Szeretjük őket:

2011. március 23., szerda

Egy reménybeli új vezér Líbiában...


A líbiai felkelők vezetése a mai napig nincs megoldva, se katonailag, se politikailag. Ma azonban felröppent egy hír az Index-en egy al-Dzsazíra riport kapcsán, amely szerint Mahmúd Dzsibril lehet a lázadók kormányfője. Legutóbb azt írtam, hogy minden bizonnyal egy inkább nyugatot kiszolgáló, semmint a líbiai néphez hű embert tolnak majd előtérbe, nézzük mit tudunk az úriemberről és ezután ki-ki eldöntheti mennyire járnak jól Dzsibril-lel líbia lakosai.

Egy rövid életrajzot találunk a BBC oldalán
Ez alapján Dzsibril részt vett az úgynevezett "Líbiai látomás" nevű értelmiségi csoport akcióiban, amelynek célja a líbiai demokrácia létrehozása. Eddig jól hangzik.
Az 1952-ben született politikus tanulmányait az Egyesült Államokban végezete (minő meglepetés...) a Pittsburg-i Egyetemen, politikai tudományokból, majd PhD fokozatot szerzett stratégiai tervezés és döntéshozatal témakörben. 1984-ben doktorált, majd egyetemen tanított. Írt néhány könyvet és vezetett arab államokban vezetőképzési programokat. Később a Nemzeti Gazdasági Fejlesztési Tanács feje lett Líbiában (tehát Khadafitól kapott igen komoly gazdasági szerepet...), ekkor már komoly tárgyalásokat folytatott Líbia "gazdasági megreformálásáról", mint az alábbi wikileaks-es iratokban majd láthatjuk, amelyekben az amerikai nagykövet a következőket jelentette Dzsibrilről:
"amerikai szempontból komoly beszélgetőpartner, aki nem fél kijelenteni, hogy mennyire komoly esélyt szalasztott el az USA 1989-et követően a Szovjetunió bukása után, hogy "lágy erővel" gazdaságilag (Pl. McDonalds stb.) megvesse a lábát a Közel-Keleten.". 

De térjünk át akkor a wikileaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai anyagra. Kilenc az Egyesült Államok tripolii követségéről küldött  jelentést olvashatunk el. Igaz ezek eredetisége nem megkérdőjelezhetetlen (és minden bizonnyal sokáig nem is lehet ellenőrizni még), de alapvetően nincs okunk ezek tartalmát kétségbe vonni.

Nagyon érdekes a 2009.február 25-i jelentés. Itt a líbiai belpolitikai helyzetről, valamint egyes vezetők tervezett reformterveiről esik szó. Nagyon furcsa például olyanokat olvasni, hogy az Khadafi nyilvánosan azt szorgalmazta, hogy az emberek közvetlenül részesüljenek Líbia olajkincséből, ami azt jelentené, hogy havonta 3000 dínárt (=2400 USD) kapnának családonként közvetlenül az államtól. Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy Khadafi fia Szaif al-Iszlám Khadafi és Dzsibril (aki a jelentés szerint "elismert, USA-ban képzett technokrata") Khadafi nyilvános kijelentései ellenére csendben megkezdte a reformok végrehajtását, aminek célja a javak újraelosztása és a kormány szerkezeti átalakítása.

A wikileaks több Dzsibrilről szóló anyaga közt olvashatunk egy másikat, amely arról tájékoztat, hogy Dzsibril, mint a líbiai Gazdasági Fejlesztési Tanács feje 2008 novemberében a Khadafi tervezte reformokkal kapcsolatban találkozott amerikai diplomatákkal. Dzsibril ezen beszélgetés során kifejezte elkötelezettségét az oktatás és az egészségügy átalakítása illetve privatizációja mellett. 

Egy 2009 március idusáról szóló távirat a tervezett reformok egyéb részleteit írja le, amely a kis- és nagyvállalatoknak támogatásul elkülönített 20 milliárd dínáros pénzalapról ír (16 mrd. USD), és a munkanélküliség csöökkentését tűzi ki célul (amelyet 20% körülinek becsülnek). Együttműködni szándékoznak az EU-val, valamint Tunéziával, Egyiptommal [milyen érdekes, hogy éppen ezeken a helyeken törtek ki a "forradalmak"] és Jordániával. Kiemelt figyelmet kívánnak fordítani az üzleti és pénzügyi elit képzésére, a menedzsmentek kialakítására, amelyek felkészítenek az új piacokra való betörésre. - Ez a magyar példákból okulva egy semmitérő, mások pénzét lenyúló fiatal élcsapat kialakítását jelenti, amelyik a zsoldot adóhoz hű (=USA), miközben a saját hazájának nagy kárt okoz (külföldi piacra betörni képtelen, de a sajátot gazdaságot tönkreteszi), de ez már személyes vélemény, nem a jelentés része...

A csúcs azonban a legfrissebb jelentés, amelyben említik az amerikaiak Dzsibrilt, ezt 2010.január 27-re datálják:
Az összefoglalja Dzsibril véleményét ("aki a legrangosabb líbiai agytröszt vezetője") a jövőről. Dzsibril szerint:
- Megérett az idő az amerikai befektetéseknek Líbiában, Amerika versenyelőnyt élvez itt a technológia területén. A történelmi nézeteltéréseket félre kell tenni a kereskedelmi kapcsolatok érdekében. A két kormány között magas szintű megbeszéléseket kell folytatni, a két állam egyetemeinek pedig együtt kell működniük. Megjegyzi, hogy a "mai arabok már nem a 60-as évek arabjai" és az izraeli-amerikai kapcsolatok miatt már nem utasítják el az Amerikával való jó viszonyt. Az "örökölt politikai problémák" miatt mind diplomáciailag, mind gazdaság "kreatív megoldásokat" kell találni. Dzsibril szerint ha az USA nem lép, nem segíti a [reform] terveket, folyó projekteket, akkor az Szingapúr, Nagy Britannia, Németország és Franciaország készen áll erre.
Az amerikai nagykövet, Gene A. Cretz kommentárja szerint Dzsibril: nagyon nyitott tárgyalópartner, bízik abban, hogy képes új ötleteivel megkörnyékezni Szaif al-Iszlámot, közvetlenül a miniszterelnöknek (al-Mahmudi) felel és egyedülálló a képessége van, hogy befolyásolja a döntéshozókat.

Összefoglalva meg kell állapítani, hogy az úriember nem tűnik úriembernek. Kiszolgálta Khadafit, a legfontosabb gazdasági pozíciókat töltötte be ezidáig. Az egészből egy olyan kép áll össze számomra, hogy egy amerikai háttértámogatással akar hatalomra törni, hogy véghezvigye saját reformcsomagját, ami a líbiai állam teljes kapitalista kifosztásához fog vezetni (mint ahogy a miénkhez is vezetett 1990...). Még érdekesebb az anyagok mellett az a fajta passzivitás, amit az USA politikailag Líbia kapcsán tanúsított (viszont a katonai műveletek zömét mégis ők hajtották végre eddig!), mégis az ő emberük lehet a felkelők vezetője. Egyben mutatja, hogy a látszólagos európai vezetés az akcióban csak egy szellemkép, valójában nincs mögötte sem katonai, sem politikai erő. 

Sajnos egy Khadafi leváltása Dzsibrilre azt kell mondjuk olyan, mintha egy Kádárt cserélnénk le egy az Egyesült Államokban szocializálódott Fekete Jánosra...

És éppen most olvasom a friss hírt, hogy Hillary Clinton amerikai külügyminiszter közzétette az USA követeléseit, közte ezt is:
Khadafi kezdje meg a hatalom átadását egy olyan erőnek, amelynek nincs köze Khadafihoz... Hát ha ez Dzsibrilnek nincs köze Khadafihoz, akkor megeszem a kalapom...

2011. március 13., vasárnap

Gondolatok a líbiai harcokról


Jelenleg éppen az egész világ Líbiával foglalkozik. Nézzük meg hát mi is az ottani helyzetet röviden, tömören és katonai szempontból.

Líbia hivatalos haderejéről nem tudunk egészen pontos adatokat, már csak azért sem, mivel a haditechnikai eszközeinek jelentős része még a szovjet korszakból való, így annak bevethetőségi szintje nem lehet túl magas. Összességében a Kadhafi rendelkezésére álló erőket a felkelést megelőzően 40-45 ezer főre becsülhetjük. Ezt egészíti ki egy tartalékosok gyanánt a nép milícia.[1]   
Az, hogy a felkelés első napjaiban a líbiai hadsereg a teljes szétesés képét mutatta, nem túl meglepő. Ugyanakkor a bevethető erőket sem merték kellő erővel támadásra vezetni. Mostanra úgy tűnik a kormányerők rendezték soraikat és a héten kibontakozó ellentámadás sikereket hozott. A front kelet felé távolodik Tripolitól. Ha Khadafi elég kemény és határozott és nem törődik veszteségekkel, akkor még győzhetne is. Ám ezt nem teheti meg, mert akkor az egész világ elvetemült zsarnokként tekintene rá, aki népét mészárolja halomra. Persze egy európai nemzetállamban élőnek felfoghatatlan, hogy ilyen nép az afrikai országok zömében nem létezik, csak törzsek kusza halmaza az állam, amelynek határait még a gyarmatosítás idején húzták meg vonalzóval.
Khadafi rendelkezik tankokkal, némi légierővel, és úgy tűnik bizonyos számú zsoldost is szerződtetett. A FIDH (Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége) jelentéseiben szereplő 25 ezer zsoldos azonban nyilvánvaló képtelenség.[2]Először is: mivel pénzelne ennyi zsoldos az a Khadafi hosszútávon, aki elvesztette az olajmezők feletti ellenőrzés már lassan egy hónapja. Ha van is némi dugipénze a párnahuzatban ez aligha lehet elég erre… Másrészt a felkelők által mutogatott térképek és jelentések szerint Khadafi csak egy szűkülő sávban uralkodik immár Szirtétől Tripoliig. Na igen, de akkor a fekete-afrikai zsoldosok hogy jutottak oda? 25 ezer zsoldost aligha szállíthattak oda repülőn észrevétlenül.

Khadafinak valószínűleg egyetlen esélye van/volt, a lehető leggyorsabban fegyverrel leverni a lázadást. A legnagyobb jóindulattal sem hiszem, hogy egy hétnél több ideje lenne, de valószínűleg már elkésett. Az egy hét nem azt jelenti, hogy a harcok nem húzódhatnak el hónapokig (szerintem nem fognak), hanem azt, hogy addig még talán győzhet. A győzelem ez esetben nagy pusztítást és sok halottat jelentene és a hatalomban maradását. De erre nagyon kicsi az esély. Nem a felkelők ereje, hanem a világ hozzáállása miatt. A „Nyugat” sohasem szívlelte a diktátort, hiszen szocialistának nevezett és Szovjetunióval baráti államot hozott létre. Ez persze nem akadályozta meg abban a „demokrácia felkent védelmezőit”, hogy az elmúlt 20 évben ne kereskedjen és barátkozzon vele, ami jelzi egyébként pragmatizmusukat és elvtelenségüket. Kadhafi eddig jó volt, hisz megóvta őket egy radikális iszlám állam rémétől a szomszédban. Most viszont létrehozhatnak egy új rezsimet, amelyet ha diplomáciailag, pénzügyileg (katonailag valószínűleg nem is kell) támogatnak, akkor az még jobb lesz. Líbia nem siíta; Líbia társadalma közelebb áll az európaihoz, mint sok közel-keleti királyságé; itt sokkal kisebb egy gyökeres váltás esetén a radikalizmus uralomra jutása, mint mondjuk Szaúd-Arábiában.
Khadafi megbukott. Nem azért, mert gonoszabb ember lenne amióta állítólag civilekbe lövettetett bele (ha ez lenne a pont ahol átlépte a nyugat tűrőképességét jelző Rubicont, akkor Izraellel mi lenne már… Kéthetente be kellene avatkozniuk a zsidó állam esetében is és elvitetni a kormányát, mint gyilkosok gyülekezetét), hanem mert leírta a világállam.

A felkelőkről a sajtó meg áradozik, mint liberális szabadságharcosokról, holott semmit sem tudunk róluk. Nincs vezetésük (nyilván majd lesz, egy nyugaton szocializálódott, elit egyetemet –angolt vagy amerikait- végző bábok személyében), terveikről mit sem tudunk.
Egy biztos, Khadafi alatt nyugalom volt Líbiában és ma nincs és nem is lesz legalább 10 évig. Ha nem bukik gyorsan az ezredes akkor azért, ha bukik, akkor a helyéért vívott harcok miatt.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy mindkét fél a nyugathoz húz: Kadhafi az al-Kaida ellen harcol nyilatkozataiban és csodálkozik, hogy nem segíti őt a többi terrorellenes ország. De az ellenzék is a nyugattól vár segély, támogatást, légvédelmet… Apropó! Az egyik legviccesebb probléma a felkelők által kért légtérzárlat. Egyfelől azt állítják: nem akarnak nyugati segítséget a harcokhoz (az elmúlt hét eseményi alapján viszont enélkül nem győzhetnek), viszont az nem tetszik, hogy Khadafi gépei uralják a légteret és a világsajtó úgy adta elő azt a néhány légicsapást, amit végrehajtottak, mintha a II. világháború pokla szabadult volna el a településeken. Holott a halottak száma egy igazi háborúhoz képest nem túl sok (persze annak mindig sok, aki meghal és a rokonságnak is), láthatóan Khadafi nagyon vigyáz rá, hogy minél kevesebb civil vesszen el a harcokban. Egyébként is legyünk annyira nyitottak, hogy megnézzük ki ellen harcol: felkelők, akik zömében még egyenruhával sem rendelkeznek, hogyan különítsék el a fegyveres lázadókat a civilektől? Nyilván nem egyszerű stresszhelyzetben egy katonának eldönteni ki civil, elvégre mégsem ugorhat elő, hogy megkérdezze… Úgyhogy a felvételek és jelentések alapján egyáltalán nem látom igazoltnak nagy légicsapások megtörténtét. A légizárlat elsősorban azért jöhet jól a felkelőknek, mivel a tripoli felé haladtukban egyre hosszabb utánpótlási vonalakat Khadafi légiereje (amely elsöprő fölényben lenne bármilyen gyenge, hisz a felkelőknek egyáltalán nincs) bármikor elvághatja. Úgyhogy egy ilyen segítség nem humanitárius indokok miatt kellene, ez nyílt katonai beavatkozás lenne a hadműveletekbe, csak álcázva.

Másik érdekesség, hogy a felkelők úgy állítják be a helyzetet, mintha ők lennének a líbiai nép és Khadafit pedig csak zsoldosok támogatnák.[3]Ez már csak azért sem lehet igaz, mert egy olyan rendszer amelyik 40 éve áll fenn, kell hogy bázissal rendelkezzen. Egy másik hír aztán jelzi is ezt, írták, hogy 17 embert megöltek a felkelők, köztük 3 fekete-afrikai zsoldost.
  1. Ezek szerint a többi 14 líbiai volt. 2. Líbiában is élnek fekete-afrikaiak, ha nem is nagy számban…
Nagyon érdekes volt ebből a szempontból a Hír Tv egyik műsora, ahol azt állították, hogy itt voltaképpen törzsi konfliktusról van szó, ahol líbiai keleti törzsei akarják visszaszerezni a hatalmat, amit bírtak Khadafi előtt a nyugati törzsektől, amelyek jelenleg vezetik az országot. Ez egyben magyarázat lehet arra is, miért ilyen éles a határ a két fél között földrajzilag, egy-két „szigetet” leszámítva. Egyébként a felkelők honlapján mutatott térképek igencsak nagyvonalúan kezelik a történéseket, gyakorlatilag minden települést a saját kezükön levőnek mutatnak nyugat-Líbiában, ott is, ahonnan sosem jelentettek összecsapásokat. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy megkérdezték a lakosokat kivel is szolidarítanak…[4]
Szóval nehéz ügy ez a líbiai helyzet, mivel erősen torzítva kapjuk a híreket, úgyhogy amit írok is inkább megérzés, mintsem tények halmaza. Valamiben azonban biztosak lehetünk: bárki győz a líbiaiak vesztesek maradnak.




[4] http://ntclibya.org/english/map-of-revolution/ - Mellesleg a múlt hét óta nem frissítették az adatokat, amióta megtorpant a támadásuk. Mára már a jelentések többsége úgy véli Khadafi kezére került Miszráta, Bin Dzsavad és Závija is…


Líbia etnikai térképe














Líbia gazdasági térképe












Közigazgatás és közlekedés
























katonai repterek Líbiában