Szeretjük őket:

2011. május 22., vasárnap

A tanár is volt ember 1. - Avagy egy napom 17 évvel ezelőttről...

Igazi gyöngyszemre leltem ma, előkerült egyik fiókomból a 17 évvel ezelőtti naplóm. Beékelődve találtam egy rakás gyerekkori notesz valamint a Jedlikes jegyzetfüzetek közé. Tulajdonképpen két füzetecskéről van szó, amely 1994-1995-ben íródott, nem pusztán naplóbejegyzéseket, de mindenféle jegyzeteket tartalmaz, mint: rajzocskák, földrajzi anyagok (akkoriban töri-földrajz szakos tanárnak készültem, de középiskolában csak egy évig volt föcim, így erre nem mehettem, maradt a könyvtár...), focimeccsek eredményei, de még olyan kuriózumok is, mint meteorológiai feljegyzések, hogy mikor milyen idő volt... Szóval érdeklődésem hetedikes koromban (hiszen 1994 I. 31-el indul a napló) is meglehetősen széles talpakon állt. 
Érdekes belenézni milyennek láttam akkor a világot (bár a bejegyzések az iskolai ténykedésre szorítkoznak jobbára), kik voltak a barátaim (zömükkel sajnos még felületes kapcsolatban sem vagyok), mit csináltam szabadidőmben.

Ez volt az órarendem:

hétfő: fizika, biológia, matematika, kémia, német, földrajz - 6 óra
kedd: testnevelés, matematika, történelem, földrajz, ének - 5 óra
szerda: biológia, magyar, magyar, kémia, német, testnevelés - 6 óra
csütörtök: rajz, rajz, fizika, technika, matematika - 5 óra
péntek: matematika, történelem, magyar, magyar, testnevelés, osztályfőnöki - 6 óra

Hát igen, akkor még nem herélték ki a készségtantárgyakat és a természettudományokat...

A félévi jegyeimet is lekörmöltem, elég jó tanuló voltam, egész általános iskolás koromban 4.3-4.8-as átlag körül mozogtam, Elöl az első féléves jegyeim, az egyenlőségjel után a félévi osztályzat:
magatartás: 5,5 =5
szorgalom: 4,4=5 - ez kissé érthetetlen, de nem panaszkodtam...
irodalom: 3,4,5,4,4,3=4
nyelvtan: 5,5,3,4,4=4
német: 3,4/5,4,4,2=4
történelem: 5,5,5,5,5=5 - töriből sosem kaptam négyes középiskola végéig...
földrajz: 5,5,5,4=5
matematika: 4,4,4,4=4
fizika: 5,5,5,4=5
kémia: 5,5,5,5=5
biológia: 5,3,5,5=5
technika: 2,5,4,4=4
ének-zene: 5,5,5,5,5,4,3=5 - hangom azóta is egyre csengőbb és édesebb...
testnevelés: 2 (szekrényugrás... sosem csináltam meg), 5,5,5,5=5
rajz: nincsenek feljegyzett jegyeim, félévi: 3

Szóval kedves PSÁMK-sok, lehet utánozni, vagy felülmúlni.
De nézzük meg mit írtam, mondjuk hasraütve (ami azt jelenti, hogy kinéztem egy napot, amiben nincs semmi cenzúrázni való :-):

"1994. február 1. kedd
Fél hétkor keltem. Ma Román ment a boltba.[1] Azután ettünk és ittunk, majd összepakoltam a táskámban. 7:30-kor már a suliban voltam. [2] Tesink volt. Robi bá [3] jól kifárasztott minket: 8 kör futás után 3-szor fel a kötélre, majd fekvőtámaszok és felülések következtek. Kicsengettek. Azt hittük, hogy matekon majd kipihenjük magunkat, de tévedtünk. Az óra kétharmada a házi feladat megoldásával telt el, ám ezután jött a pokol. Kiosztotta [a tanár] a rettegett dogát. Az osztály fölhördült. Ennek ellenére persze megkaptuk... Néhányan felüvöltöttünk. A dolgozatom sikerrel járt. Az enyém, Robié [4], Pintéré [5] négyes lett, a SAV[6] meg hármas osztályzatot kapott. Nagyon örültünk. Ám ezzel csak kevesen voltak így, a többiek elszomorodtak. Öt egyes is lett. Ezután az óra után sem volt jobb, következett a töri-doga. A szünet a könyvek tanulmányozásával és a puskák írásával telt el. Feri bá[7] belépett és kiosztotta a munkafüzeteket. Két csoport volt, én a B-be kerültem SAVval együtt. Jól megbeszéltük a dolgozatot, a helyes válaszokat a kezünkkel mutogattuk el feladatonként. A hátam mögött ülő Bogyó[8] is kérdezgetett, de Feri bá figyelt minket. Tehát elővette a könyvét puskázás céljából, de lebukott, s az óra felénél a füzete már a tanár asztalán hevert. Végre végeztünk. Föci óra jött. A tanár 15 percet késett, addig tanárlesen voltunk[9]. Végül elkezdődött az óra. Elég unalmas volt, Lengyelországot vettük. Ének következett, ami mulatságos volt, mert radírokat húztunk végig a padon, ami igencsak különös muzsikát produkált a tanár legmélyebb sajnálatára. Emellett rózsaolajjal kentünk össze pár padot, amitől elképesztő bűz támadt. Nem is tudtunk énekelni (igaz nem is akartunk), csak nevettünk. Csengetés után az osztály üvöltve 23 felé oszlott. Én az ebédlőbe mentem, de hiba volt. Utána haza, majd SAVval kimentem az utcára tükrözni.[10] Később SAV hazament, majd egy óra múlva visszajött. Románnal hármasban elmentünk focizni, elmúlt három, mire hazaértünk. Itt öcsémmel a Commodore-on [11] játszottunk, egyik osztálytársától ugyanis új játékokat szerzett. Ezután tanultam németet és bemagoltam a Wales-i bárdokat, átnéztem a földrajzot, hozzá a térképeket is. Este vacsora, majd fürdés. Még megnézem a "Mindent vagy semmit"[12] és elmegyek aludni."

Jegyzetek:

1. Román az öcsém. Igen, létezik ilyen név. És igen, Horváth Románnak hívják, noha magyar... Akkoriban hárman testvérek felváltva mentünk reggel bevásárolni.
2. Ami érthetetlen mai fejjel, mert 150 méterre lakom tőle. 
3. Farkas Róbert, az akkori igazgató fia.
4. Gaál Róbert, aki majd középiskolában is osztálytársam marad.
5. Pintér Burus Gábor, aki szintén Jedlikes társam volt, igaz más szakon. Ő volt a legjobb tanuló a fiúk között, meg én...
6. SAV - Általános és középiskolás korom legjobb barátja, Süle Attila. Ő volt a SAV= Süle Attila Vagyok.A sors fura fintora, hogy ma ő is könyvtárban melózik... Ketten kotyvasztottuk ki anno a HaGinSav-nak nevezett nedűt (én HaGi ős meg SAV, innen a neve), illetve kiadtuk a kézzel írt: Baromságok könyve című humorlapot két példányban... 
7. Fülöp Ferenc tanár úr, aki sokat tett azért, hogy ma történelemmel foglalkozom, ugyanúgy, mint középiskolában Somjai László, aki megakadályozta, hogy egyel több rossz villamosmérnök legyen.
8. Balog Zsolt volt a "Bogyó", rossz tanuló volt, de a legjobb focista köztünk.
9. A "tanárles" lényege az volt, hogy kint a folyosón kellett figyelni mikor jön a mumus, de lehetőleg úgy, hogy ne bukjunk le. Minthogy a Rákóczi iskolában a tanárik meglehetősen eldugott helyeken voltak, és az alaprajz elég labirintus-szerű volt, jó móka volt a lépcsőkön és átjárókon szaladgálni... A másik játék, amit szünetben játszottunk az az volt, hogy a szünetre teremből kimenők táskáját kifordítottuk, majd úgy pakoltunk vissza bele mindent... Télen pedig a székek felöltöztetése volt a másik hóbort, ráadtuk a kabátot, a sapkát, tesi esetén a nadrágot, zoknit is...
10. A tükrözés abban merült ki, hogy minden környéken elhaladó gyalogos és biciklis szemébe világítottunk, autósokéba csak ritkán.
11. Igen ekkor már rendelkeztem a legendás számítógéppel, hozzá tekintélyes mennyiségű hangkazettával, amelyekre a játékokat lehetett másolni. A Commodore talán még mindig meg van valahol a kazánházban.
12. Vágó István akkori kérdezz-felelek jellegű műsora a Magyar TV-n, hiszen akkor még csak M1 és M2 volt...

