A líbiai felkelők vezetése a mai napig nincs megoldva, se katonailag, se politikailag. Ma azonban felröppent egy hír az Index-en egy al-Dzsazíra riport kapcsán, amely szerint Mahmúd Dzsibril lehet a lázadók kormányfője. Legutóbb azt írtam, hogy minden bizonnyal egy inkább nyugatot kiszolgáló, semmint a líbiai néphez hű embert tolnak majd előtérbe, nézzük mit tudunk az úriemberről és ezután ki-ki eldöntheti mennyire járnak jól Dzsibril-lel líbia lakosai.
Egy rövid életrajzot találunk a BBC oldalán:
Ez alapján Dzsibril részt vett az úgynevezett "Líbiai látomás" nevű értelmiségi csoport akcióiban, amelynek célja a líbiai demokrácia létrehozása. Eddig jól hangzik.
Az 1952-ben született politikus tanulmányait az Egyesült Államokban végezete (minő meglepetés...) a Pittsburg-i Egyetemen, politikai tudományokból, majd PhD fokozatot szerzett stratégiai tervezés és döntéshozatal témakörben. 1984-ben doktorált, majd egyetemen tanított. Írt néhány könyvet és vezetett arab államokban vezetőképzési programokat. Később a Nemzeti Gazdasági Fejlesztési Tanács feje lett Líbiában (tehát Khadafitól kapott igen komoly gazdasági szerepet...), ekkor már komoly tárgyalásokat folytatott Líbia "gazdasági megreformálásáról", mint az alábbi wikileaks-es iratokban majd láthatjuk, amelyekben az amerikai nagykövet a következőket jelentette Dzsibrilről:
"amerikai szempontból komoly beszélgetőpartner, aki nem fél kijelenteni, hogy mennyire komoly esélyt szalasztott el az USA 1989-et követően a Szovjetunió bukása után, hogy "lágy erővel" gazdaságilag (Pl. McDonalds stb.) megvesse a lábát a Közel-Keleten.".
De térjünk át akkor a wikileaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai anyagra. Kilenc az Egyesült Államok tripolii követségéről küldött jelentést olvashatunk el. Igaz ezek eredetisége nem megkérdőjelezhetetlen (és minden bizonnyal sokáig nem is lehet ellenőrizni még), de alapvetően nincs okunk ezek tartalmát kétségbe vonni.
Nagyon érdekes a 2009.február 25-i jelentés. Itt a líbiai belpolitikai helyzetről, valamint egyes vezetők tervezett reformterveiről esik szó. Nagyon furcsa például olyanokat olvasni, hogy az Khadafi nyilvánosan azt szorgalmazta, hogy az emberek közvetlenül részesüljenek Líbia olajkincséből, ami azt jelentené, hogy havonta 3000 dínárt (=2400 USD) kapnának családonként közvetlenül az államtól. Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy Khadafi fia Szaif al-Iszlám Khadafi és Dzsibril (aki a jelentés szerint "elismert, USA-ban képzett technokrata") Khadafi nyilvános kijelentései ellenére csendben megkezdte a reformok végrehajtását, aminek célja a javak újraelosztása és a kormány szerkezeti átalakítása.
A wikileaks több Dzsibrilről szóló anyaga közt olvashatunk egy másikat, amely arról tájékoztat, hogy Dzsibril, mint a líbiai Gazdasági Fejlesztési Tanács feje 2008 novemberében a Khadafi tervezte reformokkal kapcsolatban találkozott amerikai diplomatákkal. Dzsibril ezen beszélgetés során kifejezte elkötelezettségét az oktatás és az egészségügy átalakítása illetve privatizációja mellett.
Egy 2009 március idusáról szóló távirat a tervezett reformok egyéb részleteit írja le, amely a kis- és nagyvállalatoknak támogatásul elkülönített 20 milliárd dínáros pénzalapról ír (16 mrd. USD), és a munkanélküliség csöökkentését tűzi ki célul (amelyet 20% körülinek becsülnek). Együttműködni szándékoznak az EU-val, valamint Tunéziával, Egyiptommal [milyen érdekes, hogy éppen ezeken a helyeken törtek ki a "forradalmak"] és Jordániával. Kiemelt figyelmet kívánnak fordítani az üzleti és pénzügyi elit képzésére, a menedzsmentek kialakítására, amelyek felkészítenek az új piacokra való betörésre. - Ez a magyar példákból okulva egy semmitérő, mások pénzét lenyúló fiatal élcsapat kialakítását jelenti, amelyik a zsoldot adóhoz hű (=USA), miközben a saját hazájának nagy kárt okoz (külföldi piacra betörni képtelen, de a sajátot gazdaságot tönkreteszi), de ez már személyes vélemény, nem a jelentés része...
A csúcs azonban a legfrissebb jelentés, amelyben említik az amerikaiak Dzsibrilt, ezt 2010.január 27-re datálják:
Az összefoglalja Dzsibril véleményét ("aki a legrangosabb líbiai agytröszt vezetője") a jövőről. Dzsibril szerint:
- Megérett az idő az amerikai befektetéseknek Líbiában, Amerika versenyelőnyt élvez itt a technológia területén. A történelmi nézeteltéréseket félre kell tenni a kereskedelmi kapcsolatok érdekében. A két kormány között magas szintű megbeszéléseket kell folytatni, a két állam egyetemeinek pedig együtt kell működniük. Megjegyzi, hogy a "mai arabok már nem a 60-as évek arabjai" és az izraeli-amerikai kapcsolatok miatt már nem utasítják el az Amerikával való jó viszonyt. Az "örökölt politikai problémák" miatt mind diplomáciailag, mind gazdaság "kreatív megoldásokat" kell találni. Dzsibril szerint ha az USA nem lép, nem segíti a [reform] terveket, folyó projekteket, akkor az Szingapúr, Nagy Britannia, Németország és Franciaország készen áll erre.
Az amerikai nagykövet, Gene A. Cretz kommentárja szerint Dzsibril: nagyon nyitott tárgyalópartner, bízik abban, hogy képes új ötleteivel megkörnyékezni Szaif al-Iszlámot, közvetlenül a miniszterelnöknek (al-Mahmudi) felel és egyedülálló a képessége van, hogy befolyásolja a döntéshozókat.
Összefoglalva meg kell állapítani, hogy az úriember nem tűnik úriembernek. Kiszolgálta Khadafit, a legfontosabb gazdasági pozíciókat töltötte be ezidáig. Az egészből egy olyan kép áll össze számomra, hogy egy amerikai háttértámogatással akar hatalomra törni, hogy véghezvigye saját reformcsomagját, ami a líbiai állam teljes kapitalista kifosztásához fog vezetni (mint ahogy a miénkhez is vezetett 1990...). Még érdekesebb az anyagok mellett az a fajta passzivitás, amit az USA politikailag Líbia kapcsán tanúsított (viszont a katonai műveletek zömét mégis ők hajtották végre eddig!), mégis az ő emberük lehet a felkelők vezetője. Egyben mutatja, hogy a látszólagos európai vezetés az akcióban csak egy szellemkép, valójában nincs mögötte sem katonai, sem politikai erő.
Sajnos egy Khadafi leváltása Dzsibrilre azt kell mondjuk olyan, mintha egy Kádárt cserélnénk le egy az Egyesült Államokban szocializálódott Fekete Jánosra...
És éppen most olvasom a friss hírt, hogy Hillary Clinton amerikai külügyminiszter közzétette az USA követeléseit, közte ezt is:
Khadafi kezdje meg a hatalom átadását egy olyan erőnek, amelynek nincs köze Khadafihoz... Hát ha ez Dzsibrilnek nincs köze Khadafihoz, akkor megeszem a kalapom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése