Spárta ostroma, 2. rész. Az első itt olvasható.
1. nap
Pürrhosz
serege, mint említettük már 25 ezer gyalogossal, 2000 lovassal és 24 harci
elefántból állt. Összetételéről még megtudunk egy keveset Plutarkhosztól,
hiszen elmondja, hogy Antigonosz korábbi makedón falanxa is csatlakozott az
épeiroszi sereghez,[1] valamint volt a
gyalogságában 2000 gall harcos, és egy válogatott khaóniai egység.[2] Ez
utóbbi a épeirosziak egyik legerősebb törzse volt, tehát Pürrhosz
legmegbízhatóbb katonái közé tartoztak.[3]
A
spártaiak létszámáról, összetételéről sajnos nem szólnak a források, de az
teljesen egyértelmű, hogy a támadók számának csak töredékéről lehet szó. Annyi
bizonyos, hogy krétai íjászok is voltak jelen, illetve feltételezhetjük a
királyi testőrség jelenlétét.
 |
| Pürrhosz támadása Spárta ellen |
A
spártai harcosok fala a települést délről védő – már említett – árok mögött
foglaltak állást, szorosan zárt pajzsokkal. Fő forrásunk leírása alapján az is
világos, hogy volt egy 300 fős tartalék, amelyet Areusz király fia – és
Khilónisz új férje -, Akrotatosz vezetett.[4] A
fiatal királyfi tudomásunk szerint ekkor került életében először ütközetbe,
fiatal volt és elszánt. Igaz, hogy felesége, Khilónisz nem sok választási lehetőséget
adott neki, mikor öngyilkossággal fenyegetőzött vereség esetén… Az adatban
nagyon érdekes a 300-as szám, amely olyan gyakran bukkan fel a spártaiakkal
kapcsolatban. Közismert, hogy ekkora létszámú volt az a 300 fős alakulat, amely
a spártai királyokat védte.[5]
Minthogy könnyen lehetséges, hogy egy király a városban tartózkodott (a kiskorú
(?) II. Eudamidasz), valamint hogy a trónörökös (és később királlyá lett) Akrotatosz vezette ezt az egységet a
harcban. Joggal feltételezhetjük, hogy ez az egység valóban a királyi testőrség volt.
Pürrhosz
maga indult támadásra a makedón falanx élén a spártai árok ellen, ám a frissen
ásott nedves talajon katonái csúszkáltak, a spártai ércfal kitartott és nem
engedte átkelni az árkon az épeirosziakat. A közvetlen támadás sikertelenségét
látva Pürrhosz fia, Ptolemaiosz – aki úgy látszik Makedóniából apja után
sietett -, a gallok és a khaónok élén oldalról akart a spártai árok mögé
kerülni. Mint szó esett róla a spártaiak a megkerülés ellen, a földbe tengelyig
leásott szekerekkel igyekeztek védekezni. Ptolemaiosz támadása az árok bal – az
Eurótasz folyó felöli – oldala ellen irányult, és sikeresen indult. Gall
katonái kitépték a szekereket a földből, megpróbálva így átjutni a szekérsoron.
A sikeresen eltávolított szekereket a folyóba hányták, egyre nagyobb utat
teremtve a behatoláshoz Spártába. A szekerek egyébként mindkét felet jelentősen
akadályozták fegyvereik használatában.[6]
 |
| Spártai hoplita (Warry: A klasszikus vilűág hadművészete) |
Érzékelve
a baloldalon erősödő nyomást, Akrotatosz válogatott csapatával az Eurótasz
túlpartja felől Ptolemaiosz embereinek hátába és oldalába került.[7] A
támadás váratlanul érte a khaónokat és gallokat, akiknek így egyszerre kellett
küzdeniük a friss spártai testőrökkel és a szekerek mögött védekezőkkel. A nagy
zavar következtében Ptolemaiosz csapatait részben a szekerek közé, részben az
árokba szorították, és azok nagy veszteségekkel tudtak csak visszavonulni. A
siker után Akrotatosz legényei a város lakosságának ujjongása közepette tértek
vissza eredeti helyükre, véresen, de büszkén.
Az
idős spártaiak nem győzték dicsérni hősüket, akinek egy másik fronton is helyt
kellett állnia aznap este, mivel így biztatták:
„Menj,
Akrotatosz és öleld meg Khilóniszt!” De azért hozzátették: „Csak azután derék
fiakat adj Spártának!”
A
harc egészen sötétedésig tartott – bizonyára jelentős szünetekkel -, de
Pürrhosz képtelen volt áttörni a spártaiak állásain.
2. nap
Pürrhosz
éjszakai látomásától nem zavartatva magát,[8] másnap
reggel újra kivonult táborából Spárta bevételére. Makedón gyalogosaival most
tudatosabban készült az árkon való átjutásra: nagy mennyiségű anyagot
gyűjtetett össze annak betemetésére. Míg a falanxot szemből vezette támadásra,
addig ő – akárcsak előző nap fia -, a szekereken átjutva igyekezett betörni a
védelem mögé.
A
makedón falanx ismét megtört a spártai hoplitákon, akiknek az asszonyok
közvetlen a harcvonalba vittek ételt és italt, valamint a
könnyűfegyverzetűeknek dárdákat, parittyagolyókat és nyílvesszőket, nehogy
kifogyjanak azokból.
Míg
makedónjai önfeláldozóan haltak meg az ároknál, Pürrhosz lovasságával maga is elérte a
szekereket, majd embereivel átszivárgott a hevenyészett szekérfalon, és áttörte
magát a védekező spártaiak vonalán. Csapata betört a városba, ám az asszonyok
jajveszékelése végül riasztotta a lakónokat. Már kezdett válságossá válni a
helyzet, mikor egy osztag íjász, benne a Görögországban legjobbnak számító
krétai íjászokkal, felfogta a király csapatát és nyílvesszőkkel árasztotta el
azt. A spártaiak egymás után lőtték le Pürrhosz lovasait, akik a sáros terepen
amúgy is nehezen mozogtak. Pürrhosz lovát a hasán találta el egy vessző, mire a
haldokló paripa levetette az uralkodót a sárba. Ez morálisan megtörte a
szekereken átjutott épeirosziakat, akik a királyt azért biztonságban hátra
tudták vinni, mialatt folyamatosan hullottak rájuk a lövedékek.[9]
 |
| Krétai íjász |
Pürrhosz
el is rendelte a támadás felfüggesztését erre a napra, gondolván a spártaiak
már nem tarthatnak ki sokáig, hiszen szinte mindegyikük megsérült, és nagyon
sokan el is estek. Ám az események ekkor már nem Pürrhosz tervei szerint
zajlottak. Míg ő dél felől támadta Spártát, addig északról Korinthoszból
támogató sereg érkezett Ameiniasz vezetésével, akit Antigonosz küldött a
lakedaimónok segítségére. Ugyanis, míg Pürrhosz a Peloponnészosz ellen vonult,
a makedón király északon elkezdte visszafoglalni korábban elveszített makedóniai
városait. A spártaiak megerősödve továbbra is ellenállásra készültek, ám
hamarosan újabb hadsereg érkezett a térségbe, melyet a Krétáról hazatérő Areusz
spártai király vezetett. Areusz hadereje 2000 főből állt, köztük krétai
zsoldosok.[10]
Így
már olyan jelentős erők védték Spártát, hogy az asszonyok egészen megnyugodtak,
és visszatértek normális életükhöz, nem ártva bele magukat többé a harci
dolgokba.[11] Areusz arról is
határozott a katonai vezetőkkel, hogy azok a fiatalok, akik még nem érték el a katonaköteles
kort, de eddig kényszerből fegyvert fogtak, szintén térjenek vissza
szállásaikra, mert most az igazi harcosokon a sor. Pürrhosz azonban nem
indított több támadást a település ellen.
Az
épeiroszi királyhoz is elértek ugyanis a hírek, hogy Antigonosz Makedóniában
ellentámadásba kezdett, és sorban esnek el a tengerparton fekvő városai, így
másik célpontja, Argosz ellen indult, miközben végigdúlta katonáival Lakóniát.
Valószínű, hogy Kleónümosz Zarax városa ellen már említett pusztító támadására is
ekkor került sor.[12] Azonban ez a elvonulás
korántsem ment zökkenőmentesen. A terepviszonyokat és saját földjét kitűnően
ismerő Areusz folyamatosan követte az épeiroszi sereget, és megpróbált csapdát
állítani neki. Mikor Pürrhosz katonái egy keskeny szoroson vonultak keresztül,
a spártaiak végül elvágták az utóvédet alkotó gallokat és molosszoszokat[13] a
főerőktől. Pürrhosz fia, Ptolemaiosz indult néhány testőrével a megtámadottak
segítségére, ám a spártaiak válogatott csapata (a lovagok?), melyet Eualkosz irányított,
lecsaptak a királyfira.[14]
Ptolemaiosz
körül heves kézitusa alakult ki, mígnem Orüsszosz, egy kiváló ifjú krétai
harcos lándzsájával megölte.[15] A
menekülő épeirosziakat üldöző spártai lovasok sem jártak jobban, mert ők – a
gyalogság védelmétől túlságosan előrerohanva - beleszaladtak Pürrhosz
molosszosz lovasságába. Eualkoszt maga Pürrhosz döfte át lándzsával, miután az
csaknem levágta a karját.[16]
A
sikeres lovassági küzdelem dacára az épeiroszi hadsereg csak megtépázva jutott
ki Lakóniából.
Utószó
A
hadjárat végül tehát teljes kudarccal végződött, majd hamarosan Pürrhosz is
meghalt, miután Argosz előtt legyőzte Antigonoszt, azonban a város elleni
támadása közben egy rádobott tetőcserép megölte. Pürrhosz birodalma abban a
percben összeomlott.
Mindez
egészen másként alakult volna Spárta védőinek hősiessége nélkül, akik lehetővé
tették, hogy a hellének számára ismét megnyíljon a szabadságba vezető kapu. Pár
évre rá Areusz Athénnal az oldalán már Hellasz függetlenségéért küzdött egykori
szövetségese, Antigonosz Gonatasz ellen, de ez már egy másik történet.
A
két oldal veszteségeiről nincsenek adataink. Justinus szerint Pürrhosz serege
legerősebb részét elveszítette.[17] A
spártaiakról meg csak annyit jegyeznek meg, hogy a védők mindegyike megsérült
vagy elesett.
Felhasznált források:
Brill
New Jacoby (BNJ), online kiadás.
Die
Fragmente Der Griechischen Historiker (FGrH) Part I-III. Online kiadás.
Marcus
Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Világkrónika a kezdetektől
Augustusig. Bp., 1992.
Pauszaniasz:
Görögország leírása. Bp., 2000.
Plutarkhosz:
Morália. Az általam használt angol fordítás:
Plutarkhosz:
Párhuzamos életrajzok I-II. Bp., 1978.
Polüainosz:
Sztratégika. Nincs magyar fordítás. Angol fordítás:
Polübiosz
történeti könyvei. Máriabesenyő-Gödöllő, 2002.
Supplementum Epigraphicum Graecum (SEG), online
felirati adattár.
Sztrabón: Geógraphika. Bp., 1977.
Thuküdidész:
A peloponnészoszi háború. Bp., 1999.
Xenophón
történeti munkái. Bp., 2001.
Xenophón:
A lakedaimónok állama. In: Államéletrajzok. Bp., 1998.
Felhasznált irodalom:
Cartedge-Spawforth:
Hellenistic and Roman Sparta. 2. kiad. London, 2002.
Green,
Peter: Alexander to Actium. The historical Evolutionof the Hellenistic Age. Los
Angeles, 1990.
Jegyzetek:
[1] Plutarkhosz: Pürrhosz, 26.
[2] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.
[3] A khaónok Sztrabón szerint
Épeirosz északnyugati részén laktak, a Keraunis hegyek től délre lévő
partvidéken. Sztrabón: Geógraphika, VII.7.5.
[4] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.
[5] Ezeket a hippeiszeknek
(azaz lovagoknak) nevezett harcosokat három hippagretész választotta ki érdemei
szerint a fiatal harcosok közül. Lásd: Xenophón: A lakedaimónok állama. IV.
1-6.
[6] Plutarkhosz: Pürrhosz, 28.
[7] Plutarkhosz leírásából,
amely szerint Ptolemaiosz katonái a folyóba szórták a szekereket, valamint
abból, hogy Akrotatosz a hátába került a dombok felől, ez következik, akkor is,
ha a spártaiak folyón való átkeléséről nem történik említés. Plutarkhosz:
Pürrhosz, 28.
[8]
Álmában villámokat dobott Spártára, amely lángra lobbant. Ezt ő pozitív
előjelnek vette, noha egy egyik katonája figyelmeztette, hogy a villám sújtotta
helyek szentek, oda nem szabad belépni. Plutarkhosz: Pürrhosz, 29.
[9] Plutarkhosz: Pürrhosz, 29.
[10] Plutarkhosz: Pürrhosz,
29. Kutatók feltételezik, hogy az egyik harcosáról írt epigramma marad ránk egy
felitraton (SEG 35.338).
[11] Plutarkhosz: Pürrhosz,
29.
[12] Pauszaniasz, III.24.1.
[13] Az épeiroszi törzsek
legerősebbje, maga Pürrhosz is molosszosz származású volt.
[14] Plutarkhosz: Pürrhosz,
30.
[15] Justinus Ptolemaiosz
haláláról adott leírása, mely szerint lovasaival Spártába betörve esett volna
el, nem tűnik reálisnak az események tükrében, bár nem kizárható. Justinus, XXV.4.
[16] Plutarkhosz: Pürrhosz,
30.
[17] Justinus, XXV.4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése