a)      a japánok csak régi típusú hajót üzemeltetnek.

b)      Az éjszakában, amely viszonylag fényes még újholdkor is, a fehér színek még nagy távolságból is láthatóak.[7]

c)      Egy elsötétített japán hajó nagyon gyanús.[8]

d)      Nappali támadáskor az álcázás fenntartásához határozott irány és sebesség kell, így lehetetlen megtéveszteni ellenséges hadihajókat, vagy már nagy távolságról leleplezhetnek minket.

Éppen ezért arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb álcázás minden esetben olyan feltűnő, amennyire csak lehetséges, mivel egy hajó, amelyen nem látszanak fegyverek, sem gyanús felépítmény, és így van festve, az csak barátságos lehet. Nem kell egy adott hajónak álcázni magunkat. A farkasok és tengeri sasok idejének vége. Az ellenfél őrt áll és megállít mindenkit. Azonban ha valaki megáll, csak egy kiútja marad: a csata.”

A csatára sor is került, de azt már majd a sorozat befejező részében lesz olvasható, terveim szerint jövő vasárnap körül.

Jegyzetek:

---

[1] Mint a későbbi feljegyzés tanúsítja, a japán hajók festése fehér volt, így az messziről is jól látható volt csillagfényes éjszakákon.

[2] Német ellátóhajók a tengereken, amelyeknek feladata a német cirkálók és tengeralattjárók fegyverekkel és élelemmel való ellátása volt, hogy azoknak ne kelljen hazatérni a saját kikötőbe utánpótlásért. A Lothringent június 15-én, a Babitonga 21-én, az Alstertor pedig 23-án került angol kézre köszönhetően a jól működő hírszerzésüknek. Lásd: Blair, Clay: The Hunters 1939-1942: Hitler’s U-boat war. Hachette, 2011.

[3] A Tíz fok csatorna Az Adamán-szigeteket választja el a Nikobár-szigetektől. Nevét arról kapta, hogy a 10. szélességi fok éppen itt fut, ezt tekintik a szigetek közti határnak. A Nikobár-szigetek magyar szempontból is érdekesek, hiszen a Habsburg uralkodók 1778-ban telepeseket küldtek ide, így ez lett Ausztria(-Magyarország) első gyarmata, amely azonban nem maradt fenn sokáig, mivel a gyarmat vezetőjének halála után 1783-ban a telepesek elhagyták a szigeteket.

[4] Nem igazán értem a mondat jelentését, a QQ zászlójel (két függőleges sárga zászló) rendszerint egészségügyi problémát jelez a hajón.

[5] Batávia a mai Jakarta holland neve, hiszen ekkor Indonézia még holland gyarmat.

[6] Azaz holland kereskedelmi hajónak álcázták magukat, és felvették a Straat Malakka azaz Malakka-szoros nevet.

[7] Azaz a korábbi japán álca fehér színű volt.

[8] Hiszen 1941 júliusában japán még nincs hadiállapotban!

Dupla könyvajánló

Az elmúlt hetekben ismét nagyobb olvasási sebességre kapcsoltam, mivel végre kicsit több szabadidőm volt végre. Gyors egymásután után végeztem ki őket, és most pár szóval összefoglalnám, miként hatottak rám. Volt jó, akadt közepes és rossz is köztük, most kettőt nézünk meg közelebbről.

