2014. szeptember 29., hétfő

Öt kedvenc történelmi forrásom

Az öt legkedvesebb és talán legérdekesebb
magyar történelmi forrás 



Szent István király intelmei Imre herceghez
(Röviden: Intelmek. Latinul: De institutione morum ad Emericum Ducem)

Írták 1020-as évek végén, latin nyelven.
Az Intelmek kétségtelenül az egyik legjelentősebb történelmi forrás, hiszen első királyunknak személyes gondolatai maradtak fenn általa, melyeket fiához intézett, hogy az országot majd kellő bölcsességgel tudja igazgatni. Forrásértéke elsősorban szellemi és nem történeti, hiszen történelmi eseményeket nem jegyez fel. Ugyanakkor annyira fontos volt a magyarság számára, hogy később ezt tekintették István első törvénykönyvének első paragrafusának. Ez természetesen tévedés, hiszen nem törvénykönyvről van szó, hanem egy királytükör, amelynek feladata megmutatni, hogy egy jó és igaz király miként uralkodik. A mű tíz fejezetre tagolódik: 1. A katolikus hit megőrzéséről, 2. Az egyházi rend becsben tartásáról, 3. A főpapoknak kijáró tiszteletről, 4. A főemberek és vitézek tiszteletéről, 5. Az igaz ítélet és türelem gyakorlásáról, 6. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról, 7. A tanács súlyáról, 8. A fiak kövessék az elődöket, 9. Az imádság megtartásáról, 10. A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről.
Az idők folyamán az Intelmekbe a XX. század több olyan dolgot is beleláttatott, ami nincs is benne. Ennek legjobb példája az idegenek befogadása fejezet, amelyet mint valami modern liberális előképet vetítettek elénk, holott itt nem erről van szó. Szent István kifejezetten a hasznos vendégek befogadásáról ír (nem pedig bárkiéről), akik erősítik a országot. Ugyanerre vonatkozik az "egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő" ismert kiragadott idézet is. 
Maga az Intelmek egyébként írott cáfolata annak, hogy szent királyunk valamiféle cezúra lenne a magyar történelemben, bár szerepe kétségtelenül óriási, nem véletlenül az ő relikviáival koronázzák a magyar királyokat ezt követően. A nyolcadik pontban ugyanis világosan leírja, hogy az ősöket kell követni az utódoknak: "Aki, ugyanis megveti, amit megszabtak elődei, az isteni törvényekre sem ügyel". Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy saját magáról úgy véli, nem ügyel az isteni törvényekre? Világos, hogy apjától, Géza fejedelemtől és az ő politikájától nemcsak nem határolja el magát, de kifejezetten követi azt. 
Megjegyzésre méltó, hogy bár a magyar királyi hatalom a középkor folyamán többnyire nagyon erős volt, István nem tekinthető valami keleti despotának. Az Intelmek leírja, hogy a királynak becsülnie kell az ország főembereit és tanácsukkal élnie kell.  
Szinte bizonyos, hogy Szent István útmutatása alapján íródott, de tényleges lejegyzőjét nem ismerjük. Maga a mű nagyon szép, moralizáló alkotás, mely ugyanakkor nagyon világos, tömör és lényegretörő. 


P-nek nevezett mester (Anonymus): Magyarok cselekedetei
(Latinul: Gesta Hungarorum)

Írta (magam elfogadom Hölbling Tamás okfejtését) a XI. század végén, de a szakirodalom többnyire a XII. század végére, XIII. század elejére teszi. A mű egy XIII. századi másolaton maradt fenn.
Anonymus Gesta Hungaroruma a magyar középkori történelem legtöbbet vitatott, elemzett műve, melyekre életek mentek rá, mégsem tudunk lényegesen többet róla, mint 100 éve. Írója ismeretlen (annyit legalább már tudunk, hogy P-betűvel kezdődik a neve), lejegyzésének kora és forrásértéke szintén vita tárgya máig. Egy valami azonban vitán felül áll. A Magyarok cselekedetei a magyar szépirodalomnak is egyik legelső gyöngyszeme. Anonymus műve gyönyörű mondatokból áll, melyeken átcsillan 8-900 éve élt szerző természetszeretete, életszeretete. Anonymus Árpád magyarjait vidám, lakomázó, éneklő és csatázó népként írja meg, akik ezt a földet "kimondhatatlanul megszerették". Ma már azt is megállapíthatjuk, hogy a történet messze nem mese, remélhetőleg az Anonymust pocskondiázó nemzedék után egy olyan jön, amely értékeli, mint forrást is. Egyedül Anonymus tudja, hogy Ajtony bolgár, hogy Aba másik neve Sámuel. Forrásértéke kellő kritikával igen jelentős, mint azt a már említett Hölbling Tamás nagyszerű művében igazolta (A magyar honfoglalás forráskritikája I-II). Pontot tehet (pontosabban földet szórhat) a kettős fejedelemség oly sokat emlegetett kérdésére, mivel igazolja, hogy ilyen a magyaroknál soha nem is volt (Árpád halála után fia kiskorú, ezért van mellette egy tanács amely segíti és egy gyám, aki kormányoz, s ezt értik félre Dzsajháni és követői). 
A Gesta Hungarorum a magyar mondavilágnak is alapműve, benne maradt fenn a vérszerződés, vagy a Turul-monda. Miatta mondhatjuk ki, hogy a magyarok első fejedelme Álmos volt és nem Árpád (ahogy Bíborbanszületett Konstantin állítja). Szóval fontos alkotás.
Ez az első igazi magyar történelmi "krónika", minden magyarnak érdemes elolvasnia, mert nem pusztán illendő, hanem ténylegesen szórakoztató és szépirodalmi értékű alkotás.
Anonymus pontos kilétét a mai napig nem ismerjük (talán jobb is, mert így sokkal titokzatosabb), viszont tudjuk, hogy egykori külföldi iskolatársának N-nek (akit rendszerint franciának tart a tudomány) írta, természetesen latin nyelven.


Rogerius mester: Siralmas ének
(Latinul: Carmen miserabile)

A középkori magyar történetírás egyik kiugróan legkülönlegesebb alkotása az itáliai Rogerius nagyváradi püspök által írt Carmen miserabile. A Siralmas ének a Tatárjárás elképesztően adatgazdag, időnként már modern tudományos igénnyel készült oknyomozó leírása, amely azonban a püspök átélt személyes élményeket is megörökítette. Leírja az okait annak, hogy miért nem volt képes a Magyar Királyság ellenállni a mongoloknak, hogy milyen pusztítást okoztak a városokban, valamint miként éltek a bujdosók, akik igyekeztek megmenekülni a hódítók nyilai elől. Maga Rogerius is átélte az eseményeket, sőt a tatárok kezére került és csak komoly szerencsével sikerült megúsznia, hogy őt is ne hurcolják el az országból rabszolgaként. Miközben az országúton vezették őket Kunország (Havasalföld) felé, úgy tett, mintha dolgát végezné a fák között, majd egy patak medrében elrejtőzött, magát ágakkal és avarral takarva be. Két napon át feküdtek így mozdulatlanul, míg végül kimerészkedett szolgájával egyetemben. A tudós egyházfi leírása a Muhi csatáról ugyan egyre több kételyt támaszt a hagyományosan elfogadott szekérváras teóriával szemben (ma úgy vélik a kutatók, hogy a szekérvár ötlete egyáltalán nem volt rossz gondolat IV. Béla részéről), de hát nem katonáról van szó. Párját ritkítóan jó forrás, amely nem csak leír, hanem elemez. Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy a Tatárjárást meglehetősen jól ismerjük.
A mű voltaképpen egy levél, melyet Pecorari Jakab perenestei (olasz) püsökhöz írt a szerző Sopronból kevéssel az átélt események után, latin nyelven. Nagy szerencsénk, hogy Thuróczy János krónikája 1488-as nyomtatásakor a Siralmas éneket is kiadta műve függelékeként, hiszen az eredeti írás nem maradt fenn mára.  


Kottaner Jánosné emlékirata a Szent Korona elrablásáról

Készült 1440-50 körül.
Kottaner Jánosné Ilona naplóját (voltaképpen emlékirat, amely naplószerűen halad) ma Bécsben őrzik, mely töredékesen maradt fenn, de mégis egy hihetetlenül érdekes magyar történelmi forrás. Wolfram Helene (magyarul Ilona) ugyanis a magyar történelem egy  váratlan pillanatában fontos szereplővé lépett elő. 1440-ben az éppen férjét elveszítő, s szülni készülő magyar királyné, Luxemburgi Erzsébet mellett szolgált komornaként. Ilona első férje a soproni polgármester Székeles Péter volt, majd Kottaner Jánoshoz (aki nevével ellentétben nem magyar, hanem német volt) ment újra férjhez. Miután a királyné fiút szült, s a magyar rendek a gyermeket nem akarták elfogadni királynak, mivel a török ellen felnőtt férfi kellett fogja az ország hajójának kormányát, a királyné úgy döntött Kottaner Ilonával ellopatja a Szent koronát. Kottaner Ilona szinte óráról órára vezeti az eseményeket, hogy miként jutott be a koronát őrző, lepecsételt ajtajú helyiségbe a jól őrzött visegrádi várban, majd miként utaztak a szánon a hófödte utakon. Kottanerné lesz, aki a kis V. Lászlót tartja, miközben Székesfehérváron a fejére teszik a koronát (a korona persze jóval nagyobb a gyermekfejnél, így elég vicces jelenet lehetett, de leginkább szabálytalan a többi koronázási kritérium miatt). Valóban rendkívül izgalmas olvasmány, írója szellemes és bátor asszony volt (még ha magyarként elítélendő is a koronánk ellopása, vagy ahogy akkoriban mondták, elsikkasztása), cselszövő és gátlástalan kiszolgálója úrnőjének.  Pontosan tudja, milyen főbenjáró bűnt cselekszik (az egyik felkért segítő meghalva, mit kérnek tőle, inkább elfutott). Írása végig eleven és szórakoztató, szinte ott ülünk vele a hintóban, miközben a korona egy vánkosba rejtve ott fekszik a kisded király mellett.
A napló eredeti nyelve német, bár a naplóból kiderül, hogy Ilona tudott magyarul. Egyébként ez a legrégibb magyarországi német nyelvű napló, amely fennmaradt. Valószínűsíthető, hogy az emlékirat V. László számára készült, hogy ne feledje el mivel tatozik Ilona asszonynak, és hogy jutalmazza meg őt érdeme szerint.


II. Rákóczi Ferenc: Vallomások
(Latinul: Confessio peccatoris)

Készült: 1716-1719 között.
Az élete során oly sok csapást átélt fejedelem 1716-ban kezdte el megírni Vallomások címen életének történetét, amelyet azonban nem embereknek szánt, hanem Istennek. A mű egy vallomás, amelyet Istenhez intéz, és amelyben elmondja mennyi bűnt követett el élete során, mennyire az önhittség csapdájába esett, miket követett el, és hogy nem Istent szerette, hanem csak önmagát, így méltán bűnhődik majd a túlvilágon. Nem könnyű olvasmány, hiszen nagyon sok moralizáló gondolatot tartalmaz, de meghökkentő, milyen alázatos és szerény ember volt a nagy uralkodó. Noha minden kortársa kiváló embernek tartotta, ő magáról elképesztően rossz véleménnyel volt, hiszen ismerte bűnös tetteit. Beszámol házasságtöréseiről, arról, hogy amikor fejedelemként igazságosan kormányzott, ezt nem azért tette, mert Istent azaz az Igazságot szerette, hanem csak meg akart felelni a társadalom kívánalmainak. Az írást voltaképpen Szent Ágoston azonos című írása ihlette, amelyben a nagy ókori szent vallotta be hasonlóképpen bűneit az Úrnak. Fantasztikus olvasmány Rákóczi írását olvasni, amelyben leírja menekülését a bécsújhelyi börtönből (ez kétségtelenül a magyar történelem legjobb történeteinek egyike), Bercsényi Miklós megmenekülését az osztrák csapdából Lengyelországban (ez a másik zseniális sztori), mikor rátörtek a császár katonái, miközben a magyar főúr éppen imádkozott, kezében a rózsafüzérrel. Rákóczival utazhatunk a Visztulán, ahol hajója csaknem elsüllyed, ám ő megvetve a világot és bátorságát fitogtatva egy boroskancsóból kínálgatja az aggódó többi utast... Szóval érdemes elolvasni a Confessiot, mert maradandó élmény, sokkal több, mint ezeregy Szürke ötven árnyalata, vagy Barátok közt. És megismerhetünk egy kiváló jellemű embert testközelből kesernyés hangulatú írásából.
A művet Rákóczi nem publikálásra szánta, hiszen a kéziratot a Grosbois-i kamalduli szerzeteseknél helyezte el, akiket nagyon megkedvelt, mikor közelükben lakott Franciaországban. Maga a mű is az ott tapasztalt áhítat szülötte, ott döbbent rá Rákóczi, hogy milyen bűnös életet is élt eddig. Nem véletlen, hogy a száműzött fejedelem végrendelete értelmében bebalzsamozott szívét Grosbois-ba vitték halála után, ott temették el.

2014. szeptember 21., vasárnap

Dr. Pertik Tamás főorvos levelezéséből 3.

Dr. Pertik Tamás Főorvos levelezéséből 3.

Levelek, 1914. szeptember

Folytatjuk Dr. Pertik Tamás világháborús levelezésének kiadását. Elsőként 1914. augusztus-októberi levelezőlapjait gyűjtöttük össze, majd az 1914. augusztusában írt leveleket közöltük. Most 1914. szeptemberi levelei jönnek, melyekből három van birtokomban. A címzett továbbra is felesége, akinek Székesfehérvárra való lejövetelét sikerült elintéznie augusztus végén, így ezen időszakról nem is maradt fenn levél (de legalábbis nálam nincs ilyen). Jelen levelei közül az utolsó (7-es számmal jelzett) különösen izgalmas, hiszen úgy tűnik, feleségét álnéven levéllel zaklatták, benne fotóval. Kicsit zsarolásos jellege van a dolognak, de sajnos nem tudok többet az ügyről, mint ami levélben áll. Mindenesetre nagyon érdekes levél.
A három levéllel egy időre búcsút is veszünk derék orvosunktól, mivel 1914-ből már nincsenek leveleim, levelezőlapjaim tőle, úgyhogy majd jövőre folytatjuk sorozatát.
A leveleket (ahol el tudtam olvasni) szó szerint közlöm, egy-két helyen spekuláltam, ami ténylegesen értelmezhetetlen volt, azt […]-al jelölöm. Megjegyzésre érdemes, hogy Pertik doktor kézírása egyre olvashatatlanabb lett, ahogy haladt előre az idő 1914-ben…

5.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914-sep.-5.; K.u.K. Reservespital in Székesfehérvár
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914. IX. 5. d.u.
Édes jó kis Bözsikém! Kicsi Párom!
Nagyon érzem a hiányodat, pedig most eléggé el vagyok foglalva. Vágyódom utánad, s erről [sic!] én bárhogy akarom, nem tudok segíteni. Most aránylag kevés szabadidőm van, ép az estéim. Ma ettem először a tiszti étkezdéről. Mondhatom jobbnak képzeltem sokkal, lehet, hogy jobb is lesz, de a mai határozottan rossz volt. Kipróbálom pár napig, ha nem lesz jó, a városból fogok hozatni. A Jánosnak ma ismét itt a felesége, úgy irigyeltem tőle a boldogságot, ami az arcán volt. De adtam neki szabadságot egész nap, legyen boldog, tudom mily jó volt neki. Ma nem kaptam semmi újságot, mi az oka? Nem írtál, én Istenkém, vagy még nem érkezett meg? Valószínűleg ez az utóbbi szerepel. Én nem tettem a leveleimre bélyeget, ugye nem fizetsz érte? Nyomott hangulatom van, hiába ezt nem tudom leküzdeni, úgy hiányzik valami, azaz valaki nekem. Oly jó volt, míg itt voltál, kiszaladtam, s láttalak, s hallottalak, s most oly üres, oly néma. Mily boldog hét volt nekem az, míg itt voltál,[1] még ez a csúnya város is szebb lett, de most megint csúnya. Csak az lesz a szerencsém (ha igaz), nemsokára visszajössz, jó kicsi párom, s akkor mienk lesz a világ. Vagy Te félsz idejönni? Igaz, így [talán inkább: itt] egy kicsit unalmas, én ezt belátom, majdnem egész nap egyedül lenni egy fiatal asszonynak. Nekem azonban boldogság az az érzés, [hogy] itt vagy mellettem. Látod, mily önző férjed van, csak magával törődik, de nem tehet róla, mert az utánad való vágy megöl minden józan gondolkozást emellett. Lejössz kicsikém, én érzem, s tudom, amint lehet rögtön. Ugye nem hagyod egyedül a Te utánad búsuló férjedet? Oly üres a szobánk most, nem ismernél reá ha látnád. De azért érzem, hogy ott voltál, s ott voltam én boldog.
Mi újság van Blankáéknál? Hogy van a Papa? Mit csinál a Béla? Írj sokat mindenről, mert nagyon érdekel, s úgy várom a leveledet, ki sem tudom mondani. Hogy van az én kicsi feleségem? Írj mindenről! Ugye fogsz? Jó ha csak így küldöm a levelemet? Nam baj, vagy pecsételjem le? A városban mióta elmentél nem voltam, s nem hiszem, hogy mehetek. Gyere mielőbb! A viszontlátásig sokszor szívből ölel és csókol a Te hűséges vad urad, a rossz Tamás.


6.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914-sep.-5.; K.u.K. Reservespital in Székesfehérvár
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914. IX. 5. d.u. 8 ó.
Angyali jó kis Párom!
Egész na nem voltam itthon, nagyon sok dolgom volt, egy egész gyűjteményt csinálok neked! Jó? Ne haragudj, hogy nem írtam, de igen sok dolgom volt. Én jól vagyok, már nem köhögök, csak nagyon üres most ez a szoba nekem. Ma inspector[2] leszek, még mielőtt bemegyek, írom ezeket a sorokat, mert nem tudom, bent mennyi időm lesz. Megkaptam az első levelezőlapot. Köszönet érte. Nagyon vágyódom utánad, egész éjjel nem tudtam aludni, féltelek (?), oly rossz így egyedül élni. Már hívnak, még írok, de ezt bedobom, mert e helyről (?) csak reggel mehetek el. Nem fizetsz így a levelet ha küldöm? Egyél, mert az a fő, és még? (?)[3] Nem szabad rossz kedvűnek lenned, én jó Istenkém. Sokszor szívemből ölellek és milliószor csókol a Te hűséges kis urad, a vad Tamás.

7.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914-sep.-27
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, IV. Havas utca 1.

1914. IX. 27. d.u. 1 ó.
Drága jó kis Bözsim! Édes aranyos kicsi feleségem!
Megkaptam az első leveledet, melyben írod, hogy kaptál a fél évi [= fél évvel ezelőtti] levélre folytatást.[4] Én első pillanatban nevettem rajta, de később midőn olvastam, Téged mennyire bosszant, engem is kezdett a dolog bosszantani, mert annyira bánt, ki sem tudom mondani. Az én édes Feleségemmel ilyet (?) mernek pimasz emberek csinálni! Tudod, ez hallatlan, ki tehette ezt? Engem is gyanúba kever (?), hogy talán az én pácienseim közül valamelyik! Ez ki van zárva. Először: áprilisban senki nem tudta, hogy én Neked udvarolok. Másodszor: ily szemtelenségre egyetlen páciensem sem volna képes. Az bizonyos, hogy a Te ismerőseid között[5] kell keresni az értelmi szerzőt. Én legjobban szeretnék elutazni oda, s az illető egyént felképelni! Meg is tenném, csak mehetnék. De én azt hiszem, ez az egyén költött név!! S Bán révén csak véletlenül lett feladva![6] Hisz először Pestről lett feladva, most máshová átutazott az illető, vagy az értelmi szerző egy ismerőse és feladott egy levelet egy talált fényképpel. Az is lehet, hogy az értelmi szerzőnek egy jó ismerőse lakik ott a közelben, s azt bízta meg a feladásra. Mert azt nem tudom elképzelni, hogy ily nevű ember ott lakjon, és az írt volna! Hisz az értelmi szerzőtől egy ügyetlenség lenne, s könnyen felelősségre vonhatnám, mikor minden kitűnne. Én hogy erről megbizonyosodjak, írok oda egy ajánlott levelet, s ha ez nem jön vissza, van ott egy ilyen nevű, akit felelősségre vonhatok. Rendőrség nehezen avatkozik a mostani időben bele, mert itt (?) nincs sértés büntetőjogi szempontból, és ha van is, ily háborús időben apró dolognak fogja tekinteni. Privát detektívek nem érnek sokat, s svindler sok van közöttük. Mindenesetre, mielőtt teszel valamit, írd meg, én még gondolkozom ezen dolog felett.
Én azt hiszem ennek a levélnek a célja bosszantás csak, s az én kis Bözsim felült! Én Bözsim hiszek és bízok benned, mint egy Istenemben, efelől nyugodt lehetsz! Adok egy tanácsot, írjon a Belki választ a levélre a Te leánykori nevedben, adja fel ajánlva, melyben invitálja meg az illető embert Pestre. Ha van ily nevezetű, válaszol reá, ha nincs, nem. Ha válaszul feljön Pestre, és én akkor talán feljutok, és kiverem belőle az igazat. De én azt hiszem, nincs ily nevezetű, s akkor a rendőrség sem tud meg többet. Azt ne tedd, hogy emiatt bosszankodj, mert az ellenséged nevet csak! Én gondolom, honnan fúj a szél!! Üdvözlöm (?) Belkit, sokszor csókolva Téged aranyom, ölel, csókol szívből férjurad, hű Tamás.
[a levél oldalára íva:] Megpróbálok majd egy hétre felmenni, ha nem jöhetsz le! Sok csók! Tamás.

Jegyzetek:
                         


[1] Ezek szerint az augusztus közepén kitervelt „feleséglehozatalt” sikerült nyélbe ütni augusztus végén.
[2] Leginkább inopectósnak olvasható. Talán inspector, azaz ügyeletes volt aznap este.
[3] Látszik az íráson, hogy Pertik Tamás igencsak kapkodva írta az utolsó oldalt.
[4] Itt nem tudni, miféle fél évvel ezelőtti, áprilisi álnévvel írt levélre utal Pertik, a sorokból kiderül, hogy udvarlásukkal van kapcsolatban. Talán valaki beárulta Erzsébet szüleinek Pertik Tamás udvarlását? Tudjuk, hogy az após nem rajongott Tamásért.
[5] A levélben duplán aláhúzva áll. Az aláhúzások a levélben is benne vannak.
[6] Ez azért érdekes gondolatmenet… Hogy lehet egy levelet véletlenül feladni.

2014. szeptember 14., vasárnap

Dr. Pertik Tamás főorvos levelezéséből 2.

Dr. Pertik Tamás Főorvos levelezéséből 2.

Levelek, 1914. augusztus 17-20.


Folytatjuk Dr. Pertik Tamás világháborús levelezésének kiadását. Elsőként 1914. augusztus-októberi levelezőlapjait gyűjtöttük össze, most a borítékban hazaküldött levelei jönnek, elsőként négy darab jön, melyek augusztus 17. és 20. közöttiek. Minden nap egy. A címzett továbbra is frissen elvett felesége, ám a hangvételük borítékba zárt levélként lényegesen bizalmasabb. Legfőbb mondandója szerelmi vallomás, illetve annak kitalálása miként tudná feleségét lecsempészni Székesfehérvárra a Papa (= após) kijátszásával. Megtudjuk, hogy Pertik Tamás mindössze pár napja, augusztus 16-án vette feleségül Erzsébetet, és hogy az após családja nem rajong az új jövevényért, aki elrabolta lányuk szívét.
A leveleket (ahol el tudtam olvasni) szó szerint közlöm, egy-két helyen spekuláltam, ami ténylegesen értelmezhetetlen volt, azt […]-al jelölöm.
Hamarosan újabb három boríték tartalmával folytatom a sort, amelyekkel le is zárul Pertik nálam lévő 1914-es levelezése és majd újabb katonákkal ismerkedünk meg utána.   

1.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914.aug.18; Budapest 914.aug.19
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914. VIII. 17. d.u.
Én kicsi jó Feleségem!
Már 36 órája vagy az én édes feleségem, 36 órája, hogy egyházilag is enyém lettél![1] S én ezt oly büszkén mondom, s én oly boldog vagyok, mert Te mindenem az enyém vagy. Szomorú vagyok, hisz egy nap alatt elszakított a sors vaskeze, de boldog vagyok, mert Te mindenem az enyém vagy. Kicsim Te ezt nem érzed? Én nem tudom miért, de így sokkal jobb érzés. Igaz, borzasztóan vágyom utánad, igaz, majd szétpattan bennem a szív; de igaz az is, kicsi-pici feleségem az enyém […]! Csak legalább még 1 napom lett volna, de jó lett volna! Hisz nem tudtam veled, angyalkám beszélni sem, örökös szolgálat volt a 2 nap. De boldog percek voltak, mikor egyedül tudtam veled lenni, tudtam veled pár sort váltani! Elégedetlen vagyok a sorsért, s boldog vagyok, mert olyan kincset, oly drága szívet, s oly finom lelket, oly minden szépet és jót bírok benned aranyom, mit én tényleg nem érdemlek meg. S ezért a sorsnak hálás vagyok, mert megengedte nekem, hogy megismerjelek, megszeresselek. S most végül tényleg az én aranyos, szép feleségem lettél. S így, tudja a sorsot nem lehet tisztán szidni. Mi lenne most az életem nélküled? Oly puszta sivár, s oly blazírt,[2] s oly semmivel sem törődő ember lennék, mint egy év előtt. Nem volt életcélom, nem volt ambícióm, nem vágytam semmire, nem törődtem senkivel. S most ép az ellenkező, most van célom, most van akaraterőm, mert büszke vagyok, mert van miért élnem. S ez oly jó érzés, amit ki nem tudok mondani. A fiúk[3] minap egyértelműen kimondták ezt, én büszke lettem. S így is van, mert akinek oly angyali jó, oly isteni szép felesége van, mint nekem, az büszke és gőgös lehet. Lássa, hogy átalakít engem. Azért ne ijedjen meg, nem vagyok felfuvalkodott, csak oly belső büszkeség hevíti szívemet.
Aranyos kicsi Feleségem, ugye nem vagy beteg? Úgy aggódom, úgy szidom magam! Nem akarok erre gondolni, s ne adja az Isten, mert én megbolondulok, vagy megszököm hozzád! Úgy haragszom magamra, mert nem lett volna szabad a szívet annyira előtérbe helyezni, az észt egész háttérbe szorítani. De ne haragudj reám ezért, bolond voltam, a te bolondod voltam. Kérlek, írj erről rögtön, nagyon bánt,s nyugtalan vagyok. Szép kis párom, imádlak, szeretlek síromig! Légy nyugodt, ne ess kétségbe, mert akkor beteg leszel, s mit csinálok én? Édes kicsi feleségem nem jó érzés, hogy feleségem vagy.  Nem hevít ész.[4] (Itt most borzasztó tüntetés van, a király születésnapját ünneplik)[5] S most nemsokára találkozunk, én hiszem, jobb összeköttetésünk lesz,[6] s Te jól fogsz kinézni, akkor édesanyánk lehoz! Nem lesz jó? Hisz akkor nem zavar senki, hisz akkor itt csak veled leszek, s veled foglalkozhatom, nem kell kiállni mások tekintetét! Igaz, nem minden tekintet bánt, de jól esik csak az én feleségemmel egyedül lenni. Ugye kicsim jó? S lejössz? De csak akkor, ha jobb összeköttetés lesz, inkább akkor pár napra! Jó lesz, Istenkém? Oh, bár itt lennél és szívemhez ölelhetnélek! Ó, bárcsak kis szádat megcsókolhatnám! De ne legyünk háládatlanok, hisz ha én egy év előtt tudom azt, mit ma, akkor én ezért képes lettem volna az életemet adni. Türelem legyen!
Az öreg doktor[7] felesége itt van, képzelheti mily boldog! De nem marad itt, holnap visszautazik. Nem értem, miért nem marad itt, neki nincs oka, mint nekünk. Mi evvel tartozunk Belki és Blankának (?)[8], ez kötelességünk. Hisz ők oly jók hozzánk, hogy ez a legkevesebb, mit meg kell tennünk. Ezért legyünk türelemmel, majdcsak megsegít a jó Isten! Igaz, Belki tegnap elválás előtt említette, hogy behurcolkodik a lakásba, akkor, ha az én kis feleségem kéri. S ha ne adja Isten, de Belki elmenne, úgy Blankát lehozzuk. Mit szólsz ehhez? Én azt hiszem ez a legjobb megoldás volna. Ha így van, úgy siettesd, s gyere ide én kicsi feleségem. Bizony csak itt volnál! Gyere kicsim, ha lehet, de ha nem, úgy nyugodj meg, mert minden csak az erődtől s idődtől függ. Egyél szépszámmal, ezt megígérted, s én nem fogok doki lenni! Jó? Csókolom az én angyali feleségemet, ölelem, imádom végtelen szerelemmel, sok millió csókot küld a te kis urad! Mert ugye urad vagyok? Pedig ez nem szép! Mert Úr én nem vagyok veled szemben, hanem a kis bolond uracskád! Itt küldöm forró csókjaimat az én is feleségemnek!


