Szeretjük őket:

2014. december 27., szombat

Egy napló a szerb frontról, 1914 - 3. rész

Ismeretlen magyar naplóírónk kalandjai Karácsony után is folytatódnak, íme a 3. rész, amely a szerbek szerémségi akciója, majd az osztrák-magyar erők második támadása során átélt eseményeket örökíti meg.

Oscar Potiorek táborszernagy, a monarchia balkáni frontjának fővezére (Wikipedia).

„[Szeptember]

6. Vasárnap. Ma tábori mise lesz. De mi a szolgálat miatt nem mehetünk meghallgatni. Pedig szeretnék templomba menni. Öcsémnek nem tart soká a vakáció. 20-ika körül megkezdődik az előadás.
  Na! Vége a nyugalomnak. Alarm volt. Valami kis dolog volt, amely a megijedt nép száján nagyra nőt, s rémhírré lett.[1] A szerbek ágyúzták Mitrovicát, egy része ég, valami szerb csapat átjött a Száván.[2] A lakosság a tanyákból rémülten menekül a városba [=Rumába]. Erre jött az Alarm. Az ezred Mitrovicába ment, de az én cúgom [=szakaszom] itt maradt, hogy fedezetül szolgáljon a kocsibeszerző rendőrségnek. A községházba mentünk. A jegyzőféle ember szobájába mentem a hadnagy meghívására, ott ebédeltem közöttük. Azután hatan elmentünk kocsikat szerezni a trén számára egy rendőrrel. Egész délután jártuk a várost egy kocsin, amely[nek] gazdája be volt rúgva. Nekem adják a kocsikat. Sok helyen a kocsi még van, de csak nő van otthon s gyerekei. Ő nem tudja a kocsit hajtani, s gyerekeket itt hagyni.

7. Hétfő. Este idáig fenn voltam a polgármesterrel s mérnökkel, ki magyarul is tud. Zombori ember. Mindketten be voltak csípve, s sokat összebeszéltek. Nehezen 11 felé hazamentek, s én lefeküdtem. Hadnagyom össze-vissza szaladgált, később ő is lefeküdt. 4-kor felkeltünk. Fogoly szerbeket hoztak a csatatérről.[3] Jarak és Mitrovica között átjöttek elég sokan. A 74-esek támadták meg, sokan elestek. De vissza lettek szorítva. Rengeteget fogtak el, tiszteket is. Ide-oda mentem, köszöntöttek bennünket. Fáj a fejem is bele.
  Estefelé megint más helyre mentünk. A Hauptwachéhoz közel. Majd egy udvarba bementünk. Éjfélkor felkeltettek a Divisiokommando [hadosztályparancsnokság] rendelkezésére fog állni 3 csapatunk. Jelentéseket kell majd kocsin továbbítani. Sokáig vártunk a kocsiban, majd a Div.-hoz[4] hajtottunk, de onnan hazaküldtek. Lefeküdtem, fene hideg volt. A bal lábam fázott gonoszul.

8. Kedd. 5-kor felkeltem. Hideg volt. 7-kor megittam 2 kávét. Amint a Nap fenn van, kezd jó meleg lenni. Ágyúdörgést hallani. Állítólag 10000 fogoly van. A tegnapi harcokban[5] állítólag Löfler megsebesült, Peternovich halott.[6] Lehet, hogy ma elmegyünk innen. Egész délután a szemben lévő vendéglőben voltam, megittam vagy 5 kávét. Majd hazamentem, majd megint visszamentem. Néztem a nagy járást-kelést. Egy csomó kocsi jött tele szerb puskákkal. Lirzával[7] s a szekerekkel nagyszerű képen levettek bennünket [=azaz lefotózták]. Nem tudom, látom-e a képet. Lirza óriási dolgokat beszélt el. Az ő kis lován lovagoltam is. Nagyszerű így a Dinst[=szolgálat]. Lehet, hogy holnap elmegyünk. Nem baj, mert pénzem fogytán van. Egynek kölcsönöztem 5 koronát, s most megsebesült. Láttam szerb ágyúkat.[8] Nézegettem a szerkezetét. Francia gyártmány. Sok fogoly tiszt volt a szálloda termeiben.
  Este más csapat jött helyünkre. Mi sokáig feküdtünk az utcán. Fáztunk a hideg éjben. Majd később a város végére mentünk, s ott egy út hosszában állást foglaltunk, s ástunk Deckungot [=fedezéket]. Itt az ellenség.[9]

9. [szerda] Kissé aludtam, majd ismét ástam. Mikor kész lettem, lefeküdtem s délig aludtam a tüzes napon. Akkor bementünk a városba, az utcákon lefeküdtünk megint, ott kaptuk a menázsit. Majd egy szállásra mentünk. Ott elhelyezkedtünk. Kissé még fenn voltam, majd lefeküdtem.

10. [csütörtök] Fél 5-kor keltünk fel. Nem tudom, mit fogunk csinálni. Csak ne menjünk. Rettenetes menni. Fél 9-ig vártunk az ezredre. Azután elmentünk. 12 óráig mentünk, 12 km a meleg porban. Mint a négerek, úgy néztünk ki. S fáradtak voltunk. Ekkor egy faluba értünk. Kissé pihentünk, s ½ 5-kor tovább mentünk. 7 km-t mentünk, míg egy faluba érkeztünk. Már este volt. Az utcán megálltunk, s a csapatok ott éjjeleztek.[10] Én mint ordonánc az ezredhez [=ezredparancsnoksághoz] mentem. Ott voltak már az önkéntesek is. Legalább nem a ronda bakák között vagyok. Szalma fekvőhelyet készítettünk, s lefeküdtünk.

11. Péntek. Eléggé jól aludtam. Jó kávét is kaptam. Az ellenség itt van valahol. Tegnap benn voltak a faluban, s 7 katonát lelőttek. Most várjuk, mi lesz. Délig csend volt, 2 óra körül azután lövöldözést hallottunk. Az ezred mozgósítva lett, s részben rajvonalba átment. Egy Baon [=zászlóalj] itt maradt. Azután gránátok s srapnelek röpködtek a faluba.[11] A tüzelés egész estig tartott. A lövegek felgyújtottak számos házat, amelyek az éjben égtek. Majd jött egy Patr[ol]. [=járőr], amelyet én a generálishoz[12] vezettem, mert huszárhadnagy volt, és nem tudott németül.
  Végre 10 felé az árokba hordott szalmán lefeküdtem. A falu neve Golubinci. Az ellenség erős lehet.

12. Szombat. Fél 5-kor keltem fel kávét inni. Ordonánc vagyok az ezrednél [azaz az ezredparancsnokságon]. Sokkal jobb, mint az ezrednél [azaz a katonák közt], habár elég sokat kell szaladni. Délig kellemesen telt el az idő, amennyiben az árokban a szalmán feküdtünk, ettünk és s élveztünk. 3/4 1-kor azonban elmentünk. Irány Simonovci.[13] Cirka 1 órai menetelés után a vorpatrol [=felderítő járőr, előőrs] ellenségre talált. Az úton láttam halott szerbeket, s egyet a mieinkből. Ebből általános véres csata fejlődött ki. Minden oldalról felvonultak a csapatok.[14] Az ágyúk dörögtek közelben s távolban. A srapnelek csak úgy csapkodtak a közelünkben. Mint ordonánc az ezred[törzs]nél voltam, de ott is csak srapnelek s fegyvergolyók elértek. Egyik önkéntes ordonáncot el is találták /Müller/. Engem egy srapnelgolyó a Diensttasche-mon [szolgálati táska], nem volt elég erős. Eletettem a golyót. A rettenetes csata egész késő estig tartott. A horizonton elől, jobbra, balra nagy tüzek voltak. Itt-ott felvillant egy-egy fény, amelyet ágyúdörej követett, s nemsokára ment a levegőben, s egy fénypont jelezte a robbanás helyét. Messze egy nagy tűz előtt ellenséges csapat menetelt, szabad szemmel is jól láttuk. Ágyúink lövöldözték. Az eső egész délután esett. Estefelé ömlött. Erre azután egy est következett, amelyet nem felejtek el. Ugyanis a ruhám csuromvizes lett. Az éjben pedig ott álltunk, s az ezredes után mászkáltunk bokáig érő sárban. A cipő a sártól rém nehéz lett. Az eső esett. A torniszterem nyomott. S rettenetesen fáztam. Még így soha életemben nem fáztam. Végre ledőltem a sárba, s kissé elaludtam. Majd a hidegtől felkeltem, álltam megmeredezett tagokkal, míg megint ledőltem. Amellett nagy zavar volt. A Brigade Stab [=dandárparancsnokság] ott volt. Generális, adjutánsok, pionírek, telephonisták. Mind a sárban kódorogtunk, hogy melegedjünk. Végre azután virradni kezdett. A nap azonban nem sütött erősen, mert még borús volt, s ruháink nem száradtak. Majd védekező állásban helyezkedtünk el. Én is Deckungot ástam.

13. Vasárnap. Íme, ismét vasárnap. Vajon mi fog történni? Reggel ástam. Csapatok előtűnnek a Deckungból. Még eddig csend van.[15] 1-kor tovább mentünk, s 5-kor Simanovciba értünk. Az eső rettenetesen esett. Itt aludtunk. Mi ordonáncok is a szobába jutottunk, ahol az ezredes aludt. Reggel 1-kor egy jelentést kellett a Baonhoz beosztott Batterie-nak [=tüzérségi üteghez] vinni az éjjeli nagy eső, nagy sár között.

14. Hétfő. 7-kor elmentünk. Mentünk, hol sárban, hol mezőn. Itt csak a szerb Deckungok voltak láthatóak. Repülőgép-jelentések szerint mind átmentek a Száván.[16] Még eddig nem is találtunk ellenállásra. Karlovicinon[17] [helyesen: Karlovcicon] átmentünk, s B-be[18]11 órakor megérkeztünk. Kissé hűvös szél volt. A napon feküdtünk s lustálkodtunk. Így telt el az idő ½ 5-ig. Akkor jött a Brig[ade]. Adj[utant].,[19] s mondotta, hogy az ellenség egész visszament a Száván. A repülőgépek is megjelentek. Egy egész alacsonyan ment el fejünk felett. Impozáns látvány. Azután visszafelé mentünk, Mihájlovciba [= helyesen: Mihaljevci].[20] Itt az iskolában a tantermekben helyezkedtünk el. Zavartalanul aludtunk.

15. Kedd. Az egész nap lustálkodásban s küldözgetésekben telt el. Újságot is kaptam hazulról. Mihajlovciban voltunk.

16. Szerda. Reggel 6-kor elmentünk innen. Egész ½ 3-ig mentünk. Nagyon fáradt voltam. Jarakba értünk, amely egész le van égve saját csapataink által, mert a szerbek üdvözölve fogadták. ½ 6-kor átmentünk a Száván ismét.[21] Másodszor éppen egy hónappal későbben. Csak komitácsik[22] lövöldöztek, s pionírokat sebesítettek meg. Vajon visszatérek-e újra? Isten segítsen!

17. [csütörtök] Korán reggeltől késő estig tartott a csata egy faluért.[23] A golyók süvítettek el mellettünk, s egy ordonáncot meg is sebesítettek. Rettenetes sokat kellett szaladgálni, a generalt [=tábornokot] keresni. Csak este kaptunk enni. Este 9-kor felkeltettek, s keresni kellett a generálist. Sokáig nem találtuk, mert rossz irányba mondották, hogy van. Mire visszajöttem, valaki ellopta a matracomat. Egész éjjel fáztam. Drenovác a falu.
                                                                                                      
 18. [péntek] Oberstleutnant K. beteg lett.[24] Megint más ezredesünk lesz. Major [őrnagy] Greger. Az utolsó őrnagy. Ellenséges lövöldözések hallhatóak. Mi egy út mellett Deckungban vagyunk a Stabbal [=ezredparancsnoksággal]. Monitorokkal is lövöldöznek Szabács felé.[25] Jobb oldalról is erős tüzelés hallatszik. Rettenetes meleg van. Éjjel meg hideg. Hírek vannak, hogy a semleges államok 14 napon belül békét akarnak, ellenkező esetben ők is ellenünk jönnek.[26] Mi is már tönkre vagyunk téve. Fáradtak vagyunk. Ordonáncoknak sokat kell szaladgálniuk. Ennek már vége lenne. Délután 3-kor azután tovább meneteltünk. Műveletlen mocsaras terület. Az utak rosszak. Majd az eső is esni kezdett, s egész nap esett. Egy falut végre találtunk. Vagyis e falu ellen mentünk, de nem tudtuk, hol van.[27] Végre megleltük. Az eső esett, s sárban s sötétségben mászkáltunk a hosszú utcán. Nagy nehezen azután az őrnaggyal egy házba bementünk, amely már fel volt dúlva. Itt egy szobában elhelyezkedtünk, s be is fűtöttünk. Majd vacsora után lefeküdtem.


19. Szombat. Reggel 5-kor felkeltünk. Az ellenség követése folytatódik.[28] A helységben, amelynek Pricsinovics a neve, maradtunk. Csapatok jönnek-mennek. 11 óra felé lövöldözés kezdődött meg. A mieink jól el vannak sáncolva. Tittelbachhoz[29] kellett egy jelentést, s ¾ órát mentem a Deckungok mellett. Mondták, hogy fedezzem magam. Végre elértem Tittelbachhoz. Visszafelé a mezőn mentem keresztül, akkor 3 lövést adott le rám egy szerb. Hála a jó Istennek nem talált el, 2 a fülem mellett ment el. Végre megint visszaértem. A lövöldözések akkor általánosan tartottak. Többször kellett még szaladgálni, de nem oly messzire. Estefelé esni kezdett. A lövöldözés oly nagy volt mindkét részről, hogy az ember egymás szavát nem értette. Még ilyen csatában nem voltam. Az ágyúk rémségesen dörögtek. A golyók a házak felett mentek. Magasan lőnek a szerbek. Az eső folytonosan esett, s a lövöldözés tartott még éjjel is folytonosan, szünet egy percig sem volt. Én egy ház mögött, félig-meddig aludtam. Majd, amikor virradni kezdett, bementem ide a házba.[30]

20. Vasárnap. A lövöldözés tart szüntelenül. Majd a gránátok miatt egy másik házba mentünk. Még éjjeli csata nem volt eddig, csak most. Az eső végre délelőtt elállt. Majd megint kezdődik a zsibaj. Ilyen csatát, mely ilyen sokáig tart, nem éltem. A sebesülteteket ide szállították. Na, láttam eleget. A halottak az udvarban feküdtek, döglött lovak. Véres alakok. Borzalmas látvány. A lövöldözés meg időnként megindul, nő, majd felhagy. Éjjel a setétben egy kocsi patront [=lőszert] kellett a zászlóaljhoz vinnem. A sötétségben csak vaktában mentem, s szemem éppen ott állt meg, ahol kellett. Majd össze-vissza szaladgáltam a Baonkmdtnál [=zászlóaljparancsnokságnál]. A Komp.nál [századnál] embereket kellett felkeltenem, hogy a patront a rajvonalba vigyék. Azok a setétben elmentek. Újra vissza! Szaladgálni az erdőben. Itt-ott gyanús zajt hallottam. Majd az úton álltam meg. Emberek jönnek. Végre elindultam. 4-5 óráig tartott. Nem aludhattam semmit. Reggel 5-kor felkelni.[31]

21. [hétfő] Reggel végre megjöttek a Fahrküchék [mozgókonyhák]. Enni is van. A Nap is kellemesen süt, csak sár van. Támadás van megparancsolva, délben.[32] Sebesülteket szállítanak előttem. Rémséges. Miért is van háború? Lőjük egymást minden nagyobb cél nélkül. A szerbek fákról lőnek, ha fényt látnak, vagy embert. Az eső megint esik. De máskülönben elég meleg van ma. Ma jöttek délután új kadettok, egy lieutenant [=hadnagy] s feldwebel [=őrmester], önkéntesek. Szép ruhájukban, kesztyű, stb. Szegények! No, majd megkóstolják az életet! A srapnelek elől bujkáltak. Kivezettem [őket] 3 után a zászlóaljhoz. Este megint megkezdődött a lövöldözés.

1909M Fahrküche avagy mozgókonyha, amellyel a közös hadsereg katonáinak
élelmezése zajlott (Fotó: www.cskir.extra.hu)

22. [kedd] Kellemesen aludtam este egy szobában. Enni is jobban kaptunk. Amint mondják, egy parlamenter jött át, 10 napi fegyverszünetet kért.[33] Nem tudom, igaz-e? Az eső délfelé felhagyott, de nagy sár van. Leveleim a Komp.kommandonál [=századparancsnokság], de nem tudom megkapni.

23. [szerda] Az egész nap a szokásos módon telt el. A golyók hébe-hóba elsüvítettek mellettünk. A leveleimet ma megkaptam. Este közelünkbe nehézágyú gránátjai ütöttek be. Már messziről lehetett hallani, hogy jön, majd az udvarban lecsapott.