1. Agatha Christie: A nagy négyes (The big four)

Bp.: Európa, 2013

Közismerten Poirot rajongó vagyok, így egy újabb regényt kézbe venni a belga nyomozózseni főszereplésével, számomra felér száz skandináv krimi kétszáz sorozatgyilkosának történetével. Mindamellett A nagy négyes messze nem a legjobb Christie-regények közé tartozik. Valójában nem egy kerek kiforrott történet az egész, hanem kis összecsapások sorozata Poirot és a magát 4-nek nevező világot irányítani akaró agytröszt között. A négyesben van zseniális tudós (francia), gazdag milliárdos (természetesen amerikai), egy zseniális keleti elme (kínai) és egy a piszkos feladatok elvégzésére alkalmazott mesterszínész, aki úgy csereberéli a személyiségét, akár egy Arcnélküli orrgyilkos a Trónok harcában. A lazán összekötött sikerek és kudarcok során a kis belga kiismeri ellenfeleit, így lépésről lépésre halad az ellenség felszámolása felé. Megismerkedhetünk a kaland során Poirot ikertestvérével, Achille Poirot-tal is, akiről eddig semmit sem tudtunk, ráadásul herkulesi fizikumúnak nem mondható Hercule halála után neki kell átvenni a nyomozást a végső szakaszban...

Tulajdonképpen érdekes a sztori és maguk az egyes összecsapásokat fifikásak és szórakoztatóak, de érezni, hogy eredetileg nem egy egységes történésként lett megírva. 

A könyv kiadása szép, az Európa kiadó hozta a Christie sorozatok szintjét, a címlap is ötletes, visszaadja a tartalmat.

Osztályzat:

Hat bajusz a tízből.

6/10

2. Czapáry Veronika: Megszámolt babák

Bp.: Scolar, 2013

Van amikor az ember olyan sokat vár egy találkozástól, hogy ezáltal voltaképpen semmi esélyt nem ad az élvezetes végeredményre. Mikor először olvastam a történetről könyvajánlókban, azt gondoltam: végre lesz egy jó kis sokkoló és elgondolkodtató könyv. Sokkolni sokkolt, és el is gondolkodtatott: vajon normális vagyok, hogy ezzel mérgezem magam? Kell nekem a világ amúgy is sok borzalma mellé még egy különc szerző eszement fantáziavilága? Czapáryéból mindenesetre nem kérek többet, az biztos. Mi ezzel a cél? Szórakoztatni nem szórakoztat, akkor már inkább várnám be a célegyenesben az 50 km-es távgyaloglás utolsó versenyzőjét. Sokkolni sokkol, de önmagában nem látom be, az miért is olyan hujjdejó. Czapáry egy - voltaképpen fogalmam sincs hány éves, lehet hogy le volt írva, de nem rémlik -hány éves kislány életét tárja elénk. Már csak azért is nehéz meghatároznom főszereplőnk korát, mert hol úgy érzem öt éves a leírás alapján, hol meg azt, hogy Platón elbújhat a kislány mellet bölcsességben egy teherautó platón. Szóval egyenetlen, néhol tök jól, máshol teljesen valószerűtlenül adja vissza egy kislány gondolatait. A baba motívum nagyon hatásos kezdetben, aztán egyre csak ismétlések jönnek, mondhatni sok a szócséplés érdemi kifejlet nélkül. A kislánynak természetesen szörnyű sorsa van, mindenki gonosz, az apja bántalmazza, az anyja dettó, testvérei szintén. Czapáry nem tudom milyen világban él, szerencsére azért ennyire nem gonosz a valódi, néha tehetne benne egy sétát. Ami kiborított az az, hogy egy kislányról elvből nem írunk olyanokat, amiket ő ír. Igen, maradi vagyok. Igen, nem értékelem azt, ha vulgaritás ül diadallakomát egy regényben, pláne ha kiskorúról szól. Lehetne ezt stílusosan is csinálni, Nabukov Lolitájában legalább érthető - ha nem is menthető - mi miért történik. Nagy kár, nagy csalódás. Volt az ötletben potencia, de sajnos - legalábbis engem - letaglózott az eredmény. Így csak annyi potencia volt benne, mint egy töketlen Ken babában. Beteg könyv, egy beteg világról, beteg olvasóknak.

A könyv kiadása szép, minden dicséretet megérdemel. 

Osztályzat:

Négy Barbie baba a tíz Ken babából.

4/10

Válogatás a Kormoran német segédcirkáló hajónaplójából II.

Válogatás a Kormoran német segédcirkáló hajónaplójából II.

A Kormoran segédcirkálót utoljára az Atlanti-óceán középső részén hagytuk el, ám 1941 tavaszán új parancs érkezett, hogy tegye át operációit az Indiai-óceánra, melyen keresztül a Brit birodalom fontos közlekedési útvonalai futottak Ausztráliából és Indiából Európába. A magát semleges kereskedelmi hajónak álcázó cirkáló májusban így már Fokváros elhagyva Afrika keleti partjai mentén tartott India felé. E rövid sorozatocska második részében (még egy lesz) itt eltöltött napjaiból kapunk egy kis ízelítőt, arról, hogy egy ilyen magányos vadásznak miféle problémákkal kellett szembesülnie magára hagyottan, sajátjaitól sok ezer kilométerre.

A 41-es számú hajó, azaz a Kormoran.

„1941. május 20.

[Időjárás:] Nyugodt tenger; enyhe hullámzás; szép idő; nagyon jó látási viszonyok.

Mivel az [előző] útvonal nem hozott semmi, most a Benarty útvonalán haladok.

09:00

Elértük a kiosztott műveleti területet (Kereszteztük a keleti szélesség 80º-ot).

A helyzet értékelése:

Amikor elértük a műveleti területet, a helyzetet a következőképpen látom:

Ezen a területen segédcirkáló utoljára 6 hónappal ezelőtt ért el sikert. A közelmúltban a térséget szándékosan békén hagytuk, hogy most meglepetést okozhassunk. Alig van információnk az itt zajló hajózásról. Feltételezzük, hogy a forgalom a Szunda-szorosban megszűnt és az ausztrál hajózás a Banda-tengeren és Szingapúron, vagy kelet fele, a Csendes-óceánon át zajlik. Ennek megfelelően a működési területen a forgalom csak a Sabang-Colombo útvonalon és a Bengáli-öbölben fut. Lehetséges azonban, hogy a nagy mennyiségben szükséges felszerelések szállítása a Földközi-tenger keleti felébe lerövidített útvonalon, újra az Ausztrália-Colombo útvonalra kerül át. Másrészt lehetséges, hogy az Afrika felé irányuló forgalom Sabangból közvetlenül a Maldív-szigetek és a Chagos-szigetcsoport közötti szoroson át történik. Ez az összes számba jöhető forgalom a Chagos-Colombo-Sabang háromszögben. A Bengáli-öbölben való aknatelepítést kiegészítő feladatnak tekintem. Mivel ismertté vált, hogy Rangoonban aknamentesítő flottilla van, fel kell tenni, hogy minden nagyobb kikötőben lesznek aknakeresők. Itt nincsenek fontos elaknásítható pontok, előretolt bázisok. Az aknatelepítés a kikötők bejáratához kevéssé hatékony és nem érdemes érte kockáztatni a kisegítő cirkálót, csak nagy díjakért. Egyébként is, a következő hónapokban, májusban és júniusban az időjárás nagyon kedvezőtlen ilyen vállalkozásokhoz.

Határozat:

Az aknatelepítést el kell halasztani egy időre. Cirkálás által a Chagos-Colombo-Sabang háromszögben meg akarom állapítani, hogy van-e még forgalom a nyílt óceánon. Ugyanakkor a fedélzeten lévő rádiósok feladata, az információszerzés a Bengáli-öbölben és a Sabang-Colombo útvonalon zajló forgalomról és az azt védelmező tengeri és légi erőkről. A következő teliholdig ezek alapján fogok működni a nyílt óceánon. Az ezt követő Újhold időszakában először nyomást akarok kifejteni a Sabang-Colombo útra, majd a terület nyugati részén a Maldív-szigeteknél.  

10:35-11:05

Hajózás különböző sebességekkel, hogy a szabályozó alkalmazkodjon az I-es számú géphez.

12:00

Déli szélesség: 9º47'; keleti hosszúság: 80º35'

Napi menet: 236 tengeri mérföld

Összesen megtéve: 39024 mérföld.

12:37

Megálltunk. Motorjavítás. (Lásd: a gépterem naplóját!)

15:26-15:38

Próbaüzem, egyedül a kikötőpropellerrel (2 motorral).

Maximális sebességként 11 csomót értünk el.

15:40

Javítás kész. Irány 90 fok, 11 csomóval.

17:00

Déli szélesség: 9º47'; keleti hosszúság: 80º56'

Megálltunk. Motorjavítás. (Lásd: a gépterem naplóját!)

19:22

Motorjavítás kész.

19:35

Irány 90 fok, 11 csomóval.

1941. május 21.

Nyugodt tenger.

09:15

Nagyon jó látási viszonyok. Irány: 50 fok.

12:00

[Pozíció:] Déli szélesség: 9º39'; keleti hosszúság: 83º20'

Tegnap óta megtett távolság: 176 tengeri mérföld.

Összesen megtéve: 39200 tengeri mérföld.

A brit sajtó ma hozta a hírt, hogy reggel óta német ejtőernyős és vitorlázó csapatok landoltak Krétán.[1] Annak ellenére, hogy győzelemről harsognak, nem úgy tűnik, hogy az angolok nagyon jól állnának. A mi fiaink majd kezelésbe veszik őket!

14:00

Az órákat előreállítjuk egy órával. Zónaidő 90º, kelet.

16:00

Irány 105 fok, a hajó nyugodtan folytatja útját a függelékben meghatározott A.B. Albers művelet szerint.

17:47

Irány 50 fok.

19:40

A 45-ös [hajó][2] rádióadása: Átteszi a működési területét Ausztrália keleti partjára. Így a közeljövőben mi leszünk az egyetlen német hadihajó az Indiai-óceánon. Most megvan az a mozgási szabadságom, amit akartam. (Lásd: 11.5. alatt a hadinapló 108. oldalán)

…

1941. június 5.

Nyugodt tenger.

07:47

Enyhe S hullámok; szép idő; nagyon jó látási viszonyok.

Irány 210 fok, 11 csomóval.

12:00

[Pozíciónk:] Déli szélesség: 4º05', keleti hosszúság: 81º33'

Napi megtett út: 171 tengeri mérföld.

Összesen megtéve: 42849 tngeri mérföld.

14:15

Megálltunk. Motorjavítás. (Lásd: gépház naplója!) A hajónk nevét és a kémények jelölését megváltoztattuk. A hajónkat most „Kinka Maru”-nak hívják, JYUL, Tokió.[3] Azért választottam ezt a nevet, mert a Kokusai Kisen Kaisha cég Indiai-óceánon közlekedő hajói hasonló típusúak, mint a mienk. A [másik számba jöhető japán társaság] Nippon Yusen Kaisha – a rádiólehallgatónk szerint – csak régi típusú hajókat használ, széntüzelésűeket.[4]

20:05

Irány 210 fok. Alacsony sebességen teszteljük a javított gépeket.

21:00

Megálltunk. Motorok javítása. (Lásd: a gépház naplója!)

22:30

Motorok rendben. Irány 210 fok, 9 csomóval.

…

Egy Arado AR-196-os repülőgép egy német hadihajó fedélzetén.
A Kormoran két ilyen gépet vitt magával hangárában.

1941. június 10.

Nyugodt tenger; S hullámok; felhős [égbolt]; nagyon jó látási viszonyok.

12:00

[Pozíciónk:] Déli szélesség: 0º25', keleti hosszúság: 79º43'.

Napi megtett út: 265 tengeri mérföld.

Összesen megtett út: 43988 tengeri mérföld.

14:43

Megálltunk, hogy légi felderítést végezzünk.

14:52

A repülőgépet vízre tesszük.[5]

15:48

Repülőgép indítása.

16:16

A repülőgép visszatér az első felderítőkörről.

17:17

Repülőgép visszatér a második felderítő útról.

17:30

Repülőgép landolt.

17:46

Repülőgépet kiemeljük a vízről.

17:49

Repülőgép a fedélzeten.

17:54

Irány 245 fok, sebesség 11 csomó.

Ahelyett, hogy a rendkívül nehéz és otromba fedőajtót használnánk, a repülőgép fölé speciális szerkezettel két réteg vásznat borítunk. Felmentettük magunkat a szabályzat alól, mert ezzel sok időt spórolunk.

20:41

A rádión [hír érkezett] az iraki felkelés összeomlásáról, a szíriai csatáról[6] és az amerikai politikáról.

…

Ezen a képen jól látható, miként álcázták a hajó ágyúit,
bár ez a Widder segédcirkálóról készült.

1941. június 16.

Irány: dél-délnyugat; a tenger mérsékelt; S-alakú hullámok; felhős [égbolt]; nagyon jó látási viszonyok.

06:00

Irány 80 fok.

06:55

Északi szélesség: 2º22', keleti hosszúság: 78º17'.

Hajó a láthatáron, 55 fokra (Kormány elforgatva 200 fokkal). Egy közepes személyszállító hajó a British India Co.-tól. Először

06:59-kor

Nagy sebességet adok, majd

07:01-kor

Riadó.

A további megfigyelés meggyőzött arról, hogy nem lehet kisegítő cirkáló. Elhiszem, hogy valóban postagőzös, és úgy döntök, hogy ha tudok, feltűnés nélkül hatósugáron belülre kerülök.

07:06

A sebesség 11 csomó, a régi gyakorlatnak megfelelően.

07:10

A hajó elfordul jobbra, keresztben megy el a farunk előtt, úgy hogy szinte belefut a fegyvereinkbe, mint annak idején az Africa Star.[7] Ebben a pillanatban az orrban lévő füstgenerátor elkezd füstöt okádni egy hibás szelepen keresztül. Ezután a hajó keményen elfordul. Mivel csak 200 tengeri mérföldre vagyunk Colombotól, fel kell adni a hajszát. Elhagyom az útvonalat, és hagyom, hogy találgassanak, vajon miféle hajó is lehetünk.

07:40

Riadó vége. Irány 80 fok.

08:39

Hajó a láthatáron. Minden csendes. A hajón nincs rádió. Talán elvezet az őrült kollégájához, aki izgalmában füstbombát vet be. Annak érdekében, hogy többször ne történjen meg ilyen balszerencse, nem fogom többé kiengedni a túlnyomást a füstgenerátoron keresztül riadó esetén. Ettől függetlenül megpróbálom majd ismét felvenni a kapcsolatot a hajóval alkonyatkor, ezért:

10:30-kor

Irány 211 fok, 14 csomóval.

12:00

[Helyzetünk:] Északi szélesség: 2º09', keleti hosszúság: 78º38'.

A nap során megtéve: 259 tengeri mérföld.

Összesen megtéve: 45243 tengeri mérföld.

19:00

Sajnos nem sikerült újra megtalálnunk a hajót.

Irány 14 fok, 11 csomóval, a parancsban előírt járőrözési útvonalon.”

A Kormoran tervrajza

Jegyzetek: 

---

[1] Valóban 1941. május 20-tól német csapatok özönlötték el Krétát, és a német kapitány megérzése is helyesnek bizonyult, a britek nagy vereséget szenvedtek néhány nap alatt.

[2] Ez a Komet segédcirkálót jelenti.

[3] A német segédcirkálók kereskedelmi hajóknak álcázták magukat, jelen esetben egy egyébként nem létező japán kereskedelmi hajónak.

[4] A Kormorant dízelüzemű elektromotorok hajtották, így széntüzelésűnek nem álcázhatta magát, mert azonnal kiszúrják az álcát

[5] A Kormoran hajónak két hangárban tartott felderítő Arado AR 196-os repülőgépe volt, amelyek vízről indultak.

[6] 1941. április 1-én Irakban a brit uralom ellen felkelés bontakozott ki, amely májusban egy komolyabb iraki-szíriai konfliktusban csúcsosodott ki. Végül május végéra a britek elfojtották az ellenállás.t

[7] Az Africa Star nevű brit szállítóhajót a Kormoran 1941. január 29-én süllyesztette el.