2.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914.aug.19; Budapest 914.aug.20
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914.VIII.18. d.e. 11 ó.
Édes aranyos Bözsikém! Jó kicsi Feleségem!
Köszönöm, megkaptam leveledet, nem reméltem ily gyorsan, annál jobban esett. Bizony szép álom volt az elmúlt két nap, egész éjjel arról álmodtam. Oly jó volt, veled voltam, ott voltál mellettem! Ma rém szomorú volt a felébredés, nem voltál mellettem, pedig úgy vágytam utánad! Jó hírek vannak, megjött az első fecske, és jó hírekkel![9] S nem tart ez az állapot soká, hamarább vége lesz, mint gondolnánk. Azért csak türelem, elmúlnak egyszer a rossz napok. Csak rólad halljunk jó híreket Édes Feleségem, akkor én nyugodt leszek, akkor elmúlik ez a keserves szomorú idő. S kicsim még egy jó újság, valószínűleg megint megyek szabadságra jövő héten, de 3 napra. S ha te esetleg ez idő közben még lejöhetsz, nekünk akkor ebben a háborús időben nem szabad panaszkodni. Nyugalom s béketűrés, majd elmúlik ez az idő is! Csak nehezen, ugye?
Én örülök, hogy Iv(?)-ékkel[10] így alakult a helyzet, legalább egyelőre nyugodtságban (?) van. Nem fog bántani senki, s tűrhető állapotban lesztek. Okos dolog volt, bár nehezen mentünk bele, hisz később úgyis úgy lesz, mint mi akarjuk. Én nagyon haragszom magamra kis feleségem, mert durva és vad voltam, pedig megígértem, finom leszek. Sok szemrehányást tettem magamnak, s megfogadtam, máskor nem leszek ilyen. Ne haragudj érte, nem bírtam magamon uralkodni. De jól esik, hogy Te nemhogy szemrehányást tennél, hanem még azt mondod, nem elég önfeláldozó voltál.[11] Kicsim, ezt te sem hiszed, s én sem. Hisz igaz, én urad vagyok, de énnekem nincs jogom, csak kérésem! S amit kérek, az én jó feleségem mindent megtesz s tett! Én kérek Tőled bocsánatot aranyom! Bár csak egymás mellett lehetnénk, hisz így oly sivár az élet. Ma reggel bizony nedves volt megint a szemem, a második éjszakán (az elsőn nem, mert az elsőn nem aludtam). S kis feleségem nélkül keltem fel! Borzasztó érzés volt, úgy vágytam utánad, úgy fájt a szívem, azt gondoltam, megszakad! De vígasztalom magam avval, nemsokára látjuk egymást.
Így lehet jobb most a helyzeted, de nem tart soká! Bíz most minden perc egy évnek tűnik fel! A lábadat, hol megütötted és nagyon fájt, borogasd tiszta hideg vízzel, s mosd le és tisztán tartsd! Nehogy valami fertőzés jusson hozzá! Remélem nyomban (?) mire levelem odaér, már nem fog fájni. […] Midőn a templomban megláttalak, majd kiesett a szemem, majd megszakadt a szívem. Tudod, mikor voltam legboldogabb? Midőn a Matyiból jöttünk le autón. Mert akkor láttam a Te boldogságodat s én akkor boldog voltam. S midőn nálam voltál, hisz én nem merek erre most gondolni, mert félek, megszakad bennem valami. Nagyon boldog szép két napunk volt, s én hiszem, az életünk csak boldogabb lehet ennél. Mert nekem a Te boldogságod a célom, s ez egyúttal a magamé is. Igaz kis Feleségem, ha írsz nekem, nem kell bélyeget ragasztani reá, csak ki kell írni: K.u.K. Reservespital. Belkinek írok, de ne bontsd fel, kis feleségem, mert szégyellem magamat akkor. Ne sírj kicsim, hisz az én tulajdonomat nem tudod őrizni? Csak nyugalom, majd jó lesz. Beszélj Bélával, hogy édesanyámmal esetleg e hét végén lejössz, ha jobb vonatok lesznek akkor. Én veszek felé egy hónapra szobát, s ott leszünk. De ne egy napra, hanem 2-3 napra, mert a nagy utat egy napra nem érdemes megtenni. Nagyon kifáraszt.
Most megyek parancs szerint ünnepi ebédre.[12] Búcsúzok aranyom, fáj a szívem nagyon utánad, ég a lelkem, forr a vérem egész nap, de erőt veszek magamon, mert belátom, nyugodtnak kell lennünk. Próbáld Te is meg, hisz nálad ez fontosabb, mint nálam. Hisz Te gyenge vagy, míg én erős. Csókolom szívedet, ölellek forró szerelemmel, vágyok utánad én kis Istenkém és jó feleségem! Ölel, csókol a Te kis uracskád, Tamásod.


3.
[Nincs datálva. Valószínűleg 1914. augusztus 19-én este íródott, s az alább következő 4. számú levéllel egy borítékban küldték el.]

Édes kicsi Bözsim!
Nem jön álom a szememre, nem bírok aludni, pedig próbáltam. Te vagy az eszemben, Te vagy a szívemben. Egyedül vagyok, […] szabadságra ment a másik kispesti is. Nagyon izgatott voltam egész nap, este ezért megittam 2 pohár sört, s még most sem vagyok álmos. Téged látlak Istenkém, benned gyönyörködöm. Bár itt lehetnél mellettem, Istenem, boldog lennék, s így elhagyott kivert kutya vagyok. Szalmaözvegy[13] anélkül, hogy az én boldogságomat csak egy pillanatra hívül ismerném. Te jó vagy, de a sors mostoha. Ne gyere le Bözsim, mert ha lejössz, én nem engedlek többet haza, úgy gondold meg! Én nem tudok nélküled élni, nekem az élet így teher, nyűg! Ez nem élet, ez tengődés. Hisz minek adta az Isten, hogy megismerjelek, ha nem lehetsz itt. Ha nem ismernélek, ha nem volnál enyém, akkor nem tudnám mi a mennyország és belenyugodnék, de mert tudom, s az enyém, én nem tudok nyugodni. Én boldog akarok lenni, és itt akarlak látni. Én ölelni akarlak szívemre, forró utolsó leheletemig. Minek lebbenti fel a jó Isten a fátylat álomszerűleg, hogy az ember vágyban pusztuljon? Nem, ezt nem akarja! Gyere le Édesem, gyere ölelő karjaim közé, s legyünk boldogok! Oly lázas a fejem, ne haragudj, de nem tudok parancsolni magamnak. Úgy kívánlak téged szép angyali szerelmem, égek ebben. Hisz jó ez, és ha van mit, de nálam nincsen. […] éppen te nem találsz csak forró égő szívet. Bolond vagyok, mert belátom, de nem bírom visszafojtani a lávaszerűen előtörő vágyat, Téged kicsi feleségemet. Feleségem, aki messze van tőlem, borzasztó helyzet. Muszáj befejeznem, aludni kell. Ne haragudj, majd lecsillapodok. Édesem ölellek, szívből ezerszer sokáig, csókollak sokszor! Ugye lejössz? Gyere! Gyere! Gyere! A Te Tamásod.

4.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914.aug.20; Budapest 914.aug.21
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914. VIII. 20. d.e. 11.         
Édes jó Bözsikém! Aranyos kis Feleségem!
Most fejezted be a Matyiban[14] az éneket, reád gondoltam kicsim, hogy énekelsz. Bár halhattam volna, s mily korán kellett megint kelned! Ma 2-3-dik leveledet megkaptam, most olvastam végig kicsim édes sorait. Melyben írod, még mindig beteg vagy. […] Nem érzed a megszokott tüneteket? Igaz, hogy most még erősebb lehet? Nem kell semmit most csinálni, mint keveset mozogni, s tisztán tartani. Azok a cseppek is jók, de sokat nem használnak. Ha nagyon erős, inkább feküdj le kicsi Feleségem, az a legjobb orvosság. Belkinek már írtam, már most megkaptad, és átadtad neki. Kellemetlen volt, de megtettem, azt hiszem Belki megérti, ha nem is ért egyet. Rossz hírt adsz tudtomra, a Papa nem fog valószínűleg belegyezni a lejöveteledbe. Kérd meg szépen, s ne feleselj vele, én azt hiszem ha többször kéred, ő bele fog nyugodni. S csak édesanyámmal jöjj le, mert ő lenn marad míg mi csak akarjuk, száz napot, s tudja, hogy egymáséi vagyunk. Őneki   veszünk egy külön szobát, s minekünk! S megkérem, azt ne mondja el senkinek, ezt biztosan megteszi. Belkiékkel nem lehetne oly jól azt elintézni. Esetleg beszélj Margittal[15] (bármennyire nem szeretem), de az reá veszi a Papát! Édesanyám biztosan vállalkozik reá, s holnap már jobb összeköttetés lesz. Csak édesanyámmal gyere kicsi párom, s pár napra! Jaj, nem merem hinni ezt, pedig most ez az én reményem. Mily jó volna, ha pár napra lejönnél, s enyém volnál! Volna boldogabb ember nálam ezen a földön? Nem hiszem. Csak szépen kérd a Papát, s a Margittal beszélj, s azt hangoztasd, hogy Édesanyámmal jössz le, én hiszem, hogy sikerül. Margittal biztosan sikerül, mert ő édesanyámat respektálja Ottó miatt.[16] S ha ő szól, azt hiszem a Papa is beleegyezik. Tudod, kis Feleségem, én a fejemben ezt már oly szépen elintéztem, nagyon rosszul esne ha nem sikerülhetne. De csak úgy, ha jól érzed magad édes kicsim, mert ez nagy strapa, s ha jobb vonatközlekedés lesz. Nagyon jó jel, hogy Papáék […] kedvesek, ez egy öröm, bár addig tartana legalább, míg el nem hozlak végleg. Bár ez sikerülne, volna nálam ember? Istenem, nem hiszem. Ekkora boldogságot nem érdemlek meg.
Tegnap egyik levelemben nagy csacsiságokat írtam! Ugye?[17] Örülök, hogy Bélát kedveled, én ezt előre megjósoltam, s ugyanezt mondom a többi testvéremre is.[18] Majd meglátod, jó fiúk. Én azt hiszem, a szőnyegeinket jól ki kellene tisztítatni és elrakni a spájzba, vagy ha ott nem férnek el, máshova. Mert így csak […]. Ha én nem rendeltem volna, úgyis elraktam volna. Köszönöm kicsim, hogy gyenge állapotban utánanéztél lakásunknak, csak meg ne ártson. Ez legyen a legfőbb. Nekünk most alig van dolgunk, kevés a beteg. Jól nézek ki most, s hazámat szolgálom. Csak te vigyázz magadra kicsi angyalkám, mert én nem tudom, mit csinálok itt, ha beteg leszel! Az éjjel rosszul aludtam, mindig ott voltál mellettem, ha behunytam a szememet, de amikor hozzád akartam nyúlni, vagy kinyitottam a szemem, eltűntél! S oly haragos szomorú arcod volt! Úgy szerettelek volna megölelni, hogy vígabb legyél, de nem lehetett, csak lelked volt itt, Te messze voltál. Egész éjjel hánykolódtam, s reggel 4 órakor felkeltem. De most nem vagyok fáradt, s ami a fő, nagyon nagy étvágyam van. Nincs mit aggódnod miattam kicsi aranyom. Úgy szeretnélek itt látni, ugye lejössz én édes párom hozzám 3-4 napra? Csak így lehetne talán jövő héten (az elején?). Ha elengednének, írj vagy írass Bélával egy levelet, és ő le fog jönni és lehoz. Te kicsim, én ebbe már belehergeltem magam, de rossz lesz, ha nem teljesedne. De muszáj sikerülni, csak ügyesen csináld, szépen kell a papát megkörnyékezni. Addig egyél kicsim, mert az út hosszú és fárasztó,[19] ne légy beteg. Talán az volna a legjobb, ha Édesanyám írna egy levelet, hogy ő lejön, nem jönnél-e te is le hozzám! S ezt a papának megmutatni! Beszéld meg Bélával! Mindenre gondolok, csak sikerülne. Írj sokat édes kicsim, hisz az az egyedüli szórakozásom, ha leveledet olvasom. S vigyázz nagyon magadra, majd én meglátom! Nem kell a feleségnek sokat tűrni, csak én voltam vad, bosszús, meg máskor nem leszek! Hívnak, búcsúzom, csókolom a kicsi szájadat! Ölellek édes angyalom, hívlak le ide, könyörgök, gyere (de ne vessz ezért össze a Papával, mert később bajt csinálna)! Úgy vágyom utánad, én szép kis feleségem után. Csókol, ölel sokszor a te hű urad a rossz Tamás.

Jegyzetek:



[1] Eszerint Pertik Tamás 1914. augusztus 16-án vette feleségül Erzsébetet, ami nagy divat volt a háborúba vonult fiatalok körében közvetlenül bevonulás előtt. Ugyanakkor nagy pech is.
[2] Fásult, unott, egykedvű.
[3] Nem tudom, kire érti ezt, talán a többi orvosra a kórházban.
[4] Az utóbbi két mondat nagyon nehezen olvasható, nem teljesen világos az értelme számomra.
[5] Ferenc József 84. születésnapja augusztus 18-án volt, az egész országban ünnepi felvonulások voltak.
[6] A mozgósítás során az országban a vasútvonalakon a polgári közlekedést a minimálisra korlátozták, hogy legyen elegendő szerelvény a katonák és felszerelésük felvonultatásához.
[7] Ismeretlen. Talán a székesfehérvári tartalékkórház egyik vezetőjéről lehet szó.
[8] Két nehezen olvasható és ismeretlen név. Az első (Belki?) az alábbiak alapján talán azonos lehet az említett öreg doktorral.
[9] 1914. augusztus 12-én indult meg az osztrák-magyar 5. hadsereg offenzívája Szerbia ellen a Drina folyó mentén, amely kezdeti sikerek után csúfos kudarcot vallott, miután a szerb csapatok vereséget mértek több hadosztályra a Cer-hegységben. A kezdeti sikerekről, melyek voltaképpen jelentéktelenek voltak, az osztrák és magyar sajtó erősen eltúlozva beszélt, azt a tévhitet hintve el, hogy hamarosan végeznek Szerbiával.
[10] Ismeretlenek, egyébként is olvashatatlan, lehet akár sp-ékkel, vagy fv-ékkel is…
[11] Nem tudom milyen konfliktusról lehet szó, legfeljebb abból tippelhetek, hogy a feleségének küldött leveleit hamarosan máshova címzi. Esetleg a feleségének a szüleihez való visszaköltözése lehetett a gond, talán nem akart egyedül maradni a családi házban. De ez csak puszta sepkuláció.
[12] Mint már említettük augusztus 18. Ferenc József király születésnapja, ezért volt ünnepi ebéd.
[13] Párjától elszakadó hitves, az angol grass-widow (fűözvegy) és német Strohwitwe (szalmaözvegy) mintájára.
[14] A „Matyi” talán a Mátyás király úti házat jelenti.
[15] Esetleg Erzsébet testvére?
[16] A családban két Pertik Ottó is van, az egyik Tamás öccse Ifjabb Pertik Ottó, a másik és jelen esetben inkább szóba jöhető, Pertik Ottó pedig nagybátyjuk (?), aki alighanem azonos a Bakteriológiai Intézet igazgatójával, patológussal és az Akadémia levelező tagjával.
[17] Valószínűleg az előző, általam 3-assal jelzettről van szó.
[18] A Pertik testvérek név szerint: Pertik Károly, levélírónk: Tamás, Pertik Béla, ifj. Pertik Ottó, és Vilmos.
[19] Tamásunk kicsit túlreagálja ezt a Budapest-Székesfehérvár távolságot, de hát orvos… :D

2014. szeptember 12., péntek

Könyvajánló - John Keegan: A csata arca

John Keegan: A csata arca

2. kiad. Budapest: Akadémiai, 2013. 419.o. 


A 2012-ben elhunyt nagy angol hadtörténész kétségtelenül legsikerültebb könyve ez az eredetileg 1976-ban megjelent mű. Nagyon különleges egy alkotás, hiszen nem egy konkrét katonai eseménnyel foglalkozik, hanem azzal, miként élték meg az angol/brit közkatonák vagy tisztek a világtörténelem egy-egy jelentős csatáját. Ott lehetünk a hosszú íjjal kezükben francia lovagokat nyílvesszőikkel tűpárnává változtató angol íjászokkal Azincourt mezején 1415ben; a brit vörös kabátos gyalogosokkal, amint Napóleon franciáit győzik le Waterloonál 1815-ben; végül bepillantást kapunk arról milyen földi pokol várt a bakákra a Somme folyónál 1916-ban. Három korszak, három csata, háromnál sokkal több halál. Keegan tudományos alapossága mellett is képes volt hangulatot teremteni A csata arcában, átérezhetjük milyen lehetett egy szinte védtelen gyalogos íjásznak szembenézni egy egész életében bajvívásokon edződött talpig páncélba bújt lóval felé vágtató harcossal. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a XV. századi és a XX. századi katona harci mindennapjai egyáltalán nem is különböztek annyira egymástól. Éheztek, fáztak (nem volt még hadsereg a történelemben, amelyben ne lett volna hiány valamiből), és állandó életveszélyben forogtak. Nekem különösen tetszett a Waterlooról írt rész. Ennek oka, hogy a brit hadsereg (nem közismert, de a „brit” oldalon a katonák több mint kétharmada német, holland és belga volt!) katonáitól rengeteg napló és emlékirat maradt fenn, így szinte percről percre rekonstruálni lehet az egyes katonai alakulatok helyzetét, tevékenységét és tagjainak érzéseit. Keegan számtalan alkalommal idézi fel egy-egy szereplő leírását, így általuk tapasztaljuk meg, milyen egy mellettünk elzúgó ágyúgolyó, amely a legjobb bajtársunkat tépi szét, vagy milyen fáradtságtól elaludni a sárban, miközben a puskák dúdolnak altatót, azt sem tudva, felébredsz-e egyáltalán. Ha Keegantől csak egy művet lehetne elolvasni, mindenkinek ezt ajánlanám. De szerencsére többet is elolvashatunk már magyarul is (Hat hadsereg Normandiában, Első világháború, Második világháború, stb.).
A könyv eme 2013-as második kiadása a réginél lényegesen igényesebb, és a Hadiakadémia sorozat keretében jelent meg, fűzött formában. A borító a célnak megfelelő, az Azincourti csata egyik krónikás ábrázolását tették rá. A szín nekem nem "jön be", de hát embere válogatja és a vérvörös passzol a tartalomhoz. 

A könyv megtalálható a Dr. Kovács Pál megyei könyvtár központi kölcsönzőjében, valamint a Kisfaludy Károly könyvtárában is. 

Értékelés:
Nyolc páncéltörő nyílhegy a tízből.
8/10

2014. szeptember 7., vasárnap

Dr. Pertik Tamás főorvos levelezéséből 1. - 1914-es levelezőlapok

Dr. Pertik Tamás főorvos levelezéséből 1.
levelezőlapok feleségéhez 1914. VIII-X.

Dr. Pertik Tamás 1883-ban született, és a háború elején a császári és királyi székesfehérvári tartalékkórházban szolgált. Budapesten az Orvoskaron végzett (a mai Semmelweis Egyetem elődjén), ahol az 1908/9-es tanévben lett díjas gyakornokká a II. Kórbonctani intézetben. 1913-ban könyvet is írt „A gümőkóros vizelet aciditásáról” címmel.[1] 1914 augusztusában behívták őt is oly sok férfival egyetemben, hogy szolgálja a királyt és a hazát. Szolgálatát orvosként nem a frontvonalban, hanem a hátországban kezdte, a székesfehérvári tartalékkórházban (Reservespital).
Leveleit, tábori levelezőlapjait szó szerint, de itt-ott javítva, értelmezve közlöm, tekintetbe véve, hogy orvosról van szó, így kézírása természetesen borzalmasan csúnya…Ugyanakkor a helyesírása kiváló és szépen fogalmaz. Most Pertik doktor tíz levelezőlapját közlöm 1914 augusztusától októberig. Ez egyben a nálam lévő összes levelezőlapja, a további több tucat levele már borítékban küldött normál levél, lényegesen hosszabb és többet eláruló mondanivalóval. Hamarosan majd a levelekből is jönnek az 1914-es darabok.

Az haidenschafti ( ma Szlovéiában: Ajdovscina) K.u.K. kórház a világháborúban
(www.europeana1914-1918.eu) 

1.
Tábori postai levelezőlap
Körpecsét: Székesfehérvár, 914 aug.21
Feladó: Thomas Pertik
K.u.K. Reservespital Gruppe D.I. in Székesfehérvár
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914. VIII. 21.
Édes Bözsim!
Valószínűleg Édesanyám lejön a napokban, ha jobb vonatközlekedés lesz.[2] Nem jöhetne le vele Bözsi is? De jó volna, hisz azon a két szép napon nem is beszélhettük ki magunkat.[3] Természetesen csak úgy, ha evvel nem árt magának. Mit szól hozzá, mily terve van a kis urának? Istenem ha sikerülne, de boldog lennék! Mindenesetre kedves Papát meg kell kérdezni, de nem hiszem, hogy ellenezné, hisz édesanyám fog vigyázni az én kis feleségemre. Kedves Papát és Mamát szomorú szívből üdvözölve, kis Feleségemnek kezeit milliószor csókolja: Tamás.

2.
Tábori postai levelezőlap
Körpecsét: Székesfehérvár, 914 aug.21
Feladó: Thomas Pertik
Reservespital in Székesfehérvár
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914.VIII. 21. d.u. 2 ó.
Édes Bözsim!
Nagyon sok szabadidőm van, most alig van dolgom, csak ácsorgunk. De jó volna, ha lejöhetne Édesanyámmal, mindjárt szebb lenne ez a város. Ma beszéltem az élelmezési tiszttel, azt hiszem, nem kell a házasságlevelünk, így is el fogom tudni intézni. Csak a kedves Papa elengedné, de nem hiszem, hogy kifogása lenne, hisz Édesanyám vigyázna az én Bözsimre, s ez mindkettőnket megnyugtatná. Kedves mindnyájuknak sok szíves üdvözletet küldve, kicsi Feleségem kezeit csókolva sokszor: Tamás

3.
Tábori postai levelezőlap
Körpecsét: Székesfehérvár, 914 aug.22
Feladó: Thomas Pertik
Reservespital in Székesfehérvár
Címzett: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914. VIII. 22. d.e. 11 ó.
Édes Bözsim!
Ma csak egy kártyát kaptam, amit csütörtökön a fogasról írt.[4] Többet nem kapok, mert csak egyszer jön a posta. Valószínűleg nagyon elfáradt s délután nem tud írni vagy kinn volt talán a Béla[5] és nem lehetett, a pénteki levelet pedig már későn adta fel. Nagyon szomorú és rosszkedvű vagyok ma, nem tudom miért! Vigyázzon a torkára, nehogy nagyobb baj legyen belőle. Én jól érzem magam, csak a kis Feleségem hiányzik nagyon. Ma több dolgunk lesz. Kedves mindnyájuknak sok szívből jövő üdvözletemet legyen szíves átadni! Kicsi Feleségem vigyázzon magára. Sok-sok kézcsókot küld hű férje: Tamás

4.
Tábori postai levelezőlap
Körpecsét: Székesfehérvár, 914 aug.24
Feladó: Thomas Pertik
Reservespital in Székesfehérvár
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914.VIII. 24. d.u. ½ 4 ó.
Édes Bözsikém!
Itt ismét meleg idő kezd lenni a hűvös idők után. Én jól megvagyok, nincs semmi bajom, dolgunk ismét kevesebb. Nagyon szeretnék felmenni Pestre, de nem lehet, mostanában nem kapok szabadságot. Pedig de jó volna, ha csak egypár pillanatra is látni az én kis feleségemet! Vigyázzon nagyon magára, egyen sokat, s délután egy kicsit le kellene feküdni. Persze nehéz ezt keresztülvinni, a sok gond, satöbbi miatt. Én ezt jól tudom, mert én is így vagyok, de mégis meg kell próbálni. Kedves mindnyájukat sokszor szívből üdvözlöm! A kis Feleségemnek pedig kimondhatatlan sok kézcsókom küldöm: Tamás
[U.i.] Írjon mindenről, hisz engem úgyis érdekel.

5.
Tábori postai levelezőlap
Körpecsét: Székesfehérvár, 914 sep.20
Másik körpecsét: K.u.K. Reservespital in Székesfehérvár
Feladó: Thomas Pertik
Reservspital in Székesfehérvár
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest Svábhegy, Mátyás király út 32.

1914. IX. 20-án
Édes Bözsikém!
Rossz volt mikor elmentél, de most utána még rosszabb. Hazajöttem s írok gyorsan Neked, mert utána el kell menni az osztályra. Bízok benne, hogy szerencsésen felértél, s nem történt semmi bajod. Vigyázz magadra, nehogy könnyelmű légy! Azt hiszem az éjjel ismét lesz egy kis dolgunk, na de az nem baj, most nyugodtan veszem. Nagyon szeretnék utazni utánad, ugye jó lenne? Majd meg kell halni, „aki mer, az nyer”. Kedves Papát és Mamit sokszor üdvözlöm, kezedet csókolja, férjed: Tamás

6.
Tábori postai levelezőlap
Postai körpecsét: Székesfehérvár, 914 sep.28
Kórházi körpecsét: K.u.K. Reservespital in Székesfehérvár
Feladó: Thomas Pertik
Reservspital in Székesfehérvár
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest, IV. Havas utca I.sz.I.e.

1914. IX. 28.
Édes jó Bözsikém!
Megkaptam a második levelezőlapot, melyet a Matyi előtt írtál. Örülök, hogy jól érzed magad, csak vigyázz magadra! Én nekem van elég dolgom, bár még több volna, mert a szabadidők nagyon rosszak. Itt a […] borús, hűvös időjárás van, nincs se meleg, se hideg. Várom a jelzett levelet, de nem kaptam eddig meg. Csak jól vigyázzon magára! Nekem nincs és nem is lehet semmi bajom. Sok dologra lesz a napokban kilátás! Nem tudom, mikor lesz szabadság! Ölel, csókol szeretettel: Tamás

7.
Tábori postai levelezőlap
Postai körpecsét: Székesfehérvár, 914-okt-2
Feladó: Thomas Pertik arzt.
Hosszú pecséttel: K.u.K. Reservespitalen in Székesfehérvár
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest, IV., Havas utca I.sz.I.e.

1914.X.1.
Édes Bözsim!
Egész éjjel elvoltam foglalva, s nem tudtam aludni. Na de ez nem baj, annál jobban fogok ma. Ma 2 leveledet kaptam, s szépek. Úgy örültem nekik. Majd felelek reá, csak legyen egy kicsi időm! Itt most valamivel melegebb napok vannak, de ez még mindig elég hűvös, ha így lesz soká, egész […] kell beöltözni. Mi újság van fenn? Mikor jössz már le? Holnap már egy hete lesz, hogy itt hagytál árván. Én még mindig nem tudom, mehetek-e. Sokszor ölel, csókol hű urad: Tamás

8.
Tábori postai levelezőlap
Körpecsét: Székesfehérvár, 914-okt-2
Feladó: Thomas Pertik
K.u.K. Reservspital Gruppe D.I. in Székesfehérvár, Gruppe BI.
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest, IV., Havas utca I.sz.I.e..

1914. X. 2.
Édes Bözsim!
Mint a tegnap esti levelemben írtam, Károlyt kitüntették. Már gratuláltam neki. Örültem neki nagyon, mert hírt hallottam jó testvéremről. A mai újságokban is benne van. Ma nem kaptam levelet, vártam a tegnapi kettő miatt. Én hála Istennek, megvagyok valahogy, csak egyedül ne kellene lennem, minden jó lenne. Kedves szüleidnek kézcsókomat légy szíves átadni! Vigyázz magadra, ne légy beteg, mert akkor mit csináljak itt? Bélának mondd el, nem tudni olvasta-e! Sokszor csókolom kezeidet, urad: Tamás

9.
Tábori postai levelezőlap
Postai körpecsét: Székesfehérvár, 914-okt-3
Feladó: Thomas Pertik
K.u.K. Reservespital in Székesfehérvár
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest, IV., Havas utca I. sz. I.e.

1914. X. 3. d.u. 1 ó.
 Édes Bözsim!
Ma szokatlan nap van, nem kaptam újságot, nem jött meg egyáltalán! Nem hinném, hogy különösebb oka lenne, mint véletlen, de rossz érzés. Én megvagyok, sok dolgom van, de lehet több is. Vasárnap várlak délután, bár tudom, nem jöhetsz, mint én sem mehetek. Mégis ki fogok menni a vonathoz. Ma kaptam tőled levelet, majd később válaszolok reá. Kedves Papát és Mamát sokszor üdvözlöm. Te kicsi Bözsim vigyázz nagyon magadra, nehogy beteg legyél. Ölel, csókol sokszor: Tamás

10.
Tábori postai levelezőlap
Körpecsét: Székesfehérvár, 914 okt.4.
Feladó: Thomas Pertik, orvos
K.u.K. Reservespital in Székesfehérvár Gruppe BI.
Cím: Nagyságos Pertik Tamásné őnagyságának
Budapest, IV. Havas utca I. sz.

1914. X. 4-én
Édes jó kis Feleségem!
Ma csak egy lev. lapot kaptam, de nem voltam nyugtalan, mert jelezted előre, hogy csak egy lev.lapot kapok. S belátom, sok dolgod volt. Én ma foglak várni Jánossal a vonatnál, bár biztosan tudom, nem jössz. Nem tudom, hogy fog esni várni, mégsem látni Téged. Iparkodom magamat megnyugtatni. Nem írsz semmit arról, mi van a mamádékkal? Hiszen nincs valami komolyabb baj? Mi van a Papával? Fáj sokat a feje? Vigyázni kell nagyon, mert ez az idő veszedelmes. Papát és a Mamát sokszor üdvözlöm és kezét csókolom. Hogy van a kis Truci?[6] Nem írsz róluk semmit? Én nem tudom, mikor mehetek fel. Gyere Te le, én nem mehetek. Bárcsak meglephetnél! Ölel, csókol szeretettel hű urad: Tamás


Jegyzetek:


[1] Ezeket az adatokat csak a névazonosságból gondolom, de nem tűnik valószínűnek, hogy akkoriban két azonos nevű (de legalábbis ilyen nevű) orvos praktizált volna.
[2] 1914 augusztusában a folyamatban lévő katonai szállítmányok miatt a polgári forgalom eleinte szünetelt, majd csökkentett járatszámmal zajlott.
[3] Levelezése alapján Pertik éppen a hadüzenet napjaiban nősült, így gyakorlatilag a nászi ágyból közvetlenül a kórházi ágyakhoz vonult be.
[4] A Fogaskerekű vasútról van szó, melyet fogasnak becéztek és amely Pertikék Svábhegyi rezidenciájukhoz közel vezet.
[5] Talán Pertik Béla, a levélíró testvére.
[6] Eddig nem jöttem rá, kit takar ez a becenév.