Szeretjük őket:

2012. január 25., szerda

Gyilkosság a kastélyban 1.

Gyilkosság a kastélyban


A kastély

Kivételesen egy igazi bűncselekményt osztanék meg a nagyérdeművel. Gyerekként sokat nyaraltam nagyszüleimnél Egyeden. A kis falu szebb napokat látott központjának a mai napig meghatározó látványossága a Batthyány-Festetich kastély. Még ma is rabul ejti a bámészkodót, ha jobban szemügyre veszi az ember. Bár a kastély a Batthyány-Festetich nevet viseli a két birtokló XIX. századi családról, de korábbi eredetű, hiszen már 1690-ben ide teszi székhelyét Telekesi Török (II.) István főúr és komoly udvart tart itt.[1]



Az Egyedi-kastély, a 30-as években, jobbra a II. világháborúban megsemmisült szárny.


Később a Festetichek tulajdona az egyedi birtok, majd a Batthyányiak személyében igazán jelentős család telepszik meg a kastélyban, hiszen Batthyány Géza feleségül veszi Batthyány Lajos kivégzett miniszterelnök lányát, Emmát és ide költözik. Emmáról vette aztán nevét az Emma-dűlő, és az Emma-major is Egyed környékén. A birtokot aztán 1882-ben megvette egy Székelyföldről származó gazdag szeszgyáros, Stern Artúr, aki hamarosan felveszi az Egyedi nevet. A legtöbb netes leírás szerint ekkor az új tulajdonos elbontatja a régi kastélyt és helyére teljesen újat építtet a korszellemnek megfelelő romantikus külsővel. A régi térképek szerint az alaprajz nem változott és élek a gyanúperrel, hogy inkább az eredeti egyszintes kastély kétszintessé bővítése és átalakítása történt meg, nem egy teljesen új felhúzása.

A kastély és környéke a XIX. századi térképen.

A kastély komoly találkozóhellyé, a község pedig jelentős településsé fejlődik Egyedi Artúr „országlása” alatt. Nagypapám a mai napig meséli, hogy akkoriban érdekes hely volt ez az Egyed, a „várúr” szinte mindenható volt. Ma a megkopott faluról nehéz elképzelni, de teniszpályák, díszkertek sorakoztak a kastély közelében, versenylovakat tartottak és hatalmas vadászatokat rendeztek a kastélyhoz tartozó irdatlan birtokon. Megfordultak itt nagy személyiségek is, elég talán csak Szinyei Merse Pált említeni, aki az 1912 január 22-23-i hajtóvadászatkor vendégeskedett a kastély falain belül. Szinyei ekkor országgyűlési képviselő, de itt volt ezen az ominózus vadászaton Bezerédy Andor ménfői nagybirtokos (aki hogy-hogynem abban a kúriában lakott, ahol ma dolgozom) is. A vadászat sikeresen zárult, a Pápai Hírlap szerint 485 (!) nyúl látta kárát.[2]Mindkét nap vadászat után „dústerítékű asztal” várta a résztvevőket az egyedi kastélyban.[3] 

A kastély és környék ma a levegőből.

A kastélytól mintegy 200 lépésre északra a híres-hírhedt középkori (más információk szerint XVIII. századi) kútbörtön terült el, amelyet a II. világháború után sajnos elbontottak. Ez egy különleges épület volt, a helyiek elmondása szerint (sajnos máig nem leltem rá fényképre) gyakorlatilag egy oldalról földdel dombszerűen behányt tégla és terméskő torony volt, amelynek közepén kürtőszerű "kút" terült el, ahonnan a cellák a fényt kapták. Nagypapám még tud olyanokat, akiket fogva tartottak itt, még a XX. században is használták ezek szerint, bár ennek jogi hátteréről jó volna megtudni valamit... A börtönkutat a helyi hagyomány szerint alagút kötötte össze a kastéllyal, sőt a vezetékes víz korszaka előtt az itteni rabok által hajtott taposómalmok juttatták vízhez a kastély lakóit. Az alagutat aligha a képzelet szülte, mert a föld néhol a két épület között (nagynénémék birtoka jelenleg az egykori kúbörtöntől alig pár méterre húzódik) láthatóan megsüllyedt. Mint írtam az egészen ritka épületet a szocializmus építésének kezdetén elhordták a téglái miatt, persze ezt a sok kommunista néprajzkutató és megvett bértollnok nem a múlt értékeinek megsemmisítéseként és barbarizmusként írta le, hanem az "eltiport jobbágyság jogos bosszújaként" magasztalta...



Egyed község címere, lent a kastélyt, jobb felső sarkában pedig a híres-hírhedt egyedi kútbörtönt ábrázolja.

A kastélytól délre húzódó egykor nagy jelentőségű út (az egyedi kastélyban vert tanyát 1809-ben a francia hadsereg vezérkara a Kismegyeri (győri) csatába menet, majd a 1849-es hadjárat során erre vonultak az osztrákok is a győri csatába) túloldalán fekszik egy kis dombocskán a XVIII. században épült római katolikus templom. Ennek kriptájában nyugszanak a kastély egykori tulajdonosai, anyukám gyerekként járt bent és minden egyedi állítja, hogy alagút köti össze a kastéllyal, sőt többen jártak is benne, de ma nem járható végig, mert beomlott és a kriptát sem szokás manapság kinyitni.

A kastély jelenleg észak felől nézve.

A kastélyra visszatérve, a kútbörtönnel ellentétben ma is létezik, igaz az eredeti U alak L-re változott, mivel a II. világháború harcaiban az épület találatot kapott és a keleti szárnyat lebontották. Az épület ma belül teljesen kihalt, mióta az iskola kiköltözött belőle a 2000-es évek elején. Szánalmas állapotban várja a szebb jövőt, de legalább a tetőt lecserélték.

Szóval így néz ki Egyed község és a kastély, melyben az egész országot felkavaró gyilkosság történt. A tábla készen áll, a bábuk mozognak - mondaná Gandalf.

folyt. köv.

Jegyzetek:


[1] Payr Sándor: Telekesi Török István. Bp., 1896. 16.o.
[2] Pápai Hírlap, 1912.I.27. sz. 4.o.
[3] Pápai Közlöny, 1912.I.28.

2012. január 9., hétfő

Különleges fegyverek - 1. kuszari-csigiriki

Tulajdonképpen nehéz írni olyan fegyverről, amit nem ismer igazán az ember, és a japán kultúra is olyan távol áll tőlem, mint az evőpálcika a használható evőeszköztől, de érdekesség gyanánt ezzel kezdeném a különleges fegyverek rovatot.
A kuszari-csigiriki meglehetősen furcsa fegyver mai szemmel, a japán csigiriki gyűjtőnév alá tartozik, melybe a különböző láncos buzogányok kerültek. Egyébként az európai kultúrkörben sem ismeretlen a láncos buzogány, előszeretettel használták felénk is a középkorban, főleg a huszita háborúk során.



A szegedi Bujinkan Fudoshin Dojo honlapján lehet olvasni a japán fegyverekről, itt erről azt írják, hogy Gumma prefektúra területén oktatják manapság a kuszari-csigiriki használatát. Ez bizonyára elírás, mert Gunma prefektúra létezik, Japánnak gyakorlatilag a kellő közepén. Mindenesetre sem megerősíteni, sem cűáfolni nem tudom, sosem jártam Gunma prefektúrában. 
Tulajdonképpen érdekes fegyver, hiszen nem más, mint egy meglehetősen hosszú lánc végén lévő súly (amely lehet egyszerű gömb, vagy tüskés buzogányfej). Neve alapján a csigirikiből, azaz a láncos buzogányból fejlesztették ki ezt a nagyon spéci eszközt. A láncos buzogány magában is figyelmet érdemlő fegyver, borzalmas ereje miatt. Egyfelől a markolat adja az erőt, amely erőkarként funkcionál, másfelől a lánc, amely felgyorsítja használata során a buzogány fejét. Hasonló eszköz a cséphadaró, amelyet szintén mind Európában, mind Japánban használtak.
Igazából ha a kuszari-csigiriki hatásfokát nézzük, kétségek támadnak az emberben. A lánc hossza már önmagában gyanút kelt. Kétségkívül növeli a fegyver hatótávolságát, ugyanakkor a kezelését nagyon megnehezíti. Bemutatókon-filmekben azt látni, hogy a lánc lerövidítését a annak test köré csavarásával éri el a használó. Ennek veszélyességére talán nem kell külön felhívni a figyelmet. Emellett zárt térben való alkalmazását nagyban nehezíti, azt pedig, hogy testközeli harcban gyakorlatilag semmit nem ér, teljesen nyilvánvaló.
A fegyver ütőfegyver, ugyanakkor a lánc ellenfél köré való csavarodása - ilyenkor a buzogányfej egyszerű súlyként segíti ezt - szintén egy harcmód, valamint fojtáshoz is kiváló. Nagy tömegű ellenség ellen fej fölött forgatva nyilván komoly visszatartó és időnyerő ereje lehet. Mindemellett csak nagyon képzett harcosok alkalmazhatták sikerrel. Igen komoly gond a fegyvernek szükséges tér, bár ez elvileg lecsökkenthető, mint írtuk. Ugyanakkor akadályok - fa, oszlopok - esetén az ellenfél igen könnyen megóvhatja magát a kuszari-csigiritől, hiszen ha egyszer ezekre csavarodik a lánc, akkor igen komoly bajban van a tulajdonosa... Míg egy kard esetén ez nem fenyeget.
Emellett harci kötelékben való bevetésre a már említett nagy térigénye miatt szintén használhatatlan, olyan zárt egységekben mint mondjuk a pika elképzelhetetlen.



Érdemes pár szót mondani a legismertebb kuszari-csigiri "felhasználóról", Gogo Yubariról, aki a Kill Billben volt ugyebár O-Ren Ishii 17 éves "cuki" személyi testőre. Valójában ő is egy ilyen felturbózott kuszari-csigirikivel (sok gombnyomásra kinyíló pengékkel a golyóbis egyenlítőjén) küzd meg a Menyasszonnyal/Fekete mambával. A küzdelem teljesen fiktív és képtelenség -viszont nagyon hatásos-, de mondjuk egy Tarantino filmben nem igazán a valósághoz való ragaszkodást szeretjük.


Filmben és bemutatókon kétségkívül látványos eszköz, de ha választanom kellene a kuszari-csigiriki és a katana között, sokat nem hezitálnék...