Szeretjük őket:

2012. május 26., szombat

A munkaügyi helyzet fokozódik

Az éppen kimúlóban lévő hét nem igazán nevezhető megerőltetőnek, főleg ha összehasonlítjuk az azt megelőző márciusi-áprilisi őrülettel. Hétfőn a szokásos kastélybeli haditanács ülésezett, melyeken megvetjük-hányjuk mit és hogyan cselekedjünk rövid s hosszútávon a ménfőcsanaki (és persze minden járó) lakosság érdekében, hogy művelődjön és szórakozzon. Ezek az értekezletek persze tudnak roppant szórakoztatóak lenni, de hát ezek belső információk és nem kiadhatók :-P
Kedden totális nyugalom uralkodott, szerdán szintén. A csütörtökről nem is beszélve.
A könyvtári munka folyik, mint a vörösiszap Kolontárnál. Dolgozom fel a beérkező új/használt könyveket, kiszolgáljuk a befutó olvasókat, rendreutasítjuk a renitens számítógépezőinket. Egyébként naptárként is funkcionálnak a naponta bejövő gépezők: 
Mikor C. Adolf ötödik osztályos tanulónk ötödször jön be dél körül az ajtón, akkor van péntek.
Az utolsó hétköznap amúgy is hozott némi életet a hétbe, Levente barátomat helyettesítettem a suliban, mivel fociban elrúgták a lábát és azt mutogatja mindenféle orvosoknak. Ennek levét a hetedikesek itták meg, akik kénytelenek voltak végighallgatni az első világháborús monológjaim egyikét. Hiába, az egy nagyon érdekes háború volt... Mindegy, végül is úgy láttam túlélték és a könyvekből tolltartókból való fedezéképítés és elrejtőzés tudományát is magas fokon elsajátították. Jól jön még az életben, ha harcra kerül a sor.


A következő hetek ellenben izgalmasnak ígérkeznek. Kirándulás a nyolcadikosokkal Sümeg-Tapolca-Keszthely vonalon, majd június 16-án az iskolai alapítvány túrája Prágába. Aztán lesz ugyebár falunap Ménfőcsanakon, június 9-én és jönnek az évzáró események... hogy a foci EB-ről már ne is szóljak...

Igyekszem emellett sokat olvasni -hogy nézzek úgy az olvasók szemébe, ha nem én olvasom a legtöbbet?-, múlt pénteken megvettem az éppen csak megjelent új John Keegan könyvet az Amerikai polgárháborúról. Hát van bennem némi csalódás. Nekiestem ezt követően a Elfújta a szélnek, de ez most lehet félre lesz téve időhiány miatt. Pótoltam aztán a Trónok harca HBO sorozat második évadját, melyben jócskán lemaradtam. Erről hamarosan írok pár sort. Ehhez kapcsolódik ugye a Martin "trilógia" ötödik kötetének, a Sárkányok táncának közelgő megjelenése, hiszen elvileg 28-án megjelenik végre magyarul. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt a kötetet kivégezve nem lesz hiányérzetem.  
Annyi terv kavarog a fejemben, de soha nincs rá idő. Amikor meg van, elherdálom és csak múlnak a hónapok. Ez a háromnapos hétvége nagyon jól jön...

2012. május 19., szombat

Egy rövid velencei krónika a magyarokkal vívott harcokról.


Egy rövid velencei krónikát találtam neten, amely némi fényt vet a XI-XII. századi magyar-velencei viszonyokra, illetve beszámol a két fél közt dúló háborúkról, ha csak nagyon vázlatosan is. A magyar középkori történelemnek meglehetősen sötétben lévő fejezetei ezek, bár Pauler Gyula vagy Kristó Gyula (úgy látszik, hogy ez ilyen gyulás téma) és Makk Ferenc foglalkozott az eseménytörténettel. Ugyanakkor a Dalmáciáért vívott harcok krónikái a mai napig nincsenek magyarra fordítva. Ez mondjuk e rövid évkönyv esetében nem olyan nagy baj, de mondjuk ugyanez a helyzet fontosabb krónikákkal: teljes egészében sem Spalatói Tamás Historia Salonitana-ja[i], sem a zárai névtelen Obsidione Jadrensis-e nem olvasható magyarul, amelyek pedig alapművek.
Az alábbi évkönyv a XIII. század elején keletkezhetett és egy-egy hosszabb-rövidebb bejegyzésben értekezik a szerinte fontos eseményekről. Mérvadó kiadása: MGH SS XIV. 70-72. oldaláig található, ahol elnevezése Annales Venetici Breve. Érdekes, hogy nem találtam meg Gombos Catalogus-ában, de lehet csak figyelmetlen voltam. Hogy magyar fordítását nem találtam, ezek után nem túl meglepő, még olyan egyébként kiváló szöveggyűjteményben sem, mint a Makk-Thoroczkay válogatta/fordította Írott források az 1050-1116 közötti magyar történelemről című kötetben sem. Egyébként az olasz történetírókra jobban figyelhetnének kutatóink…

Zára egyik korai ábrázolása, még a modern erődítések előttről.

Annales Venetici Breve – Rövid velencei évkönyv
(részletek)

„Az Úr 1062. évében Domenicus Contarenus, aki abban az időben Velence hercege[ii] volt, hadsereggel Zára [Iadera] ellen ment és azt elfoglalta.
Az Úr 1080. évében[iii], a 4. indikcióban[iv], a velenceiek kivonultak hajóikkal Guiscard Róbert[v] ellen háborúzni.
Az Úr 1107. évében háború volt Velence valamint Ravenna, Padova és Tarvisio között.
Az Úr 1108. esztendejében december havának 3. napján Velence kivonult Bohemund[vi] ellen. Ekkor Ordelafus Faletro volt a dózse.
Az Úr 1112. évében november havában, a 6. indikcióban Péter pátriárka[vii] követként a császárhoz[viii] küldetett 14 gályával.
Az Úr 1115. esztendejében[ix], augusztus havában, a 8. indikcióban Ordelafus Faletro dózse kivonult hadseregével Dalmáciába és elfoglalta azt, kivéve Zárát és Fehérvárat.[x] Ezután visszatért Velencébe. Következő májusban ő ismét kivonult Dalmáciába lovagjaival és hajóival és Szent Pál napján[xi] maga a dózse néhány lovagjával az ellenség nagy sokaságát futamította meg a csatatéren. Ezután elfoglalták Zárát valamint a város nagyon megerősített várát és [Tenger]fehérvár városát. Elfoglalta továbbá a legyőzhetetlen erődítményt, amit Sebeniconak neveznek, alapjaiig lerombolta és így egész Dalmáciát megkaparintotta. A magyarok közül számos nemest, sok asszonyt és gyereket vezettek fogolyként Velencébe.
Az Úr 1122. évének augusztus hónapjában, a 15. indikcióban, Domenicus Michael dózse nagy tengeri és lovassereggel Krisztus sírjához[xii] ment. Ezután:
Az Úr 1125. évének június havában, a 3. indikcióban, visszatért Velencébe, miután győzelmet aratott a szaracénok felett és elfoglalta Türosz városát, majd a dózse diadalmaskodott 10 krétai város felett is. Hasonlóképpen pusztított bizonyos dalmáciai városokat, sok magyar nemest és dalmátot foglyul ejtve.
Az Úr 1159. évében a velenceiek nagy hadsereggel Zára ellen vonultak és elfoglalták azt.
Az 1161. évben nagy nézeteltérés támadt Németország császára és birodalma valamint a velenceiek között, aminek eredményeként Velencét megostromolták. Emiatt az aquileia-i pátriárka, az ő előkelői és vitézei megpróbálták elfoglalni Grado szigetét.[xiii] De a fent említett pátriárka, mágnásai és sok nemes elfogattak a velenceiek által és fogolyként Velencébe vitték őket.
Az Úr 1167. évében, december havában, a 15. indikcióban, három nappal Szent Lukács ünnepe előtt (XII.10.), három követ érkezett a görög császártól[xiv] három gályával. Három nappal az ünnep után [azaz Szent Lukács napja után 3 nappal XII.16-án] Tűz ütött ki a Szent Szalvátor templom mennyezetén és leégett Szent Lukács, Szent Patrinianusz, Szent Benedek, Szent Gábriel, Szent Sámuel, Szent Barnabás és Szent Vazul temploma is, valamint a szomszédos épületek, bár néhány túlélte. Következő napon megérkeztek a magyar király küldöttei és királyuk nevében eljegyezte unokáját, Mária királylányt Miklós gróffal, Vitalis Mihály dózse fiával.
Az Úr 1168. évének november hónapjában, a 2. indikcióban, 6 velencei gálya lett kiküldve és elfogtak 5 anconai gályát minden emberével együtt, akik közül Jacobus da Mulinot és Wicardinust felakasztották az árbócra. 
Az Úr 1171. évének március hónapjában, a 4. indikcióban Szent György napján [III.12]Manuel császár elrendelte, hogy minden velenceinek, akármely részében éljen Romániának[xv] le kell foglalni minden vagyonát és hajóját. Ugyanezen év szeptember hónapjában 100 gálya lett kiküldve Románia ellen Vitalis Mihállyal.
Az 1173. évben Velence hadat küldött Ancona ellen.
Az Úr 1187. évében, július hónapban, velencei hadsereg vonult Zára ellen, és ugyanezen év szeptemberében visszatért.
…”

Jegyzetek:


[i] Csak kisebb részeit, elsősorban a tatárjárásra vonatkozó oldalait olvashatjuk magyarul. Az Obsidione esetében még rosszabb a helyzet, a legfrissebb hozzáférhető magyarországi kiadása latinul 250 éves…
[ii] A középkorban a velencei dózsét rendszerint hercegnek nevezték. A továbbiakban maradunk a dózsénál, de a forrás eredetijében dux, tehát herceg áll.
[iii] Az MGH az 1081-es évhez teszi.
[iv] A középkorban 15 éves indikciókban is számolták az éveket, melyek eredetileg római adózási időegységek voltak.
[v] Guiscard Róbert, 1059-től 1085-ig Calabria és Apulia normann hercege, aki megalapozta a Normannok dél-itáliai uralmát. Öccsének és utódjának Rogernek a lányát vette el Könyves Kálmán, akit viszont ellentétben a korábbi ismeretekkel nem Buzillának hívtak (Lásd: Makk-Thoroczkay. i.m. 926. lábjegyzetét). Tehát Magyarország a normannokkal szövetségben harcolt Bizánc és Velence ellen.
[vi] Bohemund a nagy normann hadvezér, Antiókhia fejedelme, akinek vezetésével a keresztesek elfoglalták Antiókhiát 1097-ben. Ekkor Bohemund többnyire Bizánc ellen visel háborúkat a Balkánért.
[vii] Péter, aquileiai pátrárka.
[viii] A császár itt a bizánci uralkodót, I. Alexioszt jelenti.
[ix] Az MGH szerint 1116-ban.
[x] Fehérvár itt Tengerfehérvárat jelenti. Amely akkor igen jelentős település volt, itt koronázták 1102-ben horvát királlyá Könyves Kálmánt. Dalmácia egyébként 1105-re került magyar fennhatóság alá, amelyet ékesen bizonyít Kálmán királyunk felirata a zárai harangtoronyban.
[xi] Június 30.
[xii] Azaz a Szentföldre. Mialatt a velencei haderő a „tengerentúl” járt, II. István magyar király visszafoglalta Dalmáciát.
[xiii] A középkor folyamán az Aquileiában székelő pátriárka és a Velence támogatását élvező gradói pátriárka között állandó konfliktus dúlt.
[xiv] I. Manuel Komnenoszról van szó, aki 1143 és 1180 között volt a Bizánci birodalom uralkodója, mellesleg Szent László unokája.
[xv] Romániának a Bizánci birodalom területét nevezték a középkorban, hiszen a Római birodalomról van szó!

2012. május 2., szerda

Két Áderes sztori.

Ha az ember szülővárosa ad vezetőt az országnak, az még akkor is jól esik, ha egyébként az ország államformájával és működésével nincs nagyon megelégedve. Mától Csorna - ha nagyon precízek vagyunk, igazából Barbacs - adja az ország - papíron - elsőszámú emberét, hiszen a parlament Áder Jánost tette az állam fejévé. Most róla nem írok semmit, már csak azért sem, mert nem tudok többet, mint amit a politikai élet követése során magamba szedtem az elmúlt 15 évben. Életrajznak itt van ez a wikipédiás cikk

Áder János beiktatási beszéde itt:



Aki akar olvashat arról, hogy miként nyerte meg az index szerint Sólyom Lászlónak az elnökválasztást 2005-ben. Ehhez csak annyit, hogy sajnálatosan rosszul állunk a rendszerváltás korát és azt követő éveket bemutató politikai visszaemlékezésekben. Értékelhető legalábbis alig-alig van, ezért nem is nagyon tudunk szinte semmit a háttéralkukból, amellyel a politizálás jár. Az index cikkéről annyit, hogy nincs benne szinte nevén nevezett forrás, így ellenőrizhetetlen minden állítás. Ha így történt Sólyom sikere, zseniális húzás volt. Talán igaz, talán nem. Ezt csak úgy történelmi szempontból jegyzem meg, nem csekély szomorúsággal, de hát még van 30-50 év, hogy az akkori idők vezérei letegyék asztalunkra az életművüket. Ha lesz még asztalunk, mert jelenleg nem úgy néz ki...

Budapest, 2007.III.15.
De ne menjünk ebbe bele. Itt inkább csak két érdekes dolgot jegyeznék meg Áderrel kapcsolatban. Inkább érdekesek, semmint jelentősek. Mindkettő 2007 elejéről, feszült és várakozással teli időszak volt, itt is és országosan is. Sosem felejtem el 2007. március 15-ét Budapesten, a hangulat iszonyatosan feszült volt, minden utcasarkon rendőrökkel vagy gyülekező tüntetőkkel, akik zömmel nemzeti színekben pompáztak.

Készültségben a rendőrök, 2007.III.15, Budapest.

Szóval mindenképpen történelmi idők voltak azok 2006-2007 fordulóján -mert a történelem a kis dolgokat is feljegyzi-, és a nagy tüntetések éppen március 15-ével zárultak le. Azon a napon egyébként már a vonaton tudtuk meg, hogy ismét összecsapásokra került sor a rendőrség és egyes tüntető csoportok között és bizony jó páran úgy gondolták, hogy vissza kellene fordulni... Akkor még sokan úgy gondolták, hogy 2010 előtt lesz választás.
Ebben a hangulatban, ezt megelőzően 2007 elején került sor Áder János akkor hagyományos csornai közönségtalálkozójára az Arany János iskola ebédlőjében. Paprikás volt a hangulat. Nagyon sokan azt várták, hogy egy jobboldali vezető jelet adjon és kellően elszántak voltak szinte bármire. Ott volt a helyi Fidesz jó pár arca, az ősszel megválasztott  jobboldali támogatással rendelkező dr. Turi Görgy polgármester -hol volt akkor még a szakadás közte és a Fidesz között!-, gyakorlatilag minden jeles és kevésbé jeles személy. Utóbbiak közt magam is. Áder János a vehemenseket gyorsan lelohasztotta. Kijelentette, hogy minden bizonnyal csak 2010-ben lesz választás és nem kerül sor előrehozatalra. Ekkor már én is így láttam, bár 2006. szeptember végén el sem tudtam képzelni, hogy kihúzza a MSZP-SZDSZ kormány a négy évet. Áder közölte a jeleket, amelyek erre utalnak és mindenkit arra szólított fel, hogy maradjon higgadt. Ez sokaknak nem tetszett -olyanoknak sem, akik pedig Áder gyerekkori ismerősei-, de az idő őt igazolta. Feltéve persze, ha a párt 2010-es győzelmére gondolunk, de azért a mai napig rágódik az ember, nem lett volna-e jobb ha nincs az a veszendőben ment 3 év... Nincs sok kétségem afelől, hogy számolt azzal,  mekkora diadal lehet 2010-ben majd. Ez egyébként éppen azokban a napokban volt, mikor megjelentek az első spekulációk, hogy Orbán és közte nincsenek rendben a dolgok (az események akár tényleg utalhatnak erre, de erre sincs egy gramm bizonyíték sem) és ellenpártot akar létrehozni. Élénken emlékszem a vitára ami kibontakozott, akkor azt kérdeztem Ádertől, nem lesz-e veszélyes, ha a kórház- és iskolabezárásokat a lakosság majd a fideszes önkormányzatok számlájára írja (hiszen ténylegesen ők teszik rá a lakatot) nem a kormányéra. Turi itt hevesen bólogatott, igazat adva, hogy ez a veszély fennáll. Áder elmondta, hogy ez egy jó kérdés és elsősorban az emberek kellő tájékoztatásával lehet kivédeni. Összegezve valahányszor hallottam Ádert, slendriánságnak, kikezdhetőségnek soha nem adta semmi jelét, ami ennyi politikában töltött év után figyelemre méltó.

A második sztori izgalmasabb, mert megadja a választ arra, kihez érdemes fordulni a lottó ötös eltalálása végett. Elárulom, ki a legjobb jós az országban, és most nem az esti tévéadásokban szólóshowt előadó kreténekre gondolok. Torkos Matild az illető boszorkány. 2006 szeptemberétől egészen 2007 októberig Csornán folyamatosak voltak a kormányellenes tüntetések, melyeket elsősorban Fenyőházi Tibor és Tubán József lelkész szerveztek. A tüntetésekre eleinte naponta, majd hetente 1-2 alkalommal került sor és lassan át is alakult egyfajta műsorrá, ahol egy-egy tüntetőkhöz közeli felfogású személy volt a meghívott "sztár". Járt itt ennek keretében többek közt Bayer Zsolt és Wittner Mária.

Torkos Matild a "Művház"-ban, 2007.VIII.14.
Ha a telefonom a fotó időpontját jól őrizte meg, 2007. augusztus 14-én pedig Torkos Matild, a Magyar Hírlap újságírója járt nálunk, precízebben a Művelődési Központban. Ez hölgy kasszandrai babérokra tört, ugyanis a beszélgetés során azzal nyitott, hogy jó eljönni Áder János városába, mert ő egy olyan ember, akibe 18 év alatt sem tudott senki belekötni erkölcsileg. Sajnálkozott, hogy az EU parlamentben folytatja pályafutását és reméli, hogy Áder egyszer még visszatér, mégpedig köztársasági elnökként, mert az egy neki megfelelő poszt!!! Hihetetlen, de így volt! Ezt mondta! Igazolhatják azok, akik részt vettek az ominózus találkozón. Valahogy meg kellene kérnem Torkos Matildot, hogy jósoljon nekem egy helyet a Barca kezdőcsapatában...

Röviden ennyit a dologról, Áder Jánosnak meg jó munkát, mert feladata a politikusoknak éppen lenne bőven, mert csak egy szellemileg nagyon vak ember nem látja, hogy az ország romokban hever.