24. [csütörtök] E napon is épp úgy lebzseltük el az időt, mint máskor. Ide-oda lógtunk, egyszer künn voltam Wache-nak [=őrszemnek]. Este a gránátok s srapnelek zöme a mi udvarunkban potyogtak le, közvetlen közelünkben. A mellettünk levő házakba becsapott, méteres gödröt vágva a nyomán. A srapnel golyók vihogtak. Mi mindig vártuk, hogy a mi szobánkba fog pottyanni, hallottuk, mint közelgett, merre, hova csap le. Egy kis szünet, majd durranás, mellettünk csapot le. Téglák, ablaküveg csörömpölt. Majd nevetünk egymáson s viccelünk.[34]

25. [péntek] Egyik nap megy a másik után. Szomorú, borús szeptemberi napok. A Nap csak néha bújik ki a felhők mögül. Mi benn fekszünk egy szobában, újságot olvasunk, vagy eszünk. Néha el-elmegy egyikünk jelentéssel. A gránátok itt-ott csapkodnak le. De mindig a mi környékünkön. Gallylakásunk elől a Deckungokban, jól megcsinálva. Állítólag Potiorek hátulról szorítja őket, s mi itt várjuk őket.[35] Pricinovicban vagyunk. A templomot összelőtték. Már jó volna otthon, kellemes családi körben lenni.

Pricinovic temploma ma (wikipedia)

26. [szombat] Semmi nagy újság. Az idő épp oly szomorú, mint azelőtt, a lövegek [természetesen lövedékek a helyes] épp úgy csapkodnak le, mint azelőtt. Várunk, remélünk. Csak Karácsonyra szeretnék otthon lenni.

27. [vasárnap] Szomorú, borús idő. Katonák az udvart tisztogatják, vasárnap lévén. Még itt vagyunk. Meddig maradunk itt? Délután egy sebesült barátom csomagját bontottuk fel, s a benne lévő édességet az ordonáncok megették. A vasárnap ennyiben lett szebb a többinél. Este megint nagy ágyúzás volt. Megint egypár halott. A békét várjuk. Ez a cigányélet már kellemetlen. A húslevest már meguntuk.

28. [hétfő] Semmi új. Élünk, mint az állat. Igazán, már nem tudok mit írni. Az eszem is berozsdásodott. Egy tisztességes mondatot nem tudok kihozni. Gondolkodni nem tudok. Élek, mint egy állat. Estefelé valami készülőben van. A konyháknak korán éjjel el kell menni vissza a faluba. Valószínűleg támadunk.[36]

29. [kedd] Tényleg támadtunk.[37] Kissé előre is mentünk,[38] de nagy veszteségünk van. Srotmann is halott.[39] Rettenetes. Semmi előnyt nem nyerünk, sok vérbe kerül minden előnyomulásunk. Ma ti, holnap mi. Miért nem szünetel már a háború? Vér folyik, szeretteink pusztulnak, s miért? Kapzsiság, büszkeség miatt indult meg a háború, de nem a mi részünkről. Este kevés nyugtunk volt, ide-oda szalasztottak minket. Osmann rettenetes ideges volt.[40]

30. [szerda] Hála Istennek szép idő van, de nagy a sár. Hangulatunk nyomott a sok halott és sebesültek miatt. Srotmannt eltemettük, szép keresztet csináltunk neki. Isten nyugosztalja! Mennyi halott! Már vége lehetne a háborúnak. Valakitől hallottuk, hogy Franciaországgal békekötés van kilátásban. Ha igaz lenne![41] Ma önkéntesi évünk utolsó napja.[42]

Folyt. köv.


Felhasznált irodalom:

Galántai                                   Galántai József: Az I. világháború. Budapest, 2000.

Hajdu-Pollmann                       Hajdú Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

MEV                                       Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.

ÖULK I.                                 Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                     A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.

A világháború V.                      A világháború 1914-1918. V. kötet. Budapest, 1932.


Jegyzetek:





[1] Nem volt rémhír, 1914. szeptember 6-án a szerb csapatok támadást indítottak a Dunán átkelve a Szerémség elfoglalása céljából. A 29. hadosztály ekkor elvileg báró Lütgendorf altábornagy alá tartozott volna, ám augusztus 29-én a divízió megkapta új parancsnokát, Alfred Krausst (eddig ideiglenesen, mint láttuk, Zanantoni tüzérségi tábornok vezényelte), aki szintén altábornagy volt, ráadásul rangban idősebb volt Lütgendorfnál. A vezetési problémát (amely nem tett jót a Szerémség védelmének) azzal hidalták át, hogy a 29-eseket kivonták Lütgendrof csoportjából és közvetlenül a Drina partján állomásozó 5. hadsereg alá osztották be.
[2] Mialatt a szerb csapatok Mitrovicánál tüntettek és lőtték a várost, a I. Timok hadosztály megkezdte az átkelést hajókon Cevrntijánál (Mitrovica és Jarak között) a Száván. A szerbek délig 1 ezredet, 7 századot, 12 géppuskát és 3 ágyút juttattak át a folyó északi partjára, ám a hídverés kudarcot vallott, mert nem volt elegendő az összegyűjtött pontonok száma, és 25 méter hiányzott. Ez később oda vezetett, hogy az átkelő szerb csoport nem tud visszavonulni, és kénytelen lesz megadni magát. Lásd: A világháború V. p. 18-19
[3] A Mitrovica és Jarak közt szeptember 6-án átkelt szerb erőket a Krauss által Rumából Mitrovicába, majd onnan keletre küldött 94-es ezred, illetve a Jarakból nyugatra támadásba lendülő 74-es gyalogezred katonái gyorsan körbezárták (utóbbiak csaknem elérték a híd - nem is létező - északi szélét). A szerbek közt, látva, hogy visszavonulásra nincs esély, eluralkodott a pánik, tüzérségük saját csapataikba lőtt, majd belátva már az ellenállás hasztalanságát, megadták magukat. A szerbek 62 tisztet, 4800 katonát, valamint az északi partra áthozott összes felszerelésüket elvesztették. Krauss és Schön tábornokok kétségtelenül gyorsan és hatásosan reagáltak a támadásra és megfelelő ellenintézkedéseikkel gyors sikert értek el. Lásd: A világháború V. p. 19-20.
[4] Az említett hadosztályparancsnoksághoz.
[5] Az I. Timok hadosztály támadásával egy időben - ám jóval több sikerrel - a szerb I. hadsereg I. Duna hadosztálya sikeresen váltott partot Kölpénynél (Kupinovo), majd megkezdte hídfőállása kiterjesztését, elűzve a határbiztosítást végző másodvonalbeli népfelkelő egységeket. A szerb előrenyomulás a Szerémségben szeptember 11-ig folyt, amikor is a szerb hadvezetés elrendelte a visszavonulást.
[6] Azonosítatlan személyek, valószínűleg 94-es ezredbeli tisztekről lehet szó.
[7] Egyik katonatárs.
[8] Valószínűleg 75 mm-es gyorstüzelő Schneider-Creusot típusú lövegek lehettek, amely a szerb tüzérség gerincét alkotta. Ez meglehetősen modern és hatékony ágyúnak számított, amely már bizonyított a két Balkán-háborúban.
[9] Nem volt ott. A szerb hadosztályok a hídfőállásuk megerősítésén dolgoztak 8-án. Krauss tábornok a Jaraknál Szávába ömlő Kudos-patak/csatorna mentén, illetve Ruma keleti oldalán helyezte készenlétbe és védelmi állásba csapatait, hogy az esetleg település felé nyomuló ellenséget egyfelől megállítsa, másfelől oldalba kaphassa. A támadás elmaradása miatt, maga nyomult előre, s kisebb harcok árán megszállta Budjanovcit, Jaraktól keletre. A nehézségeit fokozta, hogy a 12. népfelkelő ezredet kénytelen volt visszavonni Rumába, mert a javarészt ruténokból álló (és nem élvonalbeli) egységben nem bízott. Lásd: A világháború V. p. 23.
[10] 1914. szeptember 9-én este Potiorek táborszernagy, a balkán-front főparancsnoka utasította az 5. hadsereg parancsnokságát, hogy Krauss altábornagynak adjon szabad kezet a Szerémség felszabadításához, melyet az megadott, sőt Krauss alá rendelte a 29. hadosztály mellett a 104. népfelkelő dandárt is, majd 10-én a Lütgendorf-csoporthoz tartozó ½ 7. hadosztály is az ő keze alá került. Ezen a napon a 29. hadosztályt a szerbek elleni offenzíva keretében Golubinci, Popinci és Pecsince (Pecinci) térségébe (mintegy 17-20 km-re kelet-délkeletre Rumától) tolta előre. Hősünk, mint később leírja Golubinciben éjszakázott. Lásd: A világháború V. p. 25-27.
[11] Szeptember 11-én a szerb Duna I. hadosztály egy ezrede indított támadást Golubinci irányába, de magát a falut nem érte el. Lásd: A világháború V. p. 27.
[12] Minden bizonnyal az 58. dandár parancsnokához Josef Poleschenskyhez.
[13] Helyesen: Simanovci. Település mintegy 10 kilométerre, délre Golubincitől. Szeptember 12-én a szerb parancsnokság elrendelte egyik hadosztályának kivonását a Szerémségből, ezzel tulajdonképpen megkezdte annak kiürítését. A 29. és 7. osztrák-magyar hadosztályokkal szemben harcban álló I. Duna hadosztályt reggelre virradóan elkezdte hátravonni, a lovas hadosztályának fedezete alatt. 10:45-re ez a visszavonulás Krauss számára is nyilvánvalóvá vált, így csapatainak előrenyomulást parancsolt. Így a 29. hadosztály Golubinciban lévő 58.dandára Simanovci felé indult.
[14] A 7. hadosztály az 58. dandár balján foglalt állást és sikeresen elfoglalta Vojkát (tekepülés Simanovcitól északkeletre, 6 km-re) 12-én. Az 58. dandár (29. h.o.) nem jutott el Simanovciba, fennakadt a település előtti szerb védelmen, míg a jobbszárnyat alkotó 57. dandárt (29. h.o.) szerb ellenlökés érte, így támadása egyáltalán nem nyert teret.
[15] Szeptember 13-ára Krauss szerb támadást várt, ám az elmaradt, s hamarosan levonta a következtetést, hogy az ellenség visszavonult. Gyakorlatilag a nap harc nélkül zajlott le, mivel az ellenség elszakadt az osztrák-magyar csapatoktól, s nem történt harcérintkezés. Krauss csak este rendelte el másnapra a visszavonuló szerbek üldözését, amely így időt nyert és kicsúszott a kezei közül. Lásd: A világháború V. p. 30.
[16] A szerb hadvezetés szeptember 13-án reggel a szerb I. hadsereg összes egységét a folyó déli partjára való visszatérésre utasította. Legutolsóként a Kölpényt (Kupinovot) 14-én hajnali 4 órakor kiürítő Obrenovac különítmény távozott. Lásd: U.o. A kiürítésre egyébként az osztrák-magyar balkáni főerők második Drina-menti támadása miatt vált égetően szükségessé.
[17] Karlovcic: Település a Szerémségben, Simanovcitól 6 km-re délnyugatra.
[18] Az 58. dandárnak 14-re Karlovcicon át a szerb hídfő, azaz Kölpény volt kitűzve célul, feltételezem, hogy a B-vel jelölt helység ezt jelenti.
[19] A dandárparancsnok mellé beosztott segédtiszt, adjutáns.
[20] Település Pecsince (Pecinci) és Karlovcic között az úton.
[21] Potiorek táborszernagy Krauss hadosztályát a Drina-menti második támadása során, mint a Drina alsó folyásánál támadó 5. hadsereg bal szárnyát kívánta alkalmazni (IX. 14, 459. hfk. Hdm. Sz.), mihelyt sikerül a Szerémséget megtisztítani. Ezért 14-e után, mikor ez utóbbi megtörtént, Krauss a 29. hadosztályt Jarakra indította, hogy a Száván átkelve eleget tegyen a parancsnak. A hadosztály 58. dandárja (74. k.u.k. gyalogezred. 3 zászlóalja, 94. k.u.k. gyalogezred 4 zászlóalja) 16-án 16 órakor kezdte meg a folyón való átkelést, melyet 18 órakor az 57. dandár (42. k.u.k. gyalogezred 3 zászlóalja, 92. k.u.k. gyalogezred 3 zászlóalja, 1 egészségügyi osztály) követett. Az átkelést szerbek nem zavarták, de a csapatok aznap nem nyomultak előre, csupán a hídfőt biztosították. Lásd: A világháború V. p. 115-116.
[22] Eredetileg a szerb népfelkelő szabadcsapatokat hívták így, de mivel a szerbek – állításuk szerint – nem tudták a 3. vonalbeli csapataikat egyenruhával ellátni, így a császári és királyi katonák azokat is gyakran így hívták és így is kezelték. A korabeli hadijog (ahogy a mai sem) nem engedte meg az egyenruha nélküli harcot, az így küzdőkre nem vonatkoztak a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi egyezmények. Emiatt előfordult, hogy szerb katonákat, mint komitácsikat kivégeztek fogságba esésük esetén. Mindkét álláspont érthető volt, ugyanakkor hozzájárult a Balkán-hadszíntéren előforduló kegyetlenkedésekhez.
[23] A falu Drenovac volt, amelyet eredetileg az 57. dandárnak kellett volna elfoglalnia, de Krauss kénytelen volt odarendelni az 58. dandárt is a heves szerb ellenállás miatt (sőt később az eltévedt 14. gyalogdandár is ide érkezett). Az egy helyre irányított túl sok csapat nem tett jót a harcoknak, inkább csak a veszteséget növelte, nem az eredményt. Drenovacot a szerb foglyok vallomása alapján 1 zászlóalj gyalogság, egy lovasezred és egy tüzérüteg védte a 3 gyalogdandárral (kb. 5-6 gyalogezrednyi erővel) szemben. Lásd: A világháború V. p. 116.
[24] Sajnos nem áll rendelkezésemre olyan forrásanyag, amely elárulna, ki pontosan ez az alezredes.
[25] A Száván való átkelést, valamint a folyó mentén zajló harcokat a dunai flottilla monitorjai is támogatták. 
[26] Kacsa. Nem volt ilyen ultimátum.
[27] Pricinovicról van szó, Drenovactól 8-9 kilométerre délnyugatra.
[28] Krauss tábornok szeptember 19-re az alárendelt csapatoknak előrenyomulást parancsolt „az ellenség visszavonulási vonalai ellen.” Ez egyben jelzi, hogy naplóírónk itt valóban az ezredparancsnokságnál dolgozott, hiszen ugyanezt írja le gyakorlatilag, vagyis belelátott a hadműveletek vezetésébe, mint ordonánc. Lásd: A világháború V. p. 117.
[29] Valószínűleg Tittelbach Ferencről van szó, aki később a 94. gyalogezred őrnagyaként a vaskorona rend 3. osztályát kapta 1915-ben. Lásd: Pesti Hírlap, 1915. június. 10. p. 14. Tittelbach 1915. februárjában még százados volt. Ekkor valószínűleg a 94. gyalogezred egyik zászlóalját irányíthatta, talán századosi rangban.
[30] Ezen a napon szerb támadás érte a Pricinovicon állomásozó 58. dandárt, mire a Schön-csoport (57. k.u.k. gyalogdandár, 14. k.u.k. gyalogdandár) ennek támogatására indult. A harcok késő estig folytak, nagy intenzitással. Később egy álhír is elterjedt, mely szerint a szerbek benyomultak a faluba, de valójában az a monarchia csapatainak kezén maradt. Lásd: A világháború V. p. 117. 
[31] A 94. gyalogezredet foglalkoztató 58. dandár 20a-ra már olyan állapotba került az egy hete zajló menetelések és harcok miatt, hogy a parancsnokság jelentése szerint „előrenyomulásra képtelen.” Mindemellett állásait képes volt megtartani. A falu ellen még 20-án éjjel is 5 támadás indult, amelyeket azonban a császári és királyi egységek visszavertek. Lásd: U.o.
[32] A hadtestparancsnokság (A Krauss tábornok vezette kombinált hadtest, amely a 29. hadosztályból, és a később alárendelt erőkből állt) az 5. hadsereg utasítására szeptember 21-re az 58. gyalogdandárnak a Pricinovictól délre 4-5 kilométerre levő Tabanovic elfoglalását tűzte ki célul. A már nagyon leharcolt alakulatoktól irreális volt, sok egység (benne az 58. dandár) állománya a felére apadt, tisztikara pedig szinte megszűnt. Mint láthattuk a 94. gyalogezred is csupán egy őrnaggyal rendelkezett, a papíron szükséges 1 ezredes, 1 alezredes és 4 őrnagy helyett. Lásd: A világháború V. p. 118-119.
[33] A hírnek nem volt valóságalapja.
[34] Szeptember 23-24-én Krauss nem tudott támadni, kimerült csapataira és az erősödő szerb ellenállásra hivatkozva, noha Potiorek offenzívát sürgetett. Krauss a Szerémség-Bánát védelmére hátramaradt erőktől kért erősítést, amely azonban csak innen-onnan összekapart egységek kusza halmaza volt többnyire. Végül a25. menetezredet és az 1. népfelkelő ezredet rendelte ki Potiorek a támadás megújításához. Lásd: A világháború V. p. 120-121.
[35] Potiorek támadása a Drina mentén éppenséggel elakadt, ezért követelt Krausstól támadást, hogy a hátukban veszélyeztetett szerbek ellen könnyebben érjen el sikert. Kraussnak Potiorek szerint Zavalakát kellett volna elérnie 3 nap alatt (60 km), holott valóságban egy hét alatt is csak 10 km-re jutottak el, úgy hogy ezt a távolságot is már a második napon megtették, majd gyakorlatilag egy métert sem. Potiorek második offenzívájára: Hajdú-Pollmann, p. 84-87., Galántai, p. 207., A világháború V. p. 160-161.
[36] Potiorek táborszernagy, hogy kifulladt támadását újból lendületbe hozza, a Karuss-féle hadtest támogatására egy új Száván való átkelést rendelt el a Lütgendorf-féle szerémi-bánsági csoport számára Szabácsnál, a Krauss-szal szemben álló szerb erők hátába. Ennek az akciónak megsegítésére Kraussnak 28-án támadást indított Pricinovicból Tabanovicon keresztül Szabács irányába, hogy felvehesse az átkelő csapatokkal a kapcsolatot. Lásd: A világháború V. p. 212-213.
[37] A már említett támadást hősünkkel soraiban az 58. gyalogdandár kezdte meg szeptember 29-én 6:40-kor az eredetileg tervezett 5 óra helyett. Lásd :A világháború V. p. 224-225.
[38] A támadás 600-1000 méter után a szerb ellenállásban elakadt elegendő tüzérségi támogatás hiányában. Lásd: U.o. Végül a Szabácsnál tervezett átkelési kísérlet meg sem valósult, a szerb tüzérség ennek sikerességét túl kockázatossá tette. 
[39] Nem tudom, kicsoda. Valószínűleg egy bajtárs.
[40] Nem tudok másra gondolni, hogy Fritz Osmannról van szó, aki később őrnagyként szolgált a 94. közös gyalogezredben, sőt ő írta meg egy társával Rudolf Thomas-szal az alakulat történetét: Das K.u.K. Infanterie-Regiment Nr. 94 im Weltkriege. Reichenberg, 1929. Sajnos, a naplóhoz oly jól használható mű nem áll rendelkezésemre, így eme gyanúm csak gyanú marad egyelőre.
[41] Természetesen nem volt az.
[42] E bejegyzés szerint névtelen hősünk az úgynevezett „egyéves” önkéntesek közé tartozott. Ezekről olvasható kis összefoglalás: Paál Gergely: A magyar királyi honvédség „egyéves” önkéntesei. Online: http://uni-nke.hu/downloads/bsz/bszemle2004/1/paal_gergely.pdf Letöltve: 2014. december 27. Ebből azt is megtudjuk naplóírónkról, hogy elmúlt 21 éves, és afféle altiszti és tisztiszolgai feladatokat kellett ellátni. Ezért lehetett anonymusunk is ordonánc a dandárparancsnokságnál. 

2014. december 20., szombat

Egy napló a szerb frontról, 1914 - 2. rész


Folytatódjon Anonymusunk 1914-es naplója, továbbra is a szerb frontról.

A helyesírást általában javítom és átírom mai írásmódra. A […]-ben lévő szöveget én teszem hozzá, ellenben a /…/-ben álló szöveg a szerző sajátja. 


„[Augusztus]
17. /hétfő/ Egy sebesültházban ébredtem fel, egy hordágyon. Tehát ide hoztak, körülöttem tele sebesültekkel. Rettenetes rosszul éreztem magam. Itt végre ihattam vizet, majd egy falat sült húst s kenyeret. Gondoltam, talán a sebesültekkel elmegyek, a torkom is fájt. De mégis a kötelesség ösztönzött, hogy felkeljek s csapatomat megkeressem a városban ahová visszamentünk, Szabácsban. Sokáig tartó kóborlás után, lovak s katonák között rátaláltam csapatomra. De felszerelésemet a konyha útközben ledobta. Így minden nélkül vagyok. Csak egy revolvert hoztam magammal a kórházból, de nincs hozzá töltényem. Rettenetes így felszerelés nélkül lenni. Egy lábast s egy sörös poharat viszek magammal. Meg egy köpenyt találtam. Reserve [=tartalék] vagyunk azután. Kinn szólnak az ágyúk, s a fejünk felett repülnek srapnelek, a szerbek a hidat bombázzák.[1] 100 lépésre tőlünk egy házba is beütött. Hallottam, hogy ezredesemet lelőtték. Springer százados is. Csak már sebesült lennék, hogy elmehessek innen! Délután kávét kaptunk, sanyarú táplálék egy napra. Kenyerünk nincsen már 2 napja. Mi a házakból kimentünk, s felszerelve fekszünk az utcán, nehogy bombák találjanak. Az ágyúk még mindig szólnak. Csak felszerelésem megvolna! Hogy fog ez végződni? Este azután mint tartalék, egy lövészárokban foglaltunk helyet, előttünk volt a rajvonal. Időnként meg-megszólaltak a fegyverek, egy-egy ágyúlövés is volt. Mi meg ott gubbasztottunk az árokban, aludtunk s a lövésekre felébredtünk. Így tartott reggelig.

18. /kedd/Reggel azután elmentünk a városból a századdal, mint Nachrichtdetachement [=hírvivő különítmény] Egy csapat utász s huszár jött velünk. Egész 1 óráig mentünk, hol rajvonalban kukoricásokon, falukon, kerteken, kerítéseken keresztül, hol az országúton. Egy faluból egy csomó nőt s gyereket vittünk keresztül. Végre elértük célunkat. Egy falut. Kihalt egészen, csak gazdátlan állatok szaladgáltak össze-vissza. A házakon fehér rongyok. Itt pihentünk. A lovasság még előrébb ment. Még eddig csak reggel, köményleves [volt]. Megérkezésünkkor egy falat szalonnát s kenyeret ettünk. Rettenetes ez az állapot. Messze egész nap dörög az ágyú. A lovas őrcsapat visszajött, semmit nem vett észre. Végre késő délután jött egy dragonyos hadnagy egyedül, ellenséges földön, s ez összeköttetést a VIII. Korpssal [=hadtesttel] állította helyre ezáltal.[2] Ezután visszamentünk. Nekem rettenetesen fájt a lábam. Valami ín rándulhatott meg a bal lábfejemen. Sántítva botorkáltam az éjben a hosszú országúton. 10 óra felé Szabácsba érkeztünk. Itt nagy nehezen kevés kenyeret s ketten egy konzervet kaptunk enni. Azután aludni mentünk.

A szerb front helyzete 1914. augusztus 19-én (ÖULK I.)

19. [szerda] Reggel 5-kor keltünk, a konyha mostan ránk talált. S a tegnapi ebédet megettük. Azután elmasíroztunk. Nem messze azután megálltunk, s egész nap a környéken mászkáltunk össze-vissza kukoricáson, kerteken [át], sőt egy patakon is keresztül kellett gázolni. Térdig mentünk bele. Egy generál [=tábornok] bele is esett lovával együtt. A kertekben összeálltunk szilvát enni - itt nagy mennyiségben van -, dinnyét s ittam reá vizet egy rossz kútból, egész piszkos volt. S nincsen semmi bajom. A jó Isten védelmez. Hol pihentünk, hol mászkáltunk, és a fájós s vizes lábammal. Láttuk az ellenséges állásokat. Jól fedezik az embert. Patronokat, táskát, köpenyeget találtunk. Azután visszatértünk az útra, s amellett tábort ütöttünk. A vizes lábam fázott. Azután enni kaptunk s lefeküdtünk egy kukoricásban.

20. [csütörtök] Reggel 4-kor felkeltettek. Rettenetesen fáztunk. A nap nem volt kinn, s meleget nem kaptunk. Így 7 óráig eltöltöttük az időt. Azt hittük, tovább megyünk. Majd megjött a konyha is, de üresen. Végre vizet vett föl s befűtött. Majd végre kávét kaptunk. De jól esett a rossz kávé. Azt a hírt hallottam, hogy Románia Szerbia ellen megy, Olaszország [meg az] orosz ellen.[3]S Oroszország más felől szeretné lekötni Németországot. De jó lenne, ha a hír igaz lenne! Mihamarabb vége lenne a rumlinak, és a küzdelemnek. Most jelenleg itt várunk, melegszünk a napon.
  Oroszország ellen. Most mondotta a századosunk, hogy [az] orosz ellen megyünk. El is masíroztunk, s már csak 20 percnyire voltunk Szabácstól, akkor visszafordítottak, s egész délután masíroztunk. Fedeztük a tüzérséget. Este valahol fel is álltunk az őrséggel, álltunk s elkészültünk, mikor tovább kellett menni. Ez a határozatlanság s céltalan dobálása a csapatoknak rettenetes. Mintha minden taktika nélkül dolgoznának.[4] Este azután nem messze Szabácstól, megállottunk, enni kaptunk s azután a porban összegubbasztva aludtunk.

21. [péntek] Reggel kávét kaptunk, s felkészülve vártunk. Majd árkokat ástunk, bokrokat, kukoricát vágtunk ki. Nekünk kell az átkelést a Száván fedezni.[5] 1 [=13 óra] óra felé azután megkezdődött a tánc. A 4. zászlóalj s mi a jobbszárnyunk sokat szenvedett a tüzérség, gépfegyver, gyalogság fegyverétől.[6] A mi fejünk felett is repültek a golyók. Mint Komp. Reserv. [tartalék század] egy árokban gubbasztottunk. A százados intézkedéseit hallgattuk. Telephonnal van összekötve a 4-ik zászlóalj a Div[izió parancsnoksággal]. Azután mi is előre mentünk, s visszazavartuk a szerbeket. Megint volt egy örökös mászkálás rossz földön fájós lábammal. Majd nem tudtuk, hova megyünk. Visszajövet saját tüzérségünk tüzébe kerültünk. Majd hol Szabács felé, hol vissza az árokba. Nem tudták, mit tegyenek a vezetők. S ezt a mi lábunk szenvedte. Majd a harcvonal mögött lefekhettünk.[7]

22. [szombat] Reggel visszamentünk az árokba, ebédet kaptunk. Kissé aludtunk, majd bementünk Szabácsba. Egy házban kényelmesen elhelyezkedtünk matracokon. Lekvárt is találtunk, meg zsírt, s kenyérrel ettük. Délután 4-kor álármíroztak [=riadóztattak], s a 74esek sáncaiba kerültünk. Még estefelé is itt ültünk, s a rettenetes muzsikát hallgatjuk. Ma előzőleg a házak, s kerítések mellett ültünk, s egy golyó egy kerítésen keresztül egy embert talált. Azután segítséget kért a 74-es ezred. Mi megint rajvonalban a sáncokhoz szaladtunk, [de] ott meg kisült, hogy senki sem kíván [minket], s hely nincs. Akkor az oldalt fekvő sáncokba behúzódtunk. Beesteledett, majd enni s kenyeret kaptunk, majd visszamentünk Szabácsba, s előbbi helyünket elfoglaltuk, miután bejártuk a fél várost a rettenetes kövezeten. Akkor azután a házak tövében a földön, teljesen felszerelve lefeküdtünk. Majd az eső is esni kezdett, de a fáradtságtól kidőlve aludtam.

23. Vasárnap. E nap is össze-vissza menésben telt el. De csatában nem voltunk. Délután egy batterie [=tüzérségi üteg] mögé, házakba helyezkedtünk el. Összegyűjtöttünk pár paplant, női ruhát, de amikor alvásra került a sor, természetesen elhangzott a gyötrelmes szó: Auf! Aufhagen! Fergatterung![8]
  Nekünk kellett az utat elzárni, nehogy ellenséges csapat bemerészkedjen. A legnagyobb részt állni kellett, mert ha ültünk, vagy hasaltunk, rögtön elnyomott az álom. Így állva is bóbiskoltunk, s a parancs ellenére is üldögéltünk az út porában és piszkában, ahol [inkább: ahonnan] előzőleg továbbállottak, s a szétrombolt boltokból kihordott mindenféle összegyülemlet volt. Végre nagy nehezen eljött a reggel.

24. Hétfő. General Schön[9]felső parancsa elrendelte a visszavonulást.[10] Csapatok jöttek mindenfelől a városba. Én, mint ordonánc [=küldönc] voltam nála.[11] Volt mit szaladgálnom fájós lábammal. Mikor az összes csapatok benn voltak, még kiküldött egyszer, hogy egy 74-es zászlóaljat hívjak vissza. Mire kimentem - messze volt eléggé -, egy 74-es mondotta, hogy már visszamentek. Erre én is visszafordultam. Megyek egy utcán, amely egy nagy és főutcára nyílik, mikor megpillantok egy szerb lovast. Ő nem vett észre, mert figyelmét előre irányította. Mire én leveszem puskámat, az már elment az utca torkolatánál. Erre én nem tudva, hogy jönnek-e még utána, az utcával párhuzamos kerteken keresztül futni kezdtem be a városba, ahol a csapatokat gyanítottam. Egy vízzel telt árkon is keresztül kellett mennem. Szerencsére rátaláltam csapatomra, amellyel azután a Száva partjára mentünk. Közben egy gránát 50 lépésnyire a csapattól a földbe csapott, rettenetes földet szórva ránk.[12] Végre átvittek a Száván. Hálát adok a jó Istennek, hogy eddig baj nélkül segített meg, s szüleim örömére visszakerülhetek majd idővel. Oroszország ellen megyünk egyelőre. Lehet, hogy még visszafordulunk, amilyen nálunk a taktika. A régi úton jöttünk vissza. A lábam fájt rettenetesen. Végre délután Hrtkovcéba[13] értünk. Itt megálltunk. Azt hiszem, ma aludni fogunk. Egy diófa alatt egy kocsiba ülve írom e sorokat. Csak már egy nagyobb helységbe érkeznénk, ahol enni lehetne jobbfélét. Itt egy csésze cukortalan feketekávéért 30 krajcárt fizettem. De jó lenne jó kávé, habbal. Egy kocsiban csináltam helyet magamnak. De később jött egy társam, Dreszler, akivel a diófa alatt sátrat ütöttünk.

25. [kedd] Nem valami nyugodtan töltöttem az éjt. Mindig fölijedtem, hogy Alarm van. Már megszoktuk, hogy nincs nyugodt éjszakánk.
  Venni semmit sem lehet. Egy kevés cukrot ettem. Egész délelőtt aludtam, de jól esett, Istenem! Majd templomban is voltam.[14] Mily kellemes volt a hrtkovcei templomban, amely a mienkre is emlékeztet. Imádkoztam elesett társaimért, szüleimért, s magamért. Délután végre ittam sört. Még nem tudom, hova megyünk. Vissza, vagy Oroszország ellen.

26. [szerda] Ma délelőtt már megkezdődtek a béke szekatúrák. Salutierübungok [tisztelgési gyakorlatok] voltak. Máskülönben az egész nap ide-oda való ténfergésben s valami jobbat enni való sóvárgásban telt el. Egy egész utcát összejártam tojásért. Nem kaptam. A ronda menage-val [továbbiakban: menázsi] tele vagyok. Mikor érünk egy nagyobb fészekbe? Este hallottam, hogy Mitrovicát a szerbek bombázzák.

27. [csütörtök] Rosszul aludtam a diófa alatt sátor nélkül. Minden tagom fájt, midőn felébredtem. Ma megint volt Salutierübung. Rosszul lettem egyszerre, nem tudom, mitől. A lábam is még fáj. Egész nap semmittevésben telik el, mégis nekem rettenetes. Délután rántott halat ettem 1-kor. Volt két darab. Bort is ittam. Oly jól laktam, hogy rögtön lefeküdtem sátoromban. 

28. [péntek] Reggel 8-kor ébredtem. Fél 9-től 1 óráig fegyverfogás volt. Határőrzésre megyünk ma ki.[15] Egész éjjel nem fogunk aludni. De most kialudtuk magunkat. Nem győzök eléggé panaszkodni ezen eléggé kényelmes, s nekem mégis rettenetes élet felett. Enni e faluban /Hrtkovce/ nem kapunk, csak elvétve. A menázsival meg tele vagyok. Örökös húsleves. Amellett ez a társaság! Ronda katonák. És a cigány élet. Mennyit gondolok haza, hogy otthon mily kellemesen élnek. Rendes életmód. Olvasnivaló. Az eszem már berozsdásodott. Igazán állatias életet élek. A közérzetem rossz. Hanyatt fekszem, az eget nézem, haza gondolok. Istenem, vess véget e nyomorúságnak! S még az a reményem sincs, hogy egy golyó talál, hogy legalább örökre vagy ideig megszabaduljak a katonaságtól. Jó a sebesülteknek. Kórházban jó ellátás. Esetleg Budapestre vihetnének.
  Délben 1-kor elmentünk a szolgálatba 2 és fél órát mentünk nagy melegben, egy nagy pusztán keresztül, míg a Szávához értünk. Itt keskeny a Száva.[16] A túloldalon is mozgolódást lehet észrevenni. Ők is őrzik a határt. A parti bokrokban fekszünk. Este 9-kor felváltanak. Azután nyugtunk lesz. Csak még a messzi út a rossz. Mikor lesz már vége. Legalább Karácsonyra otthon lennénk.

29. [szombat] Nem aludtam egész éjjel 12 óráig. Attól fogva 4-ig szolgálatban voltunk. Azután lehetett volna aludni, de csak félig-meddig alhattam, mert nagy hasfájásom volt a Száva vize miatt. Egy gyönyörű tölgyerdőben vagyunk. Mintha a debreceni nagyerdő lenne. Majd megjött a felváltó század. A legnagyobb melegben masíroztunk vissza. Két és fél órába került, míg visszajöttünk. Rettenetes meleg volt. Az izzadság csorgott rólunk. Mikor hazaértünk, levetettem magam, s mint egy félholt, feküdtem. Azután felkeltem, s elmentem ennivalót keresni. Egy házban szilvás gombócot találtam. 10 darabot ettem meg. 2 Kr. [=Korona] volt egy. Majd bort ittam rá. Vizet nem merek inni, mert kolera van. Tele hassal ismét lefeküdtem, de a legyektől aludni nem tudtam. Estefelé még szőlőt is ettem. 31-ig be kell adni a századosoknak, hogy kiket találnak méltónak az előléptetésre. Nem tudom, kapitányom, mint van felőlem.

30. Vasárnap. Éjjel kissé esett, s gyönyörű vasárnapra ébredtünk fel. Haj! Ha ez otthon volna! Ily élet van otthon. Az otthon eltöltött vasárnapok jutnak emlékembe. Istenem! Istenem! Mikor érek meg egy otthon töltött vasárnapot?
  Éppen most láttam egy repülőgépet. Gyönyörűen ment. Templomba akartam menni, de tömve volt. Csak kinn imádkozhattam.
  Később mégis bementem, s éppen jókor, prédikáció kezdődött. Végighallattam egy horvát prédikációt. Utána mise volt. Mintha a bajmoki templomban lettem volna. Szüleim is ilyen időben lehettek a templomban.[17] Ők is imádkoznak értem, s én is őkért. Oly idő után jól esik egy misét végighallgatni. Elvonult előttem a gimnáziumbeli koromban eltöltött vasárnapok [képe], amikor együtt énekeltünk, imádkoztunk.[18] Majd az otthoni templomban éreztem magam. Mily kedves emlékek. Az ébredés a szomorú valóságra kellemetlen volt. De majd Isten segítségével elérek egypár vasárnapot, amelyet az otthoni templomban tölthetek el. Azután elmentem egy kis kocsmába, s megettem egy fél sült csirkét. /65 Kr./, s 3 deci bort. Majd egy házban 4 pogácsát vettem /10/. Azután aludni próbáltam, de a melegtől s legyektől nem tudtam. Majd vettem egy inget /1 kor. 30./, s egy harisnyát /10./.
  Estefelé ittam egy csésze feketekávét s ettől egész éjjel nem tudtam aludni.

31. Hétfő. Nagyon keveset aludtam, pedig szükséges lett volna, mert reggel megint […][19] Bizony nem kellemes. A kimenetel eléggé kellemes volt, nem volt nagy meleg. A csapatom szolgálata eléggé jól be van osztva. Délután 3-tól 9-ig, s reggel 3-tól 9-ig. Az erdőben fekszünk. A katonák buta történeteket mesélnek. A nap éppen most megy le. Meddig tart ez az élet? Egy hónap telt el megint. Ha most béke lenne, még csak 2 hétig lenne a szolgálat terhes. S egy hónap múlva haza mehetnék.[20] Még gondolni is kellemetlen, pedig a valóság az ellenkezője.

Katonacsoport (Fotó: Fortepan, Anton Klipp)

SZEPTEMBER

1. [kedd] Egy új hónap kezdődik. Hogy fog végződni? Egy-két évvel ezelőtt ily idők a legboldogabbak voltak. Beiratkozás, könyvbeszerzés, az iskola izgalmai. Mily boldogan emlékezem ezekre az időkre! Mily boldog is az ember, míg iskolába jár! Ha még iskolás fiú lennék! De ház nézzünk reménnyel a jövő elé. Talán a hónap vége felé a béke elérkezik. Csak a Karácsonyt szeretném otthon tölteni.
  Elsejére a szabadban ébredtünk fel. Sokáig gyönyörködtem a felkelő Napban. Gyönöyrű is a természet. Sajna, hogy lelkem érzéseit nem tudom leírni.
  Mikor délben megérkeztünk, már itt volt a Marskomp. [=menetszázad,[21] a német Marschkompanien-ből]. 35 új embert kaptunk, s egy kadettet. A délutáni pihenés után 6-kor sorakoztunk, beosztották az új legénységet. A napiparancsot a fészerben hallgattuk, mert megeredt az eső. Szépen esett egy fél óráig. Vacsorára 10 szilvás gombócot ettem meg. Majd a diófa alatt álló kocsiban lefeküdtem, illetve ültem.

2. [szerda] Bizony a kocsiban nem valami fényesen aludtam, nem tudtam kinyújtózni. 7-kor gyakorlatozni mentünk ki. 11-ig gyakorlatoztunk. Kapitányunk utálatos ember. Kiabál, nincs megelégedve, fenyegetőzik. Komisz ember. Csak a hadnaggyal van együtt. De a zászlóssal s kadettel alig érintkezik. Azok külön a legénységgel esznek. Amint hallom, az előléptetésre senkit sem adott be. Ma valami jó fánkfélét ettem. Sok pénzem megy el az enni- innivalókra.

3. [csütörtök] Ma délelőtt elmentünk Hrtkovcéből, s az 52 km[-re] levő[22] Jarakba mentünk. Egy egész üresen álló házban kaptunk helyet, s így hosszú idő után szobában aludhattam, de szalmán. Délután össze-vissza járkáltunk sokat. Estefelé megjött a hír, hogy az oroszokon döntő jellegű csatát nyertünk, s ez hivatalosan megerősítetett.[23] Zászlókat tettek ki, s holnap sz[ent]mise lesz,. Beszélgettem önkéntes társaimmal is. /Fél kiló mézet vettem 44 Kr-ért./ 9-kor lefeküdtem.

4. Péntek. Fél 5-kor keltünk, még sötét volt, de utána rohamosan kivilágosodott. Megkávéztunk. 6-ig vártunk. 6-kor megyünk Rumába, hol 14-16 napig leszünk. Legalább béke lenne a csata eredménye.[24] Miért pusztítja annyi ember egymást, a jó Isten beszüntethetné immár, hisz Ő sem szereti.
  119 km[-re] van Ruma Jaraktól.[25]Eléggé kellemes volt a menetel, mert több pihenőt adtak közben. Ruma előtt talán 2 óráig pihentünk. Azután bementünk a városba, amely fel van lobogózva. Fekete-sárga, vörös-fehér-kék zászlók lengenek minden házon. Azután elfoglaltuk a kvártélyunkat, Egy jómódú német ember házában 2 kukoricagórét. Csak egy Schwarm [=raj] van itt. A cug [=szakasz] most maga fog főzni, s így az ellátás kitűnő lesz.
  Estefelé a parancs után bementem a városba. Eléggé szép. Szép nagy házak s üzletek. Rengeteg gyümölcs s paprika. A katonazene játszott. Mily érzés. Egy cukrászdát is felfedeztem, ahol fagylaltot ettem. /10 Kr./ A kávéhoz öntöttem belőle, nagyon jó esett. Ha ezt mindennap megteszem, meghízom. Majd lefeküdtem.

5. /Szombat/ Nem valami jól aludtam a góréban. Bolhák csíptek. Különben teljesen levetkőzve aludtam, amit Szabadka óta [=VIII.10.] nem tettem. Jó, hogy meleg az idő. Reggel a kávéhoz a tejből öntöttem, s 2 kiflit ettem.
  Délelőtt gyakorlatoztunk. Ma kaptam újságokat, s levelet. Az idő valahogy csak elmegy. Ténfergek össze-vissza. Csak aludni nem tudok a góréban. Ma egyedül aludtam fönn, s a patkányok szaladgáltak, rágták a léceket mellettem. Én olykor-olykor a bajonettel megzörgettem a padlót, s egy időre csend lett. A bolhák is csíptek, csak félig-meddig aludhattam.”

Folyt köv.

Felhasznált irodalom:

Hajdu-Pollmann, 2014              Hajdú Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

MEV                                       Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.

ÖULK I.                                 Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                     A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.


Jegyzetek:





[1] A hidat, amelyet pozsonyi utászok építettek augusztus 15-én hét óra alatt augusztus 17-én három találat is érte. A találatok miatt a túlparttal való összeköttetés ideiglenesen megszűnt, ami kritikus helyzetet okozott a Szabácson körülzárt osztrák-magyar védelemben, mivel fogytán volt a lőszerük és állandó támadás alatt álltak. A szabácsi hadihídról írt kiváló blogbejegyzés A nagy háború blogon: http://nagyhaboru.blog.hu/2010/12/13/pozsonyi_utaszok_a_nagy_haboruban_2_resz_3 Letöltve: 2014. december 13.
[2] A VIII. hadtest (parancsnoka: Artur Giesl von Gieslingen lovassági tábornok) a IX. hadtesthez tartozó 29. hadosztálytól délre, a Drinán keresztül tört keleti irányban Szerbia belseje felé, ám ténylegesen nem sikerült a két hadtestnek egymáshoz kapcsolódnia, éppen ez vezetett (többek között) a Cer-hegységben a 21. landwehr hadosztály katasztrófájához. Az is jellemző, hogy a VIII. hadtesttől egy dragonyostiszt jutott csak el kapcsolatteremtési céllal a szabácsi csoporthoz. A csak félszívvel végrehajtott támadás a 2. hadsereg részéről nem jelentett sok segítséget a lassan életéért harcoló 5. hadseregnek tőle délen. Ekkor már 3. napja tartott ugyanis a VIII. hadtest csatája Tekerisnél.
[3] A háború kezdetén a Monarchia valóban fűzött reményt ahhoz, hogy Romániát megnyerheti egy Szerbia elleni hadjárathoz, hiszen papíron a szövetségese volt, azonban már az első napokban kiderült, hogy még a semlegesség elérése is nagy eredmény lenne hosszú távon. Románia bevonása a háborúba a Központi hatalmak oldalán a németpárti I. Károly román király októberi 10-i halálával végleg szertefoszlott. Olaszországgal hasonló volt a helyzet, de itt még kevesebb esély volt Itália megnyerésére, az Oroszország elleni olasz háború pedig már csak földrajzi okokból is elég illuzórikus volt, hátában Franciaországgal. Az olaszokért folytatott diplomáciai harcokról: Hajdu-Pollmann, p. 135-141. Így ezek a hírek inkább a reménybeli történéseket jelentették, nem a tényleges realitást.
[4] A 2. hadsereg Szabácsnál lévő egységeinek bevetésében mutatkozó határozatlanság elsősorban annak volt köszönhető, hogy a főparancsnokság [AOK] és a balkáni csapatok vezére Oscar Potiorek másként képzelték el a hadsereg feladatát. Míg az AOK már arra készült, hogy Galíciába küldi a sereget, addig Potiorek augusztusi offenzívájának kifulladása után egyre erőteljesebben követelte annak bevetését. Volt olyan eset [VIII.19-én], hogy Tersztyánszky Károly, a IV. hadtest [melybe ekkor már a 29. hadosztály is tartozott, ha nem is hivatalosan, de vezetésileg] parancsnoka néhány órán belül három különböző helyről hét egyszerre együtt kivitelezhetetlen parancsot kapott. Lásd: A világháború IV. p. 290-291.
[5] 1914. augusztus 20-án megkezdődött a 2. hadsereg Szávától délre lévő hadosztályainak visszavonulása Szerbiából. Ezen a napon befejeződött a 2. hadsereg balkáni hadjáratban folytatott tevékenysége, mivel másnap a hadseregparancsnokság elindult az orosz frontra, az ideiglenesen (vagy végleg) itt maradt csapatok vezetését pedig Tersztyánszky lovassági tábornok vezetése alá utalták. Augusztus 20-án 16:30-kor ezt a parancsot adta ki: „Zedtwitz gróf altb. Csoportja (29. ho., hadihíd és személyzete) Szabácson marad; feladata, hogy a szabácsi átkelési helyet tartsa és a Kudos p[atak]-Vitojevci potok szakaszban ellenséges átkelési kísérleteket akadályozzon.” Lásd: A világháború IV. p. 309.
[6] Az amúgy is megviselt 29. hadosztályra bízni a visszavonulás fedezését és Szabács tartását, nem bizonyult jó ötletnek Tersztyánszky részéről. A hadosztály parancsnoka Zedtwitz altábornagy szerint az állások nem voltak kellően kiépítve, a terep túl áttekinthetetlen volt, ezért 21-én 8:45-kor megkerülve közvetlen felettesét a balkáni erők főparancsnokához, Potiorekhez küldött táviratot, melyben jelezte, hogy nincs esély Szabács megtartására, és aznap délután a 29. hadosztályt is ki kell vonni. Erre –érthető módon- Tersztyánszky azonnali hatállyal felmentette a hadosztályparancsnokot, s helyére Eduard Zanantoni vezérőrnagyot (a hadosztály eddigi tüzérségi parancsnokát) nevezte ki. Egyben utasította, hogy Szabácsot utolsó emberig tartsa. Lásd: A világháború IV. p. 311.
[7] Ezen a napon dőlt el, hogy a Tersztyánszky alá beosztott IV. hadtest és a 29. hadosztály (amely korábban a IX. hadtesthez tartozott) a balkáni hadszíntéren marad.
[8] Auf! Aufhängen! Vergatterung! (német) = Fel! Abbahagyni! Őrségváltás!
[9] Josef Schön (1863-1933) vezérőrnagy, ekkor az 57. gyalogdandár parancsnoka. A döntést nem ő hozta meg, hanem felettesei, Zanantoni tábornok, illetve maga Tersztyánszky.
[10] Az augusztus 23-i sikertelen támadás után Tersztyánszky 18:40-kor elrendelte a szabácsi hídfő kiürítését, mivel az tele volt csapatokkal, ugyanakkor a csoportosítás egyetlen biztos utánpótlási és visszavonulási útját jelentő pontonhíd a szerb tüzérség hatásos tüze alá került, s azt elűzni nem sikerült. A visszavonulás során a 29. hadosztály a hídfő belső védelmi vonalának biztosítását kapta feladatul, míg a többi egység a Száván átkel. A divízió végül utolsóként hagyta el a várost 24-én hajnalban gőzkompokkal, miközben a pozsonyi utászok már világosban megkezdték a hadihíd elbontását a monitorok és a túlparti lövegek fedezete alatt. Lásd: A világháború IV. p. 339-340.
[11] Nyilván Schön tábornoknál.
[12] Ezek az események 24-én hajnalban történtek, az utolsó 29-esek 5-6 óra között hagyták el a hídfőt. Lásd: A világháború IV. p. 340.
[13] Herkóca, szerbül Hrtkovci, település a Szerémségben, A Szabáccsal szemközti Klenak városától északra 15 kilométerre. 
[14] Bizonyára a herkócai Szent Kelemen római katolikus templomról van szó, amely 1824-ben épült.
[15] Szabács kiürítése után megkezdődött a IV. hadtest részeinek elszállítása az oroszok ellen, de a 29. hadosztályt a Szerémségben (Klenaktól északra) hagyták a határon esetlegesen betörő szerb csapatok ellen. A Szerémségben maradó csapatok (29. hadosztály, 107. népfölkelő dandár, egyén népfölkelő és menetalakulatok, a monitorflottilla, egyes tüzérségi egységek) mind Kasimir Dominik von Lütgendorf altábornagy alá rendelte, megalakítva ezzel az úgynevezett Lütgendorf-csoportot. Lásd: A világháború IV. p. 343-344.
[16] A Száván 1914 augusztusának végén nagyon alacsony volt a vízszínt, emiatt is aggódott az osztrák-magyar parancsnokság, hogy a szerbek megpróbálnak átkelni a folyón.
[17] Ezek szerint naplóírónk szülei Bajmokon laktak.
[18] Valószínűleg az akkori Szabadkai főgimnáziumról van szó.
[19] Kimaradt pár szó, üres a papír. Nyilván arról van szó, hogy újból útnak indultak őrségbe a Száva mellé.
[20] Ezek szerint hősünk katonai szolgálata szeptember végén lejárt volna béke esetén. 
[21] Az osztrák-magyar hadsereg gyalogezredei a háború során úgynevezett menetszázadokat, menetzászlóaljakat alakított ki, melyek állományát a mozgósítás után fennmaradó tiszti és legénységi állomány alkotta, illetve újonnan sorozottak. Ezek feladata volt, hogy adott esetben pótolják a harcoló ezredrészek veszteségeit, mint jelen esetben is, bár néha önállóan is harcba vetették őket a háború elején. Lásd: MEV, Gyalogság címszó alatt. p. 216.
[22] Nyilvánvaló elírás, Herkóca Jaraktól még 5 kilométerre sincs.
[23] 1914. augusztus 23 és 25 között a Viktor Dankl vezette osztrák-magyar 1. hadsereg Kraszniknál vereséget mért az orosz 4. hadseregre (amely azonban messze nem volt döntő), illetve 1914. augusztus 25 és 31. között a Hindenburg és Ludendorff parancsnokolta német 8. hadsereg megsemmisíti Tannenbergnél az orosz 2. hadsereget.  
[24] A tegnap említett „döntő” győzelemről van szó.
[25] Bevallom nem értem ezeket a számokat, hacsak nem maradt ki egy pont, és nem 11.9-et akart írni. Jarak és Ruma között mintegy 13 kilométer a távolság, és 119 km aligha lenne nevezhető „kellemes”-nek.