Egy érseki bandérium 1514-ből, zsoldjegyzék

Bár a magyar középkor hadseregeinek pontos létszáma a hadtörténészek egyik nagy problémája, azért nem minden esetben tapogatózunk teljesen sötétben. A XV. századtól kezdve egyre több zsoldosjegyzék maradt ránk, amelyek az egy-egy hadjáratra valamely város vagy - ritkábban – egy-egy földesúr által küldött csapat nagyságát, zsoldját, sőt néha felszerelését is megadja. Most egy ilyen regestrumot nézünk meg, amely Bakócz Tamás esztergomi érsek familiárisainak csapatát mutatja be nekünk.[1] Ezt a 32 parancsnok vezette 127 fős egységet 1514. június 28-a után küldték a déli végeken Dózsa parasztfelkelői ellen hadakozó Bornemissza János seregének megerősítésére, mint az a dátumokból kiderül. A csapat kiállítása és másfél havi zsoldja Bakócznak 383 aranyforintba került, amelynek zömét a zsold teszi ki.

Bakócz Tamás esztergomi érsek, korabeli érmén

Bakócz úgy tűnik az egyes csapatok megfelelő felszerelését is finanszírozta (itt familiárisokról van szó, nem ad hoc felvett zsoldosokról), egyszer leírja, hogy egy sisakra ad 1 forintot, máskor a tábori szerekre teszi ugyanezt. A 127 főből kiemelkedik Czobor Gáspár, akinek 25 forintot adott az érsek a másfél hónapra, míg a legtöbb katona (szám szerint 94-en) 3 forintot kapott, 4 lovas 2.25 forintot,[2] 24 lovas (közte 12 huszár) 2 forintot, míg Czobor 4 szolgája csupán egyet-egyet kasszírozott. Feltehetően a zsold a felszerelés minőségéhez igazodott, ahogy azt több más forrás is igazolja más esetekben.

Jelzi azt is, hogy a magyar seregek a XVI. Század elején mennyire ragaszkodtak a lovas hadviseléshez, hiszen kivétel nélkül lovasokról van szó. Ez a várharcok során időnként hátrányt jelentő hagyomány azonban előny volt a tapasztalatlan parasztok ellen, ráadásul a sebesség is fontos tényező a hadszíntéren.

Sajnos arról forrásaink nem szólnak, hogy a Bácskában zajló hadműveletekben miként vett részt az érseki kompánia, de Bornemissza sikeresen harcolt. A június 21 körüli[3] gubacsi összecsapásban még kétségtelenül nem lehettek jelen az időpontból kifolyólag, és a Perleknél vívott július elején[4] csatában sem túl valószínű, bár ez már nem kizárt.

A feljegyzés a Pozsonyi káptalan levéltárában maradt fenn, ma is Pozsonyban őrzik,  eredeti nyelve természetesen latin.

„Azon familiárisok listája, akik Bornemissza Jánoshoz indultak a keresztesek ellen[5]

1514

A Tisztelendő Úr azon familiárisainak nevei, akik Bornemissza Úrhoz indultak, és azok fizetése másfél hónapra.

Tompa Benedek                                 6 lóval             18 forint

ugyanannak támogatásul:                                         10 forint[6]

Dereczky Ambrus                               5 lóval             15 forint

Nándory Demeter                               1 lóval             3 forint

Gerelyes (Gereles) Ambrus                4 lóval             12 forint

Kerékgyártó János                            3 lóval             9 forint

Zarka Bertalan                                  3 lóval             9 forint

Farkas Balázs                                     4 lóval             12 forint

Szondy (Condy) Miklós                      4 lóval             12 forint

Istók István                                        3 lóval             9 forint

ugyanannak egy sisakra (cassidem seu galeam)       1 forint

Horváth Mátyás                                 2 lóval             6 forint

Bathkay Bálint                                   3 lóval             9 forint

Was György                                       2 lóval             6 forint

Zádory Oszvald                                  1 lóval             3 forint

Rácz Lőrinc                                        1 lóval             3 forint

Márkus (Marcus) Mihály                   2 lóval             6 forint

Pándy Miklós                                     2 lóval             6 forint

Bartos (Barthos) Ambrus                   2 lóval             6 forint

Leusták (Leustachius)                        4 lóval             12 forint

Kawassy Albert                                  6 lóval             12 forint[7]

Banyecz? (Banycz) Pál                       3 lóval             9 forint

Szabácsy (Sabaczy) Péter                  1 lóval             3 forint

Jó (Yo) Tamás harmincados[8]          4 lóval             12 forint

Czobor Gáspár                                                          25 forint[9]

Szentiváni Nemes Barnabás               5 lóval             15 forint[10]

Tompa Péter két szolgája                  2 lóval             4 forint[11]

Tompa Péternek a táborba menetel költségeire       1 forint

Czobor Gáspár Úr 4 szolgájának    

4 lóval             4 forint[12]

Június 22-én:

Czomody András                               3 lóval             6 forint

Június 22-én:

Szerdai (de Zerda) Péter Iván           1 lóval             2 forint

            Június 27-én:

Huszárok, akiket Paksy János fogadott fel

                                                           12 lóval           24 forint[13]

Kifizetett zsoldok június 28-án:

Paksi János Úr                                  10 lóval           30 forint

Drencsényi (Drenczeny) György Úr 

8 lóval            24 forint

Csató (Czatho) Péter                         6 lóval             18 forint

Lengeldy Ferenc                                6 lóval             18 forint

Körmendy (Kermendy) Pál                4 lóval             9 forint”[14]

A lista összesen 116 lovast említ, ha hozzávesszük a kihúzottakat, - akiket nem tudjuk, mi okból húztak ki, és semmi okunk azt hinni, hogy azért, mert nem voltak ott -, akkor 127 lovas jön ki.[15]

Huszárok az orszai csatában, 1514-ben  

Felhasznált irodalom:

B. Szabó János: A könnyűlovasság átalakulása a XV. században: a huszárság megjelenése. In: A honfoglalóktól a huszárokig. Bp. :Argumentum, 2010. p. 126-171

Barta Gábor-Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Bp.: Gondolat, 1973.

Monumenta Rusticorum in Hungaria Rebelliorum anno MDXIV. Bp.: Akadémiai, 1979.

Jegyzetek:

---

[1] De egyáltalán nem biztos, hogy a valódi érseki bandériumról van szó, amely szinte állandó jelleggel a délvidéken tartózkodott ezen időszakban, így lehet egy ezen felüli osztag is!

[2] Nem kizárt, hogy 1  fő 3 Ft-ot és 3 fő 2-2 Ft-t kapott, sőt valószínűleg ez a megoldás.

[3] Barta-Fekete, p. 149

[4] Nincs pontos dátumunk, Barta-Fekete, p. 153

[5] Kiadása: Monumenta Rusticorum,  87. sz.

[6] Talán a felszerelésük nem sikerült teljesen, ezért kellett az érseknek még támogatást adnia Tompának.

[7] A jegyzékből utólag törölve, nem tudni miért.

[8] Azaz a harmicados vámot szedő vámtiszt.

[9] Itt nincs létszám. Talán egy igazán komoly fegyverzetre kellett, ez esetben feltételezhető, hogy Czobor Gáspár nehézpáncélos lovasként harcolt.

[10] A jegyzékből utólag kihúzva valami okból.

[11] Talán könnyebb fegyverzetű lovasok lehettek, mivel csak 2 forintot kaptak a lovasoknak járó 3 helyett, akárcsak az alább említett huszárok.

[12] Itt egy lóra csak 1 forint jut, talán ezek nem is harcoló egyének, hanem kisegítő személyek.

[13] Joggal tételezhetjük fel, hogy a 3 forintos zsoldot húzó lovasok felszerelése jobb volt, mint a könnyűlovas 2 forintot kapó huszároké, amelyre utalhat a fentebb említett sisak is, amely ekkoriban valószínűleg még nem állandó felszerelése a huszároknak, mellvértet pedig szinte biztos nem viseltek. Lásd: B. Szabó, p. 142-147 

[14] Ma a Pozsonyi

[15] És nem 126, amint Barta és Fekete írta: Barta-Fekete, p. 161