Szeretjük őket:

2012. március 17., szombat

Egy indián a Little Bighorn-i csatáról

Minthogy másfél hét múlva a sziú háborúról tartok előadást a Ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban, mai blogbejegyzésem ehhez kapcsolódik, hiszen jó pár anyagon rágom át magam, hogy megfelelő felkészültségi állapotban érjen majd március 27-e. A neten rengeteg rövid összefoglalás olvasható, de most egy szemtanú leírása következik, melyet magam fordítottam gyenge angolságommal. Amennyiben hiba van benne, az írja meg és javítom.

Vörös Ló 1881-ben.

Az írás egy indián résztvevőtől, Vörös lótól (Tasunke Luta lakotául és Red Horse angolul) származik, akivel 1881-ben készítettek riportot és aki maga is ott volt a véres ütközetben. Az eredeti forrás itt: Vörös ló emlékezése.

„Öt tavasszal ezelőtt[1] sok sziú indián szedte szét, pakolta össze sátrát (tipijét) és költözött a Cheyenne folyótól a Rosebud folyóhoz, ahol néhány napig táboroztak; majd [ismét] összepakolták otthonukat és a Little Bighorn folyóhoz[2] ahol felverték a sziúk nagy táborát.
A sziúk a következő sorrendben táboroztak le: [Elsőként] a hunkpapák[3] táboroztak le, a folyó felső szakaszán, a folyó kanyarulata alatt. Ezután a szantik[4] ütöttek sátrat. Ezután az oglalák[5] sátrai következtek. Ezután a brulék[6] következtek. A Minekonzsuk[7] voltak a következők. Utánuk a Sans Arcok[8] verték fel a sátraikat. Ezután a Feketlábúak[9] sátrai következtek. A következő a csejennek[10] tábora volt. Néhány arikara[11] indián és Two Kettle[12] indián volt még a sziúk között saját táborhely nélkül.
Én sziú főnök voltam a tanácssátorban. Saját sátramat a tábor közepén ütöttem fel. A támadás napján[13] én és négy asszony a tábortól nem messze voltunk vad fehérrépát ásni. Hirtelen az egyik asszony figyelmét egy a tábortól nem messze lévő porfelhő vonta magára. Hamar megláttam, hogy katonák tartanak a tábor felé. Én és a nők a táborba futottunk. Amikor megérkeztem, az emberek azt mondták siessek a tanács sátrába. A katonák [azonban] olyan gyorsan jöttek, hogy nem tudtunk tanácskozni. Kijöttünk a tanácsi sátorból és mindenfelé parancsokat osztogattunk. A sziúk a lovaikért és a fegyvereikért mentek és harcolni indultak a katonákkal. Az asszonyok és gyerekek [is] lovaikért mentek, hogy elhúzódjanak [a katonák] útjukból.
A katonák között volt egy tiszt, aki egy mind a négy lábán fehér lovon lovagolt. A sziúk hosszú idő alatt sok különböző bátor emberrel harcoltak [már], de a sziúk azt mondják ez a tiszt volt a legbátrabb férfi, akit valaha harcolni láttak. Nem tudom, hogy ez Custer tábornok volt-e vagy sem. Hallottam, hogy sok sziú azt mondja, ő volt az. [A csata során] Sokszor láttam ahogy harcolt, de a testét nem láttam. Azt mondták nekem, hogy egy szanti[14] indián ölte meg, aki elvette a lovát. Ez a tiszt széles karimájú kalapot viselt és szarvasbőr kabátot. Ez a tiszt sok olyan katona életét mentette meg, akik megfordították a lovukat és visszavonultak. A sziúk azt mondják, ez volt a legbátrabb férfi, akivel valaha is harcoltak. Én két tisztet láttam, akik egyformán néztek ki, mindkettőnek hosszú sárga (szőke) haja volt.
A támadás előtt a sziúk a Rosebud folyónál táboroztak. A sziúk [onnan] lefelé követték a folyót addig, ahol a Little Bighorn folyóba ömlik, majd átkeltek a Little Bighorn-on és tábort vertek a nyugati partján.
Azon a napon [a támadás napján] a sziúk[15] Vörös Felhő ügynökségéhez[16] indultak, de még csak rövid távolságra jutottak a tábortól, mikor porfelhőt láttak felemelkedni és visszajöttek, mondván úgy gondolják, bölénycsorda jött a falu közelébe.
Forró nap volt. A katonák rövid idő alatt a táborhoz értek.[17] A katonák a sziú tábor nyomvonalán mozogtak, ott keltek át a Little Bighornon, ahol a sziúk és a folyó felső szakaszán megtámadták a hunkpapák táborát. A nők és a gyerekek lefutottak egy a folyótól, nem messze lévő szurdokba. A katonák felgyújtották a sátrakat. Most az összes sziú rátámadt a katonákra, nagy rendetlenségben elűzték őket [a táborból], át a folyón, ami olyan sebes folyású, hogy [ekkor] több katona belefulladt. A katonák egy dombon álltak meg, melyet a sziúk bekerítettek. [Ekkor] Egy sziú férfi jött és azt mondta, hogy a tábor másik részén a katonák nőket és gyerekeket fogtak el.[18] Ezek a szavak forgószélként jártak körbe a sziúk között, mindenki meghallotta és a katonákat a hegyen hagyva siettek vissza asszonyaik és gyerekeik megmentésére.
A dombtól addig a helyig, ahol a másik csoport katonaság volt, sík a terep, egy patakot nem számítva. A sziúk attól féltek[19], hogy a dombon lévő katonák majd hátulról rájuk törnek [mialatt ők Custer ellen vonultak], mert a sziúk nem tudhatták, hogy a dombon lévőknek már nem volt lőszerük. Amikor megöltük a másik csoport katonát[20] mind egy szálig, minden sziú visszatért a dombhoz, hogy megöljük azokat is. Minden sziú a dombon lévő katonákat figyelte, mikor egy sziú férfi jött és mondta, hogy sok gyalogos katona közeledik. A sziúk nem tudnak gyalogos katonákkal harcolni, félnek tőlük, ezért a sziúk gyorsan távoztak.
A katonák déltájban törtek a sziúk táborára.[21] A katonák több felé osztva jöttek, egy részük egyenesen a táborra tört.[22] Miután [ezeket] átűzték a folyón túlra[23], a sziúk a másik különítményt támadták meg,[24] akik teljesen megzavarodtak, a katonák ostobává lettek, sok eldobta fegyverét, felemelte a kezét, mondván: „Sziúk! Szánjatok meg minket és ejtsetek foglyul!”. De a sziúk nem ejtettek foglyokat és mindet megölték, néhány perc múlva már egy sem volt életben…”

Vörös ló rajza a csatáról, 1881.




[1] Vörös ló emlékezését 1881-ben jegyezték le, így 1876-ról van szó.
[2] A sziúk nyelvén természetesen nem „kis nagyszarv”, hanem „Zsíros fű” volt a folyó neve, a gazdag legelők miatt.
[3] A lakoták (vagy teton sziúk) egyik legerősebb törzse. Nevük jelentése és utal a táborban elfoglalt helyükre: „akik a tábor végén laknak”.
[4] A sziúnak nevezett népcsoport 3 részből állt: teton sziúk (vagy lakoták), jankton-janktonáj sziúk (vagy nyugati dakoták) és szanti-sziszéton sziúk (vagy keleti dakoták). Az utóbbiak két törzsének egyike a szanti.
[5] Az oglalák a lakota törzsszövetség legharciasabb törzse.
[6] A brulék (tk.: „égetettek”) szintén a lakota nemzet egyik törzse. Saját nyelvükön szikanzsuk vagy brulék.
[7] A minekonzsuk szintén lakota törzs.
[8] Saját nyelvükön Itazipkok, azaz „íjatlanok”, szintén a lakota törzsszövetség törzse.
[9] A lakota (vagy teton sziúk) törzsszövetség egyik törzse, Blackfeet angolul.
[10] A csejenn (Cheyenne) törzsek bár nem rokonai a sziúknak, de régi szövetségeseik.
[11] Prérin élő a csejennekkel többnyire együtt harcoló törzs.
[12] A Two Kettle vagy saját nyelvükön Oohenonpa törzs szintén a lakota hét törzs közé tartozik.
[13] 1876. június 25.
[14] Lásd: 4. jegyzet!
[15] Nyilván nem az összes, hanem csak néhány küldött.
[16] Itt Vörös Felhő nagy sziú főnökről van szó, aki a rezervátumban maradt sziúk vezetője volt. Vörös felhő ügynökségének a sziú rezervátum felügyeletét és ügyeit intéző hivatalt nevezték.
[17] Itt Reno őrnagy különítményét kell érteni, nem Custer hadoszlopát.
[18] Ez Custer oszlopa. A terv szerint Reno az egyik oldalról, Custer a másikról támadta volna meg egy időben a falut, de rosszul időzítettek és a két csoportot a sziúk külön-külön győzték le. Custer egyébként is még a folyó másik oldalán volt, mikor Reno századai megtámadták a tábort. 
[19] Szó szerint: azt gondolták, de így magyarul logikusabb.
[20] Custer egységét.
[21] Nem a gyalogosok, Vörös ló itt visszatér a Little Bighorn-i csatára!
[22] Itt ismét Reno osztagának támadása következik.
[23] Így van értelme logikailag.
[24] Itt vált és ismét a Custer-féle oszlop megsemmisítésére tér át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése