Újra itt a nyár.

Beléptünk június havába, és megfogadtam, hogy hetente szombatonként röviden beszámolok az elmúlt hétről. Kedden könyvesboltba mentem, hogy első napon jussak a Sárkányok táncához, ám sajnos még nem volt a belvárosi Kalligráf könyvesboltban. Minthogy régi vásárlójuk vagyok, nem hűtlenkedtem és megvárom, míg a jövő héten megjön a számomra rendelt példány, egy hadtörténeti könyvvel egyetemben. Úgyhogy türelmes vagyok. Addig megnéztem a Trónok harca második évadának 9. részét, amely kétségtelenül a legjobb és nem azért mert csupa csatajelenet. Na jó, számomra főleg azért. Ha vége a 10. résznek, lesz róla egy kis összefoglalóm, de addig csak egy kis ízelítő:

Mindenesetre, hogy könyves legyek, mint anno Kálmán király, megvettem a Gyűrűk urát. Belátom, szégyen, azonban eddig nem volt saját példányom. Az iskola a végéhez közelít, a diákokat elkezdték lezárni és pénteken lezajlottak az osztálykirándulások is. Levente barátom és Szofa hívására a nyolcadikosokkal én is részt vettem útjukon. Elsőként Sümegre vetett minket a sors és a busz, ahol természetesen a várba baktattunk fel. Épül-szépül a sümegi vár, de hát "mi nappal felépül, éjjel leomlik", kevés a pénz és egy ilyen rekonstrukció eszi a pénzt. Biztos mindenki megtesz minden tőle telhetőt, csak az ember úgy szeretne egy Árva várához hasonló csodát látni a csonkaországban is. Különleges eset nem történt, csak egy kutya volt a várfalon:

Német (juhász) őrség a Sümegi várban

Tapolcán a Tavasbarlangban csónakáztunk, kicsit tartottunk tőle, hogy valamelyik tanítvány beleborul a vízbe, de nem történt baleset. Meg kell mondjam azért egy ilyenen végigevezni fantasztikus élmény. Már nagyon régen jártam Tapolcán és meg kell mondjam sokkal szebb, mint amilyenre emlékeztem. A Malom-tó környéke nagyon szépen rendbe van téve és a környéken lévő szobrok nagyon tetszettek, sehol egy "modern" (sajnos ezt a kifejezést elbitorolták azok, akik nem tudnak olyat alkotni ami szép) baromság: az ember, ember és nem kell rágódni azon, hogy "mit akart ezzel a művész mondani". 

Végül utolsó etapként Keszthely következett, rövid sétával a kastélykertben, aztán szabad programmal a Balaton partján. Persze itt már nem maradt túl sok idő, a végzőseinknek meg amúgy sem lett volna annyi idő a tónál, amit soknak tartanának... Joggal. Összességében kifejezetten jól sikerült a dolog.

Szóval pénteken munka helyett szórakozással, vagy legalábbis felügyelettel teltek el az órák, így ma pihenésnek adtam a fejem és úgy összességében egész lényemet. Kell is az erő, mert holnap nagyszüleimnél, Egyeden búcsú lesz, ami eszem-iszom dinom-dánom, rokonhoz be, rokontól ki. Márpedig van belőle arrafele...