Egy magyar szempontból érdekes angolszász térkép
Érdekes, mennyire kevéssé érdekli
kutatóinkat az egyetlen XI. századi térkép[1]
(amely egyébként tartalmi szempontok alapján leginkább a század második
negyedére datálható), melyen a magyarok megjelennek. Pedig ez a megjelenés
igencsak izgalmas, hiszen a következő felirat van közvetlen Pannónia mellett:
hunorum gens, azaz hunok nemzetsége (és nem magyarok
nemzetsége!).
 |
| A Cottoniana térkép, baloldalt lilával keretezve a "magyarok" vagyis a hunok neve |
Az angolszász Cottoniana térképnek számos érdekessége
van. Egyike Franciaország teljes félreábrázolása, a készítő gyakorlatilag semmi
nem tudott a Frank államról (ez egy komoly érv a készítés korának
meghatározására, hiszen az 1050-es évektől Normandiával Angliának igen komoly
kapcsolatai voltak). Itália szintén nem mutatja jellegzetes csizmaalakját,
amely pedig még a Tabula Peutingeriana torzító nézetében is kivehető.
Ugyanakkor meglepően jó a Balti-térség és elég sokat tud a szerző a mi
térségünkről is. Több földrajzi fogalom
is elég jól szerepel a térségben: Histria, Dalmácia (Dalmatia),
Pannonia. Érdekes, hogy a hunok nemzetségét nem a Duna mellé (a Danubius
fluviusnak kiírt folyó biztosan nem a Duna, elvégre Konstantinápolytól nyugatra
(a térképen délre) ömlik az Égei tengerbe…), hanem a Szávától délre teszi. Az
első kérdés, hogy egyáltalán a magyarokat jelenti a hunorum gens? Klinghammer
István szerint igen.[2]
Bár a készítés időpontjában adja magát a dolog, de tulajdonképpen nem tudjuk.
Elvileg lehet még egy csoport, aki megfelel a hun eredetűnek tartott népek
közül. Az avarok. Elvégre róluk az utolsó információink titokzatos eltűnésük
előtt éppen az Adriai-tenger mellől való és egyáltalán nem elképzelhetetlen,
hogy egy magyarok előtti információ jelenik meg egy ezredfordulóhoz közeli
térképen. Hiszen még Hérodotosz griffjei (Griphorum gens!) is feltűnnek rajt,
1400 évvel korábbról, vagy Dacia, mint gót terület!
Az avarokra utal a hunok
elhelyezése a térképen, mint már említettem. Tulajdonképpen más azonban nem. Mi utal arra, hogy a
térkép a 900-as évek második felében készült, és ezáltal a hunorum gens a
magyarokra vonatkozik?
A térkép külön kiemel fontos városokat. Ezek
többnyire olyan települések amely a nyugati kultúra és a kereszténység számára
alapvetőek: Róma, Alexandria, Jeruzsálem. Meglepő azonban például Tarzosz
kiemelt jellege, amely azért lehet fontos a készítőnek, mert a 960-as évektől
Bizánc és az arabok igen kemény ütközeteket vívtak birtoklásáért. A Frank államról alig tud valamit a szerző, ami
annak gyenge voltára utalhat, ami szintén inkább a X. század, mintsem a VIII. vagy a X. vége és a XI. A Normannok
normandiai uralmának sincs jele a térképen. Ugyanígy
semmi jele egy erős német-római államnak, egy német területre vonatkozó felirat
sincs a térképen (Schleswiget nem számítva), se Bajoroszág, se Svábföld. Ezt a
962-es császári koronázás után szintén nehezebb elképzelni. De ez nem bizonyíték, hanem a hiány...
 |
| Magyarázat a térkép látásmódjáról és, hogy mi hol található rajta. |
Két megoldás lehetséges tehát:
- a
térkép a magyar megtelepedés előtti kor előtti információkon alapul és ez
esetben az avarokat jelenti (még valószínűtlenebb, hogy a rég eltűnt hunokat).
