Szeretjük őket:

2014. február 23., vasárnap

Volt-e a honfoglaló magyaroknak pajzsuk?

Volt-e a honfoglaló magyaroknak pajzsuk?


A pajzs az emberiség történelmének egyik legősibb fegyvere, már ott van a legelső harcosokat megörökítő ábrázolásokon, mint például a Keselyű-stéle, és jelen van egészen a XIX. század végéig (Zulu-háború, Indián-háborúk). A nomád harcosok ugyan nem a pajzsaikról ismertek, de a szkíták biztosan használták (elég csak rápillantani az Ermitázs gyűjteményének szkíta aranykincseire). A pajzs egy aránylag olcsó, könnyen előállítható, ugyanakkor nagyfokú védelmet adó eszköz, amelynek előállítása olyan államokban, mint Karthágó, vagy Róma ipari méretekben történt.[1]

A Solokha kurgánban talált szkíta aranyfésű harcjelenete (Ermitázs)
Természetesen a pajzs a lovasokat is védte, használták a római, majd az őket felváltó barbár államok harcosai is. De vajon használták-e a magyar honfoglalók? Sajnos erre vonatkozóan nincs forrástúltengés, sőt a régészek egyelőre egyetlen pajzsot sem találtak honfoglalás kori magyar sírban (de annak vélelmezhető leletet, vagy akár egy pajzsdudort, "umbo"-t sem). Ez azonban szintén nem bizonyíték, őseink lándzsákat is csak ritkán tettek a halottaik mellé, sőt nyílvesszőkből sem többet, mint hetet, úgyhogy itt akár a hiedelmek is befolyásolhatták ezt.

Bölcs Leó a magyarok fegyvereit felsoroló listáján nem említ pajzsot. Mondjuk ez önmagában nem érv, hiszen az Taktika című művének magyar fejezete egy csaknem 300 évvel korábbi mű (Mauriciusz császár) átvétele. Ez eredetileg az avarok és türkök harcászatát írta le, Bölcs Leó mindössze hat rövid megjegyzést szúrt hozzá, ami egyben jelzi, hogy ezzel a művel igencsak óvatosan kell(ene) bánni a magyar hadtörténelem kutatásakor.

Figyelemreméltó az a forrás, amelyre Kovács László hívta fel a figyelmet.[2]Az Ebersbergi krónikáról van szó, amely ezt írja le a 955-ös Lech-mezei csatát követően:
Et Eberhardus primitias tollens de torquibus aureis, que sunt ornamenta colli et tintinnbulis, id est auree campanule in immis vestium pendentibus tres libra auri ad calicem fabricandum, crucemque argenteam, que in scuto regis infixa fuit, et aliud argentum ad ecclesiastica ornamenta dedit.[3]
Azaz Eberhard az elfogott magyar királyoktól (azaz vezérek, jelen esetben a krónika Súrt és Lélt - Sur et Leli – nevezi meg) elvette arany nyakpereceiket (torques), a ruháikat díszítő súlyú arany harangocskákat (ezek súlya 3 libra volt), valamint Súr pajzsáról (scutum) leszedette a ráerősített ezüst keresztet (crucemque argenteam). A szöveg több szempontból is érdekes. Egyfelől elképzelhetjük két magyar vezér öltözékét, másfelől beláthatjuk azon régészeti vélemények fenntarthatatlanságát, amelyek minden sírban talált kis arany tárgy kapcsán azonnal vezérsírt kiáltanak. Harmadrészt megtudjuk, hogy Súr vezérnek pajzsa volt, amelyen egy ezüst kereszt volt. Ez azért is pikáns, mert a jelek szerint az Augsburgnál harcoló magyar had három vezére közül, kettő is valószínűleg keresztény volt 955-ben, hiszen Bulcsú is megkeresztelkedett még Bizáncban… Bár egy keresztből ekkora következtetés levonása talán soknak tűnik, de inkább mellette szól, mintsem ellene.
Súr pajzsa masszívabb alkotmány lehetett, ha ezüst kereszttel díszítették, és hozzácsapjuk azt a tényt, hogy Bíborbanszületett Konstantin szerint Árpádot [valószínűleg tévedés valójában Álmost] pajzsra emelték.[4]
Ugyanakkor el kell mondani, hogy az Ebersbergi krónika 1250 körül íródott, így azt, hogy honnan vette a fentebb leírt esemény információját, nem tudjuk.

Adja magát az, hogy a magyarok pajzsait a mongolokéhoz hasonlónak képzeljük el, melyekről Plano Carpini a következőket írja: „Pajzsukat vesszőből vagy vékony ágakból fonják, de nem hiszem, hogy egyebütt hordanák, mint táborban vagy a kán és a vezérek őrségében, s akkor is csak éjjel.”[5] Utóbbi mondata egyben jelzi, hogy a pajzs szerepe mindenképpen másodlagos volt náluk is. Az analógia átvétele mindamellett kockázatos, hiszen mégiscsak 300 évvel későbbi. Ugyanakkor ilyen könnyű pajzsoknál elég nehéz elképzelni a fenti ezüstkereszt díszítést, illetve a pajzsa emelés aktusát is.
Sokkal jobb párhuzamot adnának a türk harcosok pajzsai, hiszen korban közelebb állnak, és a magyarok és türkök közti kapcsolat kétségtelen, ha annak „milyenségéről” folynak is viták. Kül-Tegin feliratában arról olvashatunk,[6] hogy egyik csatában a herceg pajzsára és páncéljára[7] 100 nyíl hullott, ám mellvértjét [!] és fejét egy sem érintette. Sajnos azonban a türk harcosokhoz hasonló fegyvereseket ábrázoló szogd freskók közt eddig nem találtam pajzsábrázolást, igaz csak a neten tudok böngészni ebben a témában.

Összefoglalva bár kézzel fogható bizonyíték nincs rá (hacsak a régészek ki nem ásnak egyet majd), és a források többnyire hallgatnak róla, egyáltalán nem zárható ki a pajzsok jelenléte a honfoglaló őseinknél. Sőt a fenti egy-két (bár kétségtelenül sok szempontból kétes) leírás egyértelműen a magyar vezető réteghez köti ezek használatát, ami egybecseng azon feltevésekkel, hogy a gazdag magyar hadurak a könnyűlovas többséggel szemben komolyabb védelemmel rendelkeztek a csatamezőn. Az pedig, hogy a magyar összhaderőben jelen volt a pajzs, gyakorlatilag biztosra vehető, hiszen a magyaroknak legkésőbb 900-ra behódoló és velük együtt hadakozó[8] morvákról tudjuk, hogy használtak pajzsokat.
                                        

Felhasznált irodalom:

Gombos Albinus: Catalogus Fontium Historiae Hungaricae. (CFHH) Tomus I. Bp., 1937.
A honfoglalás korának írott forrásai. (HKÍF). Szeged, 1995.
Julianus barát és a Napkelet fölfedezése. Vál. Győrffy György. Bp., 2002.
Kovács László: Fegyver s vitéz. In: Honfoglaló őseink. Bp., 1996. p. 81-108
A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. (MEH) Bp., 1986.


Jegyzetek:




[1] Héródianos írja történeti művében, hogy egy minta alapján a III. században pillanatok alapján készítettek nagy tömegben pajzsokat a lakosság felfegyverzésére. Mivel nem tartozik közvetlenül a témához, nem kerestem ki a hivatkozást, de bárki megtalálhatja, ha elolvassa.
[2] Kovács: Fegyver s vitéz, p. 93-94
[3] CFHH, 1316. p. 552
[4] HKÍF, p. 124-125
[5] Carpini jelentése, VI.10. Lásd: Julianus barát és a Napkelet fölfedezése. Bp., 2002. Elektronikus kiadása: http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/ Letöltve: 2014.II.22.
[6] Kül Tegin felirata, 32. In: MEH, p. 65.
[7] Ez egyébként megerősíti azoknak az ábrázolásoknak az igazságát, amelyek a nehézlovas türkök köré egy külön nem testhezálló egyfajta „elő”páncélt rajzolnak.
[8] Ezt pedig a honfoglalás egyetlen valóban elsőrangú forrása mondja, Theotmár salzburgi érsek 900-ban írt levele! Lásd: HKÍF, p. 185-187

2014. február 19., szerda

Könyvajánló: Jessie Lamb testamentuma

Könyvajánló: 

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Bp.: Ad Astra, 2013. 324.o.


Még a téli szünetben sikerült időt szakítanom arra, hogy újfent egy meglehetősen egzotikus könyvnek ugorjak neki, választásom pedig erre a kötetre esett. Jessie Lamb testamentuma különös kis olvasmány, amelyet 2011-ben adtak ki eredetileg The Testament of Jessie Lamb címen. A könyv történései a címszereplő fiatal lány sorain át jutnak el hozzánk, akit apja - eleinte ismeretlen okból - egy szobában tart fogva, és egy asztalnál írja le a vele történteket. Megtudjuk, hogy a világban valami okból egy vírus szabadult el, amely megfertőz minden terhes nőt, így gyakorlatilag halálra ítéli az emberiséget. A könyv hangulata mélysötét, fekete tónusokkal. Sok nagyon érdekes gondolatot vet fel az író. Mialatt az emberiség éppen haldoklik, egyes csoportok utólagos bűnbánatból szélsőséges környezetvédőkké lesznek, megtámadva a kutatóintézeteket, ahol éppen a kórokozó ellen küzdenek a tudósok. Mások a vallási fanatikusok közé állnak, megint mások (mint a Lamb szülők) megpróbálják korábbi normális életük hajóroncsait a tenger felszínén tartani. Jessie is nehezen boldogul, csalódik barátaiba, akik képtelenek felnőttként gondolkodni, mivel azok a felnőtteket teszik felelőssé a világ ilyetén való alakulásáért, miközben maguk is csak a saját vágyaikat követik a külső máz alatt. Ráébred, hogy a világot nem az extrémizmus mentheti meg, hanem az önfeláldozás. Bár a titokzatos kór, az AHS a történet elindítója, de a szerző ügyesen elrejti, hogy voltaképpen mi is történt, és nem tudjuk meg, hogy bioterroristák, vagy egyszerűen egy új betegség feltűnéséről van-e szó. Szerintem ez nagyon ravasz húzás volt, mert sok kérdést nyitottá tesz, többek között így a modern orvostudomány ellenzői nem tűnnek fel pozitív hősként, sőt... Rogers kevés konfliktust visz a történetbe, csak ritkán botlunk bele a széteső világba, a társadalmi korlátok bomlásába, de talán pont ez a finom visszafogottság teszi érdekessé a könyvet. Nem lesz egy Mad Max világ a Földből, csak sejteti az indulatok felgyülemlését. Rogers könyve kissé szembe is megy a ma divatos individualista szemlélettel, hiszen az emberi faj egyetlen esélye az marad, ha lesznek olyanok, akik feláldozzák magukat egy még így is kétes jövőért. Jessie képes túllépni korlátain és hideg számítással vállalja az áldozat (nyilván a Lamb névválasztás sem véletlen!) szerepét, amely értelmet ad a létének. A kötetben ötvöződnek a sci-fik és a disztópiák elemei, de valójában lélektani drámáról van szó, amelynek lényeges elemei és változásai főszereplőnk fejében zajlanak le, nem a külvilágban. Mindenképpen olvasásra érdemes könyvről van szó, amelyből ugyan hiányoznak a monumentális történések, mégis sikerül sokat mondania.

A könyv bár fűzött, aránylag strapabírónak tűnik és maga a megjelenés nagyon szép, mint minden eddig általam forgatott Ad Astra könyv esetében. A lilás borító Gyermán Petra alkotása, akinek jár egy megemelt kalap, mivel a semmibe zuhanó Jessie jól adja vissza a kötet hangulatát. 

Értékelés:

8/10

2014. február 8., szombat

Csata a Santa Cruz-szigeteknél - a USS Enterprise hajónaplójából

Csata a Santa Cruz-szigeteknél - A USS Enterprise[1] (CV-6) repülőgép-hordozó hadinaplója, 1942. október 25-26.


Bár nem foglalkozom érdemben a II. világháborúval rendszerint, de képtelen vagyok ellenállni, ha találok valami érdekességet a neten. Most a USSEnterprise anyahajó hajónaplójából emeltem ki két napot, 1942. október 25-26-át. E két napon zajlott le a negyedik nagy repülőgép-hordozók által vívott japán-amerikai csata a Santa Cruz-szigeteknél a Csendes-óceánon. A csata során egy amerikai anyahajó elsüllyedt (USS Hornet) a másik (az Enterprise) megsérült, a japán császári haditengerészetnek pedig egy nehéz és egy könnyű hordozója sérült meg súlyosan. A csata japán taktikai sikerrel zárult.

A szövegben feltűnő rövidítések repülőgépekre:

VF                   Vadászrepülőgép
VSB                Felderítő bombázó repülőgép
VT                   Torpedóvető repülőgép
VTB                Torpedó-bombázó repülőgép
                                                            
Amerikai haditengerészeti rövidítések hadihajókra:

BB                   csatahajó
CA                  nehézcirkáló (203 mm-es ágyúk feletti tüzérséggel)
CL                   könnyűcirkáló
CV                  repülőgép-hordozó
DD                  romboló

 
A USS Enterprise, 1942. májusában. (http://www.history.navy.mil/)
1942. október 25.

02:50[2]
A flotta[3] irányt vált 300 fokra.

06:03             
Reggeli keresésre indult 18 VSB, 3 VSB-t átcsoportosítottunk a Hornet[4]-ra, és létrehoztunk egy belső légi járőrt [a két anyahajó közti légtér figyelésére szolgálhatott - HG].

06:37
Légi harci csoportot alakítottunk ki (8 VF), és átküldtünk 2 VTB-t a Hornet-ra.

08:00
A reggel 8 órai pozíciónk: Déli szélesség: 10º 24.4', keleti hosszúság: 170º 14.0'.

10:08  
A kereső csoport visszatért.

12:00             
12 órai pozíciónk: Déli szélesség: 10º 00.4', keleti hosszúság: 170º 14.0'. Irány és sebességkorrekció 12 órakor [megtörtént], Október 24-én az irány [átlagban] 342 fok volt, a sebesség 10.9 csomó.

12:19             
Az F-14-es [számú repülőgép] kényszerleszállást hajtott végre, átjutott az akadályokon[5] és belerohant a Fly One[6]-on parkoló repülőgépekbe. Nekiütközött egy SBD-nek [SBD Dauntless bombázórepülő], és több rakodó megsérült. Nincsenek halottak, de sokan megsérültek. A gép leszállóhorga nem volt kiengedve.

12:45             
A flotta irányt vált 245 fokra.

13:30             
Kontakt a japán erőkkel, összetétele: 2 BB, 2 CA, 2 CL és DD, [helyzetük:] DSz: 08º 05', KH: 145º, sebességük 25 csomó.

13:42             
Sebesség növelése 27 csomóra.

14:48             
20 SBD indítása keresésre, visszatért 19:02-kor.

15:25  
Elindítunk 5 VSB-t és 7 VTB-t támadásra, és 11 VF-et kíséretül.

20:00  
A 20 órai pozíciónk: DSz.: 10º 05.4', KH: 169º 28.3'.

20:09  
Leszállt minden levegőben lévő repülőgépünk két VT-t és 2 VTB-t, illetve 1 VF-et, amely a vízben landolt.

20:28  
Sebesség 23 csomóra.

22:15             
A flotta irányt vált 305 fokra.

[Feljegyezte:] R.W. Ruble navigációs parancsnok.

A USS Enterprise alaprajza.

1942. október 26.

05:50  
Átmentem a parancsnoki szállásra.

06:12
Harci csoport alakítása (7 VF). Visszatért 09:10-kor.

06:19
Hajnali felderítő csoport indítása (16 VSB) a 235 foktól 000 fokig irányokban [átfésülni a tengert] 200 mérföld távolságig.[7]
Fegyverzet: 1 [db] 500 fontos[8] bomba, gépágyúlőszer. Kontaktjelentés [azaz japán erőkre bukkantak] 7:30-kor az Enterprise-ra, 2 BB, 1 CA, 7 DD a DSz. 08º 10', KH: 163º 55'-nál, irányuk észak, sebességük 20 csomó. Ezt kiegészítő jelentés követi: irányuk nyugat, sebességük 25 csomó. 07:50-kor [ismét] jelentés érkezett a felderítő repülőgépekről: „2 CV[9] és kísérőhajók DSz. 07º 05', KH. 163º 38'.”
Az ellenség vesztesége: két 500 fontos bombatalálat a Shokaku osztályú repülőgép-hordozón[10], S.B. Strong hadnagytól és C.B. Irvine zászlóstól, és egy lehetséges találat egy ismeretlen cirkálón H.R. Burnett hadnagytól. Hét Zero[11]-t lőttek le a következők: J.R. Lee főhadnagy, W.E. Johnson (kettőt), Carlow, C.H., Williams őrmester, Gartner, N, Jr.[12]; egy Mitsubishi 97-es torpedóbombázó[13] lelőve H.R. Burnett hadnagy által. Landolás 10:31 és 10:48 között.

06:21
Belső légi járőr kialakítása (3 VSB a Task Force 16[14]-ról és 3 VSB a Task Force 17-ről). Landol 10:43-kor.

Felszállásra készen a gépek. (wikipedia)

08:00
A reggel 8 órai pozíciónk: Déli szélesség: 8º 38.8', keleti hosszúság: 166º 37.2'.

08:08
A flotta irányt vált 330 fokra. Sebesség 27 csomóra.

09:02
Indítjuk a második harci csoportot (12 VF).[15]
Ellenséges károk: 1 Aichi 99-es[16] zuhanóbombázót és 1 Mitsubishi torpedóbombázót lőtt le Pollock hadnagy, 1 zuhanóbombázót Feightner zászlós és 1 Zero-t Billo hadnagy.
Veszteségeink: 4 VF és 2 pilóta. W.R. Kane főhadnagyot és Billo hadnagyot felvettük a vízről. L.J. Fulton zászlós és J.e. Caldwell zászlós eltűntek. Leszállás: 10:50-12:51 között.

09:02
Támadó csoport indítása az ellenséges hordozók elleni támadásra (8 VF, 3 VSB, 8 VTB, AGC).[17]
 Fegyverzet: VF-ek bomba nélkül, VSB – 1000 fontos bomba, VTB torpedókkal, AGC – fényképező berendezések.
Az ellenséges károk:
Két 1000 fontos bombatalálat egy Konga osztályú csatahajón, G.G. Estes hadnagy és H.N. Ervin hadnagy által. 1 lehetséges torpedótalálat egy Atago osztályú nehézcirkálón M.D. Thompson hadnagy, R.G. Wyllie hadnagy és R.E. Oscar által. Ezzel egy időben a négy vadászgép egy része ugyanezt a cirkálót lőtte, mintegy 1500 db 50-es kaliberű lőszerrel. Ezen kívül 1 Zero-t lőttek le a következő pilóták: Leppla hadnagy, Mead zászlós és Rhodes zászlós. Szintén 1 Zero-t lőttek le Flatley főhadnagy 4 vadászgépből álló csoportja, és 3 Zero-t a torpedóvetők.
Veszteségek:
4 torpedóvetőt lőttek le a következő személyzettel: J.A. Collett főhadnagy, Nelson, T.C., Első osztályú repülős[18], Nadison, S., J.M. Reed zászlós és első osztályú pilóta, Harrison, M.G., harmadosztályú pilóta, Glasser, M., haradosztályú repülős. AS következő két legénységet a vízből halásztuk ki: R.K. Batten hadnagy, McMullen, J.F., egy másodosztályú pilóta, Holgrim, R.S., másodosztályú repülős, M.D. Norton hadnagy, Schneekle, W.M., harmadosztályú repülős, Gruble, harmadosztályú repülős. Két VTB visszatérésük során kifogyván gázolajból, a vízen landolt. Személyzetüket fedélzetre vettük: J.W. McConnaughhay hadnagy, Coffey, harmadosztályú repülős, Bjorklund, harmadosztályú repülős, R.G. Wyllie hadnagy, Enberson, H.C., harmadosztályú repülős, Langworthy, harmadosztályú repülős. 3 VT-t pilótával együtt lelőttek és elvesztek: J.A. Leppla hadnagy, A.E. Mead zászlós, R.E. Rhodes zászlós.
Landolás:
VF-ek:             09:16-13:00
VSB-k:            13:07-13:19
VTB-k:            14:13-14:15
AGC:               14:22

09:31
A flotta megváltoztatja a tengelyét 110 fokra.

09:34
1-V cirkálóalakzatot veszünk fel.[19]

09:40
Repülőgépeink 24 ellenséges zuhanóbombázó közeledéséről jelentenek 280 fokos irányból.

09:41
Irányváltás 110 fokra. Felkészülünk a légitámadás visszaverésére.

F4F Wildcat vadászgép előkészítése a felszállásra az Enterprise-on. (wikipedia)

09:57
Indítjuk a harmadik harci csoportot (11 vadászrepülőgép).
Ellenséges veszteségek:
Vejtasa hadnagy lelőtt 5 Mitsubishi 97-es torpedóbombázót, és 2 Aichi 99-es zuhanóbombázót. Gordon zászlós lelőtt 2 zuhanóbombázót, Harris hadnagy 1 torpedóbombázót. Ruchlow hadnagy leszedett 1 zuhanó- és 1 torpedóbombázót, Leder zászlós egy zuhanóbombázót. Ezen kívül 6 torpedóbombázót és 1 zuhanóbombázót talán lelőttünk.
Veszteségeink:
3 VF lelőve, két pilóta eltűnt. Barnes zászlóst, Davis zászlóst és Long zászlóst a vízből húztuk ki.
Landolás: 12:19-14:25

10:11
Ellenséges repülőgépek a Hornet-et támadják.[20]

11:15
Az Enterprise-t zuhanóbombázók támadták meg. Radikális manőverezés. Elől eltalált minket két bomba, több a közelben csapódott. A támadás 11:25 körül ért véget.

A légvédelem lelő egy Val zuhanóbombázót, de az Enterprise már megsérült. (wikipedia)

11:27
Periszkópot jelentenek a hajó jobb oldaláról. Elkerülő manőverek.

11:44
Tengeralattjárót jelentenek a hajó jobb oldaláról. Elkerülő manőverek.

11:45
Az Enterprise-t torpedóvetők támadták meg. Minden torpedó elkerült minket. A támadás befejeződik 11:55 körül.

12:00
12 órai pozíciónk: Déli szélesség: 8º 48.4', keleti hosszúság: 167º 03.3'. Irány és sebességkorrekció 12 órakor [megtörtént], Október 25-én az irány [átlagban] 290 fok volt, a sebesség 8.5 csomó.

12:22
Az Enterprise-t zuhanóbombázók támadták meg. Elkerülő manőverek.[21] Egy nagyon közel csapódott be a hajó orrától jobbra. A támadás vége: 12:25 körül.

A kísérőhajók légvédelme védi az Enterprise-t a támadó repülőgépektől. (wikipedia)

12:30
Az Enterprise-t zuhanóbombázók támadták meg. Elkerülő manőverek. A támadás vége 12:34-kor. Nincs találat.

13:35
A flotta irányt változtat 123 fokra, sebesség 27 csomóra.

14:06
A negyedik harci csoport indítása (25 VF a 10-es és 72-es vadászcsoportból). Nincs akció. Visszatérés 17:45-kor.

15:17
Az ötödik harci csoport indítása (5 VF a 10-es és 72-es vadászcsoportból). Nincs akció. Landolás 17:45-kor.

15:34
Sebesség 23 csomóra.

16:07
Felszállnak a [fedélzeten lévő] repülők, hogy helyet adjanak a visszatérő gépeknek (13 VSB – 4 az Enterprise-ról, 9 a Hornet-ről, pilóták a VB-8 és VS-8-ból). A gépek naplementekor szálltak le a fedélzetre.

16:48
A flotta irányt vált 107 fokra.

17:04
Periszkópot jelentenek a fedélzetről. Elkerülő manőverek.

17:34
A hatodik harci csoport indítása (16 VF a 10-es és 72-es vadászcsoportból). Leszállás 18:54-kor.

19:00
1-es számú cirkáló alakzat felvétele. Irány 102 fok, a csoport tengelye 140 fok, sebesség 20 csomó.

…”

Jegyzetek:
 




[1] Az Egyesült Államok Enterprise nevű anyahajója, becenevén a „nagy E” vagy „Szürke szellem”, 1938. május 12-én állt szolgálatba, és végigharcolta az egész II. világháborút, húsz harci csillagot nyert el, mivel ennyi ütközetben vett részt, amellyel egyébként a valaha volt legsikeresebb amerikai hajó a történelemben.
[2] Az eredeti naplóban a greenwich-i idő is meg van adva, aminek közlésétől eltekintünk, így minden esetben a helyi idő olvasható.
[3] Az amerikai erők a csatában a következők voltak: 2 repülőgép-hordozó, 1 csatahajó, 6 cirkáló, 14 romboló, amely két Task Force-ra oszlott, melyeket a két anyahajó irányította. Az Enterprise a Task Force 16-ot vezette, a Hornet a Task Force 17-et.
[4] A USS Hornet (CV-8) repülőgép-hordozóról van szó.
[5] Itt arról a kifeszített drótkötelekről van szó, amelyeknek el kellett kapnia a leszálló gépekre szerelt horgot, annak gyors lefékezéséhez.
[6] A Fly-One a felszálláshoz készülő gépek egyik parkolóhelye.
[7] Az alábbi sorokban ennek a repülőcsoportnak a tevékenységét, jelentéseit és harcait rögzíti a napló.
[8] 1 font = 0.45 kg.
[9] A csatában három japán hordozó vett részt, a Shokaku, a Zuikaku anyahajók és a Zuiho könnyű hordozó.
[10] Ez ténylegesen is a Shokaku japán repülőgép-hordozó volt, bár a két hajóból álló hajóosztály másik tagja, a Zuikaku is részt vett a csatában.
[11] Mitsubishi A6MZero” vadászgépekről van szó.
[12] A személynevek felsorolásai a naplóban igencsak érdekesek, néhol csak rövidítés olvasható, máskor csak rendfokozat. A feljegyzést készítő személy nyilvánvalóan nem ismerte még a teljes listát pontosan annak rögzítésekor.
[13] Minden bizonnyal Mitsubishi Ki-21-es közepes bombázógépről lehet szó.
[14] A Task Force-ok rendszerint egy (esetleg több) repülőgép-hordozóból és kíséretéből álló bevetési csoportok voltak. Az US Navy Task Force-ai 1-10-ig az Atlanti-óceánon, afelett a Csendes-óceánon szolgáltak a II. világháború elején. 
[15] Az alábbi sorokban ennek a csoportnak a működését rögzíti a napló.  
[16] Aichi D3A „Val” zuhanóbombázóról van szó, amit a japánok eredetileg Type 99-nek neveztek.
[17] Nem találtam meg, hogy ez mi lehet, hivatalosan az AGC Kétéltű hadihajó jele, de az nem lehet, mivel aligha csapott fel repülőgépnek… Valószínűleg valamiféle speciális felderítő volt, mert a fegyverzet leírásánál vele összefüggésben említenek fényképező berendezést. A hadinapló a következő sorokban ennek a csoportnak a működését összegzi röviden.
[18] A.R.M.c van írva, ami az „Airman firsct class” rövidítése, ma őrmesternek mondanánk.
[19] Ez nyilván a flotta központi anyahajóját védendő alakzatot rendelte el az azt körülvevő hadihajók számára.
[20] Ellentétben az Enterprise-sal a Hornet nem úszta meg sérülésekkel, mivel a másik hordozó olyan súlyos károkat szenvedett, hogy ki kellett üríteni, majd a kegyelemdöfést a japán Akigumo romboló adta meg neki október 27-én, torpedóval.
[21] Légitámadás esetén az eljárás cikk-cakk alakban történő haladás volt, gyakori irányváltással.