2011. május 12., csütörtök

Hosszú nap

Ma, azaz már tegnap maratoni hosszúságú napon jutottam túl: angol tanfolyam + munka + Varga Tibor jogtörténész előadása. 
Mindez azt jelentette, hogy elindultam szép hazámból 6:40-kor és beléptem az ajtaján 23:20-kor. Kissé fárasztó móka, de akkor szép az élet - állítólag - ha zajlik, mint márciusi jég a Dunán. Én azért a nyugalmat is elviselném végre az őrült március-áprilisi program- és feladatdömping után. Túl vagyunk az elmúlt hetekben jó pár   nívós előadáson és programon. Járt itt Varró Dani, Berecz János, Bakay Kornél, Varga Tibor, Kőhalmi Zoltán, holnap Sebestyén Márta jön... Rendeztünk mesemondó-, versmondó- és megyei néprajzversenyt. Szóval volt meló és még van is.
Holnap - azaz már ma - Öttevényre megyek megismételni a Csernobilról tartott előadásomat, amelyre a helyi nyugdíjasklub vezetője kért fel, úgyhogy egyelőre a pihenés száműztük, akár Ovidiust a császár...
Most pedig Jóccakát!
  

2011. május 9., hétfő

A halottakat el kell temetni

Az ember milyenségét sok dolog határozhatja meg, leginkább azonban a régi közmondás ugrik be: madarat tolláról (nyilván nem Parkerra kell gondolni), embert barátjáról. Szerintem azonban az egyént legalább annyira jellemzi az ellensége és az azzal szemben mutatott viselkedése. Ez egyébként Osama bin Laden megölése kapcsán jutott eszembe. Tök mindegy minek tartjuk bin Ladent, tömeggyilkosnak (bár belegondolva nem tudnék megnevezni egy embert sem, akit megölt), terroristának, hazafinak; kétségtelenül ő az Ellenség volt majd egy évtizeden keresztül az Egyesült Államok számára. Gyűlölhették, jogukban állt. Ugyanakkor a gyilkosság körülményeit nem firtatva (miért tartják vissza a felvételeket, hogyan folyt le a tűzharc stb.), miért nem temették el tisztességgel a már ártalmatlan Oszama bin Ladent? Miért dobták tengerbe ismeretlen helyen? Az újságok szerint nem akartak kegyhelyet teremteni, valamint nem lett volna ország, amely hajlandó a tetemet befogadni. Előbbi érvet még hajlandó is az ember elfogadni, de ez utóbbit... valószínűleg országok tucatjai jelentkeztek volna, örömmel, ha más nem, akkor a családja Szaúd Arábiában. Nagyon érdekes a tengerbe dobás kérdése, ami egyáltalán nem iszlám rítus a lapok állítása ellenére, hiszen elég közismert, hogy az iszlám hívei arccal Mekka fele temetkeznek, lehetőleg saját muszlim temetőjükbe. Egyébként sem jelentkezett olyan tanú, aki elmondaná mi történt, hiszen minden szigorúan titkos eddig.
Azért eszembe jutnak a régi nagy történelmi példák, amikor az ellenség nem csak gyűlölt lehetett, hanem tisztelt is: Hunyadi János halálakor Bonfini és Thuróczy krónikája szerint az éppen imént legyőzött szultán, Mehmed állítólag egy óra hosszat lehajtott fejjel hallgatott és fájlalta a halálát, jóllehet ellensége volt (Thuróczy 251.). Aztán ott az ellenpélda, mikor Zrínyi Miklós nem engedte bántani Szulejmán szultán sírját katonáinak, holott az okozta dédapja halálát. De lehetne egymást tisztelő ellenségeket sorolni: Nagy Sándor-III. Dareiosz, Hannibal-Scipio... Ezért olyan visszataszító nekem, amikor az Egyesült Államok utcáin szilveszteri hangulatban ünneplik egy ember halálát. Lehet, hogy politikailag korrektebbek lettünk, de emberileg jobbak aligha.
Pedig az útmutatást már megírta Szophoklész 2400 éve az Antigonéban: A halottakat el kell temetni, mert a Kreónokra visszaüt az égi parancsok megsértése.

Arról, hogy Oszama kilövését meg a Geronimo kódnévvel adták tudtul az amerikai katonák no comment...  Kíváncsi lennék milyen arccal hallgatnák végig, ha egy másik ország azzal a kóddal jelezné egy bűnöző megölését, hogy: Washington/Patton/Sherman/Grant halott...