Vagy ami sokkal valószínűbb:
- a magyarokat azonosítjuk a hunorum gens fogalmával és ebben az esetben tovább
gyengül az a mítosz, hogy a magyarokat csak a XI. századtól német ötlet alapján
azonosítják a hunokkal.
Ez
egyébként ismét felveti azt a kérdést, amelynek általuk kreált megoldását oly elszántan
próbálják egyes történészek lenyomni mindenki torkán, tudniillik, hogy a
magyaroknak nem volt eredetileg hun származástudatuk. Csak nagyon röviden
összefoglalva:
A korábbi veterán történészek (Kristótól
Győrffyig és tovább) általánosan vallották, hogy a magyarok a hun származás
tudatát külföldről kapták, mégpedig a 11. századnál nem korábban.[3]
Ennek legfőbb bizonyítékuk az, hogy a XIII. század előttről nincs utalás magyar
forrásokban hun-magyar rokonságra. Ez egyébként legnagyobb jóindulattal is
téves. Egyfelől Anonymust, aki ír arról, hogy Álmos Attila leszármazottja XIII.
század eleinek tartják, ami finoman szólva is kérdéses.[4]
Másfelől igenis van még forrás, amely a XIII. század előtt a magyar-hun
rokonságot említik. Ilyen Hersfeldi Lampert, aki kétségkívül a XI. században
élt, és aki arról ír, hogy Salamon király anyja 1063-ban Ottó bajor hercegnek
adja az ellopott fejedelmi kincsek közül Attila kardját. Kordé szerint a
magyarok hun hagyományát „kérdőjelezi meg, hogy a hun-magyar rokonság teóriája
külföldi forrásokban jelenik meg először”.[5]
Ennyi erővel minden magyar eseményt meg lehet kérdőjelezni, amit nem említenek
magyar források, másfelől egyéb esetekben a hallgatást nem szokás
bizonyítékként kezelni… Egyébként is
közismert, hogy Anonymus előttről nem maradt fenn magyar történetírói munka,
úgyhogy korábbról miért várnak magyar forrást? Érthetetlen az is, hogy több
történész szerint legitimációs okból hirdette az Árpád-ház később a hun
származást:
1. Nem volt
erre szükség, ott volt a vérszerződés legitimációnak, majd később a pápai
koronaküldés.
2. Miért lett volna a keresztény
világba beilleszkedő magyar elitnek szüksége egy „barbár” hun elődtől való
származásra? Választhattak volna valami „EU kompatibilis” hőst is…
És most itt ez a térkép, amely
azt jelzi, hogy az akkori világ másik sarkában valószínűleg már a X. század
végén hunoknak tekintették a magyarokat (vagy az avarokat). Én Occam borotvájának elvét vallom: rendszerint a legegyszerűbb megoldás a legjobb. Úgy tűnik 1040 körül egy angolszász térkép a magyraokat hunoknak írta le.
Jegyzetek:
[1]
A térképről nem írok, elolvasható angolul az ismertető, nem tudok mit
hozzátenni, legfeljebb annyit, hogy néhány kutató későbbre datálja.
[2]
http://lazarus.elte.hu/hun/dolgozo/klingh/mtud.htm
- Nyomtatásban: Magyar Tudomány. XLII. 9. sz. 1037-1056. o.
[3]
Legjobban összefoglalva: Kordé Zoltán hun-magyar rokonság szószedete a Korai
Magyar Történeti Lexikonban. KMTL, Bp.: Akadémiai, 1994. 274-275.o.
[4]
Legutóbb a XI. századi keletkezés mellett érvelt: Hölbling Tamás: A honfoglalás
forráskritikája I-II. Bp.: Ad Librum, 2009 ill. 2010 – több helyen is
alátámasztva. Itt írtam arról, mennyire jól ismeri Anonymus a XI. század eleji
magyar eseményeket: http://hagi.hupont.hu/47/anonymus-mint-xi-szazadi-forras
[5]
KMTL, 274.o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése