Íme, komoly kutatómunkával összeszedtem húsz versikét az elmúlt évekből. Minthogy rendszertelen ember vagyok, ide-oda irkálok fel jegyzeteket és nagyon ritka az ihlet tartós belém költözése, ezért nehéz ügy bármit is begépelni. Egyfelől, szinte minden versikének 2-3 változata található meg sajtpapírokon vagy szanaszét szórt fecniken. Másfelől ezeket sem egy helyre teszem, hanem különböző csoportokba csoportosítom őket, hogy aztán végleg elkallódjanak vagy kidobódjanak egy-egy esedékes rakodás során. Ám most erőt vettem magamon és íme egy bokor csokréta vagy egy csokor bokréta belőlük:
Önkéntes emigráció
Egy barátom ismét távozik,
Elhagyva hazáját, új otthont keres,
- Tízezrek távoztak eddig már -,
Mert csak nyugaton lehet sikeres.
Nincs háború, nem üldözi senki,
Csak az élete sivár és száraz ott,
mi otthona, és nagyobb úr a jenki,
Mint aki onnan származott.
Orosz tankok nem kergetik innen,
de száműzi a magyarnak fiát
egy nagyobb úr a kényszer,
és szolgálunk egy szörnyű maffiát.
(2007)
Tisztítótűz
Erőm kevés legyőzni a rosszat,
De ahhoz sok, hogy ne tudjam a jót;
Így nézhetem az elúszó hajót,
S állhatok a mólón naphosszat.
Hátamat a pokol hője perzseli,
S szememet a Mennyország vakítja;
Dávid vagyok, de nincs nálam parittya,
Bármit teszek az idő úgyis elnyeli.
Literszámra vedelem a vodkát,
Míg prédikálok desztillált vizet;
És én leszek aki majd megfizet,
S nem azok, kik forgalomba hozták.
(2010)
Visszaszámlálás
Sarkam után már a kígyó kapdos,
Izmaimba ezer kobra mar,
S hogy vajon lesz-e olyan harcos,
ki eltapossa, megtudom hamar.
Tarkómon ott az idő pisztolya,
Elsülhet, de arcom meg se rezdül,
Futni nem fogok, úgysincsen hova.
Még sok rosszon megyek majd keresztül.
Egyszer csatára hív majd a trombitás!
Ma vagy holnap? Alapjában mindegy.
Csak készen álljak, hisz az nem vitás
Aki ember, hamarosan mind megy.
(2010)
Nemhabostorta
Az életem nem francia krémtorta,
A lány, aki szeret rém ronda,
S minden perc vele tébolyda.
Menekülnék is Thébába,
De az emberrel fut a rémálma
És térjünk vissza a témába:
Talán ha körbenéznék Mexikón…
Ám nekem inkább kell egy lexikon,
Mint egy hárpia, habár egy szexikon.
(2007k)
Őszi hajnal
Tarka csuklyát dobott ránk az ősz,
Csütörtökön sírba szállt a nyár,
Könnyezik az ég, úgy mint majd anyád,
Ha megelőzve őt, végső ágyba dőlsz.
Fakócitrom pislog ránk a Nap,
Ha fátyla mögül néha ránk kacsint,
Felhörpint pár pohárka dzsint,
és felhői már függönyt rántanak.
Sáfránylombokba karmazsin harap,
Szivárványba botlik a szürke hajnal
Míg szemez az álmos útra kelő haddal.
Minden reggel egy ócska színdarab,
Pocsék műsor, megunt jelmezek.
Ám a porondra ismét felmegyek.
(2011)
Mintamaca
Ajka csókja toxinos,
A sminkje tök színes,
Körmén a lakk tűzpiros,
Alakja top tízes.
Szolárium barnára marta
Teste minden porcikáját,
Minden jól is állna rajta,
De akár egy harci gályát
Viharban a bősz szelek,
Úgy riszálja nagy farát
S imbolyogva közeleg,
Jelezve már az agy halálát.
Arca szinte színtelen,
Púder tonnaszám,
Hiába minden intelem
Csak jártatom a szám.
Csillámporban fürdött este
- egy asztrológus is felkereste –
De nem rajongott érte úgy,
Mint ki látta tomporát,
Mit műértő sebészkezek
Reszeltek, így most korát
Elhazudja, oly szép kerek.
(2011)
Hétfő
Szép éjszakámba rút hajnal köszönt,
Puha ágyban tört reám a Nap,
Rosszabb ez mintha tőrt rántanak.
Úgy vártam a reggelt, akár egy vízözönt.
Szemhéjam vasmacska, az éjbe visszahúz.
Felkelni? Felülni sincsen még erőm.
Ó Hétfő! Bitang hóhér! Lincselőm!
Rám veted magad akár egy ölni kész hiúz.
A péntek még ködhomályba vész,
Ily korán csak egy kávé a láthatár,
Visítanál, mint egy gyomron vert sakál,
De jófiúként már munkába mész.
(2011)
Modern diktátorok, avagy
mikor két bluetooth-t vettem
Egykor Caesart öltek a Brutuszok,
Ma meg engem a Bluetooth-ok,
Mert egyik sem üzemel,
Égetem a tűzön el,
Vesszenek, vagy én elpusztulok!
(2009)
Angol dolgozat
A dolgozat bő lére eresztve,
Én meg mint disznó a böllérre eresztve
Futkosok körbe-körbe, látva a kést,
Csak vigyék be gyorsan a végső döfést!
(2011)
Kínok ösvényén
Lángol a város, lángol a hegy,
Lángol az út, amerre megyek.
Ördög a társam, s ördögi tett
Lucifertől, hogy e tájra vetett.
Rossz a jelen és rossz a jövő
Rossz velem minden szembejövő.
Puszta az éden és pusztul a hit,
Szürcsölöm vérem tengereit.
(2011)
Sellő
Életünk úgy suhan tova,
Mint kósza szél a tenger felszínén.
Apró hullámokat vet, de szirén
Ezt nem énekli meg nekünk soha.
(2011)
Nyalogató
Akár a kaméleonnak, oly hosszú a nyelved,
És színed is pont úgy változik.
Seggnyalásban olimpiát nyerhetsz,
E műfajban sosem leszel második.
(2011)
Békaszerelem
Nem meseként ért véget kalandod,
Ölelted-csókoltad pénzen vett varangyod.
Azt hitted, tán átváltozni képes?
K*rvának jó vagy, hercegnőnek rémes.
(2011)
Évek
Körülöttem elfogyott az élet
És arcomba már a kor tapos.
Lábam alól kirúgnám a széket,
De az idő néha olyan szép napos.
Egyébként sincs szükség sietni,
Isten megvár és a túlvilág,
Lehet csak szintén ilyesmi,
Vagy ott a rózsa is rút virág.
(2011)
Mordor és a végzet kusza busza
A Gyűrűk urában nincsen annyi ork,
Mint amennyi reggel a buszon,
Pedig hát Győr nem egy New York,
Mégis, akár a tüske kaktuszon.
Ajkán a dal magár vall:
„Úgy beb*sznék egy Bigmac menüt!”
Hát én is neked! – gondoltam hamar
Egy jobbhorgot, ami talán helyreüt.
(2011)
Koktél
Ruhád kék, mint a kuraszó
Nem jön belőled egy k*rva szó.
Egy csepp részegítő vodka,
A lehelleted ilyen drága Jutka.
Némi cukorszirup, keserűség ellen,
Mert hát nem vagy erős mellben,
S díszítésként, mert bíz szükséges:
Egy kilónyi smink, ez vagy édes.
(2009)
Demokrácica
Köztársaságot akartak a nagyok,
De életben hagyták Caesar két fiát:
Egyik neve „kapcsolat”, a másiké: „vagyon”
Ez élteti még a komcsi maffiát.
Aztán a császárból átvedlett aedilisek
Uralkodnak rajtunk és lesznek konzulok,
A nép meg hallgat, sőt a dilisek
Még tapsolnak is, bár nyakukon hurok.
Kineveztek persze új cenzorokat,
Akik megmondják, ki a derék polgár,
És minden tettükre büszkén bólogat,
A sok bértollnok, mint Aczél meg a Bolgár.
(2007)
Ősz
Tarka levél pörögve
Hull az ágról, örökre
Lent marad; fel sose száll,
Akárcsak mi, rózsaszál.
(2009)
Holdfogyatkozás
A remény elfogyott,
mint ma éjjel a Hold.
A vándor elillant,
A vendég elpakolt.
Vörös paca lett
A kósza égitest,
Rubin drágakő,
Mit Isten újrafest.
(2011)
Limerick Spártából
Köszönt egy nagydarab helóta.
A szemtelen azt mondta: „helóka!”
Nevettem, mint lakóni,
Tudtam meg fog lakolni.
Hatfelé vágtam már azóta.
(2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése