Hétvégén Prágában voltam az iskola alapítványa által szorgalmazott kirándulás részeseként, ahol az a nemes feladat hárult rám, hogy a szülőtlen nebulókat felügyeljem. De mivel a gyerekek jók voltak, erre kevés szót vesztegetek, annál többet Prágára. Tíz éve jártam éppen ott, úgyhogy most felmérhettem a közben bekövetkező változásokat. Hát elsőként: még mindig szép és lenyűgöző város. A turizmus fellegvára, a Károly hídon valósággal folyik a turista, az Orlojnak szinte a közelébe sem lehet jutni amikor elüti az egészet. Valamit jól csinálnak. Budapesttel összevetve elég drámai a különbség, holott a Moldva nem a Duna, a kicsike szigetek összehasonlíthatatlanok a Margit-szigetel. Haladjunk sorjában.
Első nap, szombaton a Morva karsztvidéken jártunk, a Macocha barlangnál és szakadéknál. Lenyűgöző. Ahogy az ember kikászálódik a cseppkőbarlangból és ott áll egy 130 méter mély szakadék alján, melynek zöld növényzet borítja részben a falát, fantasztikus. A barlangban való hajókázás csak két dolog miatt volt kevésbé hangulatos, mint a Tapolcaiban (itt 800 méter hosszú a víziút a föld alatt, nálunk 160). Az első, hogy nem engedtek fotózni, holott vettem fotójegyet. Kénytelen voltam kamerázni... A második, hogy nem mi eveztünk egy kicsi 3 személyes csónakban, hanem motor hajtotta a talán 25 fős bárkát. Persze a cseppkövek sokkal látványosabbá teszik a tavasbarlangnál. A barlangászás után lanovkával a szakadék fenti részéhez repültünk, onnan lenézve sem akármi a dolog. Sajnos Brünn városára nem jutott idő, és a közeli Austerlitzi csatatérre sem tudtunk pillantást vetni, amely attól néhány mérföldre keletre fekszik.
Délután érkezés Prágába, szállás megszállása. Egy kívülről elég csúnya (szocreál vörös) épület, amely belülről megfelelt a célnak. Lent egy klassz fahajónak álcázott kocsmával, ahol megnéztük a cseh-lengyel EB csoportmeccset, amely 1-0-ás cseh győzelmet hozott az ott ülők nem csekély örömére. Ezen a napon Prágából a Vencel teret és környékét néztük végig.
Másnap az Óvárossal és a Josefovval kezdtünk és a Petrin-hegy volt soron. Hihetetlen mennyi magyar emlék van Prágában. Nincs templom, ahol ne bukkanna fel a magyar címer. Ott van a Hradzsin középkori palotájában, Ulászló király (mellesleg ideje volna szegény Jagellokat rehabilitálni a történelmünkben, mert a dobzsén és a lacikonyhán kívül eszünkbe juthatna az is, hogy a 3 litván (mert eredetileg ők litvánok, nem lengyelek) királyunkból kettő csatatéren halt meg magyar ügyért...) monogramjának jobb oldalán:
Ott van a Szent Miklós templom mennyezetén:
És persze feliratokon is jelen vagyunk bőségesen, csak egyet kiragadva, itt van a Prágai vár kapujának képe, rajta felirattal, hogy a készíttető német-római császár, magyar és cseh király is volt. A sorrendiség is érdekes, hiszen a magyar címer mindig előkelőbb helyeken szerepel, mint a cseh:
Ugyanakkor voltak szomorú tapasztalatok is. A Petrin-hegyi kilátó közelében lévő régi épületek némelyikén a történelmi címerek közt a szlovák jelenik meg, amely nyilván nem volt ott eredetileg. Ugyanez igaz a Szent Vitus székesegyházra, ahova nem tudom miként került ez:
A cseheknek sem lehet érdeke, hogy egy ilyen kabaréba illő kellék ott díszelegjen egy ilyen gyönyörű és történelmi épület falán. A címer fekvéséből azt kell gondolnom, hogy ez utólag került oda, de a már említett Petrin-hegyi épület esetében arra gyanakszom, hogy a magyar címert mázolták át.
A magyar vonatkozású emlékek közül megnéztük a Kolozsvári testvérek szobrát természetesen, ugyanakkor Rákóczi prágai emléktáblája kimaradt az épület éppen átépítés alatt áll.
Prágában mégis legjobban a hangulat tetszett, a rengeteg utcazenész, akik mögött igencsak elbújhat némelyik mega- és gigasztár felfedezettünk. Az utcán árult kolbászos hotdog ezerszer jobb a gyorséttermi vacakoknál, a cseh sörről meg nem is mondok egyebet, csak, hogy voltunk az U Flekuban és a 35 C hőségben nem csak a híres kocsma 13C-os fekete söre esett volna jól, de gyakorlatilag bármi. Azért ha egy söröző 500 éves, az jelent valamit...
A Hradzsin a harmadik napon került bevételre a már emlegetett Szent Vitus Székesegyházzal, a Szent György templommal, a királyi palotával és természetesen az Arany utcácskával. A prágai negatívumok közé a kis ajándékboltok mérhetetlen drága voltát kell első helyre tennem, mert a legkisebb vacak is 100 korona (1200 Ft) körül volt. A cseh főváros szépségét jelentősen rontja az a rákfene, ami már minket és két-három évtizede zabál, a graffitinek nevezett borzalom. Az utcai szemetesek pedig botrányosak, régi betonból öntött darabok, melyek töredeznek és csúnyák. A tömegközlekedésről ellenben jó a véleményem, egy 90 perces utazásra jogosító "BKV" jegy 32 korona felnőtteknek, 16 gyerekeknek és szól a fogaskerekű vasútra a Petrin-hegynél éppúgy, mint villamosra vagy metróra.
Szóval varázslatos ez a város. Ugyanakkor hiszem, hogy Budapest minimum ilyen lehetne. Na nem lennének olyan középkori épületeink, mint nekik, sajnos annak már lőttek, mikor a várat az ostromok során rommá lőtték, de azért amit lehet helyre kellene állítani. Mégis nonszensz a volt Honvédelmi Minisztérium épülete a Dísz téren, de maga a Budai vár is. Vissza lehetne állítani Budapest varázsát, egyik oldalon a '45 előtti várral, "sétálóutcává" tett Lánchíddal és Alagúttal (ahol alkothatnának a portrérajzolók, mint a Károly hídon). Van remény, hiszen a Kossuth-tér rehabilitációja legalább megkezdődött.
A zárásnak vidámnak kellene lennie, de a pillanatnyi boldogság helyett inkább nézzük meg miből mi lett az elmúlt 70 évben nálunk:
A prágai fotóalbumom elérhető innen:
A feltöltött minivideók itt találhatóak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése